A Zélet - jogod van hozzá?

Makovecz Imre úgy ment el, hogy Budapesten nincs jelentős alkotása. Ez nagyájból olyan, mintha Barcelonában nem lenne Gaudí épület, vagy Bécsben nem lenne Hundertwasser ház... Szomorú de igaz...


Nem igazán tudtam sokat róla én sem (Sevilla megvan, persze), de cirka 1 hónapja láttam ezt a videót:
Ami megtörtént, és ami megtörténhetett volna

Talán túl keményen nyilvántotta ki a vélemnyét? A fejesek azt mondták: cipész maradojn a kaptafánál?! Mi köze neki a közélthez, politikához?!
Mert tudta, hogy minden összefügg, a valódi alkotás nem pusztán anyag. A zene nem kotta, az ételnek sosincs pontos receptje, a leírt szó mindig szubjektív, a kimondott meg pláne... Az élet jelenléte megváltoztatja a "szabályokat."
"Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a jó Istent. És az pedig örökkévaló, és fenntartja és kormányozza ezt a világot, ha őt sikerül szórakoztatni, akkor az egész világ kapott valamit."Az öreg is beszél a háttérhatalomról.
Nem kell nagy összeesküvés-elmélet-fanatikusnak lenni, hogy belássuk: az eldobandó termékek listája a kenyérpirítótól az autón át ma már egészen az építészeti produktumokig terjed. Elkezdték lebontani a 100 éves bérházakat, mert drága telken állnak, de akár fel is lehetne újítani ezeket. De nem, helyette olyan lakások épülnek, amik már átadáskor tele vannak apró-cseprő problémával, aztán valószínűleg az egész blokk nem fogja megérni az 50 évet. A gond csak az, hogy ezek nem vályog- és gerendaházak, amik lebomlanának rövid időn belül, dózerolás után egy rakás sitt lesz csak, ami legjobb esetben is csak autópálya-tölteléknek való.
Ennyi most egy lakóház életciklusa. Ennyi idő alatt a pénzintézetek a valós értékének többszörösét megkereshetik rajta, aztán kezdhetik elölről. Erre megy ki a játék.
(Ne csak arra gondoljunk, hogy mi mekkora kamatot fizetünk a lakhatásunkért, de könnyen lehet, hogy a kivitelező is hitelre vette a betonkeverőt, és sorolhatnám...)

Annie Leonard: Story of Stuff.
A villanykörte összeesküvés.
Remélem ma már mindenkinek mondanak ezek valamit.
Ha nem, tessék bepótolni!

Fenntarthatóságot, mint vezérfonalat megtartom, az építkezésre még visszaöltök, de most megint kedvencem, a kaja: Mi még talán úgy tanultuk töriből, hogy volt valami "zöld forradalom" az USA-ban, a negyvenes évektől kezdve. Meg lehet etetni a néppel, hogy ez a forradalom zöld? Meg lehetett.
Általános machiavellizmus: a cél szentesíti az eszközt. (Már Machiavelli előtt is alkalmazták, persze...) Mi volt a hangzatos cél? Megszüntetni a világon az éhezést! Hurrá!
Mi kell ehhez? Traktor, kombájn, műtrágya, gyomirtó. (Zu sammen: kőolaj.)
Ki finanszírozta a "green revolution"-t?
A Rockefeller Foundation.
Miben érdekelt a Rockefeller család? Na vajon?
Remélem senki sem az általános filantrópiára asszociált. Nem tudom hogy lehet, hogy az összes nagy kapitalistára rákeresel, akkor mindenkit úgy definiálnak, hogy pl. "vállalkozó, politikus, filantróp" Hogy lehet? Ja, a Reuters ad minden infót a szerkesztőknek? Lehet, hogy ezért...
Később a projektbe bedobták a genetikai módosításokat, mert az extenzív művelés önmagában nem bizonyult megfelelőnek, a világ még mindig tele volt éhes szájakkal.
Balról be: Monsanto.
Eredetileg szimplán vegyipari cég volt, onnan nyergeltek át az agrobizniszbe, mert abban több a zsé.
Egyik címzetes részvényesük a Gates Foundation.... Megint a filantrópia, megint a jó szándék, ugye?

"Control oil and you control nations; control food and you control the people," (Henry Kissinger, 1970)
Betettem egy translator-be, lefordtotta indián szinkronra: "Ellenőrzés olaj és te ellenőrzés nations; ellenőrzés élelem és te ellenőrzés az emberek"
De érti az is, aki nem tud angolul, ugye?
Megszűnt az éhezés a világon? Nem. Sőt!
Amikor azt hisszük, hogy ettünk egy jót, hát már az is hazugság. (Kivéve, ha nem vettük, hanem talaltuk az erdőben, vagy mi termeltük meg, akkor meg mindig ehetunk kb. egy jót...)
Brazilia ma a világ harmadik legnagyobb csirke "előállítója". (Csak azért lovagolok ezen, mert épp nagyon aktuális.) A gazdasága a válság ellenére zakatol. Hát, baszomalássan, ha valahol vannak még természetes erőforrások, és olyan emberek, akik egy aláírással ezeket "kitermelésre ítélik", akkor persze, hogy mehet a szekér. De meddig?


Visszatérnék az építészethez: fojtófüge gyökeréből font élő hidak.

Hogy hangzik?
Fantasy regényben van ilyesmi, ugye? Az olyanokban pálne, ahol mindenki kvázi halhatalan, mert csak akkor érdemes olyasmivel szöszmötölni, aminek az eredmenyét majd 100 év mulva látjuk. Mi olyan világban élünk, ahol az eredmény megjelenhet 5 perc alatt (tőkeáttételes részvenykereskedés, közgázos hallgatóknak biztosan ismerős...)
De az az "eredmény" voltaképpen SEMMI!
(Amúgy nagyon kíváncsi lennék arra, a "buddhista közgazdaságtant" mennyire említik meg az egyetemen, amit E.F. Schumacher próbalt megértetni velünk cirka 50 évvel ezelőtt???)
EZ a harmónia a természettel. Dharma.
Még itt is belebotlok a rossz nyelvhasználatba, a video leírásában: People here find Ingenious natural solutions for fighting the forces of Nature.
Fighting, my ass! (Fájting a faszom!)
A természettel NEM harcolni kell! Ha elfogadjuk, akkor 100%-ban a "kezünkre játszik."
Mi kell ehhez?
Szelídség, alázat, türelem... Meg persze józan paraszti ész.
Come on! Egy olyan világban, ahol nem győzik hangoztatni, hogy "mert megérdemled?", "rólad szól!". s ehhez még ész sem kell, nézd csak meg a valóságsók húspiacát: fontosabb, hogy sztájli a hajad, mint ami alatta van. Te vagy a világ közepe!
Akik valóban a mostani világ közepén vannak, azok találták ezt ki nekünk, hogy legyen mit bálványozni, legyen valami, ami lekösse a fantáziánkat.

Már működik is, megmondom saját tapasztalatból (mert ez a blog azért mindig is személyes marad):
Van 1 brazil kollégám, Luciano. Negyedrész indián, bár nem tudom milyen törzsből jöhet, mert 190 magas és 120 kiló. Amúgy meg kenyérre lehet kenni. Viszont nem viseli el a csendet! Ez nekem elég szar néha, mert alapvetóen egy gagyi rádió jön be, ahol 10 gelly pop-slágert nyomnak egész nap, vagy legszerencsésebb esetben van 1 kolléga, aki középvonalas rock-ot tol, amiben van jócskán '90-es évek, és azzal békében vagyok. De a legjobb nekem akkor is a csend, mert akkor az van a fejemben, amit én akarok!
Luciano erre azt mondja: a csend szomorú.
Én meg azt: a csend nyugodt.
Nem, ő nem hisz nekem.
Meghallgat bármit, popzene, rockzene, techo, whatever... csak legyen valami zaj! Szerintem fél a csendtől, mert olyan "egyszerű" teremtés, hogy amikor a saját gondolatainak kellene bekopogni az ablakon, akkor csak köd van a rendszerben, és az tényleg ijesztő lehet. A fickót már elkapták: ha kihúzod belóle a jackdugót a tarkónál, akkor csak összeesik, nem tudja hol van. Neki KELL a mátrix, akármilyen indián volt is nagyfater!
Szomorú a csend?
Hát szerintem meg EZ a szomorú. Látni ezt a mosolygós, jószándékú, 120 kilós húsrobotot.

