Keresés ebben a blogban

2015. június 15., hétfő

GOT S5

Döcögősen olvasgatom a sorozat alapját képező regényeket, és időről-időre megállapítom, hogy a forgatókönyvírók a legtöbb esetben többet tettek hozzá, mint amennyit elvettek belőle.
Ettől függetlenül még mindig azt kell mondanom, egy nagyon aprólékosan kidolgozott klasszikus fantasy-saga, és még mindig kíváncsian várom, hogyan fogja elvarrni a szálakat a végén.

Egyesek vitatják, de ahogy én tudom, J.K. Rowling pl. már nagyjából tudta, hogy mi lesz a Harry Potter vége, de legalábbis az tiszta volt, hogy a tematika hét fejezet lesz.


Ehhez képest Martin szerényen trilógiára készült, aztán amikor eljutott öt könyvig, és közben már forgatták a sorozatot, elkezdte írni a hatodikat, és bejelentette a hetediket.
Namost, kérem tisztelettel: a kevesebb néha több!


A negyedik évad - a kiváló soundtrack-kel aláfestett trailernek megfelelően - szerintem nagyon ütősre sikerült.



Mondjuk már akkor csóváltam a fejem a vége felé, hogy mi marad így későbbre, amikor olyan arcokat vett ki a forgalomból (ha engem kérdeztek, nem feltétlenül szükségszerűen), mint Shae, Tywin Lannister, de legfőképpen Sandor "The Hound" Clegane?! Okés, marad mindig Cersei, Olenna, meg Tyrion, Littlefinger és Varys, gondoltam... Ehhez képest ezeknek a nagy része vagy teljesen megkopott (Tyrion önmaga árnyéka), a többiek nagy része pedig alig-alig bukkan fel.

Bírtam Oshát, meg Ashát, meg Walder Freyt, és ezek nem haltak még meg, de eltűntek. Theon jó volt az elején, most csak kellék. Jó volt a kölcsönhatás Brienne és Jamie között, és ezt sem a Brienne-Podrick, sem a Jamie-Bronn duó nem tudja hozni.
A gecométer higanyszála is nagyot esett Joffrey halálával, amiért kicsit kárpótol Ramsey, de őt se játszatják túl. Arya az idő nagy részében padlót súrol és hullákat mos, és csak úgy általában véve a vitriolos, szarkasztikus párbeszédek helyett a búskomor hangvételű szólamok jöttek be, főleg a kötelességtudás láncára felfűzve. Jó volt látni, hogy Jon Snow és Sansa elhagyták a szenvedő szerepet, de előbbi csak egy második Ned/Robb Stark keverék maradt, utóbbi meg nem kapott elég teret.

Az egész cselekményre jellemző lett egy brazil szappanoperás, vagy ha úgy tetszik barátokköztös végeláthatatlanság, és szerintem az eddigi "merítés" átment néha konkrét "koppintásba". Szóval, okés, hogy nincs új a nap alatt, mert pl. ott van a sárkány, mint általános fantasy-elem, meg teljesen így csinálnám azt is, hogy az ókori, középkori történelemből lehet párhuzamos vonalak mentén dolgozni, mint pl. a most felvett "inkvizíció", avagy a pápaság és császárság hosszú küzdelme, ami most a záró epizódban egy kvázi Canossa járással csúcsosodik ki. Ez teljesen rendben van! Ezt nevezném merítésnek.
De pl. épp elég a whitewalkerek, mint élőhalottak felhozatala, hogy a zombie témák rajongóinak adjunk valamit, erre most még valami "kőemberek" megfertőzik Jorah Mormontot, csak mert?! Kellett ez nagyon vajon?  Vagy kellett ennyire nyilvánvalóan beemelni a Gladiátor című sikerfimből is? Számkivetett veterán visszakerül a fővárosba, hogy az arénában találja meg a lehetőséget, hogy rendbe tegyen dolgokat? Eredeti ez?! (Ja, és most még feltámasztották a Mountaint is, mint Frankenstein szörnyetegét...)
Na jó, tudom, hogy mindig könnyű kritizálni, szóval biztos írok majd én is olyasmit, amire később rá kell majd fognom kényszerből, hogy "tudat alatt hatott rám" valami korábbi film, vagy könyv. Csak azért mutatok rá ezekre, mert az első négy szezonban sokkal kevesebb volt ebből, és ebből nyilvánvalónak tűnik, hogy Martin bácsi nem bír ellenállni sem a rajongói nyomásnak, sem az HBO-tól kapott jogdíjaknak, hogy még letolhassanak egy hatodik, meg egy hetedik szezont is legalább...


De a végére a jót és a "szépet":
Ebben a tizedik fejezetben, ami zárja az ötödik szezont, elég rendesen visszaköszön a korábban megszokott megrázó meglepetések ereje. Egyesek megint meghalnak, és annak ellenére, hogy 49 rész után már megszokhattuk, hogy ez így megy, képes voltam meglepődni, hogy konkrétan ki kerül a kés alá...
Lena Heady pedig iszonyatosan jó választás volt, mint Cersei, és ahogy most nézem, az a csávó rendezte ezt az epizódot, aki a szerintem eddigi egyik csúcs-epizódot, a 3/9-et is rendezte (abban van az esküvő Walder Frey-nél), szóval a hangulat megvan most is ;)
Még mindig várom a hatodik szezont!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése