Fordítva: ‘Dod yn ôl at Fy Nghoed’... ... Egyensúlyt és közösséget találni a természetben

 

‘Dod yn ôl at Fy Nghoed’... Egyensúlyt és közösséget találni a természetben

Eredeti cikk >>> ITT  (Kicsit kapkodtam vele, legyen úgy inkább, hogy szabad fordítás, bocs, ha zavar valakit!)

Van egy gyönyörű kifejezés az ősi welszi nyelvben: ‘Dod yn ôl at Fy Nghoed’. Szó szerinti fordítása: "visszatérni a fáimhoz", de mélyebb jelentésébe az is beletartozik: "visszatérni egy kiegyensúlyozottabb lelkiállapotba.".

Amikor úgy érezzük, minden a feje tetején áll, megtántorodtunk, magányosak, elszigeteltek vagyunk, arra vágyunk, hogy bárcsak "visszatérnénk a fáinkhoz", a velük való közösséggünkhöz. A nedves, tápanyagdús talajba, ahol fejlődhetünk, egy olyan helyre, ahol gyógyulhatunk, erőre kaphatunk és regenerálódhatunk. Nem véletlen ez. Azt hiszem a valódi kiegyensúlyozottságra a fák között találhatunk, az erdő az egyike azon helyeknek, amik a leginkább segítenek a gyógyulásban, terápiában. Mind képletesen, mind a gyakorlatban, a fák egyensúlyi állapotba segítenek, nyugtatnak, gyógyítanak és mindezzel egy olyan "visszataláláshoz" segítenek, amit régen elfelejtettünk.

Mindig is tudtuk, milyen pompás hatással van ránk a jelenlét megtapasztalása a természetben. Évszázadok óta. A madárdal, a tavaszi virágok illata, a nyári levek által megszűrt napfény, egy csermely csobogása, a bomló avar meleg illata vagy a frissítő, tiszta erdei levegő - ezek mindig is segítettek felébreszteni az érzékeinket, lassítani, kicsit leválni a modern technológiáról és egy vígasztaló ölelésbe zárni. A természet mélyén enyhülhetnek aggodalmaink, szorongásaink, tisztábban gondolkodhatunk, visszatérhetünk jobb kedvünkhöz és visszanyerhetjük energiánkat és életerőnket. Jobb alváshoz is segít és még azt is kimutatták, hogy csökkenti olyan betegségek hatását, mint a rák, sztrók, gyomorfekély, szorongás és depresszió. Egy igazán regeneratív ökoszisztéma közepén saját magunk megújulásához juthatunk el - felfrissülve, élénkebben, szinte újászületve távozunk.

Itt Wales-ben, egy őshonos lombhullató erdő szélén kertészkedünk és gazdálkodunk a közösségünk számára. A két holdas, regeneratív alapon működő birtokunk égerrel, galagonyával, kősissel és magyallal van körülvéve és ősi tölgyeserdők termékeny földjének közelében van. Maga a kert is lassan erdőkertté fejlődik, ahogy a diófélék és gyümölcsfák nőnek és a vertikális tér kitöltődik az évelők trülete mellett. Azokon keresztül, akik megfordultak nálunk, megtapasztaltuk, hogyan hat a fizikai munka, friss levegő, a talajjal való éritkezés és mindaz a közös cél felé fordulás az önbizalom, egészség és általános "jóllét" növekedésére. Amikor önkénteseket fogadunk a kerti munkákhoz, mindig bíztatjuk őket, menjenek ki az erdőbe is, lassuljanak, tegyék kicsit félre a "mindenképp valamit csinálni!"-felfogást egy időre! Hogy fejlődjék ki az a fajta rokoni kapcsolat, ami annak feltétele, hogy "jó gazdák" legyünk, egy pozitív kapcsolatban a Földdel és ezzel felvértezve válaszolhassunk a mai korok kríziseire.

Az "edőfürdő" egyszerű gyakorlata révén visszatalálunk önmagukhoz, valamint egy mélyebb rokonságot fedezhetünk fel a természetes közeggel, megélhetjük az "emberen túli világgal" való ősi kapcsolatunkat. Ez több, mint egy "gyorssegély" vagy egy egyszeri, receptre írt kezelés. Amikor rendszeresen találkozunk a természettel, barangolunk a fák közt, egy olyan kaput találhatunk, ami a kölcsönös viszonyt nyitja, ami által pedig helyrebillenhetünk a bizonytalan időkben és gyógyíthatjuk sebeinket. Valódi segítséget nyújt, hosszú távon.

(Fotó a cikkből)

"Egy tágabb értelemben vett életformába nőhetünk bele azáltal, hogy jelentőségteljes viszonyt építünk az "emberen túli világgal" és tápláljuk azt a rokoni kapcsolatot az ott található életközösségekkel, beleértve a talajban lakó mikroorganizmusok világát is."

(Lymarie Rodriguez, az UWTSD egyetem előadúja és mentális egészség szaktanácsadó)

Egy egyszerű erdőfürdő gyakorlat:

Érdekel a lehetőség, hogy több időt tölts az erdőben, hogy "visszatérj a fáidhoz"? Itt egy kis gyakorlat, amit legközelebb kipróbálhatsz, bármikor egy zöld környezetben találod magad, hogy behangolódhass, legyökerezhess és a jelenben érezd magad és hártrahagyd a mindennapi mókuskereked.

Először is keress egy jó helyet egy közeli kertben, parkban, vagy erdőben. A telefonod legyen kikapcsolva! Először annyit kell csak tenned, hogy terv nékül bolyongj, amerre csak visz a lábad; ezt ugye nem szoktuk meg a hétköznapokban! Ha teheted, akár vedd le a cipőd is! Hagyd, hogy az érzéseid és intuícióid vezessenek! Hgyd, hogy a tested vezessen, kövesd a szimatod! Óvatosan járj, érezz minden lépést, ahogy kontaktusba kerül a talajjal. Elsőként az illatokra figyelj! Aztán tedd át figyelmed a hangokra is: talán a madarak, vagy a lombok susogása. Következzenek a bőröd érzései: egy kis fuvallat simogat? A levegő meleg vagy hűvös? Nedves, vagy száraz? Próbálj egyre mélyebbeket lélegezni, nagyokat kortyolni a friss, tiszta levegőből! Végül az érintés jön: talán egy fa kérge, vagy ahogy egy patak vizébe mártod a kezed. Nem tart soká, míg nem kezdesz el érezni valami újat és egyben a gondolataid kiegyensúlyozódását. Még ha csak egy pillanatra is, éld meg ezt a mély jóllétet! 
Megérkeztél!

....
Ha ez tetszett, ajánlok egy másik cikket is: Így nyugtatnak meg a fák

Az alábbi fotó saját, 2018-ból, amikor még jobban voltam minden tekintetben... 

      

Facebook csoportok értelme (?)

    A Facebook csoportokból gondolom elég sokféle létezik, én most csak egy fajtáról szeretnék írni, amit kb. így tudnék jellemezni:
   Alapítói, létrehozói valamely nemes cél megvalósításához kívánnak egyfajta tudásbázist és/vagy eszmecserére alkalmas teret létrehozni. A később becsatlakozott tagok is megmaradnak az alap célnál, akár mert eleve sajátjuknak érzik, akár mert elfogadják a tényt, hogy adminok/moderátorok "beleszólhatnak" abba, mi jelenhet meg, és mi nem. Tehát egyfajta "minőségbiztosítás" létezik. 

  Hogy kinek mit jelent a "nemes cél", az külön fejezet lehetne, és a kvázi tudományostól a totál vallásosig, ezoterikusig, vagy banálisig (megnevettetni minél több embert, stb.) terjedhet. Maradnék most azoknál, amiknek alapja nem hitvilág, hanem igyekszik az általánosan elfogadott realitás talaján operálni, és nem szórakoztató jellegű.
   Az, hogy mi az általános elfogadott, nyilván próbálják ezek a csoportok "kibillenteni", de józan, paraszti ésszel ha úgy akarnánk szüretelni a kajszit, hogy rázzuk a fát, abból max pálinka lesz, és lehet pár darabot szeretnénk frissen fogyasztani...
   Van, aki meg úgy szüretelne, hogy kivágná a gecibe a fákat, ÉS utána szedegetne párat, a többi meg cefre! Na, ha ilyen tagok felbukkannak egy csoportban, azt hiszem a legrövidebb úton meg kell őket állítani!

   Mi a legrövidebb út?
   Első lépés: csoport létrehívói észreveszik, hogy kb. csak a felét nézik át annak, ami megjelent? A kommentekről nem is szólva... Hát akkor, talán a másik felében, ami sosem került a fókuszukba, tulajdonképpen bárki, bármit mond, sőt! Hirdet! Térít! Ennek véget kell vetni valahogy, azaz: ha az alapítók atyák/anyák nem érnek rá, hát uccu neki, keressenek embert, akiben meg is bíznak! (Tudom, egyik para, hogy adminként társadmint ki lehet tiltani, blokkolni, stb., de nyilván létezik még bizalom...) Van becsületes, értelmes tag, aki épp rá is ér? Hát nevezzük ki adminnak! Csak nekem tűnik ez olyan egyszerűnek? Egy lassan (szándékosan lassan!) bővülő kis csoport létrehozójaként, ami sosem akart ész nélkül növekedni. Már majdnem 3,5  év, és még mindig csak 1100 tag! És egy admin/moderátorra még most is kevesebb, mint 200 tag jut. Nem véletlen, talán.
   Második lépés: radikális döntések! Ha egy-egy tag épp a határon egyensúlyoz, hogy pl. nem szegi meg a konkrét szabályzatot, csak kóstolgatja... Vagy túl aktív lesz, kb. mintha az utasszállítón valaki kopogni akarna a pilótafülke ajtaján, hogy: "Hú, tök jó minden, de az lenne a legfaszább, ha kipróbálhatnám! Csak 5 percre, becsszó!" Ez általában nem működik, eddigi tapasztalataim szerint legalábbis.
   Röviden: első lépésben előre lehet készülni, és időben felismerni a bajt, második lépésben pedig megoldani a problémát! De határozottan akkor!