Milyen programmal megy? Mire tanították?
Carnegie Foundation - National Education Association - Ford Foundation - megint valami szelete az életnek, amit valami nagykutyák támogatnak: oktatás.
Csak mert?
Épp azért, amiért belédtolnak egy liter oltást, amíg gyerek vagy, hogy jobb eséllyel legyél gyógyszerfüggő később.

Kedvenc regényem Joseph Heller-től az Isten tudja. Dávid - a bibliai Dávid - visszatérő problémája, hogy ki nem állhatja unokafivérét, Joábot, de mivel Joáb egész életében hűségesen mellette állt, nem tudja politikailag korrekten eltenni láb alól.
Most nincs kéznél a könyv, de rémlik, hogy mond valami olyasmit Salamonnak, hogy ha ő lesz a király, akkor feltétlenül hozzon olyan intézkedéseket, amit Joáb egyszerűen nem tud nem megszegni, és akkor kész, vége; ki lehet nyírni!
Nincs ilyen érzésetek néha?
HACCP - csak hogy ne menjek messzire.
A Tesco 1.2 milliót perkált patkányszarért, ami nevetséges, mert 30-40 családi vásárlás bepergeti az összeget a kasszánál egy szombat délelőtt, ami kábé 15-20 percig tart egy egységükben. (Esztétikus, tájba illő, alulemezekből készített gyufásdoboz struktúra, nagy parkolóval, és odabaszott facsemetékkel, amiket - szegényeket - már akkor utáltak a melósok, amikor ki kellett ásni nekik a gödröt, ne csodálkozzunk, hogy nem tudják azt az életerőt sugározni, amit a szabadon élő testvéreik!)
Ezzel szemben, ha a kis büfédben nincs színkódolt kés- és deszkakészlet, vagy nincs rajtad fehér kötény, vagy nem mosod meg a kezed minden percben kétszer, akkor fizethetsz 50-100.000 forintot! Az neked lehet 3-4 napos bevétel!!!
Nem akarnak kinyírni minket?
Nem klasszikus esete-e annak, hogy olyan kerítéssel vesznek körül, amit józan paraszti ész szerint át fogsz ugrani, aztán kiteszik rá a táblát, hogy "Tilos az Á!"?
A kormányrendeleteket egy olyan kormány hozza, amiket a többé-kevésbé látható pénzcsinálók juttatnak hatalomra, és mindegy ám, hogy jobb vagy baloldaliak, nehogy azt hidd, hogy ér a szavazatod valamit is! Akik ebbe a munkába belefeccöltek már jópár évtizednyi - sőt, jópár generációnyi - munkát, nem fogják könnyen adni.
Vannak fent a neten anyagok, amik egyenesen azt állítják, hogy nem képletesen kell érteni, hanem TÉNYLEGESEN ki akarnak nyírni pár százmillió embert, kvázi megoldás gyanánt, azokra a problémákra, amik a rendszerük káros mellékhatásaként jelentkeztek.

Még mindig tele vagyunk szép, tiszta, élhető vidékekkel, nem igaz? A gond csak az, hogy egyre nehezebb kívül tartani a morlockokat... Nem sátorznak-e a hajléktalanok a budai hegyekben, csak hogy ne menjek messzire?
Kit zavar ez? Biztos nem az Örs Vezéren, a tizediken lakó árufeltöltőt, ugye?
Ez csak a "kis példa."
Hová menekülhetnek az igazi pénzeszsákok, ha elfogy az élhető tér?
De talán már kezdik pedzeni, hogy egyrészt lelepleződött a terv picikét talán idő előtt, másrészt: a terv talán nem is volt olyan tökéletes, tekintve, hogy a szeméthegyek így vagy úgy, de az idilli helyszínek élvezeti értékét is befolyásolhatják, így lassan meg kellene maguktól kérdezni: mi legyen akkor?
Egyik lehetőséget - ha most picit kiveszem az egyenletból a Dharmát, és az ő fejükkel próbálok gondolkodni - így látom:
Coming-out-olni kell.
Amikor George Michael megunta a manőverezést, vett egy nagy levegőt, és bejelentette, hogy a kenyér másik oldalát vajazza.
És maradt az élvonalban, a csajok ugyanúgy tépik az arcukat az első sorban.
Gyurcsány férfiasan bevallotta, hogy elkúrták.
Aztán most is ott bűvészkedik a MASZOP romjain, nemde?
És Foster Gamble csinál egy netes dokumentumfilmet 2011-ben, amiben kábé ugyanazt elismétli, amit elótte sokan mások az elmúlt években, megkeveri egy kis UFO-témával, és várja a vállonveregetésst, amit meg is kap! A Procter & Gamble egyik alapítójának a sarjáról beszélünk, és bár ez olyan, mintha Gyurcsány fia mondaná, hogy: apám elkúrta, de... vagy a Procter & Gamble amúgy is kisebb rekordot állított be a gecométeren, mint a Monsanto, de akkor is! Ez egy fél coming-out! Amolyan: szeretem én a nőket, de...

Mi a következő?
Soros György bejelenti, hogy elkúrtuk, de a Rothchild volt az igazából, szóval aki most tiszta lapot akar, az jelentkezzen az alapítványnál, megvettem fél délamerikát, és a ti áldozatos munkátokkal, meg az én hatalmammal most új világot teremthetünk, emberek! Csak hívjatok mostantól királynak, igazságosabb leszek, mint Mátyás!
Megennénk ezt is, mi?

De nem biztos, hogy könnyű "kijönni", ha eleve nincs rajongótábor, mint Georgie boynak. Ha eddig a színfalak mögött tevékenykedtek, most nem fognak egy nagy hórukkal beugrani a zenekari árokba, és hadonászni a karmesteri pálcával. Rajtunk van a felelősség: törődjünk magunkkal! (Egymással, egy kisebb skálán, ha így jobban tetszik.)
Ángyán belebukott, hogy egy országgal akart törődni.
Géczy Gábor jobban tolja: megmondja a tutit, megvan a maga földje, akit érdekel, annak beszél, és így is tele van mindkét keze.
Hát így, hallgassunk rá!
Egyet mond sokszor: józan paraszti ész!
Amit meg amúgy mond, azt majd talán külön is részletezem ,mert megéri!

Addig is: csak a szépet!

UI:

Ez a híres, Moore Street Piac halas része. Láttok jeget? Nem nagyon. A belváros kellős közepén. HACCP? Büntetés? Azt nekünk talaták ki, nem a tisztes nyugati polgároknak!
Detszól...

Él(et)elem

Megint elkapott a hév, 1-2 kósza hír innen-onnan, aztán a Somlósi Lajos előadások, amiket a youtube-on néztem végig, és ehhez még az egyre ijesztőbb profil-sziluettem a tükörben, meg a rendszeres gyomorsavtúltengés, hát most a kajáról fogok írni pár sort.

