Batman vs. Superman rövid kritika

Még mindig azt gondolom, Z. Snyder egy jó rendező az ilyesmi műfajban, azért nem totál szar ez a film sem, de majdnem!

Lehetne politikai mellékzöngét belelátni: Batman a konzervatív, "idegengyűlölő" igazságosztó, kb. mint Charles Bronson a Bosszúvágyban, Superman meg a "másféle", kozmopolita a szó minden értelmében, és ahelyett, hogy bepöccenne, még meg is jelenik a kongresszusi meghallgatáson, hogy megmutassa: hisz a demokráciában... De nem megyek bele, mert...

Mert az egész amúgy gyerekekre van kalibrálva!!!!

Z. Snyder, aki nem fél az erőszaktól (300, Sucker Punch, és főleg, ami szerintem mestermű: Watchmen), de emellett egy nagyon aranyos, és erőszakmentes animációs filmet is rendezett baglyokkal a főszerepben (Az őrzők legendája), most két szék között a földre ül, már másodszor, a Superman film után...

Amikor ilyen hősök vannak, mint Superman, akit ugye senki nem ismerne fel, mint Clark Kent, és semmi nem árt neki, csak az a geci kriptonit, akkor szerintem eleve nem lehet épkézláb sztorit írni! Gondolom ezért hozzák be Batmant, de Batman filmből is csak egy igazán jó volt: amikor H. Ledger Jokere elég teret kapott, hogy lejátszon mindenkit a színről. Most meg ráadásul érezhető a DC Comics izzadságszaga, hogy Batman kb. Vasemberré változik, csak hogy valahogy képesek legyenek ringbe léptetni Superman ellen + behozzák a Wonder Womant, mert ugye a Marvelék már évek óta nagy sikerrel gyártják az "ensemble casting" filmeket, azaz már pl. a következő Amerika KAptitány filmben is lesz Vasember, nem csak az Avengers filmekben... Szóval erőltetett, hogy szegény nőnek (akit amúgy kurva jól megtaláltak a szerepre) valójában semmi jelentősége nincs a filmben :(

De még egy gondolat arról, ahogy Batman utánozza Vasembert: az nem jut eszedbe haver, hogy az egész kibaszott ócskavas befuccsolna, ha csak egy snooker dákóval ügyesen célozva pofándöfnének?!

És ki az ellenség? Mert ugye, ahogy említettem H. Ledger Jokerét, mindig a gecondár viszi el a hátán a filmet, legalábbis ha már elmúltunk 14 évesek...

Okés, Eisenberg egy rendes színész, próbálkozik is, de nem sok teret kap a forgatókönyvíróktól. Az egész fineszessége az "őrült zseni" klisében annyit takar, hogy megtalálja Superman sebezhető pontját, azaz a személyeket, akiken keresztül el lehet jutni hozzá. De pl. annyi esze nincs, hogy egy házibulin ne lehessen már lemenni a szerverszobába, ahol valami egyszerű kütyüt illesztve a kábelekre le lehessen tölteni bizalmas anyagot tőle?!

Aztán - mivel ő maga persze zéró szuperképességgel rendelkezik - a nagy dobása, hogy kreál valami nagyon szokványos szörnyet (láttuk már ezerszer, pl. legkorábban, amire emlékszem a "Rancor" nevű monstrum a Jedi Visszatérből, csak picit más...) Szóval ezzel a szörnnyel kell most összecsapnia egy kb. sebezhetetlen Supermannek, és egy kb. szintén sebezhetelen Wonder Woman-nek (Batman csak ember, itt neki már csak az a szerep marad a végén, hogy .... basszus elfelejtettem, mi... elmenjen Superman anyjáért, akit közben túszul tartanak???)

A nagy hátránya ennek a bunyónak, hogy a szörny kb. 15-20 méter magas, azaz nincs a klasszikus fight club, viszont jön az übergagyi szemlézer-párbaj!!!!! Ezt mikor felejti már el Hollywood, könyörgöm????

Az mióta szórakoztató, hogy két energianyaláb "harcol" egymással, akár mint elekromos kisülés, vagy kozmikus energiasugár, vagy fasztudja minek nevezzük, de semmi akciót nem látok abban, ha két ilyen CGI effekt egymásnak feszül, és nekem ezt kell nézni?

Jeremy Ironst mindig jó látni, de semmi normális sort nem adtak a szájába, mint Alfred, a "lakáj".

Holly Huntert szintén mindig jó látni, de megintcsak: annyit jegyeztem meg róla, hogy ahogy öregszik, egyre jobban hasonlít Iggy Pop-ra, azaz simán csinálnék egy olyan fotósorozatot, mint amikor Tilda Swinton és David Bowie "egymásnak öltöztek", vagy hogy kell ezt mondani...

Nekem ez a gondolat tetszett a legjobban a filmben.

Amúgy meg Jimmy Kimmel skeccse ezerszer többet ér az egésznél.

Filmajánló: The Big Short (A nagy dobás)

Lehet úgy kellene kezdeni, hogy 10 ok, amiért azonnal meg kell nézni a filmet (és utána esetleg még többször is). Remélem még vetítik, mert én már vagy 8-10 napja láttam, csak nem értem rá írni.

    1) Brad Pitt: 
Ezúttal nem főleg, mint színész, hanem, mint producer, aki tető alá hozta ezt az elég érzékeny alkotást.
    2) Christian Bale: 
Bár a testfelépítése elárulja, hogy nem akar végleg szakítani az akciószerepekkel, így is kiválóan hozza az üvegszemű, aspergeres zseni karakterét, aki ugye se jót, se rosszat nem akar, csak érti a számok világát, és elsőként veszi észre, hogy az amerikai ingatlanpiac egy szappanbuborék. Nem lehet sem szeretni, sem utálni, sem együtt érezni vele, sem nevetni rajta. Ő a film drámai sarokköve szerintem, és emlékeztet rá, hogy a pénzvilág puszta számokból áll, ne is várj el senki, hogy a befektetőknek morális kérdések jutnak majd eszébe. 

    3) Ryan Gosling: 
Na, ő a másik, aki igazán reprezentálja a pénzvilág érzelemmentes hiénáit, mert neki nincs olyan kifogása, hogy aspergeres, vagy csak simán egy "matekos" arc lenne. Lehet persze az eredeti figura az volt, de Gosling itt a vígjáték elemeket viszi be a pusztán pénzéhes, számító, de amúgy arrogánsan sármos és menő traderbe, aki kb. véletlen veszi észre, hogy érdemes lenne az ingatlanpiacot "shortolni", azaz arra tenni nagyobb összeget, hogy a kötvények, amik a jelzálogkölcsönöket fedezik, jócskán veszteni fognak az értékükből. Lehetett volna "whistleblower", aki azonnal a pénzügyi felülvizsgálati szervekhez fordul, de eszébe sem jut, ő csak pénzt akar csinálni. Szintén nem azért van, hogy szeressük, viszont lehet mosolyogni rajta, ahogy előadja a figurát.
    4) Steve Carell: 
Ő lenne az, aki látja az ellenséget a rendszerben, de mégsem képes kiszállni belőle. Mondjuk bennem eléggé visszás érzéseket kelt, hogy bár utánajár a dolgoknak, és biztos benne, hogy most meg lehetne fogni az "ellenséget", azért a maximum mégis csak az, hogy egy éves értekezleten beszól a szónoknak, hogy mindenki hallja: zéró esélye van annak, hogy a jelzáloghitelek bedőlése megáll az akkor tapasztalt 3-4 %-nál. (Segítségképen: az előrejelzés szerint, amint 8%-ig eljutnak, az olyan, mint kihúzni a kártyavár egyik alsó lapját, remegő kezekkel...) A saját cége ezalatt milliókat csinál azon, hogy idejében fogadnak erre a buktára. Persze lehet ezt úgy is értelmezni, hogy ha tisztán csak a "pánikkeltő" szerepét vette volna fel, úgysem hallgatnak rá, vagy igyekeznek elhallgattani... Akárhogy is van, Carell jó választás a folyamatosan agresszív kismalacként viselkedő próféta szerepére.
    5) Adam McKay:
Bocs, ki is az? Nekem is be kellett írni az imdb.com-on, és akkor láttam, hogy ő rendezte az Anchorman mindkét részét, ami pusztán vígjátéknak is csillagos ötös, de meg van spékelve jópár társadalomkritikus finom poénnal is. Anchorman 2-ről írtam is pár szót korábban: ITT
Szerintem Oliver Stone pl. simán egy nagy buktát gyártott volna az anyagból, amit később persze a "rendszeridegen", conspiracy fanatikusok lehet szarrá néznek, mikor letölthető ingyen. Nekem pl. érdekes lett volna akkor is, de szerintem páran kimentek volna a teremből a film felénél. Scorsese meg még jobban elbaszta volna, legalábbis, ha a viszonyítási alap a Wall Street farkasa...
    6) Vágás. Ritmus!:
Volt bennem valami furcsa érzés, ha már Oliver Stone eszembe jutott: rengeteg apró snittből áll össze a film. Most keresetem rá utólag: Hank Corwinnak hívják az urat, aki pl. a Született Gyilkosokat is vágta. Ez a stílus kiválóan aláhúzza a Wall Street embertelen tempóját, szürreális világát, és a súlyos anyag ellenére nem hagy minket ásítozni egy pillanatig sem! Sőt! Amint valami igazán kemény közgázos téma megmagyarázásra szorul, ott van egy kis "kiállás", azaz pl. "segítségül hívják" Margot Robbie-t, aki egy luxus habfürdőben pezsgőzve magyarázza el, miképpen alakult ki pl a sub-prime bubble. Szigorúan 1,5 perc alatt. Így kellene tanítani a gyereket a suliban, tutira odafigyelne! Másik ilyen vicces dolog, amikor a szintetikus CDO-kat magyarázzák el azzal, hogy Selena Gomez popsztár a blackjacken nyerőben van, azaz nemcsak ő mer megkockáztatni egy nagyobb összeget, de a mögötte állók fogadnak arra, hogy nyerni fog a bank ellen, aztán az azok mözgött állók már nem is rá fogadnak, hanem arra, hogy az előttük állók fogadását ki nyeri meg, és így a nyereményszorzók torzulnak, a játékban lévő pénz összege pedig abnormálisan felduzzad. 

És ez egyszerre ijesztő, de >>>
    7.) >>> vicces is!
Akkor is fogsz nevetni, ha semmit nem értesz az egész gazdasági botrányból, és ez fontos! Én pl. gyakran érzem úgy, nem tudom megszólítani az embereket, amikor olyan témákra hívom fel a figyelmet, amik fontosak nekem (pl. nem tudok vicces lenni, ha a szegények kizsákmányolásáról, vagy erdőirtásokról kell beszélni, mert vérzik a szívem...) Ez a film megoldja: nevetsz, mert nem tudsz ellenállni, DE >>>
    8) >>>> Ezzel együtt szerintem meg fogja  gondolni mindenki, mekkora bizalmat fektessünk a "rendszerbe" ezek után. Az egyik jó példa erre, amikor a két - számomra vaskosan ellenszenves - törtető garázs-bróker ünnepel, mert akkora lehetetlenségre fogadtak kicsiben, amit még az említett Ryan Gosling és Steve Carell karakterek sem léptek meg: az AAA-besorolású (magyarul kb. csillagos ötös) ingatlankötvények buktájára is tettek, nem csak a sima A-s, vagy BBB-s darabokra. Ez kb. olyan, mintha Serena Williams vezetne a második szettben 4-0-ra, gyakorlatilag akárki ellen, de mondjuk inkább egy olyan játékos ellen, aki a top50-ben sincs, és mégis arra tennék, hogy a másik nyer! Hurrá, meg yippie-kay-yay motherfucker, ugye?! Brad Pitt figurája erre beszól nekik:
- Tudjátok ez mit jelent? Milliók fogják elveszíteni az állásukat, és milliók fogják elveszíteni az otthonukat. Szóval légyszíves ne örömködjetek!
És, hát igen. Ez az aspektus maradt ki elég vastagon a Wall Street farkasa című félresikerült alkotásból. Abban csak a menőség került tálcára, azaz mekkora idióta mindenki, aki nem képes kihasználni a kínálkozó alkalmat, és mekkora sztár ez a féreg Jordan Belfort, mert tökös gyerekként a semmiből felépítette magát. (A semmiből nem lehet építeni semmit! Ezt lopásnak hívják!)
Ahogy gyakran mondogatom: törvényesen lehet milliárdokat csinálni, etikusan viszont NEM! 

    9-10): bocs, nem jut eszembe más fimes dolog, legyen a plussz kettő a "társadalmi üzenet":
    A válság kialakulásának 1-2 évét öleli fel a történet, és maga a válság 7 éve ütött be igazán. ÉS mintha azóta is aludná a maga csipkerózsika-álmát a közvélemény: elhisz mindent, amit a "gazdaság élénkítése" meg egyéb hangzatos címszavakkal elé tesznek... 
    A záró jelenetek egyike, amikor a Steve Carell karakter azon kesereg, hogy a bankok végig tudták, mivel játszanak, mégis megtették, mert azt is tudták, a kormány ki fogja segíteni őket az adófizetők pénzén, és az emberek majd a szegényeket és a bevándorlókat fogják hibáztatni! Gosling figurája ezután megjegyzi, hogy kb. "szerencsére a bankárokat lecsukták....... csak vicceltem... az emberek a bevándorlókat és a szegényeket hiáztatják azóta is, és egy kivétellel semelyik bankárt nem csukták le!"
    És ez megy kb. mindenhol (állítólag Izlandon nem) azóta is, azaz gusztustalanul védik a top 1% vagyoni érdekeit, míg mesterségesen felerősítik az ellenszenvet a szegények (pl. otthon: cigányok) illetve a bevándorlók ellen, akiket már eleve évtizedek óta kizsákmányolnak.
    Most nem mennék bele, miért elleneztem a bevándorlók beengedését az EU-ba (és most is ellenzem, MERT én azt facilitálnám: segítsünk nekik ott, ahol vannak!), aki figyelmesen olvasott, az ért, aki meg nem, az maradjon annál, hogy ez egy jó film, és nézze meg!
    Azt viszont megjegyezném, hogy érdekes módon volt aki az amerikai demokráciát (ha létezik még ilyesmi) volt képes szembeállítani a magyar "illiberális demokráciával" a kérdésben. 
    Pl. Stephen Steel, aki amúgy olyan besorolás alatt fut, hogy "értelmiségi", merthogy informatikus, vagy matematikus, vagy hasonló (távoli ismerős ismerőse, ilyen ez a Facebook világ, ennyit tudok róla...). Namost ez nekem két érvágás egyben, ha a túlélési esélyeim latolgatom egy kád forró vízben. Egyik az, hogy miért tekintünk úgy matekosokra, vagy főleg (!) informatikusokra, mint értelmiség, amikor számolni tudnak, de szociológiát, pszichológiát, és hasonlókat sosem kellett tanulniuk, az EQ hányadosuk meg lehet épp átlag alatti?! 
    Másik pedig az, ha van is egy ilyen ismerősünk, aki a "legcukibb ötvenes" jelzőt kapja, miért kell megvédeni az agyament nézeteit, csak azért, mert ő valóban egy cukipofa?! Itt bukik meg minden! Én nem védenék meg senkit a barátaim közül, ha hülyeségeket dumálnak! Sőt! Amikor az érzelmeinket (ki is a "barátunk") a józan ítélőképesség elé helyezzük, akkor vágjuk igazán magunk alatt a fát, nem számít amúgy mennyit meditálunk a világbékéért, és a hasonló pozitív dolgokért!
    Akinek van valmilyen felsőfokú végzettsége, és sok barátja, aki okosnak tartja, az kurvára biztos a dolgában. Ezzel a legnagyobb baj az, hogy mivel az emberiség nagy része az ideje nagy részét virtuális világban tölti, így ezek az egyének a mondandójukkal szépen felturbózzák egymást. Az ilyen emberek képesek elhinni általában, hogy a gazdaság és technológia (technológián keresztül pedig a környezetvédelem) kérdései alapvetően rendezhetőek. Sőt! Rendezés alatt állnak, alles in ordnung! Mert pl. ott a hibrid autó, meg a napelem! Mindenki más általában "összeesküvés-elméletes".
    A társadalmi kivetülést (mint pl. az idegengyűlölet, ami nem csak úgy magától van, hanem általában a szegénység következménye) is csak akkor emlegetik, ha épp a szokásos "ellenségük", azaz a baráti körükben uralkodó nézetek ellen pozícionált párt valamilyen szinten felhívja magára a figyelmet. Emellett nem biztos, hogy rossz emberek, sőt, lehetnek nagyon jók is. Csak ostobák...
    (Mint azok a feministák, akik minden áron Hillary Clintont akarják demokrata elnökjelöltnek Bernie Sanders helyett, csak mert de nagy győzelem lenne a mozgalom számára, ha ilyen pozícióba kerülne nőtársuk... Sötétek, mint fekete bika segge az éjszakai prérin.)
    Vissza a filmhez: van egy jelenet, amiben Ben Rickert (Brad Pitt) a két fiatal garázsbrókert a saját konyhájában, a saját kertjéből való salátával eteti, és közben - mivel Rickert az ügyeletes összeesküvés-elméletes figura - megjegyzi: az egész rendszer a szakadék szélén áll, nem csak a gazdaság. Ezért termeli a maga zöldségét, és nem műtrágyát használ, és nem Monsanto magokat vet. (Michael Ruppert szinte szóról szóra mond ilyesmit a Collapse c. kiváló dokumentumfilmben.) ÉS pl. odavizel a növények alá. Erre a két ifjú titán kezében megáll a villa. Hát persze, ők szívesebben ennének hipózott csirkét a KFC-ben és vennének steril salátát a Wal Martban, mert ostobák. Emellett kurvára értenek a gazdaság kilengéseihez, és később milliókat keresnek, de alapvetően az élet megannyi területén voltaképpen életképtelenek, és nagyon szűklátókörűek. Aki egy dologban jó, mint pl. a zsonglőrködésben, annak annyi lehetőséget is kellene találnia az életben, mint egy zsonglőrnek: egy kalap aprót és egydollárost, esetleg 1-2 ötöst a nap végén, ahogy az utcán bemutatja a tudományát! NEM 100 millió dollárt, mert ő olyan fiktív számokkal zsonglőrködik, amiket tőzsdéken jegyeznek. Szerintem.
   Amíg a pénzemberektől csak azt várjuk el, hogy kb. alap szinten értsenek a matekhoz és a gazdaság természetéhez, de ezen felül akár lövésük se kell legyen egyéb (emberközpontúbb) tudományágokhoz, addig tényleg a szakadék széle felé haladunk. 

    Mellesleg a film végén, amikor kiírják, kivel mi lett a krachot követő években, megjegyzik:
    Michael Burry (Christian Bale karaktere) azóta csak egy árucikkbe fektet pénzt: IVÓVÍZ! 
    Hát, ha ebben is igaza lesz.......
    

The Danish Girl - Jin és Jang a mérleghintán

    Úgy emlékeztem, csütörtökön már új filmeket adnak, és lehet ez néha így is van, de most még a korábbiakból kellett választani, amikor betértem a moziba. Az IP Men 3 nem mondott semmit, főleg, hogy az IP Men 1-2-re sem emlékszem, még trailer szinten sem. A pénztáros azt mondta, valami hongkongi akciófilm. Lehet jó is, de akkor inkább a Danish Girl.
    Erre egyébként kíváncsi voltam, de tipikusan amolyan "később letöltendő" filmnek ítéltem, mivel moziban a látványosabb, hangosabb filmeket szeretem megnézni, az életrajzi drámák - főleg ha alapvetően nem tudom megítélni, mennyire érdekel a sztori - jól mutatnak a laptop monitorján is, és ha nem ragad meg a film, akkor félbe is hagyhatom, mint ahogy leteszek egy könyvet.
    A nézőtérre, ahogy szoktam, már 15 perccel a kezdés után ültem be, mivel kb. akkor szokták csak a trailereket kezdeni, addig csak reklámok mennek. De jellemzően a nézők nagy része már bent ül, és magamban mosolyogtam, amikor konstatáltam: én vagyok az egyetlen faszi a kb. 10-12 nézőből :)
Gondolom a pénztáros csaj is nevetett magában, hogy előtte az IP Menről kérdezgettem, mintha csak rejtegetni akarnám, hogy én igenis a transgenderes mozit akarom megnézni, csak túl szégyenlős vagyok ahhoz, hogy egyből erre kérjek jegyet.

    Mint film:
    Kiváló a rendezés, a színészvezetés, és a kiválasztott szereplők egtüttes hatása. A díszlet, jelmez fantasztikus!
    Eddie Redmayne predesztinálva volt egy ilyesmi szerepre. Kisugárzása vagy "földönkívüli", vagy feminin, de semmiképp nem az a macsós, férfias jelenség a törékeny testével, és kb. egy olyan arcberendezéssel, hogy minimál sminkkel és egy parókával máris női szupermodellnek nézne ki. Mint Cillian Murphy, aki szintén tökéletes Kitten volt a Breakfast On Pluto c. filmben.
    Alicia Vikander is méltán került a fősodorba, nem csak a szépségével. Kiválóan alakítja Gerdát, a férjét szívből szerető feleséget, aki mindenben támasz és cinkostárs, de közben erős, a maga céljait nem feladó nő, aki azzal küszködik, hogy a művésztársadalom még kevésbé volt nyitott a női festőművészekre (1926-ban indul a történet).
    Lili kitörése Eimarból (aki szintén festő), azzal indul, hogy Gerda modellje nem ér rá, és a férjét kéri meg, húzzon harisnyát és balettcipőt, és üljön neki modellt, csak a lábak befejezéséig. Eimar szégenylősen veszi fel a pózt, zavartan teszi maga elé a tüllszoknyás ruhadarabot (lehet nem tüll, ennyire nem vagyok otthon a krosszdresszingben, nehogy azt higgyétek ;), és nem kezdi el azonnal megjátszani, hogy ő most - akár csak a játék kedvéért is - nő.
    De mindkettejüknek megtetszik a játék, azaz Gerda bátorítja is később a férjét. Először csak arra, hogy akár fel is próbálhatná az ő selyem hálóingét, később pedig együtt találják ki, hogy egy társadalmi eseményre úgy menjenek el, hogy Eimar nőnek öltözve, Gerda unokatestéreként pózol. Na, ez annyira jól sikerül, hogy innen nincs visszaút. Nehezebb Eimarba visszatömni Lilit, mint egy decathlonos hálózsákot az eredeti zsákjába.
    Ha már viszont így alakul, Gerda azzal teszi hasznossá a szituációt, hogy Lilit teszi meg kizárólagos modelljévé, és festőművészként ezzel akkora sikereket ér el, hogy nem csak Koppenhágában, de Párizsban is elismerik. A gond csak az, hogy a férjét teljesen elveszíti, azaz nem csak a szex marad el, de Eimar egy idő után nem is hajlandó férfinak öltözni.
    Mindez mint valódi vívódás és konliktus kerül ábrázolásra, ahogy - gondolom - valójában megélték. Nyoma sincs semmi modern pózerkedésnek, mint pl. amit David Bowie, Iggy Pop, vagy Anthony Kiedis óta természetesnek veszünk (már aki, még mindig vannak alfahímek, akik sosem vennének fel egy szoknyát...) Leszámítva a modellkedés pillanatait, amikor Eimar/Lili azt mondja, Gerda hozta ki belőle a "ribit", de egyébként angolkisasszonyként viselkedik, és nem is keresi a szexuális kapcsolatot férfiakkal. Ő csupán a szépséget, az eleganciát, a finomságot nem tudja férfiként megélni, ezért válik rögeszméjévé, hogy ő voltaképpen nőnek született, férfi testbe.
    Persze a korszellemnek megfelelően megpróbálják ebből kigyógyítani, de sikertelenül. Gerdát ez előbb frusztrálja, majd amikor belátja, hogy Eimar számára nincs visszaút, ő maga is támogatja a döntést, hogy férje egy akkoriban még nagyon kockázatos műtétnek vesse alá magát.
    A filmet tele lehetett volna tűzdelni polgárpukkasztó jelenetekkel, és felesleges szexualitással, de Tom Hooper ehelyett egy mély, érzelmes drámát hozott ki a sztoriból, amit a huszas-, harmincas évek kulisszái és kosztümei kiválóan megtámogatnak. Mint filmdráma, csillagos ötös!

    Mint "társadalmi üzenet":
    Nyilván vannak a témában elfogadóbb és kifejezetten ellenséges kultúrák, pl. Hollandia vs. Oroszország. Ezzel együtt szerintem valamiféle általános egyensúly létezik, ha másként nem, hát mondjuk azzal, hogy egy orosznak már nem kell illegálisan diszidálnia, és kamion átalakított benzintankjában Finnországba szöknie, ha teszem azt arról álmodozik, hogy traviként róhassa az utcákat, annak veszélye nélkül, hogy a CSKA Moszkva ultrái zaklatni kezdjék.
    Szóval azt gondolom, rengeteg mozgalom van, és minden mozgalomnak megvannak az ilyen ikonikus alakjai, és ha valakinek az életéről hollywoodi film készül, az várhatóan lendületet ad az aktivistáknak. És persze kinek-kinek más a prioritás, ezt is elfogadom. Nem lehet elég filmet készíteni a feminizmusról, hiszen pl. épp most is zaklatták a nőket Kölnben, szilveszterkor, az indiai vagy szaudi viszonyokról meg ne is beszéljünk! De szerintem a transgender movement, ha világméretű "problémaként" akarom valami rangsorban elhelyezni, akkor sehol sincs ahhoz képest, milyen szinten áll a gyerekmunka alkalmazása Dél-Kelet Ázsiában, vagy az erdőirtások Kongóban, vagy egyáltalán: rengeteg társadalmi igazságtalanság ellen, vagy a környezet pusztítása ellen harcoló aktivistát lehetne találni, akiknek életéből kiváló filmet lehetne készíteni, hogy a széles nézőközönség jobban odafigyeljen a kényes kérdésekre.
    Egyes alakok lehetnek unalmasabbak, mint pl. E.F. Schumacher, aki egy közgazdászprofesszor volt, és "csak" azon fáradozott, hogy egy olyan modellt vezessünk be, ami megakadályozza a széles rétegek kizsigerelését. Unalmas, ugye? De pl. miért nem készítenek Gerald Durell életéről filmet?! Ő egy roppant vicces téma lehetne, azzal együtt, hogy amiért egész életében küzdött, az egyre nagyobb és nagyobb probléma. És így mindenkit érint, melegeket, feministákat, transzneműeket épp úgy, mint az arab fundamentalistákat, a nácikat és a Wall Street brókereit, merhogy élhető környezetre, és biodiverzitásra valamilyen érdekes oknál fogva mindenkinek szüksége van!
    Egy kis saját eszmefuttatás, miért is jobb választás a transzneműek problémáit reflektorfénybe helyezni, mint pl. a környezetvédőkét. Az utóbbi - ha a dolgok mélyére nézünk - mindig oda lyukad ki kb. hogy a fogyasztást mérsékelni kellene. Ez nem jó a gazdaságnak, mondják az "okosok"... Tabu. Aki viszont férfiként nővé szeretne válni, azzal kezdi, hogy magára veszi az összes női klisét, nem csak a mozdulatokat, de a szépségipar arzenálját, arról nem is beszélve, hogy egyik általános elfoglaltság a minden szükségleteket nélkülöző "shopping" habitus, azaz ha be akarok illeszkedni a női társadalomba manapság, nem valószínű, hogy azzal teszem ezt, hogy leülök zoknit stoppolni,  hanem a plázákban lógok a szőrtelenítés és műkörömépítés között. Gazdasági szempontból ez jó, ezt érdemes bátorítani!!!
    Hát tessék: a sorok mögött megbújó üzenet:
    "Nem találod a helyed fiam? Úgy érzed, talán nőként jobban éreznéd magad? Semmi baj, hagyd is ki a pszichológust, aki esetleg rávilágítana, hogy csak unatkozol, vagy egész máshol találhatnád a megoldást! Nem kell! Gyűjts össze pár millát, és átműtünk nőnek, onnantól kezdve pedig senki más nem lesz a hibás, csak azok az ősemberek, akik majd rossz szemmel néznek rád, amikor túlsminkelve, túl magas sarkú cipőben túlriszálod a segged a körúton, mert te csak végre felszabadultan élvezed a "nőiességed"! Megoldjuk neked, csak pénz kérdése!"
    Miért merem ezt így kikezdeni, anélkül, hogy lenácizzanak?!
    Gyerekkoromban is hallottam már párszor: "fiam, neked lánynak kellett volna születni"... A matchbox autókat még én is éppúgy szerettem, mint a többi srác, de csak azokat, amik szépek voltak, és mai napig semmilyen szinten nem érdekel egy autó teljesítménye, vagy egyéb műszaki adatai, kizárólag a formatervezése. A sorkatonai szolgálattól rettegtem, és hálistennek megúsztam. Kamaszkoromban a hippikultúra vonzott, és pl. konkrétan megkértem anyámat, hogy egy régi függönyünkből (valami nagy virágmintákkal) varrjon nekem egy amolyan poncsó-szerűséget, amikor a '94-es Sziget Fesztiválra mentem. Egy olyan térdnadrágom is volt, amit simán szoknyanadrágnak lehetett nevezni, de a Grunge Rock éveiben az ilyesmi nem volt annyira feltűnő :) Szeretem az ékszereket is, de ezt nem gondolom, hogy nőies téma lenne. Mostanában pl. mezei lustaságból nem hordok sem karkörtőt, sem gyűrűt, sem nyakláncot. Viszont hordok pl. (kizárólag a szobámban) hálóinget :P
    Szóval, ne bántsuk őket! Egyértelmű! Nincs semmi baj azzal, hogy valakinek jobban bizsereg a Jin, mint a Jang. Ahogy megszoktuk, hogy a nők hordhatnak nadrágot (100 éve még elég extrém volt), megszokhatnánk, hogy a pasik hordhassanak szoknyát, és ne csak akkor, ha ez igazából kilt, azaz a skót népviselet, hanem bármilyen formában. Ez lehet ízléses, vagy ízléstelen is, az már egy teljesen másik történet. Tulajdonképpen magam inkább oda sorolom, aki valami ókori civilizációból hozta magával a preferenciáit, azaz lenge tógában, tunikában, karperecekkel és nyakláncokkal érezné jobban magát, mint egy szűk szabású nadrágban, ingben, nyakkendőben, vagy akár abban a förmedvényben, ami a mai magyar "nemzeti oldal" kedvenc viselete, az az unalmas, fekete, sulytásos mente, vagy miafaszom! (Járnának inkább csikósgatyában és tulipánokkal kihímzett subában, teljesen elfogadnám a nemzeti értékeket! ;)
    Nem is kell "lebuzizni" azt, aki picit hajlik a nőiességre, hiszen mégcsak nem is feltétlenül biszexuális az illető, de lehet akár az, viszont nem homoszexuális. Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom, a lényege a dolognak az, hogy a melegek pasiként akarnak pasikkal szexelni, azaz egy női viselet nem feltétlen csigázza fel őket. Véleményem szerint elég jelentős hányada az ilyen "buzizóknak" látens homoszexuális, csak olyan erős benne az elfojtás, hogy negatív kivetítésben jelenik meg. (Főleg, ha ők maguk nem is valami férfias jelenségek...) Sajnálom az ilyet, de talán a szánom méginkább helyes kifejezés, hiszen szánalmasan tudnak nyilatkozni...
    DE!
    (Mindig van egy de, enélkül nem szoktam "tollat ragadni"....)
    Van egy nagyon fontos mondat a filmben, ami az időzített bombán a vekker:
    Nem teszem idézőjelbe, mert nem emlékszem rá szóról szóra, de Lili szájából hangzik el a vége felé, hogy a doktor úr csak helyrehozza azt, amit a természet elrontott.
    Namost, szerintem ez az emberi arrogancia iskolapéldája, amikor nekünk valami nem klappol, akkor egyrészt fogjuk rá Istenre, vagy a Természetre, másrészt keressünk egy istenkomplexussal rendelkező tudóst (vagy orvost), aki majd "helyrehozza" a dolgokat. Értem én, hogy szar lehet, ha belül más nemű vagy, mint amilyen bőrbe születtél, de talán nincs ez véletlenül, és talán le kellene élni az életed, úgy, ahogy vagy. Főleg, ha senki nem üldöz, nem fenyegetnek koncentrációs táborral vagy nyilvános megkövezéssel, és még arra is telik, hogy amúgy flancolhass a női ruhákban, csak épp a bugyi nem áll olyan jól... Nem vagyok híve a teljes alázatnak, mint pl. ahogy az indiai kasztrendszerben simán elfogadták (vagy teszik még ma is sokan talán), hogy van aki koldusnak születik, van aki maharadzsának, és így van rendjén, nem kell semmilyen szinten beavatkozni. Itt megint csak azt szeretném kiemelni, hogy kurvára lehetne fontosabb aspektust is találni egy emberöltő alatt, mint az a potom kérdés, hogy pöcsöm van-e, vagy puncim!
    Eimar pl. festőművész volt, és fókuszálhatta volna a frusztrációit a munkáiban. Vagy maradhatott volna titokzatos modell, és háziasszony Gerda mellett, támogatva őt a karrierjében. De nem konkrétan Eimarról akarok beszélni, hiszen nem olvastam a memoárját sem, nemhogy ismertem volna. Megint inkább csak a veszélyes társadalmi üzenetre akarok kitérni: ne adjuk már összezavarodott fiatalok szájába a szót, hogy mindenki hibás, a társadalomtól a valláson át a természetig, csak ők a megnemértett csodalények! Tudom, van ez a jelenség, hogy amikor én voltam 16 éves, akkor nekem kellett több szabadság, mint a szüleimnek, és most ezen a rendezőelven el kellene fogadnom, hogy a mai fiataloknak is több kell...
    De most komolyan! Menjünk el addig a szintig, amíg arról kell majd parlamenti vitát folytatni, hogy milyen korhatárt szabjunk a fiataloknak, amikor saját felelősségre eldönthetik, milyen neműek szeretnének lenni? Esetleg még TB-támogatottá is tegyük, ha a pszichológus aláírja, hogy itt valóban egyértelmű "tévedés" történt, és a páciens sosem lesz képes teljes értékű életet élni, hacsak nemet nem vált? Azt hiszem elég részletesen ecseteltem, hogy semmi rossznak nemvagyok az elrontója, de azért - ahogy sokminden másban is - van egy határ, szerintem.
    A Transgender Movement pedig nem igényel különösebb propagandát, terjed magától is. De ha ezzel vitatkozna is valaki, mert hát "gyűlölet áldozatai" a transzneműek még ma is, ha nem is verik meg őket, hát beszólnak, és ez már milyen kérem! 2016-ban, demokratikus országokban?! Na, értem, de hasonlítsuk már össze a szenvedők számát a fajsúlyosabb igazságtalanságok miatt szenvedők számával, és amíg azokban a témákban nem készül évente 5-6 mozifilm, addig én szerényen csendben maradnék...

    Kis utógondolat, ami már abszolút nem kapcsolódik sem a filmhez, sem a transzneműség kérdéséhez:
    Lehet a középen állás az új extremitás (Moderate is the new Radical) ?
    Az ilyen "kényes" kérdésekben gyakran fekete vagy fehér mindenki véleménye, ha másért nem, hát azért, mert úgy gondolja: a "másik oldal" már túl messzire ment, ezért kénytelenek vagyunk mi is radikalizálódni, csak hogy ezzel billentsük helyre a dolgokat. A liberálisok azonnal védő szárnyaik alá vesznek mindenkit, akit a számuka nácinak, de jobb esetben csak ultrakonzervatívnak érzékelt oldalról megszólnak, vagy támadnak. (Jobb esetben az örök érv, hogy a "szeretet mindent megold", de ezen gyakran azt értik, hogy ha kiirtanánk mindent a másik oldalon, akkor végre semmi akadálya nem lenne az igazi szeretet totális elterjedésének...) A konzervatívok pedig ott is fertőt, Szodomát és Gomorát látnak, ahol voltaképp csak egy kis játékosság kerül a felszínre. (A fű a drog előszobája, és ha a fiam túl sokat fésüli a haját, biztos buzi lesz! meg stb....)
    Amit megfigyeltem, azt nem szereti egyik oldal sem, ha valaki középről mer beszólni. Azt is jobban elviselik, ha homlokegyenest a másik oldalról érvel valaki, mert arra már megvannak az előregyártott, tudat alatt bebiflázott ellenérvek. Csak ne csitítson senki, ez egy olyan bokszmeccs, hogy nincs szükség bíróra, mert csak egy szabály van: csak egy maradhat életben!

Villámkritika: The Revenant

Jó pont a képi anyagra, és .... és kb. ennyi. 

Inárritu szépen formába önti a "lófasz és esti fény" forgatókönyvet, ami egy Bear Grylls túlélősdi show 19. századi gúnyában, plussz némi abszolúte klisés bosszúállós téma.

Az indiánokkal kapcsolatos mérsékelt bűntudat kb. azzal egyenértékű, ahogy egy nyugdíjastól elnézést kérek a villamoson, miután a lábára léptem.

A természet bemutatása varázslatos, már ha a természettel vagyunk... De mivel a hős az ember, és általában az év 363-364 napján a mainstream médiában a természet említése valami "kegyetlen" kontextusban megy, katasztrófák ecsetelésével, meg a többi, így szerintem a film üzenete is rossz fülekre találhat. Azaz: de jó már nekünk, hogy városban élünk, és medve is csak állatkertben van, a fenyőfa karácsonykor a nappali sarkában, a havat meg lesózzák azonnal!

Szóval, Inárritu nélkül egy nagy kalap szar lenne, így érdekes, nézhető, de épphogycsak...

Színészek: 

Tom Hardy, mint Hollywood új kötelező eleme??? A srác kb. ennyit tud: eszelős szemeket mereszt, mert mindig kb. 10 méterrel mögéd fókuszál, ahogy rádnéz, és közben dörmög, mint egy suszter, amikor belefeledkezik a cipőtalp-szegecselésbe. Elég vastagon túl van hájpolva a csávó, mint színész, szerintem. 

Leo meg korrekt, de valahogy sosem hittem el neki, hogy keményen megállná a helyét ilyen szitukban, főleg amikor ezt még csúcsra is járatják, mint pl. a csontig szétmarcangolt, pár napja összeöltött bőrrel lecsorogni egy vad kanadai folyón, aztán kimászni, és békésen elszundítani egy medvebőrben, hogy épp csak felriaszt, amikor a farkasok bölényre vadásznak? Egyrészt kb. az összes varrat szétázott volna, másrészt meg a farkasok, amikor svédasztalon van egy sebesült ember, nem fognak inkább nekiesni egy 800 kilós bölénynek, ezt szerintem még Hollywoodban is illene tudni....

Az Ébredő Erő? ... Áh, "snooze" inkább!

    A legújabb Star Wars filmmel én úgy voltam, mint a szokásos látvány-blockbusterekkel (lásd: Mad Max, vagy Hobbit): Tudom, nem egyszerűen csak be fogok ülni, de még akkor is végig fogom nézni, ha szar. Mint ahogy gondolom egy 12. századi lovag se ment ki a koronázási miséről, még ha latinul kb. csak 3 szót értett, és amúgy másra se gondolt, mint a baszásra, meg a vérontásra, valamilyen szinten a kultúrája része volt, hogy egyes alkalmakkor jelen kell lenni. A mi kultúránk része a mozgó kép, annal meg szerves része az ilyen blockbuster-saga, ha tetszik, ha nem, ez így van.
    Ha másért nem, hát azért, hogy jobb legyen nevetni a poénokon, amit direktbe a kifigurázásukra alapoznak. (Lásd: Bakterház-Star Wars egyveleg.) Meg már közben lehet rajta viccelődni, és ezért volt jó döntés Dukával menni, mert a beszólásain jobban mulattam, mint magán a filmen. Közben abban is egyetértettünk, hogy a film kb. mindenhonnan lop (bocs, rajongóknak: "merít"), azaz nem csak az ősrégi mítoszokból, amikben csodagyerekek születnek, majd sötét uralkodók próbálják őket elpusztítani, vagy csak egyszerűen legendás harcosok és félistenek hadakoznak a "nagy jó" és "világosság" oltalmában, hanem már azokból a turikból veszi a foltokat (hogy a sztori lepedőjét színesebé varrja), amikben ezeket a ruhákat bálázzák.
    Az egyik ilyen sztori persze maga az eredeti trilógia, ami méltán vált azzá ami: egy modern mítosz.
     Most lehámozzák a sajt kemény héját, és visszateszik a svédasztalra: sivatag, Millenium Falcon, rohamosztagosok persze indokoltan is jelen lehetnek... De a "konfliktus" szülő és gyerek közt, a lázadók underdog-romantikája szakasztott ugyanaz. (Amúgy a lázadók elvileg nyertek, most meg hirtelen megint vesztőben vannak, és ezt csak úgy fogadjuk el?!) Meg persze ott figyel megint a sötét lovag, csak ezúttal másféle "háttérhatalom" csicskása. Nem valami Tesla-kísérletben adu ászt húzott öregember, hanem valami óriás über-E.T. ugráltatja. Ez az uralkodó most Snoke: valami hasonló van a Guardians of the Galaxy-ben is, nem igaz? Nagyon eredeti.... És Rey, aki most Luke, és Luke, aki most kb. Obi Wan megfelelője, a kis cukker robotról nem is beszélve, ami egy az egyben R2D2 csak mégcukibb!!! Minden csak mindennek a másolata, basszus, és mondjuk Rey nekem jobban bejön, min Luke, de Luke kevésbé, mint Obi Wan, főleg, hogy szegény Mark Hamill nem öregedett olyan szerencsésen, mint Harrison Ford, és sokkal jobban állt neki, amikor saját magát parodizálta a Jay és Néma Bob visszavágban....
    Még ha a Harry Pottert nem értené valaki (azon kívül, hogy Snoke lehetne egy óriás Voldemort klón is...): Kylo Ren kb. úgy néz ki, mint Professor Snape, csak épp utóbbira sokkal jobb színészt találtak. Snape ugye kb. az utolsó részig a gonosz fő szárnysegédje volt, mikor is kiderült róla, hogy végig jó srác. (Jaj, de sajnállak, ha most akartad megnézni a Harry Pottert, főleg ha nem is akartad elolvasni soha, és ez spoilrnek számít, akkor egy másik galaxisban élsz, és ne is fáradj! ;) Ja, szóval Kylo Ren (főleg, mivel jó családból származik, ugye?) még átállhat az erő világos oldalára is, főleg ha kap majd egy-két jólirányzott szülői pofont, hogy kitől, azt nem árulhatom el, mert hatványozott a spoiler-faktor...
     De most, ahogy van, csak egy tipikus dark-emós tini, egy szerepjátékos-karddal, amit még ráadásul annyira se tud használni, hogy lekaszaboljon egy taigetosz-pozitív ex-rohamosztagost vagy egy tanyasi pilótacsajt, akiről mondjuk sejthető, hogy megint valamelyik Jedinek a leszármazottja (vajon ki lehet? Apicsába, hiszen csak egy maradt, szóval ezt is tudjuk már, mi?!), mivel minden kiképzés és tanácsadás nélkül használni tudja azt az erő-trükköt, amikor elismételteti a teendőket mások agyával. Ennek ellenére kardozni még kurvára nem tanította senki, azaz Kylo Ren hiába öltözik úgy, mint egy kempo-mániás lelkész, azért szégyen, hogy nem bír vele...
 
  És még egy-kérdés, bár tudom, a válasz lehet az: gyereknek készült, azaz mesemotívumokkal teli alkotással van dolgunk, nem komoly dilemmákat felvető sci-firől, mint mondjuk az I Robot, vagy a Mátrix:
    - Hogy lehet, hogy az R2D2 meg utódjának pittyegő beszédét a senkiházi rohamosztagos, vagy "ócskás" is megérti, és minden gond nélkül beszélget vele, míg pl. a mindent tudó Yoda mester a rigó utcai középfokú angol nyelvvizsgán is megbukna, mert hibás szórenddel beszél? 
    

     
- Hogy lehet, hogy Rey antigravitációs siklóval repeszt a sivatagban, míg egyes idióták (valami kis Jawa, vagy mi volt az) kb. egy 0.3 km/h sebességre képes, bár "vagányul" dinoszauruszra hasonlító ócskavas-lépegetőn közlekednek inkább, ami tömegét tekintve, plussz a bonyolult hidraulikát beszámítva, ami a konkrét lépegetést lehetővé tenné kb. tízezerszer haszontalanabb, mintha azt a disznószerű szörnyet megpróbálnák nyereghez szoktatni, ami abból a vályúból ivott, amiből Finn is oltotta szomját?! Ha már az emberek léteznek a galaxis minden pontján, egy hétköznapi dromedár miért ne létezhetne a sivatagban? Túl hasznos lenne?
    - Hogy lehet, ha már Rey rendelkezik egy ilyen antigravitációs siklóval, akkor az összeharácsolt cuccot nem egészen addig viszi el vele, ahol eladhatja, hanem megáll, majd kiöltött nyelvvel húzza-vonszolja tovább? Vagy ha "siklóknak tilos" tábla miatt nem hajthat be, ugyanilyen logikával, miért nincs valami antigravitációs kézi talicskája, vagy ilyesmi?
     - Hogy lehet EGYÁLTALÁN, hogy bár az ismert és ismeretlen galaxis kb. vég nélküli (lásd: Luke egy vízzel és zöldelő sziklákkal benőtt bolygón bújkál mér rég, teljesen egyedül) addig bárki is egy ilyen kibaszott sivatag bolygón lakna inkább, mint korábban a Tatooine, vagy most a Jakku? Migrációról nem hallottak még? Ráadásul ott a gép, ott a pilóta, ott van minden a továblápéshez... De ha már ott vannak, és van víz is (kenyeret is vívben oldható porból csinálnak), sőt: annyi víz van, hogy egy látszólag totálisan felesleges, többtonnás szörnyeteg vígan iszogatja az "udvaron", akkor nem tudnak valami olyasmi üvegházat összetáolni, mint Matt Damon a Martian c. filmben????!
     (Ja, és ha már itt tartok: hogy a faszomba lehet, de mostmártényleg, hogy a Golden Globe jelölések közt a Martian a comedy/musical kategóriában kapott jelölést, mint legjobb film, és Matt Damon, mint színész szintén ebben a kategóriában? Ez már aztán végképp érthetetlen!!!! Talán ez már a sötét oldal legsötétebb bugyrainak tesztje, hogy észreveszi-e valaki is: kilóg a lóláb?)
   

Hunger Games: Mocking...J

Bevallom, az első rész tetszett. Mert meg tudott lepni, és nem tudtam eldönteni, az akció-műfaj meglehetős kedvelőjeként értékeljem-e a nyers brutalitást, ahogy a kistini, vagy maximum 16-18 éves játékosok a voltaképpeni Hunger Games nyitó perceiben lekaszabolják egymást. A rendező megoldotta: 1-2 kivétellel (mert főgeci mindig kell) a játékosok arcán, mozdulatain érezhető volt a sarokba szorított vad félelme, amivel kénytelen támadni, mert különben csak a biztos halál vár rá. Emlékszem, sokkoló volt látni, hogy iskolai egyenruhába öltözött tinilányok csoportja ült előttem pár sorral a nézőtéren, azaz lehet épp csak 15 éven felüli besorolást kapott. Persze ha lett volna benne egy csupasz női mellbimbó, vagy azt mondja valaki, hogy "suck my dick, motherfucker!", akkor 18 éven felüli lett volna...
Az egészre jellemző volt ez a torz kényszerből cselekvés a dekadens hatalom örömére, amelyet egy fejlett főváros testesít meg az elnyomott, kizsákmányolt "kerületekkel" szemben, és ezzel együtt tudok rezonálni, sőt! Emiatt valóban ajánlanám a mai fiataloknak: kérdőjelezzétek meg a hatóságokat! Ne higgyétek, hogy minden rendben van, ha a tévében azt látjátok! Stb. Mondom, szerintem a rendező érdeme is, hogy kihozta a témából, amit lehet.

Erre lecserélték a második részre! Vagy ő nem vállalta? Nem tudom, de a 2. részt, valamint a - feleslegesen - kettéosztott harmadik részt Francis Lawrence rendezte. Ami önmagában nem lenne baj, mert pl. az I Am Legend nekem eléggé bejött, és végülis az hasonló kategória volt.
A második résztől megint nem vártam azonban semmit, ezért talán megint meg tudott picit lepni, ezúttal azzal a húzással, hogy bár a film nagy része egy újabb Hunger Games-ről szól, csak épp most speciális kiadásban, azaz korábbi bajnokokra szűkítve a kört, képes ugyanazt eladni, majdnem ugyanazzal a dinamikával, és konfliktusokkal, ráadásul a végére az egész átmegy szélesebb kontextusba, azaz a dacoló Katniss már nem csak a játék hagyományai ellen fordul, hanem az egész ellenállás szimbólumává válik. Ha tetszik neki, ha nem. Meg ahogy az első részben is a mellékszereplők (a játékmester, a tévések, az imidzs-felelős díva, vagy a "mentor" Haymitch) vitték a prímet, itt ez még kiegészül 1-2 játékossal, akik vagy ezért, vagy azért elnyerhetik a néző szimpátiáját.

Emiatt nem sok figyelmet fordítottam pl. a díszlet-jelemez, vagy összességében az "art-direction" minőségére, és ezzel áttérek akkor a befejező két részre is, mert épp ugyanazon a szinten maradt.
Tudom, ez szubjektív, szóval lehet valakinek bejön, de számomra iszonyatosan elnagyolt ízlés- és formavilága van a filmeknek, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani, amikor egy közepes büdzsével készülő TV-sorozatnak készítenek jelmezeket. Megtervezik, kiszabják, megvarrják, de a tömegjelenetek statisztáinak szigoróan tilos "megrongálni" a jelmezt, azaz mindig úgy néz ki mindenki, mintha tényleg jelmezben lenne! Maga a város is, egy sci-fi filmhez képest, ami minimum 2100-ban játszódik (hiszen már a 75. Hunger Games megy!), sehol nincs látványvilágában az olyasmikhez, mint pl. a Minority Report, vagy pl. a legutóbbi Total Recall verzió. És a CGI korában ez nem is pénz kérdése! Sőt! Ahelyett, hogy valódi városnegyedeikben forgattak volna, ahol az építészet "modern", azaz el lehet akár képzelni, hogy ez lesz a jövőben az, amit ma az Andrássy út környékének kúriái jelentenek Pesten, én simán leforgattam volna green screen előtt, és tervezzenek már valami tisztességes látványvilágot!
Ja, és mind a kosztümök szimplaságát, mind a helyszínek "letisztult" világát kiemeli az operatőr munkássága. Ezt megint csak valami tévésori-szintre helyezem: forog, 3-2-1, vesszük, KÉSZ! Következő jelenet! Namost, szerintem egy sci-fi (bármennyire is ifjúsági-szocio-dráma akar lenni egyben) legyen már egy picit mesterségesebb a megjelenítésben is! Azaz ne vegyenek már úgy fel jeleneteket, ahol nincs kontraszt a fényekkel, vagy valami színszűrőzés (pl. ahogy a Mátrix alapvetően zöld, a Total Recall alapvetően fekete-fehér-krómezüst)! Egy kis világítással és az egyes jelenetek több nézőpontból való rögzítésével talán el lehetett volna simítani a jelmezek említett hiányosságait, de nem így van. Kb. úgy filmezték az egészet, mint a Szomszédokat, csak kevesebb a premier plán! A legtöbbször az volt az érzésem, az utómunkálatok nélköli nyers verziót látom, vagy a szereplőket forgatási szünetben megörökítő werkfilmet, nem egy valódi blockbusternek szánt alkotást....

Akció, és cselekmény:
Eleve tipikus fejőstehén effekt két filmre bontani a befejező részt, mert meg lehett volna vágni egy max. 2,5 órás filmre! Csak persze tudták, hogy mindenki kétszer is be fog ülni úgyis, szóval miért is ne? Ennek következtében nagyon araszolgat a történetvezetés, és rengeteg a teljesen üres jelenet, amiben m ár szinte csak áll és néz mindenki, és aztán még egy blokkal előrébb mennek, és kúsznak az alagútban, vagy megpihennek, vagy ilyesmi...
Amikor "valódi" akció van, azt kb. Stallone és Schwarzenegger késő-nyolcvanas évek-beli gyöngyszemeihez hasonlítanám: robban, lángol, szevasz! Már csak az hiányzik szinte, hogy mindez pixeles legyen, ahogy mi VHS-en néztük! Semmi "faszaság", azaz valami akrobatikus mozdulatsor, kilassított impact, vagy a klasszikus Michael Bay féle mindenki feje felett épp átpredülő felrobbantott SUV, vagy katonai dzsip. Semmi! Robbanófejes nyíllal kilőtt repcsi, és totál sötétségben (megint: világítás hiánya az operatőr részéről) zombitámadás, ami az I Am Legend és az Aliens, plussz az Aliens: Resurrection (ráadásul kurvára pofátlanul, vízzel és lépcsőről visszaeső mellékszereplővel, akit mindenki szeretett) összevarrt jelenet.
2015-ben nekem ez a szint elégtelen, nem is kettes alá.

Ja, hogy ez nem akciófilm lenne?
Aham, akkor dícsérjem a dialógusokat? A karakterkidolgozást? Hát, ítélje meg mindenki magának, de szerintem nem nagyon lehet. Még a főhőssel való szimpatizálásba is belerondít az elnyújtott cselekményvezetés, nem is beszélve a szerencsétlen Peeta karakterről, akit már eddig is legszívesebben "kiszavaztam volna", de annak ellenére megtartják, hogy közveszélyes lett némi fővárosi kezelés után, azaz ha valóban olyan tökösek a lázadók, ahogy azt Julianne Moore (szegény, mekkora pazarlás!) karaktere hivatott ábrázolni, simán elaltatták volna, ahelyett hogy koloncnak viszik magukkal.
És ez szegény P. S. Hoffmann legutolsó filmje is! Szinte hallom a súrlódást, ahogy forog a sírjában!

Alakul, mint púpos gyerek a prés alatt: Daredevil sorozat ajánló

Szóval:

Az első rész egyáltalán nem tetszett! Az volt az érzésem, ez inkább egy ügyvédes-oknyomozós dráma lesz, a Hell's Kitchen vak bajnokával, aki a helyi piti bűnügyek (uzsorapénz-behajtás, iskola melletti drogosztás, családon belüli erőszak) ellen lép fel, zorróra hajazó maszkban ugrálva, miközben szépen lassan visszaemlékszik gyerekkorára, amikor apja egyszerű bunyós volt, közben idétlen egyetemi haverjával idealista módon megváltják a korrupt tárgyalótermek világát, és a csóró, de szexi titkárnő majd valamelyik csaja lesz, vagy inkább előbb egyiké, majd a másiké, hogy több legyen a dráma. Ezt majd 55 percből 5 perc akrobatikus utcai harccal fűszerezik, bla-bla-bla... oszt kész!

Utólag visszapörgettem, feltűnhetett volna, hogy egy össznépi maffiameeting is volt az első részben, de akkor még ez is elég szedett-vedettnek tűnt egy kizárólag kínaiul beszélő rozzant öregasszonnyal, egy durcásan szótlan japánnal, két lepattant orosszal és egy nyugdíjas könyvelővel (aki mondjuk legalább vicces volt), de aki összehozta őket, az ősellenség Wilson Fisk (magyar képregényekben: a "Vezér", eredetiben "Kingpin") csak a csatlósát küldte maga helyett. Szóval, hiába láttam az imdb-n, hogy Vincent D'Onofrio fogja játszani, hihettem volna azt is, hogy csak majd néha-néha dob egy cameo-t, mint Bruce Willis a Jóbarátokban.

Talán 7-8 nap is eltelt, mire megnéztem a második epizódot, amiben már bedobták a csalit, ugyanis rögtön az elején Rosario Dawsonnal nyitnak! Na, ez már valami, ez fontos dolog az ilyen ügyvédes-drogos-krimis cuccokban:  legyenek jó színészek, színésznők! És ez alatt azt értem, befutott nevek is kellenek, nem csak új felfedezettek, akik a sori után sosem fognak megszabadulni attól, honnan indultak (lásd: Jóbarátok színészeinek mozis karriere, ami kb. említésre sem méltó...) A Breaking Bad főszereplője nem rossz, de tévé-színész, és ha már nem tudtak megfizetni egy Kevin Spaceyt, vagy Gary Oldmant a főszerepre, legalább az apróbb szerepekre találhattak volna 1-1 húzósabb nevet, de senki jelentős nincs az egészben. Hozzátéve, hogy az 5. epizódig még mindig semmi lényeges nem történt, azt a sorozatot örökre leírtam, akármennyien is hájpolják.

Dawson latino nővérke, aki összeférceli a kukában talált álarcos hőst. Egy-két ordasnagy bakival indul a téma, pl:

- Nem vihetsz kórházba! Akik ezt tették velem, megölnének mindenkit, csak hogy hozzámférjenek! (Ja, de kérdés, hogy ha már ilyen könyörtelen gyilkosok, miért nem lőtték 4-5-ször mellbe és egyszer fejbe, mielőtt bedobták volna a kukába? C-c-c-c...)

Később a Fenegyerek összeesik, majd amikor magához tér, és hanyatt fekszik, mindkét kezével a fejéhez kap, mielőtt megállapítja:

- Láttad az arcom...

(Ja, azt vágja mindenki, hogy tíz méterről érzékeli, ha valakinek pl. fél fokkal megemelkedik a testhőmérséklete, de nem érzi a saját fejbőrén a különbséget, hogy van-e rajta sapka, vagy sem? Anélkül, hogy odanyúlna kézzel?!... )

Viszont közben, meg később váltanak 1-1 igencsak eltalált piszkálódós mondatot, amire már abba is hagytam a másodlagos tevékenységet (pl. ilyen sorik nézése közben néha fészbukozok, pakolászok, nyújtógyakorlatokat végzek, csak hogy teljesen ne menjen kárba az idő...) Szóval a forgatókönyvírónak a fekete mellé adtam egy nagy pirospontot is. Mindezzel együtt a második epizód is kb. ugyanolyan vontatott volt, mint az első, fő atrakcióként az oroszok által elrabolt kisfiú megmentésével a végén, ami még bennem egy "na-ne-má!" reakciót is kiváltott:  1-2 órával azelőtt diagnosztizált 2-3 törött bordát, és egy szúrt sebet főhősünkön a nővérke, de 5-6 orosz maffiózót azért szarrá ver egy alagsori folyosón?!

Ja, és még egy nagy-nagy logikai bukta: az egész sorin végig a főhős egyik fő dilemmája, megölhet-e valakit, csak hogy a nagyobb rosszat megakadályozza? Ehhez képest az orosz ál-rendőrt, miután kivallatta, a nyomaték kedvéért ledobja a tetőről, bele a kukába, ahová őt is betették korábban. A nővérke sikít "oh my god! meghalt?!" Hősünk megáll pár másodpercre koncentrálni, gondolom fejben kimatekozza a rötgen és CT eredményeket, amiket szuper képességeivel érzékel, és CSAK EZUTÁN mondja: "életben marad." Ja, szóval - logikusan - amikor ledobsz egy már amúgy is meggyepált fickót a negyedikről, akkor eléggé kockára teszed az életét, ugyebár... De morálisan a Fenegyereknek elég a gyilkossági szándék vádját azzal elhessegetni, hogy a fickó a kukában lévő szemeteszsákokra fog esni, meg végülis nem a tizediken vagyunk, csak a negyediken, azaz voltaképp nem akarta megölni! De akkor miért kell 3-4 másodpercet várni a válasszal? Miért nem mondja a nővérkének azt simán: "Áh, nyugi, direktbe úgy céloztam vele, hogy csak kómába essen, és ne tudja senkinek sem elmondani, hogy nálad járt, amikor elkaptam! Win-win szitu, vágod?"

DE még mindig csak egy csőbe húzott titkárnő és egy elrabolt gyerek esete van a to-do list-en kipipálva, semmi nagyléptékű maffiaháborús, képregényvilágba illő jócselekedet. Okés, azt sem bírom, amikor az összes többi Marvel vagy DC adaptációban minimum egész NY City-t vagy nem ritkán az egész bolygót menti meg a hős, de az arany középutat meg kellene találni... És Wilson Fisk még mindig sehol!

Kezdtem azt gondolni, nem nekem való ez az egész, és van jobb dolgom is, szóval megint bő egy hét telt el a harmadik epizód megnyitása előtt. És ehhez az is kellett, hogy elszállt a net az albiban, azaz a reggeli kávé mellé (amikor rendszerint fészen pörgetem végig, van-e valami érdekes) elkezdtem nézni. Na, és ez már korrekt nyitánnyal rendelkezik: egy brutális (valódi 18 éven felüli) bérgyilkos akcióval. Na, gondoltam, legalább ez az ártalmatlannak látszó, de láthatóan pszichopata kiskakas majd feladja a leckét a Fenegyereknek, és sejthető, hogy Wilson Fisk megbízottja, azaz hamarosan be kell hozni a képbe a "nagy embert" is.

Jó, nézzük akkor!

A harmadik epizód azért még mindig meg van rakva egyéb karakterek (pl. az újságíró, Urich) felvezetésével, de a bérgyilkossal való ügyvédi tárgyalások érdekesek, tempósak, és kezd körvonalazódni az is, mi lesz a nagyobb tét. Aztán a végén persze kiengedik a bérgyilkost, csak hogy lehessen egy fasza bunyó, és a Fenegyerek kiveri emberünkből a megbízója nevét. A nevet, amit tilos kimondani: Wilson Fisk. És aztán az utolsó percekben meg is jelenik a góré, bár még mindig szinte csak hátulról láthatjuk a védjegynek minősülő, teliholdként virító tar fejet, ahogy egy modern festményt bámul egy puccos galériában. A galéria alkalmazottja viszont egy über fasza nő, Ayelet Zurer, aki Hollywoodban kevésbé ismert, de azért mégsem egy tévészínésznő, és végig a sori egyik alappillére a "szép és a szörnyeteg páros" jelenetei.  Nyitásnak csak pár mondat, kevesebb, mint egy perc, de olyan szépen kidolgozott, olyan precíz a "kémiai keverék", hogy itt lehet érezni a "beleszeretős" hatást.

Innen a következő 10 epizódot kábé ledaráltam, talán 1,5 nap leforgása alatt!

Több spoilert igyekszem nem kipotyogtatni, és bocs, ha a fikázós rész aránytalanul hosszú, de a 4-12. epizódig ami következik, arról azért nem érdemes sok szót ejteni, mert látni kell!

Listaszerűen mégis:

- Az akciójelenetek korrektek, és szerintem épp jól adagolja a rendező az arányt, mennyi a duma, és mennyi a piff-paff.

- Az operatőri munka példás: a váltakozó kameraállások, és a világítás, néhol a slow-mo hozzák a képregény-hatást, amit pl. sok Marvel adaptáció abszolút mellőzött. A zene ehhez még hozzáad.

- Hamar meg lehet szokni a teljesen ismeretlen főszereplőket, főleg Charlie Cox-ot, aki nem csak karakteres szájával és állával "adja el" a főhőst, de szálkásra faragott felsőtestével hiteles is, hogy képes a yamakasi-kung-fu mutatványokra (nem mint pl. Tobey Maguire Pókembere, vagy bármelyik Batman Christian Bale előtt...) Külön kiemelném a szürke eminenciás, über-lojális Wesley karakterét, aki hideg, profi, kellő pillanatban kemény, máskor könnyed és joviális. Nagy kár, hogy a veterán Scott Glenn (akinek szerintem simán kijárt volna Bill szerepe a Kill Billben!) csak kevés teret kap, de nyitva marad az ajtó a következő szezonra.

De a legjobb mégis Wilson Fisk. D'Onofrio pusztán azzal, hogy tagolja a mondatait, melyik szavakra teszi a hangsúlyt, és közben hogy görbíti le az alsó ajkát, már el is adja a belső konfliktusokkal terhelt egyéniséget, ehhez csak hozzáad a testbeszéde, taglejtése, amikor megmozdul. Nem egyszerű főgonosz, sőt! Valahol nehéz is eldönteni, mennyire utáljuk, és ne szurkoljunk-e legalább picit neki is (vagy csak én vagyok ilyen beteg? :o) Az első évad legalább annyira az ő felemelkedéséről, és vívódásairól is szól, mint a Fenegyerekről. Pszichopata karakter, az biztos, de cseppet sem egysíkú!

- Fogatókönyv: Az említett 4. rész után már nem számoltam a bakikat, pedig logikai bukfencek előfordultak még... De amikor kiváló, filozofikus párbeszédeket ágyaztak be a sztoriba, a jó és rossz fogalmáról, vagy mondjuk általánosan morális dilemmákról, vagy ügyes ritmusban adagolják a kisebb-nagyobb csavarokat a sztori fősodrában, akkor már nem érdekes, hogy minden logikus-e vagy sem. A hatás felülírja a következetességet.

Fisk ráadásul a modern elnyomó megtestesítője: a politikusokat, rendőröket és a médiát lefizetve, és felhasználva terjeszkedik, építgeti a birodalmát, miközben láthatatlan, "google-proof", egészen addig a pillanatig, amikor már elkerülhetetlen a színvallás. De épp amikor a hősök a média segítségével akarják leleplezni, ő megelőző csapásként kiáll a nyilvánosság elé, és pont annak a sztorinak a másik oldalát teszi a közvélemény elé a tévécsatornákon, amit épp a régivágású újságíró készül lehozni az analóg médiában. Ahogy a veterán publicista a "mentés", vagy "mentés elvetése" opciók felett mozgatja az egeret, miközben Fisk a tévében nyilatkozik, az számomra a mai világ erőviszonyainak egy kiváló ábrázolása.

Később van egy kis párbeszéd az újságíró és Fisk között, amikor előbbi a papír helyett a blogolást választaná, egyfajta végső elkeseredés-képpen, hogy mégis, hátha van valaki "odakint", aki hajlandó elhinni, hogy ez a jószándékú milliárdos nem feltétlenül csak a város megújításán, megszépítésén munkálkodik. Kis spoiler, de csak pár sorig bevágom, annyira igaz:

- Do you think that rambling on the internet will make a change?

- People seek the truth no matter where they find it.

- That may have been the case when you and I were young. This world around us is preoccupied with celebrity weddings and videos of cats... Complicated issues, issues that matter; they take too much focus. They take too much time from texting and a thousand channels on a satellite dish.

Mondjuk van egyfajta "felértünk a dombtetőre"-érzés a 7-8-9. epizód után (ez a három legalábbis nekem a csúcspont), azaz a tizediktől megint picit nagyobb a hangsúly a szürke egereken (Foggy, Claire, stb.) és kevesebb teret kapnak a negatív karakterek, akik ugye általában az emlékezetesebb és ütősebb sorokat kapják, de persze eddigre már magába szippantott a sztori, és a megfelelő suspence-pillanat az epizódok végén kiváltja a hatást, hogy a következő részt azonnal meg kell nyitni!

Aktuális - sajnos - a "ki a terrorista?" kérdés is, ugyanis a maszkos öntörvénykező Fenegyereket nagyon könnyű ebben a színben feltüntetni a hiradókban... 
Hopp, ezt - mivel nincs netünk az albiban november 12. óta, még a párizsi események előtt írtam le, és azóta meg nem volt nálam az elmentett szüveg, hogy posztoljam. Nem azt állítom ezzel, hogy valódi terroristák nem léteznek! Inkább csak azt, hogy aki a tömegmédiát uralja, az képes arra, hogy a valódi terrorcselekményeket leközli-e vagy sem (lásd: Kenya szinte zéró figyelem, míg Párizs kimaxolva a végtelenségig), de ha ezt megteheti, miért ne tehetné meg azt is, hogy azt (az embert, szervezetet, nemzetet) tűnteti fel terroristaként, akit akar?

Sajnos van még egy szépséghiba a végére, és remélem ezt a csorbát még ki fogják köszörülni a második évadra: kosztüm! Nyilvánvaló jelek utalnak rá, hogy a főhős előbb-utóbb le fogja cserélni a zorro-maszkot és az egyszerű thermo-felsőt valami "képregényesebb" változatra, de engem nagyon elkeserített, végül milyen alkotással jöttek ki a terzezők. Jobb lett volna, ha jobban követik a főcímben megjelenő grafikát, azaz valami testhezálló, könnyűbúvár-szerű cuccot adnak rá, mintsem ezt túl sok apró darabkéból összefércelt, inkább valami szado-mazo macskafiú-jelmeznek beillő kreálmányt, amiben ráadásul az eddig dícsért yamakasi mutatványok is azonnal darabosabbá válnak, az akrobatika robotszerűvé válik, és sokkal kevésbé élvezhető! Ha már a klasszikus Batman és a klasszikus Pókember jelmezek között hezitált a tervező, itt inkább az utóbbi felé kellett volna húznia, szerintem. De remélem legalább a maszkot lecserélik, mert amikor először mutatták premier plánban, esküszöm azt vártam, a hős így fog beszólni Fisknek:

Szóval a Fenegyerek a végére tényleg terrorista lett: ízlésterrorista ;)

Ettől függetlenül én várom a következő évadot... 

Két rövid filmkritika: Pán és Bíborhegy

    Két filmet láttam a napokban: Pan (magyar cím, hálistennek nem Serpenyő, hanem csak Pán) és Crimson Peak (Bíborhegy).
    Első inkább gyerekfilm, de ez volt egyik kedvenc mesém gyerekkoromban, a trailer nem ígért se jót, se rosszat, Joe Wright, mint rendező szerintem az Atonement-ből nagyon jó adaptációt forgatott, szóval simán kötelező! A másik meg Guillermo Del Toro, szóval 'nuff said, avagy borsodiasan: 'sztkész.

PAN

    A Pán hamar belecsap a lecsóba, a sztorira majdnem a legutóbbi Mad Max feszített tempója jellemző, csak itt a sivatagi, tuningolt verdák helyett az égbolton suhanó kalózhajók kergetik egymást. De ami méginkább emlékeztet a Mad Max-re, az a jelenet, amikor az árvaházból frissen elrabolt gyerekeket behajózzák a hatalmas bánya-kráter fölé, ahol Blackbeard kapitány (Hugh Jackman) épp olyan istenkomlexussal kevert "showmanship"-ről tesz tanúbizonyságot, mint a másik filmben Immortal Joe. Ja, és a bánya rabnépe kórusban a Nirvana "Smells Like Teen Spirit" című számát énekli!!! ("Here we are now, entertain us!") Lehet picit erőltetett egy gyerekfilmben, de nekem kifejezetten bejött.
    Külön tetszik a kimondatlan utalás a klasszikus gyarmatosítás korára, mivel pl. Blackbeard spanyol zsoldoskapitányként jelenik meg, míg később az őslakosokat behatárolhatatlan (értsd: ázsiai, aboriginal, indián, és europid), de mindenképp dzsungellakó, szívárványszínben tobzódó és életvitelszerűen doboló-táncoló barbárokként ábrázolja. A bánya meg lehetne a mai Brazília, vagy Kongó területén, bárhol, és még a gyerekmunkások sem lógnának ki a képből, ugyebár...
    A művészeti osztáy nagyon szép munkát végzett, azaz a díszlet és jelmez híven tükrözi Anne Grahame Johnstone illusztrációinak hangulatát, amik a könyv értékét növelték a szememben, nem csak gyerekként, de akár még ma is. Picit eklektikus, picit "túlrajzolt", de én ezt is várom el egy mese, vagy fantasy műfajban.
    Az akciók, kaszkadőrmutatványok kiválóan koreografáltak, és szerintem zseniális megoldás, hogy amikor a kalózok lemészárolják az említett őslakosokat, a halálos lövést nem egy szívéhez kapó, de vértelenül lebucskázó kaszkadőr jeleníti meg, mint a 30-40 évvel ezelőtti háborús filmekben, hanem rikító színű füstté válnak. Lehet az egész falu be van gombázva, és ezért olyan csekély az ellenállás a kalóztámadással szemben? :D
    Tiger Lily szerepében Rooney Mara szerintem korrekt, mint ahogy a főszerepet játszó ismeretlen kissrác is. Az egyetlen kérdőjel nekem Garrett Hedlund, aki Hook szerepére túl jólfésült, és nem elég karizmatikus.
    A finálé felé közeledve picit túl sok talán a repülő hajós akció, mert már semmit nem vettek volna el a film értékéből, ha mondjuk 5 perccel rövidebbre vágják, és 1-2 klisét kihagynak. Maga a tény, hogy Hook és Peter Pan sztorija itt kezdődik el, nyitva hagyja az ablakot egy esetleges folytatás előtt, de sajnos - számomra tényleg érthetetlen módon - épp olyan bukta lett, mint pár éve az Arany iránytű, ami szintén folytatásért kiáltott a szememben...

CRIMSON PEAK

    Gondolom sikeresebb lesz a Del Toro film, ha másért nem, hát a szokásos "visionary director"-hájpolás miatt bele fognak ragadni sokan a szirupos légycsapdába...
    Merthogy ez a film az, nem több!
    A Faun labiritusával egy lapon sem lehet említeni, és még a Pacific Rim, és Penge 2. is sokkal jobb a maga nemében, ha már Del Toro botlásait veszem alapul. Legalábbis Ron Perlman miatt, de most ő is kimaradt.
    A szereplők jók, nem abban van a hiba. Csak épp horrorfilmhez képest kevés a paráztatós rész, drámának butácska, ha meg thrillernek akarnám nevezni, akkor hol vannak a csavaros fordulatok? Sehol; mindent előre lehet tudni.
    A gótikus díszlet hivalkodó, öncélú, a túltelített színekkel együtt pedig egyenesen giccses.
    Mivel a marketig hangsúlyozza, hogy ez a Faun labirintusa rendezőjének a legújabb filmje, hát én a kettő között a különbséget így fejezném ki: az előbbi egy valódi gótikus katedrális, az utóbbi meg egy gótikus katedrálist formázó esküvői torta. Áhitat helyett csömört fog érezni, aki erre szán két órát az életéből.

Szubjektív filmkritika: The Martian

    Pár napja néztem a Martian c. újabb Ridley Scott filmet, ami amolyan megszokott stílusgyakorlat volt, ráadásul Matt Damon szinte arra termett, hogy ki kelljen húzni a szarból, ugye? (Ryan közlegény, Interstellar, most meg ez...) Szóval azt kapjuk, amit várunk. Ha mint filmet nézem csak, ebbe bele is nyugszom, mert már az is elég, ha havonta 2-3 filmet látok, ami legalább csalódást nem okoz, meg nagyritkán egyet, ami kifejezetten megéri a pénzt.

    Ridley Scott ilyesmi klausztrofobikus, buboréksisakos, önmagát-megműtős, űrbe-berobbantós sci-fi filmet kiráz a kisujjából. De legalábbis jobban teszi, ha marad a kaptafánál, és baszós-kardozós-partraszállós filmet inkább nem rendez!

    Szóval technikailag jó, de mi van az üzenettel, amit magában hordoz? Mit takar a sztori?
    Van egy botanikus, aki egy vihar miatti katasztrófa (ismerős? Prométheusz ;) okán hátramarad, de persze az ügyeletes góré (megintcsak ismerős téma, hogy nőről van szó) végig magát okolja, hogy hátrahagyta. Főleg, amikor kiderül, hogy a fickó él, és mint botanikus, a marsi homokot a sterilen betasakozott székletmintákkal keverve, meg némi hidrogénégetésből H2O-t előállítva egy darabig sikeres krumplifődet csinál az egyik űrjurtában.
    És akkor itt az egyik fő bajom. (Nem, nem az, hogy ennyi még mindig kevés lenne egészséges növények termesztéséhez, valami más!)
    Amikor a video-naplóban bemutatja a szép krumplipalántákat, valami ilyesmit mond:
    - Azt mondják, ha elkezdesz valahol növényt termeszteni, hivatalosan gyarmatosítottad a területet. Szóval technikailag, gyarmatosítottam a Marsot!

    Na, álljunk meg egy szóra!
    Ez csak két mondat, egy "modern Robinson Crusoe" (másik geci gyarmatosító, aki a hét egy napjáról nevezi el a benszülöttet, és megtanítja a "kultúrára"), épp örül, hogy életben tud maradni, amíg esetleg megmentik! Okés, mindenki örüljön, ha még élhet egy napot, ilyen az emberi természet! 
    Ez a két mondat, nekem csak azért tűnt fel, mert én erre kényes vagyok.
    De aki nem az, az is hallotta azért. Ezt nevezik tudatalatti kondícionálásnak. (Másik filmre utalok, hátha az is megvan: a Focus c. trükkös-csalós film, ahogy a kínai gamblert mekopasztják, arra alapozva, hogy előre egy nappal az 55-ös számot ültetik el az agyában, és ő észre sem veszi, amikor a nagy tét hevében ezt a számot választja...) Szóval, egy tipikus szomszédsrác-faszagyerek karakter, mint Matt Damon, akinek végig szurkolunk, maradjon már életben, épp elültette az ártatlan fejekben, hogy a gyarmatosítással voltaképp semmi baj! Okés bombázni most a Közel-Keletet, vagy majd később esetleg Venezuelát, esetleg Nigériát, ha majd gond lesz, mert mi vagyunk a kulturált és fineszes fehér ember, akinek ehhez megvan minden joga, mert mi csak a fejlődést visszük mindenhová!

    Másik dolog: bocs, hogy megint visszakanyarodok a migráns-kérdéshez, de az is propagandának tűnik, hogy ilyen filmekben már szinte nevetségesen eltúlozzák, mi a "kötelességünk", ha magunkat mint humánus, emberi lénynek akarjuk nevezni.
    Eszerint a logika szerint, ha egy emberünk ott ragad, akkor nem számít a több milliárd dolláros veszteség, de azt az egy csávót vissza kell hozni! A már hazafelé tartó űrhajó visszafordul, és egy részét szándékosan tönkre is teszik (konkrétan felrobbantják), hogy olyan pályára állhassanak, amin majd a botanikusunkat elkaphatják a nagy semmi közepén. Az említett botanikusnak is millió dollárnyi "ballasztot" kell kidobni a picsába arról a hazatérő járműről, amivel egyáltalán fellőheti magát a Marsról, merthogy amúgy kiszámolták, hogy túlsúlyos lenne.
    A túlélési esélyei fantasztikusan alacsonyak, de "senkit nem hagyunk hátra", azaz pazaroljuk el az összes cuccot, mert hátha...
    Az viszont teljesen okés, hogy bizonyos ritka és igen fontos fémekért pl. afrikai gyerekek mennek le a bányába 1-2 nyugatról importált automata fegyver noszogatására, és ezek a fémek pl. nélkülözhetetlenek a hi-tech cuccokhoz, aminek egyik nagy felhasználója ugye a NASA. Ezt szabad, ez okés! Nevezzük ezt csekélyke áldozatnak a fejlődés oltárán!
    Szóval mennyit ér egy emberi élet????
    Nyilván, ha olyan magasra jutsz, hogy a NASA fellő az űrbe, akkor csillió-billiót!!!
    És a "gyarmatokon" a sok ártatlan gyerek élete, akik az okostelefonokba, vagy LCD monotirba szükséges cuccot előteremtik, majd amikor ezeket veszélyes hulladékként kidobjuk, akkor egy másik gyarmaton született gyerek fogja "ártalmatlanítani", kb. 20 centes órabérért ???
    Több tízezer, esetleg több százezer gyerek hal meg azárt, hogy egyáltalán legyen valami "űrkutatás", de amikor egyetlen egy saját játékost be kellene áldozni, akkor nem számít, ha mindent felrobbantunk, majd a "nigger" kitermeli megint, majd újat építünk, majd legközelebb minden simábban megy!
    EZ számomra a modern kori rasszizmus, és kolonialista propaganda, a "fejlődés" álarcába bújtatva (ahogy ez már a történelem során megszokottá vált, csak az eszközök változnak...)
    Ja, hogy jön ez a migráns kérdéshez?
    Csak röviden: toljunk be az emberek arcába pár szívszorító képet, meg még adjuk meg az esélyt, hogy szemtől szembe álljanak a menekülttel, és azonnal foglalkozni fognak vele. Vegyük el a képet az arcából, és többé már nem is érdekli annyira. Pl. az átlag kongói vagy nigériai sosem érdekli, mert amúgy a csapból is az folyik, hogy "szíriai menekült", vagy persze a másik csapból meg a "sáskahad" és az "ISIS beépített terroristái". De nem érdekes, csak addig van tömeges felháborodás, amig biztosítjuk a hatásvadász véleményformáló anyagot! Mostantól, hogy pl. Pest felé ritkább a bevándorló, csak akkor kerül szóba, ha a saját álláspontját (vagy amit a pártja, vagy a baráti köre hajtogat) akarja ezzel alátámasztani valaki.
   Mindenki meg akar menteni egyetlen embert, de fásult és tehetetlen milliók szenvedéseivel kapcsolatban. És ne mondja senki, hogy "szelavi", ezt a hozzáállást belénk programozták, nem így születtünk! Pont fordítva: képesek lennénk - kollektíve - feláldozni egy-egy embert, csak hogy egymilliónak jó legyen. És az lenne a valódi vezető, aki magát képes lenne feláldozni, de ehelyett betolják ezt a propagandát az agyakba, és egyszeriben szégyen lesz bevallani, hogy valóban feláldoznál valakit a közjó miatt. Pl. egy ilyen botanikust, a halál faszán, ahová amúgy sem kellett volna feltétlen menni, mert van épp elég megoldandó probléma a Földön is, főleg a botanikusok részére ;)

    Még egy beültetett üzenetet látok az ilyen alkotásokban:
    A világnak - ahogy ismerjük - hamarosan vége! Most még tagadjuk a klímaváltozást, de ahogy a dolgok mennek, hatalmas területek sivatagosodnak majd el annyira, hogy kb. marsi színvonal lesz, a hőmérsékletet, és a gravitációt, meg az oxigén jelenlétét leszámítva. Van egy gyanúm, hogy egy ideje már nem az a cél, hogy majd ha mindent elkúrnak, akkor építenek egy kurva nagy űrhajót "Noah's Ark" névre keresztele, és majd pár százan nekivágnak, hogy gyarmatosítsák, bocs: "belakják" a Marsot, hanem inkább azt vizsgálják, mit bír ki egy ember totálisan természet-idegen és mesterséges körülmények közt? Pszichésen!
    Azaz: mindenre biztosított bunkerek már most is vannak, és Soros György, a Walton família, Murdochék, meg Donald Trump biztos tudná, hogy mikor menjenek a föld alá, és vigyék magukkal a májdonorukat, vesedonorukat, meg kellő mennyiségű szuperintelligens "karbantartót". Kérdés: nem lesz-e inkább mindenki öngyilkos?
   
    De nem, ha már eleve ilyen filmeken nősz fel, amiben az emberiség teljesen el van szakítva nem csak a természetes közegtől, de az emberiség maradék 99,9999%-ától is, akkor nem lesz nagy gond. Mindig lesz elég öntelt, és technika-imádó, de egyben szerviens és irányítható egyed, akiket majd "visznek" a bunkertulajdonosok.
    A többiekre egy szerepet osztanak: a krízis pillanatában gyűljenek össze a Times Square-en, meg az ehhez hasonlatos gyűjtőpontokon, és mega-képernyőkön, lélegzetvisszafojtva figyeljék a végjátszmát!
    Aztán, akiben maradt egy kis humor, az vagy húzzon zacskót a fejére, és feküdjön le, vagy egyen egy nagy adag sós mogyorót 4 korsó sörrel, és tartsa fel a hüvelykujját, hátha mégis negyvenkettő...