Antal Miklóst nem megkeresték, ő kereste fel a 24.hu-t (ahol kéket használok, onnan idézek), hogy kifejthesse saját véleményét. Miért?
"Azért, mert Gelencsér Andrásnak a megújuló energiaforrásokat degradáló, általánosító megállapításait tévesnek, a cikk végkicsengését pedig kommunikációs szempontból kifejezetten károsnak tartom. Amikor valaki ilyen határozottan mond valamit arról, hogy mikor fog összeomlani az általunk felépített társadalom, az szerintem eleve nem tudományos állítás, hanem magánvélemény. "
Az enyém is egy kéretlen magánvélemény lesz, ráadásul tudós sem vagyok, csak próbálok én is tenni valamit az adott körülmények közt. Pl. hogy vitát generálok olyan kis körben, akik odafigyelnek még néha a gondolataimra. Pusztán az is valami, ha elgondolkodnak páran a világ állapotán, ahelyett, hogy "kész csomagokat" használnának, mint pl. amilyeneket influenszerek, hírességek jelentős médiatámogatás mellett tudnak beleverni mindenki fejébe. Sokszor a legkárosabb, amit tehetünk, hogy gondolkodás nélkül cselekszünk.
A közepébe vágok kicsit, egyértelműsíteni szeretném, mi nem tetszik ebben a hozzáállásban.
"Természetesen elvi lehetőség mindenre van, tehát el lehet képzelni rendkívül gyors átalakulást akár globálisan is, amihez olyan feltételek kellenének, hogy például minden országban végtelenül elkötelezett környezetvédő kormány legyen. Ez nem tűnik reálisnak. Az viszont tudományos értékű kijelentés, hogy a gazdaság mérete és a negatív környezeti hatások közötti összefüggés radikális megváltoztatásához a feltételek jó eséllyel nem adottak, tehát rendkívül kockázatos azt mondani, hogy a jövőben folyamatos gazdasági növekedés mellett szeretnénk a fenntarthatósági célokat elérni. Ez ugyanaz a hatékonyságoptimalizáló logika volna, amely szerint nekünk a legtöbb kell ebben a pillanatban, és ne építsünk ki tartalékokat. A gazdasági növekedésen alapuló rendszerben maradni a B tervek teljes hiányát jelenti."
Azaz talán elég lenne annyit kijelenteni, hogy ha nem kezdünk el rohadt gyorsan egy nemnövekedésre, emellett globális egyenlőségre, jóllétre alapuló gazdaságra átállni, akkor (valószínűleg!) végünk van, mint a botnak! Az, hogy ezt az emberek nagy része nem is fogja fel, csak egy része a problémának. Az már egy egész más problémakör, hogy azok, akik láthatóan tökéletesen megértik, ahelyett, hogy arra fordítanák az összes létező tudásukat, kapcsolataikat és egyéb erőforrásaikat, hogy - már ha valóban bíznak benne, hogy egyáltalán pár százalék esélyt lehet adni egy ilyen szintű átállásnak -, terjesszék ezt a nézetet és próbálják szó szerint "beleverni az emberek fejébe", inkább azzal a fajta szőrszálhasogatással pöcsölnek, hogy azért a jövőt illetően mindig is lesz tévedési lehetőség!
Hogy fogja ezt az emberek nagy része interpretálni? Kb. így:
A-verzió: Ó, hát nagy a baj, lehet is már látni. Melegrekordok, infláció, azt is hallani néha, hogy mi lesz a permafroszttal, meg akár a Golf-áramlat is leáll, de ki tudja?! Hát az egyik tudós ezt mondja, a másik meg azt, nem? Addig is én megteszek mindent, de tényleg! Ha lenne pénzem, vennék egy e-autót, de az a minimum, hogy szelektívezünk, sőt! Ha lehet, csomimentes boltba megyek. Ja, meg természetes, hogy vegán lettem! Az nagyon durva, amit a húsevők csinálnak, szóval addig, amíg ezt nem tudjuk elengedni, hát csak remélem, hogy a tudósok majd így is kitalálnak valamit... Vagy az AI, majd kiszámolja... Hát nem arra van?
B-verzió: Hát, ki tudja, lehet baj lesz. De hányszor megjósolták már a világvégét, aztán meg mindig érdekes, hogy sosem jön el... Az olajcsúcs is mekkora blöff volt, múltkor hallottam egy havertól, aki nagyon benne van ebben. Meg különben is, ha nem lenne olaj, csak jobb lenne, mert akkor az ember csak e-autót vezethet, és problem solved... Legalábbis egy része... De a gazdaság nem állhat meg, mert akkor az élet áll meg: most komolyan, menjünk vissza a barlangokba? Ha nincs növekedés, nem lesz munkahely, akkor meg jön a sok segélyes alkesz, hajlesz meg a bűnözés.
Hogy ezeket én csak kitalálom, és nem csatolok ide 3-4 hivatkozást elismert szociológustól, szociálpszichológustól, történésztől, vagy hasonló? Hát persze, szebben mutatna... De nem csak kitalálom, ezeknek a verzióit hallom, amikor valakivel beszélek, vagy olvasom rengeteg kommentben, esetleg hallom a rádióban, vagy egy youtube-videóban. Vagy úgy egyáltalán: semmi jel nincs arra, hogy az emberek olyan hányada el tudna képzelni egy nemnövekedésre alapuló rendszert, hogy abból kritikus tömeg lehessen. Arra viszont tengernyi jel van, hogy épp az ellenkezőjét erőltetik. De azért csak dédelgessem el magam én is azzal, hogy hátha, valami csoda folytán az emberek tömegei fognak megvilágosodni! Ez már konkrétan valami spirituális esemény lenne, ami tök jól hangzik, de azt nem nagyon szeretem, amikor valaki állandóan a tudományra hivatkozik, mégis az jön ki belőle a végén, hogy tulajdonképp egy csodaváró...
"Ugyanis egy olyan komplex rendszerben, mint az emberi civilizáció, rengeteg a bizonytalanság. [...] élesen vitatnám, hogy a nyersanyag- és erőforrásproblémákból egyenesen következne, hogy a civilizáció ma ismert formája 2–3 évtizeden belül összeomlik."
Ez pontosan az a kommunikációs stílus, amit kifejezetten károsnak tartok. A Friderikusz műsorra már valahol reagáltam, de ez a cikk most megint megtalált, a (M)érték csoportban. Most akkor szinte mondatról mondatra megpróbálom kifejteni, miért csak kb. az állításainak 10%-ával tudok egyetérteni, és mi a bajom a többivel.
Bizonyos dologok mégis "megjósolhatók"
Persze, rengeteg a bizonytalanság egy komplex rendszerben. Ez így is van, de ez azt jelentené vajon, hogy biztos fogódzók nem is léteznek? Mint pl. az, hogy az emberi létformának megvannak a maga korlátai, és kb. azt is tudjuk melyik nélkül meddig létezünk:
- Biztos "ellentartás" (mondjuk a szikla pereme) a gravitációs erővel szemben (mondjuk amikor a peremről kilépünk a levegőbe), 20-30 méter magasból: pár másodperc
- Oxigén: pár perc.
- Ivóvíz: pár nap.
- Élelmiszer: nem tudom, de talán 1-2 hét?
Erőltethetném még kicsit és egyre közelebb jutnánk ahhoz, mi az, amit egyes ember helyett emberek komplex formációira, a civilizációra alkalmazhatunk, és akkor jönne az igény a társra, megbecsülésre, stb. Ám ezek közül bármi felülírhatja a fentieket? Nem, ugye? Szóval vannak olyan esetek, amikor nem az hangzik tudományosabbnak, hogy valaminek "az esélye jelentősen növekszik", hanem inkább az, hogy ha nem lépjük meg ezt-meg-azt, akkor bizony már csak olyan részleteken érdemes vitázni, hogy mennyi időnk van hátra, nem azon, hogy ez valami hatásvadász "jósolgatás" lenne-e, vagy ésszerű kockázatelemzés, a jelenleg rendelkezésre álló - elég nagy - adatbázis alapján.
Pl. a fenti felsorolásból: a gravitáció épp ugyanúgy hat mindenkire, de a víz- vagy kajamegvonás már "sokat" változhat: mármint ha szorzókban gondolkodunk. Pl. valaki 48 óra alatt szárad ki, valaki 72 óra alatt, lehet valami nagyon különleges embei lény meg csak 100 óra után... Ettől még érdemes lenne vitázni azzal, hogy ha egy ember nem kap ivóvizet, akkor meg fog halni?! Mert ugye pontosan (na ez a szó, párszor kiszúrta a szemem, nagyon irritál!) nem tudjuk "megjósolni", hogy mikor?!
"Nem történhet meg a cikkben felvázolt összeomlás?
De, megtörténhet. Egy csomó súlyos probléma már bekövetkezett, amiről azt hittük, hogy megúszhatjuk. Korábban például azt gondoltuk, hogy a területszerző háborúknak már vége, erre most itt dúl a szomszéd országban."
Ebben igazat adok Antal Miklósnak: azt hittük, hogy a második világháború után már örökre megúszhatjuk az ilyesmit. Legalábbis Európában. Aztán itt van nekünk az ukrán helyzet. (Már épp kezdjük megszokni, de nagy meglepetés volt még bő 1,5 éve, igaz?) Most meg már mintha kezdene összeállni a kép, hogy akár az örmény-azeri helyzet, akár a Száhel, akár a kiújult palesztin-izraeli konfliktus (ott nem is szaroztak, "különleges hadművelet" helyett totális háborút hirdettek ki), Taiwan, mind-mind összekapcsolódnak. De amit ő területszerzésnek nevez, az pont az a fajta erőforrásokért való harc, amire Gelencsér is utalt. Ha nagyon gyorsan zárni akarnánk a témát: kb. akkor el is ismerte, hogy az összeomlás már nem predikciók kérdése, hanem épp történik...
"Ez [az EROI] bizonyos energiahordozók esetében ma csökken: például vannak olyan erőforrások és anyagok, amikért mélyebbre kell már hatolni, mint régen. Viszont a fő kérdés, lehetséges-e ezeken a rendszereken olyan radikális mértékben változtatni, hogy az a típusú civilizáció, amit felépítettünk, hosszabb ideig fenntartható legyen."
"Nyilvánvaló fizikai akadálya nincs; egyetlen anyaggal kapcsolatban sem állítja a tudomány, hogy a kimerülése egyértelműen elhozza a civilizáció végét."
Mi is számít "anyagnak"? Amikkel kezdtem: levegő, víz, élelelm (ami már komplexebb: levegő, fény, víz, számos mikroorganizmus, azaz pl. termőtalaj és megfelelő PH, megfelelő hőmérséklet kell hozzá). A tudomány ezek szerint még azt SEM állítja, hogy ezek kimerülése elhozná a civilizáció végét? Főleg, hogy lokálisan ez már párszor be is következett a történelemben? (Jared Diamond: Összeomlás, 2005)
"Ráadásul Gelencsér modelljéből nagyon fontos tényezők hiányoznak: ilyen például az emberi alkalmazkodóképesség, ami újabb és újabb megoldásokat talál a túlélés, valamint a prosperitás érdekében. "
Alkalmazkodóképességünk - eddig...
