Skizoid influenszerek

Rövid idő alatt kétszer is belefutottam ebbe, hát gondoltam akkor legyen téma!
Szokásomtól eltérően megpróbálom rövidre fogni.

Első fejezet

Bizonyos Fodor Marcsi, aki valami közepes hatótávolságú influenszer lehet, amit abból gondolok, hogy a neve még nem elég, utána kell tennie, hogy "író, újságíró". Most már nem is látom a fészen, mivel letiltott, amikor rákerestem, egy másvalaki posztja jött csak fel, aki pont erre világított rá: 

"Fodor Marcsi újságíró mindenkit elfogad és tolerál, kivéve azt, aki mást gondol valamiről, mint ő, és ezt le is írja. Azokat lehülyézi ( "nem bírom a hülyéket"), majd letiltja.

Csodálatos képviselője a liberalizmius álnéven futó véleménydiktatúrának."

Valamiért szembe jött velem is egy posztja, amire úgy emlékszem, arról szólt, hogy épp valami magazinban megjelent egy cikke, amiben Taylor Swiftet magasztalja fel. Talán utána kellett volna néznem a netes szokásainak, és elmentegetnem a kommentjeim, mielőtt belekezdek, de egy komoly újságírótól nem nagyon vártam volna, hogy pusztán azért letilt (és ezzel minden nyomot  "megsemmisít"), mert nem értek vele egyet. Hát most csak kb. rekonstruálni tudom, mi történt:

Eleve régen elmélkedtem a "Taylor Swift jelenségen", hogy kb. mintha fordított arányban lenne nála a tehetség és a bevétel. Mert nem akarok olyan messzire menni időben, mint pl. Madonna fénykorában, hanem vegyük csak pl. Pinket, Myley Cyrust, vagy akár még Lady Gagát is. Ha mást nem is, bebizonyították, hogy énekelni jól tudnak! Az, hogy nekik se nagyon tudnám megemlíteni, melyik saját számuk tetszett, az egy másik dolog, mert a kommentem is azzal kezdtem, hogy nem az én műfajom a pop... DE! Nem váltott ki belőlem nagy csodálkozást sem, hogy egyesek szeretik őket, míg Swiftre pl. egyszer direkt rákerestem, hogy mik a legjobban felkapott számai, és konkrétan azt éreztem, hogy bármelyik ország bármilyen gagyi tehetségkutatójában nem jutna döntőbe, sőt! Lapos, ízetlen, 12 egy tucat, egy amúgy csinos nő előadásában. Ennek semmi köze ahhoz, szeretem-e a popot, vagy sem. A metált se bírom, de mondjuk meg tudom ítélni, hogy mondjuk az Akela (vagy fasz tudja melyik hazai gitárnyúzós banda) azért nem egy Metallica, pláne nem Sepultura! Bocs, "akelások", ha bárki rá akar kommentelni egy általam nem ismert, de remekbeszabott számmal, az éppúgy megteheti, mint ahogy a "Swiftie"-k megtehették.... volna...
Szóval egy kis kritikával indítottam, és egyetlenegy kérdéssel, ami kb. így hangzott:
Vajon mitől ilyen népszerű?
Na, erre kb. egyből kaptam a savazást nem csak a rajongóktól, magától a szerzőtől is, miszerint (gyorslista stílusban):
- Boomerkedek
- Haterkedek
- Az a bajom, hogy bevallottan nem ismerem, mégis fikázom!

- Az a bajom, hogy nem tudom elfogadni, hogy az új korosztálynak más az ízlése ( tulajdonképp: boomerkedek, mert ebből a 3 mondatos kommentemből és az ősz szakállas profilképemből le lehetett szerintök szűrni, hogy a "régen MINDEN jobb volt!" vonalat képviselem!

Egy "X.Y., antropológus" (hmmm, vajon ő is mi a faszért tartja szükségesnek, hogy csak simán X.Y. legyen a profilja??? érdekes...) elsőre legalább rendesen válaszolt, és megírta kb. 10 mondatban, miért népszerű Swift. Ebből kb. 1 mondat utalhatott arra, hogy amúgy a zenében, előadóművészetben is jó, a többi gyakorlatilag azt taglalta, hogy egy üzleti/marketing zseni! 

