Lehet úgy kellene kezdeni, hogy 10 ok, amiért azonnal meg kell nézni a filmet (és utána esetleg még többször is). Remélem még vetítik, mert én már vagy 8-10 napja láttam, csak nem értem rá írni.
1) Brad Pitt:
Ezúttal nem főleg, mint színész, hanem, mint producer, aki tető alá hozta ezt az elég érzékeny alkotást.
2) Christian Bale:
Bár a testfelépítése elárulja, hogy nem akar végleg szakítani az akciószerepekkel, így is kiválóan hozza az üvegszemű, aspergeres zseni karakterét, aki ugye se jót, se rosszat nem akar, csak érti a számok világát, és elsőként veszi észre, hogy az amerikai ingatlanpiac egy szappanbuborék. Nem lehet sem szeretni, sem utálni, sem együtt érezni vele, sem nevetni rajta. Ő a film drámai sarokköve szerintem, és emlékeztet rá, hogy a pénzvilág puszta számokból áll, ne is várj el senki, hogy a befektetőknek morális kérdések jutnak majd eszébe.
3) Ryan Gosling:
Na, ő a másik, aki igazán reprezentálja a pénzvilág érzelemmentes hiénáit, mert neki nincs olyan kifogása, hogy aspergeres, vagy csak simán egy "matekos" arc lenne. Lehet persze az eredeti figura az volt, de Gosling itt a vígjáték elemeket viszi be a pusztán pénzéhes, számító, de amúgy arrogánsan sármos és menő traderbe, aki kb. véletlen veszi észre, hogy érdemes lenne az ingatlanpiacot "shortolni", azaz arra tenni nagyobb összeget, hogy a kötvények, amik a jelzálogkölcsönöket fedezik, jócskán veszteni fognak az értékükből. Lehetett volna "whistleblower", aki azonnal a pénzügyi felülvizsgálati szervekhez fordul, de eszébe sem jut, ő csak pénzt akar csinálni. Szintén nem azért van, hogy szeressük, viszont lehet mosolyogni rajta, ahogy előadja a figurát.
4) Steve Carell:
Ő lenne az, aki látja az ellenséget a rendszerben, de mégsem képes kiszállni belőle. Mondjuk bennem eléggé visszás érzéseket kelt, hogy bár utánajár a dolgoknak, és biztos benne, hogy most meg lehetne fogni az "ellenséget", azért a maximum mégis csak az, hogy egy éves értekezleten beszól a szónoknak, hogy mindenki hallja: zéró esélye van annak, hogy a jelzáloghitelek bedőlése megáll az akkor tapasztalt 3-4 %-nál. (Segítségképen: az előrejelzés szerint, amint 8%-ig eljutnak, az olyan, mint kihúzni a kártyavár egyik alsó lapját, remegő kezekkel...) A saját cége ezalatt milliókat csinál azon, hogy idejében fogadnak erre a buktára. Persze lehet ezt úgy is értelmezni, hogy ha tisztán csak a "pánikkeltő" szerepét vette volna fel, úgysem hallgatnak rá, vagy igyekeznek elhallgattani... Akárhogy is van, Carell jó választás a folyamatosan agresszív kismalacként viselkedő próféta szerepére.
5) Adam McKay:
Bocs, ki is az? Nekem is be kellett írni az imdb.com-on, és akkor láttam, hogy ő rendezte az Anchorman mindkét részét, ami pusztán vígjátéknak is csillagos ötös, de meg van spékelve jópár társadalomkritikus finom poénnal is. Anchorman 2-ről írtam is pár szót korábban: ITT
Szerintem Oliver Stone pl. simán egy nagy buktát gyártott volna az anyagból, amit később persze a "rendszeridegen", conspiracy fanatikusok lehet szarrá néznek, mikor letölthető ingyen. Nekem pl. érdekes lett volna akkor is, de szerintem páran kimentek volna a teremből a film felénél. Scorsese meg még jobban elbaszta volna, legalábbis, ha a viszonyítási alap a Wall Street farkasa...
6) Vágás. Ritmus!:
Volt bennem valami furcsa érzés, ha már Oliver Stone eszembe jutott: rengeteg apró snittből áll össze a film. Most keresetem rá utólag: Hank Corwinnak hívják az urat, aki pl. a Született Gyilkosokat is vágta. Ez a stílus kiválóan aláhúzza a Wall Street embertelen tempóját, szürreális világát, és a súlyos anyag ellenére nem hagy minket ásítozni egy pillanatig sem! Sőt! Amint valami igazán kemény közgázos téma megmagyarázásra szorul, ott van egy kis "kiállás", azaz pl. "segítségül hívják" Margot Robbie-t, aki egy luxus habfürdőben pezsgőzve magyarázza el, miképpen alakult ki pl a sub-prime bubble. Szigorúan 1,5 perc alatt. Így kellene tanítani a gyereket a suliban, tutira odafigyelne! Másik ilyen vicces dolog, amikor a szintetikus CDO-kat magyarázzák el azzal, hogy Selena Gomez popsztár a blackjacken nyerőben van, azaz nemcsak ő mer megkockáztatni egy nagyobb összeget, de a mögötte állók fogadnak arra, hogy nyerni fog a bank ellen, aztán az azok mözgött állók már nem is rá fogadnak, hanem arra, hogy az előttük állók fogadását ki nyeri meg, és így a nyereményszorzók torzulnak, a játékban lévő pénz összege pedig abnormálisan felduzzad.
És ez egyszerre ijesztő, de >>>
7.) >>> vicces is!
Akkor is fogsz nevetni, ha semmit nem értesz az egész gazdasági botrányból, és ez fontos! Én pl. gyakran érzem úgy, nem tudom megszólítani az embereket, amikor olyan témákra hívom fel a figyelmet, amik fontosak nekem (pl. nem tudok vicces lenni, ha a szegények kizsákmányolásáról, vagy erdőirtásokról kell beszélni, mert vérzik a szívem...) Ez a film megoldja: nevetsz, mert nem tudsz ellenállni, DE >>>
8) >>>> Ezzel együtt szerintem meg fogja gondolni mindenki, mekkora bizalmat fektessünk a "rendszerbe" ezek után. Az egyik jó példa erre, amikor a két - számomra vaskosan ellenszenves - törtető garázs-bróker ünnepel, mert akkora lehetetlenségre fogadtak kicsiben, amit még az említett Ryan Gosling és Steve Carell karakterek sem léptek meg: az AAA-besorolású (magyarul kb. csillagos ötös) ingatlankötvények buktájára is tettek, nem csak a sima A-s, vagy BBB-s darabokra. Ez kb. olyan, mintha Serena Williams vezetne a második szettben 4-0-ra, gyakorlatilag akárki ellen, de mondjuk inkább egy olyan játékos ellen, aki a top50-ben sincs, és mégis arra tennék, hogy a másik nyer! Hurrá, meg yippie-kay-yay motherfucker, ugye?! Brad Pitt figurája erre beszól nekik:
- Tudjátok ez mit jelent? Milliók fogják elveszíteni az állásukat, és milliók fogják elveszíteni az otthonukat. Szóval légyszíves ne örömködjetek!
És, hát igen. Ez az aspektus maradt ki elég vastagon a Wall Street farkasa című félresikerült alkotásból. Abban csak a menőség került tálcára, azaz mekkora idióta mindenki, aki nem képes kihasználni a kínálkozó alkalmat, és mekkora sztár ez a féreg Jordan Belfort, mert tökös gyerekként a semmiből felépítette magát. (A semmiből nem lehet építeni semmit! Ezt lopásnak hívják!)
Ahogy gyakran mondogatom: törvényesen lehet milliárdokat csinálni, etikusan viszont NEM!
9-10): bocs, nem jut eszembe más fimes dolog, legyen a plussz kettő a "társadalmi üzenet":
A válság kialakulásának 1-2 évét öleli fel a történet, és maga a válság 7 éve ütött be igazán. ÉS mintha azóta is aludná a maga csipkerózsika-álmát a közvélemény: elhisz mindent, amit a "gazdaság élénkítése" meg egyéb hangzatos címszavakkal elé tesznek...
A záró jelenetek egyike, amikor a Steve Carell karakter azon kesereg, hogy a bankok végig tudták, mivel játszanak, mégis megtették, mert azt is tudták, a kormány ki fogja segíteni őket az adófizetők pénzén, és az emberek majd a szegényeket és a bevándorlókat fogják hibáztatni! Gosling figurája ezután megjegyzi, hogy kb. "szerencsére a bankárokat lecsukták....... csak vicceltem... az emberek a bevándorlókat és a szegényeket hiáztatják azóta is, és egy kivétellel semelyik bankárt nem csukták le!"
És ez megy kb. mindenhol (állítólag Izlandon nem) azóta is, azaz gusztustalanul védik a top 1% vagyoni érdekeit, míg mesterségesen felerősítik az ellenszenvet a szegények (pl. otthon: cigányok) illetve a bevándorlók ellen, akiket már eleve évtizedek óta kizsákmányolnak.
Most nem mennék bele, miért elleneztem a bevándorlók beengedését az EU-ba (és most is ellenzem, MERT én azt facilitálnám: segítsünk nekik ott, ahol vannak!), aki figyelmesen olvasott, az ért, aki meg nem, az maradjon annál, hogy ez egy jó film, és nézze meg!
Azt viszont megjegyezném, hogy érdekes módon volt aki az amerikai demokráciát (ha létezik még ilyesmi) volt képes szembeállítani a magyar "illiberális demokráciával" a kérdésben.
Pl. Stephen Steel, aki amúgy olyan besorolás alatt fut, hogy "értelmiségi", merthogy informatikus, vagy matematikus, vagy hasonló (távoli ismerős ismerőse, ilyen ez a Facebook világ, ennyit tudok róla...). Namost ez nekem két érvágás egyben, ha a túlélési esélyeim latolgatom egy kád forró vízben. Egyik az, hogy miért tekintünk úgy matekosokra, vagy főleg (!) informatikusokra, mint értelmiség, amikor számolni tudnak, de szociológiát, pszichológiát, és hasonlókat sosem kellett tanulniuk, az EQ hányadosuk meg lehet épp átlag alatti?!
Másik pedig az, ha van is egy ilyen ismerősünk, aki a "legcukibb ötvenes" jelzőt kapja, miért kell megvédeni az agyament nézeteit, csak azért, mert ő valóban egy cukipofa?! Itt bukik meg minden! Én nem védenék meg senkit a barátaim közül, ha hülyeségeket dumálnak! Sőt! Amikor az érzelmeinket (ki is a "barátunk") a józan ítélőképesség elé helyezzük, akkor vágjuk igazán magunk alatt a fát, nem számít amúgy mennyit meditálunk a világbékéért, és a hasonló pozitív dolgokért!
Akinek van valmilyen felsőfokú végzettsége, és sok barátja, aki okosnak tartja, az kurvára biztos a dolgában. Ezzel a legnagyobb baj az, hogy mivel az emberiség nagy része az ideje nagy részét virtuális világban tölti, így ezek az egyének a mondandójukkal szépen felturbózzák egymást. Az ilyen emberek képesek elhinni általában, hogy a gazdaság és technológia (technológián keresztül pedig a környezetvédelem) kérdései alapvetően rendezhetőek. Sőt! Rendezés alatt állnak, alles in ordnung! Mert pl. ott a hibrid autó, meg a napelem! Mindenki más általában "összeesküvés-elméletes".
A társadalmi kivetülést (mint pl. az idegengyűlölet, ami nem csak úgy magától van, hanem általában a szegénység következménye) is csak akkor emlegetik, ha épp a szokásos "ellenségük", azaz a baráti körükben uralkodó nézetek ellen pozícionált párt valamilyen szinten felhívja magára a figyelmet. Emellett nem biztos, hogy rossz emberek, sőt, lehetnek nagyon jók is. Csak ostobák...
(Mint azok a feministák, akik minden áron Hillary Clintont akarják demokrata elnökjelöltnek Bernie Sanders helyett, csak mert de nagy győzelem lenne a mozgalom számára, ha ilyen pozícióba kerülne nőtársuk... Sötétek, mint fekete bika segge az éjszakai prérin.)
Vissza a filmhez: van egy jelenet, amiben Ben Rickert (Brad Pitt) a két fiatal garázsbrókert a saját konyhájában, a saját kertjéből való salátával eteti, és közben - mivel Rickert az ügyeletes összeesküvés-elméletes figura - megjegyzi: az egész rendszer a szakadék szélén áll, nem csak a gazdaság. Ezért termeli a maga zöldségét, és nem műtrágyát használ, és nem Monsanto magokat vet. (Michael Ruppert szinte szóról szóra mond ilyesmit a Collapse c. kiváló dokumentumfilmben.) ÉS pl. odavizel a növények alá. Erre a két ifjú titán kezében megáll a villa. Hát persze, ők szívesebben ennének hipózott csirkét a KFC-ben és vennének steril salátát a Wal Martban, mert ostobák. Emellett kurvára értenek a gazdaság kilengéseihez, és később milliókat keresnek, de alapvetően az élet megannyi területén voltaképpen életképtelenek, és nagyon szűklátókörűek. Aki egy dologban jó, mint pl. a zsonglőrködésben, annak annyi lehetőséget is kellene találnia az életben, mint egy zsonglőrnek: egy kalap aprót és egydollárost, esetleg 1-2 ötöst a nap végén, ahogy az utcán bemutatja a tudományát! NEM 100 millió dollárt, mert ő olyan fiktív számokkal zsonglőrködik, amiket tőzsdéken jegyeznek. Szerintem.
Amíg a pénzemberektől csak azt várjuk el, hogy kb. alap szinten értsenek a matekhoz és a gazdaság természetéhez, de ezen felül akár lövésük se kell legyen egyéb (emberközpontúbb) tudományágokhoz, addig tényleg a szakadék széle felé haladunk.
Mellesleg a film végén, amikor kiírják, kivel mi lett a krachot követő években, megjegyzik:
Michael Burry (Christian Bale karaktere) azóta csak egy árucikkbe fektet pénzt: IVÓVÍZ!
Hát, ha ebben is igaza lesz.......
