Erős kép

Ahogy az  lenni szokott, amikor emlékszünk is az álomra, de később még visszaalszunk, egyes részek kiesnek a következő ébredésig, de a szürreális hangulat mellettt elég sok darab megmaradt, gondoltam leírom:

Valmilyen kisebb esemény, neves vendégekkel és politikusokkal, Budapesten. Mint egy egyetem előadóterme, erősen lejtő padsorokkal. Előtte, ahogy ide jutottunk, a Király utcából van egy kép, ahol a csoportot vezető, szélsőséges konzervetív politikusnő a média képviselőinek így nyilatkozott:
- Az országunkat megszállták az idegen erők, de most végre tárgyalóasztalhoz ülünk.
Ez nem teljesen így volt, de a konzervatív nő megvan, és bosszankodtam a fogalmazáson, mivel a Pesti utcákat elözönlő idegenek tömege (az álomban a Király utca kábé olyan volt, mintha kapott volna egy indiai gettó filmdíszletet) inkább valós menekültekre hajazott, de közben én tudtam, hogy vidéken ténylegesen olyan csapatok oszlottak el, akikre inkább lehetne "megszálló erőként" utalni. Azért voltam mérges, mert a konzervatívok már megint szóra sem említették az előbbi csoportot, míg a liberálisok csak azt látták, és a vidékiek bajával megint nem törődött senki...

Képváltással:
Az előadóteremben valami hibrid esemény készült, politikusok találkozója, de egyben egy valódi menekült esküvői szertartás is. A saját hazája szokásai szerint fiatalon házasságra lépők egyike egy kilenc éves kisfiú volt, aki mellesleg végzetes rákban is szenvedett, de amúgy otthon valami ősi nemesi családból származott, ezért itt is meg akarták adni a módját, és a média közvetíteni akart. Az álomban szereplő amerikai elnök kisfia is kábé a menekülttel egyidős volt, ezért azzal kezdték, hogy bemutatták őket egymásnak.
- Csak azon aggódom, - mondta a menekült fiú - elég jól nézek-e ki? Merthogy rákos vagyok...
- Őszintén szólva, - válaszolt flegmán az amerikai srác - nyomorúságosan nézel ki. De nem számít.
Arra gondolt, az esküvőt úgyis lebótolták már, minek akkor tetszeni a menyasszonynak? A betegek iránti együttérzés nem volt az erőssége. Viszont erről eszébe jutott valami, vagy csak a média miatt ez volt a forgatókönyvben:
- Van egy új technológia a rák ellen! Válassz egyet a három étel közül - mutatott három kis üvegtartályra. Az idegen fiú először rosszul választott, merthogy abban volt disznóhús, de ez a rész eléggé elhomályosult már, most úgy rémlik, egy szem málnában állapodtak meg.
- Oké, most képzeld azt, hogy te vagy ez a rákos málna - mondta az amerikai, és bedobta a szemet egy nagy mixergépbe, amiben különféle egyéb ételkomponensek voltak. - Ez a gép most összekeveri a többivel, darabokra szedi, de a végén újra összerakja, és akkor egy egészséges málna jön ki belőle. Neked csak el kell képzelni.
Az egész közönség, a politikusok, a menekültek, és a média is lélegzetvisszafojtva figyelte a csodát, ahogy a gép elkezdte keverni a salátát, mint egy jégkása-keverő gép, kábé arra hasonlított. A málna persze azonnal szétesett, de a felszínen fel-felbukkant egy szép vékony szelet sonka. A rákos kisfiú sápadozott és kényelmetlenül ficergett, míg az amerikai elnük fölényes büszkeséggel nézett le az eseményre, és a kisfia kajánul vigyorgott. Én a felső sorban ültem, meresztettem a szemem, de amikor rájöttem, hogy tényleg sonkát látok, olyan hangosan mondtam : - Ez tényleg ekkora tapló lenne?! -, hogy többen visszafordultak a sorokból, és maga az elnök is rám nézett egy pillanatra.

Aztán, hogy mi lett a málnával, nem derült ki, mert az elnököt felkérték egy beszédre, és azelőtt felajánlotta a jelenlévőknek, hogy szolgálják ki magukat bátran, a mixer mellett szép kristálytálak és ezüstkanalak várták, hogy a furcsa salátából mindenki vehessen. A beteg kisfiúval többé senki nem törődött volna, de az elnök még a beszéd előtt tudni akarta, miért zavartam meg a rendet, és tolmács útján megszólított.
Először megszeppentem, ahogy illik, de aztán elkezdtem magyarázni (és itt álmomban angolul beszéltem. Asszem a két kisiú párbeszéde is angol volt, legalábbis az amerikai srác szóhasználatára konkrétan emlékszem, azt monda a másiknak: "you look miserable.")
- Nem sokat tudok az iszlámról, de annyi biztos, hogy a sertéshúst meg sem érintik. Erre most felkérik ezt a szerencsétlen beteg gyerkeket, hogy képzelje magát egy szem mánának, amit a gépük szétszed darabokra, és egy disznószagtól fertőzött lében fürösztik. Hát ne is haragudjon, de ez minimum érzéketlen sértés!
Mivel értetlenséget láttam az arcokon, belelovaltam magam, és folytattam:
- Képzeljen el egy számunkra gusztustalan ételt! - gondolkodtam, de mivel én magam nagyon vállalkozókedvű vagyok a konyhában, nem tudtam példát hozni, ezért maradtam a sertésnél. - Képzelje el a disznó belét, de nem úgy, mint a hurka borítását, hanem még nyersen, mosatlnaul. Önben milyen érzéseket keltene, ha egy ilyen masszában kellene megfürödnie?
Éreztem én, hogy a tűzzel játszok, de gondoltam, legalább megkaptam a 15 perc hírnevem, és én lesek a magyar senkiházi, aki be mert szólni az elnöknek. A magyar delegáció feszes arccal figyelt, de feltűnt, hogy a mikrofonok és a kamerák "pihenj vezényszót kaptak" mielőtt még megszólaltam, azaz biztos ki fognak vágni a hírekből. Az elnök beszélni kezdett, de nem hallottam a hangját, csak hogy mozog a szája. Mire jeleztem a problémát, egy tolmács mikrofonos fülhallgatót adott a kezembe. Felháborodtam:
- Folyékonyan beszélek angolul, mondja csak bátran a választ, hogy mindenki hallja! - Merthogy az álomban a füles nem csak tolmácsgép volt, hanem zárt vonal, azaz amit az elnök mond majd, azt csak én hallom.
- Nem, nem! - rázta a fejét, miközben a mellettem lévő, amúgy színes bőrű tolmács csak dugta az orrom elé a fülest - Tegye csak fel!
Kelletlenül elfogadtam, és az elnök hangja helyett egy hip-hop beat indult el. Miközben vártam a szöveget, az elnök mélyen, jelentőségteljesen a szemembe nézett. Aztán elindult a rap:
"I know where you live, I know where to find you..."

Közben a média már nem csak a kamerákkal fordult el tőlem, de a konkrét arcok is újra a pulpitus felé fordultak, és engem, a fülemben még mindig a hip-hop beattel, a biztonságiak egy lift felé tereltek.
Ekkor megértettem: senki nem fogja látni ezt a hírekben, én el fogok tűnni nyomtalanul, és az amerikaiak közben felfejlődnek menetoszlopba, hogy kényszerű intervencióval rendet teremtsenek egész Európában, mert a menekültkérdés miatti zavargások tarthatatlan állapothoz vezettek. És aztán rend lesz, mint Irakban, vagy Afganisztánban, és pár év múlva ez már senkinek nem is fog szemet szúrni....

Erre ébredtem.

Van még ébren valaki? ;)