10 M nap és Bálint nap után

Ahogy a múltkori posztomat zártam: Valentin nap után eggyel becsajozni, az eleve nagyon szerencsés csillagzat alatt született kapcsolat.
Pl. előtte egy héttel milyen macera már?
Vajon kell-e ajándék? Nem szirupos ez? De azért mégis, cukiság nem árt... valami jópofa? Vagy klisé? Faszkivan...

Szóval február 15.
Egy szobában kettesben egy csajjal, aki már korábban jelezte, hogy szimpatikusnak talál. Fűvel és vörösborral, ahogy illik...
A beszélgetés kicsit jobban akadozik, mint előtte, elvégre az én agyamban az megy folyamatosan, hogy az ágy csak egy karnyújtásnyira van, de lehet egy dimenziókapun kell átlépni, hogy odáig jussunk...
Elvégre kábé egy éve, hogy nagyon árnyékra vetődtem egy ilyen díszlettel berendezett színpadon...
(Persze az a vetődés más volt eleve. Kábé olyan, mintha a kapust 1 év kóma után beállítják védeni a Bajnokok Ligája döntőjében. Lehet néha azt se tudja milyen színű a csapat meze, úgy izzad a tenyere, hogy a kesztyű lecsúszik róla, meg az a csodaszer, amit kapott meccs előtt, no azt se tesztelték még, csak majmokon...)
Akárhogy is, most felkészültebb voltam.
A csodaszerről már tudom, hogy aplikáció után az első fél órában inkább az érdekes, ami magamon belül van, és kiváló reggeli meditációs tornához, csak kb. 1 óra elteltével vagyok újra kommunikatív.
Most bejött...
A kapusom a tenyerébe köpött, bemérte a vele szemben álló csatár agyhullámait, és tudta, hogy balra kell vetődni, mert arra fogja lőni a büntetőt.
Amikor a zenéről kezdtünk beszélni, és kiderült, hogy spanyol popot hallgat, amiről fingom sincs, nem tudom hogy a trükkös-fészkes fenébe, de hamar kikötöttünk Macy Gray-nél, ami egy darabig csak ment háttérnek, aztán hirtelen felindulásból meg akartam mutatni a Youtube-on a "Creep" covert.
Ez is egy flashback. Volt akkor is. Ilyenek ezek a creepy emberek, megtalálják egymást... aztán van szex is, vagy nincs... (Erről az "indulj el egy úton" is eszembe jut most, de nem akarok elkalandozni, maradjunk a Creep-nél!)
Itt van annak még egy nagyon jó feldolgozása, ezt is imádom:

Zenéről hamar rá lehet térni olyan kérdésre, tudunk-e játszani is valamin?
Nem, merthogy ilyenek az ujjaim >>> milyenek?, túl rövidek, mutasd!, összemérés, (biztos ez? tavaly is találkozott a kezünk itt-ott), jé-egy kéz, ottmarad, nagy a keze, szeretem a kezed, ... csók....
... ágy....
Alapvetően ennyi, nem?

Ja, ennyi, ha nem esünk előre szerelembe, és nem hiszem azt, hogy Fenti Tesó végre küldött valakit, aki majd életem párja lesz. Ettől viszont nem kevesebb a szex értéke pl. (Na, jó, persze hogy kevesebb, de válasszuk le a szeretkezést a puszta szexről, akkor kb. igazam lehet...) Nekem most már nagyon hiányzott, mert az elmúlt években nagyon össze-vissza volt ez a minta, és konkrétan, ha volt is, azonnal lehetett tudni, hogy nem lesz sok repeta. Egyes esetekben ez előre megbeszélésre is került, máskor csak lehetett tudni és kész.
Most nem, most lehetett érezni, hogy lesz még Budán kutyavásár.
Részemről pl. azért, mert ahogy nagyon bölcsen szoktam idézgetni kedvenc regényem mottóját ("az egyedülvaló pedig mi módon melegedhetik meg?"), pont úgy is érzem magam: az élet nagyon hosszúnak tűnik pl. egy szájsebészeti műtét alatt, de amúgy meg a röpke, kellemes pillanatokra emlékszünk leginkább, nem igaz? Akkor minek mindig agyalni rajta, hogy mi lesz a vége ennek is?!

Szóval most nem sokat rágódok, nincsenek elvárásaim, nem fogok csalódni, és addig tart majd, ameddig tartania kell, detszól...

...........................................................................................
...........................................................................................
Bónusz track azoknak, akik bírják a mindenfelé eltekergős, agyalós stílust is, egy korábbi draftolgatós-naplózgatós darab ami idevág:
Ez 2013. júniusi draft, majd 2013. októberi draft ömlesztve.
Csak erős idegzetűeknek! ;)

Egyszer írtam itt egyről, meg persze azóta is sokszor emlékeztem már álmokra, általában viszonylag könnyen le is tudnám írni őket, de ami ma (Ez most június 24-ét jelez, mert várhatóan ezt draftolni fogom...) hajnalban volt, azt csak megkísérlem:

Ülök egy teherautó platóján, mint stoppos. (Az előzményeket elfelejtettem, vagy csak in medias res, így indult.) Az autó méretre egy IFA és egy ARO pick-up truck között van, ez az álomban képlékeny, nem is annyira lényeges, a típusokat azért írom, hogy hangsúlyozzam: kelet-európai, lepattant kocsiról van szó, "borsodi" utakon, suttyó sofőrrel.
A sofőr nem csak tapló, de veszélyesen vezet, előzgetni próbál, káromkodik, talán ittas is.
A szállítmány: farönkök. Ott van a végük az orrom előtt.
Ez azért fontos, mert bár a való világban egy hirtelen fékezéskor az a veszély fenyegetne csak, hogy előrebukok és beverem az orrom az egyik rönkbe, itt fordított a mechanika (mert az álomban ezt tudom), azaz ha fékezne, vagy nekimenne valaminek, akkor a rönkök hátracsapódnának és felkennének a plató végére. Ezért tartom őket, kifeszített könyökkel, két tenyérrel hármat egyszerre.
Egy hang azt mondja: nem véletlenül vagy ebben a szituban! Ebből is lehet valami jó, ne félj!
(Ez egy konkrét hang volt, nem ezeket a szavakat használta, de megértettem.)

