Covid kapcsán

   2020. március 30-án mentettem el egy német cikk fordítását, ami a covid utáni világ négy lehetséges szcenáriójáról szól. Nem emlékszem amúgy ki forította, de az eredeti link megvan: Die Welt nach Corona 

   Regnózist alkalmaz, az elképzelt jövőből tekint vissza a jelenbe. Majdnem 2 éve egy olyan jövőt festett le, ami lassan 1,5 éve már elmúlt. Mit látok? Azt, hogy pl. E. F. Schumacher, bár egyes dolgokban ő is elszámította magát, 40-50 évre pontosabb előrejelzést volt képes adni, mint Matthias Horx fél évre? Ez már önmagában elgondolkodtató lenne. Egy közgazdász jobban "érzi" a lényeget, mint egy hivatásos jövőkutató? Na jó, valószínű nem ez van, hanem a több felskiccelt szcenárió közül - vajon miért? - csak a legoptimistábbat közölték le. 

   "Csodálkozunk, hogy még a nyáron ellenszereket találtak, amivel a túlélési rátát megemelhették. A corona-vírussal is el tudtunk bánni, mint az influenzával és más betegségekkel. Az orvostudomány segített, de azt megtapasztaltuk, hogy nem a technika, hanem a szociális magatartás változtatásai voltak a döntők. Hogy az emberek a drasztikus korlátozások ellenére is szolidárisak és konstruktívak tudtak maradni, azt mutatja, hogy erősödött a humán szociális kompetencia. "

   Ebben az a cikibb, hogy amúgy még közel sem kerültek az ellenszerhez, vagy az, hogy az emberek, bár első ijedelmükben valóban képesek voltak jobb arcukat mutatni (olasz operaénekes, aki az erkélyről ad koncertet kijárási tilalom idején, vagy az ír utcabál, ahol távolságot tartva, mindenki a saját előkertjében bulizik, stb.), azóta még mélyebbre süllyedtek, mint előtte? A nagypolitika (sejthetően lobbisták által irányítva) és a masszmédia is besegített, hogy oltásimádókat és oltáselleneseket csináljon belőlünk, és meg merem kockáztatni, hogy lassan a vegán-"húsevő" ellentéteknél is nagyobb megosztottságot sikerült behúznunk. Ez szerintem szomorú.

   "A technológiához és a kultúrához való viszonyunk eltolódott. A válság előtt a technológia csodaszernek tűnt, minden utópia megtestesítőjének. Ma már senki - vagy csak a csökönyösek - hisznek a digitális megváltásban. A nagy technika-hype a múlté. Ismét többet figyelünk a humán kérdésekre: Mi az ember? Mit jelentünk egymásnak? Visszatekintve csak ámulunk, mennyi humor és emberség született a vírus napjaiban. És csodálkozunk, mennyire tudott zsugorodni a gazdaság - minden "összeomlás" nélkül - amit korábban minden kis adóemelésnél vagy állami beavatkozásnál a falra festettek."

   Mekkora kapufa! Miután a teljesen hagyományos módszerekhez az individualista nyugatiaknak nem füllött a foga, és vágták a centit, mikor lehet végre a "normális kerékvágásba" visszatérni, a technológia kapta megint a vezető szerepet: mobil app, ami jelzi, vannak-e regisztrált fertőzöttek melletted, no meg persze a vakcinázás, ami... (de ezt egyelőre hagyom). A gazdaságot így egy kisebb döccenő után lehetett élénkíteni: gondolom az oltásokért és segédeszközökért egyes gyártók mesés összegeket zsebeltek be, aztán meg a légiközlekedés és a turizmus is újra indult, kicsit csikorogva, de már olajozzák a gépet. Az adóemelésekről (itt kifjezetten a gazdasági elitet érintő különadókra gondolok) nem nagyon hallottam, a pandémia kitörése óta a vagyoni olló tovább nyílt.

   "A globális just-in-time produkció, ágas-bogas értékteremtő láncaival, amelyeknél alkatrészek millióit hurcolták körbe a bolygón, túlélte a krízist - de épp most bontják le és építik újjá. Mindenütt a termelésben és a szolgáltatásban szaporodnak a közbenső tárolók, raktárak, tartalékhalmazok. Helyi termelések virágoznak, hálózatokat lokalizálnak, a kézművesség reneszánszát éli."

   Milyen szép is lenne! Még az is lehet, ha jó lenne ennek a folyamatnak a marketingje, talán esélyt adnának neki az emberek. Szinte napra pontosan egy évvel a cikk után kb. egy hétre teljesen összezavarodott a globális ellátási lánc egyetlen konténerhajó miatt. Ezzel együtt, még most sem látom, hogy sok szó esne a "glokalizációról", pláne nem a kézművesség reneszánszáról. Inkább várunk kicsit többet a sok felesleges szarra, amit a hajók hoznak-visznek, de azért "kell"! Maradjon a globalizáció, mert ahhoz vagyunk szokva! 

   "Az ellenőrzés teljes elvesztéséből hirtelen csupa pozitív mámorba kerülünk. A megdöbbenés és a félelem után, belső erő tölt el. A világnak "vége", de tapasztaljuk, hogy mi még itt vagyunk, ezáltal belül születik egy új-lét."

   "De ez nem apokalipszis, hanem újrakezdés. A fordulat új igényeket kelt bennünk, másként érzékeljük a világot és másként kötődünk hozzá."

   "A fake news viszont gyorsan veszített piaci értékéből. Az összeesküvés-elméletek is vesztettek népszerűségükből, habár eddig sokan éltek velük."

   Szerintem nem is kell ehhez kommentár, ugye?

   "A CO2-kibocsájtás 2020-ban fog először az emberiség történetében csökkenni. Ez a tény fog velünk valamit tenni. Ha egy vírus ilyesmit tud, mért ne tudnánk mi is? Ez a vírus talán a jövő egyik küldönce volt. Szigorú üzenete: Az emberi civilizáció túl sűrű, túl gyors, túl forró lett. Egy olyan irányba rohan, ahol nincs jövő. Ám képes egy új jövőt föltalálni."

  Nos, az embereket (talán ügyes manipuláció hatására, talán csak maguktól) nagyon rövid ideig érdekelte az a pozitív hozadék, hogy pl. kicsit jobb a levegő, aztán hamar elkezdtek siránkozni azon, vajon mikor mehetnek újra stadionba szurkolni, vagy olcsó repjegyekkel sablonos üdülőparadicsomokba menni, vagy bármi, ami mára "emberi jognak" minősül. Érdekes mondjuk eleve Harari megközelítése, mi szerint az alapvető emberi jogok épp olyan mítoszok, fantáziák, mint a kommunizmus, vagy bármilyen vallási dogma. Egyszerűen azt hisszük, hogy létezik, ezzel önmagát igazolja. Az emberi civilizáció viszont mintha kötött pályán haladna, és épp ugyanúgy lesz vége, mint a korábbi emberi civilizációknak: felfalja önmagát. Csak mert így szoktuk meg: sűrűn, forrón és gyorsan. Aki a lassúság híve, az megkapja, hogy vissza akar bújni a barlangokba. Szomorú, de úgy tűnik, ez a helyzet.

   Ennyit a cikkről, és most pár további gondolat, ami mostanában főleg az oltások, korlátozások kapcsán még eszembe jutott.

   1: Nyelvtorzítás 

   A média oltáselleneseknek hív mindenkit, aki valamilyen oknál fogva (ami sokféle lehet) nem szeretné felvenni az oltást. Ezt még az oltás pártján állók is sokszor túlzásnak gondolják, de mivel a média sikeresen összekapcsolja az "oltáselleneseket" totál bugyuta konteóhívőkkel (mint pl. a laposföldhívők), és/vagy radikális szélsőjobbosokkal, egy idő után elkezdenek a tényleg túlzókra gondolni. Ha jól tudom, a Facebook, meg gondolom egyéb véleménynyilvánításra alkalmas platformok elvileg tiltják a "dezinformációt", "félelemkeltést" (amit szintén önkényesen határoznak meg), tűpontosan annyit mégis beengednek az algoritmusukkal, ami kibassza a biztosítékot az amúgy szolidaritásra hajlamos átlagpolgárnál is. Ha ehhez még szóban hall 1-2 erős véleményt az "oltásellenes" ismerőseitől, az erre ráerősít, és máris kész a fogalomzavar, csökken az együttérzés. Oszd meg és uralkodj, haladó szint. 

   Szerintem sem a legtökéletesebb a párhuzam a Holokauszttal, mivel, ahogy egy ismerősöm rámutatott: "óriási egyéniségnek és kurva menőnek tűnik zöld zsidócsillagba írt "oltatlan" szöveggel áldozatként pozőrködni és tovább gerjeszteni a szart..."

   Annyiban mégis hasonlít szerintem, hogy a kezdeti fázisban csak jól megdolgozták a közvéleményt, dehumanizálták a célcsoportot, hogy amikorra a konkrét akciókat (pl. a letartóztatás, deportálás, kivégzés) beütemezik, a lakosság nagy része már vagy fásultan legyintsen, vagy ha érez is némi szimpátiát, már ne merjen szólni, hiszen annyit hallotta, hogy ő ezzel a rossz oldalra állna. Mindenkiben van egy potenciális hős, de egy megalkuvó is (Pl. Az ötödik pecsét c. filmben: csak üsd meg az amúgy is halálra ítélt ellenállót, és szabadon távozhatsz, bebizonyítottad, hogy rendszerkompatibilis vagy!)
   Szóval nem attól valid a párhuzam, hogy a zsidók nem maguknak kérték a sárga csillagot, az ultra oltásellenesek viszont valami hasonló szimbólummal direktbe provokálnak, hanem attól, hogy a "jó polgárok" hogy viselkedtek akkor, és hogy viselkednek most? 

   És az orwelli "újbeszél" egy nagyon alattomos eszköz, és egyben árulkodó jel is kellene legyen! Hiszen az oltást nem kérők NEM ellenzik magát az oltást, legalábbis a nagy részük nem! Nem semmisítenék meg a vakcinakészleteket és nem tiltanák be senki számára azt, hogy akár kéthavonta megkaphassa az emlékeztetőt! Ezt nem ártana korrigálni, legalábbis fejben, de aki igazán hisz a demokráciában és a szólásszabadságban, és tudja a megfelelő csatornákat, eljárásokat, akár fel is szólalhatna, hogy ne használjanak hatásvadász és egyben gyűlöletkeltésre alkalmas definíciókat!

   2: Erkölcs és felelősség újracsomagolva

   Ha mondjuk a sima nyelvtorzítás az alulműveltebb rétegeket hivatott befolyásolni (ahogy pl. az, hogy a fű drog, a Frontin, vagy az alkolhol viszont nem az, vagy a migránsozás, stb.), a műveltebbeknek is megvan a kiszolgáló bázisa. Filozófusok, újságírók, egyéb tudorok. Mindenki, akinek hinni lehet, ha nagyon hinni akarsz, és a politikusokban sajnos már nem tudsz.

   A legdurvább az, hogy elvégzik ingyen a munkát, mert hisznek benne. Gondolom (bocs, hogy ennyire nem nézek azért utána, csak tippelgetek) elég sok értelmiségi támogatta az akkoriban tudományosnak elfogadott nézetet, hogy az árják felsőbbrendűek mindenkinél, de leginkább a zsidóknál és a színeseknél. Utóbbit mellesleg az árja fennsőbbrendűséget "tudományos" alapokra helyező németek ellen sikeresen harcoló nemzetek polgárai is még 1-2-3 évtizedig (valamilyen szinten néhol napjainkig) alkalmazták.

   Erkölcsileg nem elfogadott, ha a közérdekkel szembehelyezkedve megtagadod az oltást! Ki is fejtik az okosok, ezért ha valaki kicsit bizonytalankodik, de előpuhították az újbeszél eszközeivel, és már "gyanítani" kezdi, hogy az oltást ellenezni egyenlő a Föld gravitációs mezejének tagadásával, hát tessék: ez nem csak tudományos, hanem erkölcsös, azaz AZ EGYETLEN helyes döntés!!!

   Egy hasonlat, ami egy újságírótól jött szembe: a nyári gumival télen is közlekedők. Gondolom több súlyos baleset is szokott ebből lenni, nem csak az időnkénti halálos (azt a média mindig szereti), ami meg is jelenik a hírekben. De persze ezzel is vitáznak egyesek: ha nyári gumid van, ilyenkor el sem tudsz indulni, stb. Szóval elvileg el lehet vezetgetni vele télen is, ha az egyén nagyon felelősségteljes, és képes megítélni, milyenek az útviszonyok, és ha nem stimmel valami, el sem indul! 

   Az egyéni döntéseket amúgy nagyon imádó liberális újságírók hirtelen ultrakonzervatív komcsik lesznek, ha a vakcináról van szó?! Konzervatív abban, hogy a szabályozás a legfaszább dolog, és kommunista abban, hogy ami esetleg 1-2 ember számára hátrány, de az egész társadalom számára jó eséllyel hasznos, az legyen a szabályozás alapja! Ugyanez az ember nem képes felfogni, hogy újságíróként pl. lehet keres annyit, hogy simán üdüljön évente legalább kétszer 3-4-5000 kilométerre Budapesttől, mert ez neki, mint egyénnek jó, de a Föld lakosságának és ökoszisztémájának már... fasztérdekel-kategória!!!  (Nyilván alig várja, hogy újra repkedhessen akár maszk nélkül is, hiszen ha mindenki 3-4-5-ször lesz oltva, akkor már maszkot is minek hordani, stb.)

   Felőlem legyen hatóságilag kötelező a kétféle gumiabroncs, ha ezen valóban ennyi múlik, ennek van értelme! Ahogy a sebességkorlátozásoknak is, és nagyon durván megbüntetném, aki nagyon durván átlépi a határokat! De nyilván nem lenne értelme annak, hogy mivel néha még harminccal is el lehet úgy ütni valakit, hogy belehaljon, legyen 15 km/h a sebességhatár lakott területen belül! Szóval álljunk már meg egy szóra a coviddal és főleg a vakcinákkal kapcsolatban! A vakcina védi (elvileg) az oltott személyt, az oltatlant pedig akkor nyilván nem fogja. A téli gumi ezzel szemben mindkét felet védi, mivel lehet a balesetben épp az hal meg, akinek volt, csak mert neki kis autója van, a nyári gumis meg belerongyol egy sokkal nagyobbal. A sebességkorlátozás túltolása senkit nem védene, mert pl. sokkal több üzemanyag megy el, ha kettesben mész tizenöttel, és ... (remélem érthető, miért lenne ez rossz.) A korlátozás, karantén, stb. szintén mindenkit védene, eltekintve attól, hogy senki sem szereti, és nem csak a turizmusra gondolok, hanem, hogy van-e suli, vagy mehetek-e moziba, étterembe. A korlátozásokat pl. szerintem lehetne kategóriákba sorolni, és akkor már kb. egységesen, mint ahogy kb. a KRESZ is nemzetközi, kis különbségek lehetnek csak. 

   Ha a korlátozásokat elvetjük, mert annyira "szabadon" szeretnénk élni, mint rég, akkor tényleg marad az oltás. De - a demokráciára és a testünkkel való szabad rendelkezés jogára gondolva -  ez az egyik legdiktatórikusabb dolog, amit el tudok képzelni, hogy kötelező legyen! Hogy súlyosan korlátozzanak bárkit is, aki kb. csak a saját bőrét viszi a vásárra (ezt is csak akkor, ha 100% tudományosnak veszem az oltás mellett felsorakoztatott érveket), ez önkényuralom. Nem ugyanolyan eséllyel kap munkát, vagy mehet be bárhová? Még esetleg pénzbüntetést is kaphat? Ami aztán már tényleg egy hangyafasznyira van a letöltendő börtönbüntetésről, mert akik nem képesek fizetni, könnyen oda jutnak előbb-utóbb. Ami viszont már az előszobája az amerikai típusú "demokráciának", ami valójában szerintem simán lehet annyira illiberális, mint OV király legvadabb elképzelései. 

   Aki erkölcsi kötelességről, és/vagy KRESZ-hez kapcsolható logikáról beszél, annak egyetlen egy logikus érvét tudom elfogadni: az egészségügy tehermentesítésére utalót. 

   3: Egészségügyet nem lehetne máshogy?

   Szóval igaz lehet, hogy ha mindenki be lenne oltva, akkor kevesebb embert verne úgy le a lábáról a vírus. Abba bele sem megyek, hogy ez igaz lehet, de az is, estleg 3-4-10 év múlva derül ki, hogy az oltások mellékhatásai is leterhelik a rendszert ha nem is épp most, de csak várjuk ki a végét... Fogadjuk most el, hogy ez nem tényező, hogy jól átgondolták, tesztelgették is kicsit, amennyire az idő engedte, és a termék maga jó, nem szorul reklámra! Rendben! Innen indulok. Azért egy vicc erejéig mégis, ha más nem ez olyan jópofa:

   - Te be vagy oltva Covid ellen? - kérdezi egyik patkány a másikat.
   - Dehogy! Hiszen azt még csak most tesztelik az embereken!

   A társadalombiztosítás elvileg azt kéne jelentse, képviselje, hogy nem hagynak az út szélén. Ami még lehet igaz is, pl. ha balesetet szenved valaki, az nagy botrány lenne, ha ott vérezne el, vagy ilyesmi. Az már más kérdés, hogy ha pl. egy kisebb beavatkozással és/vagy rendszeres kontrollokkal, tanácsadással, kezelésekkel megelőzhető baj, arra van-e elég pénz, emberi erőforrás, infrastruktúra, és ha van is, kinek teszik ezt elérhetővé? Saját példa: privát úton tudtam csak intézni egy kisebb korrekciós műtétet a bokámon. Vagy pl. ha valaki jó fogsort szeretne, szerintem egyre inkább magánrendelőkbe jár, nem hagyatkozik a társadalombiztosításra. Lehet vannak hiper-szuper egészségügyi intézmények a legjobb személyzettel és felszereléssel, és akiknek van rá pénze, ilyenekben simán elintéznek minden olyan kisebb műtétet, kezelést, amit a pórnép most nem vehet igénybe, mert a tébé most csak a coviddal képes megbirkózni. Ezzel az asszimetriával vajon mit kezdenek azok, akik az erkölcsről prédikálnak?

   Nem lehetne mondjuk, hogy eleve többet költenek az államkasszából az egészségügyre? Mondjuk miből? Hát azoknak a pénzéből (adójából), akik most is folyamatosan gazdagodnak, mert egy ügyes opportunista a pandémia alatt is képes piaci réseket találni. Nem lehetne speciális személyzetet kiképezni a rendkívüli járványhelyzetekre? Ha nagy a baj, akár "sorozásos" alapon is, mint régen (egyes országokban mai napig) a katonai szolgálatot. Pl. megtanulni csak az alapokat, aminek segítségével legalább a szakápolók és orvosok keze alá tudna dolgozni több ezer tartalékos. A kötelezőt senki nem szereti, hát legyen akkor erre is pénz! Pénz mindenre van, amire akarjuk, ez ellen ne is érveljen senki, szerintem! Arra is van, hogy a hadiipar növekedjen, arra is, hogy újabb plázák és stadionok épüljenek, meg arra is, hogy pár istenkomplexusos szociopata milliárdokat füstölhessen el ambíciózus űrgyarmatosító programokra, csak arra nincs, hogy egy igazságosabb társadalmi rendszer felé haladjunk?

4: Felnőtté válás

   Ha minden puskaport ellőttek, az oltás feltétlen hívei a halálozási számokkal, vagy inkább személyes példákkal érvelnek, amikben valaki "élhetett volna még, ha", vagy "makk egészséges, energikus volt, addig amíg...". Igen, ez gondolom mindig is egy szubjektív vélemény volt, nem a modern korral kaptuk ajándékba. Olvastam olyat, hogy ez a magyarázata a vallások kialakulásának, illetve annak, hogy bár a tudományok fejlődésével a vallásnak elvileg rég ki kellett volna kopnia, nem történt meg. Sok amerikai ma is tagadja az evolúciót, még az értelmiség körében is. De vegyük alapul, hogy az manapság  kevésbé számít érvnek, hogy aki meghal, lehet neki "így lett megrendelve", "eljött az ideje", sőt, lehet még sokkal jobb is neki, hiszen a földi élet a rosszabb, itt csak egy letöltendőt kaptunk, a túlvilág sokkal vonzóbb! 

   Nézzük majdnem totál ateista szemszögből, "tudományosan"!

   Mi számít korai halálnak? Svájcban pl. 83 év a születéskor várható élettartam. Ha valaki 75 évesen hal meg, akkor az korai? Szomáliában lehet alig lehet találni ilyen idős embert (55 év a várható, és a lakosságnak alig több, mint 2%-a 65 feletti, míg Svájcban több, mint 18%, Japánban pedig 29% ez az arány.) Ha a vallást kiiktatjuk, mennyire etikus csak úgy azt mondani, hogy "ez van, ez az élet rendje"? Ilyen logikával pápák és császárok hatalmának legitimizációja szokott történni, nem igaz? Biológiailag nem tudom mi számít normálisnak, mikortól lehetne azt mondani, hogy már örülhetünk, ha élünk egyáltalán? Ja, persze, civilizált társadalomban élünk, nem egy farkasfalkában, még csak nem is Spártában! Igyekszünk mindenkit megmenteni. Mindenkit? A fenti számok ezt mutatják? Újrafogalmazom: igyekszünk mindenkit megmenteni, akit csak tudunk? Ez sem stimmel, szerintem.      Újrafogalmazom megint: igyekszünk mindenkit megmenteni a haláltól, amikor csak módunk van rá. Még a szomáliaiakat is, mert néha fegyveres erőket küldünk oda, ne öldökölhessék egymást kedvük szerint, máskor kaját, vagy épp gyógyszreket, vakcinákat. Hogy tisztább lehessen a lelkiismeretünk.

   Amikor csak lehet, a halált el akarjuk kerülni, és az életet választjuk. De mi az élet? Számomra már az emberi lét bizonyos formái, stádiumai sem ütik meg a mércét, és nem véletlen, hogy az eutanázia is létezik. Tényleg sajnálatos olyan példákat hallani, hogy valaki bár idős (nem csak szomáliai mércével), látszólag olyan, mint az öszvér, mindenki azt mondja, majd talán úgy kell agyoncsapni 90 évesen, és kertészkedik, gyalogol, agyilag friss, és hát azt hitte majd az immunrendszere legyőz mindent egy kis fokhagymával, mézzel és pálinkával... Aztán elvitte a mentő, aztán gépre rakták, és most halott. Bezzeg ha beoltatta volna magát! És akkor hányan veszik észre az ellenpéldát? Mondok egyet: szembe szomszéd olyan alkesz, azt se tudom hány éves lehet, teljesen püffedt az arca, miközben a teste csontváz. Reggel legurul bringával a kocsmába, megissza a kis borát, amitől dél körül már csak tolja fel a bringát, alszik kicsit, és utána van egy délután-esti köre. És számtalanszor esett olyat, hogy elvitte a mentő, már a járvány alatt is, és még eközben se kapott el semmit, meg lehet sosem fog. Hogy oltást kapott-e nem tudom, de nem ez a lényeg: élet az, amit él? Szerintem nem. Mégis él, az átlagos emberek befizetett tébéjének egy része arra megy, hogy őt is ellássák, miközben ki tudja egyáltalán "veszi-e az adást", mi megy a világban körülötte...
   Vagy itt van szegény élsportoló, aki fiatal is, és hát ha valakitől elvárnánk, hogy egészséges legyen, ő az. Aztán meghal. És mondjuk néha meghal a focipályán, vagy edzés közben valaki, aki még fiatalabb volt. És néha pontosan azt sem tudják miért. Az eszébe jut valakinek, hogy élet-e az, amikor - főleg ha nem saját motivációból, hanem szülői nyomásra - valaki kb. tipegős kora óta arra készül, hogy bajnok legyen?! És a lelki károsodások mellett esetleg fizikai túlterhelés áldozata is lesz, és pont nem annak a legegészségesebb, legerősebb a szervezete, aki mondjuk időről-időre képes kiemelkedő teljesítményt nyújtani, közben meg lehet két világverseny között szívizomgyulladása van. Ez az életforma nem csak hogy jogilag lehetséges, hanem a sztárkultusz, az individualista szemlélet miatt még vonzónak is tűnik. Ahogy az is csábító lehet, ha valaki a zene világában akar "nagyot", és erre a lapra mindent feltesz. Aztán estleg korán belehal, mert nem mindenki egy Keith Richards. Az is jogilag okés, rombolhatod a tested, akár akkor is ha sztár se vagy, csak álmodozol róla. 

(Tipikus, "ártatlan", "pozitív" kép arról, mit várjunk az "öregségtől". Szerintem viccnek jó, ahogy az is, ha egy pasi nem tud beverni egy szöget, egy nő nem tud felvarrni egy gombot, egy gyerek nem tud eljátszani egy kerek órát sem netkapcsolat nélkül a kertben... vicces lehet, de követendő példa ne legyen már, mert az már szánalmas!)

  Szóval van a "normális" ember, akitől azt várjuk, hogy minden erejével küzdjön a halál ellen, és vannak bizonyos sztárok, akiktől meg azt várjuk el, hogy minden józan paraszti logikát nélkülözve gyötörjék magukat szarrá a mi szórakoztatásunk kedvéért. Esetleg annál nagyobb lesz az "értékük" is, ha ebbe tényleg belehalnak. Egy cinikus ismerősöm már 1994-ben azt mondta, hogy Cobain jól tette, hogy fejbelőtte magát, mert nevetséges lett volna mondjuk 40-50 évesen, akár csak ugyanezt tolja, akár ha váltani képes. Valahol igaz: Axl Rose kicsit nevetséges most, Anthony Kiedis meg szerintem elkurvult. De nem azt mondom, jobb lenne ha halottak lennének, csak jobb (értem ez alatt: természetesebb, logikusabb, normálisabb) lenne, ha mondjuk már az én korosztályom is alig emlékezne a nevükre, mert mondjuk rég valami csendes hobbinak hódolnának, mint pl. a kertészkedés, vagy horgászat, stb. Kettős mérce mindenhol, ez az amit utálok.

   Mi lenne, ha megbarátkoznánk azzal, hogy meg fogunk halni? Sőt, ami még nehezebb: azok lehet még előttünk meg fognak halni, akiket szeretünk. Még akkor is, ha nem logikus a sorrend, mert vannak különös betegségek, meg persze a balesetek. Miért nem megy?

   És eddig még érzelmi síkon voltam, de legyen egy kis rigeg, hideg matek!

   Mind az alkesz szomszéd, mind az extra fitt Marika néni, mind Keith Richards vagy Erzsébet királynő pusztán számok, ha nem kizárólag az emberi életről beszélünk, hanem AZ ÉLETRŐL, nem spirituális, vallási alapon, hanem tudományosan: az egysejtűektől kezdve a növényeken és a szúnyogokon át a bálnákig, csimpánzokig, az emberig. Ha az egyikből túl sok van, általában a többi alkalmazkodik. Ha kiirtunk egyet, szintén átalakulhat majdnem az egész rendszer körülötte. Akkor is, ha nem lenne nyilvánvaló a kapcsolat. Pl. miért hal ki pár kicsi énekes madár, ha egy szigeten kihalnak a nagymacskák? (Nézz utána, túl sokat írtam már.) Utálom a szúnyogokat, és kullancsokat, néha a legyeket is, de tuti nagyon elbasznám a világot, ha egy aranyhaltól a három közül az lenne az egyik kívánságom, hogy az összes szúnyog tűnjön el a Föld színéről!

   Nem mindig gondolkodtam ezeken, de felnőttem.

   A naiv pozitivizmus, ami úgy összességében a civilizációnkat jellemzi, engem nagyon felbosszant. Pedig tényleg nem egy spártai katonaállamot szeretnék helyette, csak hogy kicsit vegyünk már vissza! A napunk 24 órából áll, teljes mellszélességgel támogatom, ha ebből 1-2 órát "gyerekes" elfoglaltságokkal töltünk el! De ne 24/7-ben éljünk gyermekként! 

   A Föld népessége majdnem megduplázódott azóta, amióta megszülettem. Ezzel önmagában nem is lenne akkora baj, ha mondjuk az egy főre jutó átlag energiafogyasztásunk még mindig ugyanakkora lenne. Az igazat megvallva, szerintem akkor is lenne baj, de nem megyek bele. Annak nem nézek most utána, vajon mennyi volt '76-ban a várható élettartam Svájcban, Szomáliában, vagy Magyarországon. Inkább azt kérdezem: ez valóban fejlődés, ha azóta növekedett? Szeretjük ezt a sok embert magunk körül? (Megjegyzem, mi ezt nem is érezzük Magyarországon, mivel nálunk kb. ugyanannyi az ember, de Nigériában kb. megháromszorozódott azóta! Én utálnám, ha Zalaegerszegen most 160.000 lakos lenne, vagy még szemléletesebben; Zalalövő nem egy 3000 körüli nagy falu, hanem egy kisváros lenne most! Egyszerűen utálnám, és meg merem kockáztani, hogy amúgy biológiailag, minden természetfeletti és spirituális tényezőt kizárva, ez már nem egészséges. Túl kevés a privát tér, miközben az individualista kultúránk azt sugallja, hogy jogunk van a privát térhez... Két egymásnak ellentmondó program fut az agyunkban.

   "Valamicskét" (nem nézek utána, bocs, de a túllövés napját ha valaki nem érti, keressen rá! Kösz.) az egyéni átlagfogyasztásunk is folyamatosan növekedik, nem csak a népességünk. Azaz ha mindkettőt pusztán megduplázom 50 év alatt, az energiafelhasználásban négyszeres lesz. És minden hiedelemmel ellentétben az energiafelhasználást nem lehet végtelenségig nyújtani a Földön. Más fajok rovására sikerült eddig eljutni, és akkor most utalok vissza oda, hogy mi is az élet?! Az emberi élet, az is épp csak az "itt és most"-ban? Ha most már csak úgy lehet, hogy az élő talajt, vizeket, levegőt tönkrebasszuk, emiatt fajok tömegei halnak ki teljesen, mikor jön el a pont, ahonnan nincs visszaút? Élünk ugyan, de magunk alatt vágjuk a fát. Ennek lehet csak apró komponense az, hogy az átlagember is vágyik az életidejének 1-1 évvel való meghosszabbítására, a nem-átlag pedig (ahogy pl. Harari utalgat rá a Homo Deus-ban) egyenesen kb. a halhatatlanságra pályázik. De ez a komponens létezik! Létezik, mert hiszünk benne. (Ki-be-baszottul vallásosan, szóval aki ateista, de szeretne transzhumánként "halhatlan" lenni, az ne is nevezze magát ateistának, mert van vallása, ha tetszik neki, ha nem.) 

   1-1 évet "nyerünk" tehát időben, és elvesztünk közben mindent, ami fontos lenne.

Azt is, hogy egyáltalán valami beleszólásunk van a dolgokba. Hogy nevükön nevezhetjük azokat, nem a szánkba adják a szót. Azt is, hogy jogunk van kételkedni, más utakon járni (amik nyilván nem veszélyesek másokra, nem kell minket követni!). Elfogadjuk, hogy egy kis csoport basáskodjon felettünk, akik a legnehezebb időkben is duplázzák, triplázzák a vagyonukat, hatalmukat, miközben mi apróságokon esünk egymás torkának. És - bár nem tudatosan - elfogadjuk, hogy a Homo Sapiens jelenleg az egyetlen faj, ami igazán számít, és a MI életünk, a MI jólétünk a legfontosabb, még akkor is, ha néha úgy teszünk, mintha a pandák, vagy a ledarált kiscsibék sorsa annyira érdekelne, az élethez való beteges ragaszkodásunkkal simán eláruljuk saját magunkat. És ha mindez megy a Homo Sapiensnek, akkor tényleg a saját sírját ássa. Harari lehet úgy gondolja, hogy ez nem is akkora baj, hiszen pl. a Neanderthalist kiradírozta a Sapinens, most jön a Homo Deus kora. Szerintem viszont erre nincs meg a "rés", az "ablak". Én inkább a klasszikus összeomlást látom benne. 

   1-1 kibaszott évért, amivel esetleg javulhat a statisztika, megérem vajon 2049-et (estemben ez lenne a képlet szerinti norma), vagy lehet, hogy 2051-et is talán, mindent képesek vagyunk feláldozni, mert annyira félünk??? Akkor nem simán (racionálisan, jogosan, természetesen) félünk, hanem rettegünk, megadjunk magunkat a félelemnek, gyávák vagyunk!

Na, keziccsókolom, és köszönöm a türelmet!

.......................................................................

   Utószó (az "előszó a magyar kiadáshoz" részből, Jared Diamond: Zűrzavar c. könyvéhez, ami 2019-es, a magyar kiadás pedig 2020-as):

Naomi Klein Dublinban, saját gondolatokkal

   A "No Logo" c. könyv 2000-2001 tájékán talált meg. Akkor meglepően jól kerestem amúgy, azaz a sorból más apróságok miatt lógtam ki. A lóvé jött és ment, sok figyelmet nem szántam rá, még annyit sem - mint sokan ennyi idős korukban - hogy talán jönnek még szűkösebb esztendők. A pénzben amúgy én akkoriban időt láttam, azaz minél többet fel tudsz halmozni fiatalon, annál több időd marad, hogy később azt csináld amit akarsz, azaz ne a nyugdíjkorhatárt várd 60 évesen, ugyanazt a szar melót gyűrve, vagy ilyesmi... De persze ennek érdekében takarékoskodni is kellett volna, arra meg úgy gondoltam épp, fiatal vagyok, az még bőven ráér!
   Szóval nem gondoltam semmire, és felelőtlen voltam minden téren.
   Viszont proligyerek voltam, és elég proli körülmények közt is éltem, az akkoriban még egész más képet mutató Keleti környékén, és gyakran ettem hamburgert ott, ahol a városi legenda szerint emberi sejtek is kerülhetnek bele, és kedvesen szóbaálltam a kapualjunk alatt posztoló épphogycsak nagykorú kurvával, amikor hajnal 3-kor hazaértem a játékteremből (ahol dolgoztam, de sajnos néha játszottam is...)
   De eszembe sem jutott volna (hopp, általában elhangzik a posztjaimban, "eszembe jutott", innen a cím is, de így, hogy "eszembe sem jutott", lehet még nem írtam le...) hogy mi ugyanúgy kizsákmányolt prolik vagyunk, azok meg pl. akik az ócska játékteremben mondjuk képesek egy este alatt 150-250.000 forintot (egyesek még többet is) elverni, azok sem ám a "gazdagok". Egy-két vállalkozó, volt egy színész, meg a többi főleg kínai "étteremtulajdonos", a sleppjükkel. Közben lehet, hogy Gattyán György (később az ő cégének is voltam alkalmazottja) még nem is álmodott arról, hogy majd a top 10-ben lesz, viszont Bajnai Gordonnak már tuti megvoltak a kapcsolatai ahhoz, amit el akart érni később.
   Én ezekkel nem sokat törődtem akkor.
   Vagy mondjuk Andy Vajnával, vagy Mészáros Lőrinccel.
   Pedig kell! Nem az egyénekkel, megszállott módon, csak a "fajtájukkal". Többet, mint pusztán 1-1 kormánnyal, vagy párttal! Mert ha megértjük a mechanizmust, arra is rájövünk, hogy kb. mindegyik párt mögött az bújik meg. Szavazni, a szó szoros értelmében véve, már NEM LEHET! A szokásainkkal, a beszélgetéseink (uranbocsá; posztjaink) témájával, és a cselekedeteinkkel szavazunk, nem a négy évente leadott voksokkal!
  A nevek, amik a "No Logo"-ban felbukkannak, "tisztességes" vállalatvezetők, és marketingzsenik, meg esetleg a velük egy csapatban játszó politikusok. Rájuk se gondolt soha senki szerintem, amint a klasszikus Nike és  Adidas reklámokat nézte az Mtv-n, Shaquille O'Neal vagy Michael Jordan főszereplésével. Senki nem is gondolta volna, hogy az észak-amerikai varrónőt azért rúgták ki, mert a kínai, vagy malájziai tinimunkás óránként 20 centért megvarrja ugyanazt, amit ő mondjuk óránként 6-8 dollárért csinált. És mi pedig (köztük én is, bár én már akkor is turkálóból öltöztem, a pénzt máshol szórtam el) megvesszük, és közben még istenítjük is a zseniket, milyen vicces reklámfilmet forgatnak, ami cool, és mi is cool-ok leszünk, csak öltözzünk úgy! (Ettől persze a No Logo több, azaz ott az üdítőital és gyorskaja, és alapvetően a fogyasztói társadalom...)

   De akkor legyen ez a bevezetés: Naomi Klein 29 évesen (!!!) publikálta a könyvet!
   Kanadai, jó családból származó fiatal, kb. az Mtv ősgeneráció tagja, akinek "jobb dolga is lehetett volna", mintsem megpróbálja a figyelmet arra irányítani, hogy emészti fel az emberi értékrendünket a vállalati kapitalizmus!
   Mai napig nem tudok elég köszönettel gondolni rá, pusztán csak emiatt az egy könyve miatt!

   Aztán nagy szünet, szinte el is felejtettem, majd jött a "Sokkdoktrína", amit már itt Dublinban, a kapitalizmus valódi szenvedőjeként olvastam, és olvastam újra. Ez már nem csak a brandinget, marketinget, hamis PR-t támadja, és nem áll meg ott, hogy a munkások (akár negyvenes kanadaiak, akár 12-15 éves ázsiaiak) érdekeit védeni kellene, hanem feltárja a kapitalizmus mai formájának kialakulását, az tervezőasztaltól (Milton Friedman) a korai "inkubátorokig" (Chile, Argentina, stb.) a vasfüggöny összeomlását követő "privatizációs frenzi"-n keresztül a mai eseményekig, mint pl. New Orleans Katrina közben és után, vagy a 2004-es cunami után tapasztalt "újáépítés", amin ugye az eleve szopóágon lévő egyszerű emberek csak vesztettek, mások meg dagadtra keresheték magukat megint...
   Na, ez alapmű kellene legyen bármilyen közgazdasági szakközépben is, szerintem.
   (Ezzel együtt: E.F. Schumacher: A kicsi szép - Tanulmányok egy embeközpontú közgazdaságtanról)

   Aztán jött ez az új mű (amit még nem olvastam, mea culpa):
   This Changes Everything: Capitalism vs. the Climate
   Na, ezzel utazgat most a világban, hogy felébressze az embereket, és mivel Dublinban járt, hát kötelező program volt, hogy elmenjek meghallgatni.

   Persze itt is volt jó hosszú felkonf, maga az International Literaure Festival képviselőjétől, meg persze pár szó még a párbeszédpartnertől, akinek nem jegyeztem meg a nevét, és bocs, de szerintem mellékes is. A koncepció szerint ő volt az, aki Naomi beszéde után kérdéseket tett fel neki, majd a legvégén a közönségből is kérdezhettek páran. (Ezek a blokkok már javarészt ír vonatkozásúak voltak, amit bevallom nem is mindig értettem, mivel itt én csak egy mosodai alkalmazott vagyok, aki nincs képben a helyileg aktuális politikai-társadalimi kérdésekkel. Maga az a tény, hogy az ír hétköznapok "kiszolgáló személyzete" a hozzám hasonlókból áll, és senki nem azért jött ide, hogy a "varázslatos Írországot" megélje, már eleve ok arra, hogy komolyan vegyük, amit egy antiglobalista aktivista mondani akar, de persze a közönség nagy része a helyi entellektüellekből, vagy liberális demokratákból állt... és erre majd visszatérek.)

  Nyitásnak: Párizsi klímacsúcs.
   Egy-két fotó kivetítve, amin a résztvevő politikusok egymást tapsolják, és egymás karját lendítik a magasba! Mint egy színtársulat az előadás után, amikor újra ki kell jönni a függöny és a közönség közé...
   Csak közben a háttérben máris szedik szét a díszletet, az illúziót!
   Ez saját kép, nem ő mondta :P
   N.K. szerint az egyik baj ezekkel a "csúcsokkal" az, hogy míg a politusok látszólag kötelezettséget vállalnak a kibocsájtások csökkentésére, soha senki nem fogja rajtuk ezt a kötelezettséget "behajtani". Például - amit említett - Trump máris kijelentheti, hogy ha megnyeri az elnökválasztást, simán leszarja, milyen "kötelezettséget" vállalt Obama bármilyen klímaegyezményben. Ez kb. olyan, mintha Orbán Viktor most elvesztené a választást, és XY (az utódja) aláírna egy egyezményt, miszerint szabjunk gátat a világon emelt futballstadionok számának, de Orbán már most azzal a beszéddel kampányolna mondjuk Újpesten, hogy az UTE stadiont az ő győzelme esetén újjáépítenék, hogy méltó riválisa legyen a Fradi stadionnak!
   Szóval vicc az egész!
   Amit elértek - figyelem, N.K. optimista! - az az, hogy a nép ("az az istenadta nép") ki mert mennni az utcára akkor is, amikor kijárási tilalom volt (jól jött az a terrorcselekmény, nem igaz?!) és az alternatív média felkapta a szólamot, hogy "1,5 Celsius vagy meghalunk!", ami a klímaváltozás miatt leginkább szenvedő óceáni térségeket illeti (Fülöp-szigetek, mondjuk, cirka 90-100 millió ember), akiknek nem elég a "felvállalt 2-2,5 Celsius, mint elviselhetőnek bejósolt átlaghőméséklet-növekedés. Szóval volt protest, legalább. És ez önmagában valami, hogy emberek még hajlandóak erre!
   De szerinte, és szerintem is, ez a 1,5 fok, csak amolyan "próbáljuk már, gyerekek!" szint... sok tapsra nincs ok!

   Mert az a helyzet, hogy szinte mindig csak foltozgatjuk a lyukakat, azaz nagyon kis lépéseket teszünk.
   Ugrok az előadásban egy későbbi részhez: a TTIP nyilván szóba került, azaz inkább zu sammen a kereskedelmi egyezmények. N.K. szerint akárhányszor egy klímakonferencia szimultán megy egy kereskedelmi egyezmény tárgyalásaival, vagy előkészítésével, akkor kb. "kiadják az ukázt", hogy a klímások célkitűzései csak addig mehetnek el, amíg az nem ütközik a kereskedelmi egyezmény céljaival! Azaz: pénz a környezeti értékek előtt!
  Ez most - nekünk, európaiaknak főleg - azért érdekes, mert már minden lehetséges úton próbálják lenyomni a torkunkon a TTIP-et, mint libába a darát, és még most is az emberek (sőt! a magukat általában tájékozottnak valló emberek) több mint a fele azt sem tudja, igazából "mialófasz az a TTIP?!"
   Hát, a TTIP az, aminek - az összes klímacsúcs "vállalással" ellentétben - az összes következményeit akkurátusan, és kegyetlenül be fogják tartatni, mert benne van, hogy nincs pardon! Az egy olyan dolog, amikor egy vállalat azért beperelhet (!) egy országot (!), mert az ország szeretne zöldebb lenni, ezért olyan törvényt alkotna, ami ezt lehetővé tenné, DE a vállalat ezen profitot veszít!!! Ejnyebejnye, ezt nem szabad!
   Na, ez a TTIP, de maradjunk csak nyugottan ignorámuszok, és tapsoljuk meg az ilyen klímacsúcsok "eredményeit"!

   Szóval, maradjunk csak annyiban, hogy amióta a Time Magazine a Föld bolygót tette meg a szokásos "év embere" helyett az év bolygójává (1988), a médiaeszközök fejlődtek (műholdas tévézés, majd pár év múlva az internet kezdete, stb.) az emberekhez is jobban eljutott a környezet fontossága. Talán azért is, mert ahogy megszűnt a hidegháború, de még nem találták fel a dzsihádot, ezt a mumust fel kellett vezetni a pódiumra? (Ez saját gondolatom, nem Naomi mondta!)
   Mindenesetre ebben igazuk lett, azaz a mumusnak valódi karmai és fogai vannak, és mindenkibe bele tud harapni, ha nem is épp úgy, ahogy azt kezdetben levetítették nekünk. (Pl. Hollywood, mint örök propagandagépezet: Mad Max: minden sivatag... Waterworld: mindent ellep az óceán ... Day After Tomorrow: megfordul a Golf-áramlat, és egy szupervihar új jégkorszakba borítja az északi féltekét... stb.) Az a helyzet, hogy mivel általában minden mindennel összefügg, a klímaváltozás nem egyenlő a globális felmelegedéssel, és nem az a legnagyobb baj, hogy Hollandiát elmossa a tenger, mert ha már ilyen léptékű a kilengés, akkor szuperviharok, szuperhosszú szárazságok, szupehideg telek, szupergyorsan lefutó esőzések által lemosott egész hegyoldalak, és minden egyszerre fog jelentkezni, mert a rendszer nem lesz képes elég gyorsan kitermelni a reakciót. Ezt lehet tagadni, ahogy teszik, dugja mindenki a homokba a fejét, homok az lesz bőven, miután a termőtalajt lemossa az eső, meg elfújja a szél :P

   Amiben nem nagyon értek egyet vele, hogy nagyon sokat használja a "fosszilis energiahordozók" terminust, és ezzel szembeállítva a "megújulókat", mint pl. a napelem, és szél, esetleg a tenger hullámzásának kinetikus energiáját is belevéve (bár ezt ő nem említette, csak egy kérdező a végén.) Szóval a "megújulók" mitől is megújulók? A napelem fán terem? A szélturbina "ellátja magát"? Nem kell-e az előbbihez rengeteg ritka fémet bányászni, ellenőrizetlen körülmények közt, és rengeteg rövid élettartamú akksit felhasználni, ami mind veszélyes hulladék lesz? Nem kell-e az utóbbit állandóan karban tartani, és teszem azt akkor is átfesteni mondjuk (csak a példa kedvéért) két évente 5000 euró/db költséggel (festék az ugye fosszilis alapú, nem környezetbarát cucc), ha mondjuk épp az időjárás olyan szeszélyes lett, hogy abban a két évben alig fújt arra a szél, és csak 10.000 Euró mennyiségű áramot állított elő? Ja, hogy akkor is 5000 nettó "profit"? Aham, és azt az energiát a szélturbina alatti konnektorból használták fel, vagy ugyanúgy ráment a hálózatra, ami ugye szintén karbantartandó acélmonstrumokon futtatott karbantartandó kábeleket jelent?!
   Szóval a "megújuló energia" szerintem a következő: süt a bőrömre a nap, és felmelegít, és ezért nem kell pulcsi! Fújja a szél a kiakasztott ruhát, és ezért nem kell szárítógép! Minden más, amihez tárolás (akksi) vagy szálítás (felsővezeték) és egyéb infrastruktúra (karbantartás, installálás, stb.) kell, az a szó szoros értelmében NEM megújuló!

   Erre ő maga nem tért ki, de bátorkodtam belevinni ezt a mellékszálat (amit egyébként számos kisebb cikk mellett főleg Michael Rupert: Collapse c. dokumentumfilmjéből vettem)
De amit N.K. IS KIEMELT, az a következő: nem fog működni, ha nem változtatunk a fogyasztási szokásainkon!!!
   "High Consumers"-nek, azaz csúcsfogyasztónak nevezett minket, kiváltságos életvitelt élő, nyugati embereket. Mentegetőzött is picit, mondván, ő sem biciklivel járja körbe a világot, hogy ilyen előadásokat tartson :D
   DE, amin lehet, kérem, azon változtatnunk kell, mert ugyanennyi (vagy több) energia felhasználása, még ha 90%-ban most "megújulónak" nevezett forrásból is jönne, az is késő már, ha a folyamatot valóban meg akarjuk fordítani!
   Megint saját vesszőparipám, de gondoljunk csak bele az autózási szokásainkba, amik persze egyenes következményei a "letelepedési szokásainknak", azaz az urbanizációnak. Elvileg "jogunk van" a mobilitáshoz, azaz ha van egy picsányi zsákfalu, akkor az odavezető utat karban kell tartani, nehogy már Mari nénihez ne tudjon kimenni a mentőautó! A másik oldalon (és ez ugye a lakosság egyre nagyobb hányadát érinti): "jogunk van" parkolóhelyhez, mert ugye a tömegközlekedés visszafejlődőben van, ezért a meglévő nagyvárosokban pl. aláaknázzák a közparkokat, hogy alatta legyen egy több szintes mélygarázs, de ugye a talajélet nem ugyanaz 25 cm mély sportgyepen, amivel később "visszazöldítenek", mintha mondjuk 2-3 m mélyen lenne még a föld, és az öreg fák gyökerei egymásba tudnának kapaszkodni... Vagy, ha nem a föld alá, akkor több emeletes parkolóházakat emelnek, amiből már legurulni is 10 perc, liftezéssel, meg mindennel, és akkor még el se indultál, hogy beállj a sorba a dugóban füstölögni! JA, BOCS, nem füstölögni, mert mondjuk szép új világ van, és minden autó elektromos, vagy hibrid! Probléma megoldva, ugye? A gumiabroncs is kenderből lesz majd??? Hú, bocs, de a "zöld autó" híveit súlyos gondolkodás-edzésre küldeném, és még nagyon finom voltam most...
   (Jaj, de nem ám féreérteni!!! Egyénenként most nehogy ám mindenki rám fújoljon, mert álszent módon bringázok, csak mert nekem nem kell a kocsi! Nem, a kocsi jó lehet, ezt mondom én is! Csak mértékkel, és ne higgyük azt, hogy majd a "zöld kocsi"! Az NINCS! Azzal lehet zöldíteni az autózási szokásainkat, ha pl. a bevásárlási, munkavállalási és lakóhelyválasztási szokásainkat zöldítjük. Én pl. direktbe a munkahelyem mellé költöztem, amikor beláttam, hogy valszeg pár évig még itt fogok dolgozni. Vannak kollégáim a hotelben, akik konkrétan nem is Dublin közigazgatási területén belül élnek, és már évek óta itt dolgoznak, anélkül, hogy erőfeszítést tennének arra, hogy közelebb költözzenek! És lehet ezt csinálják összesen 20 évig is, és napi 3 órát járatják a motort, és kb. ugyanannyit vesztenek a kocsin, mint amit nyernek az olcsóbb albérleten... Tudnék még sorolni dolgokat, de nem megyek bele.)

   De N.K. optimista, és nem ugat le így senkit!
   Ő egy angyal, és csak szépen kér rá, hogy gondolkodjunk el, és aztán ne csak gondolkodjunk, de OSSZUK MEG!!! Mert így kezdődik az, ha el akarunk érni valamit.
Ajánlotta, olvassuk csak el a Leap Manifesto-t, pár perc (sajnos magyarul nincs fent, de fő nyelveken igen.)
   A "leap" magyarul ugrást jelent, azaz ezzel is arra utalnak (és emúgy ezzel zárta a beszédét is), hogy a kis lépések ideje lejárt, most nagyon el kellene rugaszkodni!

   Mondom, ő egy angyal, szóval azt sem az én kiosztós stílusomban említette meg, hogy ahogy a "megújulókra" való áttérést sem vehetjük készpénznek, azon is el kellene gondolkodni, mit sorolunk abba a kategóriába, hogy "green jobs", azaz zöld munkahelyek!
   Merthogy a megszorítások, azaz az elbocsájtások nem fognak társadalmi-gazdasági vonalon SEM, de klíma szempontból semmiképp sem eredményhez vezetni! A zöld munkahelyek teremtése, mint központi (ha tetszik, kormányzati) feladat lenne, hogy az embereknek legyen is betevőre, de emellett ne valami agyatlan, és valószínűleg érintőlegesen környezetkárosító munkahelyük legyen! Pl. társadalmilag talán valamilyen szinten igazolható, hogy Józsi inkább közmunkás legyen, mintsem a fotelben ülve sörözze el a segélyt, de mennyire zöld az, ha benzines fűkaszát lóbál egész nap az árokparton, zavarva ezzel a rovarok, békák, gyíkok és énekesmadarak kis társaságát?!
   Ha Józsinak valódi közmunkát akarnánk adni, ami mindenkinek jó, akkor felszedhetné kézzel a szemetet, és mondjuk kaszálhatna kézzel olyan helyeken, ahol nagyon kell! De kézzel!
   De zöld munka a tanítás, gyermeknevelés, de még nyilván sokminden sorolható ide.
Mint állandó izomgörccsel és ízületi panaszokkal rendelkező egyén, én igencsak örülnék neki, ha pl. minden tizedik lakosra jutna egy állami pénzen képzett masszőr-gyógytornász, akinél a terápia felét én fizetném, a másik felét pedig az állam (pl. olyan formában, hogy hivatalosan sem lenne rajta ÁFA, vagy államilag finanszírozott masszázsközpontok lennének minden 1000 főnél nagyobb településen, vagy mittudomén! Nem a probléma részletes megoldása ennek az írásnak a célja, csak annyit mondanék: szennyező anyag kibocsájtása, és általános elégedettség szempontjából szerintem jobban teljesít egy masszőr, mint egy fűkaszás...)


Pár egyéb dolog, amit említett, mi lenne klímabarát és gazdaságos egyben:

- Elapasztani az állami (vagy uniós) támogatásokat olyan tevékenységekre, amik nem állnak összhangban a környezet megőrzésével! Ehhez képest persze a mezőgazdaság mai szinten kb. traktort, kombájnt, fejőgépet és hasonlókat jelent, és közhiedelem, hogy 10 ha alatt "bele se lehet kezdeni", ha ebből akarsz megélni... (Megintcsak nem ő mondta, de szólnék, hogy az élelmiszeripar és mezőgazdaság együttvéve kb. nagyobb fosszilis-felhasználó, mint mondjuk az autókázásunk, szóval megint jelezném: egy kulturált, tudatos, pazarlásmentes fogyasztással sokkal többre mennénk, mint a "zöld autókkal!)

- Tranzakciós adó: nem fejtette ki, és én sem tudom pontosan hogy gondolja, de ha lehet egy tippem, én ezt értem alatta: ahelyett, hogy állandóan a bankokat és nagyvállalatokat istápoljuk, adóztassuk meg őket az alapján (is), hogy mekkora pénzforgalmat bonyolítanak le! Ezt ugye szokták mondani ilyenkor, hogy "úgyis ráverik ezt a költséget a végfogyasztóra", de ez szerintem a szokásos "békésen bégető birka felfogás", mert ha ugye pl. olyan szinten rád akarnák verni a telefonköltséget, hogy 100 forint lenne egy percdíj, úgyse fizetnél emiatt havi 50-et telefonszámlára, legfeljebb kevesebbet beszélnél, nem igaz? Ugyanígy, ha a bank többet számítana fel egy kártyás fizetésre, inkább egy összegben (vagy kettőben, háromban) felvennéd a fizetésed, és készpénzben fizetnél, ahol csak tudsz, nem igaz?
Nem tudnak mindent a végfogyasztóra terhelni, viszont mi képesek vagyunk kenyeret, tejet venni kápében, ők meg nem tudnak készpénzben működni, szóval itt lenne egy "igazságos adó" forma, nem igaz?

- Progresszív adók a gazdagabb rétegeket célozva: ki sem fejtem, aki ezt nem helyesli, az tényleg menjen a bús picsába!

- Katonai kiadások csökkentése: ez megint egy olyan téma, ami önmagában "egész estés" lehetne, kinek és hogyan éri meg a "katonásdi" és miért épp ugyanazok az emberek képesek totál leszarni, ha az egész világ kvázi lakhatatlanná válik...

   A legutolsóhoz (katonai kiadások) mellékelném, hogy ez ugye kb. magában foglalja a "nemzetbiztonság" fogalmát is, ami a menekültkérdéssel együtt egyre nagyobb teret kap. Namost, elég sokat pofáztam az ügyben, és egy lépést sem teszek hátra, ezt előre megmondom. Naomi Klein egy liberális, feminista, zsidó személy, és mint ilyen, Bernie Sanders nagy támogatója is egyben. És nem győzök egyetérteni egyéb "liberálisokkal" (pl. nagyon releváns, Lee Camp), akik mind Bernie Sanders támogatók, és ez ugye nem csak azt jelenti, hogy Donald Trump maga a sátán, hanem azt is, hogy kibaszott nagy szégyen, hogy az amerikai demokraták nagyobb favoritja jelenleg is Hillary Clinton!
   Az egyik legnagyobb tapsot a a kérdés kapta a beszéd után, hogy "Naomi, szerinted melyik a nagyobb rossz: Trump, vagy Clinton?"
   Szóval, sajnos amikor a magyar, vagy európai liberalizmust "fikázom", azért hozzátenném, hogy ettől még én az USA-ban simán egy libsi komcsinak számítanék, ahogy Bernie Sanders meg egy mérsékelt szociáldemokratának  "ideát". Trump meg azért támaszt egyáltalán igényt saját magára, mert a neoliberális (egyes fogalomtárakban: neokonzervatív) gazdaságvezérlés és aluliskoláztatottság következtében a "redneck parasztok" képesek felkapni azt a gondolatmenetet, hogy a migránsok és a feketék az okai mindennek, és Amerika megint nagy lesz, ha bekeményítünk!
   De itt visszautalnék a "No Logo"-hoz, azaz ez úgy kezdődött, hogy kineveltek egy komplett tapló-proli-pitibűnöző generációt azzal, hogy az olcsóbb munkaerő miatt a gyártást kivitték az országból! Mi most mit akarunk itt Európában? Olcsóbb munkaerőt "menekültek" formájában, akik mellesleg kulturálisan nehezen illeszkednének be?! Nagyon lebutítva és "magyarítva": versenyeztessük az alsóbb, és középső szinten az igazolhatatlan múlttal rendelkező, cv-jében bármit állító migránst az itthon felzárkóztatásra váró mélyszegényekkel, meg a középszinten a relatíve fiatalokkal, akik beszélnek németül, vagy angolul, és majd ahelyett, hogy az olcsóbb migráns munkaerővel versenyeznének itthon, ők lesznek az olcsóbb migráns munkaerő Dublinban, Londonban, vagy Münchenben.
   Naomi Klein kanadai, okés? Kanada népsűrűsége 3.2 fő/km2, míg az EU népsűrűsége 112 fő/km2.
Szóval megint máshogy kellene értelmezni, mit is mond egy ottani viszonyok között liberálisnak nevezhető személy, és mit mondana, ha az EU állampolgára lenne?! Mi "tele vagyunk", kösszépen! Ezt mondom én, ÉS amit ő is mondott, hogy a mi kormányaink, a mi életvitelünk felelősek azért a helyzetért, ami embereket menekültté tesz más országokban, szóval fontosabb lenne, hogy a hatalom ellen tiltakozzunk, és kollektíve követeljük, hogy a vezetőségünk hagyjon fel ezeknek a területeknek a kizsákmányolásával, elnyomásával!
   Kanadában fontosnak tartja, hogy az őslakosok által óvott területeket ne lehessen pusztán a profithajszolás miatt "feltörni". De mi lenne, ha 10-15 éven belül, olyan migránsok bevonzásával, akik semmilyen módon nem törődnek a kanadai erdőkkel, csak munkát és megélhetést "követelnek", megtörnék az ellenállást, mert munkát kell adni az új kanadaiaknak?! Pl. vágjanak fát, vagy csak nyissanak tradicionális curry kajáldát a favágók, olajmunkások számára?
   Európa tele van, és nem találunk munkát már azoknak sem, akik itt laknak.
   Ha a lakosságot "felhígitjuk" gyökértelen, helyi nyelvet alig beszélő, minden szart morális kérdőjel nélkül elvállaló egyénekkel, még kevesebb esély lesz arra, hogy a "nép" éberen tiltakozni fog bármi ellen is.
   Visszatérve az előadás közönségére: fiatal íreket láttam nagyrészt, trendi, jól szituált egyetemistákat, vagy értelmiségieket. FEHÉREKET! Egyetlen indiai, vagy pakisztáni arcot láttam, aki viszont lehet több generáció óta helyi állampolgár, lehet nem épp ír, de mondjuk brit. Nem láttam egy fekete afrikait, egy kelet-ázsiait sem!
   És ez a probléma a "nyugati liberalizmussal", maga Naomi Klein is ezt hozta fel, hogy Bernie Sanders miért fogja elveszteni a harcát Clintonnal szemben: "Nem találta meg a hangot a színesbőrű közösséggel." Bernie kb. ateista, és elég sok afroamerikai vallásos, a latin-amerikaiakról nem is szólva... Ez nem azt jelenti, hogy Clintont fogják támogatni, csak épp nem szavaznak akkor senkire, mint ahogy én se szavazok Magyarországon senkire...
   Amíg a mi, megengedő, szekuláris, és toleráns kultúránkba tradicionális keretek közt gondolkodó, megélhetési gondokkal köszködő emberket hívunk be, csak magunk alatt vágjuk a fát, és ki fogjuk termelni a saját Donald Trump-unkat is, mert logikus lesz a fehér prolik ellenérzése, a színes prolik meg éppúgy nem fognak senki oldalára sem állni, csak csendben vágják a gyros húst, és közben ha szerencsénk van, akkor örőlnek, hogy itt lehetnek, ha meg nem ,egy idő után elkezdenek okolni minket, hogy "hazudtunk nekik" a színes, szélesvásznú nyugati paradicsomunkkal!

   DE, segíteni kell nekik!!!
   Úgy, hogy magunkon is segítsünk, ha lehet...
   Ezért kell odafigyelni, képben lenni, szervezkedni, foglalkozni a problémákkal, ahogy tudunk!
Ezt megint nem én mondom (csak), hanem ő is: egyénenként lehetünk jók, meditálhatunk, kedvesek lehetünk az öregekkel, elesettekkel és menekültekkel, de ha csak egyénenként, és csak kis rádiuszban gondolunk arra, mit tehetünk, semmit nem fogunk elérni!
   Bombázni kell folyamatosan az ismeretségi körünket, és a közösségi platformokat azzal, ami felfedi a valós (globális, nem csak magyar vonatkozású) problémákat, és hinni kell benne, hogy mint civil közösség, még elérhetünk valamit!

   "Az első dolog, amit egyénként megtehetünk: hagyjunk fel azzal, hogy izolált egyénként gondolunk magunkra!" 
   Lehet, nem ez a leghelyesebb fordítás, de valami ilyesmit is mondott, válaszképpen egy olyan közönségkérdésre, hogy mennyire segíthet vajon a klímaváltozás ügyében a húsmentes étrend?
Ugyanitt megjegyezte: lehet segítesz vele, de a nagy képben nem várhatjuk el, hogy törvénybe foglalják majd a húsevés tilalmát...

   Ha hangosan, és egyértelmúen jelezzük a politikusaink felé, mit akarunk, és MIT NEM, akkor nem tudnak még olyan könnyen kibújni a kötelezettségeik alól. LEgalábbis, amíg még egyáltalán hihetünk abban, hogy demokráciában élünk...
   És, mivel már rég megpróbálom ám lezárni ezt a mega posztot: a TTIP egy olyan szeg a demokrácia koporsúján, amit Chuck Norris sem lesz képes kifeszíteni többé, még adamantium pajszerrel sem, szóval EZ prioritás, szerintem:

Greenpeace petíciója a TTIP ellen EZEN A LINKEN 
Éberség, és csak a szépet!

Könyvkritika: Angus Donald: Outlaw

    Nem is tudom, talán igazából semmi értelme arról a könyvről írni, amire a Goodreads-en öt csillagból egyet adok. Talán, hogy ne essen senki a hibába, hogy belekezd? Nem, rám nem kell ám hallgatni! Ha nagyon akarod, uccu neki, kezdd el!

    Ami a leginkább bosszantott, hogy a Goodreads kritikák többször említették az eredeti kiadás marketingfogását: "Olyan jó, mint Cornwell, de ha nem így látja, visszaadjuk a pénzét!"
Na ez az, amire senki ne hallgasson! Cornwell egy zseni, és ha valaha is tetszett tőle valami, ezt utálni fogod valószínűleg...
    Ezt sokan felhozták a kritikákban, azok is, akik 5 csillagot adtak a regénynek, és azok is, akik egyet.
    Akik azt írták, hogy Cornwell tisztelői, ÉS ezek után erre 5 csillagot adtak, azok reiew-stílusa már megadta számomra a verdiktet: elolvasnak valszeg minden szart, aminek kard van a borítóján, és az irodalomhoz semmi közük! Jó referenciasugár lesz, ha két-három ilyen Zoolander 5-öst ad valamire, azt soha nem fogom kézbe venni!
    Olvasás nélkül, csupán a kritikák alapján persze nehéz volt eldönteni, a fanyalgóknak, vagy a "rajongóknak" higgyek, bár a Goodreads csillagai szerint csak az 1-es a szar, a kettes már so-so, a négyes már kifejezetten tetszett, az ötös meg azt jelzi, hogy kihagyhatatlan ínyencfalatnak ítélsz valamit. Lényeg, hogy nehéz az ottani átlag, vagy a kommentek alapján dönteni, gondoltam megvenni sem kell, megvan a könyvtárban...

    Namost (olvasás után), Angus Donald első regényét Bernard Cornwellhez hasonlítani, az kb. olyan, mint az én általános iskolai olvasónaplómat a Tüskevárról ahhoz hasonlítani, amit Fekete István írt...
    Donald szerintem arra sem lenne méltó, hogy felvegye Cornwell telefonját, és kiszűrje az e-mail fiókjából a szemetet. Cornwell helyében én pereltem volna a kiadót, amelyik így próbálja befuttatni az elsőkönyves írót.

    De sokat nem akarom fecsérelni a szót, vágjunk bele:
    Az alapötlet nem is rossz! Írjunk egy olyan Robin Hood sztorit, amiben Robin Hood inkább egy valódi törvényen kívüli, korabeli maffiavezér, ezen kívül velejéig pogány, mert volt valami kellemetlen gyerekkori élménye egy pappal... De semmiképp nem nemes lovag, akit csapdába csalnak, vagy kisemmiznek, majd csupa jópofaságból a szegényeknek osztja a gazdgoktól lopott aranyat. Szóval inkább Don Corleone, mint a Kevin Costner verzió.
    Ja, de akkor miért kell főhősnek megtenni egy abszolút senkiházit, Alan Dale-t, aki egyes szám első személyben, kb. 60+ évesen kezdi elmesélni a történetet?! Csak mert pl. Cornwell ezt a technikát alkalmazza az "Angolszász Históriák" sorozatában?! És ott kiválóan működik?
    Alan Dale egy enyveskezű kisvárosi suttyó, aki cirka egy év alatt igazi kardforgató ellenállóvá válik, ami kb. le is fedi ezt a majdnem 400 oldalas regényt, ami csak a pilótaepizód egy "epikus" sorozat elé... Spoiler vagy sem, nagyjából annyi a 400 oldal sztorija, hogy megpattan a sheriff igazsága elől (lopott, ezért le kellene vágni a kezét), és máris beveszik a "gengszter-squad-ba", sőt! Holmi gagyi ürüggyel, hogy Robin Hood értékeli az énekes képességeit, amit elhunyt apjától örökölt, már szinte egyből kvázi családtag lesz!
    Ez még mindig nem lenne a legnagyobb baj, ha pl. nem úgy látnánk Alant, mint átlagos értelmi képességű (esetleg annál is tompikább), humortalan, és egysíkú szereplőt! Robin Hood csak az ő szemével látható, ahogy mindenki más is: leírja (és ez fontos szó: leírja!!!), hogy Robin hogy néz ki kb-re, aztán leírja, hogy esetenként kegyetlen, és leír erre példákat is, és hogy ez őt, mint hívő keresztényt aggasztja, DE leírja kb. egy oldallal később, hogy voltaképpen rajong is érte, holott pl. erre semmi magyarázat nincs. Mert Robin kb. fiaként bánik vele? És arra mi a magyarázat?! Miért kiválasztott ez az Alan fiú? És ez fog aztán még 5-6 részen keresztül narrálni nekünk?! Inkább pusztulna el!
    Cornwell hőse - ha már bevontam - Uthred, aki mint hadúr és született Earl, de amúgy megszálló dánok közt nevelkedett. Ő a mindenki szemét szúró pogány Alfréd kenetteljes udvarában, egy olyan személyiség, aki kiváló "híd" a keresztény "Anglia" (akkor még nem így nevezték) és a hódító "vikingek" (szintén nem így nevezték a népeket, akik főleg dánok voltak) között. Kiválóan felépített a harci tudományának erdedete, nem egy év alatt válik piaci tolvajból csatahőssé. A dilemmája, hogy Alfrédnak hűséget esküszik, de sosem hagy fel Thor imádatával és töketlen pöcsöknek állítja be a szászok nagy részét, és képmutatónak a klérust, magát Alfrédet pedig nem fél kioktatni, leugatni, vagy csak semmibe venni. Ez rengeteg vicces szóváltást eredményez.
    Vicces szóváltást keressünk már Alan leírásai közt!
    Semmi!
    Ő csak úgy elmond mindent, mint Tompika a hétői napját:
    "Felkeltem, kimentem az árokpartra szarni, megcsiszoltam a kardom, Little John mondott egy viccet, amin jót nevettem, majd megszakadtam a nevetéstől! (Véletlenül sem osztja meg velünk a viccet!) Aztán elmentünk vadászni. Robin megkért, hogy fényesítsem a páncélingét, mert ő elvonult Mary-Ann-nel. Imádom Mary-Ann-t!"
    Na jó, most túloztam, de kb. ez a stílusa az egésznek!
   
    Vissza Cornwellhez: talán 6-8 könyvét olvastam eddig, illetve folyamatban van a Stonehenge, ami ugye kb. kurvarég játszódik, mégis beszélgetnek benne! És nem hiszem, hogy mentség lenne a párbeszédek kihagyására, hogy itt valakinek a "memoárjáról" van szó! Uthred az Angolszász  Históriákban rengeteg párbeszédbe keveredik bele, ami pörgeti előre a cselekményt. És persze amikor visszaadja, hogy beszélt Ragnar, Leofric, vagy Alfred, észrevesszük, hogy ők beszélnek, azaz van valamiféle stílusa a megszólaltatott karaktereknek.
    Ehelyett itt mit kapunk? : Alan (aki bőrébe nyilván Angus Donald bele tudja élni magát) elmond, azaz leír sokmindent. Leírja pl. mennyire sajnálja, ahogy kamaszkori ellenségét Guy-t befeketítette egy olyan átlátszó trükkel, amit nyilván semki nem vett volna be (Guy anyjától ellopott észrert a srác cucca közé rejti, ezért a gyereket bűnösnek találják, meg kell pattania, és átáll a sheriff oldalára, belőle lesz Guy De Gisbonre... Ez önmagában egy általános iskolás cselekményvezetés, szerintem)... Ellenben semmi párbeszédet nem ad vissza, mi zajlott pl. Guy és szülei között, amikor rajtakapták, vagy egyáltalán! Bármi, ami életszerűvé tenné az eseményeket...
    Következő példa Bernard, a francia trubadúr, aki száműzetésben van Robinéknál. Alan leírja őt is:
    "Néha csak beszélgettünk. Ahogy a zenét, Bernard úgy szerette a bort, és a társalgást. A nőkről, akiket szeretett, a francia vidéki életről, vagy arról ,mennyire utálta ezt a törvényenkívüli életet. Ahogy mondta: "elpaccolni a fiatalságom maradékát ebben a vadonban, süket ökrökkel, akik nem képesek különbséget tenni zene és egy fráter fingja közt.
    Ritkán volt unalmad, kivéve, amikor igazán berúgott, és ilyenkor csak regélt a szerelemről, a csodáiról és a vele járó szívfájdalmakról."
    Stb.
    Azaz Alan megkímél minket attól, hogy esetleg visszaadjon egy valódinak hangzó párbeszédet jómaga és Bernard közt, ehelyett "olvasónapló-szerűen" leírja, hogy Bernard szeretett részegen fecsegni... .....'SZTKÉSZ!
    Ugyanez egy másik karakterrel, később:
    "Goody igazi kedvence lett a haramiáknak és asszonyaiknak. Mindenki kényeztette, és fel-alá futkosott a táborban, csúfolva a viharvert harcosokat, miközben megtapsolták a szellemességéért."
    Aham, kedves Angus Donald, írnál egy kibaszott PÉLDÁT is rá, mi volt olyan szellemes Goody-ban, amin én is tudnék nevetni???!!!
    Áh, nem...
    Erre a fajta hiányosságra bosszantóan sok példát lehetne még hozni.

    Suspence, avagy feszültségkeltés, legalább egy oldal erejéig:
    Nehezebb egy narrátorral, nyilván, mert nem lehet félbehagyni egyik karakter sztoriját, mondjuk amikor jön a vihar, vagy a halottnak hitt pestises épp felköhög egy véres turhát az arcába, és snitt; másik szereplő fejezete, meg ha lehet még egy másiké, hogy végig azon izguljon az olvasó: vajon megfertőződött-e a kedvence?!
    De hogy még egy kibaszott fejezet-választót sem képes beiktatni egy ilyen mondat után?! :
   "Istennek hála, ez a döntés mentette meg az életünket!"
    Aztán folytatja egyből...
    Namost, legalább az az eszköz - amit néha, kvázi indokolatlan helyeken használ is - megvan, hogy Alan 60+ éves, és ki-kitér a jelenkori életére is, amellett, hogy a régi sztroikat elregéli, hát itt legalább egy oldalnyi "jelen cuccot" be kellett volna varrni, hogy legyen valami halvány feszültség a levegőben, HOGYAN mentette meg az a bizonyos döntés a főszereplők életét?!
    Megint egy kis Cornwell, összehasonlításképpen: A fejezeteket olyan frappáns mondatokkal zárja le néha, amiért a legjobb hollywoodi sorozat-forgatókönyvírók külön bónuszt kapnak: elhangzik egy mondat, ami miatt, ha már épp félig kicsorduló nyállal, és felragasztott szemhéjjal olvastál, hogy "csak a fejezet végéig, aztán tényleg szunya!", akkor is inkább kimész a csaphoz, felmosni az arcod jéghideg vízzel, mert nem bírod ki, hogy ne lapozz!!! Sorozatban ilyesmi, amikor ugye már az egész évad lement, mire hallasz róla, azaz ha valóban megtetszik, és a forgatókönyvíró képes egy ilyen "page-turner-suspence" jelenettel zárni az epizódot, azonnal nézni kezded a következőt! Cornwell ezt tényleg tudja, Donaldnak meg fingja sincs róla...

    Redundancia: 
    A könyv miért majdnem 400 oldalas? Mert mélyen belemegy a középkori mindennapok foglalatosságainak leírásaiba? Az akkor fogyasztott ételek ízvilágába? A ruházat anyagába, vagy mintázatába? Esetleg a sherwoodi erdő flórájának, faunájának kimerítő ecsetelésébe? (Mindez, miután megállapítottuk: párbeszéd nincs sok!) NEM!
    Inkább olyan okokból, hogy pl. Alan 7 oldalon (!) keresztül írja le, hogy farkasok támadják meg az erdőben! Nem megy bele filozofikus eszmefuttatásokba, miszerint mondjuk a farkas a sátán kutyája, ő pedig az adott szituban arkangyalként űzi el a gonoszt a fáklyával, vagy ilyesmi... Csak megint a konyhanyelven előadott sztori, ami nyúlik mint a rétestészta: Jöttek, acsarogtak, megijedtek a fáklyától, és visszahúzúdtak. De megint jöttek! A kezünk már fáradt, de messze volt a hajnal. Csak jöttek. És jöttek. Egyiket fejen kólintottam... De a többiek csak jöttek! (Bocs, Angus Doanld bácsi, ez így veszi ki magát, 7 kemény oldalon keresztül!!!!)
    Tudom, én is szófosó vagyok, de legalább az én írásom nem hájpolják fel, hogy bestseller legyen belőle...

    Vissza picit a dialógusokra, már amikor van valami belőlük:
    Egyik típusa, amikor kimondják a nyilvánvalót.
    Robin: - Azt gondolom, Thangbrandnál elárultak. Valaki odavezette Murdacot, és az embereit. A kérdés: ki volt az?
    Hugh: - Lehet bárki. Egy helyi paraszt, aki nem elégedett Robin igazságszolgáltatásával...
    Little Jon közbevág: - Azok mind félnek. Isten gubancos szakállára, eleget dolgoztunk azon, hogy féljenek!
    Hugh: - Van egy gyanúsítottam: Guy. Ellopta azt a nagy ékkövet, majd elmenekült, mert félt atyja haradjától.
     Kábé ennyivel rövidre is van zára az "elmés haditanács": valaki nyilván elárulta a rejtekhelyet, de nem lehet ám akárki, mert a parasztokba beleverték, hogy Robin a keresztapa, viszont ott van ez a Guy, aki sajnos áldozata lett Alan "mesteri bemószerolásának", nyilván csak ő lehet az áruló...
Ááááááásíííííítááááááás......horkolok is, ha ilyen kerül a szemem elé!

    Párbeszéd-kísérlet kettő:
    Alan valamelyik főszereplővel "beszélget", pl. Little Jonnal.
    De beszélgetés ez vajon?
    A derék, brutális Little Jon - hopp véletlenül - ugyanabban a stílusban megy bele egy hosszú előadásba Robin volkaképpeni konfliktusáról (valszeg megmogyorózta a kastély plébánosa, akit emiatt kínzásoknak vetett alá, azaz az egyház ellensége lett) , mint amilyen stílusban Alan, azaz maga az író, Angus Donald ír! Semmi halványlila utalás arra, hogy mondjuk Little Jon egy marcona várkatona volt, most meg egy egyszeri zsivány, 'sztakkor ügyibevalóan illő lenne legalább a szavajárását megtámogatni ezzel, nem pedig úgy beszélnie, mintha lehetne ő akár írnok, kincstárnok, lovászmester, vagy ami azt illeti huszadik századi szerepjátékos is......
    Oldalakon keresztül beszél amúgy, anélkül, hogy kis főszereplőnk közbekérdezne, azaz párbeszédnek ezt sem nevezném, hacsak a tipográfiai jelek nem csúfolnák annak. És ha már itt tartunk, az író belemegy abba is, hogy amikor már valaki másnak (Alan Dele-en kívül)  a szájába helyezi a szót, és ez a karakter előad egy sztortit, akkor ez a személy belekeveredik abba, hogy valamely harmadik szeméyt idéz, azaz idézőjelel idézőjel hátán, és nem is értem, akkor már miért ne lehetett volna klasszikus történetmesélő eszközökkel, azaz harmadik személyben írni az egész könyvet?!

    Bevallom, mivel a személyes véleményem 100%-ban egyezni látszott a Goodreads egy csillagot adó kritikusaiéval, a 200. oldaltól kedve inkább csak úgy átszkenneltem a maradékot, várva a végső nagy csatára, amit még a kevésbé fanyalgók is elismertek, hogy tisztességesen ábrázolta az író.
A spoileresebb kritikákból már kiolvastam, hogy a végén lesz egy "meglepetés, ami koránsem meglepetés, és Mary Ann-hez kapcsolódik", valamint maga a csata leírása megintcsak olyasformának tűnik nekem, mintha Cornwelltől fogalmazna át valaki fél-bekezdéseket, így az utolsó 20 oldalt már ki is hagytam, és nem vagyok kíváncsi ezek után a következő könyvekre sem, amikor Robin Hood és cimborái a Szent Földön harcolnak majd, meg a többi...
    Csak felbaszna az elpazarolt lehetőség, amit egy valódi író kihozhatna ebből, már ha van arra 6-7 éve, hogy az adott korszak történelmét és szokásatit tanulmányozza, és még vadászgatni is eljárjon, mint Angus Donald, hogy megpróbáljon autentikus lenni...
    Ja, de amúgy maga az írói stílus kizárja az eredetiséget, akármennyit is vadászott íjjal, vagy járt korabeli kovácsműhelyben, fazekasműhelyben, ésatöbbi....
    A legtöbb Goodreads tag előhozza, miért is olyan fontos a "masculinity", vagy "masculine" szó használata? Kiemelni, hogy ez egy brutálisan "férfias" világ volt, a 12. században? Azt nem kell így kiemelni, kérem szépen, csak érzékeltetni! Az, hogy Alan hatvanévesen is meglepő affinitással emlékszik kamaszkorában még zabolázatlan pöcsére, és képes leírni egy ilyen mondatot, hogy "I screamed, filled with a nameless masculine terror." (Üvöltöttem, eltelve egy névtelen, férfias rettegéssel. (Kb.)) Ez a tipikus látens buzi emós gyerek, ahogy arra a hírre reagál, hogy megint kötelező a katonai sorszolgálat... Félreértés ne essék, a melegekkel jóban vagyok, mindig igyekszem megvédeni őket homofób ismerőseim körében, ÉS magam sem voltam katona. DE, mint író, aki a sötét középkort akarja ábrázolni, brutális katonákkal, és haramiákkal, mégis ilyen mondatot ad a főhőse szájába, teljesen kivágja őt az általános háttérből, és kb. csak azt az üzenetet közvetíti az olvasó felé, hogy ő maga látens homoszexuális, aki kényszeresen igyekszik ezt palástolni minél több "fickósnak szánt" megjegyzéssel... Szánalmas. Vállalhatatlan!
    De anélkül, hogy ezekre a vizekre eveznék: egy hasonlat, amit már csak fejből írok, mert visszavittem a könyvet. Amikor Bernard a csata után megkéri Alant, mutassa a két kezét, valami ilyesmit ír: szégyenkezve mutatta a két mancsát, a vértől piszkos ujjaival, mint valami iskolás fiú az anyjának. Namost, a kibaszott 12. században vagyunk, nem igaz?! Olyan, hogy iskolásfiú kb. nem is volt, de ha valaki tanulni is ment, mondjuk valami kolostorba, mert valami báró másodszülöttjeként nem lehetett tanulatlan földesúr, az még akkor is kábé egy fokkal az anyja felett állt a ranglétrán, azaz miután elmúlt kb. hat éves, az anyja nem nagyon kérte volna rajta számon, milyenek az ujjai és körmei! Az apát, vagy valamely más szerzetes az "iskolában" talán igen, de ahogy ez a hasonlat a könyvben áll, kb. még a 17. században is kilóg, nem hogy a 12-ben!!! A történelmi regény írásának egyik nagy korlátja, hogy nem mondhatjuk egy karakterről, hogy "olyan táskás szemei voltak, mint Derrick felügyelőnek", vagy "az a fajta volt, aki képtelen egy szendvicset készíteni, anélkül, hogy le ne fotózza és ki ne posztolja a Facebook-on", de nyilván ennek finomabb fokozatait is figyelembe kellene venni...
   
    És akkor ennyiben is hagyom... legközelebb igyekszem pozitív könyvajánlót írni. Most olvasom pl. a Stonehenge és a Death of Kings mellett a Könyvtolvajt is, meg készülök a Szoba c. regényt is hamarabb elolvasni, mielőtt a moziba kerül az adaptáció, és az előbbiből már 200 oldal után is csak jót tudok mondani, utóbbit meg szintén megbízható "könyv-fogyasztó" ajánlotta.

Könyvajánló: Michel Houellebecq - Submission

Bevallom, talán a Pí élete óta főleg történelmi regényeket olvastam, hellyel-közzel mellette a Trónok harcát, illetve nemrég egy magyar regényt, ami 1975-ben játszódik, szóval szinte már történelminek számít. Ezek után mind stílusban, mind témában felüdülés volt letérni a főcsapásról. Egyébként a francia lakótársam a párizsi események utáni rövid szóváltás kapcsán nyomta a kezembe a regényt, hogy feltétlenül olvassam el!

Nem kezdtem el azonnal, mivel még be kellett fejezni egy Bernard Cornwellt, meg mostanában többet is dolgoztam a szokásosnál, de amikor az első 40 oldalon túlvoltam, onnan kezdve nehéz volt letenni.

A történet főszereplője egy 44 évesen máris teljesen kiégett professzor, aki a Sorbonne-on tanít, hetente egy napba sűrítve előadásait. A 19. századi francia irodalom szakértőjeként beismeri, hogy az irodalom oktatása egyetemi szinten teljesen öncélú. A diákok nagy része voltaképpen annyit ér el vele,  hogy figyelemfelkeltő bónuszt tesznek az önéletrajzukba, ha egy sikkes butikba jelentkeznek dolgozni, merthogy az irodalomban való jártasság egyfajta glamourt, egzotikus mellékízt adhat, ami kiemeli őket a többi pályázó közül. Egyébiránt csak kb. 100-ból egy nagyon tehetséges diák marad meg az irodalomnál, ami azt jelenti, hogy tanársegédek, később aztán professzorok lehetnek, és a kör bezárul. (Később utal rá, hogy ami a közvélemény alakítását illeti, a klasszikus értelemben vett entellektüellek már régóta kb. annyit érnének el hangjuk hallatásával, mint Tibi Atya, amennyiben megpróbálná az igaz hitre téríteni a szaudi herceget...)

Emberünk emellett év elején általában felszedi az egyik tanítványát, akivel pikáns nemi életet élet él a szemeszter végéig, majd valamikor az új tanév elején lerázza. Mindez olyan rutinszerű és fájdalommentes, hogy nyilvánvalóan nagyon sekélyes viszonyokról volt szó mindig is. Emellett az étkezési és alkoholfogyasztási szokásainak sűrű említése nyomán hedonistának is nevezhetnénk, ha nem lenne egyfajta pótcselekvés mellékzöngéje az egésznek. Az ínyenc fogások és exkluzív borok, konyakok említése, mintha csak kis homokzsákok lennének az özönvíz ellen. Rokoni, baráti kapcsolatai nincsenek, és az egyetlen kapaszkodó, a szenvedélyes intellektuális kötődés szakterületének tárgyához, egy 19. századi íróhoz, szintén elérte már a zenitjét, azaz voltaképp céltalannak érzi az életét.

A 2022-es általános választások sem csigáznák fel különösképpen, megmaradna egy-egy szarkasztikus megjegyzénél, és többször be is vallja, nincs otthon igazán sem a politikában, sem az iszlám vallás alapvető téziseiben. Számára épp fontosabb, hogy mivel már a tanév második felében járunk, de még mindig nincs új nő a színen, a tavalyi csajjal veszi fel a kapcsolatot, és egy viszonylag részletesen ecsetelt szexjelenet után elkezd azon gondolkodni, hogy talán komolyabbra is fordulhat ez a viszony, és talán ez lehet a mentőöve, ha ki akar evickélni az általános tespedségből.

Viszont a csaj zsidó származású, és félelmében elhagyja az országot.

Hogy miért? És hogy jön ide az iszlám?

Franciaországban a "szokásos" pártok mind nagyot vesztettek a korábbi bázisukból, és 2022-ben magasan a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front (szélsőjobb) vezeti a statisztikákat, míg a Muszlim Testvériség és a szocialisták kb. fej-fej mellett haladnak. A mérsékelt konzervatívok már csak a sor végén kullognak. Mindenki arra fogadna, hogy a szélsőjobb és a szocik jutnak a döntőbe, majd az előbbi koalícióba lép a többi konzervatívval, és lépéseket tesznek az EU-ból való kilépére, valamint a "Franciaország a franciáké!" szólamokkal támogatott programok kapnak majd még jelentősebb támogatást. A regényben már a 2017-es választást is meglepetésként említi Houellebecq, ahol a szélsőjobb éppenhogy csak alulmarad a szocialistákkal szemben, holott eddigre már a francia szavazók nagy része nyíltan nemzeties érzelmű. (Ennek szélső ága a regényben a "nativista" szekció, nem tudom valóságban létezik-e Franciaországban, de kb. olyanok, mint a Magyar Gárda, csak több felsőpolcos kapcsolattal.)

Hősünket nem igazán érdekli az egész. Számára a választás napja, és ahogy ezt a média közvetíti, nem más mint egy politikai VB-döntő, amikor mikrózható indiai kajával és három üveg vörösborral befészkeli magát a tévé elé, hogy "végigizgulja" ki jön ki győztesként. Houellebecq cinizmusa ahogy a modern társadalom apró kis nüanszait elhinti a regényben, már önmagában megéri az olvasást. Néhol engem nagy kedvencemre, Joseph Hellerre emlékeztet.

Szóval Francois általában a cirkuszi attrakciónak, valógságshow-nak tartja a választásokat, de most valami más. Egy idősebb kollégája nyitja fel a szemét: a választások kimenetele vastagon érintheti az egész oktatásügyet, és ezen belül a Sorbonne-t is, azaz Francois voltaképpen azért kezd csak jobban figyelni az eseményekre, mert a saját pozíciója is mérlegre kerül.

A választások közeledtével persze feldúsulnak a külvárosi extremisták összecsapásai, de az értelmiség persze kevés figyelmet szentel minderre. A média ebben cinkos: előbb csak nevetségessé teszi a "Kasszandrákat", akik mindig bejósolják a legrosszabbat, és egyre kevesebb hírt közölnek az erőszakos eseményekről, majd maguk a "Kasszandrák" is elhallgatnak, és csak a vihar előtti csend marad. Francois itt megemlíti a harmincas évek Németországát, ahol szintén az összes tojásfejű azt hangoztatta, hogy "Hitler majd észhez tér." A 2022-es év Párizsa mintha már zsibbadt lenne az etnikai kakaskodástól. Példa: egy koktélparty közeli lövöldözés és robbantások hangja miatt szakad félbe, és Francois elkíséri egy kollégáját, hogy annak lakásában folytassák a diskurzust. Ahogy közel érnek a lángban álló Clichy térhez, gyakorlatilag a feszültség legkisebb jele nélkül folytatják a beszélgetést, miközben két géppisztolyos rohamrendőr közömbösen csevegve elhalad mellettük a tér felé, ahol korábban a bomba robbant. Úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. Francois kollégája lazán kommentálja, hogy a professzor lakása a kínai negyedben van.

- Ha az etnikai zavargások egész Párizst ellepik, a kínaiak ki fognak maradni belőle. A kínai negyed lehet az utolsó biztonságos hely a városban.

Az említett kolléga, mint szélsőjobbos mellékszereplő, beavatja Francois-t: a nativisták valószínűleg polgárháborút akarnak, és ráadásul minél hamarabb! Miért? Logikus: a "nem bennszülött" kisebbség nagyobb születési rátája mellett ha most nem robban ki a háború, később esélyük sem lesz győzni. Ezt, és a nativisták egyéb nézőpontjait jobban kifejtheti, és emiatt zseniális szerintem, Francois figurája mennyire "szakbarbár" és politikailag tájékozatlan: ezt használhatja fel Houellebecq, hogy a karakteresebb hangokat képviselő mellékszereplők felskicceljék a tényállást jobbról, balról és középről. De Francois mindezzel együtt értelmiségi, hiszen a Sorbonne professzora.... Lehet csak én akarom szándékosan belelátni, de van egy olyan érzésem, hogy manapság pont azok, akik egy-egy területen valódi specialistákká képzik magukat, és éveket töltenek a világ 1-1 apró szegmensének részletes kutatásával, közben pedig nem marad idejük, hogy mondjuk történelmi párhuzamokat összevessenek jelenkori politikai törekvésekkel, gazdasági mintákkal, szociális problémákkal és kulturális csapdákkal, azok voltaképp épp olyan naivak lehetnek, mint a focin és X-faktoron, olcsó sörön és lecsókolbászon tengődő "csőcselék". Vagy még rosszabbak, hiszen roppant intelligensnek tartja őket mindenki, és így ők maguk is ezt hiszik magukról. (Mint pl. Steel "barátom", aki lehet matematikus-informatikus, és abban nagyon penge is akár, de aki ilyen mondatot, hogy "Amerikát, meg nem diktátoroznám azért ott több száz éves a demokrácia és meg is védik, ha kell, nem olyan nyuszi nép lakja mint ezt az országot itt." miközben Magyarországon a konzervatívok, meg a kerítésépítés ellen tiltakozik, azaz szerintem politikailag kb. egysejtű szinten van...)

A Muszlim Testvériség a finisben lefutja a szocialistákat, azaz trükkösebb lesz a kérdés, ki kivel fog koalíciót alkotni. Francois "kiművelését" egy idősebb kolléganőjének férje folytatja, aki titkosszolgálati szakértőként az iszlám szélsőségesek kutatásával töltötte az elmúlt 20-25 évet. Ahogy Muhammed Ben Abbes a szocikkal arról egyezkedik, ki milyen miniszteri tárcát kapna, ha koalícióban megvernék a Nemzeti Frontot, világossá válik, melyek azok a területek, amikért körömszakadtáig küzdene.

Az egyik az oktatás. Miért? Megint csak felvetődik a születési ráta, azaz várhatóan milyen irányba fog elbillenni Európa (és főleg Franciaország) fiatalságának összképe. Ha ezek a gyerekek megfelelő (azaz vallásos) oktatásban részesülnek, akkor kontrolláljuk igazán a jövő nemzedékét. Ami az egyetemeket illeti, a gazdag öböl-országok készek olyan szinten támogatni a felsőoktatást, amiről állami kézben álmodni sem mertek volna.

- Nem kell a katolikusoknak félni? - kérdezi ártatlnaul Francois.

A biztonsági szakértő leereszkedően és készségesen megmagyarázza, miért nyernek voltaképpen a katolikusok egy ilyen reformon: Az iszlám a "Könyv" vallása, a kereszténységgel és judaizmussal együtt. Az igazi ellenség a hitetlenség, a szekularizáció, nem a másik vallások. Az olajsejkek pénzéből színvonalas iszlám oktatást fognak működtetni, miközben a világi oktatástól megvonják az állami támogatást, azaz a keresztény családok is keresztény iskolába fogják járatni a gyerekeiket, ha azt szeretnék, hogy vigyék valamire az életben. Viszont az említett "reprodukciós képesség", főleg ha többnejűséget hivatalosan is elfogadtatják, egyértelműen a muszlimok malmára hajtja a vizet hosszú távon. A keresztények egy része fel fogja ismerni, hogy a vallásuk nem állta ki az idők próbáját, és ha nem akarnak teljes hitetlenségbe süppedni, majd "meg fognak térni".

Tekerjünk előre: a választásokat némi véres rendbontás, és emiatt teljes médiacsend zavarja meg, majd amikor beáll a rend, kiderül, hogy Ben Abbes lepaktált nem csak a szocikkal, de az UCD-vel is (a tradicionális konzervatívok), aminek az lehet a magyarázata, hogy voltaképpen a Muszlim Testvériség a Nemzeti Fronttal ellentétben nemhogy nem akar kiszakadni az EU-ból, inkább ki szeretné bővíteni a Mediterrán térség egyes országaival, mint pl. Marokkó, Algéria és Egyiptom. Ben Abbes egyfajta modern császárnak láthatja magát, és ahogy a Római Birodalom annak idején csak úgy volt képes fennmaradni még további pár száz évig, hogy beépítette a kereszténységet, marokkói származású barátunk most épp így gondol az iszlámra.

Másrészt a "nők vissza konyhába és szülőszobába!" ösztönzéssel egy csapásra megszüntetik a munkanélküliséget! Az oktatásból is - az említett okokon kívül - további pénzek szabadíthatóak fel, hiszen az iskolakötelezettséget leviszik az általános iskola befejezéséig, ami ugye most már kvázi a 12 éves kor. Egy-két évvel utána lehet nősülni, oszt szevasz. Ehhez - már csak miután megnyeri a választásokat - Ben Abbes hozzáteszi a családi vállalkozások maximális támogatását, és (ahol ez lehetetlen) a dolgozók részvételi befolyásának növelését a nagyobb cégeknél. (Személy szerint azt gondolom; ez az a pont, ahol az összes öböl-országi olajmilliárd nem lenne elegendő a fennálló gazdasági rend megdöntésére, azaz egy ilyen ötletért egy Ben Abbes féle vezető kb. ott végezné, mint Gandhi, vagy JFK: merénylet áldozataként. Később persze mindig lehet valami tapló náci bűnbakot találni a merénylő szerepére...)

Sajnos Houellebecq nem megy bele messzemenően, milyen társadalmi és gazdasági változásokat hozna egy ilyen stafétabot-átadás. Inkább megmarad Francois-nál, akit csak annyiban érint egyelőre a fordulópont, hogy észreveszi, csökkent a libidója azzal kb. egyenes arányban, hogy a miniszoknya-szezon beköszöntekor is formákat eltakaró öltözetben járnak a nők az utcán. A fiatal csaja meg félelmében Tel Avivba emigrál, bár a kormány nem jelent fenyegetést a zsidók számára, sokan gondolják, hogy jobb az óvatosság, és ugye senki nem siet sem megnyugtatni, sem visszatartani őket. (Ebben számomra az a szomorú, hogy ez tényleg így lenne, és ezt ugye legjobban a szerencsétlen palesztinok szopnák meg, mert az egész arab világ azon ujjongana, hogy mérföldes csizmával haladnak előre Európában, míg az onnan hazaköltöző zsidók értelemszerűen még több területet annexálnának a palesztinoktól, dehát ahogy Puzsér mondja, "ők csak az arab világ cigányai"...)

A miniszoknya eltűnik, de a netes pornó és a konzumlányok azért megmaradnak, szóval a regény egyik vezérfonala marad a midlife crisis nyomása alatti szexuális élet, megspékelve a drága italok és ínyenc ételek fogyasztásával.

Pénze van rá? Hát hogy ne lenne! Az arabok átvették az uralmat a Sorbonne felett, de mivel Francois épp eltűnt egy időre, és nem tudták reklámozni az új szerződési feltételeket, hát kénytelen-kelletlen elbocsájtották, akkora nyugdíjjal, mintha 44 helyett 65 évesen tette volna le a lantot. Aztán kerülőúton mégis visszaterelgetik, és a Sorbonne új igazgatója, aki persze konvertált, és máris több felesége van (köztük klasszikus értelemben vett fiatalkorú is), ügyes érvrendszerével meggyőzi hősünket, hogy voltaképpen számára is a legjobb választás az lenne, ha beadná a derekát.

Mindez az átmenet, amit Huellebecq felvázol, legalábbis az értelmiség körében, homlokokhoz szorított pisztolyok, sőt! burkolt fenyegetések nélkül megy végbe, pusztán a megfellebezhetetlen érvekkel, hogy az iszlám az egyetlen követhető út.

És valljuk be, ahogy egy céltalanul tengődő, egyke, szüleitől teljesen elidegenedett, barátokat is nélkülöző ateista, aki egy 120 évvel azelőtt alkotó, dekadens írót tart egyetlen lelki társának, talán kényelemből el is fogadja a feltálalt marketing-szólamokat. Ha így lenne tálalva nekem, és ilyen üres lenne az életem, lehet én is bevenném. Jó fizetés, csak hogy három feleséget tarthassak el, akiket engedelmességre (a submission egyik jelentése a behódolás) neveltek, és egy olyan "világi iszlám" verzió elfogadása, ahol kb. csak el kell ismételni, hogy Allahot fogadom el egyedüli istenként, és Mohamedet igaz prófétájaként?

Az egyetlen dolog, ami hiányjelet hagyott bennem, az az utolsó 10-15 oldal, amivel lezárja a sztorit. Nem amiatt, hogy semmi nagy volumenű esemény, vagy katartikus felismerés nem kap helyet, csak egyszerűen még továbbvinném a történetet pár hónappal, ami alatt bővebben beleláthatnánk a kialakulóban lévő új társadalom viszonyaiba. Lehet Houellebecq sietett picit? 250 oldal, ami lehetne 450 is simán?  Érezte valahol, hogy a kasszánál akkor arat majd igazán, ha szinkronban van bizonyos történelmi eseményekkel? Elvégre az első kiadás kb. egybeesett a Charlie Hebdo merénylettel...

De annak ellenére, hogy maximálisan nem aknázza ki a politikai, gazdasági és társadalmi következmények bemutatásának lehetőségét, számomra csillagos ötös a regény. Pusztán a stílus miatt. Azzal együtt, hogy pl. a Huysmams-on elmélkedő oldalak, vagy a vallásfilozófiai mellékzönge picit nehézkessé teszi itt-ott, a nagyon finom szarkazmus, amivel korunk szexualitását, és fogyasztói szokásait felskicceli. A cselekmény tempósan halad előre, és bár Francois cseppet sem az a fajta főhős, akivel együtt lehetne izgulni (főleg, hogy voltaképp ő sem izgul, nem is húzza fel magát semmin), megvan benne az az univerzalitás, hogy sokan magukra ismernének 1-1 jellemvonása kapcsán. (Ha más nem: enni, inni, baszni szeretünk, nem igaz? ;) Egy begubózott, szűklátókörű, de intelligens, az új információkat szintetizáló, alkalmazkodni képes ember szemszögéből láthatunk egy fiktív és nagyon abszurd jövő-szeletet 2022-ből. (Ami lehet nem is tűnik majd ilyen abszurdnak akkor, még azzal együtt sem, hogy talán nem válik valóra a predikció...)

Bónusz-, vagy spoiler-képpen, ahogy tetszik:

Pár idézet, csak angolul, mivel nem veszem a bátorságot, hogy visszaadjam a színvonalat, ha le is tudnám fordítani. (Az az érzésem, az angol fordító nagyon jó munkát végzett, de lehet az eredeti még több apró örömöt okozna.)

A házasságról:

"In the old days, people lived as families, that is to say, they reproduced, slogged through a few more years, long enough to see their children reach adulthood, then went to meet their Maker. The reasonable thing nowadays was for people to wait until they were closer to fifty or sixty and then move in together, when the one thing their ageing, aching bodies craved was a familiar touch, reassuring and chaste, and when the delights of regional cuisine [...] took precedence over all other pleasures."

A kereszténységről:

"Jesus had loved men too much, that was the problem; to let himself be crucified for their sake showed, at the very least, a lack of taste [...] And the rest of his actions weren't any more discerning, like when he absolved the adulterous woman, for example, with arguments such as 'let him who is without sin', etc. All you would have had to do was get hold of a seven-year-old child - he'd have cast the first stone, the little fucker."

A vaskos nyugdíján való meglepetésről:

"They were really willing to pay to avoid any trouble. No doubt they have overestimated the ability of academics to make a nuisance of themselves. [...] Even if all the university teachers in France had risen up in protest, almost nobody would have noticed, but apparently they haven't found that out in Saudi Arabia."

Az utcakép megváltozásáról:

"To visualalize a woman's thighs and to mentally reconstruct her pussy where the thighs intersect - a process whose power of excitation is directly proportional to the length of bare leg - was so involuntary and mechanical with me, so genetic you might say, that it took me a while to notice what was missing: no more dresses or skirts."

Egy kis fricska a modern udvariasság fogalmának:

"She was a regular participant in gang bangs, usually held in swingers' clubs, sometimes in car parks or other public places. Although she charged a nominal fee - fifty Euros per person - she made a lot at these parties, since she invited as many as forty or fifty man, who took turns in all three orifices before they came on her. She promised to let me know next time she organised a gang bang. I thanked her. The truth was, I wasn't interested, but she seemed like a nice person."

A plázák üzleteinek várható átalakulásáról, a női vásárlókon keresztül:

" [...] the Jennyfer's days were numbered. It had nothing to offer the good Muslim tween. Secret Stories, which advertised name-brand lingerie at discount prices, had nothing to worry about: the same kind of shops were doing fine in the malls of Riyadh and Abu Dhabi. [...] Hidden all day in impenetrable black burkas, rich Saudi women transformed themselves by night into birds of paradise with their corsets, their see-through bras, their G-strings with multicoloured lace and rhinestones. They were exactly the opposite of Western women, who spent their days dressed up and looking sexy to maintain their social status, then collapsed in exhaustion  once they got home, abandoning all hopes of seduction in favour of clothes that were loose and shapeless."