Eredeti cikk: ITT (érdemes legörgetni a végére, van egy jó 4 perces videó is)
Mint új tulajdonosnak, a preferenciáim a házkeresésben valószínűleg elütöttek attól, amit a nagy többség igényel: olyat kerestem, ahol a lehető legkisebb a begyepesített terület.
Tulajdonosnak lenni egyre ritkább kiváltság, és biztos akartam lenni abban, hogy a kicsike földem javítja a városom, és persze a nagyobb léptékű környezet minőségét. A város, St. Paul, Minnesotában, azzal címkézte fel magát, hogy "Amerika legélhetőbb városa". Szeretném ezt a kijelentést valóssá tenni. A stratégiám: kiiktatni a füves pázsitot, amint csak lehet.
A pázsit persze rendelkezik jó oldallal is: a zöld terek enyhítenek a városi hőszigetek jelenségén, kissé csökkentve az egész agglomeráció átlaghőmérsékletét. Segíthetnek a talajvíz kezelésében és csökkentik a villámáradások esélyét, és persze növény a fű is, egy kicsike széndioxidot is megkötnek a levegőből. Plussz, nyilván jó hancúrozni rajtuk.
De mindent egybevetve károsak a bolygónak. A pázsitfüggőségünk azt eredményezi, hogy a kerti gyep a legeslegnagyobb öntözött "termőterület" Amerikában, nagyobb, mint a kukorica, búza és a gyümölcsösök együttvéve. Egy NASA kutatásban, 2005-ben, kimutatták, hogy 63.000 négyzetmérföldnyi pázsit található az államokban, ami nagyobb, mint Georgia állam területe. Ennyi gyepet életben tartani azt jelentheti, hogy a lakossági vízfogyasztás 50-75 százalékát a locsolás emészti fel.
A fűnyírók zabálják a benzint és szennyezik a levegőt: az USA lakossága évente nagyjából 17 millió gallon benzint tankolnak bele a fűnyíróikba. Több tízmillió kilónyi műtrágya és gyomirtó is elfogy a szép pázsit érdekében.
Mindez persze nem olcsó mulatság. 36 milliárd dollár megy el csak erre, évente. Ez 4,5-szer nagyobb összeg, mint a Környezetvédelmi Hivatal éves büdzséje.
Amerikában az így pázsitosított területekben rengeteg lehetőség lenne, de most ez mind kárba vész. Itt az ideje, hogy megbélyegezzük a klasszikus túlöntözött, túlműtrágyázott, túl gyakran lenyírt előkerti pázsit kultuszát! A túlfogyasztás eme szimbólumát, ami már túl régen uralkodik.
Minnesota a kevés helyek egyike, ahol ez a fajta pázsit túl sok rásegítés nélkül képes fennmaradni. De még így is eltörpül az ilyen zöld felület hatása az őshonos fűfélékhez képest, ha a cél az ökolábnyom csökkentése lenne. Ugyan minden fűféle kivon széndioxidot a levegőből, és megköti a talajban, de az őshonos fajoknak sokkal mélyebbre nyúlnak a gyökerei, így sokkal hatékonyabban végzik ezt.
Olyan területeken, mint pl. Dél-Kalifornia, nincs létjogusultsága a konvencionális gyepnek. És a jelenleg tapasztalható súlyos aszályok miatt a városi tanácsok már pénzzel támogatják a tulajdonosokat, hogy pázsit helyett őshonos fajokkal borítsák a kerteket, vagy kőzetlapokkal próbálják a talajnedvesség párolgását gátolni.
Az olyan kert, amelyet őshonos fajokkal ültetünk be, élőhelyet biztosít a rovaroknak, madaraknak, és minden más helyi fajnak. A kert, amely élelmiszertermelésre van berendezve, elláthat egy családot, és szomszédsági kötelékeket hozhat létre. Akár munkahelyet is teremthet, amennyiben valakinek nincs érzéke, vagy ideje ezt művelni. Amikor mindent egy kalap alá veszünk, szinte minden megoldás jobb, mint a pázsit, kivéve persze, ha lebetonozzuk az egész területet.
Az én gyepem napjai, mint a fű-alapú ökosivatag, meg vannak számlálva. Terveim a telkemre: gyümölcsfák, konyhakert, őshonos növények. Elég kis projekt, hogy magam is kezelni tudjam, még úgy is, hogy egymagam nevelek két gyermeket.
