Keresés ebben a blogban

2012. február 20., hétfő

Gumimaci Sztori

Volt egyszer egy közönséges maci, aki véletlenül bekapott egy gumibogyót, és hopp: felugrott a fára, a sziklára, és nagyon menő lett, mert lehozta a legszebb gyümölcsöket, és ott napozott a legmerészebb sziklakiszögelléseken, cseppet sem tartva a gravitációtól. A kis családjával rögtön lefoglalták a környék összes gumibogyó cserjéit, aztán elhitették minden más macival, hogy nekik is kell ez a cucc, hát nem vidámabb az élet ugrándozva?
De.
Hamarosan a fél erdő nem állt másból, mint gumibogyót termő bokrokból, és a szirupot már messzire exportálták, ahol még volt olyan gyümölcs, amiért érdemes ugrálni. Az eredeti gumimacik már rég nem ugráltak, csak tespedtek és számolták a lóvét. Sajnos sok helyen a talaj és a klíma olyannak bizonyult, hogy nem termett meg rajta a bogyó, de ez ekkor még cseppet sem izgatta őket.
Annál jobb, legalább értékes marad!
Még jobban örültek, amikor a marketingstratégáik kidolgozták a tervet, hogy Gumibogyó nélkül nem is élet az élet, és a szirupot pusztán azért is itták, mert állítólag jót tesz az emésztésnek (valami áltudományos barát-baktérium van benne), és miért is cammogjunk el a folyó mentén a gázlóig, amikor egy liter sziruppal át is ugorhatunk a túlsó partra?! Vagy csak jobban nézel ki pattogva, mint cammogva, ezt fülbemászó zene és modell-alkatú macik közreműködésével mutatták be a tévében, miközben tudományos müsorokban ecsetelték a cammogó járás okozta medvetalp gerincet károsító hatásait.

Közben persze betegebbek lettek tőle, de azt hitték ez valami mástól van, és pár generáció alkatt 
már súlyos gumibogyó-függőség alakult ki: már napi több litert ittak belőle.
A bokrok mellesleg kiszárították a talajt, és nem győzték öntözni az ültetvényeket, amik le is égtek időről időre. A Bölcsek Tanácsa azt mondta, nem baj, új technikákkal távoli földeken is megtermelhetik, csak éppen függőkertekben, és a tengeren túl.
Hurrá! Ott úgyis csak nyulak laknak, azoknak elég a sok munkáért cserébe pár csepp szirup, boldogan fognak ugrándozni majd a függőkertekben, és mi meg zsibbadhatunk tovább itthon...
Aztán még jött az is, hogy a gumibogyó-szpóra baktérium annyit mutálódott, hogy nem győztek permetezni, vagy génekkel bűvészkedni, és a hazai földeken már abszolút lehetetlen volt a termesztés. Nem maradt ott más, csak pár dagadt gumimaci, akiknek sokáig az se tűnt fel, hogy egy nemzedék alatt a szirup (made in Rabbit Islands) ára tízszeresére nőtt.

Valójában a szirup előállítása egyes esetekben már drágább volt, mint amennyiért el tudták adni, de még mindig betegre kereshették magukat azokon a terápiás szereken, amiket a mellékhatások kezelésére fejlesztettek ki, illetve azokon a hiteleken, amiket arra találtak ki, ha esetleg nem tudja valaki megvenni a havi adagját.
Egyes macik megtagadták a szirup fogyasztását, és nagy üggyel-bajjal megpróbáltak újra málnát termeszteni a legyakott földön. (Merthogy ahhoz még ugrálni se kellene, leülsz a bokor mellé és szemezgetsz...)
Először kevesen voltak, és a többiek kiröhögték őket.
Amikor többen lettek, üldözni kezdték őket.
Eközben 1-2 nyúl törzsfőnök is fellázadt, hát oda is csapatokat kellett küldeni, extra-sziruppal megizmosított medveseregeket, merthogy ekkorra egy átlag gumimacinak se esze, se fizikuma nem lett volna ahhoz, hogy akár egy mezei nyúllal birokra merjen kelni.
Persze megnyerték a csatáikat, de ehhez is egyre több dzsúzra volt szükség, és ez olyan mértékben vitte fel az árakat, hogy az egyszerűbb mackók, akik nem voltak tagjai sem a Bölcsek Tanácsának, sem a Hadseregnek, sem a Marketing Agytrösztnek, vagy nem voltak top menedzserei azoknak a kereskedelmi hálózatoknak, amik a nyulak szigeteiről importálták a szörpöt, nos, ők már alig-alig jutottak minőségi termékhez.
De eddigre már beépült a köztudatba, hogy egy dolog fontos a világon, és az csakis a gumibogyó szirup, így nagyon boldogtalanok lettek.

Ez egy befejezetlen mese, mert ki tudja, lehet a cammogós macik, akik nem átallanak szúrós málnabokrokkal bíbelődni, már nem is tűnnek olyan nevetségesnek, és lehet, hogy annál szimpatikusabbak, minél jobban üldözi őket a jólétben elkorcsosult medve-mágnás-miskák hiper-sziruppal-pumpált rendfenntartó manccsa, és amikor a "századik maci" is nemet mond a röhejes ugrabugrálásnak, akkor egy pillanat alatt helyreáll a rend, és hogy még a nyulak is sokkal jobban járnak, az hótziher!!!


Inspiráció:
Collapse (2009), dokumentumfilm

A cím ellenére NEM feltétlen borongós, és viágvégés film!
Michael Ruppert persze a rossz hírekkel indít. Elmondja, hogy amikor azzal etetnek, hogy új olajlelőhelyeket fedeznek fel, az csupán azt jelenti, hogy kurvára költséges módon kitermelhető forrásokat találtak. A tiszta energia is mivel kezdődik, ha nem azzal, hogy turbinákat, elosztóhálózatot, stb. kell kiépíteni, és mivel még mindig nincs elég tiszta energia, hát ezeket is a szokásos módon gyártják le, aztán a szokásos módon tartják karban... Aztán még sok mindent, amit asszem Al Gore is kihagyott a Kellemetlen Igazságból, a Zeitgeist legújabb fejezete pedig egészen gyermetegnek tűnik a hiper-szuper körgyűrűs technovárosával, ahol mindent megoldanak a robotok, csak hogy nekünk ne kelljen dolgozni. A robotok, és az erőművek persze mind tiszta energiával mennek, és persze ha minden ingyen van, akkor majd nem kell a pénz sem.
Aham. Szép ez, mint az illusztrációk a jehovás bibliában, de kábé annyira komolyan is tudom venni...

DE, a lényeg nem is ez, mert ezzel most nem tudunk sokan mit kezdeni. Attól nem lesz jobb kedvem, ha tudom, hogy kurvára mindegy lenne az is, ha mindenki szelektíven gyüjtené a hulladékot, és minden villanykörtét kicserélnénk. Nem mindegy, mert a szándékkal együtt megszületik a tettvágy is, de fizikailag, matematikailag ez csak 1 fing a szélviharban...
Az alternatív energiaforrások is csak akkor jók, ha helyben használjuk fel. A szállítás nem csak akkor költséges, ha egy vagon banánt mozgatnak (itt a piacon van, hogy egy tucatot kapok 1 Euróért !!!), hanem - és erre én se sokat gondoltam még - az elektromosságot is "szállítják" ám, nem csak úgy csiribú-csiribá felkapcsolom a villanyt a takarékos izzómmal, és Al Gore bácsi máris simogatja a buksimat, milyen zöld vagyok, mert az elektromos áram nem olaj. Ja, és az ezer meg ezer kilométernyi felsővezetéket, és az azokat tartó vasoszlopokat is biztos napelemmel működő gyárakban dobják össze, és hidrogénüzemű kamionokkal szállítják a rendeltetési helyükre...
Amit még elmond, és NEM RIOGAT, az a következő:
Ami jön (2012 említése nélkül), az egy szükségszerű paradigmaváltás.
A dínókat felváltották az emlősök, az olajtól függő embert felváltja az, aki képes lesz mindent megteremteni olaj nélkül.
Az olaj és a dollár kábé ugyanaz, a dollár meg a fegyver kábé ugyanaz. A háború voltaképpen a politika folytatása, egy másik szinten, a politika pedig voltaképpen a gazdaság folytatása (csökevénye, nyúlványa) egy másik szinten.
Akármelyik végéről tekerjük fel a palacsintát, jó lesz!

