Keresés ebben a blogban

2013. december 31., kedd

13 - ünnepi zárás

A Facebook betölt valami válogatást, milyen volt a 2013-as éved....
Hát, nem tudom hogy csinálják, nekem jobban néz ki, mint amilyennek éreztem...
Még úgy is, hogy nem tette be a Xerxes/Merkel viccecskémet, amin meg is sértődtem, hogy látszólag senkinek nem jött be, pedig én nagyon nevetgéltem magamban...


De a jó hír, hogy 2013 OVER :)
Mintha az elmúlt 5-6 évben a páros-páratlan éveknek lenne valami jelentősége.
Egyszer hopp, másszor kopp, vagy egy sima, egy fordított, ahogy tetszik... 2012 és 2010 határozottan jobban alakult, mint az azokat megelőző évek, bár az utolsó igazán jó évemig asszem 2008-ig kell visszamenni...
Most nem panaszkodom, okés?! De ez van...

Szóval a legnagyobb jóindulattal is csak azt tudnám elmondani, egy üresjárat volt.
"Kuplungozva csorogtam" az idő nagy részében, de már érzem, hogy a gázpedál felett viszket a talpam. Csak menjönk át 2014-be, mert babonás vagyok...

Másik, ami most eszembe jut, hogy nem azért szilveszterezek egyedül, mert egy morcos, antiszociális, cinizmus mögé bújkáló, de amúgy csak félénk, kertész-leszek-mert-ha-már-elpusztulavilág ember vagyok!
Nem! Ez csak az egyik ok... :)
Pont egy babonámat tesztelem. A fenti páros-páratlan sorminta valahogy azzal is összekapcsolódott, hogy elmentem-e társaságba szilveszterkor, vagy nem. És amikor otthon voltam egyedül, utána jobb lett az év...

Amúgy se vagyok ám annyira antiszociális, és most nem is fogom itt magam ebből a keresztmetszetből feltárni, de azért pár hangulatot feldobok az "ünnepekről".

 
 
Nem a legjobb kép, de itt pl. egy minimális alkohollal futtatott (szinte már kultúrház-gyerekzsúr) előarácsonyi partin karácsonyi süti-díszt dekorálok cukormázzal. Hát ezt se gondoltam volna magamról, mint ahogy korábban azt se, hogy idén amatőr színész is leszek. Ja, ez a gyerekzsúr nem kritika ám, sőt!!! Nagyon jó élmény volt, hogy nem kell mindig a pohár fenekére nézni, akárhányszor összeül pár ember.
Ez egy dublini magyar party volt, de mivel az igazat megvallva a díszítést hamar meguntam, illetve a nappaliban kényelmesebb volt ülni, mint a konyhában, így a rezidens dél-amerikaiakkal is összehaverkodtam, így visszamentem később egy másik "előkarira", ahol sushit tekertünk (meg picit mást is, hogy viccesebb legyen :). Na, sushit se csináltam még, ahhoz képest hogy japán étteremben is dolgoztam pár hónapig...
 
Hazafelé megint igazi dublini idő volt, hogy dombon lefelé is tekerni kellett a szél ellen, de újfent megtapasztaltam az egyik különbséget alkoholos és egyéb befolyásoltság között.
Spiccesen tekerni haza: "Bazmeg már meghallgattam vagy 4 számot, oszt még mindig csak itt járok?! Sosem érek haza, a kurva életbe!"
Viccesen tekerni haza: "Hú de hosszú volt ez a szám is... és már itt járok?! Hahahaha...."
Ajánlom ilyen alkalmakra Fedayi Pachát: Nekem bejött ;)
 
Aztán volt itt nálunk egy multi-kulti karácsony, 10 ember, 8 országból (csak egy ír), és a 9. nemzetiségnek Rejtő Jenő után szabadon a kaját be lehet számítani, mert leginkább valami közel-keleti boltból származott, holott senki sem jött onnan :) Gelly karácsonyi youtube playlist és csillagszórózás emlékeztetett arra, hogy azért kábé mikor is vagyunk...
A nyelvi akadályok sem voltak jelentősek, mint hajdanán a full lengyel lakótársaimmal 2005-ben, szóval jó volt alapvetően.
 
 
 
Amúgy meg?
Hogy szilveszterezek akkor?
Piciben (ott vagyok a hegy alatt a monumentális békaszobor mellett ;)
 
 
Meg gyíkkal:
 
 
Meg pl. rendeztem az ablakpárkányt is, miközben szimultán főztem.
 
 
 
Jakab Gyöngyi, itt üzenem, hogy ahogy Mark Gungor leírja a férfi és női agy működését, hát az nem mindenre igaz, mert pl. egyszerre csináltam a szobámban a növényezést, a 10 méterre és 3 ajtóra arrébb lévő konyhában a főzést, és közben persze lógtam a neten, és nem basztam el semmit.
Amennyire odakapott, annyi épp kell!
 
 
Ja, de amúgy Mark Gungor fasza, ha érdekel miért nem érted a másik nem képviselőit, van rá ez a magyarázat, ami félig tudomány, félig stand up comedy, és ha egy picit azért az elején bele is szivárog a pro-házasság vonal, merthogy a pasi amúgy lelkipásztor vagy micsoda, de ha ezzel nem akarsz azonosulni, pörgesd meg kb. az első 15 percet és nézd onnan:
 
 
És ezzel akkor pá-pá, 2013, búcsúnk is boldogít! :D :D :D

 
 
 
 
 


2013. december 30., hétfő

30-12-13

Quick sketch reaction on Barnett Newman's 'Blue With a White Line' sold for 43.8 Million USD
 

2013. december 18., szerda

Hobbitos spoiler

Ha nagyon rövidre akarnám fogni, akkor a következő értékelést adnám a Hobbit második részének:
- Díszlet-jelmez: ötös
- Akciójelenetek, amikben emberi teljesítmény van: ötös
- Egyéb akciójelentek (pl. CGI sárkány, ilyesmi): hármas
- Sztori: kettes alá
- Színészi teljesítmények: hármas
- Tolkien faktor: bocs, rajongók, de VAN BAJ!

Szóval épp nézhető, épp nem érzem azt, hogy elvettek volna 3 órát az életemből, de ha csak azon a technikai szinten lennénk még, ahol VHS szalagon láthatnám csak ismét, azaz tekergetni kell azokhoz a részekhez, amiket még valaha újra megnéznék, akkor már nem venném a fáradságot. (Mivel a technika már fejlettebb, még elképzelhető, hogy letöltöm egyszer, és megnézek kb. 20 percet a cirka 3 órás filmből, de ez a maximum...)
Már az is meglepő, hogy egyáltalán végig bírtam, de mondom, ez főleg a díszlet-jelmez alkotóinak köszönhető, a film vége felé, ahol a sárkányos részek dominálnak, már igencsak vakaróztam, és fészkelődtem.
Amúgy is teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen nyúlfarknyi regényből trilógiát forgatni, az nem más, mint "nagyipari fejés", azaz a tehén akár bele is dögölhet, de az utolsó csepp tejet is kinyerjük belőle, mert Hollywood az már csak ilyen. Sikerül is nekik, mert Peter Jackson jó iparos (és amúgy hálistennek elfogy a Tolkien anyag, aztán rendezhet olyan filmeket is akár, mint pl. a Heavenly Creatures vagy a Lovely Bones.) Szóval, legalább ő képes úgy beállítani egy fantasy világot, mintha lenne benne fantázia... Ellentétben - szerintem - Tolkiennel, akinek igen szegényes képességei voltak, és nem ártott volna, ha egy ki önkritikát gyakorol, és minimum acid trip vagy magic mushroom hatása alatt próbálkozott volna egy mesevilágot felkarcolni, talán még képes is lettem volna elolvasni.
Merthogy, bocs, meg lehet kövezni, de a Tolkien - Hobbit kritikám csak annyiból áll, hogy pár oldal után olyan szarnak ítéltem, hogy az életem egy további percét sem voltam hajlandó rááldozni. (A Gyűrűk urának első kötetén átrágtam magam, ott adtam fel...)
De a film valamelyest igazol, azaz a gyermeteg (nem gyermeKI, az pozitív is lehet, lásd: C.S. Lewis) egyszerűség uralja a történetet.

Gyakorlatilag semmi nem történik!