Értem: szóval az ürességet jól csomagolja, mi?

Erre az antropológus kb. azt válaszolta, írjak bármi mélyenszántót, és 5 perc alatt bebizonyítja, hogy az is csak üresség... Ezt Fodor Marcsi, a profi újságíró egy ölelgetős reakcióval honorálta, én meg azzal, hogy hát kicsit nagy a mellény... de mindegy.

Erre viszont rákapott egy másik "Swiftie", aki azt írta, hogy "Miért, a többiek nem ugyanilyenekről énekelnek?" --- Ja, kedvesem, ha sosem hallott még értelmes dalszöveget, kicsit sajnálni tudom, szándékosan végig kerültem, hogy akármilyen más előadót hozzak fel példának. Sinéad O'Connor tuti eszembe jutott, de hát ő nem popdíva... Azért ez is egy érdekes érv, nemde?

Másik érdekes hozzászólás említette azt is, mi az egyik nagy bajom még alapvetően azokkal, akiknem nem elég milliárdosnak lenni, multimilliárdosnak még jobb (mert ugye dollármilliárd az már úgy 350 milliárd, forintban...). Szóval valaki megemlítette, az zavarja, hogy egy ilyesvalaki, mint Swift ennyit össze bír gereblyézni, míg pl. egy átlag értelmiségi mennyit keres?!

Erre a Fodor Marcsi velős válasza az volt, hogy megint a "boomerkedést" vélte felfedezni és benyögte, hogy ez régen is így volt, nem?!

Hát NEM! Bazmeg, utána is lehetne nézni!!! 

Bazmegezés nélkül meg is írtam ezt, hogy kimutatások vannak rá, hogy a vagyoni olló nyílik, egyre kevesebb ember egyre többet birtokol, és ha valaki ezt szomorúnak tartja, azért van, mert ez bizony szomorú...

Ezekre már válasza sem volt, már jött a tiltásom.

Ja, még azelőtt megjegyezte (mintha ENNYIRE öregnek látna???), hogy a Beatles-t is ugyanígy fogadták az akkori öregek, nem?! Hát ja, én meg írtam, hogy a Beatles-t is biztos szerették páran már az akkori "öregek" közül is, ahogy a fordítottaja is igaz lehet: az akkori fiatalok sem biztos, hogy mindannyian szerették... 

Ez szerintem nem érv. A mai fiatalok (ahogy az öregek is!) rengetegmindenből választhatnak! És hogy mi a jó, meg nem jó? Okés, elfogadom, van olyan, hogy "közízlés", maga a pop kategória is a "popular" (népszerű) rövidítése. A bajom az, hogy pl. a régi népszerűek még talán inkább csak mellékesen lettek azok, miközben nyomták a saját cuccukat. Lásd pl. Queen: Bohemian Rhapsody! A mai népszerűek ezek szerint pöccre pontosan kifigyelik a tömegek pulzusát, majd akár az MI-vel is írathatnak erre egy számot, amit különféle hangszabályozó szoftver segítségével akár "élőben" elő is adhatnak, már csak a csinosságra és a színpadi mozgásra kell figyelni? Ezt így, mint jelenséget, nem érheti kritika?!

ÉS ha nem, akkor milyen alapon ítéli meg ezt pont egy olyan újságíró, aki alapvetően a toleranciát hirdeti. Ha a népszerűség önmagában erény, akkor vajon kedves Fodor Marcsi mit szólna hozzá, ha a patriarchális társadalom, homofóbia, xenofóbia hirtelen kurvára népszerű lenne? Mert ha az épp olyan tömegeket vonzana, mint most Swift, akkor az ő logikájával csak gecire le kéne tiltani mindenkit, aki kritizálni mer...

Ja, és ennek semmi köze ahhoz, hogy Fodor Marcsi is egy nő, meg Taylor Swift is, én meg egy pasi vagyok! 

Aki olyan egybites, hogy ebbe ezt képes belemagyarázni, azt nem is sajnálom már, hanem ... fasz tudja, rühellem?! Talán...

Második fejezet: a magyar sivatagról és egyéb vízhez köthető problémákról:

Bizonyos Allics Otraijzs (tudom az igazi nevét, de mivel mindenkit perekkel fenyeget szinte... maradjunk ennyiben, továbbiakban: A.O.) a saját Facebook felületén kitol egy videót, ami kb. 24 percben magyarázza meg, hogy amúgy bármilyen jónak tűnhetne az ötlet, hogy az ilyesmi árhullámok által kínált extra vízből fogjunk meg valamennyit, nem szabad!!!

Mondja ezt úgy, hogy évek óta a "vízönellátó"-vonalon munkálkodik, és emiatt elég sok követője, tisztelője van, alapból sok érdemes dolgot is bemutatott, ismertetett, azaz ennél veszélyesebb lehet ez a "beakasztás" azok számára, akik próbálják meggátolni, hogy Magyarország fele félsivatag legyen!

No, mire számított vajon?

Hogy ez válasz nélkül marad?

Mondta előre, szigorú szemöldökráncolás kíséretében, hogy: 

"Éspedig, irgum-burgum, osszátok tovább az igét, DE véletlenül sem úgy, hogy a videóm lementitek és újraosztjátok az engedélyem nélkül, mert ez egy "szellemi termék", amiért én pénzt is kaphatnék!!!" ? 

Nem, nem mondta. Ezt később vetette fel, és - ezen tényleg elképedtem - még olyanokkal szemben is, akik nem támadták az elméletét, hanem őszinte szorgalomból terjeszteni akarták!

Rájuk is csak azt mondta kb., hogy "rajta nyerészkednek", mert pl. vki olyan helyre másolja be a tartalmat, aminek a többi tartalmával ő maga amúgy nem ért egyet, stb. Meg eleve, hát előnytelen képkockával másolták be a videót, meg még ki tudja... A lényeg, hogy itt már nem sima tiltásokról van szó, hanem feljelentgetősdivel!!! Egyelőre csak ugye a Metán, mert elég írni egy ilyesmit, valószínű egy program kiértékeli, hogy itt bizony esetleg meg lehet valakit izzasztani, hát csináljuk! Ha az én profilképem valaki lementi és máshol posztolja, ugyanígy megtehetem, csak hát egy kibaszott hipokrita hülye lennék, ha megtenném, nem igaz?

Mert ha ennyire zavar, kurvára nem is teszek fel profilképet!

Esetleg magát a regisztrációt is törlöm!

És véletlenül sem hiszem, hogy amit feltötök a Facebook-ra, vagy akárhová (!!!), az az én "szellemi tulajdonom", mert ha egy valódi jogi eljárás lenne ebből, szerintem hamar kiderülne, hogy az apróbetűs rész szerint az a netes tárhely tulajdonosáé!

Azaz, kedves A.O., ha bármi győzelmi mámor követte azt, hogy levették innen-onnan, megfeddtek ezt-meg-azt, az nem a javadra történt! Nem a te tulajdonod védték meg, hanem csak megmutatták, hogy az Ő tulajdonuk mindez, és úgy játszanak velünk, mint 6 éves kisfiú a nagyítóval és a fekete rovarokkal...

Jól esik?

Hogy a saját dogmáid "védelmében" egyrészt:

- Keresztbe teszel egy ügynek, ami szinte az egyik legfontosabb ma Magyarországon?

- A skizoid viselkedéseddel még azokat is elidgeníted a vízönellátóhoz, mint módszerhez való közeledéstől, akik eddig "veletek voltak"?

- Hogy már-már arra tippelnek egyesek, hogy a beismert csóróság (amit én, mint másik csóró, amúgy őszintén sajnálok, nem vicc!!!) miatt sanszos akár az is, hogy az OVF "rögtönzött beépített ügynöke" lettél, mert nekik ez most épp nagyon jól jön, mint "off-mainstream-szakértő őszinte véleménye", aztán meg képletesen és szó szerint is elvonul az ár, és senki nem fog rá emlékezni?

Hát nekem nem esik jól, látni ezt.

És nekem aztán tényleg kurvára egy fillérem sincs soha abban, amit beírok bárhová! A (M)érték csoport sem kap semmit, a blogom sem!

Nem vagyok újságíró, 48 évesen még csak aspiráns sem.

De, hogy mégegyszer kihangsúlyozzam, miért nagyobb para ez az egész, mint a "Swiftie vagy nem Swiftie": ez végre egy olyan ügy, amit "jobbról is, balról is" sokan támogatnak! Ún. "konzervatívok" és ún. "liberálisok" is. Nyilván leszámítva azokat, akik most irányítanak, akár a politikában, akár a "szakmában".... De ez egy összefogó erő lehet! És egy piszlicsáré sértődöttséget érzek abban, hogy ezt megpróbáltad megakasztani, mert tudományos érv, az nem sok volt a 24 percben, inkább lélektani: a "szmötyi", ugye, ami miatt le kell mondani erről sok értékes vízről!!!!

És hogy akkor mi is a cél?!

Látszani, vagy nem?

Influenszerkedni, és terjeszteni a jót? Akkor meg mi a faszom ez a "jogdíjaskodós-kekeckedős" dolog? 

Elrejtőzni és "mindenki sepregessen a maga portáján"? (úúúú, erről aztán egy külön sztorin is lenne, még a (M)érték csoportomhoz és A.O-hoz köthetően, de mindegy...)

Szóval: nagy ambivalencia, mind a Fodor Marcsi-féle "legyünk elfogadóak"-témában, mind az A.O-féle vízgazdálkodás-témában. A közös az a durcából tiltás, feljelentés, stb.

Utóhang:

És, hogy ez "hatásos" ellenkampány volt, hogy az árvíz az valami szennyező, elkerülendő, irányítottan "levezetendő" cucc, hát itt egy másik publicista, épp szembejött, a 14.000 követőjével, hogy valamiért kénytelen volt lefilmezni az egyébként teljesen normális képet mutató árteret, és kijelenteni, hogy:

- Ez koszos!

- Ki tudja mikor áll helyre?!

- Ha lehet, mindezt kerüljük el legközelebb!!!

Hű, bazmeg!

Tényleg, hát pl. uszadékfa került a ligetes erdőcskébe? Iszaptól "mocskos" a lombok alsó része? Botrányos!!! Még ha egy kibaszott fennakadt pet-palackot tudott volna prezentálni, de azt sem!

Akkor már, kedves Máthé Zsuzsa, valljuk be ezeket is:

- a tojás egy förtelem, mert a tyúk "seggéből" jön!

- a méz méginkább okádék, szinte szó szerint: a méhek kb. visszaöklendezik a cuccot, amit esznek, ebből lesz a méz...

- a természet önmagában kissé gáz, a legjobb, amit tehetünk, hogy kordában tartjuk, nem csak a kertben, a települések közparkjaiban, de már az árterekben is! Válasszuk: kell az ár, vagy nem kell?! 

Ja, és végszónak, a Máthé Zsuzsa poszt egyik kommentelője Gödről üzent, hogy hát fosik egy ilyen ár után lemenni a partra, mert nem tudja melyik fa fog rádőlni....

Gödön, ahol a mérési pontokon a Samsung gyár betont öntött le, hogy véletlenül se lehessen kimutatni a tőlük kiszivárgó ipari szennyezést, leginkább ugye a kidőlőfélben lévő fák szakszerű kivágása a legégetőbb probléma egy árhullám után...

Az emberiség megére.........ásra!!! (Sajnos!)