Az, hogy a Facebook-on több embertől is láttam a tojás árakat, meg olyasmit, hogy Németországban olcsóbb a Pick szalámi, mint a CBA-ban, arról nem akarok sokat agyalni, még nincs közgazdász diplomám, és már nem is lesz... Biztos van rá logikus magyarázat, mint ahogy arra is kell legyen, hogy Írországban - abban az országban, ahol gyakorlatilag bogyós gyümölcsökön kívül az alma és a körte terem csak meg - miért épp az alma kerül 2-3-szor annyiba, mint a banán, amit 8000 kilométerről hoznak, az alma meg helyi? Oké, biztos fajlagosan keveset fogyaszt egy konténerhajó, de azelőtt még be kell rakodni, itt ki kell rakodni, ne soroljam! Megmondom miért olcsóbb: mert a costa ricai paraszt éhbérért dolgozik, az ír farmer viszont ki akar jönni valahogy év végére. És a Tesco itt egész falon hirdeti, hogy amit csak lehet, ír farmokról szereznek be. Ha nem így tennének, akkor itt nem traktoros blokád lenne, hanem porig égetnék az összes üzletet, és még azt is megkapnák az angolok, hogy a 800 éves sanyargatást nem felejtettük még ám el, úgyhogy menjetek a picsába!

Ugyanezen a minta mentén az Aldiban és a Lidl-ben is "Irish Ham" és társai vannak a polcon, meg "free range eggs", és pulyka, marha, és bárány. Kacsát akarsz venni? Nyulat? Felejtsd el! Azt itt nem tartanak, és azt nem lehet olyan könnyen szállítani,
mint a banánt, meg az ananászt. Az útközben nem beérik, hanem megdöglik, end o' the stawry...

A csirke, és a tojás amúgy itt olcsó, illetve: ugyanannyi, mint otthon. Gondolom a mega csirkefarmoknak kábé ugyanannyi a ráfordított költsége, mint odahaza, bár a munkaerő itt nem kereshet 8.65/óránál kevesebbet, de a gépesített üzemekben el lehet
viselni ezt a kis kellemetlenséget, nem igaz? Hogy az új tojóketrec-szabvány miatt hiány lenne a tojáspiacon? Hát, nem tudom, a tyúk csak ugyanannyit tojik, csak nem adhatják el emberi fogyasztásra azt, ami nem megfelelő körülmények közt pottyant ki... Akkor? Tojásporként állateledel-adalék lesz, vagy mi? Nem is lényeges, ez csak egy rövid kitérő, hangosan gondolkodom. (És közben már tervezgetem micsoda nagyszerű csikentraktort fogok fabrikálni, ha egyszer is megengedhetem magamnak, hogy otthon legyek, és baromfit tarthassak.


Hogy szándékosan emelnék az élelmiszer árát, bármilyen megfontolásból, abban kételkednék. Sőt! Inkább megpróbálják a lehető legolcsóbban tartani, csak hogy zabáljon a nép, és aztán menjen újra, és talán épp fizetésnap volt, és amíg ösztönből azt hiszi, hogy az olcsó babkonzervért, meg az olcsó sörért megy, már ott is figyel a teljesen felesleges valami a troliban, legyen az egy nagy doboz csoki (mert azért néha megérdemlem!) vagy egy botmixer, mert az előző is szar volt, és épp garanciaidő után bedöglött...stb. Persze a legegyszerübb úgy olcsóért adni, ha abszolút szarért-hugyért szerzik be, ezért eleve szar minden, mert a gazdaságok is haszont szeretnének, meg kell venni a traktorba a dízelt, meg a földbe a műtrágyát, meg a gyomirtót, meg öntözni kell, meg permetezni, és mivel ez mind-mind kőolajból van így vagy úgy, hát nem csoda, hogy egyre többe kerül.
(Arról ne is szóljunk, hogy be kell tartani a kormányrendeleteket, és még be is kell tudni ezt bizonyítani, ha jön az ellenőr...de EZT most hagyom abba!)

Az én szerény véleményem szerint azt várják el a néptől, hogy zabáljon!
Akkor is, ha nincs pénze, akkor egyen szart, de egyen sokat!
Mea Culpa, épp rajtakaptam magam, alapvetően én is egy habzsológépezet vagyok...picsába! Hogy jutottam el ide?!

Nem megyek Ádámig és Éváig, csak az utóbbi pár évre gondolok vissza.
Amikor egyedül találtam magam, mi az a két bármikor elérhető örömforrás, ha tetszik: általános földelési eljárás? Az evés és az ivás. Az ízek és a hatás miatt is. A teli has megnyugtat, főleg, ha előtte, közben és utána is berajzolok egy kis alkoholt. Alapvetően mindig tudtam, hogy butaság, de héj! Nem én teremtettem az embert sárból, szóval ne tessék engem baszogatni! Persze enyhítő körülmény, hogy azért a kajának, amikor csak tudom, megadom a módját. Szeretek a piacon grasszálni, kifigyelni mit
érdemes főzni, előre örülni. Aztán az aprítás, kevergetés, szagolgatás, ízlelgetés, tálalás, közben a zene, stb. Azért van benne valami rituálé, nem vagyok teljesen vadállat. Sőt! Ha kész, és leülök a tányérhoz, nem eszem két pofára! Nagyon is lassan szeretek enni, ezért szoktam visszaküldeni az étteremben, ha csak melegen és nem tűzforrón hozzák ki, mert akkor az első falatokat még lehet fújogatni, de az utolsókon se dermed még meg a szósz.
De ha nincs idő?
Akkor már eleve megtörtént a baj! Mi az, hogy nincs idő normális kaját enni? Hát nem idegesítő ez? Eleve stresszel, rögtön nagyobb elánnal vetem rá magam a prédára, mint normálisan. A bort is nagyobb kortyokban húzom, hasson már valami, legyen már valami visszajelzés a gyomorból az agy felé, hogy "relax!"... Ja, hogy ez eltart egy darabig? Az ilyenkor nem jut eszembe, vagy inkább: nem tudom kontrollálni, és ezért van, hogy tányér eltolása után 20 perccel veszem észre, hogy túlzabáltam magam.
Oké, akkor "csapassuk széjjel" még egy kis alkohollal, hogy teljes legyen a zsibbadás, és jöhet az "áldott" nyugalom, lehet rá aludni egyet...
Fú, de sub-prime vagyok, mi?!
Ideje gyónni!

És ez még csak a mennyiségről szólt igazából, de a minőséggel is megvannak a problémák. Oké, abban szerintem jó vagyok, hogy a mindenkori büdzsémből nagyon jó alapanyagokat tudok beszerezni, mégsem költök sokat. A minőség része azoban pl. a rágás is, ezt már a Somlósi Lajos előadások előtt is tudtam. Dehát, amikor a hajón kábé 15 perc van bedobni az ebédet, vagy a vacsorát, akkor mi lehet tenni? Falni. Itt is, a hotelben, bár 30 perc van rá, de valahogy mégis 20-nak tűnik. Külön idegesítő, hogy angolszász szokás szerint senki nem mond egy kukkot sem, csak leül a tálca fölé és elkezd kanalazni. Könyörgöm, asztali áldást nem vár az ember egy kantinban, de ha már jó étvágyat sem kívánunk egymásnak, akkor mi különböztet meg minket az állattól,
aminek a húsát marcangoljuk? Hogy utána szalvétával töröljük meg a szánkat...Detszól
Szóval, kezdtem rajtakapni magam, hogy nem CSAK azért nem élvezem az ingyen ebédet, mert minden harmadik nap lasagne van, vagy sótlan krumpli, ízetlen hús, hanem azért, mert lealacsonyítanak a körülmények. Ettől függetlenül tolni kell, mert a meló
kemény, nem lehet finnyáskodni, kell a kalória! És nem viccelek, amit kapunk, az kábé csak erre való. Ha ettől szarabb lenne, akár adhatnának zsíros kenyeret cukrozott vízzel, és sipirc vissza dolgozni, vitamint meg ásványi anyagokat egyél a saját
pénzeden!

Következő minőségi tényező a puszta alapanyag és a rágás után: az ÁLDÁS-HÁLA keret.Igen, kérem szépen!
No, picit vállonveregetem magam, mert ezt már elkezdtem gyakorolni, bár főleg a második komponens megy, azaz amikor már félig jóllaktam, akkor kezdem el érezni, milyen kellemes is, hogy egyáltalán van mit enni, és még finom is (igyekszem akkor is bebeszélni magamnak, amikor nem is olyan finom), és mostanában azt is szoktam "mondani az ételnek", hogy:
- Te most nagyon kellesz nekem, pont arra van szüksége a szervezetemnek, ami benned van...Ártani nem árt, csak majd ha hangosan kimondom, akkor fog minden kanál megállni a levegőben a kantinban, és az asztalszomszédom diszkréten arrébb fog húzódni :D
Az áldással még hadilábon állok, itthon is többször van a hoppá-feeling, hogy már a második, harmadik falatnál vagyok, és nem előzte ezt meg semmi gondolatfoszlány arról, mi is történik itt... De majd dolgozom rajta. Az könnyebb, hogy a főzőcskézés
közben többször is meg-megállok, és arra gondolok, milyen jó is ez az egész, szóval ez egy áldással asszem felér. Sőt, most már gyertyát is szoktam gyújtani, mert ezt meg most hallottam Somlósitól, hogy az ételnek a tűz nem csak azért kell, hogy meleget adjon, ezért az elektromos lapon főzni nem a legszerencsésebb, de hozzá lehet tenni egy picit a tűz minőségéből, ha egy gyertyát melléteszünk.
Szóval haladok egy irányba legalább :)

Én még egyébként is jó nevelést kaptam, nem volt pazarlás! A nagyszülők még megtapasztaltak jópár szűk esztendőt, és összeseperték a morzsát is az abroszról, a kenyérre keresztet rajzoltak, és az evés előtti-utáni imákat nem csak gépies
türelmetlenséggel mondták el (mint ahogy már mi, a nyolcvanas években), hanem hótziher, hogy komolyan gondolták, szóval legalább nekem még élő képem van arról, milyen az élelmiszer tisztelete. Most is élő képem van, Anyám személyében, aki
kifacsarja az utolsó cseppet is a tejesüvegből, és amikor a kis pálinkájára azt mondja, hogy "ez kellett a lelkemnek", akkor tudom, hogy nem csak magyarázkodik, hanem ez az igazság: a lelkének!
Pazarolni én sem szoktam (én a borosüveget facsarom ki, nem a tejest, hahaha.)
Mivel tudom, hogy milyen sok megy kárba eleve az étel előállítása, szállítása, raktározása során, legalább azzal ne tetézzem, hogy megveszek 1 kiló banánt, mert megkívántam EGYET, aztán már másnap-harmadnap a pöttyösödő, feketedő darabok úgy néznek rám, hogy tessék engem megenni, akkor nem azt mondom, hogy:
- Menjetek már a picsába, mi az, hogy nekem a kaja diktáljon?! Ma joghurtot kívánok, veszek is egy 8-as pakkot. (Aztán abból is kukában landol majd kettő, mert nem megy a first in - first out rendszer az otthoni frigóban, és amúgy is eltakarta egy kifejlett saláta...)
No ilyen nálam nincs. Amikor a kenyérrel elszámítom magam, kiveszem a nejlonból, hogy ne penészedjen, feltépem darabokra, kiszárítom serpenyőben, aztán tudom előre, hogy másnap csinálok egy szottyos, joghurtos salátát, amibe a szárított kenyeret bele lehet dobálni. Szóval TUDOM, hogy másnap én a salátát fogom kívánni, nem pl. a juhtúrós sztrapacskát.

Az étel túl olcsó ahhoz, és túl messze vagyunk a forrástól, hogy egyeseknek eszébe jusson: tisztelni kellene!
De képzeljük csak el, mi vagyunk a Föld, és a talaj a bőr rajta. Ezt módszeresen, és egyre nagyobb területen felvakarják, majd még be is szórják életidegen, kőolaj alapú kemikáliákkal, aztán kiszedik belőle, amit lehet, elviszik A-ból B-be, ott a nagy
része pocsékba megy, összekeveredik a műanyagokkal, egyéb szeméttel, méreggé válik, ahelyett, hogy visszatáplálnák a rendszerbe. A bőrünket gyakran kenjük hidratáló krémekkel, mert itt-ott szárazabb, mint szeretnénk. Igen ám, de a Földet nem a Holdról hidratálják, azaz locsolják, hanem a Föld egy másik részéről elvezetett forrásból. (A rendszer zárt!)
Örülnék neki, ha az arcom szép, üde maradna a legszárazabb szélben is, de olyan áron, hogy a tenyerem csontszárazzá válna miatta? Nem hiszem...
Szóval, most bocs, nem stresszelni akarok senkit, de azért szerintem ebbe illik belegondolni néha.
És azt is kihangsúlyoznám, hogy ez most nem egy "jó ember vagy-e, vagy sem" kérdéskör! Egyik nagyon kedves ex-kolléganőmnek megvolt az a heppje, hogy nem ízlik neki úgy az étel, ha az utolsó egy-két falat nem marad a tányéron. Ettől még egy nagyszerű embernek ismertem. A másik oldalról is találkoztam olyannal, aki vallotta a nézetem, miszerint a tejtermék nem romlik meg, csak átalakul, de ettől még nem lettünk országos cimborák...
Csak gondolatébresztő ... hátha ...

A fentebbiekhez még Somlósitól hozzátenném, hogy az étel, mint élet-alkotóelem, milyen fontos volt egészen az extenzív mezőgazdaság megjelenéséig. Párhuzamba állít egy japán bölcset Boldog Özsébbel, és mindkettő kábé ugyanazt hirdeti. Ismerős a
mondás, hogy "már megettem a kenyerem javát"? Régen hitték, hogy kábé ki van nekünk mérve, mennyi jár egy életre, és aki túl mohónak bizonyult, az gyakran hamarabb el is halálozott. Említettem a nagyszüleim, a négyük átlagéletkora 85 felett van, és ezen még az egyetlen élő nagyapám folyamatosan javít, mert már idén 90 lesz. Hogy lehet ez, amikor fehér kenyeret ettek zsírral, vagy krumplit krumplival, nem nagyon ismerték a narancsot öreg napjaik előtt, és a bifidus actiregularisról se tudtak semmit, Norbi Update szarokról ne is beszéljünk? Mert mértékkel ettek, talán azért... Aztán a szimbólumok, mint a kenyér, a szőlő (bor), a tömény szesz (egyes nyelven az élet vize, vizecske, angolul: lélek), nem véletlenül fordulnak elő olyan gyakran. És nem volt-e nagyfater molnár, és egyben szőlősgazda? Hoppá! (Egyben balatoni emberként valószínűleg sok halat is evett, márpedig nem véletlen, hogy a Földközi tenger mentén élő franciák, meg a japánok között annyi a stramm öregember, hiszen halat esznek hal hátán. A bibliai tilalmak nem egy hóbortos isten szopatásai, hanem az ókori körülményekhez alkalmazkodó jó tanácsok. Hogy a kagyló miért tisztátalan? Mert a forró időben nehéz frissen tartani...
Megvan a tudás, csak használni kellene.

A kalóriatáblázat is elég gyanús nekem, valójában sokkal kevesebbel is beérnénk, ha felfognánk az információt, amit az étel hordoz.
Somlósi jól bekezd (nem szó szerint, de valahogy így):
"A növényvilág felajánlott segítségét - több százezer, több millió éve tartja az ajánlatát - ha az ember képes elfogadni, akkor látványosan megváltozhat körülötte minden. A növényi alkímia a huszonnégy hun törzsszövetség idején átadott ŐSTUDÁS, a
beavatás egyik része volt...Az alkímiához alázat kell első sorban, kitartás és nagy precizitás, a növényvilág SZERETETE. Ezáltal sokkal bensőségesebbé és jobbá válik az életünk, Földanyánk nagy megelégedésére."Nomost, senkit ne ijesszen meg kapásból a hun törzsszövetség, ő az, aki francia, ír, japán forrásokra is bőven hivatkozik, dehát magyarok vagyunk na! Megvan nekünk is a magunk ősi bölcsessége, nem kell azt szégyellni, csak mert egy pár feketeinges militarista rosszul gazdálkodik a közös értékekkel!
A lényeg: ahogy a homeopátiában is csak az információ játszik szerepet, talán a sima, hétköznapi étkezésben is fontosabb, mint gondolnánk.
Nagyon megörültem, amikor egy csekélyke, kábé egy négyzetméteres medvehagyma-foltot találtam a Phoenix Parkban.
Három éve nem is hallottam még ilyen növényről.

Most már felismerem a "gazok" közül az útifüvet, a tyúkhúrt, és ahogy már korábban is írtam: a parlagfű zsenge hajtásai is értékes gyógynövénynek számítanak. Ez csak a kezdet, ilyesmikkel lehet hozzájárulni a minőségi tényező javításához, amíg a
lehetőségeim korlátozottak, és amúgy nem akarok olyan köntösben pózolni, hogy én mennyire kész vagyok már a "kivonulásra", mert nem...

Most elkezdek egy kísérletet a kajával, aztán meglátom nyárig mi lesz belőle.

És még valami:
"Az antropológusok szerint pl. a Kalahári-sivatagban (a Föld talán leglehetetlenebb élőhelyén) élő busmanok napi 1,5-2 órát „dolgoznak”, azaz ennyi idő szükséges számukra az életfeltételeik biztosítására. Valamit nagyon rosszul tudunk, ha sokkal jobb természeti feltételek mellett napi 10-12 órát kell dolgozzunk… Mit csinálnak busmanjaink a maradék időben? Ahogy a legendás „Istenek a fejükre estek” című filmben is láthattuk, beszélgetnek, viccelődnek, zenélnek és táncolnak, vagyis – velünk ellentétben – élnek!"/Géczy Gábor/

Sokan úgy gondolnak arra az életre, amiben kvázi mindennel ellátjuk magunkat, mint folyamatos robotolásra, küzdelemre.
Én remélem, hogy lehet másképpen is, vidáman, "táncolva". Talán kevesebbet kell fogyasztani, és könnyebb lesz megtermelni???
Ezt is remélem kideríthetem egyszer.

Dharma

Ha arra gondolok, amiket írtam mostanában, azt érzem, magyarázkodnom kell egy picit. Megkaptam már Rékától egyenesben, hogy milyen kétszínű húzás visszatérni ide, Dublinba, ahol az emberek fülén is szatyor lóg, ahogy jönnek kifelé a Jarvis-ből, vagy a Stephen's Green-ből, és még mindig a pazarlás az úr, közben meg papolok a természetes értékekről, a közösségről, és a többi..
De ahogy írtam korábban is: azt kértem "Fenti Tesótól" novemberben, hogy amíg ez a világ ilyen törvények szerint működik, addig engedje már meg, hogy egy picit is el tudjam fogadni, csak addig meg tudjak élni a szabályos keretek között, amíg el nem jutunk a nagy fordulópontig.
Most ezt csinálom, illetve próbálom, legjobb képességem szerint.
És persze nem véletlen, hogy jó helyre kerültem: egy olyan lakásba, ahol van házi oltár, és a srácok nagyon jó példával járnak elöl kedvességből, udvariasságból, segítőkészségből. Jó hatással van rám ez a környezet, és már nem adnám fel akkor sem, ha ugyanennyi pénzért most bérelhetnék egy saját szobát, csak éppen európaiakkal egy fedél alatt.
Dublin ebből a szemszögből nekem több spiritualitást hozott, mintha otthon maradok küszködni, és havonta egyszer kimegyek Dobogókőre...

A spiritualitás pedig fontos cél volt, az előtt is, mielőtt kijöttem. Októbertől januárig az időm nagy részét olyan környezetben töltöttem, ahol keveset tudtam ezzel foglalkozni. Meg is lett az eredménye: az élet minden (!) terén kudarcok, és keserűség.
Többet gondoltam a halálra (legyen már vége egyszer és mindenkorra, ne erőltessem már azt, ami nem megy!) mint az életre.
A spiritualitás = élet.
Nem úgy nőttünk fel, hogy ezt nagyon szem előtt tartottuk volna.
A huszadik századi rendszerek vagy tagadták (kommunizmus), vagy gúnyt űztek belőle (nyugati kereszténység), esetleg félremagyarázták (iszlám dzsihád).
Olyan társadalmak jöttek létre, amelyekben az "Isten" vagy száműzött lett, vagy annak eszköze, hogy a követők elhatárolhassák magukat más népcsoportoktól.
A vallások mindig jó ürügyet szolgáltattak egy invázióhoz, vagy csak belső népirtáshoz, pogromokhoz, miközben azok, akik hivatkozási alapnak tekintik a vallást, gyakran abszolút nem is gyakorolják, legfeljebb pózból részt vesznek 1-2 fontosabb rituálén.
Vajon azok a politikusok közül, akik az alkotmányban emlékeztetnek keresztyén hagyományokra, hányan járnak rendszeresen gyónni és áldozni?
Nem inkább a kirekesztés érvényesül itt is? Aki nincs velünk, az ellenünk?
De ennek is vége lesz hamarosan, hálistennek ;)

A folyamatot biztos sokan tapasztaljuk első kézből.
A saját élményem a következő:
Anyai nagyszüleim még a századforduló után nem sokkal születtek, katolikus családokba. Halálukig hittek abban, hogy van pokol, és nemhogy minden vasárnap áldoztak, hanem minden hónap első péntekén is, hiszen akkor nem halhatnak meg feloldozás nélkül, ergó jobb esélyük van arra, hogy a purgatóriumban csak átutazóban fordulnak meg, aztán egy örökkévalóságon keresztül ellesznek az isteni kegyelem állapotában, amit nem is tudom már vajon hogy képzeltek.
Anyámat persze még szigorúan ezek szerint is nevelték, és ha másért nem, hát vele született engedelmességből ő is így kezdett minket nevelni, hiszen a nagyszülők még nagyon közel voltak. Később persze lazultak a dolgok, és én bár belekóstoltam a bentlakásos egyházi gimnázium bizarr világába, de szabad volt 1,5 év után ott is hagyni. Egyikőnk sem bérmálkozott, és ettünk húst pénteken is.
Anyám tizenegynéhány évvel ezelőtt maga is leszokott a templomba járásról, nemhogy minket erről faggasson.
Hamarosan olvasni kezdte a spirituális irodalmat, és én is az ő könyvespolcáról kezdtem el csemegézni, most meg már én vagyok az, aki egyre többet és többet foglalkozik a témával (de persze neki van elég dolga ezen kívül is, meg amúgy is elérte azt a szintet szerintem, amikor már megéli a spiritualitást, "járja az utat", nem a térképet mazsolázza, mint én....

Most hallok először például a Dharma fogalmáról, egy amerikai guru előadásában, amit a youtube-on nézek meg.
Azt mondja: a Sanatana Dharma (örök, természetes "út" - saját fordítás, bocs ha valaki jobban tudja...) létezett mindig, míg a hitrendszerek csak 2500 éve kezdtek kialakulni, és most éljük meg, hogy maguk a hitrendszerek el fognak halványulni, a spiritualitás (dharma) iránti igény erősödésével.

A fenti példa mellé egy másik, egész frissiben:
Négy mauriciuszi sráccal lakom együtt. Bár egész jó voltam földrajzból, bevallom, hogy rá kellett googliznom a helyre, hogy lássam mi is a stájsz velük, mekkora eséllyel kapok tofotububut a WC deszkáról, meg hasonló... Láttam, hogy az ország nagy része hindu, de a második a kereszténység. Oké, gondoltam, ez megmagyarázza, hogy a sok Ganésa, és Síva szobrocska mellett mit keres egy szűzmáriás szentkép, és a Bhagavad Gítá mellett a Biblia: az egyikük akkor biztos keresztény.
Kivettem én is két csomag füstölőt amikor kicuccoltam, és a szobatársam kérdezi:
- Ah, that is for "the God"? - mutat a házi oltárra, ahol kábé 8-10 istenség van fekvö, guggoló és álló sorban.
No, gondoltam, épp kapóra jön, megkérdem, ki is a keresztény köztük? Senki. Akkor hogy hogy ott a biblia?
- Ah, man, we pray to everybody - mondja nevetve.

Én is ;)

Úgy látom, nem kell feltétlenül jógázni!



Elég, ha a gondolataimat próbálom rendben tartani. A jógáról is most olvastam egy érdekes meglátást: Krsna egy csata előtt ismertette Ardzsúnával a Bhagavad Gítát, amiben kitér a jóga meditációs rendszerére is. Bár Ardzsúna egy különlegesen magas fokon álló emberi lény, amikor Krsna a jóga meditációs rendszerét taglalja, ezt elutasítja, mint számára lehetetlen feladatot. Ardzsúna fényévekkel fejlettebb volt, mint a ma élő emberiség, mégis azt mondja, hogy "no, ez nem fog menni.". Miért? Mert az elme nyugtalan. Most szabadon fordítok A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada The Perfection of Yoga c. könyvéből:
"Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy egy anyagi világban élünk, ahol az elme minden pillanatban agitációnak van kitéve. [...] Mindig azt gondoljuk, hogy amikor változtatunk a helyzetünkön, úrrá lehetünk az agitáción, és elérhető egy olyan pont, amikor teljesen megszüntethető. De az anyagi világ természete szerint ez lehetetlen. Az a dilemmánk, hogy mindig mindig megoldást keresünk a problémáinkra, de ezt az univerzumot úgy tervezték, hogy ezek a megoldások sosem válnak be."
Az én tömör meglátásom: ahelyett, hogy ászanákba tekerném magam, többet ér, ha hanyatt fekszem, hallgatom az FSOL Yage c. számát, vagy a Dead Can Dance-től a Yulungát, és "visszalátogatok" abba a világba, amit álmomban láttam, és már egyszer leírtam itt is. A világba, amit talán még meg is látunk ebben a földi életben.

Én úgy érzem, elértem a személyes mélypontomat 1-2 hónapja, és lassan kapaszkodok felfelé.
A világ pedig szintén kábé a mélypontján van, legalábbis remélem nem kell ahhoz sokkal több válság, társadalmi egyenlőtlenség, természetpusztítás és háború, hogy megforduljon. A video, amit nézek éppen, ezt úgy nevezi: "a time of Pralaya", a nagy átalakulás fázisa, amit főleg árvizek és cunamik fémjeleznek (nincs-e ez benne minden épkézláb mitológiában = kollektív tudattalanunkban is? De!) A gazdaság kifingott, a politikusokról ma már mindenki tudja, hogy hazudnak, a kulturális élet pedig egyre inkább a szenny felé tolódik el. DE, fontos tudni, hogy ez a "Pralaya", és az ezt fémjelző rémes dolgok NAGYON rövid lefutásúak! A következő pár évben meglátjuk a "Természetes Utat".
"Dharma - meaning truth and spirituality - is going to become the center of our future civilization. - mondja a videóban Sri Acharyaji - "A hagyományos rendszert át fogjuk alakítani, összhangba hozzuk Dharmával... s ami csodálatos ebben, hogy háború nélkül, térítések nélkül, nem a hagyományos vallási behatásokkal érjük el, hanem azért, mert minden ember, kultúrától, vallástól és bőrszíntől függetlenül meg akarja ismerni Istent, és önmagát. Minden ember értelmet akar adni az életének, és ezért lépünk rá a Dharma útjára. És megintcsak: itt nem hittérítésről van szó! Épp ellenkezőleg! A természet magadhoz öleléséről, az igazság felismeréséről, az igazi lényünk elfogadásáról van szó"
Amikor a vezetőinket nem multimilliárdos konszernek, hanem spirituális tanácsadók fogják befolyásolni, meg is érkeztünk. Job done an' dusted ;)

Megint egy kis sztori A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadától: úgy említette Indiát és a nyugati civilizációt, mint a béna és a vak embert:
A nyugat az erős (technológiailag fejlett) ám vak ember, India pedig tisztán lát, de nem tud mozdulni. (Ez még a hetvenes években volt) Azonban, ha a vak a vállára veszi a bénát, az pedig mondja neki, hogy merre menjenek, akkor elboldogulnak valahogy.
A Vakláma Visszatér :D :D :D Nem is tudom, honnan jött ez a név...

Ahogy a XX. század védjegye a Konfliktus (osztályharc, nemek harca, rasszizmus, stb.), és ez még bőven átnyúlik a XXI. századba, de ami jön, az ennek az ellentéte: Harmónia.
Dharma = Harmónia. és itt nem uniformizáló globalizációról beszélnek! A különbségeket nem összeolvasztani, nem eltörölni kell, hanem összhangba kell hozni, természetes
mértékben. Vannak kétkezi munkások és entellektüelek? Legyenek! Csak egyik se nyomja el a másikat! A feminizmus nagyon lassan indult, és mire jutottak vele? A nők olyan területeken akarnak bizonyítani, ahol korábban főleg férfiak tevékenykedtek. Ezzel nem is lenne semmi baj, csak éppen úgy csinálnak mindent, ahogy a férfiak, sőt, még keményebbnek is kell lenni, hogy elismerést szerezzenek egy ellenséges terepen. Azt az utat követik, amit a férfiak réges rég dagonyásra tapostak, csak éppen a rossz irányt választották. Thatcher (The Iron Lady!), Hillary Clinton, vagy Merkel szerintem semmi jint nem hozott a világba, pedig az az ami hiányzik a harmóniából. A feketék elérték, hogy ne kelljen saját buszra szállniuk, saját fodrászhoz járniuk, aztán a jazzt és bluest hipp hopp felváltotta egy másik szubkultúra, és most menő a fehéreknek is gengszterrepernek álcázni magukat. Megintcsak: az egyensúly hiányzik, mert agresszió van az elért eredmények mögött, és az agresszió sosem áll le, sosem elégszik meg. Az oroszok kiirtották az arisztokráciát, aztán az értelmiségnek a nagy részét, akik azt merték mondani, hogy de kérem Marx nem így gondolta volna... Aztán visszakapták a kapitalizmust, és milyen viszonyokat teremtettek belőle? Oligarchák uralkodnak felettük, és épp olyan könnyen elhallgattatják őket, mint az átkosban... Szerencsétlenek.

Az emberek persze mindig emberek lesznek, az "aranykorban" is...
De a lehetőség, a "felszereltség" rendelkezésre fog állni a jövőben, hogy a személyes fejlődés útjára lépjünk.


Alapvetően ehhez az első lépés, hogy minél inkább szabadok legyünk. Ez a része lehet fájdalmas lesz, most annyira NEM vagyunk szabadok, ehhez lehet tényleg kell még 1-2 lázadás, hogy a mostani vezetést lerázzuk magunkról, de nem kell hozzá globális kataklizma.
Máshol olvastam, még korábban: "Az élet alapja a szabadság, az élet célja az öröm, és az élet eredménye a fejlődés."
Szabadság nélkül nehezebb örömöt generálni, és így még nehezebb fejlődni.
Szabadok lehetünk úgy is, hogy feladunk mindent. ("Amit birtokolsz, az birtokba vesz." - Fight Club)
De ez nagyon nehéz, mert nem így nőttünk fel.
Akkor hogyan?
Nem tudom megmondani, mert amúgy is: ki vagyok én?!

De az biztosan nem árt, ha - amellett, hogy biztosítjuk a mostani lehetőségek között a megélhetésünket - a jövőnket úgy képzeljük el, hogy szabadok vagyunk.
Kezdve azzal, hogy nem hisszük el tovább a felülről adagolt hazugságokat.
Azzal, hogy megpróbálunk a saját lábunkra állni. Ami nehéz, mert épp ezt nem akarja a rendszer... Azért protestálok mostanában sokat a facebook-on Geréb Ágnes mellett, mert megjeleníti számomra a szabadsághoz fűződő viszonyunkat: az állam tiltaná az
önrendelkezést, de eközben nem tud emberhez méltó és valóban ingyenes lehetőséget szolgáltatni minden esetben, plussz megvédi azokat akik az intézmény keretein belül követnek el hibákat, és azonnal lecsap arra, aki a rendszeren kívül hibázik, akárhány "sikersztori" is van már mögötte. Szeretném tudni, hogy amikor esetleg az egészségügyi rendszerünk még jobban legatyásodik, neadjisten összeomlik, akkor mekkora érték lesz majd egy olyan tudás, amit egy otthonszülésben jártas bábaasszony képvisel? Kívánom, hogy minél hamarabb szabadlábon legyen, sőt! Tanítson!
Meg persze azzal is segítünk a Dharma terjesztésében, hogy sokat mosolygunk a másikra, tisztességesek maradunk a csalók és tolvajok világában, és megőrizzük az emberi méltóságunkat.
Polgári engedetlenség, de békésen!

Szóval, megpróbálom összerántani a mondanivalóm:
Most itt van a helyem, ez a leckém. Amit írok, magamnak is írom, ez alatt az idő alatt is legalább fókuszálom a gondolataimat, miközben a kertészkedésről olvasok könyvtári könyvet, és házilag barkácsolt szalagfűrészekről képes vagyok videókat nézegetni a youtube-on, akár 20-30 percig is :)
Mindenkinek kívánom, hogy legyen ideje és energiája a szebb jövőre gondolni, és remélem, hogy a gondolataim senkit nem sértenek, esetleg még hasznosak is lehetnek...

Csak a szépet!

Gumimaci Sztori

Volt egyszer egy közönséges maci, aki véletlenül bekapott egy gumibogyót, és hopp: felugrott a fára, a sziklára, és nagyon menő lett, mert lehozta a legszebb gyümölcsöket, és ott napozott a legmerészebb sziklakiszögelléseken, cseppet sem tartva a gravitációtól. A kis családjával rögtön lefoglalták a környék összes gumibogyó cserjéit, aztán elhitették minden más macival, hogy nekik is kell ez a cucc, hát nem vidámabb az élet ugrándozva?
De.
Hamarosan a fél erdő nem állt másból, mint gumibogyót termő bokrokból, és a szirupot már messzire exportálták, ahol még volt olyan gyümölcs, amiért érdemes ugrálni. Az eredeti gumimacik már rég nem ugráltak, csak tespedtek és számolták a lóvét. Sajnos sok helyen a talaj és a klíma olyannak bizonyult, hogy nem termett meg rajta a bogyó, de ez ekkor még cseppet sem izgatta őket.
Annál jobb, legalább értékes marad!
Még jobban örültek, amikor a marketingstratégáik kidolgozták a tervet, hogy Gumibogyó nélkül nem is élet az élet, és a szirupot pusztán azért is itták, mert állítólag jót tesz az emésztésnek (valami áltudományos barát-baktérium van benne), és miért is cammogjunk el a folyó mentén a gázlóig, amikor egy liter sziruppal át is ugorhatunk a túlsó partra?! Vagy csak jobban nézel ki pattogva, mint cammogva, ezt fülbemászó zene és modell-alkatú macik közreműködésével mutatták be a tévében, miközben tudományos müsorokban ecsetelték a cammogó járás okozta medvetalp gerincet károsító hatásait.

Közben persze betegebbek lettek tőle, de azt hitték ez valami mástól van, és pár generáció alkatt már súlyos gumibogyó-függőség alakult ki: már napi több litert ittak belőle.
A bokrok mellesleg kiszárították a talajt, és nem győzték öntözni az ültetvényeket, amik le is égtek időről időre. A Bölcsek Tanácsa azt mondta, nem baj, új technikákkal távoli földeken is megtermelhetik, csak éppen függőkertekben, és a tengeren túl.
Hurrá! Ott úgyis csak nyulak laknak, azoknak elég a sok munkáért cserébe pár csepp szirup, boldogan fognak ugrándozni majd a függőkertekben, és mi meg zsibbadhatunk tovább itthon...
Aztán még jött az is, hogy a gumibogyó-szpóra baktérium annyit mutálódott, hogy nem győztek permetezni, vagy génekkel bűvészkedni, és a hazai földeken már abszolút lehetetlen volt a termesztés. Nem maradt ott más, csak pár dagadt gumimaci, akiknek sokáig az se tűnt fel, hogy egy nemzedék alatt a szirup (made in Rabbit Islands) ára tízszeresére nőtt.

Valójában a szirup előállítása egyes esetekben már drágább volt, mint amennyiért el tudták adni, de még mindig betegre kereshették magukat azokon a terápiás szereken, amiket a mellékhatások kezelésére fejlesztettek ki, illetve azokon a hiteleken, amiket arra találtak ki, ha esetleg nem tudja valaki megvenni a havi adagját.
Egyes macik megtagadták a szirup fogyasztását, és nagy üggyel-bajjal megpróbáltak újra málnát termeszteni a legyakott földön. (Merthogy ahhoz még ugrálni se kellene, leülsz a bokor mellé és szemezgetsz...)
Először kevesen voltak, és a többiek kiröhögték őket.
Amikor többen lettek, üldözni kezdték őket.
Eközben 1-2 nyúl törzsfőnök is fellázadt, hát oda is csapatokat kellett küldeni, extra-sziruppal megizmosított medveseregeket, merthogy ekkorra egy átlag gumimacinak se esze, se fizikuma nem lett volna ahhoz, hogy akár egy mezei nyúllal birokra merjen kelni.
Persze megnyerték a csatáikat, de ehhez is egyre több dzsúzra volt szükség, és ez olyan mértékben vitte fel az árakat, hogy az egyszerűbb mackók, akik nem voltak tagjai sem a Bölcsek Tanácsának, sem a Hadseregnek, sem a Marketing Agytrösztnek, vagy nem voltak top menedzserei azoknak a kereskedelmi hálózatoknak, amik a nyulak szigeteiről importálták a szörpöt, nos, ők már alig-alig jutottak minőségi termékhez.
De eddigre már beépült a köztudatba, hogy egy dolog fontos a világon, és az csakis a gumibogyó szirup, így nagyon boldogtalanok lettek.

Ez egy befejezetlen mese, mert ki tudja, lehet a cammogós macik, akik nem átallanak szúrós málnabokrokkal bíbelődni, már nem is tűnnek olyan nevetségesnek, és lehet, hogy annál szimpatikusabbak, minél jobban üldözi őket a jólétben elkorcsosult medve-mágnás-miskák hiper-sziruppal-pumpált rendfenntartó manccsa, és amikor a "századik maci" is nemet mond a röhejes ugrabugrálásnak, akkor egy pillanat alatt helyreáll a rend, és hogy még a nyulak is sokkal jobban járnak, az hótziher!!!

Inspiráció:
Collapse (2009), dokumentumfilm

A cím ellenére NEM feltétlen borongós, és viágvégés film!
Michael Ruppert persze a rossz hírekkel indít. Elmondja, hogy amikor azzal etetnek, hogy új olajlelőhelyeket fedeznek fel, az csupán azt jelenti, hogy kurvára költséges módon kitermelhető forrásokat találtak. A tiszta energia is mivel kezdődik, ha nem azzal, hogy turbinákat, elosztóhálózatot, stb. kell kiépíteni, és mivel még mindig nincs elég tiszta energia, hát ezeket is a szokásos módon gyártják le, aztán a szokásos módon tartják karban... Aztán még sok mindent, amit asszem Al Gore is kihagyott a Kellemetlen Igazságból, a Zeitgeist legújabb fejezete pedig egészen gyermetegnek tűnik a hiper-szuper körgyűrűs technovárosával, ahol mindent megoldanak a robotok, csak hogy nekünk ne kelljen dolgozni. A robotok, és az erőművek persze mind tiszta energiával mennek, és persze ha minden ingyen van, akkor majd nem kell a pénz sem.
Aham. Szép ez, mint az illusztrációk a jehovás bibliában, de kábé annyira komolyan is tudom venni...