Vannak akik bunkereket építenek, és konzervekkel, meg persze fegyverekkel készülnek a krízisre.
NE TEDD!!!
Ezt mondja Ruppert is.
Oké, készülj fel alapszinten. Például olvass hasznos dolgokat a növényekről, és a természetes gyógymódokról, sose árt. De mindenek előtt:
ISMERD MEG A KÖRNYEZETED!

A jövő a lokalitásban van!
Tekerj bele a Collapse-be az 57. percig, ha rögtön nem is nézed meg, vagy elég volt a sok-sok "doom & gloom" ízű dumából, és ott a jó példa a rossz ellenében (Kuba és Észak Korea) Milyen az, amikor elvágnak az olajtól (ami a mezőgazdaságot is "viszi" ám, nem csak fűtünk vele!): a kubaiak alkalmazkodtak, és jobban ettek, mint előtte, a koreaiak meg tömegesen éhenhaltak.

Nem sokat tudok most Görögországról, sajnálom is, hogy ugyanazt a szart lehet olvasni mindenhol, és nem találok most olyan írást, ami arról szólna, milyen jól meglennének EU nélkül, csóringer Drachmával, amit alig használnának, mert kecskesajtot cserélgetnének olivaolajra és narancsra, és mivel jó a klíma, sok energiát sem kellene használni...
Nem tudom biztosra, de van egy olyan érzésem, hogy ha valami ilyesmi bekövetkezne, AZ baszna oda Brüsszelnek, mert valaki jó példával járna elöl. Nem lehet, hogy a görögöknek kábé annyira kell a hitel, mint a manhattani indiánoknak az üveggyöngy? Nem inkább az EU-nak kell ez az alku, mert mindenáron fenn akarják tartani a látszatot, hogy rajtuk kívül nincs élet?
Milyen lenne, ha azt mondanák az országok, játszunk ezer napig "bújócskát"? 1000 napig számolunk, addig lapul mindenki a helyén, mozdulatlanul várunk, nem utazunk, nem kereskedünk, esszük-isszuk ami van, fűtünk, amivel tudunk.
AAA rating mennyit számítana pl. Luxemburgban vagy Lichtensteinben? Tilos lenne aranyat, gyémántot vagy jövőbeni ígéreteket, szerződéseket lisztre és olajra cserélni. Nem halnának kábé éhen?
Most ne értsetek félre, nem akarom, hogy törpeállamok naiv és ártatlan lakói éhenhaljanak, de milyen abszurd már, hogy a görögök nem jutnak egyről a kettőre, miközben még mindig vannak olyan "országok", amik főleg abból élnek, hogy nem árulják el a nagy cégek piszkosabb pénzügyeit, és kevesebb adót szednek? Az a kurva adó nem arra lenne, hogy a kölyköm iskolatejet kapjon, vagy elszállítsák a szemetet a lakótelepről? Nem, mert akik ezt az adót a saját országukban megfizetnék, inkább bejegyzik magukat egy ilyen kis államocskában, és ott nyernek pár millát azon a pár százalékon, és közben az ottani tisztes polgárok (vélhetően könyvelők, ügyvédek, és bankárok) meg kétévente le tudják cserélni a sportkocsijukat, és egész falvakat tudnának felvásárolni Romániában vagy Bulgáriában.
No gyerekek, ENNEK asszem kezdünk a végére érni, EZ a Collapse egyik léc-rezgető frekvenciája.
Ez egy torz társadalom, egy dinoszaurusz.
Ehelyett mit ajánl Ruppert?
Hozz létre KÖZÖSSÉGET!


