13 - ünnepi zárás

A Facebook betölt valami válogatást, milyen volt a 2013-as éved....
Hát, nem tudom hogy csinálják, nekem jobban néz ki, mint amilyennek éreztem...
Még úgy is, hogy nem tette be a Xerxes/Merkel viccecskémet, amin meg is sértődtem, hogy látszólag senkinek nem jött be, pedig én nagyon nevetgéltem magamban...

De a jó hír, hogy 2013 OVER :)
Mintha az elmúlt 5-6 évben a páros-páratlan éveknek lenne valami jelentősége.
Egyszer hopp, másszor kopp, vagy egy sima, egy fordított, ahogy tetszik... 2012 és 2010 határozottan jobban alakult, mint az azokat megelőző évek, bár az utolsó igazán jó évemig asszem 2008-ig kell visszamenni...
Most nem panaszkodom, okés?! De ez van...

Szóval a legnagyobb jóindulattal is csak azt tudnám elmondani, egy üresjárat volt.
"Kuplungozva csorogtam" az idő nagy részében, de már érzem, hogy a gázpedál felett viszket a talpam. Csak menjönk át 2014-be, mert babonás vagyok...

Másik, ami most eszembe jut, hogy nem azért szilveszterezek egyedül, mert egy morcos, antiszociális, cinizmus mögé bújkáló, de amúgy csak félénk, kertész-leszek-mert-ha-már-elpusztulavilág ember vagyok!
Nem! Ez csak az egyik ok... :)
Pont egy babonámat tesztelem. A fenti páros-páratlan sorminta valahogy azzal is összekapcsolódott, hogy elmentem-e társaságba szilveszterkor, vagy nem. És amikor otthon voltam egyedül, utána jobb lett az év...

Amúgy se vagyok ám annyira antiszociális, és most nem is fogom itt magam ebből a keresztmetszetből feltárni, de azért pár hangulatot feldobok az "ünnepekről".

 

 

Nem a legjobb kép, de itt pl. egy minimális alkohollal futtatott (szinte már kultúrház-gyerekzsúr) előarácsonyi partin karácsonyi süti-díszt dekorálok cukormázzal. Hát ezt se gondoltam volna magamról, mint ahogy korábban azt se, hogy idén amatőr színész is leszek. Ja, ez a gyerekzsúr nem kritika ám, sőt!!! Nagyon jó élmény volt, hogy nem kell mindig a pohár fenekére nézni, akárhányszor összeül pár ember.

Ez egy dublini magyar party volt, de mivel az igazat megvallva a díszítést hamar meguntam, illetve a nappaliban kényelmesebb volt ülni, mint a konyhában, így a rezidens dél-amerikaiakkal is összehaverkodtam, így visszamentem később egy másik "előkarira", ahol sushit tekertünk (meg picit mást is, hogy viccesebb legyen :). Na, sushit se csináltam még, ahhoz képest hogy japán étteremben is dolgoztam pár hónapig...

 

Hazafelé megint igazi dublini idő volt, hogy dombon lefelé is tekerni kellett a szél ellen, de újfent megtapasztaltam az egyik különbséget alkoholos és egyéb befolyásoltság között.

Spiccesen tekerni haza: "Bazmeg már meghallgattam vagy 4 számot, oszt még mindig csak itt járok?! Sosem érek haza, a kurva életbe!"
Viccesen tekerni haza: "Hú de hosszú volt ez a szám is... és már itt járok?! Hahahaha...."
Ajánlom ilyen alkalmakra Fedayi Pachát: Nekem bejött ;)

 

Aztán volt itt nálunk egy multi-kulti karácsony, 10 ember, 8 országból (csak egy ír), és a 9. nemzetiségnek Rejtő Jenő után szabadon a kaját be lehet számítani, mert leginkább valami közel-keleti boltból származott, holott senki sem jött onnan :) Gelly karácsonyi youtube playlist és csillagszórózás emlékeztetett arra, hogy azért kábé mikor is vagyunk...

A nyelvi akadályok sem voltak jelentősek, mint hajdanán a full lengyel lakótársaimmal 2005-ben, szóval jó volt alapvetően.

 

 

 

Amúgy meg?

Hogy szilveszterezek akkor?

Piciben (ott vagyok a hegy alatt a monumentális békaszobor mellett ;)

 

 

Meg gyíkkal:

 

 

Meg pl. rendeztem az ablakpárkányt is, miközben szimultán főztem.