   Mi van, ha a csoport létrehozói nem akarnak határozottan fellépni?
   Mondjuk a demokrácia jegyében... (Vicces, ezt az előtt írtam, mielőtt - végre - kijött az egyik admin válasza Nemnövekedés csoportban, és PONT ERRE hivatkozott. A demokrácia persze nem terjedhet addig, hogy a "nagyon" helyett azt írjam, hogy "kibaszottul", de amúgy meg lehet báááármit posztolni, báááármiről vitázni... A fenrencpápás-migránsos poszt alatti kvázi rasszista kommentek beleférnek, HA nincs bennük "csúnya szó", hmmm......)
   De ez van, oké. Minek hozták létre a csoportot?! Egy valódi demokráciában sem szavazhat mindenki, ugye? Hová vezet ez? Brainstormingolni akarunk agyatlanokkal és/vagy olyanokkal, akik nagyon okosok, csak épp az ellenkező oldalon állnak? 
   Érdemes lenne a demokrácia jegyében bent hagyni mondjuk a "Háztartásom hulladék nélkül" csoportban egy tagot, aki arról posztolgat, hogy eldobhatós kanállal eszi a műanyagdoboz jégkrémet, DE mondjuk emellett vegán, ÉS emiatt ő kiszámolta, hogy a húsevők, ha fakanállal is esznek fatányérból, akkor sem lesznek sosem olyan "jók", mint ő?!
   Érdemes lenne a demokrácia jegyében egy "Talajépítés" csoportban engedni, hogy valaki vég nélkül kardoskodjon a mélyszántásért, és/vagy az egyéb igazán súlyosnak számító mezőgazdasági gépek létjogosultságáért?
   Érdemes lenne egy "Mindenem a ciácám!" csoportban büntetlenül bent hagyni egy kommentet, ami macskaprémet reklámoz?! 
   Szerintem nem. Az egész így teljesen a tagoktól függ, és visszakanyarodok akkor odáig, hogy 1-1 tag mindig önjelölt vezérként kezeli az ilyen csoportokat, és csak 1-2 szellemi társ kell még, máris vakvágányon halad a kezdeti nemes cél :(

   És amúgy nem is érdekel ám ANNYIRA, csak az a része, amitől fáj a szívem.
   Kevesebb "jól csengő" csoportnevet lehetne kitalálni, mint a "Nemnövekedés"! Hát akkor miért nem szól kizárólag a nemnövekedésről?!
   És a másik, hogy miért is bassza a csőröm ez annyira: a legkártékonyabbanak nem azt tartom, aki tudtán kívül árt. Azt tartom a legnagyobb ráksejtnek, aki azt hiszi magáról, hogy ő a non-plussz-ultra "zöld megoldóember", és telekürtöli a nagyvilágot az ötleteivel, közben meg kb. 3-4 értelmes könyvet olvasott életében, és a definíciók is bajosan  mennek, mert amit olvasott, abban is elég szabdon kezelték már, ő meg rátett egy lapáttal! Még azt is el tudom képzelni, hogy néha nem is olvastak konkrétan semmit, csak egy velős kocsmai beszélgetésben volt egy nagyon intenzív emberke, aki azt állította magáról, hogy olvasott pár könyvet, ennek alapján "tálalt" egy világszemléletet, és ennek alapján az őt hallgató ökobarbi/ökoken lazán továbboszt mindent...
   Viszhangszoba.
   Voltam ilyen megtéveszthető! 44 éves vagyok. Azt hiszem, sokan megjártuk a hadak útját... Ezzel meg amúgy nem akarom azt mondani - még mielőtt belémkötnek -, hogy "csak akik a nyolcvanas évek előtt születtek!"... Tudjátok, mire gondolok, nem igaz? Nem kérkedni akarok a korommal, és visszás is lenne, mert pl. a "bölcs öreg" Attenborrough számomra egyre inkább vállalhatatlan, míg a kis fruska, a Thunberg, ő szimpatikusabb.
    De mindegy is, HA van egy csoportod, akkor lesz ott sok korosztály, meg honpolgár és határon túli, stb. 
   Lényeg lenne az, hogy legyen egy nyomvonal!

   Tisztában vagyok azzal is, hogy sokan ezt az írást a saját csoportom marketing anyagának fogják tartani! Estleg megosztják, azzal a szándékkal, hogy ízekre szedjék. De valószínűbb, hogy nem ilyen fontos, és hát amíg nem jönnek el megverni, mint mondjuk ha az állatvédőket azzal kóstolgatnám, hogy levideózom a kutyát méteres pórázon, 2 méterre a kajától és vízztől, hát valszeg jönnének... Szóval felőlem megoszthatják... De nem is fogják, mert én NEM VAGYOK FONTOS!!! 
   És ez jól van így!
   Nem akarok feltétlen több ezres csoportot! Pláne nem szeretném, ha valaki a személyem "követné", mint pl. Zaka Dominikát, vagy Szombathelyi Tibit (nem bírtam, de nyugodjék békében!)
   Azt szeretném látni, hogy ha tagja vagyok egy csoportnak, az az ami! 

   És a "Nemnövekedés - Degrowth" mostanában óriási csalódássá vált, merthogy nem az, ami, hanem becsúszik olyan poszt (meg rá a kommentek), ami konkrétan ellentmond a csoport nevének is! Pedig nekem még forrás volt a csoport korábban, ahogy pl. a Happen Films, a Local Futures, az Új Egyenlőség, vagy - csak ötletek szintjén, nem fanatikus követőként - a Permakultúra. Vagy a Japanese Woodworking... Ami azt illeti, azt sem csinálom, csak szeretném! De óóóóriási visszalépés lenne a Japanese Woodworking posztjai közt egy IKEA polc összeszerelését látni. 

  Nem tudom jogilag mi hová tartozik. 
  Satírozzam ki a neveket, de közben legyen ott a screenshot alsó sarkában, mikor készült?
  Mert később persze bárki szerkeszti a kommentjeit, törli a posztjait... Ó, hát ENNYIRE persze nem vagyok pedáns! El van mentve, ha valaki "visszakérdezne", de nem fogom teletűzdelni a posztom Paintben szerkesztett screenshotokkal. Mindenki higgye azt, amit akar!

   Akik továbbra is maradtak, és be akarják fejezni a posztot, nekik két "érdekességet" hozok, mit nem engednék be egy "nemes célt" zászlajára kitűző csoportba:

   Egyik tag azt nyomja, hogy a Venus Project a megoldás.
   Ráadásul min-den-re!!!
   Antikapitalistanént, egyes kommentekben anarchistaként jellemzi saját magát. Büszke rá, hogy ismeri Gyulai Iván nevét, két éve mulcsozik!!! Szelektívezik is, ha jól emlékszem, very nice, fair play! ( :D ) Kommunizmust hirdet, mármint az eredetit ám! A Marx-félét! Okés, ember, akkor hogy jön ide a Venus Project videója?!
   Amikor kb. végére értünk minden értelmesen kiaknázható erőforrásunknak, akkor uccu-neki, a kommunizmus és a NEMNÖVEKEDÉS (????) jegyében építsünk fémmel, betonnal, üveggel, és kimondhatatlan nevű ásványokkal teli szupervárosokat a meglévő SZÁNTÓK (!!!) helyére, csak mert a szántók úgyis halott talaj (ebben persze benne van a féligazság, de csak a fele!), szóval azoknak úgyis mindegy! És a rengeteg acél, alumínium, üveg, meg a "megújulókhoz" szükséges ritkaföldfémek, azok része lehetnének egy - kapaszkodjatok meg!!! - lokális gazdaságra alapozott, echte kommunista gazdaságmodellnek, ami ráadásul totál demokratikus, nem ám a sztálini, meg a mostani koreai modellt követi, hanem ez azért van, mert mindenki ezt akarja!!!
   Ha ezt kétségbe vonom, kapitalista vagyok!
   Ha csak azt a részét kérdezem meg, miért nem lehetne hiperszuper látványtervek helyett a józan léptékű fogyasztáshoz visszakanyarodni, akkor ősember vagyok, aki a barlangjába vágyik, a kőkorszakba! Minden techno-optimista ezzel nyitja a vitát, ahogy a vérvegánok azzal kezdenék, hogy a kezedbe adnának egy életlen kést, és egy tyúkot, ha mondjuk épp csirkecombot eszel, hogy "teszteljenek", mennyire vagy "húsevő" valójában?! 
   Eleve mea-culpázni kell, mivel nem füstjeekkel küldöm a blogposztom! 
   És persze nem hatja meg, ha azt állítom, lemondanék a laptopomról és a modememről is, ha úgy hozná a sors... Szerinte nem kell, nem szükséges mindezekről lemondani, sőt! Azt, hogy mennyire ártunk a környezetnek, azt CSAKIS a technológia segítségével mérhetjük, szóval talán arra gondol, hogy kamerázzuk be "okosan" a legutolsó kamcsatkai görénylyukat is, meg hasonlók, és majd AKKOR tudunk csak megfelelően dönteni ökológiai kérdésekben... 

   Ja, mondd ezt a történelemben korábban előforduló népeknek, akik nem valami nagyobbat és "jobbat" akartak, hanem csak együtt élni a többi lénnyel!!! Nem feltétlen az "indiánok" a legjobb példa, lásd az Anaszázikat, Majákat! Nem akarok úgy tenni, mintha mi (fehér bőrű, zsidó-keresztény alapkultúrán felcseperedő, majd a reformáció után "megizmosodó" fajta) lennénk a felelősek mindezért a szarért! Mi csak jó helyen voltunk jó időben, vagy épp fordítva, nézőpont kérdése. Jók voltak a lapjaink, nem kellett sokat blöffölni.
  Továbbviszi ezt a logikát minden techno-optimista, és hát nem tudom máshogy értelmezni a Venus Projectet, mint egy vágyálmot, aminek kb. annyi esélye van, mint annak, hogy csillámfaszlámákon lovagoljunk be a melóba! (És persze a csillámfaszlámák kommunális hulladékot esznek, és komposztot szarnak!!!)

  Azt kérdeztem, ki állt amúgy már a VP mögé? Fizikusok, biológusok, társadalomkutatók, pszichológusok, közgazdászok, sorolhatom... Senkit nem találok, de ha épp azt írom a Google keresőbe, hogy ki az, aki talán-talán mond valami objektívet, nem része így vagy-úgy a projectkek, akkor elég nagy a homály... Ja, de ez mindkét kommenthuszár szerint annak tudható be, hogy az oktatás semmire nem jó, és aki a jelen rendszerben tanul, az hülye is marad. Ez amúgy nem gátolja meg az egyiket abban, hogy "Attenborrough-bácsira" (ő használta így), hivatkozzon, aki - szerintem (is) - eléggé avítt már valódi környezettudatos berkekben... 

   Szóval a sci-fi utópia az mehet, ahogy a csövön kifér?!

   Az  nem ér meg egy admini intést, hogy valaki a nemnövekés jegyében irdatlan mennyiségű nyersanyagot "legózna össze" egy korábban máshobgy használt (pl. szántóföld) területre, csak hogy "bebizonyítsa", hogy így egy "önellátó" városkát tudna kreálni???
   Aham, hány ezer főre?!
   Monduk 8000.... Mi a faszom?! 
   Megengedem neki a 80.000-es létszámot, az is 100.000 darab vadiúj várost jelentene, ha a csávó hű szeretne maradni a kommunista beállítottsághoz, azaz ami pl. jár a svájci bankárnak, jár a kongói bányásznak is! 
   100 EZER város!!!
   Nemnövekedés!!!
   Rings a bell????!!! 
   Vagy ez is csak az a csoport, amit semmi értelme követni, mert kb. annyi esély van a teljes félrevezetésnek, mint az építő, gondolatébresztő információknak?

   Másik "kiemelkedő" tag, aki szemet szúrt épp ebben a kb. egy hetes intervallumban, nem feltétlen a VP támogatójaként szólt bele, de azért egy ponton talán az ellenem irányuló gyűlölet egyesítette őket, és elkezdett szintén 100% nettó hülyeségeket tolni. 
   Ja, Attenborrough-t is ő hozta fel példának, már akkor úgy voltam vele, hogy az öreggel szembeni kritikákat be se linkelem, mert tiszta lett, hogy egy Öko Ken Baba a csávó, aki folyamatosan önellátó városokat emleget, hiperszuper tömegközlekedéssel, és mágnesvonatokkal, hogy ne kelljen kocsival ingázni! Az ingázás a vesszőparipája, rögtön azt is levonta következtetésnek, ha én egy példát hozok, miért ilyen fasza az útburkolat pl. a 86-os elkerülőn, akkor én biztos bejárok Körmendre ingázni... Esetleg sofőr vagyok... Csak mert meg mertem kérdezni, amúgy a városokban MINDEN szállítást meg lehetne oldani autók nélkül?
    Jól gondoljátok, erre a kérdésre egyszer sem válaszolt, csak egyre sértőbben fejtegette, milyen sötét vagyok, és biztos az olaj-, szén- és atomenergia lobbistája vagyok, csak mert nem hiszem, hogy van alternatíva. Illetve egy van, ezt azonnal mondtam is: a fogyasztás csökkentése! De itt jön a kőkorszakizás, persze...
   Szóval a mágnesvonatot hamar elkezdte elsunnyogni, mert neki azért talán kicsit jobban ment a matek, mint a másiknak, és belátta, hogy nem véletlen talán, hogy 1-2 gazdag országban létezik, máshol meg nem! Mert jelentős tőke kéne hozzá, és - valószínűleg - rengeteg idő is! De akkor ezt behelyettesítette HÉV-re, villamosra, még akár trolira is (aminek már a vonatokhoz sincs sok köze...). Kérdezem: akkor ezekkel is mindent el lehet szállítani? Akkor jött a MÁV Cargo!!! Jézus ereje!!! 

   Kívánom ennek az észkombájnnak, hogy amikor legközelebb vesz egy mosógépet, hűtőszekrényt, vagy akár csak egy nagyobb hangfalat rendel a cég, ahol dolgozik (mert valami ilyesmi a munkája, ezt büszkén kijelentetette, gondolom azért, mert bemenni a stúdióba lehet rollerrel is, nem kell neki autó, mint pl. nekünk ahhoz, hogy gazdálkodjunk egy külterületen), akkor vigye el hazáig, vagy a stúdióba gyalog, villamoson, vagy trolin!!!
   
    Na ennyi, nem trollkodom szét a Degrowth csopit kiscicás gifekkel, mert még mindig szurkolok annak, hogy észbe kapjanak egyszer, hogy érdemes lenne kissé kevésbé demokratikusnak lenni ;)
   Köves Alexandrát, az Új Egyenlőséget, a Zöld Csillagot, vagy az XR Hungary-t úgyis megtaláljuk enélkül a csopi nélkül, és ezek még csak a magyar források...
   Plussz! Kiemelném a Deep Adaptation Hungary-t, ami azért egy kicsit más, de minden elismerésem Balázsá és Krisztié, mert ugyan ők is csak ketten vannak kb. 1600 tagra, de lelkiismeretesen rászánják az idejüket, és nem nagyon látok ott olyasmit, ami ne férne bele a mélyadaptáció kérdéskörébe!
   Aki meg eddig eljutott, és tagja a (M)értéknek, ne értsen félre! Nem versenyeztetni akarom a két csoportot, és felőlem maradjatok ott is aktívak! Viszont, ha valaki a Venus Project és hasonló parasztvakítós techno-hülyeségek nagy rajongója, az tutira nincs nálunk jó helyen!
   
   Hogy legyen valami képanyag is, hát íme, ez aztán a nemnövekedés, és az antikapitalizmus prospektusa, ezt fald fel a szemeddel! :D :D 

Hegylakónapló különkiadás

   A szezonvég poszt után talán már írhatok a "hegylakó" életről is kicsit.
   Persze még a naptári télből alig telt el valami, várható még simán egy kemény március, meg alapból kis szokott tartani a fűtési szezon április közepéig legalább, a nappalok meg még mindig rövidülnek... (sokszor hetekig csak 1-2 mondatot írok egy ilyen posztba, mire kész lesz, már hosszabbodni fognak.)
   Úgy döntöttem magamban, december közepétől egy 100 napos időszakot tekintek télnek, azaz bármi nehéznek tűnt is eddig, az még "ősszel volt", és kb. március 24-25-én mondhatom, hogy most már legalább itt a tavasz.
   Persze amilyen klíma-amomáliák vannak, lehet 2019-ben március végén is lesz egy "visszavágó" a tél részéről, meg mondjuk lehet februárban simán lesz olyan, hogy szinte alig kell fűteni...

   Azt megint előrevenném: sose higgye senki, hogy minimális pénzzel el lehet kezdeni!
   Az 5 m3 tüzifa alap, a deszkák és lecek, amiket a tyúkólhoz, és a terasz téliesítéséhez vettem, kb. 30.000-be kerültek, és még a fólia, csavarok, szögek, stb. És már voltak szerszámaim. Nem túl komolyak, de azért nem kellett most megvenni pl. vésőket, kalapácsokat, barkácsszorítókat. Egy speckó zokni a vadászboltban 3000/pár! És nagyon kell! Ami azt illeti, 3-at vettem eddig, de inkább veszek még 2-t. Nem elég 1 zseblámpa és egy fejlámpa, mert van, hogy nem találod! Nem elég 3 fazék, meg 2 lavór! Még csizmából sem elég egy pár, mert amikor benedvesedik a bélés, ajánlatos lecserélni! Még szerencse, hogy abszolút nem izzadékony a lábam... De lábról és fejről azonnal meg tudok fázni, szóval a fűtés pl. azért is fontos, legyen lábfelmelegítős víz!
   Szóval szerintem nem lehet minimalistában tolni!
   Ezt mondjuk mindig is tudtam, előre készültem, amire csak lehet. Aztán meg akkor itt a következő "tanácsom": fogadd el, hogy sosem tudsz előre készülni mindenre! Nincs recept!
   Hogy miért fektetek erre ekkora hangsúlyt, majd talán később írok róla.

   Az épület kb. egy dupla pincére épített teraszos víkendháznak mondható. Meg van alatta egy ódon tapasztott gerendaház (vagy nem tudom pontosan mi a kategória). Ott tartom a 19 fős baromfiállományt. Anélkül, hogy részletesen leírnám: nem lakás célra tervezték.
   
   Sokan írtak, vagy mondták, túlvállaltam magam, és mindenkinek első számú aggodalma a hideg. Hogy majd megfagyok...
   Na, volt már itt posztom, ami úgy kezdődik (vagy ez a címe), hogy "nagy volt a pofám megint..." szóval majd március végén nyilatkozhatnék csak igazán a hidegről, de... Egyelőre a legnagyobb problémának a fény (ezen keresztül az áram) hiányát éltem meg. Amikor már délután 4-5-kor kb. nem látok semmit a szobában, az nagyon idegesítő tud lenni, és a fájdalmas dolgoknál az idegesítő dolgok szinte mindig rosszabbak, főleg ha egyedül él az ember. És, ha egyedül él az ember, még mindig lehet mondjuk kutyabuzi, és akkor persze amúgy is kikérné magának, hogy egyedül él, mert a kutyája is személy... De én csak kutyamegőrző vagyok, nem voltam sose kutyabuzi. De még csak macskabuzi sem, azaz Manci se számít. 
   De máris elkalandozom... Egyedüllétben az internet kb. köldökzsinór a "többiekkel", és ha nincs áram, akkor ugye nincs net. És olvasnék könyveket, de valahogy sikerült valami jó szar fejlámpát is vennem, és hát nem egy élmény azzal olvasni... meg mondom, nem akarom sokszor bizonygatni, de nem vagyok antiszociális típus. Ezzel együtt meg imádom sokszor, hogy egyedül vagyok, mert ez is kell, csak épp kell(ene) az a varázsütésre előálló szitu, hogy alapból ugye magam vagyok, de benyomom a laptopon a power gombot, és a neten meg "velem van" aki akar, meg akit én akarok ;) 
   Ha nincs áram, néha-néha lementem a Vadvirágba, de mivel majmot nem kéne banánszállító konténerhajón szabadon engedni, sokszor több volt a kár, mint a haszon...

   
   Lehet ám egy ilyen "kivonulás" mindenkinek segít kicsit megtalálni az igazi énjét? 
   Hát, én tényleg ajánlanám, kóstoljon bele mindenki, érdekesnek érdekes. Nem kell elköteleződni örökre, nem kell ökomártírkodni, de érdemes kipróbálni, és hát persze nem csak mondjuk júniustól augusztusig...
   Hogy "lusta" lennék, az vitatható. Kampánymunkás vagyok. Belelendülök és elfelejtek enni is, máskor meg visszabújok az ágyba 'sztlevanszarva!
   Ez okés, de amikor mindennek tétje van (vagy lehet), akkor mégsem okés. Néha erőszakot kell tenni magamon. Na, akkor vagyok általában ideges. Ha a (6-700 lépésnyire lakó) "szomszédaim" néha egy óriási ordítást hallanak, sosem azt jelzi, hogy nyílt törést szenvedtem. Nem vagyok egy hímsoviniszta típus, de egy pasi amúgy se ordít, ha valami fizikailag fáj, ebben én se vagyok kivétel... Nem, én akkor ordítok, ha valami felbasz. És van olyan sokszor. Szóval a #Hegylakónapló is igyekszik azt tükrözni, hogy ez itt ám nem a "béke szigete", de emeljétek négyzetre és szorozzátok meg pível, csak, hogy kerek legyen a kép!
   Geci sok idegesítő dolog van, a kihűlt lábujjaktól kezdve, amik miatt abba kell hagyni a munkát, a berepedt ujjbegyig (szintén a hideg, meg a szárazság kombója), meg amikor valamit még este kint felejtettem, amikor már bebarikádoztam az ajtót, és vígan fűtök. Meg hogy a rövidtávú memóriám szart sem ér, és lassan azon parázok, mindent fel kell-e majd címkéznem, és akcióterveket plakátolni ki a szobában és a teraszon?! És még csak 42.......
   
   Na, és a "kivonulás" mibenléte is olyan, mint a falusi élet: lehet mondjuk nincs 50 árnyalata, de nem is ugyanaz nekem, mint - bocs, csak ismert nevek miatt hozom fel - Zaka Dominikának, vagy Paulicséknak, vagy Tóth Rékának, amikor még a Boldogszer fantáianevű helyen éltek az 5 gyerekkel, meg az akkori párjával.
   Számomra egyszerre önkéntes "vállalás", és kényszer is!
   És - (fontos!) - kényszer nélkül lehet nem tartanék itt, azaz nem véletlen, hogy úton-útfélen a kényszrítő erőt, egyfajta "öko-diktatúrát" reklámozok, mind személyesen, mind a csoportomon keresztül. Vannak persze nagyon nagy spílerek, akiknek megy kényszer nélkül is, de egy Faith No More számból kiragadva: "But me, I'm just a man." És a nagy spílerek aránya mindig hangyafasznyi lesz a tömeghez képest, azaz a kényszer jelenthet szerintem csak kézzelfogható megoldást.
   Egy példa erre: vízzel való viszony.
   Imádok fürdeni! Ehhez képest most néztem az IBC tartályt, amibe 2 hete 500 liter vizet hoztunk: 300 liter felett áll! Kb. 2 naponta elmegyek a kúthoz egy 10 literes kishordóval és egy 5 literes ásványvizes kannával, ez az ivóvíz-főzővíz. A többi célra használom az IBC-be hozott vizet, kiegészítve némi természetes csapadékkal. És nem esz meg a kosz! Mármint a testem nem eszi meg, az ingatlan takarítása nyilván jócskán eltér egy közművesített ingatlan takarításától, de azért nem gázolok bokáig a sárban a szobában sem ;)
   Előző albérletemben nem volt vízkényszer, és hát nem mondom, hogy le is szartam, jöjjön, ami a csövön kifér, de nagyságrendekkel többet használtam el. Ilyen az emberi természet...

   
   Az, hogy mennyire van alattam "biztonsági háló", vagy sem, és alapvetően mennyire magasan kísérlem meg a trapézmutatványt, még elválik...
   Nagy háló semmiképp nincs, mert pl. nem milliomos családból származom, sőt!
   Nagy bizonyítanivalóm sincs ám, nem azért írok! Azért írok, mert nekem ez betegségem és/vagy hobbim. Ennyi.
   Valamiféle bizonyítanivalóm mégis van: saját magamnak. Hiszen erről papolok már vagy 6-8 éve legalább, de már azelőtt is megvoltak bennem a csírái: természethez közel élet csak az élet!
   Ezt meg tudással, és becsülettel kombinálva manapság nem lehet úgy megélni, hogy mondjuk elkaristolok valahol és aztán "amikor tehetem" túrázok, sőt! Elmegyek mondjuk Thaiföldre, Afrikába, Dél-Amerikába "megélni", milyen helyek vannak még mindig az úgynevezett érintetlen természetben! Bocs, tudom érzékeny pont, de a repcsivel utazgatósok nekem azán szelektívezhetnek, meg használhatnak intimkelyhet, mosipelust, meg fasztudjamit, de vagy csak mentegetőznek, vagy totálisan figyelmen kívül hagyják azt a tudást, amit már egy átlag internetező is képes egy átlag intelligenciaszinttel kiszámolni...
    Szarfej vagyok, mi, hogy ezt így bedörgölöm az orruk alá? Ez van...szarfej vagyok. Ha jófejeket akartok, tudok neveket ajálani, kit kövessetek, és ez most NEM cinizmus, szerintem tényleg jófejek!!!

   Akkor sem utazgatnám már körbe a világot, ha nyernék a lottón, csak mondjuk akkor elfürdenék napi 100 liter vizet, mécseseket égetve és bálnahangokat hallgatva a laptopon, az kurvaélet! De újra is használnám azt a fürdővizet, ahogy az előző albérletemben is legtöbbször megtettem, pedig csatornadíj nélkül kb. 350-400 forint volt egy köbméter, ha jól emlékszem...

 

   Szóval "a szükség nagy úr!" - rémlik valahonnan gyerekkoromból, mint ahogy az "egy gyomorba megy!", amikor nagyszüleim ki se törölték a tányért bableves leves után, és pakolták rá a cukros mákostésztát, és nekem az nagyon nem volt kóser. És mániákus kézmosó voltam kb. 5-6 évesen, mert valahol hallottam a bacikról a rádióban, vagy a tévében...
   Minden generáció egy kicsit "elkajmul" az előzőhöz képest, mármint ha nagy átlagokat vonunk persze! Nyilván vannak most újító fiatalok és avarégetős, szemétégetős nyugdíjasok, de a nagy átlagban sajnos verjük be az újabb koporsószegeket, és valahol nekem ez jutott küldetésnek, hogy - megint hangsúlyozom, valamelyest kényszerből, de javarészt tudatosan - visszaöltsek egy generációnyit legalább... csak, hogy megmutassam: lehetséges!
   Hogy "kövessenek", azért?
   Ugyan már!!!
   Ez már tényleg csak afféle intellektuális, morális maszturbáció, bevallom! Ha meglepetés érne még, hogy mégsem az, hát én lennék a legboldogabb, higgyétek el! Ha "segítenék elérni a kritikus tömeget", vagy faszomtudja... De kb. azt érzem, mint valami tanmesében a szerzetes, aki megcsúszik a szakadék szélén, és kapaszkodik egy gyökérbe, de felette megjelenik egy éhes tigris, és hát... a gyökér mellett észrevesz egy szem szamócát, és rácsodálkozik: "Ez a világ legszebb szamócája!"... Na, és kb. azt mondanám:
   - Azt a geci kurva életet! Hát nem hiszem el, hogy két hete azért könyörgöm a sorsnak, bárcsak találnék szamócát, oszt tessék!!!
   De tudnék még eközben nevetni!
   Az a lényeg!

   Szóval technikai részletekkel nem nagyon jövök most, esteleg a Facebook-on ott a profilomon (némiképp szűrőzve, nem publikus) néha az infó, milyen a "hegylakó" élet, de valahogy érzésre ilyen: keserédes, gyönyörű, viszontagságos, idegesítő, lélekemelő, kalandos, váratlan fordulatokkal teli, "nevelési célzatú"...
   Egy valami nem: nem kerek!
   Hogy miért nem, azt majd talán másik posztban...
   
 

   
 
 
  

Indián nyári kis, színes naplómorzsák 2.

   Azt hittem, ez valami "sorozat" lesz, legalább 4-5. epizóddal, de ahogy írtam: nagyon le vagyok maradva, szóval most - még amíg emlékszem - kábére, és gyorsban leírok 1-2 halvány emléket szeptember közepéről.

   Az egyik a komposztépítés a Lajostanyán. Kicsit késtem, 4-en már dolgoztak, amikor beálltam. Kaszálás kézzel, damilossal, és ennek halmokba rakása, itt tartottak asszem. Én elkezdtem szétbontani a régi komposzthalmot oltóanyagnak. Meg leraktam kb. 2 m szélesen és 10 m hosszan a szalma alapot az egészhez.
   Aztán a kistraktor utánfutójárara villáztuk fel a halmokat (jó méteres, akár másfél méteres gaz, sok parlagfű is, olyan egyenetlen talajon, néha melléléptem, és féltérdig beestem valami keréknyomba.). Ezután elkezdtünk az alapra nyers trágyát, ezt a kaszálékot rétegezni, miközben a régi érett komposztból vízzel áztatott "oltóanyagot" és slaggal még jó sok vizet locsoltunk. Ez amolyan 4-5 emberes munka, egyikőnk néha el-eltűnt, pl. amikor Ágit megcsítpe a darázs, mert ő allergiás rá. Sajnos valaki még bele is lépett a fészekbe, ami közvetlen a halom végén volt, egy almafa alatt, szóval akkor a slagosnak folyamatosan őket is locsolni kellett, ne tudjanak támadni. Engem egy méh csípett kézfejen, de én nem vagyok allergiás. Hálistennek a parlagfűre, meg egyéb ilyenekre se, különben maga a gizgaz mozgatása is betett volna.

   Összességében szerintem kb. 4 óra alatt raktunk egy kb. 2x1,5x10 méteres halmot, amit persze majd később többször át kell forgatni, az elsőről már ki is maradtam. Nem jártunk előtte v utána sámántáncot, nem áldottuk meg, sem a rá következő ebédet, meg amúgy kb. szerintem 2-3 havonta vannak ilyen csapatmelók, szóval nem afféle "ökofalu" közösség ez, mégis kaláka, mégis közösségi munka! És ennyi. Hogy amúgy a fűkaszát és a traktort is elítélhetném? Csinálja csak ezt meg valaki ezek nélkül (főleg traki nélkül elhurcolni azt a sok szart!) és utána dumáljon! Én "otthon" pár kis kupaccal bíbelődtem, forgatgattam ásóval, kiskapával, és imádtam beletúrni a közepébe, szagolgatni, ahogy már kb. beérett, de annyi lett csak, amibe pár muskátlit el lehetne ültetni, szóval a gazdálkodás, meg az önellátás az már a next level, és értem én, hogy a krisnások ökrökkel dolgoznak, de azért lehetne számolgatni, mikortól éri az meg...

   Ja, de ez még előző nap volt, mert még nem volt méhcsípés a kezemen:  mentem ki Gilihez (akinek a pincére épített víkendházában lakom most már október közepétől) körülnézni, és találkoztam a telekszomszéddal, Öcsi bácsival, aki két kb. korabeli nővel jött le a lejtőn. Hamar kiderült, az egyik a nővére, másik a húga. Nagyon kedves, értelmes öreg asszonkák voltak, de nem ám abból a világfájdalmas falusi nénike szériából, aki úgy áll fel a lócáról, hogy "Jajjistenemsegítsmeg!". Egyik talán 70, másik 65, nem emlékszem, de ahogy együtt szüreteltelgettük Gili szőlőjét (ja, igen, mert megkértek, segítsek kicsit, és hát persze! Random közösségépítés, csak úgy mondom ;), azt láttam, hogy a magyar "egészséges, mint a makk" francia verziója igaz rájuk, ami fordításban "erős, mint a tölgy"! A fiatalabbik volt a beszédesebb, kiderült, hogy valami veje az egyik alapító tag Nyimben, és a lánya meg valami amerikaihoz ment nőül, és a pasi kb. 3 hónapot dolgozik a "mainlanden", de amúgy Hawaii-on laknak, és az idő nagy részében ők is csak úgy elvnnak "ház körül"... amit nemrég elvitt a láva, dehát odaseneki, mindezt szintén totál mosolygósan mesélte. Amúgy is milyen tiszteletreméltó dolog, hogy a nehéz vasárnapi ebédet akarták csak a hegyen lejárni, de hogy az "öcsi" befogta őket ehelyett szüretelni, az semmiféle visszatetszést, méltatlankodást nem szült, ez a dolgok rendje, és hálistennek egyszálpólós idő van, és minden klappol!
   Namost, ez számomra csak egy csodálandó dolog, mikor leírom, nem akarom, bárki is valamiféle "ferdítéssel", romanticizálással vádoljon, mert én echte városi vagyok, és már belémivódott ez, szóval felismerem még ezt az autentikus falusi mintát, mert még nagyszüleim ezt élték meg, de már szüleim is csak ebbe születtek bele, középsulisként már elkezdtek városiak lenni, és majdnek nyugdíjas korukra tértek csak vissza faluba. Szóval nem csoda, hogy pl. szüleimre sem, magamra sem mondanám, hogy "robuste commu une chene", jómagam tele vagyok mind lelki, mind testi torzulásokkal, és csak ennél inkább csodálom az ilyen fajta egész-séget! Még maga Öcsi bácsi is, aki asszem 67-68, olyan szálkás, mint Iggy Pop, és jobban elbírja a vödröt, mint én, égő cigivel a szájában is, pedig végigpiálta az életét. Az ilyenre mondják, asszem, hogy úgy kell majd agyonütni!
   De az egész-séghez: nem csak testi épség van itt ám! Elbeszélgettünk a világ dolgairól, és - a már akkor is szokatlan - meleg, és a szőlőtermés kapcsán, még a klímaváltozásról is, és pl. mind a két asszony simán tisztában volt a dolgoknak legalábbis a biológia természetével: minél több erdőt vágnak ki, annál rosszabb lesz, mert nincs, ami szabályozná a vizeket, vagy a szeleket, esőket. Abba persze nem mentem bele, hogy mindez a világgazdaságra vezethető vissza, meg persze tudom-tudom, nem csak ilyen vidékiek vannak, hanem az avarégetős, műayageldobálósok, vagy a kúriábanlakós, golfgyepetnyírós, valójában városi életet élők is, de azért üde volt megtapasztalni az általános tájékozottság szintjét egyszerű falusi nyugdíjasok körében.
   (Most elképzelek egy kommentet Öcsi bácsi hugától, aki valamiért elolvassa ezt a posztot: "Drágám, az ELTÉ-n voltam tanszékvezető nyugdíj előtt, csak mondom ;)" ) Ki tudja? Én már semmin nem lepődök meg... 

   Na, és még a Mikó embere is meghozta szőlőszüret közben az 5 m3 tüzifát, és mindezt valami jó ómennek vettem, és ezt is megállapítottam magamról: tökre babonás vagyok! Csak az a baj, hogy a hitem ("Istenem") vesztettem el valamikor, remélem csak ideiglenesen, mert, hogy idézzek az "Isten tudja" c. könyvből: "Az ember Isten nélkül olyasmikhez folyamodik, mint a boszorkányság meg a vallás."
   (Jelzi, mennyit olvastam, hogy most elővettem a könyvet a pontos idézet miatt, és pontosan tudtam, hogy ez a 68. oldalon van! Van bennem egy kis autista vonal szerintem a számokkal, dátumokkal...)

   És akkor még kicsit rövidebbre fogva: a komposztépítés után másnapra jól bedagadt a kezem, de azért elmentem Attilával gombászni, mivel kicsit messzebbre mentünk, kocsival, egy jó lelőhelyre. Őt csak a vargánya érdekelte, de ha látott mást (galambgombák, tinóruk tömkelege volt még), szólt, én meg szedtem mindent, amit csak bírtam, bár eléggé kifáradtam, mert mindig utána kellett szaladni, hiszen ő csak céltudatosan ment előre. Meg a kezem is rajzfimesre dagadt így másnapra, és lógatni már nem is tudtam, de abszolút megérte, mert még a Lajostanyán használhattam az aszalót is, és lett egy nagy befőttesüvegnyi gombám télire! (A nagyobb üvegek a vegyes savanyúval kb. 8 literesek, viszonyításképpen.)

Töredékek május, június

Már néha írtam: amolyan naplóféle ez itt néha, mert amit nem írok le, sokszor elfelejtem, vagy legalábbis elhomályosul.

Szóval csak úgy kábére tegnap [ amit már nem tudok, amikor elkezdtem mi volt a tegnap, de kb. május eleje-közepe közt ]
Reggel lerollereztem a Lajostanyára, de úgy, hogy a kezemben a rollerkormányon volt egy pedál nélküli játékbringa is, a 2 éves Vincéé. Mivel előző nap ők jártak erre hogy a tőlük kölcsönbe kapott bringám elvinnék egy kis túrára, cserébe lerakják itt ezeket :D
Na, én meg amúgy is be akartam köszönni, már nem is tudom miért. Lámpát kérni kölcsön a keltetőben lévő tojások átvilágításához? Vagy épp vittem 1 doboz tojást, mert heti 20-at barterezek tejre, sajtozáshoz? Mindegy.
Nem rollereztem vagy 30 éve szerintem, paráztam is a lejtőn, meg tudok-e állni...
Aztán mivel előző nap a nyári záporban kint hagytam a telefonom, kaptam egy régi kis telót is kölcsön, meg mondták h mindig szokott lenni valaki a háshágyi községházán, és ott lehet térképmásolatot kérni, aztán megnézni milyen szőlőhegyek vannak, mi eladó, vagy pl. melyik a Bercié, aki már megvett párat, de amúgy meg még vagy 10 évig úgyse költözne ide, szóval lehet kooperálni, így hazatekertem, beraktam a kártyám a telóba, némi kápét a zsebembe, meg a személyit, lakcímkártyát, és betkertem Háshágyra.
Ezt amúgy olyan Pierre Cardin (turis, persze) ingben, Tisza cipőben, de közben térdig sáros mackóalsóban, Robinson szakállal és Surda sapkával, csak hogy kb. meglegyen az összkép a bolond gyüttnent sablonhoz.

Na, a hivatal zárva, előző nap (22-én) kitették, hogy ezér-azért 23-án nem lesznek.
Szóval akkor már közel a Nemzeti dohánybolt, ahová néha beugrottam mondjuk kis sörért, és a dohánybolt és a kocsma egy családé, az előbbi egy kis kuckó a ház előtt, csengővel, a nyitvatartási időben vagy a házból, vagy lent az alagsori kocsmából kijön Ancsa (akivel most kb. 6. alkalomra tegeződtem le, mert mégis ő a nő, dehát nekem meg ősz a fél szőrzetem, mostanra megkockéztattam, lehet-e így, illik-nem illik...). Na, mindezt azért, hogy megkérdezzem a hivatalról, meg a térképről, de erre mondta hogy épp van 3 törzsvendég lent, menjek le, ők majd sokkal többet tudnak.
2 öreg, egy kb. korombéli, aki amúgy fullra Ausztriában él, ott is van bejelentve, meg minden, csak itt is van egy háza, néha visszanéz.
Na, kaptam is az infót ezerrel, hogy ezek is meg azok is biztos eladnak egy szőlőhegyet, mert nem kell, nem bírják, elvadult, vagy az örökösöké, akik akár Kanadában is lehetnek, meg stb.
Egy pohár sör alatt láttam, inkább lebeszélnének, ne menjek ki a "vadonba" úgyse bírom, szóval nem az Öreghegy, hanem a Vashegy, mert ott van víz-gáz-villany, meg minden, de én persze semmit nem jegyeztem meg az info-lavinából, csak mondtam nekem kb. mik a paraméterek, felírtam nevem-számom Ancsának, aztán jött egy másik ilyen (vagy remélem nem ilyen) kiköltözős-hegylakó, akit idefútt a szél és pl. nála a hegyen idén nyáron már mini jazz fesztivál is lesz, de hogy sok másra nem használja a telkét az tuti. Hogy "véletlen" ugrott-e be ő is kb. 11:30-kor a kocsmába, vagy ez menetrend-e nála, az mindegy is, nekem épp menni kellett úgyis, mert eső után gondoltam gombászás ürügyén "erdőzök" is egyet, amolyan dublini phoenix-parkos módra, amikor a séta a lényeg meg a faölelgetés, a gomba csak bónusz, esetleg.
Szóval a dohányboltban vett 2 doboz sörrel mentem a Háshágy és Velence közti erdős részre, már van is ott egy kedvenc kidőlt fám, amin mezítlábas egyensúly-gyakorlatokat lehet végezni, ami jó a tartásomnak, mind fizikai, mind lelki értelemben.

Ehhez egy korábbi képet tudok csatolni is, mert most nem tudok fényképezni, sajnos, pedig vagy 6-7 féle gombát is találtam, és háromról legalább kábére tudtam milyenek, és kis mintát elraktam, mert másnap (azaz ma, 24-én) menni kell gyógytornászhoz, és a piacon legalább tesztelem, igazam volt-e kábére? (Igen! Yesss!)

Szóval elbohóckodtam, elüldögéltem, elgombázgattam, elgondolkodtam.
Eszembe jutott (!) pl. az a közhely, amit legutóbb Hetesi Zsolttól hallottam, hogy az emberben valami genetikai kódolás az üres terek szeretete, merthogy a szavannákról származunk... Több tízezer éve ott lett kb. ember a majomból és amikor túl sok a dzsumbi, ott lapulhat az oroszlán, és ezért a sok hülye kertvárosi pázsit, meg az olyan parkok, mint a Phoenix, Dublinban, ahol max. 10 méter széles fás sávok, vagy kisebb fás ligetek vannak, a többi meg a több száz méter átmérőjű gyep és legelő (szarvasoknak).
Dehát ez nekem elég gyanús, főleg amikor én ilyen bükkös-féle erdőben érzem a leginkább kiegyensúlyozva a lelki békém, biztonságérzetem és az esztétikai éleményem is.

Miért jó ez?
Namost ahhoz elég ritkás, hogy kb. 100 méterre lehessen látni-hallani is. Senki sem lephet meg, mert már egy rigót is meghallani, egy őzet meg több száz méterről is akár, olyan a csend. De ha mégis meglepne (mondjuk egy oroszlán), azért van elég fa, ügyes ember pl. fel tudna mászni. A szavannán ezzel szemben (javítsatok ki, ha tévedek) ha épp nem tapossa le az elefánt v. nem legeli le a gnú, akkor elég nagy a fű, hogy úgyse látni semmit embermagasságból, viszont menekülni meg nem lehet semerre, ha 2 facsoport közt több száz méter van...
Meg alapból kérdés bennem, hogy a föld klímája vajon nem volt pöttyet más akkoriban mondjuk Etiópia, Szudán meg az emberiség bölcsője felé akkoriban, amikortól mi emberek vagyunk? Mert hogy MA szavanna (vagy félsivatag) az okés, de 60.000 éve mondjuk lehet jobban hasonlított egy ilyen szép szálas bükkerdőhöz a táj...
Na, szóval, kérdések és kérdések, ez tesz minket emberré (sapiens), nemde? Még ha Hetesi Zsolt is mondja, én akkor is megkérdem, már bocs, de vajon biztos igaza van?
Nem tudnék-e 2-3 más okot mondani az angolparkokra és szuburbiákra, miért terjedtek el, mintsem a genetikai kódunk? De tudnék!

Ez csak úgy eszembe jutott most, hogy tegnap eszembe jutott, de amúgy meg 3 nap múlva kitörlődne teljesen.

Aztán az erdei kitérő után nem sokkal meg volt beszélve
..........
hogy mi, azt elfelejtettem, mert ennyire volt épp erőm akkor leírni, ez a tipikus "naplómorzsa", amit nem is tudom már miért írok, talán megszokás...

Ma [ Június 16. ] tovább, most pl. tudom is miért: eddig reggeltől meg sem álltam, most ebédeltem rendesen, sziesztázni nincs idő, szóval amíg leülepedik a kaja, akár írhatok is pár sort.

Pont 4 hónapja érkeztem. 
Egy-két dologgal kezdek már tisztában lenni, főleg azzal, mennyi mindent kell még megtanulni és/vagy megszokni ;)
Na, az első: elektromos áram nélkül már biztos meghülyültem volna, szóval azok a vadregényes elképzelések, hogy majd egy minden közmű nélküli dzsindzsás szőlőhegy is jó, ahová egy kis minimál menedék-kuckót építek, hát az 100% felejtős!

Pedig pl. ezért mondtam, hogy a kézzel mosás nem is olyan nagy baj, és ugye a mosógép lenne az egyik nagy fogyasztó... Hát most már kezd a faszom kilenni a kézzel mosástól is, mert olyan a szitu, mint a kutya amelyik megpróbálja elkapni a saját farkát. Valami mindig ázik, vagy a mosószeresben, vagy ecetesben, vagy öblítősben, és ez még csak a napi szükségletek miatt, mint pl. alsónemű, póló, ing és zokni, aztán ha sorra kerül az ágynemű na az már akkor túlmegy egy határon néha.
És mivel nincs mikró (mondjuk az nem is lesz), azaz mindent külön edényben melegítek meg, szinte ugyanezt érzem a mosogatással is, de azért mosogatógép se kell, csak mondom: elég sziszifuszi meló ez is. 

A meggy a kedvenc gyümölcsöm, de pl. egy órba telt egyik nap, amíg kb. egy kilót leszedtem, na meg közben a számba is tömtem, az reggelinek jó volt. Viszont abból a kilóból meg másnapra már 30 deka tuti megromlik, még konyharuhán ügyesen szétterítve is, azaz kb. szerintem szedni se érdemes, csak amennyit épp megeszek. 

A kertben kártevők, de még nem is panaszkodhatok, még őz vagy szarvas nem rongyolt be hátulról, a paradicsomok nem gombásodtak be, az erőspaprika szép, a salátát versenyben lehet enni a csigákkal, de más dolog nincs vele, a hagymával meg még annyi se. De azért, hogy szintén ebből mi az ami pl. eltehető (és van is hozzá tudásom/kedvem/energiám, hogy eltegyem) az már megint egy meggondolandó faktor!
Esküszöm a tél sokkal egyszerűbb volt, amikor a puszta túlélés és a rövid napok miatti "jaj, de jól kihasználtam az időt!" érzés, meg a gondolkodást nélkülöző fizikai munkák, különösen a fahasogatás, valahogy nagyobb megelégedettséggel töltik el az embert...
Most meg mindig ez az "azt se tudom, hol áll a fejem!"
Vagy legalábbis sokszor.

Még a tojókra gondoltam úgy az elején, hogy alig van velük dolog, alig esznek, ehhez képest elég tojás van, szóval hurrá! Aztán betegség, meg róka, meg azért az ól kipucolása sem egy gyerekmatiné. 
De mást nem csinálnék akkor sem, szóval ezek nem panaszok, csak hogy senki ne gondolja, hogy valami kis Édenkert az élet, ezeket néha jó tisztázni! Magammal is, persze, azért írom le, afféle kis naplókarcolatok ezek.
Majd letisztul szépen minden!

Fényképezni nem tudok most se, de pár napja kölcsönkaptam egy gépet, csatolok még abból valamit:



Kapcsolódó posztok:

MűPa 2.
Beteg és rokkant Punkok...
MűPa

MűPa

6:12
Már visszatakaróztam, fejben már megírtam a posztot is.

Magamtól kelek minden nap, általában 5:30 és 6 óra között. Független még attól is, ittam-e előző nap, vagy xanaxot vettem be, a különbség csak annyi, hogy utóbbinál egyből megvan az egyensúlyérzékem is, és a papucsba egyből beletalál a lábam...
Ez az "ittam-e előző nap" egy külön poszt lehetne, a mély-vidéki élet veszedelmeihez éppúgy hozzátartozik, mint a kis mennyiségű, de folyamatos vérveszteség, vagy a fülledt időben mindent átható ganéjszag.

Szóval már most iszom a ganodermás-mézes kakakóm, merthogy nem kávézok, de valami kell így visszmelegedni, mert amióta tél után kábé azonnal nyár lett, csak épp egy mackóalsót és klumpát rántok magamra, hogy mégse pucéron menjek be a tyúkudvarba kirakni a vizet és a darát, meg a patkányoknak a takarmányos hordók mellé a mérget. Kissé hideg még zokni nélkül, de aztán gyorsan megmosom a lábam, átdörzsölöm törcsivel és pont jó.

Most még van víz az aknában is, onnan merem ki vödörrel, amíg lemegy egy program a takarmánydarálóban (kukorica és búza), addig kényelmesen kimerek vagy 6 vödörrel és "elárasztom" a melegágyást, mert az agyagos fődet jobb így locsolni, mint felülről, mert akkor összeáll a felszínen és csak csunyáskodik.
Szóval patkányméreg ki, tyúkok rendben, már írom fejben ezt a posztot, amit az ihlet:
"ELSŐ VÉR"

Eszembe jutott ugyanis már hetekkel ezelőtt, hogy aki vidéken nem látja naponta a saját vérét, az valszeg gecilusta, vagy 39-es lázzal fekszik egésznap.

Ez már ekkor jutott eszembe, amikor épp a kalapáccsal vertem le egy darab bőrt a körmöm alatt:

Horzsolás, karcolás, leütés, szálka, tövis, vagy minimum egy combon vagy alkaron szétkent szúnyog, ami már megszívta magát. Hálistennek szögbelépés még nem volt, azt remélem hatévesen kipipáltam már egész életemre.
Kullancsok engem nem szeretnek, halleluja!
Manciból szedem ki őket rendszeresen, a tyúkok nagyon szeretik.

Szóval ma pl. már reggel hat előtt véreztem, ezért jutott eleve eszembe, írok a vidéki életről azoknak, akik amúgy mindig csak a Dominika-féle álomvilágot képzelik el, ahol friss tej illata és cseresznyevirág-szirom száll a levegőben egész nap...

NEM PANASZ!
Csak rialiti: nitrogénszag, kullancs, por, légy vagy szúnyog, vagy mindkettő, meg még a méhek, darazsak, na ezek szállnak a levgőben a virágszirmok mellett.
Meg a káromkodások, amikor a kínai klumpát is átlyikasztja a kaszálás után ottfelejtett tövises ágacska alattomos tüskéje. A csaláncsípés az semmi, az egy elfogadható kompromisszum annak fejében, hogy a picsám ne izzadjon a hosszúnadrágban...

Szóval az első vér ma megvolt, és viccesen nézett ki, kábé mintha Krisztus támadott volna fel a harmadik napon, hogy meglocsolja a palántákat, mert a tanítványok csak az Újszövetséget szövegezték és ilyen földi dolgokra már nem volt eszük, persze, hogy palánta, meg takarmánydarálás, patkánymérgezés, meg a többi.

Ja, és a Mackó, a kb. egy kilométerre lakó bernáthegyi, aki ennyit ingázik hajnalban, csak azért, hogy ideszarjon a kertbe, az is már akkora span, hogy ma az orgonabokornál konkrétan a nyakát masszíroztam, miközben bedomborított, és csak nézett rám boci szemekkel. (Bezzeg amikor a portája felé járok ugyanúgy acsarog rám! :D ) Aztán még láttam, jelölni is akar, és a ház sarkánál arrébbtoszogattam:
- Legalább ne az én biciklimre, könyörgöm!!!

Ja, mert már egy másik bicikli is van, itt találtam vagy 4 napja, és még mindig senki nem csörgött, nem írt, hogy ki kapott épp errefelé defektet és hagyta inkább itt a ház falának támasztva, minthogy továbbtolja.
Szóval egyes kis falvakkal ellentétben, ahol harapós kutya kell minimum, hogy a kint felejtett sarlót vagy kalapácsot el ne lopják, itt a magamfajta trehány, mindent szerte-széjjel hagyó, saját kutyát etetni lusta ember is elvan, mert nemhogy elvisznek valamit éjjel, még így "teremnek" a dolgok.
Az egyetlen dolog, ami hiányzik nekem, az csak valami 4 méteres sövény vagy tujasor, hogy azt a mackóalsót se kelljen már felhúzni reggel, hanem csak a klumpát, amikor kimegyek a "csajokhoz" reggel.

Hogy mi a MűPa a címben?
Hát a műparaszt persze.
Egy pillanatig se hinném, hogy 40 év kiesést valaha is bepótolnék, főleg ha olyan szomszédom van, aki ilyenkor már lehet a traktoron ül, mikor én a ganodermás kakaót iszogatom, és nem 20 tyúkot lát el, hanem 50 birkát, egy lovat, meg még ki tudja mit, és eszébe se jutna bogposztokat írogatni :D

Fordítva: Nem vagyok ambíciózus; lassú életre, egyszerűségre vágyom

    

   Eredeti cikk >>> ITT

Mivel az eredeti illusztrációk lehet jogvédettek, betettem pár saját fotót helyette, amiket csak épp úgy éreztem, nekem passzol a szöveghez...

   Nagy terveket gyerekként sem dédelgettem.
   Úgy nőttem fel, hogy csak a boldogságom építettem.
   Aztán a brutális világ elkapott. Megrázott, mint a rongyot, és rámrivallt: "Hogyhogy nem kell a nagy ház?! Autók?! Szobák tele puccos dolgokkal, amik csak vannak, de nem sok értelmük van?!"

   Pislogtam. Aztán lassan megtaláltam a hangom.

   Lassúságra vágyom! Egyszerűségre!
   Arra, hogy amikor felébredek, figyeljem a légzésem. Belemarkoljak a takaróba, érezzem ahogy az ujjaimba visszatér az erő, ahogy lassan elhagyom az álmok világát. Ott akarok maradni még picit, ébredés után, és nem csinálni semmit!

   Érezni akarom, mikor elég, anélkül, hogy az Órarendem kopogtatna az elmém ajtaján egy feltekercselt tennivaló-listával! Sőt, inkább nem is akarom az Órarend Urat látni! Merthogy, látod, a lényeg az lenne, hogy az életem legfontosabb törvénye ez legyen: LENNI! Az új szabályzat. Az új trend.

   Olyan életre vágyom, amiben a küszöbömön túl az óceán köszön, és a homok ragaszkodik hozzá, hogy süllyesszem lábujjaim a meleg testébe. Egy életre, amiben az öröm természetes. Nem olyasmi, amit hajkurászunk, vagy megvásárolunk. Olyan inkább, amit minden áldott nap a két kezemmel teremtek meg. Olyan életet akarok, amiben a munka az odaadás szinonímája. Egy részem, amely kinyúlik a világ felé, hogy megérintse, szeresse és gyógyítsa.

   Rendben van, hogy sosem érdekelt a milliós fizetés?
   Rendben van, hogy sosem izgatott egy Chanel ruha, inkább kinyúlt pamutpólókban érzem jól magam, akik emlékeket lélegeznek ki és be?
    Rendben van, hogy csak annyit szeretnék, hadd csináljam mindazt, amit szeretek, análkül, hogy meg kellene magyaráznom; "miért"?! Nem csak a világnak, de magamnak is?
   Rendben van, hogy mindaz, ami érdekelt és érdekelni fog, hogy nyugalom és biztonság vegyen körül, de semmiképp nem az, hány emberenek tetszenek az alkotásaim?
   Rendben van, ha csak annyit kérek, hadd alkossak még, és még, és még egy picit?! 

   Mert én nem azokat a dolgokat akarom, amit ez a világ elvárna tőlem, hogy akarjak. Azokat akarom, amit a lelkem halkan a fülembe suttog. Egy életet, amiben a testem nem küszködik, hogy belegyötörje magát egy kisebb derékbőségű ruhába, inkább felvesz egy másikat, ami alkalmas arra, hogy a réteken táncoljon benne. 

   Rendben van, hogy sosem akartam egy villát, vagy egy jacuzzit? Csak azt, hogy lássam a világot, ahogy van?
   Rendben van, hogy szeretek idegenekre mosolyogni, hogy érezzék a szeretetet, ahányszor csak erre esélyem van?
   Rendben van, ha szeretek belenyúlni egy ragacsos pudingba, és játéknak veszem, ahogy az útjelzőfényeket "esszük" az autópályán?
   Rendben van, ha a legvalószerűtlenebb emberekkel szeretek barátkozni: a hibbantakkal, művészekkel, a fürdőszoba-énekesekkel és a saját tükör előtt táncolókkal. meg akik belekönnyeznek a saját írásaikba?

   Rendben van, ha nekem így van rendben, ahogy vagyok?
   Rendben, ha most nekem épp oké, épp mert szeretem azokat az egyszer-az-életben embereket, akiket épp most szerethetek?
   Renben van, ha nem akarok túl sokat, csak annyit, hogy az elmém és szívem képes legyen fejlődni?
   Rendben, ha a sikert én aszerint mérem, mennyi az öröm, ami a szívemen keresztül jár, az életem során?

   De nem engedélyt kérek ám!
   Az én világom nyitva áll, és védtelenségemben is büszkén állok a közepén!
   Nem kell elfogadni, elismerni!
 
   Csupán azt a teret igénylem, ami már eleve az enyém, mind az enyém.

Szobakomposzt giliszta nélkül - első nap

Az önkéntes egyszerűségről

   Minimalizmus...mi az?
   Igyekezzem akkor én is rövidere fogni?
   Nem tudom, mert én nem vagyok minimalista. Írásban főleg nem, kifejezetten redundáns tudok lenni. 

   Tárgyak terén? Hörcsög! 
   Ahhoz, hogy letegyem a laptopot az asztalra (ami amúgy egy tavalyi hóbortnak áldozatul esve félig barkács-satupaddá alakult), most félre kellett tolni pár cuccot. Ránézek, és azt látom: mind jó lehet még valamire. Pl. nem is cigizek, de 3 öngyújtó is volt ezek között a félretolt cuccok közt. Miért? Mert amikor a munkahelyen találok egyet, akkor nem kidobom, hanem zsebre teszem. Elvégre ez egy teljesen funkcionális eszköz, amit nem azért gyártottak le istentudja hol, szállítottak el egy boltba, aztán kötött ki valakinek a fürdőköpeny zsebében és így a ledobott szennyesben egy szállodában, hogy aztán én meg kidobjam a faszba.
   Az a baj, hogy ebben nincs is igazam. 
   Kb. fele részben azért állítanak elő ilyesmiket, hogy - rendeltetésüknek megfelelően - tüzet gyújtsunk vele, fele részben viszont azért, hogy "valami történjen". Csak úgy... Egy darab öngyújtó pici, nem figyelünk. Ahogy nem figyelünk a golyóstollakra, a varrókészletekre, vagy mondjunk a kajánk utolsó falatjaira, de akár egyes ruhadarabjainkra se. Azért vannak ilyen tömegben, hogy oda se figyelünk rájuk, nincs tübbé értékük, mert azért valamilyen szinten mégis van: matematikailag, közgazdaságilag van. Lehet egymillió öngyújtóban kell gondolkodni, ha keresni akarsz rajta, mint gyártó vagy beszállító, de épp itt a csapda: kidobok egyet, mert úgyis filléres tétel!
   Namost, a gazdaság nagy egészében, ahol pl. az öngyújtók is - maradok már ennél. mert itt van az asztalon mellettem - az egyéb szarokkal együtt lehet egy sirály gyomrában fogják végezni, vagy csak simán partra mossa az óceán a Henderson sziget partján, ezzel az effektussal egyben meg is termtenek valami másodlagos, harmadlagos funkciót is: gondot okoznak, és egyszer majd lehet mutogatni a nagy szemétkupacra, hogy pl:
   - Valaki ezért is fizessen már! Ki kell dolgozni a tervet (művelt koponyák fizetése, az is GDP tényező), hogy pl. találjunk fel valami gépet, valami technikai csodát, ami majd összeszedi a szemetet az óceánról!
   Biznisz lesz legyártatni Kínával a gépet, világszerte reklámozni (a marketinges szaki alkalmazása is GDP tényező), meg stb. Mindent lehet, csak egyet nem: megállítani a pazarlást! Nem lehet, hogy mondjuk egy öngyújtó kerüljön legalább 10 Euróba, és ebből mondjuk 5 Euró direkbe menjen valami "zöld alapba", amiből aztán erdősítést, vizek tisztítását, és hasonlókat finanszíroznak. Lehet - sőt biztos! - egy ötcsillagos szállodában még mindig a zsebükben felejtenék egyesek, dehát nálunk egyszer 1000 Euro kápét felejtett valaki az ágyneműben, amit aztán a kollégám megtalált, és mivel egy évig nem jelentkezett érte senki, az övé lett!
   Az utca egyszerű embere viszont, a mindennapi fogyasztó, biztosan jobban vigyázna egy 10 eurós öngyújtóra. Lehet addig használná, amíg ki nem fogy belőle a gáz...
   De mondom, ez csak egy szimbólum a mai világban, nekem most ez került a szemem elé.
   
   Szóval bocs a mellébeszélésért, de szerintem mindenki sejti hová akarok kilyukadni:
   A dolgoknak értéket kellene megint adni!
   Elsődleges, valódi értéket!
   Amíg ez nem megy, én igyekszem máris úgy bánni a dolgokkal, minta szinte lelkük lenne. Nem tudom miért, és közben nem vagyok következetes se, mert pl. a másik dolog, amit félretoltam, 3 db. radír volt. Minek nekem három?! Egyet biztos találtam, de minek vettem 2 másikat? Szerintem azért, mert tudom magamról, hogy amikor gecinagy a kupi, jobb eséllyel találok 2 radírból egyet, mintha pontosan tudnám hol a radír helye, és mindig ott lenne...
   Mea culpa! Nem vicc, tényleg! Egyszer meg fogom termeteni azt az életteret, amihez úgy kötődöm, minden kis sarkához, minden kis fiókhoz, hogy mindennek tudni fogom hol a helye, és akkor büszkén mondhatom, hogy az a 3 cerka elég lesz, mire elfogy, valaki véletlen nálam fog hagyni egyet! Szeretnék ilyen tisztán élni!

   Én sose voltam gazdag, még jómódú se.
   Valahogy gyakran azzal a sikersztorival kezdődik sok minimalista beszámoló, hogy "volt 20 pár cipőm, meg 8 pár csizmám, és most olyan boldog vagyok, hogy a 80%-ától megszabadultam!" Ennek vannak persze verziói...
   Nekem nem volt "szerencsém" ilyen dolgokat felhalmozni, bár a hörcsög természetem miatt, amikor ez egy átlagon felüli keresettel párosult, akkor én másféle haszontalanságokba mentem bele: pl. egy időben VHS-kazira vettem NatGeo műsorokat, vagy egyes filmeket. Később DVD, meg vettem (igaz, csak használtan) erdetei CD-ket. Akkor még nem nagyon lehetett letölteni a netről, mondjuk, de alapvetően nem volt ezeknek a nagy részére szükségem, valamint józan ésszel lehetett már látni, hogy ezek a technológiák nagyon gyorsan elavulnak, és maga a tárgyi eszköz, a "hordozó" viszont önmagában nem érték, mint mondjuk egy könyv! Könyvet mai napig viszonylag sokat veszek, azaz birtoklom őket. Szeretek beléjük irkálni, meg aláhúzgálni, és emiatt nekem nem etikus a könyvtárazás amúgy sem ;)
   Szóval én nem úgy cseppentem a "Minimalizmus - önkéntes egyszerűség" csoportba, mint ahogy a hajdani 120 kilós a "Karcsú derék - tudatos étrend" csoportba, amikor már leadott 30 kilót, és még 15-öt szeretne, és büszke, hogy a jó úton jár!
   Én speciális úton járok, ami szerintem jó, és szerintem az önkéntes egyszerűségbe beletartozik, a minimalizmusba meg nem.
   Amúgy, ha már emlegettem, szinte pont 5 éve írtam is erről itt, szóval nem ma kezdtem agyalni legalábbis: Voluntary Simplicity, igaz ez csak egy kis színes helyzetjelentés... pillanatnyi élmény.
   Vagy a specialitásomhoz hozzá tartozik, hogy amikor benéztem az utcasarkunkon az udvarra, ahol egy régi kúria teljes felújítása ment, és rengeteg épíkezési hulladékfát láttam, én bizony bementem a főnököt megkérdezni, kidobják-e? Mikor mondta, hogy igen, kértem, akkor pár kört gyorsan hadd mentsek már meg! Ötször fordultam nyelvem lógatva a cirka 100-150 m távon, nem törődve azzal, hogy ez Dublin egyik gazdagabb része, azaz lomis cigánynak néznek, meg a saját munkahelyemről is ezen az utcán mennek a DART-állomásra, és bolondnak néznek, beszélnek majd rólam a dohányzóban! Nem érdekelt semmi más akkor, csak az, hogy ezek miatt a deszkák miatt valamikor fákat vágtak ki, nekem kutya kötelességem akkor, hogy megmentsem az anyagot attól hogy csak elkorhadjon egy szeméttelepen! Az, hogy aztán csak a cucc kb. egyharmadát használtam fel eddig, viszont ennek kapcsán 100-150 Euro értékben vettem szerszámokat famunkához, az már más kérdés. Az még mindig jó, ahogy a faanyag maradéka is szépen el van téve a kerti sufniban. Megmentettem.

Közben egy kupisabb kép, tavalyról, amikor már dolgoztam a fával (kép nélkül nem posztolok, arra már senki nem figyel oda, sok blogger már kb. 8 mondatot ír 8 fotóhoz, és az a figyelemküszöb, de én sose leszek ilyen...)

   Ami szerintem az önkéntes egyszerűség megéléséhez kell, az egy biztonsági küszöb! Védőháló az akrobatamutatványhoz, ami nem egyszerű, mert a rendszer nem támogatja, meg persze az individualista beállítottságunk, az egónk sem, meg talán sokunkat a szüleink sem erre neveltek... Nem könnyű, az biztos.
   Itt jön az a rész, hogy ne keverjük össze a témát a kényszerű szegénységgel, a nélkülözéssel!
   Én ráállhatnék arra agyilag, hogy jó nekem Dublin, mindig meg tudnék itt élni, még félretenni is, de nekem csak annyi itt a célom, hogy kinullázzam a tartozásaim, és elérjem ezt a biztonsági küszöböt.
   Meg kell találni a szintet, mi az elég, mikor elég, mi az amire valóban szükség van. Amit ezen felül - mint én az öngyújtókat - felhalmozunk, az legyen csakis "mentett cucc", vagy amit ajándékba kaptunk! Azaz: ne költsünk pénzt, amikor csak módunk van erre!
   Valamiből viszont nem lehet leadni, és ez a szint, amit ki kell számolni! Pl. saját példámból párat felsorolok:
   - Nem mondanék le semmiképp a rendesen fűtött és szárazon tartott lakhelyről, mert kikészülnék tőle, hogy előbb lelkileg és aztán fizikailag, vagy fordítva, az mindegy. 
   - Nem mondanék le a privát térről, azaz ideig-óráig képes vagyok rá (laktam pl. egy hónapig hostelben, 6 fős szobában), de tartósan nem. Tartósan csak egyedül, vagy a párommal, maximum. A "közösség" nekem úgy vonzó csak, ha találkozunk, de mindenki a maga portáján éli az élete nagy részét, nem kommunázunk.
   - Nem mondanék le a TB fizetéséről, mert bár csak remélem h sosem kell, az ördög nem alszik. Ez csak egy logikus pont, szerintem. 25 évesen máshogy látnám, de már majdnem 41 vagyok.
   - Nem mondanék le a tisztálkodásról, és a ruháim, ágyneműm rendszeres és ha lehet kényelmes tisztántartásáról, azaz pl. nekem nem lenne okés a jeges patakban megfürdeni, meg egy kővel rögzíteni ott a pulcsim, hogy mossa át a víz, aztán meg csak kiteregetem... de egy nagyobb lavórban persze le tudnék mosdani, nem kell klasszikus fürdőszoba, bármennyire is imádom a rituális fürdést, el tudom engedni.
   - Nem mondanék le egy kényelmes matracról, mert az alvás is fontos. Sőt! Nekem kardinális kérdés.
   - Nem mondanék le ugyanezzel a logikával a kényelmes cipőről és a minőségi zokniról sem.
   Miről mondanék akkor le? Csak úgy ömlesztve:
   Déligyümölcs v bármilyen egzotikus kaja, kivéve ha ajándékba kapom. Nyaralás, utazgatás. Mozi, koncert, színház, bármi ilyesmi. Saját internet. Alkohol, cigi, kávé, édesség. Vagy pl. ami nem lábbeli, és nem alsónadrág, az mind jöhet ajándékba: dzseki, nadrág, ing, póló, mindegy. Még arról is le tudnék mondani, hogy pár ezer forintos Háda-bevásárlásokat iktassak be mondjuk évente egyszer, csak hogy ügyeljek a stílusomra. Az csak az egóm, nem kell öltözködési stílus sem! 
   De ehhez, hogy valóban így éljek, kell valami biztonsági keret, mondjuk lehet havi 50-60.000 forint, nem tudom pontosan. Ezt ki kell termelni, elő kell termeteni, és ezt az összeget szerintem - itt a biztonsági háló téma - előre két évre be kell tárazni, mert lesznek váratlan kiadások, vagy váratlan káresemények pl. termésben, stb. Ez kb. ha havi 50-et veszek 2 évre, az 1,2 millió. Ez nem sok ma már ugye? 
   Na, itt van az én minimalizmushoz való hozzáállásom: elég lenne ez is + a kezdeti törzstőke, a biztonsági keret mellé, és indulnék, mennék haza.
   De nekem most ez sincs meg, szóval itt a dilemmám: minimalista vagyok-e én valójában, vagy csak egy szegényember?
   Hát, is-is... majd az élet mutatja, hogyan tovább.