A jövő nem olyan, mint a Mad Max, Waterworld, vagy a Book of Eli, ahol magányos harcosok átküzdik magukat a sivatagon vagy a tengeren. A kis "törzsekben", küzdelem nélkül, helyben, dalolva meg lehet majd élni, csak HINNI KELL EBBEN!!!

A cím nem az emberiség, csupán az iparra épített civilizáció összeomlására vonatkozik.
Az élet csak most kezdődik!
Ha Ruppert arra számítana, hogy világégés lesz, vajon fontosnak tartaná, hogy milyen a kertjében a talaj minősége?
Igaz, azt mondja, hogy súlyos lesz az átalakulás, de kinek?
Csak annak, aki olyan mértékben hozzá van szokva, bele van kényelmesedve az olaj-dollár-alapú, NATO fegyverekkel gondosan őrzött világba, hogy nem tudna váltani.
Ahogy én a legtöbbeteket ismerem, NEM LESZ GOND ;)

Pár klikk, hogy legyen mire koncentrálni az NWO és a WWIII helyett:
klasszikus angol körház
"hobbitház"
fenntartható fakitermelés - kommunázás
magyar szupervályog
A jövő farmja
STB.


Február 22-én tízmilliószoros teremtő nap van!!!!
Csak a szépet!

2012. február 8., szerda

'Tis

Vannak dolgok, amik nem változtak. Például az Adidas hoodie mackó még mindig az általános viselet a North Side-on.
De vannak nagy változások is:
Egy „kurwa” sem ütötte meg még a fülem.
A netcaféban gyakran egyedül vagyok az afrikaival, aki bérli a helyet. A gépek felét már ki is vették, de 5-6 éve a full arzenál mellett is alig lehetett néha helyet találni. Persze azóta sokkal könnyebb a UPC-t beköttetni, de a lényeg inkább abban van, hogy jópár hostel is bezárt azóta. Az is ahol elkezdtem szépreményű karrieremet 2005-ben.
Az egyik belvárosi pub is bezárt, ahol néha jártunk, és egyszer azért nem akartak beengedni, mert old school Adidas cipő volt rajtam, máskor meg azért nem akartak visszaengedni (tavasszal, pólóban), mert kivittem a söröm a cigi mellé.
Másik, ami nagyon szomorú: A McConnell’s nem elég, hogy becsődölt, de a régi épületet nem tudták eladni, és miután 1-2 junkie befészkelte magát, magas vastáblákkal barikádozták el, most pedig épp a környéken dolgozó melósok toi-toi budija van beinstallálva a szebb napokat látott recepció elé :( (Mindez a Hilton közvetlen szomszédságában!)
A FAS-ban is tolongtak annak idején, most 10 perc alatt sorra kerültem, de effektíve csak abban tudtak segíteni, hogy átnézték a cv-m, megmondták hogy írjam újra, és naponta 10 darabot ingyen fénymásolnak. (Ez nem rossz, mert a netcafékban 25 cent 1 oldal nyomtatás.)
A legtöbb helyen már el se veszik a cv-t. A CineWorld-ben vagy a Mekiben azt mondták, csak online lehet jelentkezni. A moziban volt 3 üresedés Londonban, a Mekiben Dublinhoz legközelebb 1 üresedés, Brayben...
A belárosi Lidl, ami egykor hemzsegett a kelet-európai garnitúrától, most kábé fél gőzzel megy, az egyik Tesco-ban pedig azt mondta a góré, hogy egy éve nincs náluk új ember, és nem a katolikus hetilapra gondolt ;)
Persze ezzel egy időben azért láttam nagy szatyorral embereket a Henry Streeten, és a kisebb hazai láncoknál (Supervalu, Centra, Superquin) kábé ugyanaz a forgalom, szóval aki tud vásárolni, az fog is, de nem az idegen áruházakba tolják a zsetont. Akinek füle van, hallja meg!
A Dundrum Shopping Center még elég mozgalmasnak tünik, de ott meg kialakult a kasztrendszer, ahol se a tapasztalat, se a nyelvtudás nem ér sokat. A Frango’s, a Rainbow Ice, a Yo Sushi kb. 70-80%-ban magyar, de már legszívesebben némának tettetik magukat, ha cv-nek látszó tárgy van a kezedben. A takarítók bezzeg litván-lengyel-román kombó, és mivel egy részük még mindig nem tanult meg angolul, mi értelme lenni felvenni egy magyart?
A divat-, ékszer-, parfüm-, és cipőboltok nekem élből kiesnek, aki látott mostanában élőben, az asszem tudja miért. Csoda, hogy a biztonsági őr nem teper a földre egy amerikai focis tackle-lel, amikor csak megközelítek egy ilyen egységet!

Kimentem Swords-ba, de okosan előbb megvettem az Angela’s Ashes folytatását, a ’Tis-t, mert a Dublin Bus csak egyre szarabb: semmi menetrend-tartás, és amúgy is vagy 45 perc az út. A FlexSource Recruitment kitöltetett velem 1 csomó IQ tesztet, hogy lássák, alkalmas lennék-e arra, hogy raklapokat navigáljak egy mínusz 18 fokos hangárban. Aztán még aznap este felhívtak, hogy lenne 1 beugrós, deli counter meló, de mivel nincs autóm, ezt sem kaptam meg, mert dublin északi végén van, és néha csak 2 órát adnak, hogy telefon után munkára jelentkezz!
Autó nélkül itt annyira se vagy ember, mint otthon.

Nohát, ennek ellenére most kinéz egy mosodás meló a Four Seasons-ben.
Első a szokásos HR-es pofavizit:
- Can you give me five words that would describe your characteristics?
- Well, reliable, adaptive, persistant, ...hmmm...trusthworthy...
- One more.
- Sexy?
- Hmmm. – looking at cv – we have your number here, right?
- Bet you do, Hun’
Nem pont így ment, persze :)
Másnapra behívtak, és már a mosoda főnökével, meg a HK fönökével beszéltem egyszerre, egész technikai dolgokról, aztám meg még egy öltönyös csávóval is, aki a végén óvatosan megkérdezte, hogy vágatnék-e egy picit a hajamból?
No, ez szerintem már egyenes beszéd, nem igaz? Ha lenne egy másik komoly esélyes, nem lenne egyszerübb csak odafirkantani egy széljegyzetet, hogy:
Shabby sod, shake him off!

Közben elkezdtem albi ügyben is kutatni, és elsőre kaptam is egy kisebb sokkot, amikor a Seville Place-en (klasszikus North Central gettó) néztem egy szobát, ahol brazilok és olaszok laknak. Az már eleve idegesített, hogy a szőnyeges lépcsőn nem kellett levenni a cipőt, de hogy a szobában se, azon a kb. 2 m2-es szőnyegfolton, amit a két ágy kihagyott, az már nagyon nem tetszett. A konyhában meg lepattant linó, és olyan mikró, aminél jobbat lehetne menteni egy pesti lomtalanításkor, a sarokban három félig tömött kukászsák, nyitva, de az olasz pizzaséf vígan gyúrja a tésztát a pulton... No, ebből már kinőttem, és meg se vártam, hogy a fürdőt is láthassam, ami nem véletlenül volt foglalt, hiszen hatan lettünk volna rá, aminek a nagy része diák, akik csak otthon lógnak és tekerik a dzsót...
Ehhez képest az a szoba, amit egy mauritiuszi sráccal osztok meg, illetve a lakást még három másik mauritiuszival, az maga a patyolat. A szoba itt is minimál, meg se lehet mozdulni, de a 4 lakótársból ketten vendéglátósok, bent kajálnak, és így csak hárman fogunk főzni. Mindenki tök jól beszél angolul, évek óta itt élnek, és dolgoznak, és más nagyon nem is érdekli őket. Nice!
Ja, és külön tetszik, hogy van 1 szentély-sarok, tele kis hindu szobrokkal, és 1 olajmécsessel.

Azóta:
Reggel épp csak leültem egy teával, hogy azon gondolkozzak, mi is legyen a napi program, amikor csörög a telefon, és a City Post (legújabb kis privát postai szolgáltató) hív, tudok-e ma meg holnap kézbesíteni? Hát persze, adjatok egy címet, 45-50 perc és ott is vagyok. Autó vagy bringa? Utóbbi. Ok, van-e saját? Van. Perfect.
Térképem persze nincs, amit meg a Dublin Bus ad ingyen, azon nincsenek kilistázva az utcák, így beruházok 6.99-et egy lapozós belváros-térképre, aztán mégsem találom a pontos címet, már eleve, ahol jelentkezni kellene. Hívom őket, épp az se tudja, aki felveszi, de mondja, maradjak ott ahol vagyok (200 méterre voltam), aztán kijön értem egy csaj, és megmutatja a helyet. Semmi cégtábla, és a 179-es szám az utca túloldaláról nem látszik, hát ez volt a baj, no problem, én se vettem volna észre, mondja nekem. Okés, gondolom, ez azért nem olyan jó előjel a nap további részére nézve, de: ne ess pánikba!
A csajnak viszont nincs kulcsa – most költöztek csak oda, így csak azért még a főnöknek is oda kell jönni, hogy felvegyem a cuccot. Pont ma olyan igazi tépős szél van, áldom az eszem, hogy melegítőt vettem a nadrág alá, de még így is elkérem a piros postás dzekit a csajtól 10-15 perc után, és már a talpam is fázik bakancsban és két zoknival, ő meg ott áll sapka nélkül, balettcipőben, és én toporgok, nem ő...
Végre megjön a boss, a nő meg kiszortírozza nekem szépen a D2 utcáit, a térképen megnézem mi lesz a logikus sorrend, és 11-kor nekivágok.
Délre már kimelegszem, de megy a szórás is, és boldogan tartok egy kis ebédszünetet, eszem egy kis junk-ot a Grafton St. Sarkán.
Vannak nehezen megtalálható címek, mivel itt elég esetleges a számozás, és az is váltakozik, hogy van olya utca, ami a nekem ismerős páros-páratlan leosztásban megy, de van ami folytonosan, mintha egy tér lenne, és a 180-al szemben a 44 van. Meg ezt még megszaggatják a Court-ok, Hall-ok, és rokonaik. én is most a Stewart Hall, Parnell Str. Alatt lakom, ami igazából egy lépcsőház, a Parnell streeten, de véletlenül sincs kiírva semmilyen szám, szóval az itt lakókon kívül talán csak a tapasztalt postás és taxis találná meg elsőre...
Ennek ellenére mindent levadászok, repkednek a mosolyok a recepciós nőkkel:
- Have a lovely day.
- And you.
és már háromra otthon is vagyok, zuhanyzok, lefekszem olvasni picit (döbbenetes a hasonlóság köztem és Frank McCourt között!). Felnyitok egy borítékot, amit nem találtam meg sehogy sem, és örülök, mert úgyis csak junk-mail volt. Mivel időközben kiderítettem, hogy a Four Seasons meló tutira MEGVAN, de lehet csak jövő héten kezdhetek, így holnap is mehetek kézbesíteni, de már nincs kedvem visszavinni a dzsekit meg a táskát, inkább írok egy SMS-t négy előtt nem sokkal, hogy mennék holnap is, és addig maradhat-e nálam?
Persze.
és még a Julian is hívott, volna-e kedvem jövő héten dolgozni neki, de azok az idők már elmúltak felettem, amikor a dögnehéz szőnyegtisztítót is fel tudtam vinni egy szük lépcsőn, szóval erre már nemet kellett mondanom.
Szóval ez van: vissza a szokásos kerékvágásba.
Is it worth it?
'Tis.