Most már cirka 6 filmes óra telt el, ami alatt 12 törpe beinvesztált egy vállalkozásba, hogy visszamennek az ígéret földjére, ahol a gonosz sárkány ül a tőlük elorzott aranyon. (Hogy ez mekkora mennyiség, arra még visszatérek, mert ez egy baki önmagában véve!) Szóval ott a 12 figura, akik közül kb. 3-4 tekinthető szimpatikusnak, ha engem kérdeztek, így nem egy nagy élvezet figyelni őket, legszivesebben "kiszavaznám" azonnal a bagázs felét, mint pl. a Hunger Games első perceiben. De nem, bazmeg, ezeknek az se ártana, ha kénsavat innának bolondgombára, a csatában meg olyan májerek, hogy nem is érteni, anno hogy az istenbe veszítették el a kérdéses hegybe vájt birodalmukat holmi ork horda ellenében, holott az egész tolkien-i univerzumban az orkokat mindenki képes egy körömreszelővel miszlikbe aprítani, legyen az elf, törpe, vagy akár csak ember...
Szóval itt van ez a 12 antipatikus hős a plussz kettővel, akik Gandalf (ő jó srác, hagyjuk!) és Bilbó, aki megint csak egy ....... MI IS?! Kábé egy olyan potyautas, mint Arthur Dent a Galaxisban, csak Arthurnak volt némi humora. Meglepő, hogy ugyanaz a brit színész játsza mindkét karaktert? Szerintem nem. Arthurt sokkal jobban lehet szeretni, detszól...
Na, ez a 13-14 elindul, oszt megy.................
------..........--------.........

Közben néha megtudunk valamit valami sötét erőről, ami valami lepattant várromban van, de őszintén szólva túl sokat nem foglalkozik ezzel a sztori, kb. talán 5-7 %, a maradék 93-95% nagy része, hogy mennek, mennek, mennek, mint a Gyűrűk Urában. Néha belebotlanak némi ellenállásba, mint pl. goblinok, orkok, vagy most ebben a részben hatalmas pókok az erdőben, de persze egyiknek sem lesz semmi baja! Most komolyan! A tizenkettőből már csak a hecc kedvéért is dedobhatott volna Tolkien bácsi egyet-egyet a lecsóba, nem igaz?!
Jaaaa?!
Hát láss csodát - de komolyan, meg is lepődtem - az orkok ezúttal képesek voltak rajtaütni az elfek egyik kapuján, ahol épp hordóban kenuzva menekültek a törpék, és egyik ork, hogy-hogy-nem. egy nyíllal eltalálta egy törpe lábát!
(Közben 31 ork pusztult el, némelyikük úgy, hogy egyszerre kettőt lőtt át egy elf nyílvessző, de minek állnak egymás mögé, ugye?!)
Na ez a törpe, amelyik az egyik ifi-válogatott volt, neve szerint Kifli, vagy hasonló, még vagy 1,5 órán át szenvedett a sebbel, mert hogy mérgezett is volt a nyílvessző, de aztán mégis megélt valahogy, talán mert beleszeretett az egyik elf csaj, és az rámondott egy varázsigét, amikor megtalálta.
Most kö-nyör-göm!!! Az orkok, ha már úgy néznek ki, mint a terminátor, de mégis megborítja őket egy dagadt törpe, aki félig beleragadt a hordóba, még legalább egy hatásos mérget ki tudnának keverni! De asse megy!

Okés, hogy akkor a sztori miért kettes alá, elégtelen helyett?
Na, pl. az elfek királya az valami apartheid sunyi figura lehet, a törpék királya meg a tipikus szabadkőmúves kőgazdag geci, aki simán otthagyna mindenkit, csak legyen meg az arany, de legesleginkább a hatalom a kezében. Ez a kettő meg nem is bírja egymást.
Ez most vajon csak az én kétségbeesett "beleképzelésem", vagy tényleg megpróbálkoztak itt valami olyasmi szálakkal, hogy a jók se igazán jók, legalábbis nem akkor, amikor királyok, mert az uralkodó osztály az mindig nagyobbat üt a gecométeren?
Na, de ennyit az általam észlelt pozitívumokról.
Meg persze az akció AHOGY a folyón leraftingolnak a törpék a hordókban, közben az orkok szaladnak a parton az elfekkel, és mindenki lő mindenkire, az tetszetős, és ez is valami. Megjegyzem - ha már itt tartok - hogy a mozgásban lévő figurák valódinak tűnnek. Mire gondolok? Amikor a Thor 2-ben egyik csávó odabaszta a másikat a kb. 10 méterre levő sziklához, az kb. 15 kilométer per órával "repült"! Nem viccelek! Ha rendező ennél trehányabb munkát végezne, akkor látnánk még az acéldrótokat is, amin a kaszkadőrt vontatták a felvételkor. Pont olyan volt a "repülő" ember, mintha egy félbevágott disznó lógna a kampón, felül a sínre kapcsolt csigákkal, oszt csak úgy belendítené egy henteslegény a hűtőház egyik feléből a másikba küldendőleg... (Ha már nem sikerül realisztikusan megoldani, kérem szépen ott van a slow motion nagyszerű találmánya, szuperlassításban is elszállhat az eldobott figura, nem tűnik fel semmi, ugye-ugye?)
Na, itt akinek odabasztak, az tényleg repült, bravó!

Következő gyöngyszem, hogy egy ember becsempészi a törpéket egy városba, a már eleve adott hordókban. Na most figyelj! Halakkal tölti fel a hordót. Oké, szőrszálhasogatás lenne, hogy mindenki megfulladna 5 perc alatt egy hordó döglött heringben, nem is erre akarok kilyukadni, hanem arra, hogy a kérdéses városka a tó közepén van, cölöpökre építve! Ez kábé olyan, mintha valaki egy sivatagi oázisba akarná becsempészni az illegális bevándorlókat egy-egy zsák homokban!
(Most miafasznak hozol homokot, Józsi?!)
Ja, de itt még nincs vége, mert az izgalom ott van, hogy egy ellenszenves hivatalnok ki akarja boríttatni a halakat, merthogy a tutajosnak erre nincs engedélye. Mire az kb. így felel:
- Majd ha polgárok tovább éheznek, és ellenetek fordulnak, akkor majd jól jönne ez a pár hordó hal...
Mivan?! A tó közepén élnek, baszom!
Na mindegy, lapozzunk!



Mellesleg ez az a város, amit korábban legyakott a sárkány, amit meg is lőttek kétszer valami speckó szigonnyal, de aztán a sárkány félbehagyta a munkát és lepihent a millió-trillió tonnányi aranyra, a közeli hegy gyomrában. A város azóta meg olyan, mint Ózd a kohászat megszűnése után...
De a sárkény, az csak pihen ott békésen, amíg a törpék megint ki nem húzzák a gyufát...
Egy épeszű ember van, pont aki behozta őket a városba. Az azt mondja, ne segítsen már senki a törpéknek, mert ha a sárkány megint jön, akkor halálnak halálával halunk. De a törpekirály mond egy kis pep-talk-ot, hogy hát ez a város volt korábban a kereskedelem központja, és csak legyek én megint a trónomon, majd lássátok feleim, jó lesz nektek is!
Namost álljunk meg egy szóra!
Trillió tonna arany van a hegyben, ugye? (És valódi arany, nem fiat currency :D)
A városka egy koszos kis gettó-királyság, ahol az emberek akkor is éheznek, ha amúgy foghatnának halat...
Mi a faszom szüksége lenne egy törpe királynak egy ilyen "kereskedővárosra"?! Ha akarna enni egy gombóc áfonyafagyit amit speciálisan 2000 kilométerről hoznának azzal a módszerrel, hogy trollok dobálják egymásnak kézről kézre, jégkockával kibélelt hordóban, akkor vajon az utolsó állomáson, ebben a tróger kis városkában, lenne-e valaki, aki azt mondaná:
- Állj meg fiam! Itt erre a temékre tetemes vámot kell fizetned! Na perkálj szépen, vagy elolvad a fagyi, oszt Tölgyfapajzsos Thorin királyurunk rendelhet újat!
Egyszer megjátsza, és úgy leég az egész város, hogy még a halak is azon fognak röhögni 100 évig, az biztos!
Na, oké, nem kell ennyi realizmus a fantasy-be, tudom, de azért az ostobaság se kellene...

