"De megvannak a saját Savonaroláink is: mihelyt elérünk egy olyan fokra, ahol egy kicsit elengedhetjük magunkat és elkezdhetjük élvezni haladásunk gyümölcseit, mindjárt előjönnek azok, akik a romlásunkat kezdik jósolgatni, amiért ezt tesszük [...]
"Édes illat helyett - szól a közismert utcai mondás - bűz lesz. Öv helyett lakbér. Jól fésült frizura helyett kopaszság. Pruszlik helyett zsákvászon rongy. És szépség helyett égés."
Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a kockázatot. Ki mond le önként a jómódról?"
( Joseph Heller: Isten tudja)
Talán így képzelhetik a Deep Adaptation (mélyalkalmazkodás) "prófétáit" azok, akik nem akarják elhinni, hogy egyszerre lehet az alkalmazkodásban és a mitigációban (mérséklés, csökkentés) is hinni.
Hinni bármiben lehet. Bízni? Na, az már egy másik történet.
***
Szökőévben egyszer írok már csak kb., de aki régebben követett, annak nem kell magyarázni, valahogy nem tudom sosem kihagyni a magánéletemet akkor sem, amikor elvileg csak egy hírre, cikkre, interjúra reagálok. És ha már írni kezdek, nehezen hagyom abba, szóval ezt sem lehet 2 perc alatt elolvasni, de azért igyekeztem.
Amikre elsősorban reagálnék:
Lányi András: Nincs hová visszavonulni
Balavány György a mélyalkalmazkodásról kérdezi Szalóczy Zsoltot
"Az alkalmazkodás tehát, ha egyáltalán jelent valamit, nem az ellenállás alternatívája. Nem rendezett visszavonulás – ugyan hová?" (Lányi)
Igazából ez a két mondat piszkált fel legjobban. Egyrészt: miféle "ellenállásról" beszél?! Ha valamit annak is lehet nevezni (Deep Green Resistance, Zöld Gerilla), nincs értékelhető tömegbázisuk. Tök mindegy miért nincs, ahogy az is teljesen mellékes lenne, ha épp hajnal egykor filózgatna egy társaság azon, van-e a helyi kis vendéglőben értékelhető vegán választék, amikor az étterem tízkor bezár. Másrészt: ugyan hová? Hát pl. egy olyan életszínvonalra, ami nem 1,5-2 bolygó erőforrásait használná fel évente. Nem a "barlangokba" - ahogy az acsarkodók, az "előremenekülők" szokták érvként felhozni, hanem az elérhető alapszükségletekhez. Hogy ez is lehetetlen? Mostanra beláttam, hogy nem valószínű. "Ellenállás" nélkül meg semmiképp nem. De ha nem valószínű, akkor meg tényleg csak elméleti síkon beszélhetünk az összeomlás elkerüléséről. Érdekes a téma, de mivel elfogadható megoldásokat senki nem kínál, talán az egyetlen ami megmarad, az tényleg valamiféle adaptáció.
Az elmúlt hónapokban több könyvet újra elővettem, nemrég került sorra a Pi élete is. Épp előtte az Isten tudja, Hellertől, amit 18 éves koromban olvastam először, és pár évente újraolvasom, még néha a kifejezetten fárasztó részeit is. Azt gondoltam eddig, kb. nekem az Isten tudja a Bibliám, mindig tud mást üzenni. Most már a Pi életéről gondolom ezt inkább. Amúgy a vallás(ok) és a hit filozófiai boncolgatása, meg a humor összeköti a kettőt. Utóbbi egy nagy hiányjel a valódi Bibliában, meg gondolom az összes ősi szent írásokban, vagy - tippelek csak - Darwin sem aknázta ki a kacsacsőrű emlősben rejlő lehetőségeket, pedig "A fajok eredete" is kb. egy újkori Biblia, nem igaz? Adam Rutherford, na még ő egy jó pofa. "Az ember könyve" könyve rezonál a "Pi" egyes gondolataival, miközben másokkal meg homlokegyenest szembehelyezkedik.
A könyvek nagy segítséget tudnak nyújtani a puszta túlélésben, ami végül is nem más, mint alkalmazkodás a folytonosan változó valósághoz. Az, hogy pontosan mi a mélyadaptáció lényege, még mindig nem tudnám egyértelműen megfogalmazni, de látom, már kezd terjedni a fogalom, és úgy látom már kicsírázott az a vadhajtása is, ami potenciálisan képviselheti magát az oltott-nemoltott, vegán-"húsevő" súlycsoportban, ami rögtön az istenhívő-istentagadó csúcskategória alatt van. Nincs kibúvó! Aki nincs velünk, az ellenünk van! Ilyesmire gondolok.
Szóval Lányi egy rövid írása miatt pörögtem kicsit megint rá a netre is a könyvek mellett, hogy egyáltalán próbáljam megérteni, mit akar üzenni?! Mi a célja? Mármint az esetleges önigazolást félretéve... Mert a sértődöttségen kívül én szinte semmit nem láttam bele a kirohanásba: a mélyalkalmazkodás úgy tűnik "jön föl", amit meg ő és társai képviselnek, oktatnak, az úgy elvan a farvizeken már évtizedek óta. A kis közösségek, meg minden. A (M)érték csoportban is biztos megosztásra került, mert hát ideának tökéletes, és ott nem feltétlen a "megoldásokkal" foglalkozunk, inkább irányvonalakkal, filózgatással, egymás csipkedésével, virtuális kultúrkocsma szinten. Szóval jó emlékeim voltak róla, Takács-Sánta Andrásról (továbbiakban TSA) meg méginkább. Ő csak úgy kerül ide, hogy szintén felszólalt valamilyen módon a mélyalkalmazkodás és/vagy a Gelencsér által közvetített "sötét" jövőkép ellen.
Ok, nem értem, hátha majd segít az interjú Szalóczyval. Hosszú volt, és nekem semmi újat nem mondott, de tényleg segített: most már végképp nem tudom felfogni, mi is a baj ezzel? Mintha két embernek nem ugyanaz lenne a kulturális háttere, de még az anyanyelve sem. Mint amikor egy régi haver a sorkatonai szolgálatban elsütötte a ponyvaregényből az egyik poént ("Azért még ne kezdjük el egymás faszát szopni!"), aztán napokig kellett magyarázkodnia, hogy nem szó szerint értette, és volt ez film, meg...
- Buzi-e vagy?! - néztek rá sandán napokig. Lehet végig.
Mit nem lehet azon megérteni, hogy a fizikai törvények mindenkire érvényesek? Hogy jósolni tényleg nem, de előrejelezni néhány esetekben elég pontosan lehet. Például:
- Ha leejtek valamit, le kell majd hajolnom érte.
(Potenciálisan talán Jedi lovagokká evolválódhatunk, de ki adna ennek reális esélyt a következő évtizedekben?)
- Ha nincs tüzem, hiába szívom teljes erővel a cigit, mégsem lesz ugyanaz az élmény.
(Ellentétben ezzel: persze, hogy nem lehet "megjósolni", hogy egy égő csikk kidobása a kocsiablakból egy havi aszály után bozóttüzeket fog-e okozni, vagy sem, de azért ugye józan paraszti ésszel nem dobjuk ki. Meg úgy alapvetően máskor sem, ugye? Nem lehet "megjósolni" a bozóttüzeket, de a valószínűsége az aszályos napok számával valamilyen arányban növekszik. Ha ez nem így lenne, nem lenne sosem tűzgyújtási tilalom.)
Sorolhatnám a végtelenségig, mit lehet "prognosztizálni", és mit nem.
De miért nem inkább modellezésről beszélünk jósolgatás helyett?
