Keresés ebben a blogban

2012. szeptember 8., szombat

Amit Stahl Judit kihagyott


No, anélkül, hogy jó magyar ember módjára lobogtatnám a röntgenképeket, mikor megkérdik, hogy vagyok, azért elárulom, hogy az itt bemutatott étel elkészítése nem biztos hogy eszembe jutott volna némi reumatikus és porckopásos tünetek nélkül. Meg, hogy alap a nátha, és az urbánus díszletek között a méregtelenítésnek is napi rutinszámba kell mennie, picit ezen szempontok szerint fogom kommentelni a képeket.
A másik, amit előrebocsájtanék, hogy mindenki azt hisz, amit akar, de ha tudsz nagyon akarni, abból nagy bajod nem lehet. (Placebóval is lehet rákot kezelni, nem újdonság, ugyebár...)



Szóval, hogy csapjunk a lecsóba, azt merem feltételezni, hogy az égeggyattavilágon minden sokkal jobban használ, ha nézted, ahogy cseperedik, öntözted (Dublinban mondjuk ez nem egy megterhető feladat), gondoztad. Ha krumplit nem is vethetsz el a balkonon, legalább pár fűszered legyen! 


Ez itt egy tea, amiben kb. minden az erkélyről való. (Kakukkfű, zsálya, oregano, csalán, menta, pitypang, stb.) A lándzsás útifüvet mondjuk Howthon szedtem, az is nagyon jó, ha épp picit náthás vagy. Fogalmam sincs, hogy csak leforrázni kellene és gyorsan leszűrni, pár percig forralni, vagy csak meleg vízben áztatni, de nem is érdekel, nagy baj nincs biztos, ha én háromszor rátöltöttem a forró vizet, mind megittam, aztán mindez a zöld megy majd a levesbe, mert minek dobnám ki?









A leves igazából kocsonyának készül, ha el nem baszom. Ez megmagyarázza ezt a kis alien antrét, rögtön az előkészületi fázisban >>>



Hát igen, csirkelábat utoljára gyerekként ettem, amikor még volt nagyanyámnak csirkéje. A magyar hentesnél gondolom kutyakajának tartják, vagy kisnyugdíjasoknak. Viszont a bükki füvesember egyik youtube előadásából kijegyzeteltem, hogy a jó kis porcos részeket kellene enni, ha már a sajátunk ki akar kopni teljesen, és a Gyuri bácsi egyenesebben áll 82 évesen, mint én, ahogy az előadást tartja, szóval gondoltam elmegyek az Asia Store-ba, oszt megnézem a csemegepultot. 
És ezt figyeljétek! A kínaiak biztos tudnak valamit, mert a csirkeláb drágább ott, mint a csirkecomb! Kilója 5 Euro.
No, máris hinni kezdtem benne, hogy ez az ami nekem épp kell, a két combot csak azért vettem mellé, hogy "egyek is valamit" :D

A sok hagyma, fokhagyma alap, a többi zöldség persze teszkós, a karalábét itt mintha nem ismernék, a zellernek meg csak a szárát eszik, most épp én azt se vettem. 

Azért, hogy a hitvánka zöldségek rezgésszámán emeljek picit, gyertyát is gyújtottam. Amúgy is hallottam egy másik youtube előadáson, hogy tűzön nem csak azért jó főzni, mert a hajunk is jó füstös lesz, hanem a tűz minősége hozzátesz az étel minőségéhez. Ezért eleve nem lenne szabad elektromos lapon főzni, de ha nincs más, legalább mellette égjen a gyertya.
Most megint mondom, aki nem hiszi, ne higgye, nem ez a blogposzt, ahol olyan kényelmetlen kérdéseket is feltennék, hogy ha a kvarkokat is szétbontjuk, a végén csak üres tér van, szóval az anyag az egy illúzió eleve, és csak azért viselkedik így, mert így nézünk rá...

 na fejezdbe fijam, mert a csirkeláb már eleve rezgeti a lécet!!!







No, van itt még valaki?

Az ott egy káposzta alja. Ja, és a porok: chili, gyömbér és kurkuma, melegítő, fertőtlenítő hatású fűszerek. Ha ez még mindig nem lenne elég, egy kis garam masala, mert a hinduk is tudnak valamit, meg öreg favoritom a borókabogyó. 
A citromot jó mindenbe belefőzni, sütni, ha szereted a savankás ízeket.






Akkor már egy almát is, az olyan biblikus :D

Közben kivettem a combokat, azokat még sütöm picit a maradék brokkolival, vajon (?)

Aztán az elválasztás. Fogalmam sincs kocsonyát hogy kell csinálni, de nem akartam megkockáztatni, hogy a darabos részektől megsavanyodjon az egész.



Így tettem el a hűtőbe. E: 

A tetején feljön a zsír, az külön jó, le lehet fölözni és kenyérre kenni.

És, mivel nem normális formába tettem el, így szépen, gusztusosan nem tudtam kiborítani a hosszú lekvárosüvegből, de azt megmondom, hogy az íze az tökéletes lett! 










A picike narancsszínű paradicsom (ha sokáig nézed, észreveszed a képen...) pedig az első a saját termésemből, külön élvezet volt az utolsó falathoz bepuszilni.


Litván rozskenyér és még egy kis kerti zöld dukál hozzá, a kenyérre pedig lehet csepegtetni egy kis Tabascót és a saját kis olajinfúziómat is. Az is zsűri nagydíjas.

Nahát, jó étvágyat, és csak a szépet!










2 megjegyzés:

  1. úgy kábére megettem azokat is, mint a csirkenyakat, köpködve az apró csontokat. nem rossz, átveszi a sok fűszer ízét, és gondolom nem egy 3 éves tyúk volt, szóval a bőre se olyan, mint egy T-rexnek :D

    VálaszTörlés