 

 

 

Jakab Gyöngyi, itt üzenem, hogy ahogy Mark Gungor leírja a férfi és női agy működését, hát az nem mindenre igaz, mert pl. egyszerre csináltam a szobámban a növényezést, a 10 méterre és 3 ajtóra arrébb lévő konyhában a főzést, és közben persze lógtam a neten, és nem basztam el semmit.

Amennyire odakapott, annyi épp kell!

 

 

Ja, de amúgy Mark Gungor fasza, ha érdekel miért nem érted a másik nem képviselőit, van rá ez a magyarázat, ami félig tudomány, félig stand up comedy, és ha egy picit azért az elején bele is szivárog a pro-házasság vonal, merthogy a pasi amúgy lelkipásztor vagy micsoda, de ha ezzel nem akarsz azonosulni, pörgesd meg kb. az első 15 percet és nézd onnan:

 

 

És ezzel akkor pá-pá, 2013, búcsúnk is boldogít! :D :D :D



 

 

 

 

 



Hogy is kezdjem?

Nohát, túl vagyok a szilveszteri flashen, 2 óra valahánykor.
A legtöbben biztos épp most érzik azt, hogy ez a buli kezd elfajulni, vagy hogy otthon remélhetőleg van Panadol Extra...
Én meg lejöttem a hegyről éppen. Ahogy előző bejegyzésemben írtam, kb megvolt már reggel, hol fog érni 2010. No, nem sikerült úgy, mert pl. későn indultam (a falusi bringával felfelé amúgy is nehéz, de arra nem is gondoltam, hogy az erdészeti műút fullra be van havazva)
Azért felmentem a Závozra, ha már diósjenői lakos vagyok, használjam ki a lehetőségeket!
Konkrétan a nullaóra valahol már a Duna-Ipoly NP területén ért, de még közel a civilizációhoz, mert hallottam a petárdákat. Aztán elcsendesedett minden. A falu fényeit benyelte a felhő, az utolsó szembejövő autónak még tisztelegtem, aztán letoltam a mackóalsót, és lógó fasszal sétáltam a hóban.
A szabadság egy része, hogy sem a kertkaput, sem magát a házat nem zártam be, mert ilyenkor érezni kell, hogy biztonságban vagyok, anélkül, hogy bármit tennék ez ügyben. A gatyám letolása is ilyesmi, nem egy "nesztek-ittvan-gesztus". Jól esett, illett a csendhez.
Amúgy nem voltam felelőtlen (mondjátok meg Anyukámnak!), vittem zseblámpát, plussz pulcsit, plussz sapkát, innivalót is (nem alkoholt), szóval nem egy részeg ötlet volt, de nem is előre megtervezett rituálé. A bicikli lánca leesett, de felfelé amúgy is tolni kellett, és örülök, hogy ilyen piszlicsáré ügy miatt nem fordultam meg. A Závozon pár napja urnás temetés volt (akkor is voltunk fenn, Möcivel és Balázzsal, frissen szétszórt rózsaszálak voltak), most még valaki vette a fáradságot, hogy pár mécsest gyújtson, de amúgy a falu sem látszott a felhőktől.
Fel akartam menni a sziklára is, de zseblámpával sem találtam az utat. Nem erőltettem, egyszer életemben (1992) már megkaptam az intőt, amit a szikláktól lehet kapni, ha idióta vagyok... Amúgy meg férfiasan bevallom, amikor a Závozon hagytam a bringát és hátizsákot, és zseblámpával elindultam felfelé a sziklákig, no az már kissé túllépett az urbánus környezetben edzett elmém határain: néha be-bevillant egy vaddisznó, aminek véletlenül a szemébe világítok, és azt mondja: "Már december 31-én sem tudtok békénhagyni, akurvaanyátokat?!" Szóval felmentem egy darabig, kerestem a sziklához vezető ösvényt, de nem erőltettem. Az is öröm volt, hogy a bringa és a hátizsák ott maradt, tehát kb. bizonyíthatóan egyedül voltam a körzetben...
Felhívtam Andikát, kicsit még néztem a semmibe (szó szerint, ui. a látótáv kb. 15 m volt), aztán lecsorogtam. A falusi bringám nem erre van tervezve, mégis csak egyszer pereceltem, pedig kb. 3-4 kilométeren majdnem teljesen érintetlen havon mentem le. A falu határában komoly szándékkal megtisztelt két kutya, így még pedálozni is kellett, sőt! Az egyik oda is kapott a bokámnak, így kapott egy talpast az orrára, a miheztartás végett.
No, hát mit mondjak még?
Ennyi volt nekem most a szilveszter, és szép új évet mindenkinek!