"A történelem nem ismétli önmagát, de rímel." (Mark Twain)
Lehet (illene, szerintem) abból tanulni, mit is basztak el korábban, hogy ne újrázzunk! Talán itt kezdődik a szakadás a két párt között? Az egyik azt mondja: amit összeadunk és összeszorzunk, abból nem jöhet (!!!) ki semmi jó a végén, max kapunk egy bónuszjátékot, még mondjuk 25-30 év van hátra, nem 15, hahaha, mekkorát tévedtünk, baszki! Kapufa volt, de milyen szépen ívelt kifli! A másik párt meg azt mondja: eddig mindig mindenre volt megoldás, mert ilyen az emberi természet és találékonyság, az erőforrásokról és a lehetőségeinkről nem is beszélve, mert még mindig nem térképeztünk fel mindent! Még akár a 9 és 3/4. vágányba is belebotolhatunk, ami Roxfortba visz, vagy megtalálhatjuk azt az úszó szigetet a Csendes óceánon, amit szurikáták laknak, és Piscine Molitor Patel fedezte fel. Pusztán abból, hogy a korábbi olajcsúcs-elméletet károgók tévedtek - vagyis a mai napig az a közfelfogás, hogy tévedésben vannak -, le lehet vonni a következtetést, hogy bárki, aki kongatja a vészharangot, az egy pöffeszkedő, önjelölt próféta, aki csak meglovagolja a "doom-and-gloom"-szubkultúrát, és kérészéletű nevet, egy terjedelmesebb Wikipedia bejegyzést érdemel ki, majd közröhely tárgya lesz a "tudományos körökben", mert a jóslata nem volt elég precíz? Ugyan már!
Nem ugyanazt a nyelvet beszélik, ezt Szalóczy meg is mondta:
"a közös célok megfogalmazásához, cselekvési programok kialakításához és azok végrehajtásához először közös nyelvezetre, mindenki által jól értett és ugyanúgy értelmezett fogalmakra volna szükség. Azonban e cikksorozat is megmutatta, hogy a legfontosabb téma kapcsán még ki sem alakult a közös szókincs. Ott van például a kiinduló írás címében Gelencsér professzor állítása, mely szerint a civilizációnk néhány évtizeden belül összeomlik. Egy erre reagáló véleménycikk címe pedig az, hogy Akkor jön el a világvége, ha nem teszünk ellene semmit. Ha a kettőt összeolvassuk, úgy tűnik, mintha az összeomlás szinonimája a világvége lenne."
Lányi meg tökéletesen igazolta az állítást az írásával.
Biztosan fájó pont, hogy amin eddig becsületesen - és teljesen helyesen! - dolgoztak, az nem vert fel akkora hullámokat, mint most ez az új elmélet, tézis, nevezzük bárminek? Kínos lehet. Egyén szintjén megértem, az említett csoportom kapcsán. Eleinte álmodoztam, talán kicsit népszerűbb lesz, hátha még el is ér valamit. Mondjuk, hogy van ez a kis mellékutca, talán csak egy sikátor, a mainstream minimalizmus és a "háztartásom hulladék nélkül" főútvonalak mellett, ami pár száz, esetleg pár ezer emer érdeklődését felkelti, esetleg még segít is aktív életmódbeli változtatásaikban. Elárulok nektek egy titkot: a sajátoméban sem sikerült teljesen. Egy szőlőhegyen lakom, és kertészkedek, de ez minden. Kocsival járok dolgozni. A munkaköröm nemhogy robotmunka, de én magam vagyok a robot "segédje"! Egy kibaszott robot keze alá dolgozok, hogy trendi irodákban és tárgyalókban szép svédpadló burkolat lehessen, ami - szerintem - csak egy fokkal jobb annál, mintha valami akksigyárban, elektronikai cikkeket gyártó üzemben, vagy épp Zalaegerszeg legújabb büszkeségében, a fegyvergyárban dolgoznék. Ez van. Nem találtam rá az "önellátás", meg a "kisközösségek" útjára. Amúgy tegye fel a kezét, aki tényleg meglépte ezt! Mutassatok már egy igazoltan működő ökofalut, vagy bármi hasonlót! Ami a nulláról indult, tőke és központi ideológia nélkül, olyat!
Lányi szerintem tökönszúrja magát, hogy kiemeli: " Kollégáimmal majd három évtizede tanítjuk ezeket az ELTE-n, most végre eljutottunk odáig, hogy a média érdeklődését is felkeltette civilizációnk fenntarthatatlansága." Van még arra vajon három, vagy akár csak két évtized is, hogy a médiaérdeklődés szintjén túl az egyének tömegei fognak átállni egy fenntarthatónak becézhető életstílusra? Szerintem a legnagyobb jóindulattal sem! A jóindulatot matekra fordítva: HA exponenciálisan nőne is azok száma, akik egyöntetűen valamiféle lokális, karbonsemleges, mégsem "öko-mártír" üzemmódra kapcsolnának, nem mindegy, hogy az alap szám mennyiről indul, ami növekszik. És közben ne felejtsük el, hogy a másik oldalon is exponenciális a görbe! Lelkesen igyekeztem egy darabig hinni (HINNI!) az olyasmikben, mint a századik majom elmélet, meg ugye 2012, a nagy spiri felemelkedés, stb. Figyeltem mikor vannak a tízmilliószoros napok, és megpróbáltam legalább akkor tényleg csak a szépre gondolni, egy szebb, igazságosabb világot, egy tisztább bolygót elképzelni. Kb. akkkor kapaszkodtam ezekbe, amikor a világnépesség még csak hét milliárd volt, most meg már majdnem nyolc. És hinni akartam Gandhi mondásának is, miszerint a Föld eltartana sokkal több embert is, a szükségletek szintjén... De Gandhi még egy másik kor gyermeke volt, és a szükségletek is évről évre mást jelentenek, és 8 milliárd ember vágyai vannak előre programozva arra, hogy kell a jó cucc, kell a jó kaja, kell a jó szórakozás, meg bónuszként ha a bankszámlánk is növekszik, hát talán-talán meg lehet elégedni. De az egész rendszer arra van kalibrálva, hogy alapvetően soha, semmilyen körülmények között nem szabad megelégedni! Mert akkor lassulunk, aztán ki tudja, a lassítás leálláshoz vezetne, az meg visszaeséshez. És ami nem növekszik, az "elhal", ez a forráskód! Gandhi ezt talán még nem látta.
Az ember lehet okos az egyén szintjén, de kollektíve olyan tufa, mint a borélesztő, ami belehal a saját ürülékébe. Ez ugrik be mindig, kb. mint egy nulla-kilométerkő az "egyéni utamon", ami oda vezetett, hogy a hegyen lakom, és túl sok értékelhető vagyontárgyam sincs. Szeretném ha több lenne! Csak nem teszek sokat érte, mert akkor "nem lennék hiteles". Érthető ez vajon? És egy robot csicskája vagyok, mondtam már? Csak mert megélni nekem is meg kell valamiből... Egyéb lehetőségeim is biztosan lettek volna (szeretem azt gondolni, hogy még vannak is), de elég kicsinek látom azt a metszetet, ami a nemnövekedés és az egyéni jólét között átfedésbe kerülhet. Nem kamuzok, nemrég ezt mondtam egy barátomnak, amikor a munkahelyemről kérdezett:
- Mondták, ha jól megy a cégnek, bónuszok is lehetnek, de idén nem számíthatunk rá. Hát, én a gazdasági növekedés ellenzőjeként azt kívánom, ne kapjunk bónuszokat! - Komolyan gondolom!
Bocs az ilyen ön-kitüntetésekért, de akármilyen tág spektrumon nézek körbe, nem nagyon találkozom ilyen emberekkel. És ez számomra azt jelenti, hogy akármi is az a bizonyos emberi tényező, amiben TSA vagy Lányi hinni szeretne, olyan ez mint Columbo felesége. A szép új világrend, a "fenntartható fejlődés" meg akkor talán olyan, mint Petrocelli háza. Meg az enyém is, ami amúgy nem is egy ház, hahaha...
Sosem láttuk, sosem lesz kész, ilyen dolgok ezek.
Ezzel párhuzamosan mi az, amit tényleg látok a saját szememmel? Kilengések az időjárásban, ami nem csak az én kis kertemben, de akár globálisan is problémákat okoz. Talajerózió, erdőirások, áramkimaradás, lehet csemegézni. Aki nem látja ezt, az valami burkoban él. Segítheti ebben a mára teljesen magától értetődő urbanizáció, valamint a virtuális valóság szerepének térnyerése. (Tessék, egy újabb regény, amit ajánlok: Ernest Cline: Ready Player One ) És ezek csak a kemény tények! Az eróziót és az erdők eltűnését lehet mérni is, ugye? De mi a helyzet az emberiség általános "lelkületével", a kollektív tudattal, tudattalannal, bármilyen metafizikai faktorral? Ki lehet biztos mutatni az erőszakos halálesetek arányának csökkenését, mint egyfajta civilizációs örömünnepre alapot adó indexet! Vagy azt, hogy elvileg egyre kevesebb az éhezés, a fagyhalál, stb. (Kevés a fagyhalál, egyes afrikai országok meg nem tudnak mit kezdeni az egyszer viselt "nyugati" ruhák tonnáival, amit ott parkolnak le, közben meg a textilipar miatt sivatag lett az Aral tóból. Rengeteg a rongy, a faluban is van 1-2 alkesz, akik kb. nem is fűtenek be, be tudnak kuckózni. Szerintem jobb lenne, ha nem lenne ennyi felesleges rongy és inkább fagyjanak meg páran, de jobb lenne, ha nem száradt volna ki az a tó! (Vagy tenger) Bocsánat, ha a kettő közt épp nincs semmi igazán "tudományos" összefüggés, de remélem a lényeg, a "hozzáállásom", még attól érthető.
A jó öreg sötét középkort mindig elő lehet rántani a cilinderből, hogy azt higgyük, nekünk minden stabilabb. Hú, akkor aztán halomra ölték egymást, és nem csak a háborúban, hanem "per se", ez volt a szokás. Meg a 12 gyereket szül, az utolsóba bele is hal, de a 12-ből is jó ha 6 megéli a nemzőképes kort. Ezek mérhető dolgok, de ha mindezt teljesen kiküszöböljük egyszer, akkor "jegyre lehet majd szülni"? Mert ha nincs erőszakos halál és járványok, valamint mindenki elélhet akár 120-150 évig is, akkor 8 milliárdból ugyan mennyien leszünk? Leaszfaltozzuk, lebetonozzuk az egész bolygót, csak mert mindenkinek jár a kényelem?! Legyártunk mellé 6 milliárd elekromos autót? Van ennek értelme?!
Akármilyen "gonosz" a háború, akármilyen "értelmetlenül hal meg" valaki, ha nincs halál, élet sincs!
Nyilván mindenki kicsit más nézőpontok szerint válogatna, ha tehetné, hogy akkor ki élhessen és ki nem. Én pl. kurvára gyűlölöm a szupergazdagokat, akik a pénzükkel és befolyásukkal akár segíthetnének is, de inkább azon versengenek, melyiknek a cége vezeti be majd a többi kőgazdag faszfej számára az űrturizmust, vagy a transzhumán létforma lehetőségét... Alapvetően egy paradoxon eleve, hogy a hatalmukkal segíthetnének, mert szerintem egy igazságos világban nem lenne ennyi pénz és hatalom senki kezében! A tehetséges feltalálók és a szuper keményen dolgozók egyszerűen "tehetősek" lennének, kb. mint a mostani felső-középosztály. Lehet telne egy Bugattira, plussz egy kisebb helikopterre is, de nem több emeletes luxusjachtokra, meg űrutazgatásra! És ez is egy kimutatható trend, amit illene nem figyelmen kívül hagyni!: a vagyoni olló (inkább tátongó szakadék) folyamatosan nyílik, és a hatalom egyre csak koncentrálódik. Sci-fi-fantázia lenne ebből arra következtetni, hogy ha Musk, Bezos és társaik egyszer kényelmetlennek érzik majd a társadalom "legalját", akkor megtalálják rá a módot, hogy megszabaduljanak 2-3, akár 5 milliárd embertől is? Elvégre a kocsi is önjáró, a gyárakban robotok dolgoznak, csak egészség legyen, meg térerő, és a maradéknak kész egy tágasabb világ a réginek a romjain. Resume game? Y/N? Start new game? Y! Ez kicsit konteós lenne? Hány százalékban? Egy biztos: ha mondjuk egy ilyen csúcsragadozót, bárkit a globális felső tízezerből én ki szeretnék iktatni, ő meg - bármi okból - engem, akkor én fogok veszíteni! A "sok lúd disznót győz" mondás nem igaz akkor, ha a disznó sikeresen kiiktatta a ludakból az együttműködésre való hajlamot. Olyan biztonságban vannak, mint a fáraók, akiket isteneknek hittek az alattvalóik.
És miért tértem rá hirtelen az egymás kiradírozására, mintha enélkül nem is lenne "megoldás"?
A "Pi"-ből nekem most az egyik fő üzenet, ami átjön: az állatok és az emberek is ölnek, ha kell. A növényevők is! Legalábbis támadnak! Hogy miért, vagy mikor KELL?! Amikor pl. annyira fenyegetettnek érezzük magunkat, annyira beszűkült az életterünk, már ez egy erős ösztönző faktor. A támadás, a fenyegető attitűd már valószínű, ha nem is végződik összecsapásban. Az összecsapás és a versenytárs megsemmisítése akkor valószínűbb, amikor nincs win-win szitu. Amikor pl. ugyanaz az erőforrás kell mindenkinek. Legyen ez ivóvíz, élelem, vagy az emberek esetében talán egy fontos eszköz, vagy energiahordozó. Vagy egy terület, ami bővelkedik a fentiekben.
Hogy a vallás, vagy csak az erkölcs tiltaná ezt?
Most akkor Hellertől hozok be pár sort:
"- Nincsenek törvények, Dávid, ezt én mondom, Joáb. Semmiféle törvény nem jogszerű. És olyan, hogy bűn, nem létezik.
- Hát Isten törvényei?
- Isten törvényei? - visszhangozta cinikusan.
- Például az, hogy ne ölj?
- Folyton ölünk.
- Ne öld meg a fivéredet?
- Csak a féltestvére volt. És hol van ez megírva? Káin megölte Ábelt, és nem bélyegezé-e meg őt Isten, hogy senki meg ne ölné?"
Hozzá egy kis Rutherford (saját fordításban, mert nekem csak angolul van meg):
"Az erőszak a természet velejárója." "Ésszerű a feltételezés, hogy a csoportszintű konfliktus az emberi viselkedés része." "Az, hogy bármely létforma génjeinek túlélésének feltétele másokénak halála, együtt jár az evolúcióval." ... És az egyik legerőszakosabb lény a csimpánz, egyik legközelebbi rokonunk. Persze lehet nem hinni az evolúcióban, ahogy pl. (legalább is Pi Patel szerint, lehet egyszerre hinni Istenben a hinduizmus, a kereszténység és az iszlám tanai szerint is. Mondom: hinni bármiben lehet!
Azt, hogy Istennek egyáltalán vannak-e törvényei, és hogy egyáltalán nem állatok vagyunk-e pusztán egyetlen speciális különbséggel (az az isteni szikra; a komplex nyelvrendszer, amihez képzelőerő is tartozik, nem puszta információ, mint egy kutya pisijének, vagy segglyukának szaga a másik eb számára), azt is talán mindenki maga döntse el. De sem a szent iratok, sem bármely bizonyítható tény nem támasztja alá, hogy valaha is megéltünk volna ezen a Földön erőszak nélkül, pedig az élet maga elég rég megjelent, és a "Homo" több mint kétmillió, a Homo Sapiens faj is 2-300.000 éves, és a mai napig létezik öngyilkosság, gyermekgyilkosság, vérbosszú és totális háború. Egyszerűen nem tudom elképzelni - ha csak nem számítom bele a tündérmese-jellegű, misztikus, ezoterikus forgatókönyveket -, hogy a Homo Sapiens a rendelkezésünkre álló pár évtized alatt megtanul egymással ÉS a Föld többi lakójával békében élni, miközben megdöntünk egy rendszert, amit folyamatosan arra fejlesztenek, hogy ellenálljon a megdöntésére tett kísérleteknek. Ha pár sorral fentebb a konteók területére merészkedtem volna, bocsánat. De hogy értelmezzem Lányi végkövetkeztetését, mintsem csodavárásként, vallásos jellegű képzelgésként?
"Amennyiben alkalmazkodáson értelmes választ értünk a változó körülményekre, úgy ennek egyedüli – és ma még lehetséges – módja a hatalomgyakorlás és az intézményrendszer gyökeres megújítása volna. Hogy ne személytelen mechanizmusok, ellenőrizhetetlen számítások, távoli, felelősségre nem vonható döntéshozók rendelkezzenek a sorsunkról. Hanem minden esetben maguk az érintettek, külső kényszertől mentesen. Az így megvalósuló radikális decentralizáció és lokalizáció olyan láncreakciót indítana el, melynek hatására a természeti források kimerítésének és mérgezésének mostani rendszere széthullana, vagyis a bennünket nyűgöző, erőinket meghaladó globális problématömkeleg számtalan kisebb, helyi léptékű problémára bomlana."
A sok feltételes módról az jut eszembe, hogy ha Mari néniek fasza lenne, akkor Mari bácsi volna... Bocsánat professzor úr! Én - korábban - hinni szerettem volna valami ilyesmiben. De amióta csak "odafigyelek", azoknak a változásoknak, trendeknek a fényében, amiket magam körül tapasztaltam és tapasztalok, úgy látom, ez a vonat már elment! Jó erről beszélni, ábrándozni, képzelegni, propagálni az ehhez hasonló gondolatokat, akár még tervezni, mozgósítani is! Jó a lelkünknek, az egónknak, hogy mi mindent megpróbáltunk. Másra is talán, elvégre ki tudja. Csak nem egy totális paradigmaváltásra.
De ez nem baj, ebből még nem kell azt a következtetést levonni, hogy aki inkább adaptálódna (ha tud), mintsem mitigálna (ha tudna...), az egyből arra a pályára áll, hogy mostantól carpe diem és ami a csövön kifér, mert úgysem érünk meg már ennél jobb időket! Ettől teljesen leesik az állam, hogy amíg feketén fehéren benne van a Szalóczy interjúban is (meg a DA egyéb képviselőinek kommunikációjában, folyamatosan, "vastag betűvel szedve"), hogy nem azt mondják, hogy NE próbálkozzunk semmivel és pl. azonnal eldobálhatjuk akár a pet palackot az erdőben, vagy elégethetjük a kopott abroncsokat, ha épp nem figyel senki, vagy bármi ilyesmi. Ilyen dolgokat nem csinálunk meg, csak mert nem vagyunk sutyerákok, és kész! Esetleg valaki nem kér szívószálat, mert nem derogál neki egyenesen a pohárból kortyolni. Akár még poharat sem kér, üvegből is megissza... De ne higgye már senki, hogy ezzel most "segít megmenteni a bolygót"! Ennyi az egész: nem kell bedőlni a zöldrefestett lózungoknak, aki tényleg akar valamit, az előbb értse meg kb. mi is a szitu! Épp úgy, ahogy nem azzal indul a jogsi megszerzése, hogy kimegyünk vezetni a forgalomba, mert gyakorlat teszi a mestert, hanem azzal, hogy bevágjuk az alapvető KRESZ-szabályokat, jobb esetben még azelőtt, hogy egy autót valaha is harmadik sebességbe tettünk az amúgy totál csendes kis zsákutcánkban.
" - De miért ne tegyünk meg mindent mégis annak érdekében, hogy megállítsuk, vagy legalább próbáljuk fékezni a folyamatokat? (kérdezik Szalóczyt)
- Látja, ez a tipikus félremagyarázás, amivel naponta találkozom. Persze, hogy tegyünk meg mindent, hajrá!"
Erre akkor miért az Lányi reakciója, hogy:
" Nehogy már azon aggódjanak a fiatalok, hogy miféle világot örökölnek, még a végén tesznek is ellene valamit! És szaporodnak az elkerülhetetlen közeli összeomlás prófétái is, akik épp azáltal mentenek fel a vészhelyzethez illő radikális cselekvés kényszere alól, hogy biztosítanak: már elkéstünk vele."
De biztos van rá magyarázata egy író/filozófusnak és lehet én vagyok egy totál ignorámusz...
Én ezt látom bele: maszatolással (szelektívezés, elektromos autó, "megújulók", lebomló műanyag, vagy ehető tányér) nem megyünk már semmire! Épp csak arra jók, hogy a figyelmet lekössék, meg persze segítenek a bűntudat kezelésében, csitítgatják a lelkiismeretet. Azért csak maszatoljon, aki akar, semmi baj nincs ezzel. Amivel mennénk valamire, az tényleg egy totális "reboot" lenne, amit asszem TSA is említett valahol és most Lányi is. A gond ezzel az, hogy akik kidolgozták és bevezették a neoklasszikus (neoliberális) közgazdasági rendszert, vagy konyhanyelven a vadkapitalizmust, azok a maguk módján zsenik voltak. Pszichopaták, de nem idióták. Módszeres alapossággal felszámoltak minden harmadik világbéli háttérbázist, ami egy igazságosabb, méltányosabb politikai/gazdasági berendezkedésnek táptalajt nyújtott volna. Kivéreztették latin-Amerikát, majd kényelmes türelemjátékkal elérték, hogy a Szovjetunió belülről szétrohadjon, és azonnal rátették a kezüket a volt KGST országokra. Az, hogy Oroszországban ez nem sikerült olyan faszán, az egy kis baki volt, de attól még a "kommunizmus" fenyegetése megszűnt: az oroszok egy kapitalista oligarchiát fejlesztettek ki, a kínaiak meg egy államkapitalista rendszert, néppárti köntösben. Én legalábbis így látom. Békén hagyták Észak-Koreát, talán mert kell a mumus? Jó megmutatni néha, hogy nyomorognak az elnyomottak egy orwelli rémálomban, mert ez maga az egyik kulcsa annak az ellenérzésnek, hogy ha vlaki a globális, liberális piacgazdaságot megkérdőjelezi, akkor le lehet komcsizni, és téma lezárva!
Szóval egy nagy, egy óriási, mindenen átívelő paradigmaváltást akarunk?
Békés úton?
Ha!
Kicsit fonákjára fordítom most a legutóbb idézett szavakat: Nehogy már beismerjük a fiataloknak, hogy az igazán grandiózus változásokhoz vér, veríték és könnyek árán lehet eljutni, mert még a végén tesznek is valamit! A cselekvés kényszere nem merülhet ki "die-in" performanszokal a Parlament előtt! Tennének is valamit, ha lenne egy Jeanne D'Arc, egy Che Guevara, aki nem maszatolásra és vég nélküli reménykedésre ösztönözné őket, hanem "kemény és piszkos munkára".
Mivel ez nem PC, ez nem trendi, az óvatos becslésem az, hogy a maszatolás addig megy tovább, amíg a maradék harci szellem is kiveszik mindenkiből és örökre birkák maradunk a villanypásztor mögött. DE, mivel ez már tényleg az a bizonyos komplex rendszerbéli tényező, amivel a Gelencsért és most Szalóczyt kritizálók előrukkoltak, hát megadom annak is az esélyt, hogy meglepetés lesz belőle, és lázadások, majd forradalmak következnek, akár 2-3, akár 5-6 éven belül. Az egyetlen gond ezzel, hogy ez is maga az összeomlás, szóval egyszerűen nem tudok másban "hinni", mégsem, vagy így, vagy úgy az ismert és megszokott civilizációnk végjátéka közeleg. Vagy békésen pakoljuk el a bábukat a sakktábláról, vagy egyetlen mozdulattal leseperjük őket, ezekkel a figurákkal, ezen a pályán, ezen szabályok szerint nem sokáig játszhatunk többet.
Szerintem az, hogy az emberiség fele elpusztul, még mindig jobb mindenki számára, mintha az emberiség fele létbizonytalanságban, a nyomor szélén, vagy annak kellős közepén élne! Ahogy egy beteg állatot is inkább elaltatnék, én magam is inkább halnék meg, mintsem egy olyan világban éljek, amit nagyjából le lehetne modellezni az eddig történtek (akár csak az elmúlt 60-70 év, akár a Sapiens egész története) alapján, mivé válik a következő évtizedekben! És nem! Ez nem azt jelenti, hogy most foglalok le egy hetet mondjuk legalábbis Spanyolországba, merthogy már úgyis mindegy, elköltöm ami épp még van, és leszarom, hogy az elveimmel ellentétes lenne ez! Továbbra is kertészkedni szeretnék, meg alapvetően egyszerűen és lokálisan élni. Szóval nekem nem azt üzeni az adaptáció hangsúlyozása, hogy ne tegyek meg semmit! Remélem senki másnak sem, akinek van egy csöpp esze! Akinek meg nincs, annak meg mindegy lenne így is, úgy is. Ahogy említésre került, közel harminc éve oktatnak, folytatják a szélmalomharcot, és semmi látszatja. Hát ki-ki reményedjen, vagy fogadja el a "sorsát"
Illusztráció a végére. Végülis tényleg nem lehet "prognosztizálni". Még olyan dolgokat sem, amiket a fizika törvényei valószerűsítenek. Megvan rá az esély, hogy épp megfelelő távolságban követi egy másik medencés lakóbusz. Higgyetek! ;)