Vidéki idill 1. : Darazsak

Egyre gyakrabban eszembe jut, hogy milyen apró részletek vannak a vidéki életben, amit biztos nem nagyon veszünk számításba még akkor, amikor valami kis balkonkertet gondozgatunk a nagyvárosban, és alig várjuk a kivonulást. Nem biztos, hogy tényleg egy sorozatot fogok erről írni, meg a darazsak sem a number one ellenségeim, csak most így alakult. A netem olyan szar (na EZ már tényleg bosszantó!!!), hogy a Facebook-ra pl. néha fotót sem tudok feltölteni, vagy néha egyáltalán nincs egész nap wifi. Itt a bloggeren meg legalább több videó is felfér, meg folyamatosan menti is.

Ezentúl nem fogom tartósan kiakasztani a kabátokat a sufniban, az biztos!

Itt már az elsőt kiemeltem ("szigonnyal", aztán pár gyors lépés, és kidobtam a kertbe, mert meg sem lehetett becsülni mennyi benne a lódarázs). Szerencsére ők nem üldöznek. Igazából nagyon is békések a kecskedarázshoz képest. Esetlenek is, a házba tévedt egyedeket simán el lehet kapni. De mivel azon a részen terveztem pakolni, és egyre többet láttam, nem lett volna jó ötlet sokat mocorogni a dzsekik körül, mert a fészket azért védik, persze.

Attól persze eléggé bepipultak, hogy megszűnt a béke, és a kellemes lógó házuk össze-vissza gyűrve landolt egy fa alatt. Eszembe jutott: "A bátorság az, amikor tudod, hogy valamiből bajod lehet, mégis megcsinálod. A hülyeség ugyanez. Ezért nehéz megkülönböztetni a kettőt." Dehát elvileg allergiás nem vagyok, meg a szél is nagyon fújt, ami - elvileg - zavarja őket a repülésben, meg stb. 

Szóval jó darabig nem mertem közelebb menni, és akkor láttam azt is, hogy nem csak egy dzsekiben van fészek, de lehet mégis egy klán volt, mert a többiek is nagyon zizegtek. De pont ezért is be akartam fejezni a melót, mert a bejárathoz elég közel van az a rész, meg hát tényleg ideálisnak tűnt ez a szeles idő. De azt is láttam, hogy ez félmegoldás, mert attól, hogy ki lettek penderítve, még nem fogják elhagyni a bázist, max ha többször elázik később a dzseki, addig meg körülötte mászkálok, plussz ezek még jó ruhadarabok, nem akarom, hogy tönkremenjenek. De mérget sem akartam fújni, mert egyrészt ha lehet, azt kerülöm, másrészt meg azt nem szeles időben, egy már megbojgatott fészekre kell, ugye?! 

Hát, a megoldás az lett, hogy egy lavór vizet vittem közel annyira, hogy aztán egy hosszú ággal bele tudjam emelni a dzsekiket, meg aztán néha néha még piszkálgattam, tunkoltam is, sőt, még később nehezéket is tettem rá, mert nem merült el, és a peremen ugyanúgy közlekedtek.

Aztán vettem észre, hogy a kabátujjból ki is pottyant pár fészekdarab, és a kis lárvák (a szó valamiért épp kiesett az agyamból vagy 5 másodpercre a videózás közben, bár lehet azért is, mert persze ugrásra készen álltam, ezt olyan közelről vettem fel...) Nem kamuzok, tényleg őszintén sajnáltam őket ebben a pillanatban. Olyan jól elvoltak, sosem bántottak, én meg lerombolom az egész "települést" és akik épp nem egy lavór vízben fulladoznak, azok nézhetik tétlenül, ahogy a kicsinyeik fel vannak fedve szinte bárminek, ami szereti a proteindús és magatehetetlen áldozatokat. DE legalább nem idegmérget használtam ugye? Szóval pl. egy rigó, ha arra jár, hát bátran kiszolgálhatja magát. 