Jól alkalmazkodtunk pl. kb. 12-15.000 éve: először kb. Kínából északabbra vonultunk, mamutokat vadásztunk, majd átmentünk Amerikába ugyanezt (plussz egyéb, addig embert sosem látott óriási állatokat) vadászni, és Alaszkából a Tűzföldig az akkori viszonyok közt nagyon gyorsan eljutottunk. Közben sok állat kipusztult, de az ember maga jól alkalmazkodott. A fagyi később visszanyalt, mert amikor a 15-16. században egyre több európai is "felfedezte" magának a kontinenst, majdnem ugyanaz történt az "indiánokkal", mint amit korábban ők csináltak mondjuk az óriáslajhárokkal... Akkor úgy tűnt, az európaiak jobban alkalmazkodnak, mint pl. a kínaiak, akiknek sokkal nagyobb hajóik is voltak, valamiért mégis kihagyták a ziccert, hogy "felfedezzék" Amerikát...
Lényeg röviden: az emberi alkalmazkodóképesség (és lehet, hogy úgy általában szinte bármilyen létforma alkalmazkodóképessége) egy zárt rendszerben kb. azt jelenti, hogy adott körülmények között domináns lehet, de hosszabb távon lehet maga alatt vágja a fát. Ezt nehéz fekete-fehéren látni, láttatni, szóval szerintem nagyon is helyénvaló, hogy Gelencsér modelljéből pont hiányzik. Egyszerűen több zavart kelthet, mint amennyi segítséget nyújthat. Mást ne mondjak, egyesek máris azt hiszik, hogy az emberi alkalmazkodóképesség odáig mehet, hogy a Sapienst felváltja a "Homo Deus", a félisten... Elméletnek nagyon érdekes, de egyrészt ha valamiben túl sok a bizonytalanság, akkor Harari épp az, aki szívesen zsonglőrködik egyszerre mindegyikkel, másrészt: Gelencsérnek szerintem hamarabb lesz igaza, azaz nem lesz egyszerűen elég infrastruktúra ahhoz, hogy a most épp csak elkezdett "emberfejlesztő" kísérletek ki tudjanak teljesedni valaha is... És én nem is szeretném, szóval akkor lehet ilyen egyszerű: inkább lennék "katasztrofista", mint "transzhumanista".
"Kibírunk-e még valamennyi hőmérséklet-emelkedést?
Az emberi faj hőmérséklet szempontjából viszonylag tág tűrésű, elvagyunk plusz harminc és mínusz húsz fokban is."
NEM! Pont, hogy nagyon kevés, amit kibírunk, mert se szőrünk, se tollunk! Ruha és fűtött ház nélkül kb. 15-30 fok között vagyunk el. Ruhát és házat egyelőre csak a fosszilisek segítségével tudunk olyan színvonalon és olyan mennyiségben előteremteni, ami megvéd. Az ősi technológiák, mint pl. az inuitok rénszarvasprém cuccai, meg hasonlók, nyilván nem 8 milliárd emberre vannak kalibrálva.
"Viszont azok a rendszerek, amiktől függünk, sokkal kisebb hőmérsékleti változásokat viselnek el. [...] A tengerszint emelkedése a Magyarországon élőket közvetlenül nem érinti, de a hideg telek hiánya a kártevők kisebb pusztulása miatt igen, és akár erdőpusztulás is kapcsolódhat hozzá, tehát a természetes ökoszisztémáink meg a faültetvényeink is károsodnak. Ugyanez a helyzet az időjárási szélsőségek erősödésével: a világ jelentős részén a tűzvészek gyakoribbá váltak; könnyen lehet, hogy az Amazonas-medence széndioxid-nyelő területből nettó széndioxid-kibocsátóvá válik, mert folyamatosan szárad, és beindul egy pozitív visszacsatolás, vagyis öngerjesztő folyamat."
Köszi szépen, legalább a felszín meg lett kapargatva: ami egy kis pár tized fok, vagy mondjuk 100 mm éves csapadék különbség valahol elég messze tőlünk, attól még épp ugyanolyan bajba kerülhetünk. Akkor is, ha elvileg mi tök "okésak" vagyunk, mert mondjuk nem eszünk minden nap 3 sajtburgert, nem vezetünk 30-50 kilométert egy redneck terepjáróval és/vagy nem dobáljuk tele a környezetünket műanyaggal, meg nem gumiabronccsal fűtünk, stb. Ha a rendszer valahol károsodik, az így-úgy, előbb-később, de "megtalál".
"Hiába vannak nagy folyóink, Magyarországon is fenyegető a vízhiány, komoly a baj a vízháztartással, időről időre rendkívüli aszály sújt egyes régiókat. [...] Jelenleg, sajnos, a vízgazdálkodás jelentős része arról szól, hogy ha van víz, akkor minél gyorsabban csatornázzuk ki az országból. De mindez a sok probléma együtt sem adja ki azt, hogy el kéne siratnunk magunkat. Egy dolog ugyanis maga a változás, és a másik az alkalmazkodás, vagyis, hogy milyen módon reagálunk rá. A kettő együtt mutatja meg, hogy mennyire lesz drasztikus a hatás. Tény, hogy nőnek az aszályos időszakok, de az alkalmazkodási lehetőségek kihasználásával, felelősebb vízgazdálkodást támogató intézményrendszerrel tudjuk enyhíteni ennek a következményeit."
TudNÁNK, de már rég el kellett volna kezdeni, amire úgy tűnik 1-2 elkötelezett emeberen kívül (pl. a Zöld Gerilla Mozgalomban, most volt egy látványos demonstráció , bár nem találtam csak a Facebook linket, azaz nem biztos, hogy így mindenki eléri) senki oda nem figyel, legalábbis nem olyan szinten, ami a döntéshozókig el is jutna. Mire eljut, addigra lehet épp nem lesz még túl késő, de mivel kb. két tucat ugyanilyen fontos dolognak is párhuzamosan el kellene jutni olyan szintekre, ahol meg lehetne még fogni a folyamatokat, vagy alkalmazkodni azokhoz, és 1-1 dolog még önmagában nem is árt a szent tehén GDP-nek de 2 tucat egyszerre az biztosan, így mindent osztva-szorozva mégis mi a reális esélyünk?! Hirtelen megvilágosodik mindenki az egyszerű kaszálék-égető falusitól az évente 5-10 üzleti-, vagy turistaútra repülő középvezetőn keresztül a mindent kb. pár aláírással eldöntő igazgatóig, vagy miniszterig?! Mindenki? Egyszerre? Az alatt a pár év alatt, ami kb. még "számít"???
És nem feltétlen "el kéne siratni magunkat!" a sok probléma miatt! Ez is valami képzavar, mint az, hogy "katasztrofisták" azok, akik egyszerűen nem félnek kimondani bizonyos dolgokat. Egyik pl. az, hogy mind meghalunk egyszer, és bár egyénenként nagyon kiszámíthatatlan, hogy mikor, egy kellően nagy mintából mégis lehet valamiféle becslést adni. És ha lehet emberekre, akkor szerintem meg lehet adni ezt az egész biomasszára is, vagy pl. arra, meddig vagyunk még képesek működésben tartani a civilizációt. Ez nem jóslás, hanem becslés! És maga a tény, hogy meghalunk, nyilván valamiféle gyásszal is jár, de a gyász nem feltétlen hajat-ruhát megtépkedő siratómenet! A temetéseken is van, aki zokog, más meg csak néz maga elé. Szerintem annál inkább jellemző a zokogó forma, minél inkább hirtelen, tragikus halál volt, amit nehéz felfogni. Ebben is benne van a statisztika: még mennyit élhetett volna?! - gondoljuk, vagy ki is mondjuk. Mert pl. most talán a várható élettartam kb. 75. De lehet 70, lehet 85 is, attól függ, még miket számítunk be a puszta statisztikai adatokon kívül. Az biztos, hogy nem nagyon jönne ki 100-120, és ez a lényeg!
Szóval tényleg ne sirassuk magunkat, de ne is higgyük már azt, hogy 100-120 évig tuti élni fogunk.
Gazdasági rendszer : rugalmas, vagy be van betonozva?
"Gazdaságilag is elfeledkezik egy lehetséges forgatókönyvről. Ha mondjuk bányászatról beszélünk, és egy anyagból X évre elegendő forrásunk van a jelenleg használt készletekből, akkor azért még később is lehet bányászni kevésbé koncentrált helyekről, csak az drágább lesz. S ha elkezd fölfelé kúszni az anyag ára, akkor már a drágább kitermelés is gazdaságos, hiszen akár a többszörösét is lehet kérni az előállított nyersanyagért."
Ez pl. egy tipikusan félrevezető mondat, mintha igaz lenne, hogy a piac "láthatatlan keze" mindent képes megoldani. A való világban láthatjuk, hogy nem. Az előállított nyersanyagért nem lehet csak úgy simán, azon az alapon, hogy most már kevesebb van, többet fizetni. Popntosítok: végtelenségig nem! Persze a mai "illúzió-pénz", aminek már eleve nincs sok köze a való világhoz, ideig-óráig talán megoldaná, de annál nagyobb lenne a kár, amikor pukkanna a lufi.
Ha nem teremtünk a totál semmiből játékpénzt, akkor elvileg az van, hogy ha valamire többet költök, párhuzamosan valami másra kevesebb jut. Pl. én elég rég nem ettem sajtot, és ha jobban belegondolok lehet valami köze van ahhoz, hogy elkezdtem autózni, és kb. egy heti tankolás egy heti (korábbi) sajtfogyasztásomnak megfelelő. De ez így nagyon banális, inkább mondjuk arra gondolok, hogy ha a kormány úgy dönt, hogy többet költ a hadsereg fejlesztésére, akkor több, mint valószínű kevesebbet fog közoktatásra, vagy bármilyen szociális kiadásokra. Szóval ha X nyersanyag nagyon drága lesz, akkor hiába adnánk érte a többszörösét, ha ez azt jelentené, hogy közben semmi másra nem telne, csak száraz kenyérre és vízre... Vagyis eljön az a pont, amikor olyan ritkává válik valami, hogy szó szerint "nincs az a pénz, amiért megérné", ezt kellene számításba venni.
2-3 százalékos ütemben (ami épp kb. korrelál a világgazdaság növekedésével) igaz lehet, de ha pl. egy 3 éves periódusban - csak a példa kedvéért - egy m3 akác ölfa 30-40.000 forintról előbb 45-50, majd 60-80, végül pedig 100-140.000 lenne, akkor rengeteg háztartás nem tudná kifizetni, és azt SEM tudná kifizetni, hogy akkor "hagyomapicsába!"-alapon átálljon akármilyen másik fűtési típusra, ráadásul gazdaságosan! De ez a példa sokmindenre alkalmazható, és felőlem a 3 évet húszra is növelhetjük, az eredmény ugyanaz lesz, csak kevésbé látványos. A "katasztrofisták" is szerintem csak azért használnak nagyon látványos hasonlatokat, mert az átlag hamarabb felfogja, mi a veszélye valaminek, ami évente duplázódik, mint annak, hogy valamiből évente 2-3%-kal van több, vagy kevesebb. A "kataszrofisták" talán már eleve unják a "béka forralása"-effektet: még mindig jó, még mindig lehet jó, még csak langyos a víz, meg le is hűlhet, még minek izgulni?! Ülnek a vízben és megfőnek, mert "vészmadárkodás" lenne rámutatni, hogy ha most nem ugrunk ki, lehet már egy perc múlva késő is lesz! Épp mindig kb. még 20 évet minimum adnak annak, míg valamire ki mernék mondani, hogy ez már bizony az a pillanat, ami épp most kellene, hogy változzon, hanem már 20 éve meg kellett, volna, hogy változzon! Csak akkor még "laissez-faire"-üzemmódban voltunk, és bíztunk abban, hogy majd így-úgy, de mindenki rájön...
Ez a 20 (vagy 15, 30, nem sokat számít) év majd még előjön. Szerintem az idő az egyik illúzió, amivel kb. annyit tudunk kezdeni, mint a frissen amputált lábú azzal, hogy érzi, hogy viszket a nagylábujja: nincs is. Lehet adott pillanatban azt hisszük, hogy volt és emiatt arra gondolunk, hogy most is van, meg holnap is lesz, de ha benézünk a takaró alá, akkor el kell fogadni, hogy most már nincs. Lehet tegnap még volt, de már az sem biztos , végül is ki tudja mi a tegnap, meddig voltunk altatásban, vagy kómában? Bocs, kezdek elkalandozni, mindjárt visszatérek.
"A háború által kiváltott gazdasági hatások már most ilyenek.
Így van, és abban például egyetértek Gelencsér Andrással, hogy ennek jelentős részben az az oka, hogy eddig a profitra optimalizáltunk, a rendszereink ellenálló képességét háttérbe szorítottuk, mert sokkal fontosabb volt a rövidtávú gazdasági haszon, mint az, hogy legyen tartalék. "
Eddig???... Szerintem azóta is. Sőt! Mostanában Magyarország nem is a hazai profitra, csupán a hazai GDP növekedésre fókuszál. Pl. az akksigyárak, amik szennyező mivoltuk miatt eddig főleg Kínában működtek, most mi adjuk hozzá az olcsó építési engedélyt, olcsó munkást és a lehetőséget, hogy szennyezzék a vizeinket és talajunkat. A GDP meg nem azt jelenti, hogy abból nekünk sok marad, de mivel az átlag szavazó agya eléggé át van mosva, a migráns és a gender mellett a növekedés az egyik dzsolidzsóker szó. Ez már nem is szó, hanem egy "kód", ami aktivál valamit az agyakban. A másik újdonság kb. az egész világon az új hidegháború, a katonai kiadások növelése, pl. az oktatásügyi- és egyéb szociális jellegű kiadások kárára.
Ha valamiben mindig van profit, az a fegyver! Ezt lehet egyáltalán vitatni? A rendszerszintű ellenállóképesség pedig nagy valószínűleg romlik, nem pedig javul egy olyan helyzetben, amikor ezeket a profitra gyártott fegyvereket élesben tesztelik, ellövik a muníciót, hogy új megrendeléseket kapjanak. És most ebbe az irányba megy a világ. Az interjú bő egy éve készült, kíváncsi lennék vajon Antal Miklós bármit is változtatna a válaszain?
De már akkor is mondta:
"Nem költöttünk eleget például arra, hogy az épületeinket leszigeteljük, és ezért sokkal kevesebb gázra legyen szükségünk. Ma pedig már olyan sebességgel nem tudjuk az egész épületállományt leszigetelni, amilyenre szükségünk lenne. Most azon gondolkodunk, hogy hova építsünk új csővezetéket, vagy milyen módon hozzuk be a cseppfolyósított földgázt Horvátország irányából, pedig a zöldek húsz éve mondják, hogy ezzel az óriási függőséggel valamit kezdeni kell. Nem kezdtünk vele semmit. Az elmúlt 20–30 évben mindenki tudta, aki akarta tudni, hogy ez komoly kockázat. És azok az irányok, amerre megyünk, az ilyen típusú kockázatokat rendkívüli mértékben növelik."
Azt érzem, mint múltkor, amikor Lányi kiakadt a mélyadaptációs irányzatra: hát nem egy nyelvet beszélünk?! Most vallja be, hogy 20-30 éve tudhatnánk, de struccok voltunk. 2-3 bekezdés, és maga is struccá változik: azért ne kongassunk vészharangokat, mert bármi lehet még!!! Érthetetlen.
"Most például felsejlik annak a réme, hogy az ország felének hideg lakásban kell majd élnie a következő télen, mert nem lesz gáz."
Ha már felsejlik a réme, az is egyfajta predikció, jövőkép-alkotás. Amikkel többször is makacsul ellenkezik. Másik: lehet sok definíciót rendelni az összeomláshoz, de számomra már pusztán az, hogy a magyar háztartások jelentős részének nincs kb. semmire vésztartaléka, az máris ide tartozik. Még ha nem is lesz nagy vész, ez az állapot egy folyamatos szorongással járhat, ami alattomosan, fokról fokra felőrli az ember lelkét és ezen keresztül a fizikumát is. Ez megint egy olyan tényező, ami megkerülhetetlen, és ha tényleg nem csak azt vesszük be a számításokba, hogy pl. mennyi a foszfor- vagy lítiumkészlet a világon, hanem azt is, hogy évről évre mennyivel többen élnek jelentős nyomás alatt, az engem szintén nem az optimista forgatókönyvek felé terelgetne.
"De elsősorban elosztási válságról van szó, tehát a gáz esetében sem az a helyzet, hogy globálisan nincs annyi, amennyire szükség lenne, hanem az, hogy esetleg nem kapjuk meg a háború miatt."
Vagy csupán amiatt, mert aki teheti, bespájzol. Gelencsér is mondta, hogy akármi "elfogy", azt ne úgy képzeljük, hogy konkrétan egy bánya zárásakor kiírják egy táblára: "Innen vitték el az utolsó dömpernyi foszfort, 2026.05.05."! Azt jelenti inkább, hogy amint egyre ritkább valami, annál nagyobb lesz az elosztási válság. A maradékra "ráül", akinek van elég fegyvere ahhoz, hogy megvédje. Szóval szerintem az megint csupán egy elméleti síkon létező válasz, hogy az elosztási válságot meg lehetne oldani a kitermelési válság megoldása nélkül. Talán egy kvázi-marxiánus világkormánnyal, ahol mindenki mindenből ugyanannyit kap. Mi ennek az esélye?
Nem idézgetek mindent, jött egy rész, hogy vajon kinek van igaza, hány év alatt térül meg egy szolár- vagy szélerőmű működtetése, meg hasonlók.
Azért kíváncsi lennék, hogy ha itt a szél és szolár legideálisabb EROI-mutatóit vesszük is, mennyi ez a földgázhoz, vagy az atomerőműhöz képest? De ez sem olyan fontos, mert nyilván az egyetlen járható út az, hogy mindenből egyszerre elkezdünk kevesebbet felhasználni, csak mondjuk esetleg (ideális helyen nyilván, mint pl. szolárpanelek egy vasúti pályaudvar tetején, de nem az értékes zöld mezőkön!) a fossziliseket arányosan megpróbáljuk még jobban csökkenteni a mixben. Meg az atomot is... Mert az úgy alapból para, nem?
Látszólagos válasz van mondjuk:
"Az életciklus-elemzések azt mutatják, hogy míg a szénerőmű esetében egy kilowattórára nagyjából 1000 gramm szén-dioxidnak megfelelő kibocsátás jut, ez a gáznál 500, a napenergiánál mondjuk 50, a szélerőműnél pedig nagyságrendileg csak 20. És ebbe már beleértendő az is, ami a fölállításhoz szükséges."
Igen, de ezt úgy értsük, hogy az évtizedekkel ezelőtt felállított szénerőművet most zárjuk be, mert már tudunk helyette pl. naperőművet építeni? Viszont amíg az megépül, miből lesz energia? Mondjuk szélből? És amíg AZ megépül? Addig persze atomból meg fosszilisekből.
"Ez egy csomó kérdést vet fel, de a helyzet nem az, hogy áll a szakma, és azt mondja, hogy húsz év múlva esélytelen, hogy megfelelő mennyiségű áramot tudjunk előállítani. Inkább olyan kérdések merülnek föl, hogy milyen irányba fogja vinni az árakat az, ha a megújulók nagyon magas arányáig jutunk el."
Bocs, de én még le vagyok ragadva ott, hogy bár a "megújulók" aránya tényleg növekszik, attól még a "nem-megújulók" felhasznált mennyisége is folyamatosan növekszik. Azaz nem váltunk ki semmit semmivel. Kapufa... vagy inkább: öngól.
Most akkor nagy a baj, vagy nem?
(Ha pontosan nem is lehet megmondani, mégis, per-saccra?)
"Ön szerint is akkora baj, mint a Pannon Egyetem rektora állítja?
Igen, sőt, az élővilág jelentős része számára az ökológiai katasztrófa már nem a jövő, hanem a jelen. [...] Ugyanakkor az ökológiai krízis miatt a civilizációnkra leselkedő veszélyek számszerűsítése és pontos definiálása rendkívül nehéz, mert, hangsúlyozom, ezek a rendszerek nagyon bonyolultak. Az nyilvánvaló, hogy a kockázatok nagyok, és bár nem tudjuk, hogy milyen formában ér el minket a következő nagy válság, az világos, hogy a negatív környezeti hatások radikális csökkentésére van szükség."
Ha ez már a jelen, a kockázatok nagyok, és radikálisan változtatni kell, az más szavakkal ugyanaz, mint kb. amit Gelencsér mond. Megint nem is értem, minek itt vitázni? De mondjuk elképzelek egy metaforikus jelenetet: Antal és Gelencsér is kardiológus, és bemegy hozzájuk egy 50 éves, 170 centis, 110 kilós, láncdohányos faszi. Talán csak az lenne a különség, hogy ki hogy csomagolja a diagnózist? Így képzelem:
Gelencsér: - Ember, csoda, hogy él! Azonnal tegye le a cigit, kezdjen diétázni és előbb sétálgatni egy évig, amíg vagy 15-20 kiló le nem megy, aztán akár már jöhet valami power-walking is, de amit eddig művelt magával az nem múlik el nyom nélkül, szóval arról ne nagyon álmodozzon, hogy majd 10 év múlva maratoni futó lesz! Elvégre 10 év múlva 60 éves, már eleve ritka, hogy valaki lefut akár csak 5 kilométert is, még ha korábban vigyázott is magára.
Antal: Ki tudja, mi lesz 10 év múlva?! A cigit tegye le, abban egyet értek Gelencsérrel. Ami a mozgást illeti, hát nincs aki pontosan megmondja. Megpróbálhat kocogni akár 100 kilósan is. Lehet kimegy a bokája, vagy bekrepál a térde. Lehet infarktust kap... De képzelje!: Az is lehet, hogy annál gyorsabban le tud fogyni és amilyen perspektívák vannak az orvostudományban, hát lehet még 80 évesen is meglesz az a maraton... Szóval nyugi, még lehet megéri a százat is! ;)
"A halogatás ára hatalmas lehet, hisz nem egyféle összeomlás fenyeget: a rossz és a még rosszabb között óriási lehet a különbség. Nem beszélve arról, hogy jobb lenne olyan világban élni, ahol a pénz mellett az élet más értékei jóval nagyobb szerepet kapnak."
A halogatás egyik formája az, hogy túl nagy bizalmat fektetünk a "még fel nem fedezett" dolgokba, ahogy az kb. már eddig is elhangzott...
Azt nem kéne halogatni, mikor nyúlunk vissza a már kipróbált, bevált dolgokhoz, amit az általános iskolás szintű matek és fizika is alátámaszt: ha valamiből most kevesebbet fogyasztunk, bizonyára később fogy el. Esetleg 1-2 dologgal még azt is simán elérnénk, hogy újra gyorsabb lenne a visszatermelődés, mint a kitermelés üteme, azaz "természeti tőkét képeznénk".
"Ahogy változik az ökoszisztéma, új típusú kockázatok jelennek meg, és nem tudjuk pontosan megmondani, mikor jön el egy olyan pillanat, ami nagyon súlyos, nagyon fájdalmas válaszlépésekre kötelezi az emberiséget, s amikor már csak a nagyon rossz alternatívák közül lehet választani."
Ez a folyamatos ragaszkodás a PONTOSSÁGHOZ... Nekem gyerekesnek tűnik. Mint a szamár a Shrekben, amikor kérdezgeti: "Ott vagyunk már?", csak helyette így: "Mikor leszünk ott pontosan?" Nyugi, majd megérkezünk, mert arra megyünk, és ez a lényeg!
Magánvélemény, de szerintem "ott vagyunk már". Egyének, régiók, nemzetek más-más formában érzik. De pl. ha az egész emberiséget nézem, elég nagy része totál benne van.
"A nagy képet tekintve mindez elegendő súlyú cáfolat ahhoz, hogy azt mondhassuk: hamis az állítás, miszerint azt a jóléti szintet és civilizációs modellt, amiben ma élünk, további 20–30 évig nem tudjuk fenntartani?
De pontosan mit akarunk fenntartani a mai szinten? Teljesen egyetértek abban, hogy az igényeket turbózzuk folyamatosan, és még nagyobb problémákat gerjesztünk. Ráadásul nemcsak a népesség növekszik, hanem tömegével kapcsolódnak be új fogyasztók a technikai civilizációba azokból a kultúrákból is, ahol az emberek korábban természetközelibb állapotban éltek: ma már nekik is mobiltelefon kell meg autó. Közben pedig a leggazdagabb egy százalék tovább növeli a fogyasztását, és például a repülés okozta károknak nagyjából a feléért felelős. A gazdagabb országokban bizonyos típusú fogyasztásokat vissza kell fogni. Tény, hogy a jelenlegi globális politikában ezek a morális megfontolások nagyon sokszor nincsenek benne. Azzal a növekedési logikával, amely a már gazdag helyeken próbálja tovább pörgetni a fogyasztást, kezdeni kell valamit: ez lesz az egyik kulcskérdése a következő évtizedeknek fenntarthatósági szempontból."
Sajnos ez nem a következő évtizedek kérdése, mert már kb. az elmúlt 100 év kérdése kellett volna, hogy legyen! Akár lehet 200 is, tök mindegy, részemről az a lényeg, hogy egyrészt nem évtizedekben mérhető, másrészt: ezt máris elbasztuk. Már nincs finomhangolásra lehetőség. Kérdezzünk csak meg bárkit, a futószalagmunkástól a tanáron és irodavezetőn át a top-menedzserig (hogy már a valódi, globális felső 1%-ról ne is szóljunk!): hány százalékkal lenne hajlandó csökkenteni a "kibocsájtását", azaz fogyasztását, igényeit? Az életem merem rátenni, hogy ha őszinte eredményre törekszünk és semmi félrevezető kérdés nem lenne egy ilyen képzeletbeli tesztben, akkor be lehetne végre ismerni, hogy önként szinte senki nem változtatna drasztikusan. Vagy mert nem is tudna, vagy mert mindig van egy szint felette, akire mutogathat, vagy CSAK!
A fenntarthatóság szempontjából az, hogy "bizonyos típusú fogyasztásokat vissza kell fogni", nem jelenthet mást, mint véresen komolyan betartott tilalmak egész sorát. Nincs idő a maszatolásra! Mert, hogy pontosan (megint ez a szőrszálhasogató szó, hogy pontosan... na!) mit akarunk fenntartani, az kb. mindegy: azt kellene azonnal megvizsgálni, mi az amit szinte pontosan biztosra vehetünk, hogy nem tudunk fenntartani. Nem sokáig, és arra a rövid időre is már csak vér és verejték árán. Néha szó szerint. (Pl. az afrikai ritkaföldfémek esetében.)
" A tundra olvadása és az ottani metán kiszabadulása, amit Gelencsér is említ, egy másik fontos visszacsatolás: amint melegszik a légkör, fölmelegíti a fagyott talajt a tundrán, az olvadó talajból pedig ki tud jönni egy csomó, éghajlatváltozást okozó gáz. Ugyanakkor ezeknek a folyamatoknak a számszerűsítése iszonyú nehéz. Ha megállítjuk a kibocsátásainkat, akkor várhatóan megáll a fölmelegedés, de azután a lehetőségek még széles skálán mozognak. Lehetnek kellemetlen meglepetések, de minél hamarabb leállunk, annál kisebb eséllyel jutunk olyan állapotba, amit az emberiség már nem tud visszafordítani."
Mivel egész edig semmilyen pozitív jel nem volt arra, hogy le tudnánk állni, vagy egyáltalán le akarnánk állni, bármilyen nehéz is a "számszerűsítése", annyival lehet talán sommázni, hogy ki tudja pontosan (;) milyen mértékben, de alapvetően évről évre rosszabb a helyzet. Elég csak meteorológiai rekodokat nézni, meg pl. ha valaki nem csak a négy fal között ül, és vannak emlékei akár 15-25-35 évvel ezelőttről is, annak nem kell ez a pontosság, hogy belássa: a folyamat nem csak beindult, de gyorsul is. És még mindig kb. semmit nem teszünk, az esetleges tüntetéseket leszámítva. Amit egy következő pandémia-szerűség egyik napról a másikra simán lehetetlenné tehet... Szóval tökre nagyobb a valószínűsége, hogy a permafroszt fellazulása, vagy egyéb hasonlóan "jósolható" (feltételezhető) folyamatok nemhogy megúszhatóak lennének bizonyos, csoda-szintű pálfordulás esetén, hanem inkább az tűnik valószínűnek, hogy még korábban is bekövetkezhet, ahogy eddig "jósolták".
Akkor mi értelme van annak, hogy hozzátegye mégis ezt?:
"Igen, emiatt teljesen helyénvaló az a fölvetés, hogy akkor minek van realitása. Viszont, ha elképzelhető, hogy a folyamat leálljon, akkor a következő jogos kérdés, hogy mit lehet tenni ennek érdekében."
