Keresés ebben a blogban

2012. május 29., kedd

Dear Irish Friends


Dear Irish Friends,

I spent not much more than two years altogether in Dublin, and I may not be right, but my picture of you is a very independent, sovereign nation who fought for ages till you have at last reached this state. Soon after that you joined the EU and gave up your currency, but at that time no one saw the big picture.
NOW it is different. < This pissed off journalist is a good example.

Again, I may not be right as I only learned economics on a small scale, but I think austerity is brought forward by the rich who insist on keeping their wealth instead of taking up the burden of social awareness. They rather have us - small, decent working folks - pay in various forms of taxes for their mistakes. In the meantime they don't give a fuck about if the public health-, education-, social system is collapsing around us, as they will always have OUR money to spend in private clinics, pay for the posh private schools, etc.

Sustainable growth is possible, as well as creating jobs. 
Why not taxing the banks more, and put that money into funds that help smaller organic farms that need a lot of manual work, or pay for the education of more social workers and nurses? Sounds so simple to me, so either I am really really dumb, or something is rotten inside the current system.

Please show the rest of Europe that you are strong in your need of sovereignity, and FREEDOM.

Some quotes supporting my simple thoughts:


"It appears [...] we have that most of the Anglo bondholders are wealthy asset managers and banks, including Rothschilds, Goldman Sachs and Barclays,  whose very business it was to know what was going on at the bank.  We need to know how many of them are shareholders of the ECB and the nature of their relationship with the IMF.

Unless there is a write-down of bondholder debt, it will force us to default on non-negotiable democratic priorities – education, hospitals, care of our elderly etc."
/Rosie Cargin/

"It is logically impossible to reduce debt by taking on new debt. Some call for investment and a return to growth to outgrow the debt and to create jobs.  The calling for growth in itself is a questionable proposal unless we qualify in which direction this growth will take us.
Growth can be both positive or destructive. The same goes for calling for investment. Investment in what? Creating things we do not need and that make us sick? Creating jobs, yes, but to produce what?  There is a possibility of  20,000 jobs in sustainable agriculture and forestry alone. Why do we not go for it?  
We need to create a society where the needs of the vast majority of people are again the focus, needs not defined by consumerism but real needs like food, shelter, healthcare, real education, repair and preservation of our environment and ample opportunity and time for individuals to participate in the running of their community and their country."
/R. Teichmann/



2012. május 25., péntek

Voluntary Simplicity


Dublinban tombol a nyár.
Az írek izzadnak, a direkt napfénytől felhójagosodik a bőrük, egyesek még panaszkodnak is
Én meg hálistennek épp szabadnapos voltam, reggeli kávé után nem is vártam semmire, tekertem ki a parkba.
Dublinból nekem mindig 3 jó dolog jut eszembe elsőre: 
 - Howth (egy félsziget, olyan alakja van kb. mint Tihanynak, csak az oldalai meredek sziklák, és a tenger veszi körül, nem a Balaton.)
 - Phoenix Park (bár nem olyan izgalmas, mint pl. a Margit sziget, de sokkal nagyobb. Akkora, hogy egy szarvascsorda is megél a területén.)
 - Guinness csapolva (ezt nem kell magyarázni, ugye?)

A napot mindig imádtam, de most már a földet is. Nincs is annál jobb, amikor a hátam/hasam alatt érzem az anyaföldet, azt a kellemes se nem túl kemény, se nem túl puha alátámasztást, amit csak egy jó kis locsolt gyep adhat, a gravitációt, ami épp akkora, hogy ha ellazítom az izmaim, "bele tudok süllyedni", mint Renton a szőnyegbe, csak épp heroin nélkül. A nap pedig letűz (pinnig me down), mint Darwin a molylepkét: nincs igény a mozgásra, megadom magam az alulról és felülről érkező energianyaláboknak.
Nem tudom abbahagyni, és nem tudom az időt, mivel beszart a telefonom, így észre se veszem, 3 kerek óra eltelik (10-13), ami nem a legáldásosabb az évi első napozáshoz, de leszarom,
Bebringázok utána a fák közé, és ilyenkor nem bánom, hogy egy ordasnagy MTB van a seggem alatt, nem a pesti kis darazsam, ami csak az aszfaltot csípi.

Megcsinálok egy pár gyakorlatot, ami picit Fálun Dafa, de szabadon, lényeg, hogy jól essen testnek-léleknek! Nem követek merev szabályokat a mozgásban, aki már látott ping-pongozni az tudja miről beszélek. Ezért nem mennék le soha egy tesztoszteronszagú edzőterembe, ahol mindenki tudni véli, mi a jó, milyen szériákat kell nyomni, ha nem vagy 1 "pussy"...
A másik oldal meg a jóga, ahol szintén nem vagy elég jó soha, mert ha nem adod fel ezt-meg-azt, felesleges is az egész...

Főztetek már babgulyásba aszalt szilva szemeket?
Nem?
Én igen, és jelentem, jól jött ki, jól esett, és így vagyok a testmozgással is: nincs szabály, impro :)
Szóval megvolt a kontakt az éggel-földdel, abba se hagytam volna még egy darabig, ha nem igérkezek el egy előadásra a Trinity College-ba, négyre.

De nem baj, még belefért egy sör is, az itthoni erkélyen, a kiskertem előtt ülve, és még 1 cigit is kértem hozzá Vickytől, bár én cigizni csak kb. 4 sör után szoktam, de most jól esett a nagy sunshine-happy életérzés sodrában.
Az egyik lakótársam ül bent a tévé előtt, ahogy szokott, de már a harmadik napja, meg is kérdezem:
 - Ajay, hogy vagy képes erre, amikor itt a summertime?!
 - Van nekünk abból elég, Mauritiuson...
A srác el van veszve valahol: csak a pénz miatt van itt, semmi több. Mint egy aszkéta: számolja a centeket, mi lesz neki ebből, ha hazamegy: kis biznisz, saját ház, egy jófajta feleség, vegetáriánus curry, másfél méteres tévé a nappaliban. Nem eszik húst, nem iszik alkoholt, nem dohányzik, kedves és szerény. Csak az életöröm hiányzik belöle...
A másik csávó, Vicky, kivasalta épp a melós ingét, megy a bárpult mögé hajnalig, és ö megissza utána a 4-5 sört, megeszi a húst, elszívja a napi fél doboz cigit, viszont sose jutna eszébe, hogy az erkély több lehet, mint dohányzó, és ruhaszárító hely.
És mindenki épp ugyanolyan hülyének néz, amikor megeszem a lósóskát, vagy a csalánt, amit a parkból hozok, mert pak-choit, és ruccolát vesznek az Aldiban...
De én, kösz szépen, most tökre egyensúlyban érzem magam.

És mi kell ehhez?
Nap, föld, 1-2 giz-gaz, zuhanyzó meg egy kényelmes ágy...
Meg persze internet (blush)
De nem sok, tényleg nem.

Persze a biztonságon kívül, amit otthon még nem találtam meg, de majd hazaviszem innen ;)


2012. május 18., péntek

Catch 22


Ki tudja, hogy Milo Minderbinder hogy tudta a 22-es csapdájában a friss tojás darabját 5 centért adni nyereséggel Pianosán, amikor köztudott volt, hogy Máltán veszi, darabját 7 centért?
Yossariannak elárulja a titkot, tök logikus.

Ilyen kitekert logika szerint mehet most már minden, amiben pénzmozgás van.
Miután még mindig feleslegesen fizetek havi 12 rugót könyvelésre, gondoltam felhívok egy faszit, akit ajánlottak, hogy átvesz cégeket. Rövid esetleírás után megkérdezte:
- És mennyi tartozása van a kft-nek?
- Nincs semmi követelés a cég felé - mondtam - kivéve az én saját járulék-tartozásom, kb. 90.000, a NAV felé.
- Azért kérdezem, mert nálunk a cégmentésnek  - így mondta - van egy díja, ami 550 ezer forint. Ezért vállaljuk, hogy a következő 5 évben semmilyen követelést nem kell teljesítenie. - Nem biztos, hogy pontosan idézek, nem vagyok se jogász, se könyvelő, de valami ilyesmi volt a lényeg. - Tehát nálunk annak éri meg, akinek van 4-5 millió tartozása, és így a töredékével kiszállhat.
Detszól.
Az én kft-mnek van 150 ezer visszaigényelhető áfája, és nincs tartozása, tehát tök plusszban vehetné át valaki, aki épp céget akar. Gondoltam, a cégmódosítási díj az kábé annyi, mint az alapítási, az áfát még tolja egy kicsit, aztán vissza is kérhet belőle, csak nekem dobjon be valamennyit, hogy rendezzem a cehhet a NAV felé, és mindenki jól járt.

Hohó, ebben nincs biznisz!

A biznisz az lenne, ha most rendelnék 50 laptopot 10 millióért, 1 milla előlegre. Aztán átvenném az árut, eladnám feketén 4 milláért, és gyorsan lepasszolnám a céget mondjuk - hogy ne kicsinyeskedjünk - még egy milláért. Ekkor máris nyertem 2 millát, és valahogy ennek a cégmentő cégnek is leesett az 1M. Hogy a végén az 50 laptopot szállító cég hogy kapja meg a maradék 9 millióját, az már kit érdekel?!
Vegyen 10 Mercit előlegre, és passzolja le a céget, biztos jól járhat ő is, nem?
Hanem?!

2012. május 11., péntek

Kis színes


Valahogy úgy ébredtem, hogy egy filmes idézet nem ment ki a fejemből, makacsul ismételgettem:
"Ma nagyon erős vagyok, Bob. Érzem pénz fog állni a házhoz."

Eközben történt még 1 kis levelezés a City Post Ltd-vel, tudjátok, akiknek még dolgoztam három napot februárban, és nem akartak kifizetni.

Long story short:
Márciusban elmentem a Citizen Information (kb. ingyenes jogsegély) irodájába, ahol két nagyon lelkes csaj azt mondta, ez 1 fekete-fehér ügy, de ők nem tudnak érdemben a cégre ráijeszteni, menjek át a Migrant's Help Office-ba.

Ott egy koreai nő azt kérdezte tőlem:
- Biztos benne, hogy van ilyen cég, akiknek dolgozott?
Hát, 97,5%-ban biztos lehetek benne, miután a City Post piros autói járják a várost, én magam piros, logóval ellátott válltáskából olyan borítékokat szórtam ki, amin a nyomtatott stamp aszondta: "Postal fee paid - City Post" vagy ilyesmi.
A maradék 2,5 %-ot hagyjuk meg annak, hátha hiba volt a Mátrixban, pl. egy moderátor hétfő reggeli kávéja ráömlött a klaviatúrára, és miközben törölgette, megnyomott minden gombot...

No, nem sokra jutottam itt se.

Aztán jött a tipp: NERA (National Employment Rights Authority).
(Ja, de közben minden létező kifogással élve, a City Post igérgette, hogy majd a következő pénteken, stb...)
Szóval a NERA kapott tőlem 1 faszán kitöltött Complaint Form-ot pdf-ben, mire - csigapostával - válaszoltak, hogy ugyanezt nyomtassam ki, írjam alá, küldjem el. Megtettem, mire megint postán válaszoltak, hogy nem világos, melyik szervüknek adom be a formot, pls tick in the box on page 4...

No itt majdnem feladtam, hogy basszátok meg, én csak 1 buta bevándorló vagyok, just-off-the-plane, és a panaszom leírása nyomán, szerintem ti el tudjátok dönteni melyik boardhoz kell forwardolni a complaint-et, már ha egyáltalán segíteni is szeretnétek. (Bocs a hunglish-ért, több mint 2 év online support köszön itt vissza. Nem csak így írtunk, így beszéltünk egymással az irodában, LOL!)

No, de láss csodát, miután még egyszer megreszkíroztam a postaköltséget, és visszaküldtem ugyanazt a hat oldalt, egy laza x-szel megtoldva, pár hét múlva bocsánatkérő hangon hívott 1 nő, hogy ő még ugyan új a City Post-nál, de most látja, hogy elmaradt fizetésem van, küld egy csekket, mondjam a címet!

Egy Hét eltelt, gondoltam megint itt az ideje egy e-mailnek.

Kivonatolom:
Én : I got a call from CityPost a week ago. A lady took my address for the long-long awaited paycheck to be sent to.
I still haven't got it.
Just in case she got the address wrong, it's: 94 Stewart Hall, blablabla"
C.P. : I have posted out the cheque on the 3rd May 2012 and send the Catriona Doyle in the Labour Relations Commission a copy.
This has been settled and paid, I will cheque with the bank to make sure that the cheque has not been cashed.
Én : Can you please double check that the address was right where you had posted the cheque?
So far, I got every mail on this address from Ireland and abroad, and since you are a postal provider company, please try to make it again, as I mentioned I have little time and I live far from your main office.
C.P. : The address you gave me is 94 Stuart Hall (blabla) is this correct. We are not operating as a postal provider at the present moment and we posted the letter with Anpost.
Én : 94 Stewart Hall
C.P. : I will have to ring the bank first thing in the morning to confirm that the cheque has not been cashed once I have done this I will issue another cheque.
Én : In the meantime I got home, and the cheque just arrived.

Thank you, and have a nice day.

Szóval, pontosan három hónapra rá, hogy dolgoztam nekik, ki is fizettek, Yippi-kay-ay, motherfucker!

Hogy azért ne legyen teljes az örömöm, a könyveléstől kaptam egy cirka negyvenezres számlát, from back home, mert még mindig megvan a kft-m, aminek semmi értelme...

No, semmi dharma, semmi okoskodás, ez csak 1 sztorimagazin most, de annyit láthattok: ma már itt sem egyszerű...