Momo is kíváncsi volt közben, ő sajnos túl közel ment, be is támadták. Vakargatta a bal szeme felett, de nem lett komoly baja. Aztán viszont sokkal később megint azon az ösvényen jött a ház felé, és amilyen okos, megtorpant, aztán jó méteres kitérőt tett. Szóval most egy életre megtanulta, hogy a darázs nem játék. Emlékszem, ahogy a cickányt is tapasztalati úton tanulta meg, hogy csak játék, de nem eledel. Felfalta, majd egyből kihányta, mint egy darab darált húst. Icuka akkor még megvolt, ő csak unottan végignézte, nagyon vicces jelenet volt.

Ma pedig, mivel szélcsendes és nagyon hűvös reggel volt, elintéztem a kecskedarazsakat is, mert azok mindig a tető alá fészkelnek, és van egy kis előtetőm, konkrétan a fészek alatt megyek el naponta ezerszer, és ez már nem a bátorság kérdése, hanem a "jobb félni, mint megijedni". Kecskedarázs ugyanis már párszor csípett meg, kb. ok nélkül. Meg az a kis előtető sincs rendesen befejezve, szóval ha egyszer összekapom magam, így-is úgyis keresztezzük egymás útját. És ezeket aztán tényleg nem lehet kipiszkálni, mert ha megtámadnak, akkor minimum métereken át kergetnek és mintha ők is megjegyeznék, mint Momo: ha egyszer baszakodsz velük, akkor azt biztosra kell venni: spré vagy lángszóró! ;)

 

Fordítva: ‘Dod yn ôl at Fy Nghoed’... ... Egyensúlyt és közösséget találni a természetben

 

‘Dod yn ôl at Fy Nghoed’... Egyensúlyt és közösséget találni a természetben

Eredeti cikk >>> ITT  (Kicsit kapkodtam vele, legyen úgy inkább, hogy szabad fordítás, bocs, ha zavar valakit!)

Van egy gyönyörű kifejezés az ősi welszi nyelvben: ‘Dod yn ôl at Fy Nghoed’. Szó szerinti fordítása: "visszatérni a fáimhoz", de mélyebb jelentésébe az is beletartozik: "visszatérni egy kiegyensúlyozottabb lelkiállapotba.".

Amikor úgy érezzük, minden a feje tetején áll, megtántorodtunk, magányosak, elszigeteltek vagyunk, arra vágyunk, hogy bárcsak "visszatérnénk a fáinkhoz", a velük való közösséggünkhöz. A nedves, tápanyagdús talajba, ahol fejlődhetünk, egy olyan helyre, ahol gyógyulhatunk, erőre kaphatunk és regenerálódhatunk. Nem véletlen ez. Azt hiszem a valódi kiegyensúlyozottságra a fák között találhatunk, az erdő az egyike azon helyeknek, amik a leginkább segítenek a gyógyulásban, terápiában. Mind képletesen, mind a gyakorlatban, a fák egyensúlyi állapotba segítenek, nyugtatnak, gyógyítanak és mindezzel egy olyan "visszataláláshoz" segítenek, amit régen elfelejtettünk.

Mindig is tudtuk, milyen pompás hatással van ránk a jelenlét megtapasztalása a természetben. Évszázadok óta. A madárdal, a tavaszi virágok illata, a nyári levek által megszűrt napfény, egy csermely csobogása, a bomló avar meleg illata vagy a frissítő, tiszta erdei levegő - ezek mindig is segítettek felébreszteni az érzékeinket, lassítani, kicsit leválni a modern technológiáról és egy vígasztaló ölelésbe zárni. A természet mélyén enyhülhetnek aggodalmaink, szorongásaink, tisztábban gondolkodhatunk, visszatérhetünk jobb kedvünkhöz és visszanyerhetjük energiánkat és életerőnket. Jobb alváshoz is segít és még azt is kimutatták, hogy csökkenti olyan betegségek hatását, mint a rák, sztrók, gyomorfekély, szorongás és depresszió. Egy igazán regeneratív ökoszisztéma közepén saját magunk megújulásához juthatunk el - felfrissülve, élénkebben, szinte újászületve távozunk.