Fast forward >>> Thorin már bejutott, a sárkány felébredt, azzal bújócskáznak a barlangokban.
A sárkány akkora mint Godzilla, és még tüzet is okád, de valahogy nem bír a törpékkel mégsem. Ezt már így a 6. órában megszoktam, itt volt az, amikor már alig vártam a végét. Arany az van szarásig, valami körmönfont ötletként a sárkány tüzével épp beindítják az olvasztókat, amikből az összes cuccost egy csatornán keresztül egy megalitikus szoborba tudják önteni. Nem érdekes, miért, amin még utoljára nagyot röhögtem, az az, hogy Thorin egy sima fémtalicskával elkavirnyál a sárkány alatt, majd hasmánt ráugrik az olvadt arany folyamra, mint egy hawaii-i szörfös!
Figyeled? Olvadt aranyon fém eszközön!
Még a szakálla sem perzselődik meg, baszki!
Nem! Elszörfözik a szobor tetejére, aminek épp annyi időt hagynak, hogy csak a burka keményedjen meg, majd - törperővel - lerántják az öntőformát, az aranyszobor burok megreped, és az olvadt arany elborítja a sárkányt, ami épp a szobor elé került valahogy. Hú, mondom magamnak, most jól megszenvedi a forró aranyat, oszt írhatom majd a blogomon, milyen anyagból is vannak a törpék, hogy őket nem bántja az olvadt fém, míg a sárkányt igen, holott annak a torkából napalm folyik, szóval teljes a képzavar, de nem... a sárkány is lerázza magáról a cuccot!
Ennyi elpocsékolt arany, mi?!
Lent pár kilométerre meg éheznek a halászok, akik nem tudnak halat fogni!
Kutya világ!

Szóval a törpék egy tipikus "gól nélküli döntetlent" játszottak a sárkánnyal, ami azt jelenti, hogy egy geciunalmas meccs megy a hosszabbításba, azaz a harmadik epizódba, amit szintén meg fogok nézni, de érzem, hogy azt is csak egyszer...

2013. december 6., péntek

RIP Nelson Mandela

Nem a megemlékezés magasztos pillanatát akarom tönkretenni, és Mandela érdemeiből semmit nem vonnak le azok a sajnálatos tények, amiket én is csak tavaly olvastam Naomi Klein "The Shock Doctrine" c. könyvében. Tényeknek fogadom el, mivel ő is statisztikai adatokra és konkrétan elhangzott nyilatkozatokra hivatkozik, csak összefogja egy csokorba, ami a világon történt-történik kb. Pinochet Chiléjétől a vasfüggöny összeomlását követő kapitalista áttérésen keresztül Irakig, és a cunamiig. Nem a politika, hanem a közgazdaságtan a szalag a bokrétán. A könyv egyik fejezete a Dél-afrikai Köztársaságról szól, ebből kivonatolnék pár sort.

Nem használok idézőjeleket, amúgy is angolul van meg, igyekszem pontosan fordítani.
És meghagyom az eredeti angolt, pl. ilyesmiben, hogy African National Congress, mert lehet, hogy Afrikai Nemzeti Kongresszus magyarul, de lehet hogy nem, viszont most csak pár gondolatot akarok feldobni nem kutatómunkát végezni, szóval bocsi.

1955, Kliptown : Freedom Charter. Az ANC (African National Congress) ebben a dokumentumban fogalmazta meg, mit követelnek egy poszt-apartheid Dél Afrikától. Első rögtön, hogy a nép kormányozzon! Eztán a szokásos szabadságjogok, és végül, ami nagyon fontos, hogy az ország javaihoz való jog is egyenlő kellene legyen!
Amit később viszont kevésbé hangoztattak, hogy az apartheidot nem kizárólag politikai, hanem egyben gazdasági rendszernek is tartották. Egy olyan rendszernek, ami a rasszizmust csak felhasználja hogy alátámasszon egy zsíros gazdasági egyezményt, aminek a nyertese egy nagyon kis számú fehér elit, akik az ország bányáit, gyárait és farmjait birtokolják. Rasszista alapon nem lehettek a feketék földtulajdonosok, és kénytelenek voltak a munkaerejüket jóval áron alul szolgáltatni, ha egyáltalán valamiféle megélhetésre vágytak.
Köztudott, hogy a Charter mögötti mozgalom erős elnyomással találkozott, 1962-ben le is tartóztatták Mandelát.



1990 : Mandela kiszabadul. A fő oka ennek az a nemzetközi nyomás, ami súlyos bojkottokat kezdeményezett nem csak a dél-afrikai cégek termékei ellen, de azon cégek ellen is, akik csak együttműködtek az elnyomó rezsimmel. Azaz gazdasági okai vannak ennek is, mint általában mindennek.
Nagy az éljenzés, de igazából senki nem tudja, mi is fog történni.
Vajon az ANC-nek tényleg sikerül megtalálni a járható középutat a kommunizmus és a kapitalizmus között? Jó lesz-e ez azoknak, akik időközben a rablókapitalizmus útjait egyengették Dél Amerikában és Dél-Kelet Ázsiában, és épp az egész volt keleti blokkra akarták rátenni a kezüket? Nem igazán akartak egy precedens értékű fordulatot. Viszont a pillanatban Mandela egy nemzetközileg elismert szent volt, ha azt mondta, hogy államosítaná a bányákat és földeket, akkor ez bármennyire nem tetszett az IMF-nek, az USA-nak és az EU-nak sem, per pillanat csendesen kellett kezelni az dolgokat.

1990-1994 - Valami sunyi módon megváltozott.
Az ANC elsöprő politikai győzelmet aratott, a gazdasági rendszert azonban békén hagyták. Minden fekete mehetett szavazni, meg papíron mindenhez joga volt, de mivel eddig is kilógott a seggük a gatyából, nem igazán volt számukra tálcán kínált lehetőség, hogy összekapják magukat.
A gyárak, a cégek, a bányák és a földek maradtak az addigi elit kezében!
A nemzetközi bojkott viszont megszűnt, hiszen hát nincs többé apartheid!
Azaz: az addigi tőkések tolhatják a bizniszt, ahogy a csövön kifér, az addigi szegényeket meg már mondjuk nem verik szarrá csupán a bőrszínük miatt, de veri őket a sors eléggé, oszt jó ez így...

Vajon mi történt?
Ebben a pár évben indenki a politikai tárgyalásokra figyelt, míg csendben egyezkedtek a gazdasági kérdésekben. Ebben a körben szép suttyomban olyan döntéshozó pozícióba kerültek az elvileg "független szakértők" és az IMF, a Világbank és az addig hatalmon lévő National Party emberei(gyakorlatilag szinte bárki, kivéve pont az ANC embereit), akik később meghatározták a gazdasági rendszer alakulását.
Közben a National Party a politikai egyezkedés során előhúzta, hogy okés-okés, ezt is megcsinálhatjátok, meg azt is, de legyen akkor független Központi Bank! Gyorsan el kellett ezt is dönteni! Szó szerint úgy időzítették, hogy az ANC tárgyalóinak másnapra elő kellett állni a tanulmánnyal, amivel esetleg megtámadhatják ezt a kérést. Egy Vishnu Padayachee nevű közgazdász beadta az érveit a kontrázáshoz, ahogy kérték: másnapra.
Aztán pár hét múlva megkérdezte, hogy akkor mi is lett?
- Ó, hát ebben végül engedtünk nekik - mondták kb. az ANC-s tárgyalók.
Ja, ha a Központi Bank nem a kormány alá tartozik, akkor hogy legyenek biztosak abban, hogy majd ad nekik pénzt azoknak az ígéreteknek a megvalósítására, amit a Charterben felsoroltak? Mint pl. lakhatást minden polgárnak, stb.? Ha nem felel a kormánynak a Központ Bank, akkor kinek felel? Kinek az érdekeit képviseli? Az IMF-ét? Vagy a johannesburgi tőzsdéét? Hm, erre nem gondoltak, mi?
Még az se volt feltűnő, hogy ugyanaz a Chris Stals maradt a Központi Bank feje, aki az apartheid idejében is betöltötte ezt a posztot?! Bónuszként a pénzügyminiszter is a helyén maradt, hm-hm...
Senki nem gondolta később, hogy az ANC tárgyalóit megvették, egyszerűen átverték őket, ahogy erre az egész világon mindenhol látunk példákat.
"Hey, we've got the state, where's the power?" - ez a szólásmondás hamar elterjedt.

Pl. nem lehetett földet osztani, mivel az alkotmányba a gazdasági tanácsadók becsempészték a magántulajdon védelmét, azaz maradtak az addigi tulajdonosok. Nem lehetett ingyen AIDS elleni vakcinát osztani a gettóban, mert annak a formulája is le van védetve a WTO által, mint szellemi termék, ha pedig a kormány meg akarja venni, akkor forduljon a Központi Bankhoz, akik erre majd megmondják, hogy sokkal fontosabb dolgokra kell a lóvé....
Például arra, hogy a korábbi rezsim alatt felhalmozott hiteleket törlesszék!
Ismerős, mi? Kvázi szinkronban ez ment egész Kelet Európában.

1994 után:
- Vitás kérdés pl. hogy hány millió embert sikerült rácsatlakoztatni az új vízhálózatra, majd pár éven belül megtagadni a szolgáltatást, mivel nem képesek fizetni a számlát? Legalább egy olyan tanulmány van, ami szerint az utóbbi szám kb. egy millióval nagyobb.
- A bankok, bányák, az ipari szektor ugyanabban a pár, fehérek által irányított mega-konszern kezében van, mint korábban.
- 2005-ben még mindig csak 4% volt a tőzsdén az aránya azoknak a cégeknek, amiknek fekete a tulajdonosa, vagy a vezetése
- 2006-ban a földek 70%-a volt a fehérek kezében (a lakosság 10%-át képviselik)
- 1990-hez képest, azaz amikor Mandela szabadult, 2006-ban az átlagos várható életkort 13 évvel kevesebbre becsülték.
- 1994 és 2006 között megduplázódott azoknak a száma, akik napi egy dollárnál kevesebből élnek
- 1991 és 2002 között a fekete lakosság körében a munkanélküliség 23-ról 48%-ra szökött
- A demokrácia első évtizedében több mint egymillió embert bocsájtottak el a farmokról, és ez azt eredményezte, hogy a nem hivatalos gettó-városok (se víz, se csatorna, csak bádoglemez viskók) lakossága 50%-kal megnőtt

És amíg korábban a világ együttérző polgárai bojkottálhatták az apartheid rezsim termékeit, ezzel forszírozva, hogy legyenek már kissé barátságosabbak a feketékkel, most ez a manőver is a visszájára fordult.
Az ANC valamelyik prominens tagja elkezd hivatkozni a Freedom Charterre? Bumm, esik a tőzsde, szigorít az IMF és Világbank! Amikor pl. nem sokkal a szabadulása után Mandela üzletemberekkel ebédelt, és elkezdett az államosítás előnyeiről beszélni, a tőzsdeindex azonnal esett 5%-ot.
És mivel az ANC-kormánynak ugye saját gazdasági erőforrása nincs, ki vannak herélve rendesen ezekkel a taktikákkal.

Néhányan megpengették, hogy mivel a multik jelentős hasznot húztak az apartheid alatti elnyomásból, ideje lenne egy kis megbánást tanusítani anyagi formában is. A Truth and Reconciliation Comission egy mindössze  1 százalékos "szolidaritás" adót javasolt arra a célra, hogy ebből kompenzálják a hajdani áldozatokat, vagy családjukat. A kormány ezt is elvetette, mert félt attól, hogy egy "anti-biznisz-üzenetet" közvetítenének, és az ártana a gazdaságnak...
Ismerős?

2005, Kliptown ismét :
Szépen illik megünnepelni az 50 éves évfordulót, ugye?
A baj csak az, hogy Kliptown még mindig ugyanaz a gettó, vagy mg rosszabb. 72% munkanélküliség, tróger közművek, bádoglemez-kuckók, vélhetően a bűnözés sem ismeretlen egy ilyen helyen. Kb. azt érezhette az ANC, mintha Bajnai Gordonnak egy hatalmas libalegelőn kellene elmondania a beiktatási beszédét...
Ráadásul a turizmus egy jelentős tényező, dehát ide nem lehet senkit elhozni.
De hogy az ANC válláról levegye a terhet, egy Blue IQ nevű cég megoldotta a problémát.
Gyakorlatilag egy "Freedom Charter diznilendet" csináltak Kliptown-ból, múzeummal, egy üveg-acél Freedom Hotellel, és (nem vicc!) egy "freedom-themed" plázával!!! A niggereket meg átköltöztették egyéb, történelmileg nem jelentős gettókba!

A Freedom Charter hajdan félelmet keltett az elnyomó rétegben, ma tárgyalótermekben akasztják ki, vagy fallal biztosított villanegyedek központi részén állítják ki, mint a jó szándék szimbólumát. Mintha minden a legnagyobb rendben menne, mert elmehetsz szavazni!
Groteszk, mi?!

Bocs mégegyszer, valószínűleg sokat lehet most olvasni Nelson Mandela érdemeiről, de én csak sajnálom szegényt, mert biztos forog a sírjában.
Ugyanakkor meg érdemes lenne mindenkinek tisztában lenni a dolgok menetével, mert ha ezt se tudjuk, hajlamosabbak vagyunk elhinni mindent, az meg nem les jó.