Szóval csak úgy kábére tegnap [ amit már nem tudok, amikor elkezdtem mi volt a tegnap, de kb. május eleje-közepe közt ]
Reggel lerollereztem a Lajostanyára, de úgy, hogy a kezemben a rollerkormányon volt egy pedál nélküli játékbringa is, a 2 éves Vincéé. Mivel előző nap ők jártak erre hogy a tőlük kölcsönbe kapott bringám elvinnék egy kis túrára, cserébe lerakják itt ezeket :D
Na, én meg amúgy is be akartam köszönni, már nem is tudom miért. Lámpát kérni kölcsön a keltetőben lévő tojások átvilágításához? Vagy épp vittem 1 doboz tojást, mert heti 20-at barterezek tejre, sajtozáshoz? Mindegy.
Nem rollereztem vagy 30 éve szerintem, paráztam is a lejtőn, meg tudok-e állni...
Aztán mivel előző nap a nyári záporban kint hagytam a telefonom, kaptam egy régi kis telót is kölcsön, meg mondták h mindig szokott lenni valaki a háshágyi községházán, és ott lehet térképmásolatot kérni, aztán megnézni milyen szőlőhegyek vannak, mi eladó, vagy pl. melyik a Bercié, aki már megvett párat, de amúgy meg még vagy 10 évig úgyse költözne ide, szóval lehet kooperálni, így hazatekertem, beraktam a kártyám a telóba, némi kápét a zsebembe, meg a személyit, lakcímkártyát, és betkertem Háshágyra.
Ezt amúgy olyan Pierre Cardin (turis, persze) ingben, Tisza cipőben, de közben térdig sáros mackóalsóban, Robinson szakállal és Surda sapkával, csak hogy kb. meglegyen az összkép a bolond gyüttnent sablonhoz.
Na, a hivatal zárva, előző nap (22-én) kitették, hogy ezér-azért 23-án nem lesznek.
Szóval akkor már közel a Nemzeti dohánybolt, ahová néha beugrottam mondjuk kis sörért, és a dohánybolt és a kocsma egy családé, az előbbi egy kis kuckó a ház előtt, csengővel, a nyitvatartási időben vagy a házból, vagy lent az alagsori kocsmából kijön Ancsa (akivel most kb. 6. alkalomra tegeződtem le, mert mégis ő a nő, dehát nekem meg ősz a fél szőrzetem, mostanra megkockéztattam, lehet-e így, illik-nem illik...). Na, mindezt azért, hogy megkérdezzem a hivatalról, meg a térképről, de erre mondta hogy épp van 3 törzsvendég lent, menjek le, ők majd sokkal többet tudnak.
2 öreg, egy kb. korombéli, aki amúgy fullra Ausztriában él, ott is van bejelentve, meg minden, csak itt is van egy háza, néha visszanéz.
Na, kaptam is az infót ezerrel, hogy ezek is meg azok is biztos eladnak egy szőlőhegyet, mert nem kell, nem bírják, elvadult, vagy az örökösöké, akik akár Kanadában is lehetnek, meg stb.
Egy pohár sör alatt láttam, inkább lebeszélnének, ne menjek ki a "vadonba" úgyse bírom, szóval nem az Öreghegy, hanem a Vashegy, mert ott van víz-gáz-villany, meg minden, de én persze semmit nem jegyeztem meg az info-lavinából, csak mondtam nekem kb. mik a paraméterek, felírtam nevem-számom Ancsának, aztán jött egy másik ilyen (vagy remélem nem ilyen) kiköltözős-hegylakó, akit idefútt a szél és pl. nála a hegyen idén nyáron már mini jazz fesztivál is lesz, de hogy sok másra nem használja a telkét az tuti. Hogy "véletlen" ugrott-e be ő is kb. 11:30-kor a kocsmába, vagy ez menetrend-e nála, az mindegy is, nekem épp menni kellett úgyis, mert eső után gondoltam gombászás ürügyén "erdőzök" is egyet, amolyan dublini phoenix-parkos módra, amikor a séta a lényeg meg a faölelgetés, a gomba csak bónusz, esetleg.
Szóval a dohányboltban vett 2 doboz sörrel mentem a Háshágy és Velence közti erdős részre, már van is ott egy kedvenc kidőlt fám, amin mezítlábas egyensúly-gyakorlatokat lehet végezni, ami jó a tartásomnak, mind fizikai, mind lelki értelemben.
Ehhez egy korábbi képet tudok csatolni is, mert most nem tudok fényképezni, sajnos, pedig vagy 6-7 féle gombát is találtam, és háromról legalább kábére tudtam milyenek, és kis mintát elraktam, mert másnap (azaz ma, 24-én) menni kell gyógytornászhoz, és a piacon legalább tesztelem, igazam volt-e kábére? (Igen! Yesss!)
Szóval elbohóckodtam, elüldögéltem, elgombázgattam, elgondolkodtam.
Eszembe jutott (!) pl. az a közhely, amit legutóbb Hetesi Zsolttól hallottam, hogy az emberben valami genetikai kódolás az üres terek szeretete, merthogy a szavannákról származunk... Több tízezer éve ott lett kb. ember a majomból és amikor túl sok a dzsumbi, ott lapulhat az oroszlán, és ezért a sok hülye kertvárosi pázsit, meg az olyan parkok, mint a Phoenix, Dublinban, ahol max. 10 méter széles fás sávok, vagy kisebb fás ligetek vannak, a többi meg a több száz méter átmérőjű gyep és legelő (szarvasoknak).
Dehát ez nekem elég gyanús, főleg amikor én ilyen bükkös-féle erdőben érzem a leginkább kiegyensúlyozva a lelki békém, biztonságérzetem és az esztétikai éleményem is.
Miért jó ez?
Namost ahhoz elég ritkás, hogy kb. 100 méterre lehessen látni-hallani is. Senki sem lephet meg, mert már egy rigót is meghallani, egy őzet meg több száz méterről is akár, olyan a csend. De ha mégis meglepne (mondjuk egy oroszlán), azért van elég fa, ügyes ember pl. fel tudna mászni. A szavannán ezzel szemben (javítsatok ki, ha tévedek) ha épp nem tapossa le az elefánt v. nem legeli le a gnú, akkor elég nagy a fű, hogy úgyse látni semmit embermagasságból, viszont menekülni meg nem lehet semerre, ha 2 facsoport közt több száz méter van...
Meg alapból kérdés bennem, hogy a föld klímája vajon nem volt pöttyet más akkoriban mondjuk Etiópia, Szudán meg az emberiség bölcsője felé akkoriban, amikortól mi emberek vagyunk? Mert hogy MA szavanna (vagy félsivatag) az okés, de 60.000 éve mondjuk lehet jobban hasonlított egy ilyen szép szálas bükkerdőhöz a táj...
Na, szóval, kérdések és kérdések, ez tesz minket emberré (sapiens), nemde? Még ha Hetesi Zsolt is mondja, én akkor is megkérdem, már bocs, de vajon biztos igaza van?
Nem tudnék-e 2-3 más okot mondani az angolparkokra és szuburbiákra, miért terjedtek el, mintsem a genetikai kódunk? De tudnék!
Ez csak úgy eszembe jutott most, hogy tegnap eszembe jutott, de amúgy meg 3 nap múlva kitörlődne teljesen.
Aztán az erdei kitérő után nem sokkal meg volt beszélve
..........
hogy mi, azt elfelejtettem, mert ennyire volt épp erőm akkor leírni, ez a tipikus "naplómorzsa", amit nem is tudom már miért írok, talán megszokás...
Ma [ Június 16. ] tovább, most pl. tudom is miért: eddig reggeltől meg sem álltam, most ebédeltem rendesen, sziesztázni nincs idő, szóval amíg leülepedik a kaja, akár írhatok is pár sort.
Pont 4 hónapja érkeztem.
Egy-két dologgal kezdek már tisztában lenni, főleg azzal, mennyi mindent kell még megtanulni és/vagy megszokni ;)
Na, az első: elektromos áram nélkül már biztos meghülyültem volna, szóval azok a vadregényes elképzelések, hogy majd egy minden közmű nélküli dzsindzsás szőlőhegy is jó, ahová egy kis minimál menedék-kuckót építek, hát az 100% felejtős!
Pedig pl. ezért mondtam, hogy a kézzel mosás nem is olyan nagy baj, és ugye a mosógép lenne az egyik nagy fogyasztó... Hát most már kezd a faszom kilenni a kézzel mosástól is, mert olyan a szitu, mint a kutya amelyik megpróbálja elkapni a saját farkát. Valami mindig ázik, vagy a mosószeresben, vagy ecetesben, vagy öblítősben, és ez még csak a napi szükségletek miatt, mint pl. alsónemű, póló, ing és zokni, aztán ha sorra kerül az ágynemű na az már akkor túlmegy egy határon néha.
És mivel nincs mikró (mondjuk az nem is lesz), azaz mindent külön edényben melegítek meg, szinte ugyanezt érzem a mosogatással is, de azért mosogatógép se kell, csak mondom: elég sziszifuszi meló ez is.
A meggy a kedvenc gyümölcsöm, de pl. egy órba telt egyik nap, amíg kb. egy kilót leszedtem, na meg közben a számba is tömtem, az reggelinek jó volt. Viszont abból a kilóból meg másnapra már 30 deka tuti megromlik, még konyharuhán ügyesen szétterítve is, azaz kb. szerintem szedni se érdemes, csak amennyit épp megeszek.
A kertben kártevők, de még nem is panaszkodhatok, még őz vagy szarvas nem rongyolt be hátulról, a paradicsomok nem gombásodtak be, az erőspaprika szép, a salátát versenyben lehet enni a csigákkal, de más dolog nincs vele, a hagymával meg még annyi se. De azért, hogy szintén ebből mi az ami pl. eltehető (és van is hozzá tudásom/kedvem/energiám, hogy eltegyem) az már megint egy meggondolandó faktor!
Esküszöm a tél sokkal egyszerűbb volt, amikor a puszta túlélés és a rövid napok miatti "jaj, de jól kihasználtam az időt!" érzés, meg a gondolkodást nélkülöző fizikai munkák, különösen a fahasogatás, valahogy nagyobb megelégedettséggel töltik el az embert...
Most meg mindig ez az "azt se tudom, hol áll a fejem!"
Vagy legalábbis sokszor.
Még a tojókra gondoltam úgy az elején, hogy alig van velük dolog, alig esznek, ehhez képest elég tojás van, szóval hurrá! Aztán betegség, meg róka, meg azért az ól kipucolása sem egy gyerekmatiné.
De mást nem csinálnék akkor sem, szóval ezek nem panaszok, csak hogy senki ne gondolja, hogy valami kis Édenkert az élet, ezeket néha jó tisztázni! Magammal is, persze, azért írom le, afféle kis naplókarcolatok ezek.
Majd letisztul szépen minden!
Fényképezni nem tudok most se, de pár napja kölcsönkaptam egy gépet, csatolok még abból valamit:
Kapcsolódó posztok:
MűPa 2.
Beteg és rokkant Punkok...
MűPa