Változik a teherautó, most fedett, és eltűnnek a rönkök, de tudom, hogy a sofőr még ugyanaz. Megállt, hogy felvegyen még valakit. A belső most kb. hatvanas évek beli szovjet vasúti hálókocsi (nem tudom az milyen volt, igyekszem megtalálni a megfelelő, hangulatkeltő hasonlatokat, mondom, hogy az álmokat nem könnyű visszaadni ;). Mindenesetre meleg van, kényelmes, kissé kopottas, félhomályos. Az új "utasok" is egyből ott vannak, azaz nem jönnek és beszállnak, ott vannak az új felvonásban:
Két vagy esetleg három lengén öltözött szocreál nő, és egy házaspár, aminek a férfi tagja kb. Kevin Spacey az American Beauty-ból. (Ezt lehet csak később veszem észre, elsőre nyilván csak a ledér nőkre figyelek. Az egyik nemtörődöm, teszi-veszi magát, a másik szomorkás, sőt: letargikus. Az előbbi kikezd Kevin Spacey-vel, és akkor uccu, rárepülök a letargikusra, mert ha már ilyen szépen összejöttünk... De csak mellé fekszem egyelőre, beszélgetni picit.
Itt egy kicsit elveszett az ébredés után az emlék, de kb. megtudtam tőle, hogy ők amúgy egyszerű nők, akik eladósodtak, és ez a sofőr valami provinciális strici, akinek vannak kapcsolatai a nagykutyákkal, és viszi őket a húspiacra, oszt akkor mi van?! Az élet mán csak ilyen...
Akkor már miért ne, fogom a mellét, de a bimbó halott marad, el is vesztem a kedvem, és odanézek mire ment Kevin közben.
No, őt már megfektette a másik nő, azt se tudja hol van. A kárpit körülöttünk most már inkább vöröses, "twinpíkszes", a másik nő teljes démoni kontroll alatt tartja Kevint, míg a feleségének az aggodalmai/tiltakozása egyelőre csak érezhetőek a "kupéban".
Az én letargikus nőm szinte csak a fejével billent oda:
- Ezt figyeld, ez a lényeg!
Odacsusszan Kevinhez, aki már teljes extázisban van, felakadt szemmel, és valahogy megérinti, talán csak a kezeit teszi rá az izzadt mellkasára, míg a pasit a másik nő lovagolja meg. És hirtelen ő maga sem marad abban a levert-bágyadt-sápadt állapotban, hanem már állnak a mellbimbói, és mosolyra fut a szája. És valahogy jelez, hogy én meg akkor, ha már eddig maceráltam, most ne habozzak, szálljak be én is!
Én azt hiszem, ez már az a fajta rituálé, hogy nem is a mellbimbók állapotváltozása érdekel, hanem maga a tudatfeletti élmény, és a korábbi közönyös nőhöz én is cak úgy hozzásimulok, hogy érezzem a bőrét a hátán.
Ekkor jön a VILLÁM... de ezzel szinkronban más is, rögtön két dolog:
A nő, akivel érintkezek, picit kioktatóan, de azért cinkosan azt mondja: No ez az, ezért kellünk, látod? Erről szól.
A feleség, aki beúszik a képbe, mint méltatlankodó megcsalt nő, nem tudja pontosan mit lát, csak tipeg-topog, mérgelődik. Megsajnálom, és "bekapcsolom": megfogom a kezét, hogy ő is része legyen a láncnak. És megérti, és megnyugszik, és ekkor ébredek fel.
De mi az a villám?!
Merthogy ez mind egy pillanat volt, sokkal tovább tart elolvasni is, nemhogy leírni.
Kb. azt éreztem, ahogy kapcsolódtam, mint ami egy orgazmus keveréke azzal, ahogy pl. az akupunktúrán a doki rámkapcsolja az ampert, és az izmaim ide-oda beremegnek. (Egy jó orgazmusnak persze ez magában a része, de itt most határozottan benne volt ez a kívülről jövő "rezgetés".) És picit zsibbadás is, de ugyanakkor mintha az arcizmaimra is hatott volna: könnykicsordulva nevettem, és azt mondtam, mint Sick Boy a Trainspottingban a heroinról:  vedd a legjobb baszást, és szorozd be ezerrel! Mert itt nem zsigerből élveztem ám, hanem az egész fizikai-asztrális-mentális-totális lényemmel. Komolyan! EZ volt az az eksztatikus élmény, amit azonnal megértett Kevin felesége is, amint megfogtam a kezét, és nem volt többé féltékeny sem, mert ami jó, az mindenkinek jó!

Hú, nem tudom, biztos lehet sokféleképpen értelmezni (harmadkézből való orgazmus, amit még átadok negyedkézbe, egy olyan életciklusomban amikor éberen épp azt hangsúlyozom, hogy bár eddig mindig hajlottam a félrelépésre, most aztán csak a minta férj akarok lenni?!) Még nekem is nehéz megoldani, akinek képek vannak a fejében, nem csak idevetett betűk, amik megpróbálják megközelítőleg leírni az élményt.
De egy dolog biztos: a szex KELL, és kurva rég volt már december, szóval ha a józan eszemből csak egy szikra is megmaradt, akkor tudatosabban keresnem kell az alkalmat rá, nem az ad hoc sült galamra vagy a mesebeli, romantikus, egetrengető nagy szerelemre várni, ugye-ugye?
Nem szabad most Csókolomot hallgatni, vagy mondjuk Képzelt Riportot!

Eszembe jut még a Prometheusból az űrhajó kapitányának az egyik mondata, ami a film egyik legjobb része:
- If you can't be with the one you love, love the one you can be with.
Szerintem a "love" szót itt elég tágan kell értelmezni ;)

Tehát ez az álom majdnem Szent Iván éjjelen volt, épp egy nappal utána.
Addig ezt feleslegesnek tartom posztolni, amíg nem lesz valami leképezése az életemben, csak draftoltam, el ne felejtsem, de remélem hamarosan ki fogom egészíteni ;)

.......................................................
Na eddig a piszkozat... jó sokáig pihent, mi?
.........................................................

Merthogy most már október eleje van, és hiába súgta az álom, hogy a szex kell, addig nem aljasodtam le, hogy pl. kilőjjem azt, akiről tudom, hogy könnyű préda, de nem vonz, és már azért jó pár éve abból is kinőttem, hogy pusztán érdekességből szélesíteni kell a palettát... Amelyik tipus eddig nem volt meg, az már nem is nagyon hiányzik asszem.
Nomeg, nem akarunk megbántani senkit sem, hamis ábrándokkal, ugye?!
Egyszer írtam egy helyről, ahol Oriza Triznyák megtalálja a helyét, de persze nem vagyok én ám echte Oriza Triznyák, szóval hamar rövidre zártam, hogy ott ismerkedjek.
Tényszerűen az történt, hogy amikor ilyen elképzeléssel mentem oda, először rámrepült egy meleg csávó (ugye, ki volt írva a homlokomra tükörírással, hogy baszni akarok, csak még egyértelműsíteni kellett volna, hogy NŐVEL!). Aztán leültem egy amúgy kellemes arcú és láthatóan szénné tépett csaj mellé, belekezdtem volna valami small talkba, aztán lenéztem, megláttam, hogy konkrétan szőrös a lába...  bevettem egy gerezd fokhagymát, leöntöttem szentelt vízzel, kereszt alakú karót basztam a szívébe, és azóta se jártam ezen a helyen...

Erre az egészre jött ugye, hogy hasfali sérvet kaptam, ami sose volt még, és azt hittem ezzel nem is szabad...
Aztán a Marek lakótársam - akinek van csaja - mondta, hogy neki épp olyan sérve van vagy három éve, és csak az első hónapban fájt, meg zavarta, azóta csak nem emel nehezet...
Szóval amikor épp azt gondoltam, hogy biztos azért küldte Fenti Tesó a sérvet, mert amúgy én szerelmes vagyok, és csak várjak és csak reméljek, mert most azzal a nővel nincs semmi, de hogy mégis lehetne sérvvel is, ki tudja már hol áll a fejem... erre jött a könyöktöréses baleset, amivel aztán tényleg nem lehetett... (Tudom, nem a cerkám tört el, de én nem vagyok az a hanyattdőlős típus, szóval NEM!)

Szóval, rég volt már június 24., amikor azt írtam, hogy rég volt már december, mi?!

Hogy miért pakolom ezt ki ide, magam sem tudom.
Mert szeretek írni, és ezt az egész szánalmas témát picit viccesnek találom, és amúgy egy "félénk exhibicionista" vagyok, aki párnát húz a fejére, mint a gyerek, aki azt mondja, hogy nem látsz, ha én se látlak... de a pöcsét kirakja a sliccből...

Mindegy, miért is írok, mert úgyis akkora szarban vagyok, hogy van egy "József Attila tesztem", amin mostanában folyamatosan megbukok:
Megyek minden nap a boltba, meg általában ki a partra, és át kell mennem a síneken. Amekkora forgalom van, kb. 50-50 hogy a sorompó is lent van. Amíg várom a vonatot, vajon hányszor jut eszembe, hogy az utolsó pillanatban átugorjak a sorompón, amikor már látom a DART-ot?
Ha egyszer legalább, akkor megbuktam a "József Attila teszten".

Erre most, egy igazán szar pár nap után, pl. felhívott egy új ismerősöm, egy színésznő, hogy vállalnék-e egy szerepet a Dublini Magyar Színház első előadásán, mert rám gondolt egyből...
Mi az?
Egy ideges kis könyvelő, aki megjelenik egy nő házassági hirdetésére, és hebeg-habog-bénázik, alapvetően el se hiszi, hogy ez vele történik, aztán infarktust is kap amikor elkezdenek vetkőzni...
Kösz, hogy rám gondoltál, Réka! :D :D
De elvállaltam, mert tudom, hogy a depresszióból járt utakon sosem lehet kimászni, és ilyenkor nem az jut az ember eszébe, hogy még akkor is gombóc volt a torkomban, amikor magyarórán felszólítottak, hogy olvassak fel valamit, hanem pont az, hogy vagy megcsinálom, vagy beledöglök.
És egyelőre két olvasópróbán túl vagyok, és jól csináltam!

Ezt persze megint draftolnom kell, mert ugye még bármilyen külső körülmény is megakadályozhatja az előadást, és akkor mire legyek büszke ugye... de annyi a lényege, hogy EZEN KÍVÜL sajnos tényleg semmi jó dolog nem történt velem mostanában.
És persze tudom ,szar így eleve leírni "történt", mert nekem kell "megtörténtté tenni" a dolgokat, de még Giling Galang is - aki "normálisan" über pozitív, világbajnok optimista képet mutat - azt mondta, hogy amikor elkap az örvény, ne kapálózz, hanem tartsd a levegőt a mélypontig, aztán fel fog dobni!
Baszki, napok óta attól viszket a nyelvem, hogy megmondjam neki hogy és mi a lófaszt csinálsz, amikor épp akkor kapott el az örvény, amikor előtte kifújtad a levegőt?!
- Meghalsz - mondaná nyugodtan, ahogy ismerem...
Ez a rész nem is izgat igazán, de akkor legyen már, mert milyen idióta félmegoldás volt ez a könyöktörés is?!

Ma (ez valamikor október eleje) is úgy mentem ki cigizni a szép, masszív szürke ég alá az esőbe, hogy milyen vicces lenne azt mondani, hogy mire gondoltam január elsején, újévi fogadalom helyett:
 - Nem fogok inni 2013-ban (megdőlt kb. három napon belül)
 - Nem fogom eltörni egy csontom se 2013-ban (megdőlt augusztus 20-án)
 - Idén SEM fogok színdarabban játszani (megdőlni látszik, október 26-án...)
 - Nem lesz szex az életemben 2013-ban... "hahahaaaa-waaaaaaa"

Erre ez megdőlt aznap este, csak úgy, derült égből, hogy gyakorlatilag ki se mozdultam, szóval nagy tapsot Fenti Tesónak, ha most elkezdett rám hallgatni, és nem ragaszkodik a sok new age recepthez, miszerint csak akkor kapsz meg valamit, amikor már előre bele tudtad érezni magad a jóba, ergo egy ilyen búval baszott állapotból akkor hogy a picsába is lehetne kikeveredni, nem tudom...
Lehet korábban bele tudtam élni magam, és most "érkezett meg" a téma?

Szóval, most ugye a részletekből nem fontos más, mint az, hogy a szex KELL, és a sztori így kerek.
És milyen szép világ lenne, ahol ezt tudná mindenki, és nem kellene úgy tenni senkinek, hogy nem kell, mert az cool, vagy azért nem belemenni, mert akkor valaki sérülhet, hanem baszki, mondjuk ki, hogy kell és jó, és majd megsérülünk úgy is, ha vigyázunk, ha nem...
Meg talán az, hogy akkor is lehet eredményes  vége a napnak, ha nem hiszel, nem bízol, nem vagy pozitív, és már aznap kétszer megbuktál a "József Attila teszten"...

Persze még sem kerek így sem, mert ismertem már annyira ezt a csajt, hogy nem lesz mindig joyride ez a szex-kapcsolat, ha egyáltalán lesz ilyesmi, hogy kapcsolat, mert azt is kinéztem volna belőle, hogy épp alakul neki valami faszi, és gondolta előbb eljön hozzám egy nagygenerálra, csak hogy biztos legyen magában, hogy még minden működik. (Voltam hasonló helyzetben a másik oldalon, egy cseppet sem okolnám a sorsot, ha most visszakapnám. Fair play!) De volt második, majd harmadik alkalom is, és tényleg csak hálás lehetnék, mert nagyon csinos és helyes lány, csak mondjuk kommunikációs zavarok vannak folyamatosan... Meg egyre inkább "rendez", még agresszívebben is, mint ahogy Réka a színdarabban! Szóval most duplán felfedezhettem volna magam, mint színpadi-, és pornószínész, de az utóbbi nem megy. (Ki gondolta volna, korábban megesküdtem rá, hogy az a könnyebb szakma...)
Szóval érdekes ez a viszony, és nem tennék rá 20 eurót se, hogy novemberben még mindig létezni fog, de azért nem bánnám cseppet sem, ha másért nem, a jó egészségem miatt :D

Megint egy...

Tízmilliószoros Teremtő Nap. 2014.02.14.

Sikerült szabadnapot kérnem, és még egy Canon 450D gépet is kaptam kipróbálásra (egy jövőbeni tetkóért, amit még a gép tulajdonosa kis se talált, de a masinát akár már meg is tarthatom... jó biznisz, mi? :D )
Szóval evidens lenne, hogy legalább felszálljak a vonatra és elmenjek Braybe, végigmenni a tengerparti sziklák feletti ösvényen.
Dehát lefújna a szél, ami alapból olyan 60 km per óra, de lehet vannak 80-90-es lökések is. Mellé masszívan esik is.
Oké, hát ez Írország, mit lehet tenni...
De mostanában még a helyi sztenderdek szerint is extrémbe csap néha az időjárás. Azt már korábban is pedzegettem, hogy mintha a Golf áramlat kissé lendületet vesztett volna, a nyári száraz meleghullámokkal és az esetleges télen meg is maradó hóeséssel, ami nem egészen ide való, nem "oirish-ikum", na! Nem nézek tévét, de ott van a nappali-konyhában, és egy lakótársam rendszerint nézi, amikor épp várok a forró vízre, vagy keverem a levesem, mostanában olyasmiket kaptam el, hogy az óceán visszahódított némi feltöltött területeket Galway vagy Limerick környékén, Cork főutcáján kajakoztak az árvíz alatt, no meg a szél egyre morcosabb...

Nem erőltettem meg magam földrajz órákon, de fizikából is lehet tudni, hogy a meleg levegő felszáll, a hideg meg le, és a kettő között meg fúj a szél. Ha elrepülök Nyugat Európa felett, városokat (beton, aszfalt) és mezőgazdasági földeket (zéró árnyék, az év nagy részében sötét színű, azaz hőelnyelő föld) látok. Na, ezek könnyen felmelegszenek, ugye? Aztán valahol csak hidegebb is van, majd onnan jön a szél. És általában a talaj közelében legalább kevesebbet éreznénk, ha némi erdősávok megfésülnék ezt, de ilyen erdősávokat nem nagyon látni a repcsiből :(
POZITÍV: hallottam egy kezdeményezésről, miszerint az Ír szigeten 1.000.000 fa ültetését tervezik egy mozgalom keretében. Magyarországon már ültettem fát, hát majd itt is csatlakozom :D

De mielőtt máris megunná mindneki az okoskodást a klímáról, egy kép, amin van víz, meg vihar, és mégis szép és nyugodt:

Merthogy gondoltam írogatok is, de pár képet is összeválogatok, csak úgy, ha már én nem megyek ki fotózgatni...
Ja, meg ha már ez az úszós kép, itt is megosztom ezt a kis pár percet, ami így a zenével együtt most nekem nagyon bejön, rendszeresen megnézem reggelente, ahogy felkészülök a napra. Általában nem szeretem az ennyire egyszerű zenéket, de ez épp ide való...

 

Szóval, az ember, mint "betegség" eléggé elharapózott a Földön. Fair play lenne, ha lerázna minket, mint kutya a bolhát, ha már ilyenek vagyunk. De ma tízmilliószoros nap van, és valami egyéb asztrológiai együttállások is, amikről csak épp olvastam a Facebook-on, de nekem ez mindig is kínai volt, szóval csak azt jegyeztem meg, ilyen "pillanatokban" kiderülhet az igazság, lehullhat a lepel, és akinek kinyílik a szeme, az képes lesz máshogy látni utána.
Ez persze pár éve már egy sláger, azt is tudom, de hátha...

Hátha egyszer tömegesen elkezdik az apró lépésekkel.
A jó minta ugyanúgy belénk van tervezve, mint a rossz. (Avagy, a rádió nem tehet arról, ha eltekerik a sávválasztót, és szar zene szól egész nap.)

 

Amúgy meg, mivel tényleg nem mentem sehová, a meditálás meg megint nem sikerült, sőt, az sem, hogy ezt a pár sort összedobjam ezzel a pár randomra kiválasztott fotóval, hát gondoltam, ez egy jó kis szürke tízmillliószoros nap lett... Ez van.

 

 

Ja, meg Valentin nap is volt, de amilyen nagy spíler vagyok, pont egy nappal KÉSŐBB csajoztam be, így ezt is megúsztam 364 napig! :D

 

 

monday rollover

Egyrészt tegnap volt 2 éve, hogy másodjára nekivágtam a dublini ismeretlennek...
(2005 októbere óta két évet sehol nem voltam egyben, már ez is nagy szó...)
Másrészt a majdnem 5 hónapos betegszabim után az első két hétben 7 napot dolgoztam cak-pakk, most meg egy hét alatt 6 napot, és a hétfő-kedd így most nekem az első igazi hétvége azóta.
Hát, mit van mit tenni...

- Anyu, lemegyek tekerni egyet
- Vigyázz a forgalomban fiam, mert tudod, ilyenkor lassabbak a reflexek...
- Ja, én csak simán a bringára gondoltam...
- [...] Azért csak vigyázz!

Hallom belül a madarakat, a tengert, a pleiadian zene (amit először rákeverek a természetes hangokra) tényleg energiablokkokat old, idegpályákat tart karban.
A kis reggeli tornám alatt érzem az ülőidegem nagylábujjtól derékig, pár csigolya kimozgatása után a medencecsont is a helyén, aztán mintha egy vonalon lenne végül az egész útvonal, fejem búbjától addig a pontig, amit a két talpam közé lehet bemérni, a bokám vagy könyököm se fáj, a percek kétszer olyan hosszúak, amúgy meg minden ami ezen kívül van, az le van szarva
Ezért tudok pl. belülre figyelni, és épp azt az izmot kilazítani, amire gondolok, mert épp csak arra összpontosítok, semmi másra, amit normális aggyal egyből hozzákötne az ember.

Hajó póznak nevezem: az ágyon hanyatt, a gumiszlag (amit a könyök rehabilitáción kaptam gyakorlatokhoz) a jobb lábfejen, két kézzel húzom, de épp csak annyira, hogy a bokám ellentartson a könyökízület húzásának... vagy fordítva... A varjú, ami a youtuberól jön,  az mindenesetre az árbocon ül, a gerincem két oldalán lévő izomrostok szépen "ráfekszenek a hullámokra" :D
Máskor miért nem megy?
Túl sok az információ, túl szélesre van nyitva a blende...

Végigfutok egy szál mentán >>>

, de szó szerint  ahogy a szemem lassan végigpásztáz a hullámzó száron, az egyben egy óriás faág, amin egy "avatar" (nemtom most hogy hívták a kék embereket) fut önfeledten, és az is én vagyok!

Most-élmény, írtam már más szituban is erről.
Képzelőerőm mindig is volt, akármikor beteszem az ilyesmi hangeffekteket, megvan a helyszín, csak a fókusz nem megy, kiesek belőle. Most benne vagyok, meg egyben magamban is. Ha nem is sejt-szinten, de mintha ilyenkor érteném, mi mivel függ össze, mit kell megkötni, mit kell kioldani.

 

Általában a kép jobb oldalán lévő figura lehetek, de ilyenkor a kettő között érzem magam :D

Az első 2 órás gyengeség után az erő is visszajön, lecserélem az "ascension harmonics" és "pleidian" zenéket, mondjuk marokkói vagy indiai dubra, és aktívabban mozgok fel alá a szobában (ami most egy más világ...)

Nagyon jó deal, hogy az albi árában benne van minden rezsi, mert hiába van itt a festő csóka az előszobában, aki nyitva hagyja a bejárati ajtót, én befűtöm a szobát, és a puha padlószőnyeg mohapárna a talpam alatt, egy elvarázsolt erdőben.

De persze sok variáció létezik, meg nem vagyunk egyformák. A dub zene érdekes módon amúgy nem mindig jutna eszembe, ahogy lehet Jamaikában is több hardcore technót hallgatnának, ha rossz lenne a termés :D :D
A nap kisütött, a kis szentély-terráriumot is elnézném sokáig, de valami kajára is nagyon fáj már a fogam, kimegyek a boltba, meg akkor már onnan 3 perc a tenger... Persze "szelfizni" kötelező :D :D

A környékünk amúgy kb. ilyen, asszem még nem mutattam:

Emlékeztek, az Armageddonban Bruce Willis golflabdával bombázta a Greenpeace hajóját? ... Megvan a bizonyíték geco, lepereljük a maradék hajad is! :D :D :D

 

A Pringlest kifújta a szél a kezemből, és nagyon sokáig élen gurult, ami nagyon jól nézett ki, szóval megpróbáltam mesterségesen lemásolni, de persze nem sikerült úgy...

 

 

Hazafelé vettem még egy Guinesst is + mivel a festő csávó nem szólt időben. hozzáértem a pulcsim szélével a frissen mázolt ajtóhoz, és aztán bedörgölte higítóval, ami most itt a szobámban szaglik, szóval kösz... jól vagyok :D :D :D

 

Szivárványt fingani

A tudományos magyarázat, miért finganak szivárványt az unikornisok:

Ilyen egyszerű, és nem csak az egyszarvúak tudják.

Ez jutott eszembe ma, amikor a reggeli, tengerparti sétám alatt a következők történtek:
- Találtam egy olyan követ, amire ha felállok, akkor lehet rajta billegni, és ez egy kellemes egyensúly-gyakorlat, meg a rosszabbik bokámmal úgy nyomom le, hogy érezzem, hogy dolgozik, és közben jó a térdemnek is, meg minden, de a lényeg most itt csak annyi, hogy jól esett.
- Közben sütött a felkelő nap, de persze a távolban lehetett itt-ott látni, hogy szemereg az eső is valahol, hiszen mégis csak Dublinban vagyunk.
- A playlist-emen épp a Pink Martini Bolero feldolgozása következett, amikor az Aviva Stadium tövében észrevettem, hogy elkezd kifejlődni egy szivárvány.

Namost, az elején nem voltam benne biztos, hogy lesz-e belőle valami, de egy perc után beleéltem magam, mert a szivárvány egyre élénkebb lett, és ráadásul tényleg alulról felfelé, illetve ívben az óramutató járásával megegyezően nyújtózkodott, mintha csak én rajzoltam volna fel oda. És ahogy a Bolero is beleerősödött a témába, én ritmusra billegtem, a hátamat sütötte a nap, és tényleg - bármilyen giccses is -, de olyan jó érzéssel töltött el, hogy én rajzolok egy szivárványt az égre :D
És tényleg az alatt a 6-7 perc alatt érte el a kiteljesedést, amíg a szám tartott, szóval valami metafizikai összhangot is éreztem, amit ugye mostanában nem nagyon...

Eszembe jutott, amit egy nő mondott nekem pont egy-két napja, és akkor is nagyon egyet értettem vele, pedig amúgy nem szoktunk egyetérteni. Nem tudom szó szerint idézni, de kb. ez volt a lényege:
Ha valami pozitív dolog történik veled, vagy jól érzed magad, akkor tudatosítsd, aztán engedd el!
És ugyanígy, amikor nem jó valami, azt is tudatosítani kell, és elengedni. Tudni kell mi a jó, és mi a rossz, de tudni kell mindkettőt elengedni. És ha ez megy, akkor a jó dolgok maguktól meg fognak találni, szinte "üldözni fognak", a rossz dolgok meg feladják...
Jól hangzik, mint minden new age tanítás, csak hát én világéletemben egy ragaszkodó típus voltam, és ami jó, azt nem akarom abbahagyni, ami meg rossz volt valaha, attól hajlamos vagyok tartani később, hogy lehet rossz lesz megint...

De most, milyen véletlen, ahogy vége lett a Bolerónak, és a szivárnány kezdett elhalványulni, jött a következő szám, a "Me Na Szom" Mitsourától. Valamiért nem találja a blogger, hogy úgy beszúrjam, mint a másikat, de itt az elérhetősége, érdemes meghallgatni ezt is:
http://www.youtube.com/watch?v=DOj2x9ouj1I&feature=player_detailpage

Szóval, amíg a Bolero egy kiteljesedős szám, ez egy lecsengetős-elengedős, szerintem.
És faszán el is tűnt a szivárvány, ahogy meghallgattam, mintha ott se lett volna.
De egy picit megmaradt a jó érzés még reggel, és hosszú ideje először biztos voltam benne, hogy átmegyek a "József Attila Teszten", ahogy hazafelé sétálok...

Hogy mi az a "József Attila Teszt", meg hogy ezen kívül mostanában mi van velem, abból most nem csinálok blogposztot, de azért majd barátoknak megírom, ha érdekel ;)

Kis színes: piros lámpa, zöld reggeli

Nincs mese, tényleg csak a belátható kanyarok világa van.

Pl. azt hittem már legalább annyit elértem a munkahelyi ügyködésemmel, hogy bár a Valet fullon van, de azért a tréninget megkapom, annyi eszük csak van, hogy egyrészt akkor dzsoli dzsóker lennék mindkét oldalon, másrészt ha Gary egyszer mégis talál másik melót, rögtön mehetnék a helyére.
De nem, már szóltak az ottaniak, hogy nincs esélyem.
Azért megvártam, amíg a főnököm is mond valamit.
Hadd mondjak előtte én valamit a főnökömről: döglött hal kézfogás (csak ha nagyon muszáj, nagy mák neki, hogy itt nem divat), az arca meg olyan, mintha egy temetkezési vállalkozót kereszteztek volna egy varangyos békával, és persze 3 hét után se jutna legalább annyi udvariasság az eszébe, hogy megkérdezze, milyen volt otthon?
(Talán attól fél, hogy beszélgetést kezdeményeznék? Isten ments! Azt válaszolnám, hogy: jó...
Épp így leszarnám, milyen volt Lucianónak a holiday, de ha én lennék a góré, azért kötelességemnek érezném megkérdezni, és még mosolyognék is hozzá, ahogy illik.)
Ehelyett 1-2 órán keresztül szótlanul dolgoztunk egymás mellett, majd a műszak vége előtt 10 perccel behívott az irodába, és közölte, hogy nem kapok tréninget SEM, mert minek? Gary nem kell a mosodába, mert lassú, a Valet dolgozók meg így is állandóan egymással versenyeznek ki mennyi műszakot kap, annyira nincs melójuk ahhoz képest hányan vannak...
Ezzel együtt azt is megtudtam, hogy hiába volt bepipálva már a július első két hetére a szabim, mert az egyik új csávót úgy vették fel, hogy már akkor mondta, hogy neki akkor kell a vakáció.
Mi van?!
Amikor engem felvettek, örültem hogy lyuk van a seggemen oszt mégse azon veszem a levegőt, nem hogy még egyből szabadságolással huzakodjak elő... De a csávó filippínó meg a főnököm is, szóval csak halkan csikorgattam a fogam.
Amúgy ezt az új csávót meg ki a faszom vette fel, az is rejtélyes, miután már velem bajlódtak eleget, hogy milyen nehéz nekem a fizikai része a pályának, és ezt sosem tagadtam, sőt! Emiatt akartam átmenni a Valet-be. Erre jön ez a Rolando, aki úgy néz ki, mint egy saigoni Harry Potter imitátor ____(hatásszünet, amolyan stand-uposan, Kőhalmi Zoltán stílusban)_____ összeaszott múmiája... És ha a mosógép dobjának a legtávolabbi sarkába ragad fel egy face towel, akkor csak lábujjhegyen éri el.
De nem akarok most épp én lenni az az alacsony pasi aki még gonosz is a nálánál is kisebbekkel, mert ilyen sosem voltam, de nem lopta be magát a szívembe a gyerek, ez az igazság... Picit sajnálom is, mert emlékeztet egy bő évvel ezelőtti önmagamra, ahogy szerencsétlenkedik, de ettől még nem akarok helyette többet dolgozni, főleg hogy belekavar a szabadságomba.
Szóval azért hogy sajnálom, felőlem nyugodtan kirúghatnák, az lenne a tiszta munka :D
Lehet neki is az lenne a legjobb, nem igaz?
Csak pozitívan ;)

Pl. itt a jó példa rögtön: az érem másik oldala, hogy mivel így már most nyolcan vagyunk, az eredetileg lehetetlennek tűnő július vége és augusztus eleje lett most nekem vigasztalásképpen belőve, azaz még a szülinapomon is otthon lehetek.

De még az is messze van, napokra kell gondolni most, nem hónapokra.
Köszi a lúzer Manchester Citynek, hogy ahelyett, hogy most arra gondolnék, mikor fizessek be megint a kínai dokimhoz, az jár a fejemben, hogy egyek-e büntetésből egy hétig Tesco babkonzervet?!
De vicces az egész, csak tudni kell mitől nevetek, és az van is kéznél :D
Jut is eszembe: Reminder, a Hidden Orchestrától >>>

Hatás alatt, ilyen zenével menni melózni az meg külön jó, el is tévedtem tegnap, mert befordultam egy lane-re (gyalog, mert megint akkora a szél, hogy nem érdemes bringázni), hogy arra még úgy se jártam, aztán elvesztettem minden tájékozódási képességem, de whatever, a Hidden Orchestra a fülemben nagyon passzolt a szeles-esős bolyongáshoz, és még így is időben beértem, leszarom-arccal, munkára készen :D

Hú, de most komolyan ajánlom a fenti számot, hangosan és fülessel, arccal a szélnek-esőnek, 2:02-nél komolyan beindul, aztán jönnek a sirályok, és nem tudod hogy tényleg ott vannak-e vagy csak a zenében, aztán megint felerősödik úgy 4:20-tól, hogy már azt hiszed gránátrepeszekkel mész szembe, nem esőcseppekkel, de mivel te vagy a hihetetlen Hulk, vagy Superman, az egész csak annyit ér, mintha egy óvodás pitypang-ernyőcskéket fújna rád :D

Kis életkép

Valahogy kiütött rajtam a pár hatnapos munkahét meg az általános sanyarú időjárás, a múltkori parkozós szabadnapom utáni másikat most konkrétan az ágyban kellett töltenem.
Sőt, a 40-50 km/h-s szelek előrejelzése miatt úgy döntöttem, a cangát is hanyagolom a következő nap.
Dehát a Dublin Bus nem barátja a korán kezdőknek, 7-re nem értem volna be sehogy sem, ezt most vettem észre először, mióta Ashingtonba költöztem.
Sebaj, eccer élünk, taxit rendeltem előző este, és aludtam, mint a tej, tudván hogy a reggeli traffic előtt így 15 perc alatt bent leszek.
Van ez így, mert megérdemlem, ugye?

Szépen ki is ment belőlem a nyavaja, és persze annyira nem királykodok, hogy még haza is taxizzak utána, élvezhettem a délutáni csúcsban a double decker zárt terében összezsúfolódott esőkabátok kipárolgását az alap inkontinencia-szaggal, legalábbis a City Centerig, mert mentem a kínaimhoz.

IMÁDOM A KÍNAI DOKIT!
Azzal együtt, hogy minden tisztiorvosi csekkoláson megbukna Zalaegerszegtől Mátészalkáig, az se érdekel ha épp rátüsszent a lábamra, amiből épp kihúzta a tűket, mert nagy mesternő, a magassarkú csizmijében és a "fil pén hír?" kiejtésével!
Azt is külön bírom, hogy ott van mindig az ír pasija, aki kb. úgy néz ki, mint aki Woodstockban fogant, és utána a Jethro Tull turnéin cseperedett volna, nagy kalappal, szemüveggel, szakállal, hosszú hajjal és természetes derűvel a foghíjas szájában. Viszont minden kezelés után ad még egy-két jó tanácsot, amit a kínai nem tud, mert alig beszél angolul, de minden így kerek.
Konkrétan egyre kevésbé fáj minden, és most úgy róttam utána az utcákat, mintha mindkét lábam újra egyforma lenne. Közben persze zene, pl. Eminem: Lose Yourself, amire mindig mosolyogva bólintok annál a sornál, hogy
"You can do everything you set your mind to."

Aztán arra jövök haza, hogy épp itt van mindenki, meg még a landlord is, merthogy jönnek ezren a brazil csávó kis félszobáját megnézni, de minimál jópofizás után mondtam, hogy én nem akarom véleményezni a jelentkezőket (Anjával, a német csajjal ellentétben), merthogy úgyis csak akkor derül ki milyenek, amikor beköltöznek.
Fordítva is igaz:. az is csak akkor derül ki a majdani beköltöző számára, hogy a nappalit biciklitárolónak és ruhaszárítónak használjuk csak, amikor már kicsengették a depositot, most ugye szolidaritásból mind a négy cangának a kertben kell rozsdásodnia, merthogy ez egy rendes ház (NOT!)...
Szóval mondtam, hogy én most kimegyek hátra cigizni, aztán ha nem baj, megmelegítem a vacsim és aztán csak "winding it down", nekem senki ne kopogtasson!
"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám" (József Attila)
Addig viszont fuck off!
:D

No és még ehhez annyit, hogy a The Bad Plus: Prehensile Dream című száma milyen faszán illeszkedik a tépő szélhez és permetező esőhöz egy backyard smoke közben, hát az is fantasztikus! Igazából két cigis szám, mert kb. az ötödik percnél ér a zenitre és akkor már épp pöckölöd az első dekket, dehát ez van, élvezem, hogy a nátha vagy mi is vert le tegnap, így elmúlt varázsszóra.

És majd a zene és a mozgás fontosságáról is szeretnék egyszer írni itt, de ez most csak olyan odavetett pár sor, szelavi...
Csak a szépet!

Fókusz: Part 2

Egyik nap a munkahelyen egy - a fejemben megrajzolt - párkockás karikatúra tartott vidáman egy órán át, gondoltam még a végén le is fogom firkantani, ha már úgyis csak évente egyszer rajzolok kb.
Szorosan kapcsolódik előző bejegyzésemhez, miszerint a fontos dolgokat nem elég lokalizálni, azok közül is csak arra lenne érdemes koncentrálni, amikre hatással is lehetünk.
Durvábban: ne basszuk fel állandóan magunkat oyasmiken, amik miatt csak azt hisszük, hogy könnyebb vagy szebb lenne az élet, oszt mégse biztos...

Nagyjából ez lett volna a 4 kocka:
A - kis karmos kézben szétnyitott magazin (konkrétan Playboy)
B - újság leeresztve, mögötte egy T-Rex feje, kikerekedett szem, hangutánzó szó, ami irdatlan nagy fosást jelez
C - kissé távolabbról, a  T-Rex tekerné a WC-papírt, de csak egy pici szeletke jön ki, mert épp kifogyott
D - T-Rex acsarkodva káromkodik

De persze, mikor rákerestem a neten a "T-Rex toilet roll" témára, már volt egy nagyon hasonló rajz, elvégre egy igen alapvető emberi konfliktust jelenít meg, szívni meg nem csak én szoktam, ugyebár :D

No mindegy, a rajzot azóta alkalmaztam facebook-háttérnek, csak azért mondom, mert ezt a blogot főleg barátok, cimborák olvasgatják néha, és sokan nem komálják a komszájtokat, most itt "lássátok feleim szümtükhel"

Segít picit fókuszálni, esküszöm.
Picit olyan, mint amikor azt mondom magamnak:
- Hát az eszkimók? No, azoknak aztán szar lehet! Még a fing is karcosra fagy a gatyájukban, és ehetik a fókazsírt magába'...

Szóval, mostanában nem is nagyon bántam, hogy annyi volt a meló, főleg amíg szabad volt a saját zeném hallgatni, kizárva az idiótákat, meg az alap gépzajt, és persze olyan számokra, mint a Rage: People of the Sun, vagy Badmarsh and Sri: Bang, a tempó is megvan, a munkát végül is felfoghatom napi egészséges testmozgásnak is.
Hallgassátok meg, a legjobb fülessel a lehető leghangosabban, a dob úgy indul, hogy jobb szívritmusszabályozót én el se tudnék képzelni ;)

Aztán betiltották a headsetet, KOPP...

Most meg vasárnap délután négykor tudtam meg, hogy hétfőn mégsem dolgozom, ami pont egy bank holiday a Saint Patric's Day Parade után, még a templomot is csak misére nyitja ki a másnapos pap, aztán ledöglik egy Saridonnal, csak úgy reverendában... Szóval sokmindent nem lehet csinálni, az a lényeg.
Maradhattam volna két takaró alatt olvasni az ágyban, vagy egy mozi, vagy a jó öreg Phoenix Park. Elvileg esőt mondtak, de felcuccoltam mégis, az elmúlt 13 napból csak 12-t töltöttem az alagsorban, szóval leszarom milyen idő van, én most megyek, kell a friss levegő is!

Aztán tök jó volt, teáztam,

cigizgettem (ja, jól esik mostanában),

medvehagymát szedtem,

és megpróbáltam átmenni Narniába is egy alagúton :D

No az nem sikerült, de egy boszorkány átcsusszant onnan, aztán felakadt egy fán a sapkája, az még most is látható:

Hát detszól, semmi extra, de mondom, T-Rexnek nem érdemes pornót nézni vagy zongorakottát vásárolni, szóval cipész maradjon a kaptafánál, és én már csak ilyen parkbansétálós csodabogár vagyok, mi?

Hiányjel

Már kb. 10 éve fogadkoztam, hogy ha a Dead Can Dance még egyszer összeáll, és eljönnek Pestre (akkoriban fingom se volt róla, hogy lehetek én akár külföldön is), akkor nincs az a pénz, amit meg ne adnék, hogy lássam őket.

Előrebocsájtom, akkor sem voltam igazi-igazi DCD fan, azaz pl. a korai zenéik nagyja nem az én világom, és azt leszámítva is inkább Lisa Gerrard, aki megfogott. Oks, vannak számok, amiben Brendan Perry énekel, és tök jó az is, de csak akkor ha a zene is jó. Miért? Hiszen neki is markáns, képzett hangja van... Dehát nem olyan, és kész. Lisa magában egy hangszer, főleg hogy halandzsázik, és nem kell szövegre figyelni.
No meg persze az is bejátszott, hogy zenében képzetlen lévén, amikor a szinti úgy szól, mint valami közelkeleti fúvós pikula, akkor az nekem nem szintiként jelenik meg a fejemben, és amikor úgy szól, mint egy vonós hangszer, akkor is vonósokat látok magam előtt, nem kopasz embert, fekete ingben a billentyűzet felett. Ez máig így van. Sok "dark" emberke bírja a DCD-t, én nem voltam ilyen sosem.
Persze annyira gyík nem vagyok, hogy ne lettem volna vele tisztában, hogy ez szinti, de gondoltam egy álom-koncerten meglepnének valami élő hangszereléssel, ha nem is minden számban, de legalább a törekvés meglenne.

Mert amúgy nem vagyok nagy koncertlátogató se, de pl. amikor Jovanotti volt valamelyik Szigeten, akkor volt vagy 13 élő zenész a színpadon, és tolták a funkyt rendesen. Vagy amikor az Amorf Ördögök egy teljesen kis közönségre hangolva, a ZP-ban olyan perfekt repertoárt tolt, hogy minden harmadik számot más hangszereléssel, és/vagy más ritmusban játszottak, meg még egy teljes ütőhangszeres együttest és egy hastáncosnőt is verbuváltak, a léggitáros koreai srácról nem is beszélve, és ez nem búcsúkoncert volt, vagy nem filmfelvétel miatt, csak egy mezei pardon-koncert, kb. 150 embernek....

Szóval zu sammen, tudtam én az első béna, okostelefonos youtube megosztásokból, hogy ebben a turnéban nem lesz akkora kraft, mint a Towards The Within-ben. Pl. azért, mert ez egy lemezbemutató turné, és picit az volt az érzésem, mint amikor hazavittem a Pink Floydtól a Division Bell-t műsoros kazettán, és mekkora csalódás volt! Már elvesztették a fonalat akkorra.
A Dead Can Dance nem annyira, de azért ha Spiritchasert veszem, mint előző albumot...
No, azt lejátszhatnák most is, nem reklamálnék, hogy minden épp olyan, mint az eredeti.

És persze, tisztában vagyok vele, hogy a DCD se nem Jovanotti, se nem Amorf Ördögök, vagy mondjuk Nouvelle Vague, szóval nem vártam el, hogy Brendan toljon egy stage-diving-ot, vagy hogy a Nierika alatt echte bantu táconők banánt hámozva riszáljanak, de ahogy mondtam, egy csellista, vagy fuvolás szép gesztus lett volna néhol, ami persze azt is jelentené, némi változtatást eszközölnek a számokon.

Egy hosszabb into, vagy outro?
Egy szóló, valamin, ami sosem volt ott?
Valami. Könyörgöm!

Nos, nem!
Rájöttem, a DCD egy "apollónisztikus" formáció.
Tökéletesen visszaadják, amit tudnak, nem csuklik meg a hangjuk, és nem hagynak ki egy ütemet. És kurvára el tudják ezt nyomni 40 koncerten egymás után! Ugyanazzal a színpadi outfittel, ugyanazzal a felkonffal (pl. Lamma Bada), ugyanazzal az "encore"-repertoárral. (No, ez utóbbiban reménykedtem, hogy eccerélünk-alapon most nem a Song to the Siren lesz, hanem, óriási melepetésre a Cantara vagy a Yulunga, vagy még valami a Spiritchaserről, ami a legkirályabb albumuk.)
Nem, ők köszönik szépen, a "show" azt jelenti, lejátszák egy színházban ugyanazt, amit a stúdióban.
Ott a hangmérnököknek, itt embereknek,

Whatever...

Ahogy mondtam, nem voltam én igazi fan, meg fel is vérteztem magam.
Nem kezeltem már úgy egy ideje, mint valami "eljövendő csúcsélményt".
Melóból hazajöttem, kajáltam, elcangáztam a Bord Gáis Theatre-hez (ez milyen amúgy?! Mintha a Madách-ot átkeresztelnék Tigáz Színházra...), oszt megnéztem mit tudnak.

Bakancslistán rajta volt, most meg ott a pipa mellette, e.

Egyet mondok azért a jó oldalon:
LISA GERRARD AZÉRT MÉG MINDIG ISTENNŐ!!!!!!!

Szóval megérte így is ;)

Paralell Universe: Detroit - Vác

Reggel szállok le a BZMOT-ról, gecire fáradtan, a tegnapi csúfos forgalomtól kissé megtörten. Esik a hó, pufidzseki, betörősapka, és máris mosolygok, hogy épp az 8 Mile-ból indítom a Lose Yourself c. számot.
Nem hallgatok amúgy Eminemet, de ez a szám azért tetszik, pont ilyen 5:20-kor vonatrólleszállós, csakzértis-talponmaradós induló!

(Amúgy se lehet rossz, ha így kezdődik: "Nézd, ha lenne egy felesed..." LOL)

Look, if you had one shot, or one opportunity
To seize everything you ever wanted-One moment
Would you capture it or just let it slip?

His palms are sweaty, knees weak, arms are heavy
There's vomit on his sweater already, mom's spaghetti
He's nervous, but on the surface he looks calm and ready to drop bombs,
but he keeps on forgettin what he wrote down,
the whole crowd goes so loud
He opens his mouth, but the words won't come out
He's choking now, everybody's joking now
The clock's run out, time's up over, bloah!
Snap back to reality, Oh there goes gravity
Oh, there goes Rabbit, he choked
He's so mad, but he won't give up that
Easy, no
He won't have it , he knows his whole back's to these ropes
It don't matter, he's dope
He knows that, but he's broke
He's so stagnant that he knows
When he goes back to his mobile home, that's when it's
Back to the lab again yo
This this whole rhapsody
He better go capture this moment and hope it don't pass him

...
I've got to formulate a plot or I end up in jail or shot
Success is my only motherfucking option, failure's not

Január - Imagine...

"A képzelet fontosabb, mint a tudás."
/Albert Einstein/

Aki a dolog szebbik végére kiváncsi, és a részletek sem érdeklik, az görgessen kicsit lejjebb. Többieknek kis napló:

01.08:
Rendszerproblémák:
Sajnos megszoktam a korábbi diszpécser és főleg az on-line operátori munkaköreimből, hogy egyszerre 6-8 dologra figyelek, de semmire sem figyelek 100%-ban :( Az még nem probléma, hogy egyszerre 10 lap van megnyitva a böngészőben, de hogy közben felállok, elindítom a mosógépet, felteszem a teavizet, visszanézek, eszembe jut valami, elkezdem keresni, (hopp a teavíz!), megint eszembe jut valami más, csekkolom azért a mailt (pl. mert vatera-válaszra várok), mit iskerestem eredetileg?, und so weiter...
El kellene mennem valami koncentráció- és időhatékonyság-növelő tanfolyamra.
Másik, hogy a gép előtt annyira megszoktam, hogy "Google a barátom", hogy aztán amikor a valódi terepen keresek valamit, akkor jut eszembe, hogy otthon fel kellett volna írnai, mert hiába kerestem akkor rá, ha később elfelejtettem. Vagy kellene 1 okostelefon, ha már így elhülyülök, mi?!
No, mindegy, hová is akartam kilyukadni?? :D

Hűtőproblémák:
H3 nem jött meg Vaterafutárral, mert megint leszarták, hogy fel kellene hívni előre, aztán az épp elsőnapos kolléga Diósjenőn kereste a Káptalan utcát, aztán meg már nem fért bele neki, hogy arra kanyarodjon Pest felé, ezért visszavitte a központba. Azóta se tudok semmit róluk :(
H1-et, és H2-t is szépen lemostam, és lefújtam kívülről, nagyon szépek.
Persze kipróbáltam már, hogy működnek is: bedugtam, zúg, okés, ennyi...
De H1-et valószínűleg nem nyitottam ki, mivel csak tegnap tűnt fel, hogy tiszta penész a gumiszalag, meg az oldaltartályok. Sebaj, lefújtam bőven Szavo sprével (a zárt boltban...) Kimentem köhögni vagy ötször, hazafelé meg észrevettem, hogy tiszta hipószagot érzek, és eszembe jutott, hogy a visszaszálló permet talán megült a bajszomon, ezért úgy ültem a vonaton, mint a szfinx, nehogy önkéntelenül megnyaljam a számat, és nyeljem a klórt :(
Másnapra (azaz mára) szép fehér lett belül is, és mivel vittem egy pumpás permetezőkannát (tök jó, falusi házban ilyen is van! :D), gondoltam semmi baj, szépen lemosom a bolt előtt.

Meg is történt, csak a megrepedt fagyasztó-ajtóról teljesen leázott a ragasztócsík, és akkor jöttem rá, hogy ha ilyen állapotban is nehéz kifeszíteni (teljes törés kockázata nélkül), akkor befagyott állapotban katasztrófa lesz, nyilván az állategészségügyis így nem is fogja elnézni.
Oké, semmi k'stenezés, konstruktív hozzáállás!
Hirtelen rájöttem (így pár hét elteltével, de sose késő!), hogy amúgy is kevés a két normál hűtő fagyasztó-kapacitása, így jó lesz H2 + vennem kell gyorsan egy 85 centi magas fagyasztószekrényt, és probléma elhárítva.
H2-t is le kellett azért fújni kicsit belül is, meg ahogy jobban meggondolom, így egyedül talán kicsi lesz, szóval lehet be kellene cserélni az otthonira. Nem baj, még eddig minden megoldható.

MINDEN MEGOLDHATÓ!

Jó hír, hogy a problémákat elég folyékonyan kezelem, és nem madár-perspektívából filmezem magam ilyenkor, két kezemmel az égre mutatva, eltorzult arccal, csak rám hulló esőben, hogy "MIÉRT???!!!"... (Filmes klisé ilyen pillanatokra:)

A bolt klinikai-fehér takarítás után, sötétedésig nem is kell felkapcsolni a villanyt, annyi az üveg és tükörfelület. Kissé steril ugyan a hatás, nem illik igazából hozzám, de az előírások miatt nehéz lenne egy büfét úgy berendezni, mint pl. a Szimpla Kertet.

....később...
A gyomoridegem már biztos látszik az ultrahangon is, és csak remélem, hogy ollós kezei még nincsenek :(

DE EZT MOST FEJEZD BE!!!

Inkább egy álom, egy saját mottóval, ami így szól:

"Nehezen lépek a rossz lábammal... viszont egyre jobban megy a repülés!"

Az álom:
Futok valami versenyen, zilálok, ki vagyok purcanva.
Aztán összekapom magam, elmúlik a szúrás és már előzgetek is.
A végén egyedül futok tovább egy kővel borított pályán, ami nagyon dizájner, inkább egy kültéri iparművészeti kiállítás útvonalára hasonlít. Ide-oda kell ugrálni a kitüremkedő kőelemek között, de azért az egész mégis csak egy út, egy ösvény, két oldalt rendben tartott gyeppel.
Jó érzés nyugtázni, hogy nem fáj a bokám. (Talán ez már előhangolta, hogy ez csak egy álom lehet...nincs kanál ;)
Aztán az út beletorkollik egy medencébe/aknába. Az átjutás oszlopokon/cölöpökön lehetséges, de mindegyik kicsit más magasságban van. És mindegyik vékony, kábé 50*50 centis a felület a tetejükön. Az akna mélysége kb. 15-20 méter, vizuálisan kissé zavaró, de szép. Olyan, mintha csiszolt borostyán lapokkal lenne borítva minden oszlop, és az oldalak, meg a fenék is, némelyik át van világítva spotlámpával, sárgásan csillog, tükröződik erre-arra.
Nem esek ki a lendületből, pár oszlopon átugrok, energikusan, kecsesen érkezem az utolsó-előtti tetején, mint Penge vagy Pókember, vagy hasonló, fél térden, fél kéz lent, másik hátracsavarva, lassan felemelt fej a hatásvadászat végett...
Aztán a fej körülnéz, és hoppábazmeg! A túlvég még mindig 4-5 méter, a cölöp után még van egy másik, de az két méterrel alacsonyabban, kb. 1,5 m távolságban. Elsőre kiszámolom, hogy arra kb. milyen szögben kellene ráugrani, hogy ne basszam el, és ne essek 20 métert, de aztán rájövök, hogy minek ugranék is oda, amikor onnan felfelé hogyan ugranék tovább két méter magasra és három méter távolra???
Sehogy! Elakadtam...
Dehát akkor repülni kell, nincs mese!
És pillanatnyi tériszony után elrugaszkodok, kicsit süllyedek, aztán máris fel, szépen, simán, nem ám kezdő módra ("úszva"). Már centizem is a falakat (körben az akna pereme körül olyan, mint egy kosárpálya borítása), aztán kis zuhanórepülés, felhúzás éles szögben, megy minden mint a karikacsapás.
Felszabadult vagyok, nevetek :)

ERRE KELL GONDOLNI!!!

És ha jön az ellenőr, nem úgy kell várni, hogy akurvaanyád-minemfogtetszeni?!, hanem azt kell magamban ismételni: ez a nő sem az ellenségem! Neki is van főnöke, csak azért akar mindent faszán látni, hogy utána lezárhassa az ügyet!

ÉS ÍGY LESZ!!!

Másnap:

És így volt!
Jó korán bementem, mert előző nap villanyszerelő dolgozott a boltban, ki kellett utána takarítani. (Amúgy is felébredtem 2-kor és kimásztam az ágyból háromkor...)
Az ellenőr kedves ugyan most sem volt, de korrekt, és majdnem mindent rendben talált. Amit nem, arról meg elhiszi, hogy megcsinálom nyitásig, így MEGVAN az előzetes engedély!!!
Persze ettől még jönni fog ő, hivatalból a nyitást követő 22 munkanapon belül, és akkor aztán működés közben, lesből fog támadni, de sebaj!
Még persze várni kell, hogy aláírják, be kell menni érte, bevinni utána az önkormányzatra, közben most már akkor vérkomoly anyaghányad nyilvántartást kell szerkeszteni, árkalkulációt is ezzel együtt, be kell kóstoltatni a szomszédokat, sört kell nézni olcsón, begyújtani a marketing-rakétákat, és továbbra is el kell hibázni a földre érkezést, ezáltal a levegőben maradni! :D

Annak ellenére, hogy az elmúlt napokban megint tenyerükbe temették az arcukat páran annak hallatára, hogy én a piacon akarok szendvicset árulni, azt hiszem magint képes vagyok elképzelni, hogy jót léptem.

A kövem is nagyon szépen, zöldesen fénylett a kezemben hazafelé (szebb volt, mint a képen!), és ha más nem, ez csak jót jelenthet :D



LAST MINUTE:

Nohát, az engedély még mindig nincs a kezemben, viszont pénteken felhívtam az ellenőrt, és azt mondta, kinyithatok hétfőn, a hét elején elintézi. Megkaptam a HACCP oktatást (kb. 15 perc, annak is a nagy része abból állt, hogy mit olvassak el a kb. 90 oldalnyi anyagból, és hogy milyen naplókat kell szigorúan vezetnem.
Jött fagyasztott burger-anyag, egyéb alapanyag, vettem pár ződséget, tojást (amit ugyanazzal az anyaggal kell lemosni, amivel takarítok, ez nem vicc, tiszta klóros szar!!!), és még az utolsó pillanatban felfúrtam a 1,5 méter széles ongro cégtáblát az üzlet fölé.
Persze nem vettem rágót, camambert sajt nem jött meg a Her-Trade-től, nem pakoltam össze, nem tudom még mindenről mennyibe kerüljön, és még otthon a kerti asztal a három székkel, amit egy szép vasárnap délben lemosok, és majd valamikor jön Pisti és bevisszük.
Nem is tudom, én lennék-e ha ezeket nem hagynám az utolsó pillanatra?

De szép az idő, van a kertben hóvirág, végre volt időm itthon is takarítani, és úgy befűtöttem, hogy mezítláb porszívóztam, mert megérdemlem!

01.24.
Első nap.
Olyan zombi mindenki, hogy már egy perce állunk Vácon, szépen felsorakozva mögöttem vagy nyolc ember, amikor valaki mögöttem megszólal:
- Bent vagyunk már?
- Szerintem...
- Fiatalember! Húzza már meg az ajtót!
És tényleg ott voltunk! (Ezt nem most találom ki!!!) Azt hittem csak megállítottak egy külső vágányon, lol :D

Számokban:
Reggel 5:30 leszállok, este 17:30, felszállok a BZMOT-ra.
Mindeközben ülve töltött idő: 10 perc, az Engedélyezési osztályon.
Nyitvatartás: 5,5 óra
Bámészkodók, "beszélgetőemberek": 33
Napi zárás (beütve a pénztárgépbe): 1080 Ft
Pozitív feedback: 100%
Törölgetéssel, mosogatással, címkézéssel, műanyag-doboz-logisztikával töltött idő: 289 perc
Szendvicskészítéssel töltött idő: 19 perc

Első hét után:

Megéri?
Meg!
Nagy részét élvezem, még a takarítást is. Vannak persze nehéz pillanatok, és jobban kell osztani az időt, hogy maradjon alvásra, mert péntekre már majdnem összeestem, szombaton délután már csak arra volt agyam, hogy megnézzek vagy 6-7 Futurama epizódot, aztán fél nyolckor ágyba bújtam és reggel hétig nem másztam ki. (Közben volt a földrengés talán?)

Túlkalibráltam a váciak asszociációs képességét, mert hiába van kiírva egy másfél méteres táblára a Szendókuckó, azért megkérdezik, hogy itt mit árulnak? Minél hamarabb kell fotókat kitenni (a vitrin nem látszik 6 méterről, néha még közelről is gyatrán, mert bepárásodik az üveg :( A hamburgerkészítést még gyakorolni kell, mert hiába szép és finom, sajnos sokat kell várni rá. A melegszendóra és pirítósra szintén, de az csak amiatt van, mert nem mennek folyamatosan a grillek. Amikor lesz egy kis forgalom, gyorsabban meglesz.

A lényeg, hogy megvan, jók a cuccok, és van benne fantázia, még ha ez a kép nem is lett túl jó: