Mozgó kép

Boldogan jelentem, márciusban megint nem érzem magam átbaszva a havi 21 eurós mozibérlettel!

Elsőnek itt van pl. a várva-várva-várva várt The Grand Budapest Hotel.
No, remélem nem nyomok rá több spoilert, mint azt, hogy Budapesthez semmi köze, bár 1-2 helyszín nyomokban hasonlít, és maga a sztori nagy része egy fiktív kis közép-kelet-európai államocskában játszódik, ami lehetne akár az Osztrák-Magyar Monarchia része is, kb. 1932-ben. De amúgy nem, helyileg is Szászországban (dél NDK) forgatták, szóval nem tippeltem messzire, amikor Csehországra gondoltam. A filmben Zubrowka a hely neve, és nem csodálkoznék ha a stáb leküldütt volna pár Borowichkát a hangulat fokozása végett...

Mindent megkapunk, amit Wes Andersontól elvárnánk, de most még ráadásul ünnepi csomagolásban, vágatlanul, leplezetlenül öncélúan, minden jelentősebb mondanivaló nélkül, pusztán mindenki szórakoztatására, és megmagyarázhatalan örömére, de arra végképp és feledhetetlenül!

Gyerekkoromban lófaszt se tudtam a motorokól (és ez így is maradt), de volt pl. egy pakli kártya, ahol Hondák, Yamahák, Kawasakik és egyéb hasonlók díszelegtek a kartonon, és olyan játékszabály szerint lehetett őket használni, hogy most a köbcentivel, vagy végsebességgel ütjük egymást, és visszük a másik lapját, mert pl. abban mindenki megegyezett, hogy szépnek mindegyik szép, és ezen nem fogunk összeverekedni.
Érdekes módon ennek a filmnek a plakátját is amolyan kártyalap, vagy söralátét profilképekkel rakták körbe, vagy talán méginkább egy gimis tablókép lehet, középen az "intézménnyel", a Grand Budapest Hotellel. És lehet választani: Adrien Brody, Willem Dafoe, Ralph Fiennes, vagy Harvey Keitel? Netalán Edward Norton, Tilda Swinton, vagy Jason Schwartzman? (van még jópár, nem sorolom fel!) Ha valaki ezek közül nem talál kedvencet, az is megkockáztathatja, hogy tetszik majd neki ahogy a paklit Anderson felhasználta.
Mert nem csak úgy bedobálta a zöld bársonnyal feszített pókerasztalra a lapokat, hanem vette a fáradságot, és "diafilm-kockákat" csinált belőlük!

A sztori 1985-ből visszaölt 1968-ba, onnan pedig 1932-be, hogy ott igazán sebességbe kapcsoljon, és onnan a megszokott szélesvásznú keret helyett egyszer csak feltűnik, hogy a képarány majdhogynem négyzet! És ezzel együtt kb. azonnal szembeötlik, hogy szinte minden beállítás szimmetrikus, ahol csak erre minimális lehetőség nyílik! Amikor nem vágás van, csak a kemera fordul, az is szögletesen és villámgyorsan 90 fokban történik, direkt! Nekem ez adta a diakocka-csere érzést... És a doboz, amin átvetítik a színészeket ábrázoló frémeket, az egy babaház-hotel, a maga máriateréziás levendula-rózsaszín-rokokójával, keresztezve egy kis anschluss-fekete-vörös hatalmi szimbolikával.
De hogy a színészek vígan játszanak ezek között a dobostorta díszletek között, az tapintható!
Gondolom nem véletlen, hogy sok olyan név, akik közül páran akár 1-1 filmet a saját hátukon is elcipelnek, de a többieket is ismerjük, most (is) képesek voltak megjelenni, beülni a fodrászhoz, sminkeshez, és a többi hóbelevancot végigcsinálni pár mondatos szerepekért!
Mert pl. az egyik, amit Wes Anderson nagyon jól csinál, hogy egy jelenetben keveri a merengő dzsentri összes filozofikus spleenjét egy hanyagul odabiggyesztett káromkodással, és ehhez már csak a megfelelő, trademark-arcberendezések fintorát kell hozzátenni, az eredmény gyakran maga a tökély!
Mondjuk én nem vagyok egy Adrian Brody rajongó, de nagyon passzent neki ez a szerep, meg persze Willem Dafoe-nál tökéletesebb náci bérgyilkost sem lehet minden bokorban találni. Ralph Fiennes egyszerűen szikrázik, és a másik főszereplő, a törékeny, kis 17 éves fickó, aki a filmben kb. paki vagy indiai lehet, amúgy meg guatemalai származású "normális amerikai", szóval az akcentust játsza, nem vele született :D
Várom, miben bukkan fel majd legközelebb, de sejtem előre, hogy Wes Anderson talál majd neki is mindig egy cameót, ahogy Jason Schwartzmannak.

Szóval tökéletes annak, aki beavatott Anderson rajongó, és nem rossz kezdés annak, aki még nem látta az eddigieket.

A másik, amit egyszerűen nem tudtam kihagyni, az a 300: Rise of an Empire
Nem mintha ezt is úgy vártam volna, mint annak idején az előzményét, ami már a trailerével letette a névjegyét, hogy itt valami újdonságot fogunk látni. De nem lehet nagyot csalódni, ha csak így közepesen várunk valamit, és ehhez mérten teljesen rendben is volt.

Zack Snyder megmutatta, hogy nem csak Robert Rodriguez tud mit kezdeni egy képregényadaptációval, és így a Sin City (2005) és 300 (2006) után szinte minden más képregényadaptáció maximum közepesnek nézett ki... Erre itt ez a tök ismeretlen Noam Murro, aki olyan mint a rezidens tetkós egy átlagos szalonban: szépen meghúzza a vonalakat, ha a kliens a katalógusból választ, és lehet amúgy nem tud rajzolni, de addig ez nem fog kiderülni, míg nem kér tőle senki többet. A mintát szépen levette az elődtől, pont ugyanúgy néz ki, pont ugyanaz a "gyors-gyors-lasssssú" az akciójelenetek ritmusa, azaz meg-meglódul egy kard, lándzsa vagy egy láb, normális sebességgel, de az impakt pillanatában a kép szinte kimerevedik, így hagy a szemnek időt, hogy az egészet úgy dolgozzuk fel, mintha egy képregény kockája lenne. Ez nem hogy "tetszetős", ez kb. minden valamirevaló akciófilmben kötelező gyakorlat kellene, hogy legyen, és a sok mekkmester rendező mégsem használja...

Persze egy idő után kicsit hosszúnak tűnik, mert amúgy a sztori laposabb, mint Keira Knightely lenne egy bulimiás csajról szóló biopic főszerepére készülve, de azért egyszer elmegy... Mire nagyon megunnám, vége is van.
Picit furcsa nekem mindig Eva Green, talán jobbat is találhattak volna a negatív főszereplő helyére, vagy akár lehett volna Xerxes többet helyette, meg persze a tengerészgyalogos hua-hua harci kiáltással már nem csak a spártaiak, de az athéniek, sőt az egész hellászi banda büszkélkedik, és bár vannak súrlódások a tagállamok között, azért a keletről fenyegető, tömegpusztító fegyverekkel rendelkező, anti-demokratikus erőkkel szemben megállják a helyüket, mert hát szabadnak születtek, a svájci frank alapú jelzálogkölcsönt és a megszorító intézkedéseket meg akkoriban még nem ismerték...

Szóval tessék: szombatra kuncogóizom-gyakorlat, vasárnapra egy kis agyatlan de mutatós akció, és ami összeköti a kettőt, hogy nem felejtjük el, ugye, hogy a film az voltaképpen képkockák egymás után helyezése, és nem kell feltétlen Peter Greenaway-nek hívni valakit, hogy ezzel tisztában legyen!

Gondolat-párologtatás

Két napig szervízben volt a laptop, és mivel nincs okostelóm, teljes net-diétán voltam.
Nagyon jó volt, mert pl. olvastam kb. 400 oldalnyit!
El is határoztam, hogy lesz minden héten 3 nap, amikor nem fogom bekapcsolni, max azért, hogy feltöltsem róla az mp3 playert. Mondjuk hétfő, szerda, péntek? Kivéve, ha szerdán BL meccs van, és fogadni akarok rá, vagy néha hétfőn is, vagy pénteken is lehet valami érdekes, de akkor se nyitom meg a Facebook-ot!
Lehet, hogy picit habzik majd a szám, és forog a szemem, de látom előre, hogy nem lesz nehezebb, mint elmenni a boros polcok mellett a boltban :D
Amúgy pl. az olvasásról eszembe jut most, hogy milyen "felesleges" passzív szókincsem van, ami folyamatosan alakul, ahogy most elolvastam nagy duzzogva a Game of Thrones sorozat első 3 évadjának alapját adó cirka 2200 oldalt, közben meg az agincourt-i kampányról egy non-fiction könyvet és most egy regényt is elkezdtem ugyanerről, szóval ilyenkor jönnek az olyan szavak, mint a sarkantyú, a hűbérúr, vagy a címerállat, vagy egyéb olyan szavak, amiket kiszótárazás nélkül "veszek fel" olvasás közben, és látszólag semmi értelme, mert sosem leszek műfordító, az élő beszéd meg még mindig akadozik, mert az idő nagy részében olyanokkal érintkezek angolul, akik rengeteg nyelvtani hibát vétenek, és így én is azt szokom meg... De valahol mégis igaz, hogy hozzáad valamit az emberhez, bármi újat tanul. Olyan, mintha a világ picit szűkülne körülöttünk, és ez egy speciális nyújtó-gyakorlat, egyfajta agy-jóga...
Mindenesetre pl. most olvastam egy részt, ahol hajóra száll az angol inváziós hadsereg, és az egyik hajó neve : Heron. Nem von le sokat a regény élvezeti értékéből, ha nem tudom, hogy ez kócsagot jelent, és meg nem mondanám miért éreztem valaha is szükségét annak, hogy egy ilyen szót kiszótárazzak, de szinte biztos vagyok benne, hogy vannak mai magyar gyerekek, akik nem hogy angolul nem tudják mi ez, hanem visszakérdeznének:
- Miafasz? Kőcsög?! Na haggyál már tesó, azt persze, hogy vágom, hogy mi...

Ettől még persze dolgozhatnak később a médiában is.
Ahogy elnéztem a tévén - mivel nem volt net, az ukrán helyzet miatt bekapcsoltam, bocsi - Brüsszelben faggatták az interim miniszterelnököt, és a kérdések felét, komolyan mondom ki sem tudtam bogozni! Az ukrán ügyvéd megőrizte a pókerarcát, de amikor kapott 1-2 homályos kérdést, inkább rámutatott egy másik "újságíróra", majd egy harmadikra is, hogy addig időt hagyjon a tolmácsnak, aki gondolom odavarázsolta elé a monitorra, hogy biztos megértse, mire kellene válaszolni, aztán mellesleg úgyis kikerülte a kényesebb pontokat, amikor végre megszólalt...
(Legalább szépen beszélt angolul, erős akcentussal, de majdnem hibátlanul, csak persze röhelyes volt, hogy méltatlankodva feltette a költői kérdést, amit lehet az amerikai külügyminisztertől lopott:
"A 21. században elfogadható, hogy egy nukleáris hatalom katonai erőkkel bevonuljon egy másik országba?!")
De most a lényeg, hogy szörnyű volt látni, mennyire nem tudnak ezek az emberek kommunikálni, amikor ezért kapják a zsíros  fizetésüket, nemde?!

És nem tudom mennyi gyakorlati haszna van még az idegen nyelveknek és az olvasásnak, de pl. amikor a barátnőmmel sétáltunk a tengerparton, és felvette a telefont, aztán visszacsekkoltam vele, hogy pl.
- Mondtál olyat, hogy este csak vacsizol, aztán alszol, mert holnap meló?
És igen, pontosan!
Pedig katalánul beszélt, amiről eddig azt hittem, nem is használják már a katalánok sem, ahogy a délvidéki franciák se az okcitánt, de lehet akkor azt is rosszul tudom :D
A lényeg - azon kívül, hogy most ezzel itt leplezetlenül büszkélkedek, fene a pofámat! - hogy szerintem ezek a dolgok tényleg kis kötéseket hoznak létre az agyban, és ha történetesen nem egy olyan fajta vagy, aki sakkozik, vagy kirakja a Rubik kockát, akkor az idegen nyelveket mindenképp ajánlanám!
És még szórakoztató is!
És akkor már egy kalap alatt ajánlom Bernard Cornwell: Azincourt c. regényét, ha valaki szereti a középkori sztroikat, sokkal tehetségesebb író, mint George R. R. Martin a Game of Thrones-szal!

Kasztrósapkás gondolatok

Amikor először hallottam, hogy Ukrajnában megmozdult a nép, zsigerből én is felkiáltottam magamban:
- Helyes! Végre! hátha ezek tökösebbek, és nem ijednek meg a rohamrendőröktől!
Merthogy akkor még kb. csak a csatasorba állított kormányerők képe keringett a neten, akik persze, hogy ellenszenvet keltenek a megjelenésükkel is. Mint a középkori parasztban, amikor meglátta a várúr poroszlóit: nem kellett feltétlenül vajnak lenni a füle mögött, ha nem akart kapni két pofont, jobb volt, ha csak a hátuk mögött köp egyet utánuk. Ezek is így néznek ki, sisakkal, pajzzsal, kard helyett gumibottal, esetenként még a ló is a seggük alatt van. És általában nem kérdezik meg kétszer, milyen utasítást adott a méltóságos úr, mert könnyebb megütni a parasztot, mint meghallani, mit is óbégat...

Szóval első blikkre simán elkövethettem volna én is azt a hibát, hogy azt mondom: a tüntetőnek mindig igaza van, ha másért nem, hát azért, mert a hatalom mindig korrumpál, szóval posztoljunk valami szimpátia-cuccot! De ácsi! Volt nem is olyan rég egy Arab Tavasz, ahol pl. bebuktatták Kadafit, hogy mást ne mondjak, oszt azért ott még sem olyan biztos, hogy a tüntetőknek igaza volt.
Nem kellett sokat várni, kábé elég volt nekem "bizonyítéknak", hogy McCain szenátor odarepült, és elkezdett pacsizni a tüntetőkkel.
Közben persze az hírcsatornák egyik feléből - most nem akarok sarkítani, de közelítéssel nevezhetjük ezt a "ballibes" végnek - jöttek a szimpátia-hangok, míg érdekes módon a "jobbos" oldalról világítottak rá, milyen jelentős szerepe van az idegengyűlöletnek (ami itt konkrétabban oroszok ellen irányul) abban, hogy a tömegeket meg lehetett mozdítani a kormányuk ellen. Merthogy a kormány egyszer csak rückwertzet csinált, és az addigi EU irányba való lépések helyett Moszkvára vetették éhes tekintetüket. Ahogy én olvastam, valakinek, valamilyen formában gazdasági segítséget kellett nyújtani, és az EU nem siette el, Putyin meg nem a tökölésről híres, szóval - ha ez megállja a helyét - nem meglepő a fordulat, annyit minimum el lehet mondani.

Csak az a bibi, hogy ez egyes ukránok szemében kb. olyan húzás, mintha nálunk Orbán Romániával paktált volna le, nyilvánvalóan olyan szándékkal, hogy benyalunk nekik csontig, és többé szóba se hozzuk Erdélyt. Magyarul: az oroszok ősellenségek, ez a kormány pedig a legaljasabb, ha megint az ő csatlósaikká akar minket tenni! (Mert NATO és EU csatlósnak jobb lenni, nyilván így gondolták, és egy szar IMF hitel jobb, mint egy kevésbé szar orosz hitel, csak már büszkeségből is!) Lényeg, hogy a "hazafias" érzést leginkább a közös ellenségkép táplálta. Pl. mindenki szemet hunyt afelett, hogy a tüntetők népes csoportja nyíltan neo-náci, akik hősnek tartják azokat a hajdani kollaboránsokat akik inkább ukrán zsidókat hajtottak német haláltáborok felé, csak az oroszoktól szabadítsák meg őket végre! Ezt most nem értékelni akarom, hiszen mi magyarok sem kell bűnhődjünk amiatt, hogy saját állampolgárainkat áldoztuk be a náci szövetség részeként, de büszkének lenni erre nem egy érdem, ebben ugye egyet lehet érteni? Most minimum elnézték ezeket az arcokat, mert pl. kellett az izom a molotovozáshoz és az egyéb taktikákhoz, amikor a békés protestálás konkrét felkeléssé alakult.
Ezeket a fasiszta komponenseket látszólag az egész nyugati média "elnézte"...

A fiatal lány, akivel leforgatták a virális videót a Majdanon, ő is csak a szokásos szöveget ismételte: elég a korrupcióból, és a zsarnokságból! Egyszer se mondta, hogy az oroszok basszák meg, és felőlem a zsidók is elmehetnek a véres gecibe! Valószinűleg nem kapott volna annyi megosztást, ugye?

Csak mint gondolkodó embernek, nekem furcsa volt az egész "forradalom" menete.
Normálisan, a rohamrendőrök ingerküszöbe már akkor a pitbulléhoz közelít, amikor kövekkel parittyázzák őket, nem hogy molotovval, vagy egyesek még lőttek is rájuk, a fotókon is látszott. Az erőviszonyoknak megfelelően, ha felülről megkapják az ukázt, hogy "mars előre! ez a mi kis ukrán belügyünk!" akkor egy pár óra alatt - véresen ugyan - de letörték volna a kedélyeket. Egy szikrányi kétség nincs bennem afelől, hogy az USA-ban így rendeztek volna le egy akármikori kormány ellen irányuló tüntetést, az első rohamrendőr halála után mindenképpen! Ha - a fegyvertartási szokások miatt - a tüntetés még jobban elharapózna ott, akkor nem csak a rendőrség, hanem a hadsereg is bevethető már a saját civil lakosság ellen. De nem, itt meglepően kiegyenlítettnek látszott a csetepaté. Megkockáztatom, a bátorító szavak mellett, ami akár McCaintől, akár magától Obamától jött, kaptak konkrétan "know-how"-t utcai hadviselésből (amit simán megoldanak olyan viharvert zsoldosok, mint a Blackwater emberei, akik maszkban és sisakban épp elmennek ukrán utcai harcosnak is, nem igaz?), illetve a másik oldallal a színfalak mögött már közölték, hogy nem fognak nyerni, és ha még eldurvulnak, később fejek is hullanak, szóval csak ne bántsátok nagyon a népet, mert mi már ott állunk mögöttük, csak a fotókon ez még nem látszik!
Szóval sikerült nekik, hurrá!

Azt is érdemes még a kalapba venni, mielőtt valaki az oroszokra fújolna, hogy pl. Líbiában, vagy Szíriában, vagy Irakban, de most pl. Ukrajnában sincs jelentős amerikai, esetleg bármilyen nyugati kisebbség, akik konkrétan a "rokonokat" behívták volna, hogy segítsetek már rajtunk, az elnyomó kormányunk ellen. A Krím térségében viszont úgy tudom több, mint a lakosság fele orosz származású, sőt mi több, sokan orosz útlevéllel igazolnák magukat! És ők nyilván nem akarnak egy olyan ukrán vezetést, akik azon a nyomdokvizen kerültek hatalomra, hogy az oroszok az ellenségeink! Logikus lenne, ha ők hívják be az orosz erőket, és esetleg egy saját, demokratikus köztársaságot szeretnének maguknak? Szerintem igen...

Most megjegyzem, teljesen véletlen, hogy Bayer Zsolt majdnem ugyanazt az állásfoglalást írja le egy cikkben, mint amit én pár nappal előtte már magamban kialakítottam. Ezt is véletlenül tudom, egy facebook vita következtében...
Nem érdekel cseppet sem, a hazai, pitiáner kampánybérenc média (bármilyen elkötelezettséggel) mit ír erről a helyzetről, legfőképpen azért mert nem sok közünk van hozzá! NATO tagállam vagyunk, nem lehet Putyinékat szembe dícsérni, hogy nem fekszenek le, de persze ezt nem is kell! Nem kell átesni a ló túloldalára sem, Oroszország sem épp a szabad akarat Mekkája, tudom! De sem az EU nem az, az USA meg aztán végérvényesen nem, ők - megkockáztatom - egyenesen az echte fasiszta rendőrállam felé tartanak! Szóval megint csak gratulálok a szánalmasnál is szánalmasabb magyar ellenzéki erőknek, akik fel akarták használni a még köztudatban élő paksi botrányt, Orbán mostani csendjével együtt, és siettek megnyálazni a cseh, szlovák, lengyel, román államfők faszát, hogy ők bezzeg milyen "bátran" kikelnek az oroszok agresszor fellépése ellen! Persze, olcsó virtus a NATO árnyékában, habzó szájjal követelni, hogy Putyin maradjon otthon! Mintha tényleges veszély fenyegetné a románokat vagy a lengyeleket orosz részről! Ennyire hülyék vagyunk?! Gyurcsány és Bajnai amúgy is a bögyömben van, mert személyes véleményem, hogy bármilyen magát baloldalinak, azaz minimálisan is szociálisan érzékenynek tartó ellenzék ne multimilliárdosokat vonultasson már fel a mutyizó fideszesek ellenében, hanem valami becsületes embert! Meg lehet nézni egy-két latin-amerikai országot a jó példa érdekében!

Ehelyett naiv módon "szakértői kormánynak" hívnák őket, merthogy már magánemberként tudtak pénzt csinálni, majd tudni fognak az országnak is! Aha... Akkora a verseny, és olyan nehéz okosnak lenni, hogy milliomos lehetsz még egy nagyon-nagyon penge húzással, teljesen legálisan, de milliárdos csak akkor lehetsz, ha nem félsz lopni, és/vagy átbaszni a partnereidet, a hatóságokat, vagy inkább csak mindenkit!
Ezt józan paraszti észre alapozom, nyilván semmi bizonyítékom nincs sem Gyurcsány, sem Bajnai, sem most pl. a cilinderből megint előkapott Yulia Timoshenko ellen. Egyszerűen csak irracionális számomra, hogy ilyen kaliberű emberek olyan szavazóktól bármiféle bizalmat élvezzenek, akik valamilyen szintű szociális hálót szeretnének látni a "kis kutya is a nagy rakásra szarik" általános kapitalista paradigmarendszer helyett...
HA még valaki be is bizonyítaná nekem, hogy teljesen legálisan lehet ennyi pénzt keresni rövid idő alatt, akkor is az lenne a válaszom, hogy lehet legális, de semmiképp nem etikus! Mert elvileg, ha csak egy picit is van még valódi érték a pénz mögött, az amit te felhalmozol, az másoknak hiányzik, és a pár nagyon sikeres ember, pár millió nagyon szegény ember jelenlétét feltételezi, pusztán matematikai alapon, nem igaz?
Szóval a magyar ellenzék egy siralmas szarkupac, az most nekem nyilvánvaló lett.
De még ezzel együtt sem fogok szavazni a Fideszre, ahogy eddig sem tettem, mert az is nyilvánvaló számomra, hogy vagy nem tudnak, de inkább nem is akarnak ők sem értékelhető célok felé haladni. Ezt csak azért írom ide, mert amikor az ellenzéket ennyire pocskondiázom, képesek egyesek azonnal készpénznek venni, hogy a másik oldalon állok, sőt! A véleményemet is a kurucinfo meg a Világpanoráma alakítja! Hát nem!
Paks szar!
DE nem azért, mert az oroszok adnának rá lóvét, hanem azért mert abból a lóvéból pl. alternatív energiaforrások kiaknázására kellene beruházni, nem atomerőműre!!!
Vagy pl. családi - kvázi önellátó - gazdálkodások támogatására. De az homlokegyenest ellenkezne a kapitalista érdekekkel... Tabu!

Amúgy érdekességképpen megjegyzem, hogy nyilván azt kezdi mindenki belátni, hogy az USA sem olyan demokratikus, ahogy állítják magukról, de könnyű olyan ellentétpárt felhozni, hogy mondjuk a leszbikus Ellen DeGeneres az egyik legnépszerűbb talk show házigazdája, míg pl. Putyin mit művel a Pussy Riottal, és máris az USA rávert két kört demokráciából!
De akkor pl. nézzünk egy olyan ellentétpárt, hogy azUSA-ban egyes helyeken több tízezer dolláros büntetést kockáztatsz, ha a front yard-on saját, organikus zöldséget akarsz termeszteni, merthogy az sérti a szent tehénként kezelt Monsanto érdekeit, akik azt akarják, hogy mindenki kénytelen legyen az ő termékeiket vásárolni! Michigan állam SWAT teameket küldött egyes családi sertésfarmokra, hogy az általuk "nem sztenderdnek", sőt egyenesen vadállatnak minősített disznókat (pl. mert szőrösek, mint a mangalica...) konkrétan lemészárolják (plussz a pénzbírság).  Ezzel ellentétben az oroszoknál az általános élelmiszerek több, mint felét nyugiban megtermelik maguknak a dácsák kiskertjeiben, és nem kényszeríti őket senki, hogy génmanipulált zöldséget és antibiotikummal telepumpált húst vegyenek az áruházláncokban!
Enni mindenki szokott, még a melegek és leszbikusok is, ugye?
De megintcsak, ne értsetek félre, mert pl. én meg szeretek füvet szívni és a keményvonalas, jobboldali rendszerekben elég nehéz feladat ez, mégsem válok automatikus "ballibes" szavazóvá! Pedig pl. biciklizek is, meg nem érdekel a "keresztény múlt", meg sorolhatnám, oszt mégsem!
Szóval csak gondolkodjon el mindenki, és semmiképpen nem ajánlom, hogy még agyalás előtt eszedbe jusson, hogy neked van valamiféle "pártpreferenciád", mert máris ők fognak helyetted gondolkodni, és észre sem veszed! Amit itt kisilabizáltam Ukrajnáról, az echte, saját véleményem, amit mondjuk persze egy olyan alapmű jelentősen befolyásolt, amit én magam az elmúlt 40-50 év "történelemkönyvének" tekintek, és ez a következő:
Naomi Klein: A sokk doktrína
Nem vagyok sem ballibes, sem jobbos!
Nem vagyok még csak liberális sem, viszont nem vagyok semmiképpen kockafejű konzervatív!
Azt - a fenti könyből mindenképp, de amúgy józan paraszti ésszel is - lehet látni, hogy a kapitalista életvitel csak tönkre teszi az emberi értékeket (lehet külön írok hamarosan a hajléktalanok, mint "hibás fogyasztók" üldözéséről), tönkre teszi a természeti értékeket (ez evidens, remélem), és az ezt kiszolgáló ideológiai dualizmus csak megosztja még az egyébként értelmes embereket is! (Birodalmi közhely: "oszd meg, és uralkodj!")

Szóval csak írok, mert valami fáj, és leginkább az, hogy nem gondolkodnak még mindig elegen a kapitalizmus alternatíváin, pedig az "ötvenötödik percnél" járhatunk kb...
Ehelyett felkapják Obamát vagy Putyint, vagy otthon Orbánt, vagy Bajnait. És hoppá, mindegyik egy tróger kapitalista, szóval ez az én nagy bajom, hogy amíg nem a függöny mögé akartok nézni, kedves "demokratikus szavazópolgárok", addig épp ugyanabban a szarban fogtok tapicskolni, mint eddig is!

Szokásos "csak a szépet!" helyett: Wake the fuck up!

Rókák és emberek, viszonyok és kapcsolatok

Megint eszembe jutott egy korábbi draftom, akkor mentettem el, amikor tavaly becseppent az életembe egy nő, akihez ragaszkodni kezdtem, és mivel ez javarészt egyirányú kötődés volt, így elég sokat szenvedtem.
Szóval a következőket valamikor 6-7-8 hónapja írtam >>>

A facebookon követem Laár Andrást, ott írta ezt:

"A szenvedés a tudatból ered, és a tudat segítségével szüntethető is meg. Bár minden jelenség lehet szenvedés forrása, valójában nem a jelenség, hanem az azzal kialakított viszony okozza a szenvedést. Egy kőszikla önmagában nem szenvedésteli, viszont, ha belerúgunk, azzá válik. Ha ellopnak egy autót, az csak akkor szenvedésteli dolog, ha a miénk volt. Ha valahol van egy „senki autója”, azt bárki ellophatja, az nem okoz valakinek szenvedést. Itt rögtön felismerhetjük, hogy a ragaszkodásaink okozzák a szenvedéseinket. Ha a szerelmünk valaki mással csókolózik a szemünk láttára, az csak addig fáj, amíg az illetőt a magunkénak gondoljuk. Ha egy idegen csókolózik az orrunk előtt egy másik idegennel, az egyáltalán nem fájdalmas a számunkra. Az életnek számos boldogságteli aspektusa is van, és ha azokat szemléljük, elhomályosul a szenvedésteli vonatkozás. Ha már uralni tudjuk a saját tudatunkat, megtalálhatjuk azokat a szempontokat, ahonnan a szépségek és a jóságok kerülnek előtérbe az elkeserítő részletek helyett."
 /Laár András/

Ja, kedves András - gondoltam - a kőszikla önmagában tényleg nem szenvedésteli, nem is szokta ép eszű ember rugdosni, már ha épp valami ragaszkodás miatt el nem veszti az eszét, és azt sem tudja mit csinál...Egy fába is bele lehet rúgni, az is fáj, de meg lehet ölelgetni, és az meg nagyon jó. Lehet annyira jó, hogy vissza-visszatérünk hozzá, aztán fájni fog, ha egyszer kivágják.
Sajnos mivel állandóan kiterítem magam, a csajok azt hiszik, én csak fákat tudok ölelgetni, és eleve nem adnak rá alkalmat, hogy bebizonyítsam, ez a sztereotípia lehet néha megállja a helyét, de nálam nem pontosan így van...
"Arra születtem, hogy megszeressenek. Megszeressem én is azt, akit lehet."
Az ember ragaszkodó lény, és vállalja a kockázatot, hogy ha rossz metszéspontba kerül, akkor bizony szenvedni fog, ha meg minden klappol, akkor sokkal boldogabb lesz. 

Másik, ami erről eszembe jutott:
"- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg. A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá- felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása."

Hát igen, a beszéd a félreértések forrása, én meg sokat beszélek (ha nem szóval, akkor a szememmel, ami a szónál még jobban elárul...), ahelyett hogy tisztes távolban leülnék. Vagy ha nem is beszélek, hát írok... ezt se kellene, mi? Ezért nem ment a "szelídítés" nekem soha.
Fordítva megtörtént, engem már meg tudtak szelídíteni, aztán persze ez a ragaszkodásnak ugye csak a másik oldala, és persze nagyon örültem egy darabig, aztán megint csak szomorú lettem, mert az emberek már csak ilyenek. Jönnek-mennek.
Gratulálok mindenkinek, aki tényleg olyan nagy spíler vagy akkora guru, hogy nem tud igazán ragaszkodni!!! Lehet sokkal könnyebben elvannak az életben, és nekik minden róka kábé egyforma. Vagy csak úgy tesznek, ugye? Aztán a rókák mennek közelebb, és közelebb, míg ki nem derül hogy az emberük csak egy vadász, aki mestere az álcázásnak, és aztán durr!
Ismétlés a tudás anyja, azért is írom le talán, hogy bár fáj, de gondolkodjak rajta, és lehet egyszer még rókaidomár leszek, mert bár nem vagyok nagyon tanulékony, de annál inkább kitartó. De előbb meg kell találnom a módját, hogy elégedett legyek magammal (az élettel zu sammen), mert addig úgysem lesz más vége a kisherceges sztorinak, csak annyi, hogy várom a kígyót, aki majd jól megmar...

................
Eddig tartott a korábban elmentett piszkozat.
Amiről ma eszembe jutott, hogy ezt a képet láttam, egy idézettel:

"A csalódás be nem vált fösvénység. Nem egyéb, mint alacsonylelkűség, hiszem miért szűnne meg az, amit eddig szerettél valakiben, ha olyasmit fedezel fel benne, amit nem szeretsz? Csakhogy te azonnal rabszolgáddá változtatod azt, akit szeretsz, vagy aki téged szeret, aztán, ha nem hajlandó vállalni e rabszolgaság terheit, elítéled."

 

/Exupéry/

Ó, de pompás, most már nincs rajtam a bilincs és a lánc, amit tavaly felpróbáltam!
Nem ragaszkodok éppen.

Szabad vagyok, de még ráadásul úgy, hogy közben nem is vagyok szingli!
Lehetne örömködni, meg továbbosztani ezt a képet, hadd pukkadjanak mások, akiken ott a billog, vagy épp annyira lealjasodtak, hogy önmaguk kérik a pecsétet!
Neeeeem!!!!

 

Ahogy leírom, hogy épp én nem ragaszkodok, de közben nem vagyok szingli, az máris feltételezi, hogy van valaki, aki máris mintha picit ragaszkodna hozzám, ugye? Most bántani akarom, mert nekem is rossz volt? Nem! Voltam már mindkét oldalon, nem is egyszer. Sőt! Voltam már mindkét oldalon - szintén többször is - ugyanazzal a nővel.

Ezt nevezem úgy, hogy "viszony".
Egy viszonyban óhatatlanul "erősebb" valaki. Nem tehet róla, nem ő akarja feltenni a másikra a láncot, pardonbocsánat! Szabad akarat van, és nem könnyebb sem a nőknek, sem a pasiknak, ezt leszögezném az elején.

Viszont egy olyan világba növünk bele, amiben csak akkor van esélyünk, ha megtanulunk viszonyítani. Így alakul ki a veszélyérzetünk, vagy az időérzetünk, csak hogy kettőt említsek.

És így alakul az is, hogy viszonylag korán megtanuljuk megkülönböztetni a következőket:
- Szeretem a csokifagyit.
- Szeretem anyukámat.
- Apukám szereti anyukámat.
Ez mind egészen mást jelent, ugye?!

 

Az egész tanulási folyamatban csak egy állandóság van, hogy szeretni és szeretve lenni jó érzés, és mindig törekszünk rá. Egész kis korunkban pl. egyszerű eszközökkel (hisztizni kezdek, ha úgy érzem, nem szeretnek eléggé), később elég kifinomult taktikákkal (úgy teszek, mintha nem szeretnélek, ezzel ráébresztelek, milyen fontos vagyok neked, ezért szarul érzed magad, és csak még jobban fogsz szeretni...stb.). Persze a jó öreg "őszinte" hisztihez is vissza-visszanyúlunk, főleg alkoholos befolyásoltság alatt...

De ez csak egy viszony!
Lehet belőle tanulni, lehet azt mondani, hogy bár már ebből én levizsgáztam, de azért nem árt ismételni, ha másért nem, csak mert vannak mindig kellemes pillanatok benne.
Nem kell magunkat ostorozni és lehülyézni, hogy megint belementünk, holott minden barát megmondja, hogy a másik csak "kihasznál"!

Nem kell magunkat ostorozni, hogy kihasználjuk a másikat, mert jobb egy sekélyes viszony, mint az állandó hiányérzet!

 

A viszonyból lehet ám előrelépni is!
Lehet kialakul egy KAPCSOLAT!

 

Mint ahogy a túszul ejtettek néha furcsa módon kötődhetnek a kezdetben brutálisnak és ijesztőnek tűnő tússzedőhöz, akár addig a pontig is, hogy utóbbi az előbbi kezébe nyomja a pisztolyt:
Amikor megértik a felek a másik motivációját, az lehet a kezdet, de az még nem elég!
Akkor lehet - maradjunk a fenti hasonlatnál! - a túsz lesajnáló arckifejezéssel eldobja a pisztolyt, és elsétál, a túszejtő pedig térdre esik és zokog...
De az is lehet, hogy kézen fogva távoznak, mert a túsz megérti, hogy a másik mindvégig jobban félt, mint ő, és nem csak megérti, nem csak megbocsájt neki, de közben rájön, hogy élni sem tud már nélküle...

Akárhogy is van, én azt mondom: ha egy viszony kerül az utunkba, ne becsüljük le, és ne várjuk el, hogy most már csakis a NAGY Ő találjon meg, és legyen egyértelműen a hátára erősítve az ásó, a kapa, meg a nagyharang is!
Aki jön, fogadjuk, aki megy, intsünk búcsút neki!
Az életre amúgy is túl sokat készülünk, aztán meg csak egy pillanatig tart: