A szörnyülködésünk megjátszása kezd málladozni. A kerekre meredt szemű hitetlenkedés, amivel a kert végében megjelent tigrisre nézünk, ahogy épp felfalta a háziállatokat, és most a gyerekek felé fordul, egy sértés. Sértés a kollektív intelligencia számára, ami a cilizációnkat jellemzi, ami idáig juttatott minket. (Bár most, ahogy ezt leírtam, visszavonnám az "intelligencia" szót, mivel kezd egyre vészjóslóabban nyilvánvalóvá válni, hogy nem rendelkezünk vele.)
Bolondok vagyuk, selyem szemkendővel elvakítva, követve a politikusaink dajkameséit, amivel alvajárók módjára közelítünk a megsemmisülést jelentő szakadék széle felé. Olyan történelmet tanítunk a gyermekinknek, amely sötétben tartja őket, és ők követnek, iPhone-nal a kezükben, a kellemes kis sétán a világ végéig. Beburkolunk mindent az álombéli, polírozott beszédünkkel, és semmitmondó frázisainkkal. Hazudunk és hazudnak nekünk, folyamatosan.
Aikor az "Első Világ" vezetői (érezzük a vitriolt az "első" szón, kérem!) lázadást és ellentéteket szítanak a következő nyersanyagban gazdag országban, amit kiszemeltek, úgy nevezzük: "politikailag instabil a régió."
Megjátszuk Irakot Irán ellen, a szaudiakat Izraellel szemben, Afganisztánt az oroszokkal, Pakisztánt az indiaiakkal szemben. Ezek stratégiai szempontok, persze. Rakéták, szőnyegbombázás, dróncsapások - letarolni, az a lényeg! Így lehet aztán "biztonságban" az országuk.
Megjátszuk Irakot Irán ellen, a szaudiakat Izraellel szemben, Afganisztánt az oroszokkal, Pakisztánt az indiaiakkal szemben. Ezek stratégiai szempontok, persze. Rakéták, szőnyegbombázás, dróncsapások - letarolni, az a lényeg! Így lehet aztán "biztonságban" az országuk.
Az osztályomban van erre egy szó: zsarnokoskodás.
Amíg siránkozva átfestjük a digitális profilképünket az (európai) lobogók színeire, elfelejtünk imát küldeni olyan országoknak, amelyekről a Facebook meg akar feledkezni. Ahogy kiadjuk a mérgünk méltatlankodó cikkekben (mint pl. ez is), derűs kacagás viszhangzik az Első Világ tárgyalótermeiben, ahogy a nagyvállalatok trezorjai dugig telnek pénzzel. Vérpénzzel. Olyan profittal, amit a destabilizációs játékban nyertek, azaz olyan nyereséggel, ami zsarnokoskodás gyümölcse.
A Közel-Kelet a gazdasági nagyhatalmak játékszere lett, ahogy Dél-Kelet-Ázsia is. Afrikáról már inkább ne is beszéljünk! A zsarnokok megkapják, amit akarnak, általában azáltal, hogy extrém traumát okoznak azoknak, akik felett basáskodnak.
Még ennél is rémisztőbb, hogy világszerte, iskolákban és egyetemeken a haladásnak ezt a vérszomjas verzióját tanítják. Olyan könnyű elfelejteni, hogy amiről mi csak azt tudjuk, hogy "üzemanyag", vagy "szén" ami az energiaellátásunk alapja (vagy helyettesítsük be bármely más ásványi erőforrással), nem csupán ennyi! Ez nők, férfiak és gyermekek vére. Ez városok romja. Csak mert egy csapat jólöltözött zsarnok olajmezőkre éhezett a régióban, és elő kellett rukkolni egy kreatív módszerrel, hogyan tegyék rá a kezüket. Ez nem csupán egy üzleti alku! Ez szövetség olyan társadalmakkal, amikben az emberi jogokól nem hallottak, így teremtve alapot annak, hogy ezek a társadalmak tovább létezzenek.
Akik számára a morál és etika szavak semmit nem jelentenek, talán nem törődnek életek kioltásával, és hazátlanság tragédiájával, és számukra a radikalizáció teljesen elfogadható, hiszen ennek útján érhetőek el a célok.
De az "Első Világ" hamarosan megtanulja, mivel jár, hogy elbliccelte a morálról és etikáról szóló előadásokat. A fizika lesz, ami a végén helyére teszi a kihívást. Minden erő egyenlő nagyságú, és ellentétes irányú ellenerővel találkozik.
Amint vetünk, úgy aratunk, egy generációval később. És persze, a nyomaték kedvéért: hetedíziglenig miutánunk!
Csak bátorítsuk a radikalizációt ma, politikai és gazdasági okokból, és elérjük, hogy az unokáinkat robbantják fel!
Nem könnyű elfogadni a halált, akár betegség, baleset, vagy erőszak okozta.
De meghökkentő, amikor az emberek így reagálnak: "Sosem fogjuk megérteni ezt a dzsihádista támadást!"
Miért nem?! Pedig nagyon egyszerű: nevelj fel egy nemzedéknyi fiút, akik tanúi voltak, ahogy apáikat megölték, és a családjukat darabokra szaggatták a "Sivatagi Vihar" hadműveletben, és ami azután következett. Vajon hová fordulnak reményért és vígaszért? A tudományhoz? Milyen tudományhoz?!
A vallási vezetőikhez fordulnak majd, akik már eleve szélsőséges húrokat pengetnek. A börtönökben verődnek majd össze, mert mi dugtuk be oda őket, és ott próbálják kibogozni, mi az őrület értelme, ami az életükké vált.
Aztán - amikor férfivá érnek - megbosszulják a családjukat.
A tudománynak semmi szerepe az egészben. A neo-kolonializmus kapzsi kufárai régen megpögették ezt a kereket. Akkor, amikor egyes kormányok úgy döntöttek, hogy a haladás egy kisebb réteg kiváltsága, a szélesebb rétegek kárára. Mi most csupán azt érezzük, ahogy a kerék megtett egy teljes fordulatot.
A legnagyobb koporsószög az, ahogy végtelenítjük ezt a hatást: ahogy azt tanítjuk a következő generációnak, hogy a GDP fontosabb, mint az emberi életek értéke, az együttérzés, és a természeti környezet. És ahogy ebben az emberiség számára létfontosságú útkereszteződésben folyamatosan kerülgetjük a legfőbb prioritás elismerését: emberi jogok és biztonségos, egészséges környezet fenntartása minden gyermek részére a Földön!
Adjunk csak bármely alulképzett tanárnak egy osztálynyi dühös, éhes, sérült és gyásszal terhelt kamaszt, és olyan erőket lesz képes mozgósítani, ami megrázza a környéket! Nem kell ehhez Einsteinnek lenni, hogy beismerjük.
A gyerekekkel kezdődik.
Ha nem kapunk hamarosan észbe, a gyerekekkel is fog végződni.
A Közel-Kelet a gazdasági nagyhatalmak játékszere lett, ahogy Dél-Kelet-Ázsia is. Afrikáról már inkább ne is beszéljünk! A zsarnokok megkapják, amit akarnak, általában azáltal, hogy extrém traumát okoznak azoknak, akik felett basáskodnak.
Még ennél is rémisztőbb, hogy világszerte, iskolákban és egyetemeken a haladásnak ezt a vérszomjas verzióját tanítják. Olyan könnyű elfelejteni, hogy amiről mi csak azt tudjuk, hogy "üzemanyag", vagy "szén" ami az energiaellátásunk alapja (vagy helyettesítsük be bármely más ásványi erőforrással), nem csupán ennyi! Ez nők, férfiak és gyermekek vére. Ez városok romja. Csak mert egy csapat jólöltözött zsarnok olajmezőkre éhezett a régióban, és elő kellett rukkolni egy kreatív módszerrel, hogyan tegyék rá a kezüket. Ez nem csupán egy üzleti alku! Ez szövetség olyan társadalmakkal, amikben az emberi jogokól nem hallottak, így teremtve alapot annak, hogy ezek a társadalmak tovább létezzenek.
Akik számára a morál és etika szavak semmit nem jelentenek, talán nem törődnek életek kioltásával, és hazátlanság tragédiájával, és számukra a radikalizáció teljesen elfogadható, hiszen ennek útján érhetőek el a célok.
De az "Első Világ" hamarosan megtanulja, mivel jár, hogy elbliccelte a morálról és etikáról szóló előadásokat. A fizika lesz, ami a végén helyére teszi a kihívást. Minden erő egyenlő nagyságú, és ellentétes irányú ellenerővel találkozik.
Amint vetünk, úgy aratunk, egy generációval később. És persze, a nyomaték kedvéért: hetedíziglenig miutánunk!
Csak bátorítsuk a radikalizációt ma, politikai és gazdasági okokból, és elérjük, hogy az unokáinkat robbantják fel!
Nem könnyű elfogadni a halált, akár betegség, baleset, vagy erőszak okozta.
De meghökkentő, amikor az emberek így reagálnak: "Sosem fogjuk megérteni ezt a dzsihádista támadást!"
Miért nem?! Pedig nagyon egyszerű: nevelj fel egy nemzedéknyi fiút, akik tanúi voltak, ahogy apáikat megölték, és a családjukat darabokra szaggatták a "Sivatagi Vihar" hadműveletben, és ami azután következett. Vajon hová fordulnak reményért és vígaszért? A tudományhoz? Milyen tudományhoz?!
A vallási vezetőikhez fordulnak majd, akik már eleve szélsőséges húrokat pengetnek. A börtönökben verődnek majd össze, mert mi dugtuk be oda őket, és ott próbálják kibogozni, mi az őrület értelme, ami az életükké vált.
Aztán - amikor férfivá érnek - megbosszulják a családjukat.
A tudománynak semmi szerepe az egészben. A neo-kolonializmus kapzsi kufárai régen megpögették ezt a kereket. Akkor, amikor egyes kormányok úgy döntöttek, hogy a haladás egy kisebb réteg kiváltsága, a szélesebb rétegek kárára. Mi most csupán azt érezzük, ahogy a kerék megtett egy teljes fordulatot.
A legnagyobb koporsószög az, ahogy végtelenítjük ezt a hatást: ahogy azt tanítjuk a következő generációnak, hogy a GDP fontosabb, mint az emberi életek értéke, az együttérzés, és a természeti környezet. És ahogy ebben az emberiség számára létfontosságú útkereszteződésben folyamatosan kerülgetjük a legfőbb prioritás elismerését: emberi jogok és biztonségos, egészséges környezet fenntartása minden gyermek részére a Földön!
Adjunk csak bármely alulképzett tanárnak egy osztálynyi dühös, éhes, sérült és gyásszal terhelt kamaszt, és olyan erőket lesz képes mozgósítani, ami megrázza a környéket! Nem kell ehhez Einsteinnek lenni, hogy beismerjük.
A gyerekekkel kezdődik.
Ha nem kapunk hamarosan észbe, a gyerekekkel is fog végződni.
Hmmm... jogos... nem is tudom akkor most mi legyen...bízok a nevelésemben, hogy a következő generáció nem követi majd el ugyanezeket a hibákat... ha még lesz esélye bizonyítani...
VálaszTörlésA Te nevelésedben én is bízom ;)
Törlés