A semmi ágán ül szívem

Mivel nem tudok Flashplayert frissíteni jelenleg a diósjenői gépen, emiatt nem tudok youtube-ot nézni, és befejezni egy elkezdett posztom, ami az előbbiek szerves folytatása, viszont grafomániám elhatalmasodott rajtam. Egyrészt fordítom a Slavoj Zizek cikket, ami legalább témába vág, másrészt viszont beszúrnék egy kis kiállást:

Diósjenő, Nógrád. Kb. 2500 lakos. Munka kvázi nincs helyben, de azért Budapest még elérhető közelségben van, ha valaki nagyon akarja.

Dublinban van pár egyszeri melós, aki majdnem annyit autózik, mintha innen Pestre ingázna, de ott telik a minimálbérből is ennyi benzinre. Most ezt nem azért mondom, mintha helyeselném, csak úgy megjegyzem. A közös a kettőben csak annyi: kisebb településeken nem nagyon van megélhetési lehetőség.

De Dublin és Diósjenő nem csupán méreteiben és lehetőségeiben különbözik. Pár kulturális vizesárkot is át kell ugrani, azaz a kettő közötti - egyre ritkább - ingázással szellemiségemben legalábbis valamiféle rugalmasságot is megőrizhetek. Még mindig azt mondom, nem az alapvető kulturális és szocializációs különbségek vezetnek gazdasági felemelkedéshez, vagy lemaradáshoz, hanem fordítva: ahol a gazdaság tartósan befullad, ott előbb-utóbb jelentős szellemi hanyatlás fog bekövetkezni.

Dublinban a tolerancia nem egy fokmérő, hanem alapvető túlélési eszköz. Legalábbis, ha nem akar valaki teljesen befordulni, vagy idegbeteggé válni. Az íreknek ez mindig jól ment, ezért tudtak integrálni rengeteg idegent az elmúlt 20 évben. Ahogy persze korábban kifejtettem, addig nagyon könnyű toleránsnak lenni, amíg nem veszi el senki az alapvető megélhetési lehetőségeinket, azaz a gazdaság zakatol, és a koszos munkához már senkinek nem füllik a foga, szóval kapóra jön az a pár tízezer (pár százezer) afrikai, meg kelet-európai. A kínaiak, pakisztániak, meg hasonlók ezzel ellentétben hozzák az összes vagyonukat, és megteremtik a saját munkahelyüket, mi meg mehetünk hozzájuk mobilt kártyafüggetleníteni, vagy vacsorázni, szóval általában véve senkinek nem kell többet adóznia amiatt, hogy ők is elboldoguljanak.

Dublinban a tolerancia arra is ráragad, aki otthon nem elfogadó, nem rugalmas családi, társadalmi közegben nőtt fel. Aztán amikor más kultúrákkal találkozunk, hajlamosak vagyunk túl is játszani, "just to be on the safe side".

Pl. nemrég Daniela ajtaján kopogtam, mert meg akartam kérdezni valamit, ami sokkal inkább neki volt fontos, nem nekem. Az ajtó résre nyitva volt, hallottam, hogy skype-on beszélget, de nálam pl. ez nem olyasmi, ami miatt nem nézhetek ki egy pillanatra. Halkan kopogtam, ezért azt hittem elsőre nem vette észre, és 5-6 másodperc múlva megismételtem, már határozottan.

- I'm busy!!! - kiáltott ki, meglehetősen mérgesen, mintha már elsőre is megsértettem volna, de hogy másodszor is kopogni merek, az már kifejezett agresszív tolakodás lenne.

Hát ja, ő facebook üzenetet szokott küldeni, ha kérni akar tőlem egy cigit, és ha 1,5 óra múlva veszem észre, addig inkább nem gyújt rá. Nálam szinte sosincs résre sem nyitva az ajtó, mert gyakran meztelenül vagyok a szobámban, de ezt senki nem tudja, és amúgy sem azt jelenti, hogy a kopogásra nem dobnám fel a fürdőköpenyt, szóval nincs jelképesen kiakasztva a "Ne zavarj!" tábla.

Mások vagyunk.

Amikor korábban egy ausztrál-holland srác és egy koreai csaj, mint jegyes pár lakott az egyik szobában, és rendszeresen a nappaliban beszélgettek egymással, fennhangon, olyan témákról, amik nem privát ügyek, én pedig nekiálltam tőlük 2 méterre főzni, sosem tudtam eldönteni, most vajon akkor vagyok jó fej, ha szocializálódom, és megpróbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe, vagy ez is tolakodás lenne? Segített a döntésemben sokszor, hogy kemény kerósok voltak, a srác egyenesen fanatikus, és gyakran a Bibliát magyarázta, azaz nem tartottam fontosnak, hogy csatlakozzak.

Viszont kurva hangosan beszéltek akár hajnal egykor is, a fejem feletti szobában, és miután párszor finoman szóltam nekik, de csak pár napig tartott az emlékezetük, előkerült a klasszikus plafonon kopogtatás, Dublin lévén seprűnyél helyett golfütővel. Én rühellem az ilyen alulról kopogtatókat, de tisztában vagyok azzal is, ha néha nem tudok hajnalban aludni, és nem akarok tetszhalottként feküdni az ágyban, hanem inkább felkelek, akkor nekem fontos, hogy földszinti szobát béreljek, még ha télen hideg is a padló.

Mert én nem akarok zavarni, de tényleg! Általában ezért jöttem (jövök) ki - az ilyen apró kis koccanásoktól eltekintve - a legtöbb kollégával, és lakótárssal.

Ezzel vissza Diósjenőre:

Itt egész mást jelent a "nem akarok zavarni"!

Pl. most szervezni kellett a padlástér padlózatának javítását, és ehhez betonkeverőt kell szerezni egy napra. Egyik szomszéd valaha kőműves volt, másik szomszéd szerint neki biztos kell legyen. Én persze nem ismerem, szóval amikor átmegyek az utcán 25 méterre, és megnyomom a kapucsengőt, nem tudom, most csak én nem hallom, vagy bent a házban is ki van iktatva. Próbálom még, aztán bátortalanul zörgetek a fém postaládán, de semmi reakció, szóval hazajövök.

1,5 óra múlva megint próbálkozom. Az említett szomszéddal szemben lakó, illetve a mellette lakó néni is a kertben van, szóval előbb az egyikkel kell pár percet beszélgetni, aztán meg a másikkal, de legalább megtudom, hogy a csengő az tényleg nem jó a pasinál, viszont a kapu nyitva, és nincs kutya, szóval menjek be, fel a tornácra, és kopogjak ott, látták nemrég az udvaron, biztos otthon van. Meg is teszem, illetve - megint 1-2 perc kopogás után - a házat megkerülve a hátsó bejáraton is kopogok, de megint semmi.

Erre amikor kimegyek, Juliska néni lekapcsolja a fűnyírót, hogy:

- Na, gyere Pisti, majd én rászólok a Józsira, e! Otthon van az, csak szereti nézni a tévét, biztos azért nem hallja, e!

Juliska néni egy kopogás után már nyitja is a bejárati ajtót, és bekiabál, hogy jöjjön már ki az ember, mert keresik. Na, erre ki is jött, majd egy percen belül kiderült, hogy nincs nála a keverő éppen.

Ezt egyszerűbb lett volna Facebookon megkérdezni, mi? :D

De itt nem zavarsz, ha átmész, sőt! Ezek szerint elvárás, azért van nyitva ajtó-kapu! 

Keverő is lett végül: kaptam egy fülest, hogy a focipálya mellett valamelyik utcában, valakinek van. A google helyett a keresés így zajlott: addig mentem a pálya mellett, amíg meg nem láttam egy faszit, aki motoros kaszával vágta a füvet az árokparton. Az megmutatott egy házat, kérdezzem ott. Annál a háznál megmondta a faszi, hogy menjek a sarokig, ott van két ház, de mindkettő egy családé.

- Oszt majd ha innen mennél, majd megugat a kutya, oszt arra kijönnek. De ha meg nem, akkor befordulsz a sarkon, és próbálkozol a másik kapun.

Kijöttek az első ugatásra, és a lepattant kőművessel a kerítés felett le is bótoltuk, hogy egy napra 3500-ért elvihetem a gépet. Kérdeztem, kocsival el lehet vonatni? Nem, mert annyira nem jók a kerekei, inkább kell egy „málnás kocsi”. Nem akartam firtatni, azon mit értsek, hogy ne nézzek ki totál ignorámusznak. Gondoltam, ha lesz majd kérdésem, elkérem emberünk telefonszámát...Hopp, az nem volt neki!

Szóval a málnás kocsit, valami kisebb platós autónak képzeltem el, így egy kerek órán át stresszeltem magam, na megint kit kell még erre is megkérni, hogy hozzuk át majd időben. A szomszédomnak van kis utánfutója, de ő már vagy 60-65 éves, és 2 éve infarktusa is volt, gondoltam nem a legjobb, ha csak vele megyek, mert hát én sem vagyok a topon fizikailag, főleg mostanában... Meg amúgy is, ha átmegyek hozzá, akkor az is lehet, hogy neki azonnal oda kell menni,  mert über pedáns, és látni akarja, végülis mekkora az a keverő. Nekem ekkor illendőségből vele kellene mennem, viszont én a kertben akartam relaxálni, ha már egész nyáron csak a szürke 50 árnyalatát figyeltem Dublinban...

Szóval annyit fontolgattam a kérdést, hogy elhatároztam, elmegyek a sarki kisboltba 2 sörért. És láss csodát, a kőműves kolléga jön velem szembe egy haverjával, klasszikus strapabíró szatyrokkal, amik csörögnek a sörösüvegektől (3500 forint az 22 üveg, gondolom olyan megbízható kliensnek látszottam, hogy meg lehet előlegezni egy kis ünneplést...) De a lényeg, hogy így megkérdezhettem, ha egy erősebb embert viszek, fel bírják-e rakni az autóra?

- Há milyen autóra? Ááááá! Haggyad mán! Mondom, egy ilyen málnás kocsi kell! Na, maj' ha neked nincs, kölcsönadom azt is, oszt azon eltolod hazáig. Felrakni meg felrakom én egyedül is!

Fasza! Itt már a szövegből meg is fejtettem, hogy a málnás kocsi az egy talicska és egy utánfutó keveréke, a betonkeverő meg biztos a kisebb méret, szóval nem kellett többet kérdezni.

Másnap reggel nyolctól este hatig dolgoztam együtt 3 helyi romával, ráadásul három generációval: 17, 38, 58 évesek. A padlástér burkolatát javítottuk vályoggal. Elég kemény meló, már ha haladni is akar az ember. Ebédszünetben, cigiszünetekben beszélgettünk is, bár a legfiatalabb inkább csak hallgatott, de a korosztályombeli srác őszintén érdeklődött pl. az aszalódobozom iránt, vagy alternatív kertészeti, építkezési eljárásokról beszélgettünk. Ahhoz képest, hogy világéletében erdészeti segédmunkás, illetve fűkaszás volt, nagyon értelmesen, a világra nyitottan beszélt. 

Sok olyan fősulit, egyetemet végzett emberrel találkoztam Dublinban, akikről – főleg mostanában – gyorsan kiderül meddig terjed a széleslátókörűségük. Nemrég egy fiatal olasz párral beszélgettem, akik legalább angolul tudnak rendesen, és mindketten felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. A csaj “tette fel a lemezt”, talán mert ő a nagyobb hangú, és kommunikatívabb: Olaszországnak is épp elég a sok migránsból már most, és amúgy is csak lopnak vagy koldulnak, vagy pl. itt (Dublin) is azt látja, hogy a pakisztáni egész nap kint ül a portája előtt, és telefonál, stb. Mire a srác csóválta a fejét, szinte szégyenkezve, hogy neki ilyen barátnője van, és mikor felhoztam példának a magyar cigányokat, akiket már sajnos 2-3 generáció óta, esetleg még régebben nem foglalkoztatunk, a családi hátterük pedig nem forszírozza a tanulmányi előmenetelt, meg amúgy is! (Lenne pénzük főiskolára? Nem. Miről beszélünk akkor?), erre a srác nem győzött helyeselni, és már bátrabban mondogatni a csajnak, hogy “Exactly! You see?!”

Mert itt készpénznek vette már, hogy akkor én is az ő oldalán állok.

Aztán belementem a klímaváltozásba, a gyarmatosítás rejtett és kevésbé rejtett módjaiba, és az ezek nyomán kialakult fals világképünkbe, aminek lelke és vére a fogyasztói társadalom, azaz (és ez szándékos célzás volt), én ezért kapcsolom le a szobámban a villanyt, amikor kijövök főzni, és fordítva. Vagy ezért nem hagyom itt a tojást 20 percre a max fokozaton, mert hiába nem fizetünk a rezsiért, valaki a végén fizetni fog, és alapvetően a pazarlás áll minden mögött. Erre csak néztek mindketten, majdnem tátott szájjal. Aztán még picit belementünk ebbe a témába is, de ilyenkor szinte már mindig elnézést kérek (ami számomra picit abszurd), hogy bocs, nem akarok prédikálni, de ha tényleg érdekli őket, akkor pl. ott az "Unfuck The World", vagy Lee Camp, és ő még ráadásul vicces is, majd átdobom a fészen, ajánlom nézzék meg. Egyik sem reagált arra az üzenetre, és gondolom nem nagyon fog eszükbe jutni sem a víz, sem a villany, meg ha pl. olcsó lenne a benzin, akkor ez a típus az, aki 10 perc séta helyett 5 percig autózna a helyi szupermarketig is. És ők a jövő generáció, a tanult ember, mi?

Az egészben a lényeg csak annyi, hogy az a falusi ember, aki esetleg ott is marad, ahová született, nyilván picit furcsa már a világlátottak szemében, de simán lehet jó szándékú, segítőkész, a maga (kiveszőben lévő) egyszerűségében szórakoztató is. 

Az iskolázott, nyelveket beszélő, esetleg idegen nyelv használatát, mint életformát alkalmazó (azaz vendégmunkás, migráns, gazdasági menekült, ahogy tetszik) ember épp olyan szűk halmazban képes gondolkodni, mint bárki más. Lehet érzelmesebb, és empatikusabb, főleg ha a média hatni akar rá, akkor vevő a megrázó képekre, és ügyesen vágott videókra. Egyes esetekben ilyenkor protestál, főleg, ha a hasonlóan gondolkodó baráti körében is visszaigazolást talál ehhez. Lehet a másik oldalon, aki arra fogékonyabb, hogy elhiggye: ő maga azért van jó pozícióban, mert áldozatos munkával sokat tanult, keményen dolgozik, és pl. akik koldulnak, lopnak, vagy segélyen élnek, azok maguknak köszönhetik! Szintén megtalálja majd a baráti körében azokat az embereket, akik erre hangolják.
A falusi ember is lehet tudatlan, nem feltétlen akarok most vastag filccel aláhúzni egy kiragadott jó példát! Tudom, dobálják ki a szemetet a kert végében folyó patakba, meg esetleg kikötik a kutyát láncra, meg érthetetlen módon veszik a párizsit a zsemlébe, miközben egész nyáron fél kajaellátásuk meglenne a kerti gyümölcsből is. De van egy "mentségük" (már aki ilyen): ők tanulatlanok, és az ambícióikat már korán elfojtotta a családi, baráti közeg, esetleg a nem megfelelő pedagógus is rájátszott. A főiskolát, egyetemet végzett fiatal, főleg ha nem csak anyanyelvén fér hozzá az információhoz, vajon milyen mentséggel rendelkezik, amikor nem lát túl az orra hegyén, és elhisz mindent, ami a média tálal neki?

Szóval, hogy valahogy lezárjam a sztorit:

Épp most, ahogy az utolsó sorokat kezdtem írni, kaptam meg egy ismerőstől, hogy furcsállja a hozzáállásom, miszerint Magyarországnak (minden szuverén államnak) meg kellene védenie a határait, azaz ott, a belépés előtt kellene megszűrni, ki jöhet, és ki nem. Hogy ez furcsa, mivel én külföldön élek... 

Nem élek ott, csak vendégségben vagyok! Vendégmunkásként dolgozom.

Európai ID-vel léptem be, és felvettem a versenyt a helyi munkaerőpiacon, és úgy ítélték meg, hogy kellek nekik. Azt is elnéznék egy darabig, ha félig hálózsákban gubbasztva az O'Connell hídon koldulnék, de csak egy bizonyos határig. És senki ne higgye ám, hogy az írek toleránsabbak lesznek, és csak a magyar (meg esetleg az oroszok) ilyen nyakas, "illiberális", intoleráns népség.

Magyar falusi környezet, és dublini városi környezet közt "a semmi ágán ül szívem".

A mostanában kialakult helyzet, és az általam sajnálatosnak ítélt reakciók (csak a tűzoltás, füsttől vakon kézről-kézre adott vödrökkel, majd a tűzbiztonsági tervezetek felvetése helyett leülni cigizni a szénakazal mellé, amikor a konkrét tüzet eloltottuk) arra késztetnek, hogy írjak, és véleményt alkossak, ha kell, ha nem. Tudom, nem vagyok egy fontos hang, mint Puzsér, vagy Józsibácsi.

 De ha minden hang csak azért halkulna el, mert "úgyis vannak okosabb emberek, akik már a megoldáson dolgoznak", akkor szerintem csak egy újabb szeget vertünk a demokrácia koporsójába.

Én a falusit, a prolit, a cigányt féltem jobban, már bocsánat, mint a szírt, aki lehet nem is szír, még ha történetesen tényleg onnan is indult el, és nem menekült! Már Törökországban sem az, de ha szigorúbban vesszük, akkor Görögországban, vagy a Balkánon már semmiképpen nem az! Onnan kezdve bevándorló vagy jobb esetben vendégmunkás-aspiráns.

A globális trend szerint a falusi életforma hanyatlik, és ez újabb feszültségekhez fog vezetni, hiába oltjuk most a tüzet!

A cigányságnak nincs valódi jövőképe, és ez csak rosszabb lesz, amíg mi csak oltjuk a tüzet.

Évek óta figyelem mi van a világban. Pl. már 2009-ben egy indexes cikksorozatot még iwiw-en, vagy csak kisebb, személyes köreimben megosztottam:

Mészáros László: Jövő idő I-IV.
Már csak azért is érdemes újraolvasni, hogy belássuk: a problémák akkor érnek utól, ha nem foglalkozunk velük a maguk idejében! Ha most azt hisszük, hogy pár vízbefúlt migráns a probléma, valójában megint nem a megoldással foglalkozunk. Olyan ez, mint chemoterápia után azon agyalni, használ-e majd a hajszesz az elhullott szálakat pótolandó, de ugyanakkor tovább szívni a cigit, vagy vedelni a piát, meg zabálni a pacalt...

Akik a bevándorlókat még mindig menekültnek nevezik, akik a megoldást még  mindig lokális "felelősségnek" látják, még ha jó szándékúak is, szerintem évekkel vannak lemaradva. És ha most nem kezdik el visszanézni, miből alakult ki a helyzet, és mi a várható következménye a mostani konfliktuskezelésnek, akkor nem lesz maholnap demokrácia sem. Aki most azon sápítozik, hogy fogja a felcseperedő gyermekének megmagyarázni a megfulladt kisfiú esetét, ÉS közben semmi, de semmi erőfeszítést nem tesz arra, hogy a globális összefüggésekre csak megpróbálja megkeresni a válaszokat, az máris azt kockáztatja, hogy a gyereke kvázi diktatúrában fog élni. Akkor már nem lesz nagyon mit magyarázni, nem igaz?