Keresés ebben a blogban

2015. szeptember 28., hétfő

Józan paraszti ésszel; második rész: Naomi Wolf

Naomi Wolf európai zsidó gyökerekkel rendelkező amerikai szerző, Al Gore és Clinton korábbi politikai tanácsadója, és neves feminista. Mindezzel együtt "hazafias érzelmű", azaz ahelyett, hogy csak legyintene az USA politikájára, hogy "Basszák meg, én inkább kivándorlok Svédországba!", még nem adta fel a reményt, hogy szülőhazája visszatérhet a demokrácia útjára.
(Valahogy én is így érzek most Magyarországgal, sőt egész Európával kapcsolatban.)
2007-ben adta ki a "The End of America: Letter of Warning to a Young Patriot" (Nem tudom, magyarul egyáltalán megjelent-e, nem találtam.) című könyvét. Magát a könyvet én az azonos című előadás megnézése után átfutottam könyvtárban, de láttam, hogy nagyon velős, rövid írás, azaz a lényeg megérthető a Youtube-on is, szóval nem olvastam, de azóta (ez kb. 3 éve volt) Facebook-on követem, és referenciasugár számomra a maintstream média híreinek elemzésében.
Az említett könyvet két barátja inspirálta. Az egyik egy Holokauszt túlélő, aki a mai amerikai politikai életet állandóan így kommentálja: "Ezt így csinálták Németországban is..." Naomi Wolf a diktatúrák kialakulásának menetét tanulmányozta, és 10 pontban foglalta össze, miből is áll a demokráciából diktatúrába való átmenet "tervrajza".
Az előadás, amiből kivonatolok, 47 perc, pörgős, közérthető, ha valakinek megy az angol, ITT megnézheti.
Megpróbálok én is tömör lenni, nem elkalandozni, szóval uccu neki!
Ahogy az előadást kezdi, a kora '30-as évek beli Németországot modern, parlamentáris demokráciaként írja le, emberi jogi szervezetekkel, pletykalapokkal, popkultúrával, szexuális neveléssel, sőt! gay-rights (melegjogi?) szervezetekkel. A nácik még kisebbségben voltak, legalábbis pártszinten. De ekkor már felfedezhetőek azok a manőverek, amik végül a fasiszta hatalomátvételhez vezettek.2007-ben már így látta az USA helyzetét, és az elmúlt 8 évben én nem igazán látom, hogy javultak volna a kilátások. (Lehet mégis disszidálni fog, de ha ez megtörténik, addigra Európa is befordul az utolsó kanyarba, ami már valószínűleg egyirányú utca lesz.)

A tíz lépcső, ami a diktatúráig vezet:

Első: Félelemkeltés

Klasszikus példa: Sztálin egyik propagandahúzása: "alvó ügynökök". Ezzel riogatták az átlag szovjet elvtárst, és ezzel generálták a hajlamot, hogy a "gyanúsakat" feljelentsék. Hogy ki volt gyanús a szomszédban, azt te döntötted el, de hogy ki után mentek rá valójában, ezután már a KGB ügye volt, még ha később neked beugrott, hogy a szomszéd lehet csak picit bohém, vagy talán dilis, de nem a rendszer ellensége, addigra lehet példát statuáltak vele. Az alvó ügynök egy kitalált mumus volt, egy olyan szuperkém, aki adott esetben még maga sem tudja, hogy kém, de az ellenségnek dolgozik.
Amerikai példa: Homeland Security: mivel az olyan tragédiák, mint az oklahomai bombamerénylet, meg 9/11 bizonyította, hogy a "terroristák" köztünk élnek, ezért gyakorlatilag minden állampolgári jogodtól megfoszthat az FBI, és határozatlan időre fogva tarthat, akár vallathat is, mert lehet, hogy terrorista vagy! Határozatlan időre, és ügyvédi képviselet nélkül!!!
Filmajánló: Rendition (2007)
Európai példa: Hagyják, hogy bevándorlók árasszák el az Uniót. Erős a gyanúm, hogy ez valamilyen szinten szervezett, de tegyük fel, hogy ez most csak nagyon kapóra jött, mint pl. a Katrina New Orleans "újratervezéséhez", amin pár ingatlanos nagyot szakított, a szegények pedig sosem találtak vissza a normális kerékvágásba. Azért én azt sem tartom felelős magatartásnak, hogy mindent, amit nem a fősodorból veszünk, azonnal "összesesküvés-elméletes" bélyegzővel hárítjuk el, és jópár nevesebb ember is megpengette már a szervezett "utaztatás" kérdését: pl. Lányi András, az ELTE docnsének cikke ITT
A médiában sugárzott képek és levezetések gyakran ellentmondanak a konkrét politikai intézkedéseknek. Pl. Merkel megkéri Orbánt, tartsa be a vonatkozó jogszabályokat, és ne engedje tovább a menekülteket regisztráció nélkül, de amikor ezt betartjuk, a mainstream nyugati média a nap 24 órájában a tarthatatlan állapotokról, és a barbárságunkról tudósít. Mindeközben állandóan Szíriát emlegetik, hogy a teljesen tájékozatlanok fejében a bevándorlók összessége átalakul szír háborús áldozattá, akiket kötelezően sajnálni kell! Senki nem beszél már a többezer koszovói bevándorlóról például, holott ott lehet szar a helyzet, de háború speciel nincs.
Ezzel együtt elhintik, hogy az ISIS terroristái esetleg megbújtak a tömegben.
Egyelőre ez egy kis elültetett tumorsejt az agyakban, ami viszont osztódni kezdett, csak még nem vettük észre. Viszont alattomban fejlődik, és amikor valaki komponál egy mesteri terrorcselekményt, mint mondjuk 9/11, akkor voltaképpen kurvára mindegy lesz már mindenkinek, hogy ezt valóban egy ISIS terrorista, vagy egyáltalán, egy muszlim követte el, így fogják tálalni a médiában! És akkor már késő lesz a mérsékelten liberálisoknak bevallani, hogy "Eddig csak sajnáltam őket, de már kezdek félni"...
Késő lesz, mert innen egyenes út vezet a "statáriumhoz" és egyaránt fogja érinteni a liberálist, a konzervatívot, és a szegény bűnbak bevándorlót. Akár némi újkeletű antiszemitizmus is vegyülhet az összképbe, ahogy pl. az első keresztes hadjáratra összecsődült lovagok is azzal a bemelegítő gyakorlattal indítottak, hogy a Rajna menti zsidó kolóniákban véres pogromokat rendeztek (ha már hitetlen, akkor hitetlen, mindegy, hogy muszlim, vagy zsidó...)
Szóval felesleges VALÓBAN terroristákat csempészni az ártatlan tömegbe, amíg legtöbben elhiszik, hogy ott lehetnek, és majd amikor robban a bomba, lehet üvöltözve rohangálni ellentétes irányba, mint a törpök Aprajafalván, amikor Haumann Péter beleszól a megafonba...
Nem kell konkrét terrorista, csak a terror általi fenyegetettség illúziója!
Szóval a konkrét terrorista - szerintem - maga a média.


Második: az alkotmányos jog hatáskörén kívüli börtönrendszer megteremtése, a "mumusok" elkülönítésére

Általánosan ez azt jelenti, hogy az elsődlegesen bűnbaknak kikiáltott elemeket olyan helyre lehet vinni, ahol titokban meg lehet kínozni őket, a lakosság (még mindig demokráciában vagyunk!) viszont nem nagyon figyel oda, mivel az első lépésben ezeket az elemeket már démonizálták, elidegenítették az "átlag polgártól". Klasszikus példa: zsidók a náci Németországban.
Amerikai példák:
A) Muszlim amerikaiak.
B) Lecsúszott rétegek, általánosságban véve. Gyűlöletkampány megy a hajléktalanok és munkanélküliek ellen, hiszen ők nem "rendes" elemei a társadalomnak, ingyenélők, és maguknak köszönhették csak a helyzetüket! Meg kellene vonni tőlük az összes támogatást, mert úgyis drogra vagy piára költik!Lehet még nem kezdték el őket koncentrációs táborokba, vagy alaszkai gulágokba küldeni, de a sorminta már megvan.
ITT egy jó példa, hogy veri rá a Fox News műsorvezetője az amerikai szegényekre, hogy mindent maguknak köszönhetnek. Mert pl. nem tudnak spórolni, felesleges kacatokat vesznek. (Ahogy Russell Brand rámutat: a Wal-Mart 6 örökösének összvagyona több, mint a szegényebb 115 millió amerikai összvagyona. A Wal Mart főleg arról híres, hogy elad minden szart, azaz a felesleges kacatok nagy részén is ők gazdagodnak meg.)  A lealacsonyító kioktatás ugye elég veszélyes, főleg ha egyszer ezen szegények "felső harmadával" mondjuk majd meg akarják etetni, hogy ne sírjanak többé az "alsó harmad" miatt, mert azok káros elemek, a rendszer élősködői, drogosok, piások, illegális bevándorlók, szóval mindenkinek jobb lesz, ha mondjuk "elkülönítjük" őket. 
Európai példa: Ugyanaz, mint az amerikai B: nevezzük a nyugati, és főleg észak-nyugati kultúrák lakóit toleránsnak, innovatívnak, meritokratikusnak, míg a déli-, keleti peremen lakókról hangoztassuk, hogy alapvetően lusták, begyepesedett gondolkodásúak, rasszisták, homofóbok, stb. Ezen pillanatban a börtönrendszert már nem feltétlen fizikai valójában kell értelmezni, hanem a felelőtlenül felkínált hitelek miatt felgyülemlett kamatos kamat kegyetlen behajtása (megszorítások), és a kényszerprivatizáció által generált kilátástalan helyzet alkotja a falakat, és a lövésztornyokat a börtöneink körül.
Finomodott a rendszer, ugye?
Korábban - amíg még pl. volt rurális cserekereskedelem, és egy vályogházban egy kis darab földdel új életet lehetett kezdeni - konkrétan el kellett vinni, meg kellett verni, meg kellett alázni az embereket, hogy megtörjék őket. Ma, amikor kvázi virtuális világban élünk, elég, ha azt mondják: holnaptól nincs munkád, és a segélyed is csak jelképes! Nincs föld, nincs kert, nincs egérút! Ha valakik ezzel próbálkoznának, akkor példát statuálnak velük, mint engedetlen szamárral: több tízezer dolláros bírság, ha az előkertedben gyep helyett zöldséget termesztenél az USÁ-ban. UK példa: a "hobbitházad" nem illeszkedik be a helyi ingatlan palettába, ezzel rontja azok piaci értékét, ezért le fogjuk dózerolni! Magyar példa is biztos van, ha más nem, hát a "zöldbárós" jelenség, de ne higgyük ám, hogy ez Fidesz probléma!
Ez egy rendszerprobléma, és a jelenleg fellelhető bármelyik ellenzékinek nevezett bagázs ugyanezt a rendszert képviseli, csak a vevőkörük kissé más összetételű.
De hogy zárjam ezt a lépcsőt: a börtönök virtuálisak, de ezzel csak hatékonyabbak lettek, mint a koncentrációs táborok és gulágok. Nem kell senkit azonnal likvidálni, de még csak az sem sürgős, hogy pár hónap alatt megtörjenek, válogatott kínzásokkal. Az is elég, ha pár évtized alatt törnek be, de akkor tömegesen, és visszafordíthatatlanul. Ez a gazdasági ellehetetlenítés, és megbélyegzés együttese.

Harmadik: paramilitáris haderő létrehozása 

Klasszikus példa: Mussolini feketeingesei, Hitlerjugend, munkásőrség, stb. 
Amerikai példa: Blackwater, ami egy privát "biztonsági cég", valójában az elit akaratát kivitelező zsoldossereg. Elsőként a háborús térségekben, a "pacifikált" övezetekben szolgáltatták a rendet, azaz pl. iraki polgárokat basztattak, mint ahogy a mezei hurkásnyakú ajtónálló játszhatja a kisistent veled a diszkó előtt, ha úgy látja, esetleg nem illesz a képbe, és nincs pénzed tíz koktélt venni, csak kettőt, akkor kitalál valami okot, miért ne engedjen be...
A Blackwater viszont átment hazai (azaz amerikai) terepre is, ami már kb. azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás egy szelete privát kézben van. Pl. bene voltak a Katrina utáni New Orleans "rendbentartásában", azaz amíg a gazdag negyedeket nem nagyon érintette a katasztrófa, ők utána ezeket a villákat megvédték a fosztogató csürhétől, akik adott esetben semmi mást nem szerettek volna, mint iható vizet...
Európai példa: nos, itt még nem tartunk, legalábbis nem mélyen. Magyarországon ilyen lenne talán a Betyársereg? Vagy pl. az olyan alvilági kapcsolatok, akik ráküldenek egy hummeres, egybenyakú bandát a családodra, ha sokat ugrálsz? Pl. sokat fénymásolsz az ebédszünetben a NAV irodádban? Nem tudom, nem is megyek bele. Egyelőre mindenkinek a fantáziájára bízom.

Negyedik: széleskörű megfigyelő rendszer a polgári lakosságra alkalmazva

Klasszikus példa: besúgók jutalmazása
Modern példa: Itt kihagyom már az amerikai és egyéb példák közötti különbségtételt, mert minden további lépést egyrészt egyidejűleg kell fejleszteni az előbbiekkel, másrészt a globalizáció miatt ezek a technikai határok elmosódnak, és kb. azonos szinten lehet alkalmazni a megfigyelést, ahol az internet már elterjedt. 
Jó kép a témában:
Az, hogy még mindig demokráciában élünk, és kvázi senkiről nem lehet bebizonyítani, hogy a megfigyelését követően, vagy amikor egyéb módon kínos tényezővé vált, gyakorlatilag eltűntették, vagy olyan szinten elhallgattaták, hogy többé ne foglalkozzunk vele (hol van pl. Horváth András???), nem jelenti azt, hogy nem gyűlik a kis személyes "kartonunk". Mint ahogy Neo meglepődik, hogy Smith ügynök azt is tudja róla, hogy segít a szomszédnak kivinni a szemetet...
Önmagában ártatlan adatgyűjtések (kredit kártya használat, internetes keresési szokások, "névtelen" közvéleménykutatások) egyszer elvezethetnek oda, hogy ha mindennel rendben vagy is, nagyon könnyű lesz specialisták számára, hogy elhelyezzék a "bizonyítékot" ellened. De legyen ez megint csak egy "cospiracy", azaz valójában sosem fognak felhasználni ellenünk semmit! Csak úgy gyűjtik, hogy megfelelő bannereket rakjanak a browseredre, megfelelő termékcsoportokat próbáljanak rádsózni, stb. DE, ahogy az előadásban elhangzik (és az ISIS-fóbiával is összecseng): nem kell feltétlenül biztosnak lenni benne, hogy megfigyelnek! Ha csak a lakosság 10%-a áll konkrét megfigyelés alatt, de a fenti technikákkal, plussz a konkrét fizikai jelenléttel (CCTV kamerák, erősödő reptéri ellenőrzések, random igazoltatások, stb.) éreztetik veled, hogy a megfigyelés lehetséges, és egyre precízebb, már alapból lesznek jó páran, akik nem is merik felemelni a hangukat semmi ellen, és inkább megpróbálnak asszimilálódni, minthogy véletlenül bármit a fejükre hozzanak!
De még nem késő, ahogy még Naomi Wolf (aki már "listás", Greenpeace aktivistákkal, anti-globalistákkal, és háborúellenesekkel egyetemben) még mindig beszélhet, és még erről is beszélhet, addig kellene még tiltakozni! Mert amikor egy nagyobb katasztrófa feljogosítja majd a rendszert, hogy - először csak ideiglnesen, a bizonság kedvéért - bezárjon, akkor már utána sosem lesz ennyire nyitott, és sosem lesz ekkora szólásszabadságunk.

Ötödiktől tizedikik, gyorsan végig:

Az előadásban is csak átsuhan ezeken a pontokon, mivel ha eddig megvolt az első négyből a nagyja, ezek a lépések már akár nagyon gyorsan is megvalósíthatóak, és a sorrend az első négynél sem teljesen egymás utáni, de innentől leginkább egyidejűleg alkalmazott:
- Bépülés polgári körökbe, illetve ezen körök zaklatása:
Amikor a beépülés már gyanítható, az aktivisták egy része dezertál, mert féltik a bőrüket.
Norvég Alap, Kishantos aktivistái, csak hogy időben ne nemjek messzebbre...
-  Kulcsszereplők megtámadása, rágalmazzása
- A szabad sajtó elnyomása:
Ez szerintem kvázi már bekövetkezett, azaz ezzel az eszközzel élve valósítják meg az első lépést. Nyilván, ha ennél jobban érvényesíteni akarnák ezt a lépést, az az interneten való böngészés és nyilvánosságra hozás zárlata lenne, de ha ezt túl korán meglépik, akkor talán elszámítják magukat a népharag erejét illetően... Elvégre függőbbek vagyunk az informácitól, mint a friss levegőtől, nem igaz? ;)
- Önkényes letartóztatás és szabadlábra helzezés:
Az USÁ-ban kb. már most működik, lásd feljebb!
- Minden politikai ellenzőt árulóként kell megnevezni:
Mivel a szabad véleménnyilvánítás látszatát fenn akarják tartani, itt még nem tartunk. Ha viszont valaki felfigyel egy konkrét (nem általános, azaz nem kell ide érteni, ha Attila lehazaárulózza Emilt, mert Emil szeretné befogadni a menekülteket!) esetre, ahogy valakit bármilyen okokból árulónak, vagy kémnek bélyegeznek a nagy nyilvánosság előtt, akkor már valószínű közel a haddelhadd...
- Az alkotmányos jog - "időszakos" - felfüggesztése:
Ez már tényleg az utolsó stáció. Gyakorlatilag katonai törvényszéket jelenthetne, ha még lenne a klasszikus értelemben vett katonaság, ami az államhoz kötődik. De ahogy a Blackwater, és egyéb "szerződéses" privát, fegyveres cégek egyre nagyobb szeletét látják el a rendfenntartásnak, ez simán egy korpokrácia teljhatalmat jelenthet. Európában az állami szférát épp olyan támadások érik, mint az USÁ-ban, azaz a rendfenntartás azért nem került még jobbára privát kézbe, mert kb. azért magától rend volt egyébként is, azaz az állami forrásokból finanszírozott fegyveres erők bőven elegendőek voltak a status quo fenntartásához.
Ha most ez a rend (lásd máris a németországi gyújtogatásokat, és agresszívebb tüntetéseket, amik szöges ellentétben állnak a hazugsággyáros "Milla" híreivel, miszerint pl. "ott egy egész ország állt melléjük (menekültek mellé)) borulni látszik, és az állam pénzügyi forrásai kiapadnak, hogy megfelelő színvonalú rendőrságet, határőrséget, és katonaságot foglalkoztasson, akkor vajon mi lesz?
Nem logikus vajon, hogy "szerződéses" cégeket fognak alkalmazni, kiváló "referenciával" (Izrael, Balkán, Ukrajna, stb.) olyan esetekre, ahol az "ellenség" nem egy külső katonai erő, hanem belső elégedetlenségből fakad.
És itt: welcome to 1984... demokratikus csomagolásban ;)
Még mindig lesznek válaszások!
A zsarnokok imádnak látszat-demokratikus választásokat tartani. Kérdés, hogy felismerjük-e most, hogy kik ezek a zsarnokok? Nem az állam (közelebbről a kormány) felé kellene kérdőjeleket feltenni, hanem inkább azt kérdezni: ki irányítja az államot? Ki formálja a közvéleményt? (Azaz: ki zavarja szándékosan össze?!) Kinek az érdeke a mostani, gyenge lábakon álló egynsúly (az általunk mindennapi szinten még mindig érzékelt európai demokrácia) kibillentése? Kik nyernek mindig egy elszabadult, kaotikus állapoton? NEM az állam, ugye? Inkább azok a gazdasági szereplők, akik az államtól szerződéseket kapnak, illetve megszabadulnak minden kontrolltól, és szabadon, saját javukra dolgozhatnak...

A megmaradt lehetőségeinkről, azaz "Ne ess pánikba!"

A szükséges feltétele, hogy szembehelyzekedjük egy ilyen átalakulással, az az információ megosztása. Az információt én NEM az aktuális média-gyöngyszemek elszórásán értem, ez gondolom világos...
Van olyan ismerősöm most, akivel terjedelmes vitába keveredtem, de nem elítélni akarom, hiszen pl. képes volt megosztani EZT, azaz egy olyan cikket, ami valóban "kiveszi" őt az általam kategórikusan "liberális" oldalon állók köréből. Thumbs up! ;)
Van olyan ismerősöm, akiről kiderült, hogy hívő keresztény, és (gondolom ez általában együtt jár) konzervatív beállítottságú, de amint ateista testvérével eszmei vitába keveredett a mostani helyzetről, az világlott ki a végén, hogy ezzel együtt lehet ő echte "balos" is. Elvégre, ahogy én is mondtam neki, Jézus arról volt híres, hogy a szegények mellett állt ki, a farizeusokat támadta, a kalmárokat pedig bottal űzte ki a templomból. 
Jézus szerintem igazi balos személyiség, ellenben Gyurcsánynak köze nincs semmiféle baloldalhoz, de még csak a demokráciához sem!
Az "amerikai, republikánus, kerós bagázs" egy maradi (ószövetségi, "szemet szemért") kereszténységet próbál visszaállítani, nem is csoda számomra, hogy az őskonzervatív izraeli rendszert támogatják.
Van sok megoldási rendszer.
Az egyetlen fegyverünk viszont, ahogy Naomi Wolf is lezárja az előadást:
"Hinnünk kell a hatalmunkban!" 

És itt megjegyzem: az amerikaiak nagy többsége (a fent említett "szegények", akiket már senki nem képvisel, sem demokrata, sem republikánus jelölt) a MI oldalunkon vannak! Az európai demokrácia - ha még létezik - nagy feladata lenne MOST, hogy azokat a mechanizmusokat támadja, amik hamis szólamokkal odamennek afrikai, közel-keleti országokba, hogy "elhozzák a demokráciát", vagy "stabilizálják a régiót", voltaképpen azonban semmi mást nem csinálnak, mint megtermtik a feltételeit a kizsákmányolásnak, és ezáltal generálják a menekültek (akik számunkra bvándorlók) újabb és újabb millióinak létrejöttét!
Ha erről megosztasz valamit, beszélsz róla, LEHET többet segítesz, mint pár liter vízzel, és pár falat kajával egy pályaudvaron. A cél voltaképpen az lenne, hogy nekik ne legyen fontos, de semmiképpen nem szükséges, hogy ezeken a pályaudvarokon találják magukat!
Ha most mindenki csak azzal érvel "mit tehetek én, kis niemand, a hatalom ellen?", akkor ez már azt jelenti, hogy a hatalom hátra is dőlhet, nem igaz?
A demokráciák alapvető hibája - ahogy ezt Csányi Vilmos is említi -, hogy a politikusok 4 éves periódusokban gondolkodnak. De ha olyan hangot lennénk képesek képviselni, amit nem tudnak kikerülni, akkor elindítható lenne egy folyamat, ami tovább mutat, mint 4 év. Ha most pl. az okok feltárását, és diplomáciai állásfoglalást követelnénk: konkrétan pl. olyan embert aki képes megkérdőjelezni a "nyugat", vagy a mammutcégek szerepvállalását a válságzónák létrehozásában, és fenntartásában, akkor egy "rendszerfrissítés" indulhatna el, ami lehet nagyon hosszú lesz így is, de legalább növekszik az esélyünk a túlélésre. Ehhez viszont először igényelni kellene ezt a rendszertől!
És itt, hadd utaljak arra, hogy ez már egy második rész, és ha tetszett, az első rész >>> ITT VAN

Plussz bónuszként egy anti-globalista cikk, amit lefordítottam: 
Slavoj Zizek írása

Köszönöm a türelmet.


2015. szeptember 25., péntek

Fordítva: Slavoj Žižek cikke az In These Times oldalán

Ezt a cikket azért fordítottam magyarra, mert azt tapasztalom, hogy sok infó elferdül a magyar média közvetítésében, és gyakran pártpolitikai cefrében cserzik az anyagot, mielott kiöntenék a publikum elé. A független hangokat persze biztos otthon is meg lehet találni, de angolul még inkább.
Eredeti cikk: ITT

Slavoj Žižek: Nem elemezhetjük a menekültválságot Európában, anélkül, hogy a globális kapitalizmussal szembehelyezkednénk! 


   A menekültek többsége nem ér el Norvégiába. Sőt! Az a Norvégia, amit keresnek, nem is létezik.
   Kemény lecke lesz számukra, ha megtudják: még Norvégiában sincs "Norvégia". Meg kell tanulniuk, hogy cenzúrázzák az álmaikat: ahelyett, hogy a való világban futnának ábrándképek után, arra kellene átállni, hogy megváltoztassák a világot, amiben élnek!

   Elisabeth Kübler-Ross klasszikus modelljében felveti a híressé vált öt fázist, hogy reagálunk a hírre, amikor kiderül, halálos betegek vagyunk. Első a tagadás (egyszeruen elutasítjuk a tényt: "Ez nem történhet meg velem!") Második a düh (ami akkor robban ki, amikor a tagadás már okafogyottá válik: "Hogy történhet ez pont velem?!") Harmadik az alkudozás (a remény, hogy valahogy elhalaszthatjuk, vagy enyhíthetjük a problémát: "Csak addig hadd éljek, amíg a gyerekek lediplomáznak!") Negyedik a depresszió (zsigerből fakadó lemondás: "Meg fogok halni, miért érdekeljen már bármi is?") Ötödik az elfogadás ("Nem harcolhatok ellene, akár fel is készülhetek rá.")  Késobb Kübler-Ross ezeket a fázisokat alkalmazta bármilyen személyes katasztrófa leírására (munkanélküliség, szerettünk elvesztése, válás, drogfüggőség), és hangsúlyozta, nem mindig feltétlenül ebben a sorrendben követik egymást, illetve nem minden érintett éli meg az összeset.

   Vajon Nyugat Európa közvéleményének és vezetőségégnek reakciója a menekültáradatra nem egy ilyen kétségbeesett reakciók kombinációja?
   Megvolt a tagadás, ami már visszahúzódóban van: "Nem olyan komoly a helyzet, szóval ne foglalkozzunk vele!" 
   Jelentkezett a harag: "A menekültek fenyegetik az életstílusunkat, mivel muszlim fundamentalisták vannak köztük, és bármi áron meg kell állítani őket!" 
   Ott van már az alkudozás: "Rendben, állítsunk fel kvótarendszert, és emellett támogassuk a saját országukban menekülttáborok létesítését!" 
   Jelentkezett a depresszió: "El vagyunk veszve! Európa hamarosan Európisztán lesz."
   Ami eddig még hiányzik, az az elfogadás fázisa, ami ebben az esetben egy összeurópai tervezet lenne, hogy tudnánk megoldani a kérdést?! Mit tegyünk hát több százezer kétségbeesett emberrel, akik háború és éhség elől menekülve várják, mikor kelhetnek át a tengeren, és juthatnak biztonságba Európában? Két válasz létezik. A liberálisok fel vannak háborodva, hogy engedheti meg Európa, hogy ezrek fulladjanak bele a Földközi tengerbe?! Követelik, hogy Európa tárja szélesre kapuit, ezzel mutatva meg szolidaritását. A populista, migránsellenes oldal követeli, hogy nekünk elsődleges feladatunk saját kultúránk védelme, és az afrikaiak oldják meg a maguk problémáját! Melyik megoldás lenne jobb? 
   Sztálinnal élve: egyik rosszabb, mint a másik. 
   A nagyobb képmutatók azok, akik a határok totális megnyitása mellett érvelnek: Titokban tudják, hogy ez sosem fog bekövetkezni, mivel egy ilyen lépés azonnal kiváltana egy migráns-ellenes lázadást egész Európában. Játszák a finomlelket, ami látszatra a korrumpált világ felé emeli őket morálisan, míg tudat alatt ők is hozzájárulnak ugyanazon világ fenntartásához. 
   A migránsellenesek szintén nagyon jól tudják, hogy amint teljesen magukra hagyjuk oket, az afrikaiak nem lesznek képesek megbirkózni a saját társadalmaik átalakításával. Miért nem? Mert mi - észak-amerikaiak, és nyugat-európaiak - megakadályozzuk őket ebben. Líbiában az európai beavatkozás taszította káoszba az országot. Az ISIS felemelkedését az USA iraki beavatkozása tette lehetővé. A Közép-Afrikai Köztársaságban jelenleg is folyó polgárháború nem csupán egy etnikai ellentét elfajulása; a háttérben Franciaország és Kína harcolnak egymással az olajlelőhelyekért, az általuk támogatott oldalakon keresztül. 

   De a legtisztább példa a bűnrészességünkre Kongó, amely újra az afrikai "sötétség szíve" állapot felé tart. 2001-ben egy ENSZ vizsgálat kimutatta, hogy az ország belso konfliktusainak okai alapvetően öt természeti eroforrás feletti hozzáférésről, ellenőrzésrol, és ezen források kereskedelmi jogainak birtoklásából fakadnak. Ezek pedig a koltán, a gyémánt, a réz, a kobalt és az arany. A törzsi háborúk ködös fátyolán át kivehető a globális kapitalizmus munkálkodása.
   A Kongói Demokratikus Köztársaság, mint szuverén állam, nem létezik! Felségterületek összessége, amelyet helyi hadurak tartanak ellenőrzés alatt, olyan hadseregek élén, amelyek - elkerülhetetlenül - drogfüggővé tett gyerekkatonákat is bevetnek. Minden egyes hadúr közvetlen üzleti kapcsolatban áll egy külföldi céggel, amely a régió ásványkincseinek kitermeléséből él. A tragikomikus elem a történetben, hogy a legtöbb itt bányászott ásványt high-tech termékekhez, például mobiltelefonokhoz és laptopokhoz használnak fel.Vegyük ki a külföldi vállalatokat az egyenletből, és a mese az ősidőktol jelen levő, etnikai alapokon nyugvó háborúskodásról darabjaira fog esni!
   Ez az origó, ahol kezdenünk kellene, ha valóban segíteni akarunk az afrikaiakon, és meg akarjuk állítani a menekültek áradatát! Az első dolog, hogy emlékeztessük magunk: a legtöbb menekült az összeomlott államok lakója, ahol a központi irányítás, és hatósági kontroll - legalábbis a régiók nagyobb hányadában - többé-kevésbé megszűnt: Szíria, Libanon, Irak, Líbia, Szomália, Kongó, stb. Az állami irányítás szétzilálódása nem helyi specialitás, hanem a nemzetközi gazdaság és politika okozata. Egyes esetekben, mint Líbia és Irak, egyenes következménye a nyugati beavatkozásnak.
  Világosan látszik, hogy a "kudarcállamok" elszaporodása nem csak egy ok nélkül kialakult, szerencsétlen jelenség, hanem egy módja annak, ahogy a hatalom nagyobb játékosai folytathatják a gazdasági gyamatosítást. 
   Azt is észre kellene vennünk, hogy a Közel-Kelet "kudarcállamainak" gyökereit az újraírt határokban kell keresni, amelyeket az Első Világháborút követően Nagy Britannia és Franciaország jelölt ki, ezzel létrehozva egy sor mesterséges államot. Ahogy az ISIS a szunnitákat egyesíti Szíriából és Irakból, voltaképpen azt foltozza össze, amit a gyarmatosítók téptek szét. Nem lehet kikerülni a tényt, hogy egyes - gazdaságilag gyengébb - közel-keleti országok (Törökország, Egyiptom, Irak) sokkal nyitottabbak a menekültekre, mint az igazán gazdagok (Szaúd-Arábia, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Katar). Szaúd-Arábia és az Emirátusok egyáltalán nem fogadott menekülteket, holott közvetlenül határosak krízis-zónákkal, és kulturálisan sokkal közelebb állnak a menekültekhez (akik többségben muszlimok), mint Európa. Lehet az a háttérben, hogy pl. Szaúd-Arábia egy fundamentalista teokrácia, amely nem toleráns semmiféle betolakodóval szemben? Lehet, de azt is érdemes szem előtt tartani, hogy gazdaságilag teljesen integrálódtak a nyugati piacokba.   Gazdasági szemszögből vajon az Emirátusok és Szaúd-Arábia - melyek teljesen az olajexportjuktól függenek - nem csak a nyugati tőke kihelyezett előörsei? A nemzetközi diplomáciának erős nyomást kellene gyakorolni ezen országokra, hogy vegyék ki a részüket a menekültek nagyarányú befogadásából! Továbbá, az Assad-ellenes lázadókat támogatva, Szaúd-Arábia nagymértékben felelős a szíriai helyzet kialakulásáért. És ugyanez érvényes - különböző mértékben - számos más országra. Mind benne vagyunk!

   Egy új rabszolgapiac.
   Mert egy új típusú rabszolgatartás felemelkedése jellemző ezekre a gazdag országokra. Miközben a kapitalizmus legitimálja magát, mint olyan rendszert, amely előtérbe helyezi a személyi szabadságot (mint a piaci kereskedelem előfeltételét), megteremtette a maga rabszolgapiacát, mint dinamikájának szerves elemét. Bár a rabszolgatartás majdnem kihalt a középkorban, megint erőre kapott az új gyarmatokon, az újkor kezdetétol az amerikai polgárháborúig. És megkockáztathatjuk a hipotézist, miszerint ma, a globális kapitalizmus új korszakában, egy modern rabszolgatartó rendszer is kialakulóban van. 
   Bár már nem egy konkrét jogi státusz a rabság, megannyi új formát ölthet: Ott vannak a vendégmunkások milliói az Arab félszigeten, akiktol ténylegesen megtagadják az alapveto emberi szabadságjogokat. Az ázsiai “sweatshopok” dolgozóit gyakran teljes megfigyelés alatt tartva, olyan feltételek mellett alkalmazzák, amelyek a koncentrációs táborok mintáját követik. Közép-Afrika országaiban nagy mértékben erőszakkal kényszerítik munkára a helybélieket, hogy kitermeljék a természeti erőforrásokat.
   De nem is kell ilyen messzire mennünk!
   2013. december 1-én legalább heten vesztették életüket egy kínai tulajdonban lévő ruhaüzemben, ami leégett. Az üzem az olaszországi Pratóban, Firenzétől 19 km-re található, a Marcolotto ipartelepen, amely a ruhagyárairól ismert. A munkások egy kartonlemezekből rögtönzött “hálószobában” rekedtek. Becslések szerint több ezer illegális kínai bevándorló él a városkában, akik nem ritkán napi 16 órát dolgoznak, nagykereskedok láncolatainak, akik olcsó ruházati cikkeket dobnak piacra.
   Így, ha rabszolgákat keresünk, nem is kell egészen Shanghai (vagy Dubai és Doha) külvárosaiba mennünk, miközben képmutatóan kritizáljuk Kínát. A rabszolgaság itt van, házon belül, csak nem vagyunk hajlandóak észrevenni, vagy inkább: úgy teszünk, mintha nem látnánk. Ez az új de facto apartheid, ez a szisztematikus kivirágzása a modern rabszolgaság különböző ágazatainak, nem egy csúnya baleset, hanem a ma uralkodó, globális kapitalista rendszer szükségszerű alkotóeleme.

   De vajon a menekültek, akik Európába érkeznek, nem ajánlják-e fel magukat, olcsó, kihasználható munkaerőként, gyakran ezzel aláásva a helyi munkások esélyeit, akik így nyilván azzal reagálnak, hogy migráns-ellenes politikai pártokhoz csapódnak? A bevándorlók nagyobb része számára ez lesz az álom valóságban való megtestesülése.A menekültek nem csupán a háború sújtotta otthonukból menekülnek, hanem egy bizonyos álomkép hajtja őket.
   Nap mint nap láthatjuk ezt a képernyőinken. Dél-Olaszországban a menekültek egyből azt nyilatkozzák, nem akarnak maradni, hanem leginkább Skandináviába mennének. És mit mondjunk arról a több ezer Calais-ban táborozóról, akiknek Franciaország nem felel meg, ellenben készek akár életük kockáztatása árán is megkísérelni az Angliába való átkelést? És a több tízezer, akik a balkáni országokból legalábbis Németországig szeretnének eljutni? Úgy állítják be ezeket az álomcélokat, mintha ez törvény adta joguk lenne, és követelhetnék az EU hatóságaitól, hogy az élelemellátás és egészségügyi ellátás mellett az általuk kívánatosnak ítélt végcélra is juttassák el őket.
   Van valami karakteresen utópisztikus ebben a lehetetlen követelésben: mintha az EU kötelessége lenne, hogy az álmaikat valóra váltsa. Méghozzá egy olyan álmot, amely voltaképpen még a legtöbb európai számára is elérhetetlen. Vajon hány dél- és kelet-európai szeretne inkább Norvégiában élni? Megfigyelheto egy paradoxon: épp amikor azt várnánk, hogy maga a biztonság érzése is kielégítő lenne a szegénység, és veszély elől menekülőknek, az utópia a felszínre tör. A kemény lecke az, hogy még Norvégiában sincs valódi Norvégia! 

   Egy fennálló tabu:
   A megmaradt nagy tabuk egyikét ideje lenne megvizsgálni. Ez egy elképzelés, miszerint proto-fasiszta, vagy rasszista lenne az, aki védeni kívánja az általa ismert és elfogadott életstílust. Ha ehhez az eszméhez ragaszkodunk, csak megnyitjuk az utat a bevándorlás-ellenes mozgalmak előtt, amik virágzanak Európa szerte. (Dániában is, a bevándorlást ellenző Demokrata Párt, története során először, megelőzte a Szociáldemokrata Pártot, és az ország legerősebb pártja lett.) De bal oldalról is élnek a lehetőséggel, hogy az átlagemberek aggodalmaira reagáljanak, akik félnek a változásoktól. Bernie Sanders egy jó példa erre. 
   Közösségi szinten az életstílusunk nem idegenek által került veszélybe. A legnagyobb fenyegetettség a globalizált kapitalizmus dinamikájából adódik. Pusztán az Egyesült Államokban a gazdaság átalakulása az elmúlt pár évtizedben sokkal többet ártott a kisebb városok közösségi életének, mint a bevándorlók összessége.A szokásos bal-liberális reakció persze egy arrogáns moralizálás: Abban a pillanatban, ahogy bármilyen szinten igazolni akarjuk az “életformánk védelme” motívumot, máris megsértjük a pozíciónkat, mivel csak egy szerényebb változatát kínáljuk annak a verziónak, amit a bevándorlás-ellenzők nyíltan hangoztatnak. Az elmúlt évtizedekben megfigyelhető volt ez a tendencia: A mérsékelt pártok elutasítják a bevándorlás-ellenzők nyílt rasszizmusát, de ugyanakkor eljátszák, mintha meg akarnák érteni az átlagember aggályait, és felajánlják ugyanannak a politikai nézőpontnak egy “racionálisabb” verzióját.
   És amíg ebben a verzióban van egy morzsányi igazság, a moralizáló panaszhangok – “Európa elvesztette az empátiát, érzéketlenné vált mások szenvedésére”, stb. - csupán egy burkot vonnak a bevándorlás-ellenzők brutalitása köré, avagy kiegészítik azt. Mindkét álláspontban megtalálható a feltételezés – ami egyáltalán nem magától értetodő -, hogy az “életformánk védelme” teljesen kizárja az univerzális igazságosságot. Ezért hát törekednünk kellene arra, hogy elkerüljük a liberális játszmát, ami arról szól: “meddig mehetünk el a toleranciában?” Hunyjunk szemet afelett, hogy nem engedik állami iskolákba a gyermekeiket, viszont elrendezik számukra a házasságokat? Hogy saját köreikben brutálisan üldözik a homoszexualitást? Ezeken a szinteken persze már vagy eleve túl toleránsak vagyunk, vagy sosem vagyunk eléggé azok! Az egyetlen mód, hogy ebből a satuból kitörjünk, hogy a tolerancia kérdésköre helyett egy közös célt találjunk és vállvetve harcoljunk.
   Ennek érdekében szélesíteni kell a látómezőt:A menekültek az ár, amit a globalizált gazdaságért fizetünk. Az összekapcsolt világpiacon a javak szabadon áramlanak, de az emberek nem. Új apartheid rendszerek vannak felemelkedőben. Az átléphető határok, és a veszély, hogy idegenek lephetnek el bennünket, egyértelműen kapcsolódnak a globális kapitalizmushoz; ez a veszély az index, mennyire álságos a globalizáció. 
   Az emberiség történelmében a nagy népvándorlások rendszeresen felbukkantak. A modern korban ezeknek oka a gyarmatok kiterjesztése. A gyarmatosítás előtt a Földgolyó déli féltekéje főleg önellátó, és relatíve elszigetelt helyi közösségekből állt. Az erőszakos gyarmatosítás, és rabszolgakereskedelem tette tönkre ezt az életformát, és így nagyszabású migrációhoz vezetett.
   Nem csak Európa néz szembe a bevándorlási hullámmal. A Dél-Afrikai Köztársaságban több mint egymillió zimbabwei menekült található, akiket rendszeresen támadnak a helyi szegények, akik a munkahelyük ellopásával vádolják oket. És többen is mennek majd, nem csupán a fegyveres konfliktusok miatt, hanem a gazdasági krízisek, és természeti katasztrófák miatt, amiket a klímaváltozás generál. Vagy konkrétan emberek okozta katasztrófák miatt: Fukushima után pl. a japán kormány azt mérlegelte, hogy talán az egész tokiói agglomerációt (több, mint 20 millió embert) ki kellene üríteni. Ebben az esetben vajon hová mehettek volna, és milyen feltételekkel? Vajon adtak volna nekik egy bizonyos földterületet, vagy világszerte szétszóródtak volna? Mi lesz, ha Szibéria északi része kevésbé lakhatóvá és művelhetové válik, míg a szub-szaharai régiók túl szárazzá válnak, hogy az ott élő tömegeket el tudják tartani? Hogy fogják levezényelni a népesség elhelyezését? 
   Amikor a múltban hasonló jelenségek mentek végbe, szociális változások következtek be, spontán, gyors lefolyású és erőszakos formában. (Pl. a Római Birodalom végén a nagy népvándorlások korszaka.) Egy ilyen kilátás a mai körülmények között katasztrófát hordoz magában, hiszen több nemzet rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel.
   A legfőbb lecke tehát, amit meg kellene tanulnunk, hogy az emberiségnek fel kellene készülnie egy rugalmasabb, “nomádabb” életstílusra. Az egyre több környezeti változás helyi és globális szinten olyan szociális átalakuláshoz vezethet, ami eddig példa nélküli volt. 
   Egy dolog biztos: a nemzeti szuverenitás fogalmát alaposan újra kell gondolni, és új szintre kell emelni a nemzetközi összefogást!  
   És mi legyen a hatalmas gazdasági változásokkal? Hogy leszünk képesek a természetes állapotok megőrzésére az energiahiány, és az új időjárási minták jelentkezése mellett? Vajon milyen döntéshozói folyamatokra lesz szükség, hogy ilyen léptékű átállásra felkészülhessünk, és kivitelezhetővé tegyük? 

   Rengeteg tabut meg kell majd dönteni!
   Először is, Európának meg kell erősíteni a kötelezettségvállalást, hogy a menekültek emberhez méltó ellátásban részesülhessenek. Nem lehet kompromisszumokat kötni: a jövőben még nagyobb migráció várható, így az említett kötelezettségvállalás egyetlen alternatívája egy új barbárság: a “civilizációk összecsapása”.
   Másodszor: egy ilyen elkötelezettség folyományaként Európának újra kell szerveznie, és átláthatóvá kell tennie a törvényeket és jogszabályokat. Az államilag szabályozott kontroll a menekültek áradata felett egy egész Európára kiterjedő adminisztrációs hálózatra kell épüljön, hogy a helyi túlkapásokat kiküszöbölhessük. A menekültek felé tisztán kell kommunikálni, hogy biztonságban vannak, de ennek fejében el kell fogadniuk a számukra kijelölt területeket, és el kell fogadniuk az európai országok törvényeit és társadalmi normáit. Nincs helye toleranciának a vallási, faji vagy kulturális alapon elkövetett erőszakkal szemben, bármelyik oldalról is vesszük! Tisztelni kell az egyén szabadságát, hogy elhagyhatja az eddig rá nézve kötelező kulturális törvényeket. Ha egy nő úgy dönt, hogy el szeretné takarni az arcát, ezt is tisztelni kell, de ha úgy dönt, hogy nem folytatja a hagyományt, biztosítani kell róla, hogy ezt is megteheti. Igen, ilyen törvények az európai kultúrát, és életstílust favorizálják, de ez az ára az unióba való befogadásnak. Ezen törvényeket nagyon világosan kell megfogalmazni, és keményen betartatni, úgy a fundamentalista bevándorlókkal, mint a saját bevándorlás-ellenző rasszistáinkkal szemben. 
   Harmadikként: egy új nemzetközi intervenciós rendszert (katonai és gazdasági szinten is) kell felállítani, amely kiküszöböli a neokolonialista csapdákat. Mi lenne, ha ENSZ erők felügyelnék a biztonságot Líbiában, Szíriában vagy Kongóban? De mivel ezek az intervenciók eddig pont a neokolonializmus eszközei voltak, nagyon alapos belső ellenorzési rendszerre lenne szükség. Irak, Szíria és Líbia esete mutatja, hogy a nem megfelelő beavatkozás (Irak, Líbia), vagy a beavatkozás hiánya (Szíria, ahol csak nem hivatalosan, de teljes erőbedobással amerikai, orosz és szaudi érdekcsoportok működnek) éppúgy azonos csapdába vezetnek.
   Negyedikként: a legbonyolultabb, és legfontosabb feladat egy gyökeres gazdasági reform, amely kiirtja azokat a feltételrendszereket, amelyek menekültek keletkezéséhez vezetnek! A menekülthullám kiváltója maga a globalizált kapitalizmus, és az ennek nyomában haladó geopolitikai játszmák. Ha ezeket nem állítjuk le, nem változtatjuk meg, akkor hamarosan a görögök, és egyéb európai országok lakói is menekültként fognak csatlakozni az afrikaiakhoz. Fiatalkoromban egy ilyen kísérletet, amely a közjavak feletti szervezett ellenőrzést jelent, kommunizmusnak neveztek. Talán ezt a rendszert kellene “újra feltalálni”. Talán, hosszú távon, ez az egyetlen megoldás.
   Mindez utópia lenne csak? Lehet az, de ha meg sem próbáljuk, akkor el vagyunk veszve, és ezt is érdemeljük!

Slavoj Žižek

2015. szeptember 21., hétfő

A semmi ágán ül szívem



Mivel nem tudok Flashplayert frissíteni jelenleg a diósjenői gépen, emiatt nem tudok youtube-ot nézni, és befejezni egy elkezdett posztom, ami az előbbiek szerves folytatása, viszont grafomániám elhatalmasodott rajtam. Egyrészt fordítom a Slavoj Zizek cikket, ami legalább témába vág, másrészt viszont beszúrnék egy kis kiállást:

Diósjenő, Nógrád. Kb. 2500 lakos. Munka kvázi nincs helyben, de azért Budapest még elérhető közelségben van, ha valaki nagyon akarja.
Dublinban van pár egyszeri melós, aki majdnem annyit autózik, mintha innen Pestre ingázna, de ott telik a minimálbérből is ennyi benzinre. Most ezt nem azért mondom, mintha helyeselném, csak úgy megjegyzem. A közös a kettőben csak annyi: kisebb településeken nem nagyon van megélhetési lehetőség.
De Dublin és Diósjenő nem csupán méreteiben és lehetőségeiben különbözik. Pár kulturális vizesárkot is át kell ugrani, azaz a kettő közötti - egyre ritkább - ingázással szellemiségemben legalábbis valamiféle rugalmasságot is megőrizhetek. Még mindig azt mondom, nem az alapvető kulturális és szocializációs különbségek vezetnek gazdasági felemelkedéshez, vagy lemaradáshoz, hanem fordítva: ahol a gazdaság tartósan befullad, ott előbb-utóbb jelentős szellemi hanyatlás fog bekövetkezni.

Dublinban a tolerancia nem egy fokmérő, hanem alapvető túlélési eszköz. Legalábbis, ha nem akar valaki teljesen befordulni, vagy idegbeteggé válni. Az íreknek ez mindig jól ment, ezért tudtak integrálni rengeteg idegent az elmúlt 20 évben. Ahogy persze korábban kifejtettem, addig nagyon könnyű toleránsnak lenni, amíg nem veszi el senki az alapvető megélhetési lehetőségeinket, azaz a gazdaság zakatol, és a koszos munkához már senkinek nem füllik a foga, szóval kapóra jön az a pár tízezer (pár százezer) afrikai, meg kelet-európai. A kínaiak, pakisztániak, meg hasonlók ezzel ellentétben hozzák az összes vagyonukat, és megteremtik a saját munkahelyüket, mi meg mehetünk hozzájuk mobilt kártyafüggetleníteni, vagy vacsorázni, szóval általában véve senkinek nem kell többet adóznia amiatt, hogy ők is elboldoguljanak.
Dublinban a tolerancia arra is ráragad, aki otthon nem elfogadó, nem rugalmas családi, társadalmi közegben nőtt fel. Aztán amikor más kultúrákkal találkozunk, hajlamosak vagyunk túl is játszani, "just to be on the safe side".
Pl. nemrég Daniela ajtaján kopogtam, mert meg akartam kérdezni valamit, ami sokkal inkább neki volt fontos, nem nekem. Az ajtó résre nyitva volt, hallottam, hogy skype-on beszélget, de nálam pl. ez nem olyasmi, ami miatt nem nézhetek ki egy pillanatra. Halkan kopogtam, ezért azt hittem elsőre nem vette észre, és 5-6 másodperc múlva megismételtem, már határozottan.
- I'm busy!!! - kiáltott ki, meglehetősen mérgesen, mintha már elsőre is megsértettem volna, de hogy másodszor is kopogni merek, az már kifejezett agresszív tolakodás lenne.
Hát ja, ő facebook üzenetet szokott küldeni, ha kérni akar tőlem egy cigit, és ha 1,5 óra múlva veszem észre, addig inkább nem gyújt rá. Nálam szinte sosincs résre sem nyitva az ajtó, mert gyakran meztelenül vagyok a szobámban, de ezt senki nem tudja, és amúgy sem azt jelenti, hogy a kopogásra nem dobnám fel a fürdőköpenyt, szóval nincs jelképesen kiakasztva a "Ne zavarj!" tábla.
Mások vagyunk.
Amikor korábban egy ausztrál-holland srác és egy koreai csaj, mint jegyes pár lakott az egyik szobában, és rendszeresen a nappaliban beszélgettek egymással, fennhangon, olyan témákról, amik nem privát ügyek, én pedig nekiálltam tőlük 2 méterre főzni, sosem tudtam eldönteni, most vajon akkor vagyok jó fej, ha szocializálódom, és megpróbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe, vagy ez is tolakodás lenne? Segített a döntésemben sokszor, hogy kemény kerósok voltak, a srác egyenesen fanatikus, és gyakran a Bibliát magyarázta, azaz nem tartottam fontosnak, hogy csatlakozzak.
Viszont kurva hangosan beszéltek akár hajnal egykor is, a fejem feletti szobában, és miután párszor finoman szóltam nekik, de csak pár napig tartott az emlékezetük, előkerült a klasszikus plafonon kopogtatás, Dublin lévén seprűnyél helyett golfütővel. Én rühellem az ilyen alulról kopogtatókat, de tisztában vagyok azzal is, ha néha nem tudok hajnalban aludni, és nem akarok tetszhalottként feküdni az ágyban, hanem inkább felkelek, akkor nekem fontos, hogy földszinti szobát béreljek, még ha télen hideg is a padló.
Mert én nem akarok zavarni, de tényleg! Általában ezért jöttem (jövök) ki - az ilyen apró kis koccanásoktól eltekintve - a legtöbb kollégával, és lakótárssal.

Ezzel vissza Diósjenőre:
Itt egész mást jelent a "nem akarok zavarni"!
Pl. most szervezni kellett a padlástér padlózatának javítását, és ehhez betonkeverőt kell szerezni egy napra. Egyik szomszéd valaha kőműves volt, másik szomszéd szerint neki biztos kell legyen. Én persze nem ismerem, szóval amikor átmegyek az utcán 25 méterre, és megnyomom a kapucsengőt, nem tudom, most csak én nem hallom, vagy bent a házban is ki van iktatva. Próbálom még, aztán bátortalanul zörgetek a fém postaládán, de semmi reakció, szóval hazajövök.
1,5 óra múlva megint próbálkozom. Az említett szomszéddal szemben lakó, illetve a mellette lakó néni is a kertben van, szóval előbb az egyikkel kell pár percet beszélgetni, aztán meg a másikkal, de legalább megtudom, hogy a csengő az tényleg nem jó a pasinál, viszont a kapu nyitva, és nincs kutya, szóval menjek be, fel a tornácra, és kopogjak ott, látták nemrég az udvaron, biztos otthon van. Meg is teszem, illetve - megint 1-2 perc kopogás után - a házat megkerülve a hátsó bejáraton is kopogok, de megint semmi.
Erre amikor kimegyek, Juliska néni lekapcsolja a fűnyírót, hogy:
- Na, gyere Pisti, majd én rászólok a Józsira, e! Otthon van az, csak szereti nézni a tévét, biztos azért nem hallja, e!
Juliska néni egy kopogás után már nyitja is a bejárati ajtót, és bekiabál, hogy jöjjön már ki az ember, mert keresik. Na, erre ki is jött, majd egy percen belül kiderült, hogy nincs nála a keverő éppen.
Ezt egyszerűbb lett volna Facebookon megkérdezni, mi? :D
De itt nem zavarsz, ha átmész, sőt! Ezek szerint elvárás, azért van nyitva ajtó-kapu! 

Keverő is lett végül: kaptam egy fülest, hogy a focipálya mellett valamelyik utcában, valakinek van. A google helyett a keresés így zajlott: addig mentem a pálya mellett, amíg meg nem láttam egy faszit, aki motoros kaszával vágta a füvet az árokparton. Az megmutatott egy házat, kérdezzem ott. Annál a háznál megmondta a faszi, hogy menjek a sarokig, ott van két ház, de mindkettő egy családé.
- Oszt majd ha innen mennél, majd megugat a kutya, oszt arra kijönnek. De ha meg nem, akkor befordulsz a sarkon, és próbálkozol a másik kapun.
Kijöttek az első ugatásra, és a lepattant kőművessel a kerítés felett le is bótoltuk, hogy egy napra 3500-ért elvihetem a gépet. Kérdeztem, kocsival el lehet vonatni? Nem, mert annyira nem jók a kerekei, inkább kell egy „málnás kocsi”. Nem akartam firtatni, azon mit értsek, hogy ne nézzek ki totál ignorámusznak. Gondoltam, ha lesz majd kérdésem, elkérem emberünk telefonszámát...Hopp, az nem volt neki!
Szóval a málnás kocsit, valami kisebb platós autónak képzeltem el, így egy kerek órán át stresszeltem magam, na megint kit kell még erre is megkérni, hogy hozzuk át majd időben. A szomszédomnak van kis utánfutója, de ő már vagy 60-65 éves, és 2 éve infarktusa is volt, gondoltam nem a legjobb, ha csak vele megyek, mert hát én sem vagyok a topon fizikailag, főleg mostanában... Meg amúgy is, ha átmegyek hozzá, akkor az is lehet, hogy neki azonnal oda kell menni,  mert über pedáns, és látni akarja, végülis mekkora az a keverő. Nekem ekkor illendőségből vele kellene mennem, viszont én a kertben akartam relaxálni, ha már egész nyáron csak a szürke 50 árnyalatát figyeltem Dublinban...
Szóval annyit fontolgattam a kérdést, hogy elhatároztam, elmegyek a sarki kisboltba 2 sörért. És láss csodát, a kőműves kolléga jön velem szembe egy haverjával, klasszikus strapabíró szatyrokkal, amik csörögnek a sörösüvegektől (3500 forint az 22 üveg, gondolom olyan megbízható kliensnek látszottam, hogy meg lehet előlegezni egy kis ünneplést...) De a lényeg, hogy így megkérdezhettem, ha egy erősebb embert viszek, fel bírják-e rakni az autóra?
- Há milyen autóra? Ááááá! Haggyad mán! Mondom, egy ilyen málnás kocsi kell! Na, maj' ha neked nincs, kölcsönadom azt is, oszt azon eltolod hazáig. Felrakni meg felrakom én egyedül is!
Fasza! Itt már a szövegből meg is fejtettem, hogy a málnás kocsi az egy talicska és egy utánfutó keveréke, a betonkeverő meg biztos a kisebb méret, szóval nem kellett többet kérdezni.

Másnap reggel nyolctól este hatig dolgoztam együtt 3 helyi romával, ráadásul három generációval: 17, 38, 58 évesek. A padlástér burkolatát javítottuk vályoggal. Elég kemény meló, már ha haladni is akar az ember. Ebédszünetben, cigiszünetekben beszélgettünk is, bár a legfiatalabb inkább csak hallgatott, de a korosztályombeli srác őszintén érdeklődött pl. az aszalódobozom iránt, vagy alternatív kertészeti, építkezési eljárásokról beszélgettünk. Ahhoz képest, hogy világéletében erdészeti segédmunkás, illetve fűkaszás volt, nagyon értelmesen, a világra nyitottan beszélt. 
Sok olyan fősulit, egyetemet végzett emberrel találkoztam Dublinban, akikről – főleg mostanában – gyorsan kiderül meddig terjed a széleslátókörűségük. Nemrég egy fiatal olasz párral beszélgettem, akik legalább angolul tudnak rendesen, és mindketten felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. A csaj “tette fel a lemezt”, talán mert ő a nagyobb hangú, és kommunikatívabb: Olaszországnak is épp elég a sok migránsból már most, és amúgy is csak lopnak vagy koldulnak, vagy pl. itt (Dublin) is azt látja, hogy a pakisztáni egész nap kint ül a portája előtt, és telefonál, stb. Mire a srác csóválta a fejét, szinte szégyenkezve, hogy neki ilyen barátnője van, és mikor felhoztam példának a magyar cigányokat, akiket már sajnos 2-3 generáció óta, esetleg még régebben nem foglalkoztatunk, a családi hátterük pedig nem forszírozza a tanulmányi előmenetelt, meg amúgy is! (Lenne pénzük főiskolára? Nem. Miről beszélünk akkor?), erre a srác nem győzött helyeselni, és már bátrabban mondogatni a csajnak, hogy “Exactly! You see?!”
Mert itt készpénznek vette már, hogy akkor én is az ő oldalán állok.

Aztán belementem a klímaváltozásba, a gyarmatosítás rejtett és kevésbé rejtett módjaiba, és az ezek nyomán kialakult fals világképünkbe, aminek lelke és vére a fogyasztói társadalom, azaz (és ez szándékos célzás volt), én ezért kapcsolom le a szobámban a villanyt, amikor kijövök főzni, és fordítva. Vagy ezért nem hagyom itt a tojást 20 percre a max fokozaton, mert hiába nem fizetünk a rezsiért, valaki a végén fizetni fog, és alapvetően a pazarlás áll minden mögött. Erre csak néztek mindketten, majdnem tátott szájjal. Aztán még picit belementünk ebbe a témába is, de ilyenkor szinte már mindig elnézést kérek (ami számomra picit abszurd), hogy bocs, nem akarok prédikálni, de ha tényleg érdekli őket, akkor pl. ott az "Unfuck The World", vagy Lee Camp, és ő még ráadásul vicces is, majd átdobom a fészen, ajánlom nézzék meg. Egyik sem reagált arra az üzenetre, és gondolom nem nagyon fog eszükbe jutni sem a víz, sem a villany, meg ha pl. olcsó lenne a benzin, akkor ez a típus az, aki 10 perc séta helyett 5 percig autózna a helyi szupermarketig is. És ők a jövő generáció, a tanult ember, mi?

Az egészben a lényeg csak annyi, hogy az a falusi ember, aki esetleg ott is marad, ahová született, nyilván picit furcsa már a világlátottak szemében, de simán lehet jó szándékú, segítőkész, a maga (kiveszőben lévő) egyszerűségében szórakoztató is. 
Az iskolázott, nyelveket beszélő, esetleg idegen nyelv használatát, mint életformát alkalmazó (azaz vendégmunkás, migráns, gazdasági menekült, ahogy tetszik) ember épp olyan szűk halmazban képes gondolkodni, mint bárki más. Lehet érzelmesebb, és empatikusabb, főleg ha a média hatni akar rá, akkor vevő a megrázó képekre, és ügyesen vágott videókra. Egyes esetekben ilyenkor protestál, főleg, ha a hasonlóan gondolkodó baráti körében is visszaigazolást talál ehhez. Lehet a másik oldalon, aki arra fogékonyabb, hogy elhiggye: ő maga azért van jó pozícióban, mert áldozatos munkával sokat tanult, keményen dolgozik, és pl. akik koldulnak, lopnak, vagy segélyen élnek, azok maguknak köszönhetik! Szintén megtalálja majd a baráti körében azokat az embereket, akik erre hangolják.
A falusi ember is lehet tudatlan, nem feltétlen akarok most vastag filccel aláhúzni egy kiragadott jó példát! Tudom, dobálják ki a szemetet a kert végében folyó patakba, meg esetleg kikötik a kutyát láncra, meg érthetetlen módon veszik a párizsit a zsemlébe, miközben egész nyáron fél kajaellátásuk meglenne a kerti gyümölcsből is. De van egy "mentségük" (már aki ilyen): ők tanulatlanok, és az ambícióikat már korán elfojtotta a családi, baráti közeg, esetleg a nem megfelelő pedagógus is rájátszott. A főiskolát, egyetemet végzett fiatal, főleg ha nem csak anyanyelvén fér hozzá az információhoz, vajon milyen mentséggel rendelkezik, amikor nem lát túl az orra hegyén, és elhisz mindent, ami a média tálal neki?

Szóval, hogy valahogy lezárjam a sztorit:

Épp most, ahogy az utolsó sorokat kezdtem írni, kaptam meg egy ismerőstől, hogy furcsállja a hozzáállásom, miszerint Magyarországnak (minden szuverén államnak) meg kellene védenie a határait, azaz ott, a belépés előtt kellene megszűrni, ki jöhet, és ki nem. Hogy ez furcsa, mivel én külföldön élek... 
Nem élek ott, csak vendégségben vagyok! Vendégmunkásként dolgozom.
Európai ID-vel léptem be, és felvettem a versenyt a helyi munkaerőpiacon, és úgy ítélték meg, hogy kellek nekik. Azt is elnéznék egy darabig, ha félig hálózsákban gubbasztva az O'Connell hídon koldulnék, de csak egy bizonyos határig. És senki ne higgye ám, hogy az írek toleránsabbak lesznek, és csak a magyar (meg esetleg az oroszok) ilyen nyakas, "illiberális", intoleráns népség.
Magyar falusi környezet, és dublini városi környezet közt "a semmi ágán ül szívem".
A mostanában kialakult helyzet, és az általam sajnálatosnak ítélt reakciók (csak a tűzoltás, füsttől vakon kézről-kézre adott vödrökkel, majd a tűzbiztonsági tervezetek felvetése helyett leülni cigizni a szénakazal mellé, amikor a konkrét tüzet eloltottuk) arra késztetnek, hogy írjak, és véleményt alkossak, ha kell, ha nem. Tudom, nem vagyok egy fontos hang, mint Puzsér, vagy Józsibácsi.
 De ha minden hang csak azért halkulna el, mert "úgyis vannak okosabb emberek, akik már a megoldáson dolgoznak", akkor szerintem csak egy újabb szeget vertünk a demokrácia koporsójába.
Én a falusit, a prolit, a cigányt féltem jobban, már bocsánat, mint a szírt, aki lehet nem is szír, még ha történetesen tényleg onnan is indult el, és nem menekült! Már Törökországban sem az, de ha szigorúbban vesszük, akkor Görögországban, vagy a Balkánon már semmiképpen nem az! Onnan kezdve bevándorló vagy jobb esetben vendégmunkás-aspiráns.
A globális trend szerint a falusi életforma hanyatlik, és ez újabb feszültségekhez fog vezetni, hiába oltjuk most a tüzet!
A cigányságnak nincs valódi jövőképe, és ez csak rosszabb lesz, amíg mi csak oltjuk a tüzet.
Évek óta figyelem mi van a világban. Pl. már 2009-ben egy indexes cikksorozatot még iwiw-en, vagy csak kisebb, személyes köreimben megosztottam:
Mészáros László: Jövő idő I-IV.
Már csak azért is érdemes újraolvasni, hogy belássuk: a problémák akkor érnek utól, ha nem foglalkozunk velük a maguk idejében! Ha most azt hisszük, hogy pár vízbefúlt migráns a probléma, valójában megint nem a megoldással foglalkozunk. Olyan ez, mint chemoterápia után azon agyalni, használ-e majd a hajszesz az elhullott szálakat pótolandó, de ugyanakkor tovább szívni a cigit, vagy vedelni a piát, meg zabálni a pacalt...
Akik a bevándorlókat még mindig menekültnek nevezik, akik a megoldást még  mindig lokális "felelősségnek" látják, még ha jó szándékúak is, szerintem évekkel vannak lemaradva. És ha most nem kezdik el visszanézni, miből alakult ki a helyzet, és mi a várható következménye a mostani konfliktuskezelésnek, akkor nem lesz maholnap demokrácia sem. Aki most azon sápítozik, hogy fogja a felcseperedő gyermekének megmagyarázni a megfulladt kisfiú esetét, ÉS közben semmi, de semmi erőfeszítést nem tesz arra, hogy a globális összefüggésekre csak megpróbálja megkeresni a válaszokat, az máris azt kockáztatja, hogy a gyereke kvázi diktatúrában fog élni. Akkor már nem lesz nagyon mit magyarázni, nem igaz?

2015. szeptember 11., péntek

Józan paraszti ésszel a médiahisztéria ellen - Bevezetés és első rész

BEVEZETŐ-FÉLEKÉPPEN:

A napokban komolyabban elkezdtem azon gondolkodni, milyen konkrét MEGOLDÁST tudnék én ajánlani, hogy legalábbis a bevándorló problémából ne európai krízis legyen, hanem maximum maradjon meg problémának. Igazából a legelejétől gondolkodom rajta, de fontosabbnak láttam azt javasolni elsőre, hogy ha esetleg a forró vasalóhoz nyúltál, akkor folyass rá hideg vizet, majd aztán beszéljünk arról, Bepanthent kenj rá később, vagy Neogranormont, vagy hívjuk a piócás embert...
Azaz elsőre csak az tűnt fel leginkább, hogy nagyon sokan nem figyelnek lényegi dolgokra, ezért azt tűztem ki célul magamnak, hogy szerintem (ezt, hogy "szerintem", lehet néha ki fogom hagyni, de nyilvánvalóan nincs istenkoplexusom, azaz mindig odaértendő) mire kellene figyelni, a média által belénk erőltetett hangulati elemek helyett.
A tömegmédiát én már csak így látom, mindenféle állásfoglalás nélkül:




Megoldást tudok?
Nem hiszem...
Ezt viszont nem kellene feltétlen magamra vennem, csak csiklandoz még mindig Juhász Zoli "Shepherd" kommentje a 42 blogon, amiben (ezt az egyet jogosan) megemlíti, neki legalább van egy terve, nekem meg az sincs...
Okés, lehet a csávó közgazdász, vagy egyéb mester, én meg mosodában dolgozom.
Ettől még, ha pl. kijön hozzád egy minősített villanyszerelő, és a csőtörés közepén, bokáig a vízben kezdi el a vezetékekeket összeillesztgetni, de nem nyomta le a biztosítékot, és szólsz, lehet neked lesz igazad, még ha te csak épp halványan emlékszel is a fizikaórára, neki meg papírja van, nem igaz?
Épp vissza akartam nézni, azon a portálon kialakult komment-párbeszédből mit emelnék még ki, de láss csodát: Error 404...
Egy nagyképű címmel ellátott "Kétszázan kérdezték, hogy mi szerintem a migráns megoldás" című poszt, amit talán akkor kb. ezren el is olvastak, egyszer csak elfüstöl a semmibe???
Shepherdre majd visszatérek, mondjuk a második, vagy harmadik fejezetben...

De előbb megismétlem:
Megoldást tudok?
Nem hiszem...
Miért?
A megoldások természete abban rejlik, hogy csapatmunka eredménye, és nem árt a brainstorming...
Hozzá tudok tenni egy ilyen "gondolatsáv-szélesítéshez"?
Erre már határozottan merem mondani: igen!
Egyedül gondolkodom csak?
Határozott nem!
Mind a liberális, mind a konzervatív oldalról, mind "kényszer-globalizált", azaz idegenbe szakadt, mind helyileg segítő önkéntes ismerőstől kaptam képalkotó véleményt, esetleg személyes élmény formájában is. Ehhez csak az általam olvasott cikkek, könyvek, youtube előadások (80-90%-ban angol nyelvű, nemzetközi vélemények, nem ám a Világpanoráma műsorai!) hozzáadódnak.
Hogy miért tekintem magam relevánsnak a témában, arról írtam nemrég egy posztot, de voltak absztrakt elemei, és voltak olyan részek is benne, ami nem csak simán a magánéletem, de valamilyen szinten veszélyes is lehet rám a későbbiekben (ha Smith ügynök elkezdi lapozgatni a dossziét), ezért páran olvashatták, majd visszatettem privátba.
De, ha valaki megkérdezné most, miért van hozzá képem, hogy okoskodjak, illetve miért tartom fontosnak, hogy hozzám hasonló emberek szintén összeadják amijük van, egy kis kiállást lehet ITT olvasni.
Nem feltétlenül lényeges a továbbiak szempontjából, csak mivel előfordulhat, hogy olyan is olvas mostanában, aki nem ismer eléggé, vagy egyáltalán nem, hát a fenti linken két percben megtudhat ezt-azt...

Ha a fenti kiállást kihagytad, annyit kiemelek belőle, hogy Naomi Klein munkásságának híveként, azt tanácsolnám, az ilyen időkben dugjuk össze a fejünket, mondjuk el egymásnak, amit tudunk, és legyünk nyitottak a mások szemszögére.
Azokéra is, akik testközelből látják a dolgokat, de azokéra is, akik már évek óta azokat a globális jelenségeket figyelik, amik azokhoz a konkrét eseményekhez vezettek, amik most az orrunk elé kerültek.
Ha valaki cikkeket, videókat ajánl, próbáljunk kiszűrni a pártpolitikai szólamokat, mint ahogy a vallás, vagy a kulturális "értékek" alapján megosztó hangokat!
Az érzelmeinkre hatóakat meg különös óvatossággal kezeljük!

Nyilván hatásosabb egy kép, mint egy tanulmány, de ebben rejlik a veszélye is.
Az egyszerű, lebutított üzenetek felfokozott érzelmeket generálnak, ami arra késztet, hogy határozottan, és azonnal valamelyik oldalra állj, mert "lehetetlen" máshogy cselekedni.
"Konkrétan sírok!" - hányszor láttam ezt a napokban!
Nekem - hiába vagyok férfiatlan férfi, aki képes tényleg elmorzsolni egy-egy könnycseppet akár egy hollywoodi dráma nézése közben is - ez nem más, mint a tömegmanipuláció győzelme...
Most én nem sírok!
Kaotikus időken a matekos jön ki belőlem, nem a művészjelölt...

Most annak van itt az ideje, hogy tisztán lássunk, ne fátyolos szemmel!


ELSŐ RÉSZ
A pokolra vezető út jóakarattal van kikövezve

Több cikkben olvastam a két állítás közül valamelyiket:
  • - A menekült nem becsüli meg a segítséget, mert eldobja az élelmiszert, amit felkínálnak neki. Hol kap ennyi segítséget mondjuk egy hajléktalan, vagy egy szegény sorsban élő honfitársunk?!
  • (Esetleges felhang: IPhone az bezzeg van! Ezek fognak itt beilleszkedni?!)

  • - A menekülteket a kormány éhezni, szomjazni, és fázni hagyja! Embertelenek vagyunk!
  • (Esetleges felhang: szégyellem magam, a hazám nevében!)

Másik megosztó tény:
  • - A menekültek az út mentén szétdobálják az összes szemetet, mint egy neveletlen, kulturálatlan csürhe! (Képen polifoam matracok, hálózsákok, és egyéb elég nyilvánvalóan nagyméretű hulladék, nem csak pár Starbucks kávésdoboz, legalábbis...)
  • - A menekültek fáznak, és senki nem akar ezen segíteni! Legalábbis, még jó hogy pár civil viszi a megunt hálózsákot, meg a többi létfontosságú elemet! (Pl. megunt magassarkú cipőt??? Slusszpoén: valaki elismeri, hogy a menekültek eldobáltak ezt-azt, de a legjobb védekezés a támadás gondolatával megosztja a parlament közti széksorok közt szétgórt papírokat, ahol még egy banánhéj is befigyel! Nagyon konstruktív, gratulálok! Faszkalapok is vannak a képviselők közt jócskán, de mi a kurvaélet köze van ennek most az egészhez???)

Fentiek kapcsán szó szerint idézném egy kedves ismerősöm, aki egy neves segélyszervezet munkatársaként a helyszínen segített:

"Az elmúlt hetekben olyan szinten robbant az önkéntes-bomba, hogy az beterítette az összes menekültet. elképesztő hisztéria van a különböző facebook csoportokban, megjelenik egy hír a terepről, amire mindenki azonnal ugrik, gyűjt, szállít, visz, odaad. a szerencsétlen menekült ül a pályaudvaron, fél órán belül három segítő megy oda hozzá kajával, nem győzi mondani, hogy nem éhes, egy órája evett, csak hagyják már békén. olyan mértékben érkeznek az adományok, hogy szinte alig győzik feldolgozni és ésszel felhasználni őket. hozzák a ruhákat dobozszám, amiben van szőrmeboa, rengeteg női magassarkú cipő, ami persze további munkát jelent az önkénteseknek, hogy kiválogassák.
hív boldog-boldogtalan, hogy mikor jöhet önkénteskedni, mondom hogy most elegen vagyunk, sőt, sokan is, de pl szuper lenne, ha el tudna menni az autópálya mellé összeszedni az otthagyott cuccokat (amikor ment a menet Ausztria felé). az nem jó, mert ő menekültekkel akar foglalkozni. kb mint egy kisállat-simogató. 
amikor megindult a menet Ausztriába, akkor is lerohanták őket, vittek oda mindent, ami szuper és nagyon dícséretes, de sajnos itt meg is állt a dolog. miután buszokkal összeszedték a gyaloglókat, ott maradt rengeteg víz, étel, ruha, sátor, polifoam az esőben. külön szervezkedni kellett, hogy ezeket összeszedjék, elvigyék, kimossák, kiszárítsák, újra bekerüljenek a raktárba - rengeteg önkéntes dolgozott ezen nagyon sokat. miközben mindez megelőzhető lett volna, ha ésszel kezdik el osztani a gyaloglóknak a cuccokat és éppen csak azt, amire valóban szükség van. vagy egy ismerősöm, aki kiposztolta, hogy milyen bunkók a rendőrök, mert ők vittek ki ceruzákat a Keletibe a gyerekeknek, és amikor oda akarták adni, a rendőrök "beszóltak", hogy na ebből is csak a szemét lesz és nekik kell majd összeszedni. hát baszki, tényleg az lesz!!!
 nem elég odaadni, maradjon is ott velük rajzolni, és ha megunták a gyerekek (mert a gyerek már csak ilyen) akkor tessék összeszedni. szóval én nagyon szomorúan nézem, hogy micsoda posztverseny lett a segítésből, mert mindenkinek kell legalább egy szelfi egy raktárból, vagy egy menekülttel, ki kell írni, hogy aznap este kiken segítettem, mert ha nem posztolom, akkor meg sem történt. az "igazi" önkéntesek meg, akik hónapok óta tolják ezt, próbálják valahogy fenntartani a rendet, finoman okítani a frissen érkező önjelölt terézanyákat, segíteni (okosan) a menekülteket. és milyen meglepő, közben nincs idejük facebookozni meg posztolgatni.nagyon érdekes, hogy a jószándékú segítés hogyan tud a visszájára fordulni, ha a.) nem megfelelő a mögöttes motiváció (nem a megsegítendő tényleges érdekei mozgatnak, hanem a saját vágyaim) b.) nem racionális alapokon nyugszik (érzelmi felindulásból elkövetett nem szándékos rosszul segítés) c.) nem hallgatok azokra, akik ebben tapasztaltabbak (oké, lehet hogy a MigSzol azt írta, de én jobban tudom..)"

Azt hiszem, ennyi elég is lenne.

A szemetelés, és a kajaeldobás NEM feltétlenül a migráns vétke!

A jó szándék - ész nélkül, következmények mérlegelése nélkül - NEM feltétlenül segítség!


Az általánosban sem engednek tovább, ha a szorzótáblá, vagy az ábécét nem ismerjük, ugye?

Az általam felvázolni kívánt megoldás első, szükséges, de nem elégséges feltétele tehát:
Önkontroll.
Azonnal ki akarod ordítani, mit érzel? Ne tedd!
Lesz aki számára TE vagy a referencia, és befolyásolni fogod, és ha azt az eszközt használod fel erre, amit a média adott a kezedbe, akkor a munkájuk felét te végzed el.


Nem azt mondom, hogy Pató Pál a legjobb barátunk, de csak egy kis gondolkodási időt hagynánk magunknak, mielőtt világgá dobolnánk az érzelmeinket!

Ha nagyon tájékozottnak is hisszük magunkat, vajon megvizsgáljuk-e, hogy az adott pillanatban csak a "sokkoló hírre" reagálunk? (Úristen! Rákot diagnosztizáltak! Végem ban!), vagy képes vagyunk pár mély lélegzetet venni esetleg? (Lehet, csak kisebb tumor... lehet kezelhető... lehet azonnal abba kell hagyni pár káros szokást, és elmúlik...)
És úgy egyáltalán, ha az előző példánál maradok, és a
cigi most tényleg csak egy szimbólum (én is rágyújtok néha.)
Megkérdezzük vajon az orvost, hogy:
- Doki, én a húsevést azonnal abba tudom hagyni, mert amúgy is csak a csirkét bírom igazán... de a cigi... tényleg azt mondja, hogy azonnal tegyem le? Talán napi 5-6 mehet még?


A dohányzás lehet egy ártatlan kis hóbort. Nem érdekel, általában addig a pillanatig, amíg nincs baj. Ilyen ez a "pártállásokkal", vagy inkább a mostani helyzetben a konzervatív, vagy liberális értékrendszerrel. Tünetmentes békeidőben csak laza világnézeti viták forrása, egy-két sör mellett, és kedvesen hülyézzük le a másikat, ugye?
Válságos időkben a hülyézésből anyázás, abból pedig gyűlölettel és komolyan kimondott "dögölj meg!"-ig is el lehet jutni.

Szóval ezt a koporsószeget azonnal le kellene tenni!

Tisztább lesz a levegő, szerintem...

Köszönöm a türelmet!







Manifesztó és önéletrajz helyett

Napi Facebbok bölcsesség, ami hatásvadász képre ezt a szöveget dobja:

"Barátkozz olyanokkal, akik korban nem állnak közel hozzád!
Tölts időt azokkal, akiknek más az anyanyelve!
Ismerkedj valakivel, aki más társadalmi osztály tagja!
Csak így láthatod igazán a Világot!
Csak így fejlődsz!"

Hatásvadász esztétika ide, vagy oda, ezzel igencsak egyetértek szóval osztottam is tovább.
Büszkén a tudattal, hogy rám elég rendesen igaz mindhárom feltétel.
Nem részletezem. Aki ismer, tudja.

A más anyanyelvű + más osztályból jövő kombót rendszeresen készre csomagolva kapom:
2005 októberben jöttem ki először Írországba. Az elmúlt 10 évből 5,5-et Dublinban töltöttem, 1 évet folyami hajón, a maradék 3,5 évben pedig Magyarországon voltam progresszíven sikeres cég kiskatonája (help desk), egyéni vállalkozó, és mezei munkanélküli is. Itt, és most egyszerű melós vagyok, bár az írásbeli angolom súrolja a felsőfokot is talán, meg a rigó utcai középfok is megvolt már szóban 21 éve, szóval biztos találtam volna valami "szellemi rabszolgamunkát" is, de pont mivel így hívom ezt, nem is erőltettem.
A más szemléletűekkel, más kulturális háttérrel való találkozás adott esetben még mindig  meglep, ingerel, csiklandoz a bordáimnál, de esetenként az orrom hegye is viszket tőle, mégsem mondok semmit, legalábbis hirtelen nem. (Magyar szokás az őszinteség, de idegenben jobb szájkosarat adni rá! Írországban konkrétan barbárnak is nézhetnek, ha túl őszinte vagy...).

Segített a szélesebb látóköröm kialakulásához, hogy éltem falun is, kisvárosban is, laktam néha egy szobában is más kultúrák képviselőivel, meg más korosztállyal, felnőtt férfiként saját anyámmal is, már csak az hibádzik, hogy az utcán nem aludtam....vagy a böriben... Ja, persze nyilván az is "hiányzik" a repertoáromból, hogy nem utaztam be a fél világot turistaként, vagy olyan busásan megfizetett profiként, akit a cége utaztat, és neki nem kerül semmibe.
Egyik ágon mélyen vallásos, másik ágon ateista nagyszülők, akik világlátásának konfliktusa nem minden gubanc nélkül, de már a szüleim szintén megoldódott, mondhatni: kiegyenlítődött. Anyám már nem hisz a pokolban, Apám viszont egyre többet idézi a Bibliát. Én magam is megkóstoltam az egyházi gimit is, ne csodálkozzék rajta senki, hogy aztán ebből szép fokozatosan valamiféle spirituális, new age vonulatot tettem leginkább magamévá, és feláll a hátamon a szőr, ha valaki a 21. században még mindig csak egyetlen igaz hitről beszél, legyen az akár a kereszténység, akár az iszlám, de ez még nem tesz ateistává sem! Mivel volt tapasztalatom arról, milyen érzés egy bizonyos "oldalon állva" felnőni, meg tudom érteni a fanatizmust is, csak azt nem értem, ezt miért nem lehet csendes magánügyként kezelni... De még akkor sem ítélkezek, és bár azt mondom, az Alkotmányban felesleges egy bizonyos vallást említeni, azért azt sem érdemrendként kellene a mellünkre tűzni, hogy nemzetek szintjén csakis a szekulartitásban hiszünk. AZ éppúgy magánvélemény, szerintem. Nem a "modernitás" jele.
Jártam három különböző főiskolára, de mégsem fixáltam magam egyik irányba sem, azaz egy modern lúzer, niemand vagyok, de ez csak anyagilag hátrány, meg hogy néha a sikeres, tudós emberek lekezelnek, egyébként meg azt jelenti, hogy innen is onnan is felcsippentettem pár tudásmorzsát.
A fősulikon matekot, rajzot, szociológiát, közgazdaságtant, pszichológiát, andragógiát, vezetéselméletet, gazdaságföldrajzot legalább érintettem, és ami ezekből megtetszett, vagy megmaradt, egyszerűbbé teszi, hogy egy Noam Chomsky, Naomi Wolf, Charles Eisenstein vagy Naomi Klein előadást ne csak úgy kábére megnézzek, de élvezzem is, mivel értem miről van szó.
Hobbiként elég sok ókori és középkori történelmi regényt, és non-fiction könyvet is olvastam, és hát, a minimum amit elmondhatok, hogy párhuzamokat képes vagyok észrevenni.
És bár testileg egyre kevésbé, lelkileg, szellemileg egyre rugalmasabb vagyok.

Nem ajánlom mindenkinek az életet, amit élek, de csak azért nem, mert farkasok között, óvakodva lépdelünk, néha összebújva, de nagyobb veszély esetén egymásra taposva. Szóval vonzó perspektíva, hogy legjobb farkasbőrben pózolni: még ha fogunk nincs is, legalább ijesztőek legyünk!
Én roppant ártalmatlanul jegyzem magam az életben, a kis zöldségeimmel (értsd ahogy akarod!) Isten Báránya vagyok inkább, mint a Wall Street farkasa...
De azért a furulyaszót nem mindig hallom meg hóbortos kedvemben, és tudom a kis stréber kutyáról, hogy kinek dolgozik, és terelgetni nem olyan egyszerű engem, mint egyeseket... Mert valahol mindennek két oldala van, azaz a tartósabb szingli időszakok vezethetenének arra is, hogy egész hétvégén focimeccset nézek pár sörrel, de "nem olyan családból származom én!" (Bendegúz, Faterom is így hív...)
A kétkezi munka (az elmúlt 3,5 évben) lehetőséget ad arra, hogy a néha a testem, csak mint automata legyen jelen, de a fejemben tovább forgassam a témákat, amik érdekelnek. Munka után nem kell a gyerekért menni, játszani vele, stb. Ez valahol lehet szánalmas, de valahol meg ez bátorít arra, hogy furcsa módon, én minden gyerek - megszületett, vagy meg nem született - sorsára egyaránt gondoljak, és azzal próbáljak segíteni, ami adott az eszköztáramban: tájékozódni, feldolgozni az információt, elemezni, továbbadni. Nem "vezetni" szeretnék, csak egy nézőpontot bemutatva gondolatokat ébreszteni. És ezt sem viszem szerintem túlzásba.

Őszintén hiszek benne, hogy aki a mai "sikerorientált" világra, mint olyanra tekint, ami az egyszerű, hétköznapi gondolkodókat félvállról veszi, lekezeli, alkalomadtán nevetségessé teszi, vagy egyéb módon elitista, az a 21. század valódi rasszizmusát gyakorolja. Csak mert valaki diplomát szerzett, és egy speciális területen továbbképezte magát, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden témában helyzeti előnnyel indulhat. Van akinek zsenánt egy prolival leállni vitatkozni, de hálistennek ez az attitűd még nem terjed pestisként.

Néha lehet nem is az a legfontosabb, én magam mit hozok ki egy sztoriból, hanem azok a könyvek, emberek, filmek, amikre hivatkozok.
Ebben a szellemiségben próbálom a posztjaim írni, és persze vállalom azt is, hogy kaotikus, absztrakt és terjengős vagyok, de ha csak egy embernek is - aki helyzetéből adódóan cselekedni is képes, nem csak gondolkodni - valamilyen módon szöget üthetek a fejébe, már nem éltem hiába...