Itt Wales-ben, egy őshonos lombhullató erdő szélén kertészkedünk és gazdálkodunk a közösségünk számára. A két holdas, regeneratív alapon működő birtokunk égerrel, galagonyával, kősissel és magyallal van körülvéve és ősi tölgyeserdők termékeny földjének közelében van. Maga a kert is lassan erdőkertté fejlődik, ahogy a diófélék és gyümölcsfák nőnek és a vertikális tér kitöltődik az évelők trülete mellett. Azokon keresztül, akik megfordultak nálunk, megtapasztaltuk, hogyan hat a fizikai munka, friss levegő, a talajjal való éritkezés és mindaz a közös cél felé fordulás az önbizalom, egészség és általános "jóllét" növekedésére. Amikor önkénteseket fogadunk a kerti munkákhoz, mindig bíztatjuk őket, menjenek ki az erdőbe is, lassuljanak, tegyék kicsit félre a "mindenképp valamit csinálni!"-felfogást egy időre! Hogy fejlődjék ki az a fajta rokoni kapcsolat, ami annak feltétele, hogy "jó gazdák" legyünk, egy pozitív kapcsolatban a Földdel és ezzel felvértezve válaszolhassunk a mai korok kríziseire.

Az "edőfürdő" egyszerű gyakorlata révén visszatalálunk önmagukhoz, valamint egy mélyebb rokonságot fedezhetünk fel a természetes közeggel, megélhetjük az "emberen túli világgal" való ősi kapcsolatunkat. Ez több, mint egy "gyorssegély" vagy egy egyszeri, receptre írt kezelés. Amikor rendszeresen találkozunk a természettel, barangolunk a fák közt, egy olyan kaput találhatunk, ami a kölcsönös viszonyt nyitja, ami által pedig helyrebillenhetünk a bizonytalan időkben és gyógyíthatjuk sebeinket. Valódi segítséget nyújt, hosszú távon.

(Fotó a cikkből)

"Egy tágabb értelemben vett életformába nőhetünk bele azáltal, hogy jelentőségteljes viszonyt építünk az "emberen túli világgal" és tápláljuk azt a rokoni kapcsolatot az ott található életközösségekkel, beleértve a talajban lakó mikroorganizmusok világát is."

(Lymarie Rodriguez, az UWTSD egyetem előadúja és mentális egészség szaktanácsadó)

Egy egyszerű erdőfürdő gyakorlat:

Érdekel a lehetőség, hogy több időt tölts az erdőben, hogy "visszatérj a fáidhoz"? Itt egy kis gyakorlat, amit legközelebb kipróbálhatsz, bármikor egy zöld környezetben találod magad, hogy behangolódhass, legyökerezhess és a jelenben érezd magad és hártrahagyd a mindennapi mókuskereked.

Először is keress egy jó helyet egy közeli kertben, parkban, vagy erdőben. A telefonod legyen kikapcsolva! Először annyit kell csak tenned, hogy terv nékül bolyongj, amerre csak visz a lábad; ezt ugye nem szoktuk meg a hétköznapokban! Ha teheted, akár vedd le a cipőd is! Hagyd, hogy az érzéseid és intuícióid vezessenek! Hgyd, hogy a tested vezessen, kövesd a szimatod! Óvatosan járj, érezz minden lépést, ahogy kontaktusba kerül a talajjal. Elsőként az illatokra figyelj! Aztán tedd át figyelmed a hangokra is: talán a madarak, vagy a lombok susogása. Következzenek a bőröd érzései: egy kis fuvallat simogat? A levegő meleg vagy hűvös? Nedves, vagy száraz? Próbálj egyre mélyebbeket lélegezni, nagyokat kortyolni a friss, tiszta levegőből! Végül az érintés jön: talán egy fa kérge, vagy ahogy egy patak vizébe mártod a kezed. Nem tart soká, míg nem kezdesz el érezni valami újat és egyben a gondolataid kiegyensúlyozódását. Még ha csak egy pillanatra is, éld meg ezt a mély jóllétet! 
Megérkeztél!