Elképzelhető sok minden, erre képesek (;) vagyunk. Álmomban sokszor repülök, volt, hogy zenét szereztem, holott kottát se tudok olvasni, és egyszer átmentem a tömör falon, mint egy kísértet. Éreztem, ahogy az atomjaim kicsit keverednek, majd átcsusszantam... Azt, hogy a korábban említett lehetőségek közül mit is tudok elképzelni a múltat és a jelent "olvasva", az már nekem egy totál más kategória.
El tudok ilyesmiket képzelni:
- A covidnál egy sokkal halálosabb vírus (meg az ezzel párhuzamosan "bejósolható" események, mint pl. a pánik, a gazdaság totális leállása, az eltemetetlen hullák miatti járulékpos járványok, erőszakhullám, csak hogy párat említsek...) pár év alatt elvisz kb. 5-6 milliárd embert. Olyan drámai és gyors lesz, mint annak idején a bubópestis: aki immunis lesz és túléli, olyan katarzison esik át, hogy a többiekkel már inkább össze akar fogni, még az ortodox zsidók és a muszlimok sem utálják majd egymást, mindkettő örül majd, hogy megmenekültek. És elkezdenek építeni egy új világot, amit valami csoda folytán olyan közgazdászok és mérnökök képzelnek el, akik a pandémiát vastagon összekötik az eddigi globalizációs trendekkel, azaz ez egy nagyon zárt, lokális világ lesz, a "sejtek" viszont a fennmaradó kommunikációs lehetőségeket használva együttműködnek, annak érdekében, hogy mindenkinek jó legyen!
- Ugyanez vírus nélkül: eszkalálódnak a mostani kisebb háborúk, és ez vezet az összeomláshoz. Mondjuk ebbe sokkal kevesebben halnak bele direkben, mert már ilyen a háború természete. Viszont mivel az infrastruktúránk akkor is szennyező, ha hozzá se nyúlnak, akkor vajon milyen hatással lehet az ökoszisztémára, amikor rommá lövik?! Szóval egy igazán nagy háború után szerintem szép új világot nem tudnánk építeni a romokon. De pl. azt a részt el tudom képzelni, amit Antal korábban említett, hogy kb. egy világkormányra lenne szükség, és egy világháború kellene ahhoz, hogy csak egy igazi győztes maradjon, hát ez így talán teljesülne...
- Hogy csak úgy spontán, nagy háború nélkül, a mai világ viszonyait kiindulási alapnak véve egy világkormány létrejöjjön, azt is még el tudom képzelni kb. így: a kisebb háborúk egyre inkább érintik a jóléti társadalmakat is, ezért tömegtüntetések kezdődnek. Ezek elkerülhetetlenül egyre erőszakosabbá válnak, kivéve HA a fegyveres erők meggondolják, kit és mit védenek inkább! Akkor meg katonai puccsok lehetnek, és ki tudja, talán egy intelligens tábornok is azon a nézeten van, hogy amint lecsitul a helyzet, nevezzenek ki szakértői kormányt, annak megfelelően, mik a totál új célok, ők meg majd még az átállás pár évtized alatt biztosítják a rendet, hogy az új szabályokat be is tartsa mindenki. Ezt kb. úgy lehetne jellemezni, hogy "öko-diktatúra". És ez is csak akkor menne, ha kb. egyszerre a világ összes jelentős fegyveres erőjével rendelkező ország így viselkedne... Még pl. Észak-Korea is!
"Ha a természeti rendszerek visszacsatolásai miatt már kicsúszott ez a folyamat az emberiség kezéből, tehát már nem mi határozzuk meg a jövőnket, hanem a természeti folyamatok, az egy másik történet. Itt viszont még nem tartunk."
Milyen kutatás bizonyította pontosan, hogy nem tartunk még itt? Ha én elfogadom, hogy a jövőt nem lehet 100%-ban megjósolni, elvárnám, hogy bármilyen tudós (még azok is, akik kb. zsenik, és egyszerre legalább 6 különböző tudományterületen elismert professzorok), szintén ne fogalmazzanak ilyen stílusban. Mert lehet, hogy már ott tartunk, csak még senki nem teljesen kész összekötni az összes fontosabb folyamatot egy komplexebb modellben, vagy ha igen, nem meri vagy nem tudja publikálni. Ha abból indulok ki, hogy az egész mennyire komplex és mennyire kiszámíthatatlan, akkor nekem az a mondat, hogy még nem tartunk itt, csak egyet jelent: egyfajta nézőpontból ez így néz ki, valóban. Sőt! Több nézőpontból is. Mint ahogy egy gömb egy tervrajzon egy körnek látszik. De azt nem látjuk ebből, mi van a gömb belsejében.
Szóval csak ennyit kérek, ilyen részletes fejtegetés után: HA már valakinek akkora fájdalmat okoz, hogy páran nagyon sarkosan fogalmaznak, legalább magára is alkalmazza ugyanezt a stílust! Mert nekem ez az, ami igazán ártalmassá teszi. Kicsit már ismétlem magam, de ha valaki csak átszkimmeli az egész cikket, lehet ez az egyetlen mondat, amire később emlékezni akar:
"Itt viszont még nem tartunk."
Hátra lehet dőlni, lelkiismeretből bringázni autó helyett, elhinni, hogy az akksis közlekedési eszközök megoldást jelentenek, sőt! Ezt még promózni is! Aki meg erre felvonja a szemöldökét, az az olajlobbi embere, ahogy aki megkérdezi hogy tudnának ennyi embert ezen a bolygón zéró állati termék nélkül eltartani, az "dögevő", és meg van ágyazva a klasszikus zöldrefestésnek, ahelyett, hogy elkezdenénk tényleg a kör helyett a gömb belsejébe nézni!
Pl. a gödi akksigyár: körnek, vagy gömbnek látod? Még mindig e-autóval akarnád "megmenteni a bolygót", ha ott laknál a szomszédban?
