Huston, we have something...

Kisfilm Hustonból:

Végre! Egyik űrszondánk videoanyagot küldött.
A minőség kifogásolható, de valószinűleg fényévekre van innen. Vajon miféle bolygófelszín lehet ez? A háttérzaj egyértelműen az élet jeleire utal.
Wow! Egy földönkívüli a képben! Lassan mozog, valószinűleg békés a környezet. Érdeklődik valami iránt, látható ahogy kocsányon lógnak a szemei.
- Az a szeme lehet, Gus?
- I think so, Ron.
Wow, egy bálvány! A kultúra jele.
- Isn't it just marvellous, Gus?
- It is, Ron.
A lény áhitattal közelít a rózsaszínű bálvány felé. Láthatóan imádja. De hol is vagyunk, vajon? Reméljük kapunk egy átfogóbb képet. Oh my God, itt is van: egy hatalmas fa!
- Ez tisztára olyan, mint az Avatarban. Isn't it, Gus?
- It is, Ron.

Fél kézzel

Hiányzott a meleg

És nem volt fény sem

Sokáig elvoltam így is

Egy helyben toporogtam

És a képzeletemmel töltöttem be az űrt

Aztán elkezdtem fázni

És talán félni is

Kiáltottam valakiért

Jött hamar

Tapogatózott, gondoltam új neki a sötét

Azt mondja: "Dörzsöljük össze a tenyerünk, mindjárt megmelegszünk."

Vak volt szegény

Nem tehetett róla, hogy nem látta meg egyből:

Fél karom van csak

Én meg elküldtem a picsába, hogy ilyen tanácsokkal jön

Most meg egy kézzel simogatom a levegőt

A helyén még mindig melegebb...

Hát ez csak úgy jött, a zuhany alatt, ahogy a harmadik szememre folyattam a sugarat. Előtte olvastam a harmadik csakráról. Hogy az anyag és a mozgás energiát teremt. A harmadik csakra eleme a tűz, ami "felfelé tör, elpusztítja a formát, és az anyag nyers energiáját új minőségekké alakítja: hővé és fénnyé." /Anodea Judith: A csakrák bölcsessége/

Hát innen jött, hogy most "növesztem a másik kezem", hogy legyen mit összedörzsölni, ha melegedni akarok. Sokáig elvoltam a fenti csakráim túlműködtetésével, a képzeletemmel és az időszakos szófosásaimmal, anélkül hogy bármilyen alapot képeztem volna. Szó szerint a semmiben lógtam, és csak éreztem hogy tenni kéne ellene, de nem tudtam hogyan. És senki nem tudta olyan módon megmondani, hogy ne küldjem el a picsába, mert persze arra gondoltam, hogy ha már eddig a sötétben voltam, az a minimum, hogy egy ragyogó őrangyal jelenik meg, és egyből bevezet a paradicsomba, anélkül hogy nekem túl sok tennivalóm lenne...

Nem hibáztatom túl magam.

Az anyag hiányzott, és ha nem ilyen hasonlatokkal közelítem meg, hogy félkezűnek születtem, akkor azt mondanám kábé olyan helyzetben voltam (vagyok is még), mint akinek van elég tüzifája, de csak öt szál gyufája van. Fúj a szél is ráadásul, és nagyon óvatosnak kell lenni. Megvárjam, amíg szélcsend lesz? Megpróbálom az első szálat. Kialszik. No, már csak négy van, aztán meg már csak három, lehet...

Vannak, akiknél van egy nagy, családi kiszerelésű doboz. Egy ilyen "háttérrel" lehet sokkal lazábban, bizos kézzel pattintanak rá már az első szál gyufára is, és máris lángol a tűz. Sokszor nem is értik, mitől kell félni, nekik is ment elsőre. Mi a baj a többiekkel? Miért ilyen bátortalanok?

Itt a bartenderünk beismeri, neki nem esett nehezére, hogy otthagyja az egyetemet és elkezdjen hajón pincérkedni. Belevághatott volna bármibe, ha nem jön össze, a gazdag család visszafogadta volna úgy is, mint a tékozló fiút. Bejött neki. Felmászott a ranglétrán és bartender lett, és saját erőből (is) meggazdagodott 6-7 szezon alatt. De végig kisérte a biztos háttér tudata.

Nekem csak most nő a "második kezem", aztán majd ha meglesz, akkor elválik, hogy két kézzel is csak a semmit markolom, vagy lesz, akit ölbe kaphatok...

Szerintem lesz :)