DE, a lényeg nem is ez, mert ezzel most nem tudunk sokan mit kezdeni. Attól nem lesz jobb kedvem, ha tudom, hogy kurvára mindegy lenne az is, ha mindenki szelektíven gyüjtené a hulladékot, és minden villanykörtét kicserélnénk. Nem mindegy, mert a szándékkal együtt megszületik a tettvágy is, de fizikailag, matematikailag ez csak 1 fing a szélviharban...
Az alternatív energiaforrások is csak akkor jók, ha helyben használjuk fel. A szállítás nem csak akkor költséges, ha egy vagon banánt mozgatnak (itt a piacon van, hogy egy tucatot kapok 1 Euróért !!!), hanem - és erre én se sokat gondoltam még - az elektromosságot is "szállítják" ám, nem csak úgy csiribú-csiribá felkapcsolom a villanyt a takarékos izzómmal, és Al Gore bácsi máris simogatja a buksimat, milyen zöld vagyok, mert az elektromos áram nem olaj. Ja, és az ezer meg ezer kilométernyi felsővezetéket, és az azokat tartó vasoszlopokat is biztos napelemmel működő gyárakban dobják össze, és hidrogénüzemű kamionokkal szállítják a rendeltetési helyükre...
Amit még elmond, és NEM RIOGAT, az a következő:
Ami jön (2012 említése nélkül), az egy szükségszerű paradigmaváltás.
A dínókat felváltották az emlősök, az olajtól függő embert felváltja az, aki képes lesz mindent megteremteni olaj nélkül.
Az olaj és a dollár kábé ugyanaz, a dollár meg a fegyver kábé ugyanaz. A háború voltaképpen a politika folytatása, egy másik szinten, a politika pedig voltaképpen a gazdaság folytatása (csökevénye, nyúlványa) egy másik szinten.
Akármelyik végéről tekerjük fel a palacsintát, jó lesz!

Vannak akik bunkereket építenek, és konzervekkel, meg persze fegyverekkel készülnek a krízisre.
NE TEDD!!!
Ezt mondja Ruppert is.
Oké, készülj fel alapszinten. Például olvass hasznos dolgokat a növényekről, és a természetes gyógymódokról, sose árt. De mindenek előtt:
ISMERD MEG A KÖRNYEZETED!

A jövő a lokalitásban van!
Tekerj bele a Collapse-be az 57. percig, ha rögtön nem is nézed meg, vagy elég volt a sok-sok "doom & gloom" ízű dumából, és ott a jó példa a rossz ellenében (Kuba és Észak Korea) Milyen az, amikor elvágnak az olajtól (ami a mezőgazdaságot is "viszi" ám, nem csak fűtünk vele!): a kubaiak alkalmazkodtak, és jobban ettek, mint előtte, a koreaiak meg tömegesen éhenhaltak.

Nem sokat tudok most Görögországról, sajnálom is, hogy ugyanazt a szart lehet olvasni mindenhol, és nem találok most olyan írást, ami arról szólna, milyen jól meglennének EU nélkül, csóringer Drachmával, amit alig használnának, mert kecskesajtot cserélgetnének olivaolajra és narancsra, és mivel jó a klíma, sok energiát sem kellene használni...
Nem tudom biztosra, de van egy olyan érzésem, hogy ha valami ilyesmi bekövetkezne, AZ baszna oda Brüsszelnek, mert valaki jó példával járna elöl. Nem lehet, hogy a görögöknek kábé annyira kell a hitel, mint a manhattani indiánoknak az üveggyöngy? Nem inkább az EU-nak kell ez az alku, mert mindenáron fenn akarják tartani a látszatot, hogy rajtuk kívül nincs élet?
Milyen lenne, ha azt mondanák az országok, játszunk ezer napig "bújócskát"? 1000 napig számolunk, addig lapul mindenki a helyén, mozdulatlanul várunk, nem utazunk, nem kereskedünk, esszük-isszuk ami van, fűtünk, amivel tudunk.
AAA rating mennyit számítana pl. Luxemburgban vagy Lichtensteinben? Tilos lenne aranyat, gyémántot vagy jövőbeni ígéreteket, szerződéseket lisztre és olajra cserélni. Nem halnának kábé éhen?
Most ne értsetek félre, nem akarom, hogy törpeállamok naiv és ártatlan lakói éhenhaljanak, de milyen abszurd már, hogy a görögök nem jutnak egyről a kettőre, miközben még mindig vannak olyan "országok", amik főleg abból élnek, hogy nem árulják el a nagy cégek piszkosabb pénzügyeit, és kevesebb adót szednek? Az a kurva adó nem arra lenne, hogy a kölyköm iskolatejet kapjon, vagy elszállítsák a szemetet a lakótelepről? Nem, mert akik ezt az adót a saját országukban megfizetnék, inkább bejegyzik magukat egy ilyen kis államocskában, és ott nyernek pár millát azon a pár százalékon, és közben az ottani tisztes polgárok (vélhetően könyvelők, ügyvédek, és bankárok) meg kétévente le tudják cserélni a sportkocsijukat, és egész falvakat tudnának felvásárolni Romániában vagy Bulgáriában.
No gyerekek, ENNEK asszem kezdünk a végére érni, EZ a Collapse egyik léc-rezgető frekvenciája.
Ez egy torz társadalom, egy dinoszaurusz.
Ehelyett mit ajánl Ruppert?
Hozz létre KÖZÖSSÉGET!


A jövő nem olyan, mint a Mad Max, Waterworld, vagy a Book of Eli, ahol magányos harcosok átküzdik magukat a sivatagon vagy a tengeren. A kis "törzsekben", küzdelem nélkül, helyben, dalolva meg lehet majd élni, csak HINNI KELL EBBEN!!!

A cím nem az emberiség, csupán az iparra épített civilizáció összeomlására vonatkozik.
Az élet csak most kezdődik!
Ha Ruppert arra számítana, hogy világégés lesz, vajon fontosnak tartaná, hogy milyen a kertjében a talaj minősége?
Igaz, azt mondja, hogy súlyos lesz az átalakulás, de kinek?
Csak annak, aki olyan mértékben hozzá van szokva, bele van kényelmesedve az olaj-dollár-alapú, NATO fegyverekkel gondosan őrzött világba, hogy nem tudna váltani.
Ahogy én a legtöbbeteket ismerem, NEM LESZ GOND ;)

Pár klikk, hogy legyen mire koncentrálni az NWO és a WWIII helyett:
klasszikus angol körház
"hobbitház"
fenntartható fakitermelés - kommunázás
magyar szupervályog
A jövő farmja
STB.


Február 22-én tízmilliószoros teremtő nap van!!!!
Csak a szépet!

'Tis

Vannak dolgok, amik nem változtak. Például az Adidas hoodie mackó még mindig az általános viselet a North Side-on.
De vannak nagy változások is:
Egy „kurwa” sem ütötte meg még a fülem.
A netcaféban gyakran egyedül vagyok az afrikaival, aki bérli a helyet. A gépek felét már ki is vették, de 5-6 éve a full arzenál mellett is alig lehetett néha helyet találni. Persze azóta sokkal könnyebb a UPC-t beköttetni, de a lényeg inkább abban van, hogy jópár hostel is bezárt azóta. Az is ahol elkezdtem szépreményű karrieremet 2005-ben.
Az egyik belvárosi pub is bezárt, ahol néha jártunk, és egyszer azért nem akartak beengedni, mert old school Adidas cipő volt rajtam, máskor meg azért nem akartak visszaengedni (tavasszal, pólóban), mert kivittem a söröm a cigi mellé.
Másik, ami nagyon szomorú: A McConnell’s nem elég, hogy becsődölt, de a régi épületet nem tudták eladni, és miután 1-2 junkie befészkelte magát, magas vastáblákkal barikádozták el, most pedig épp a környéken dolgozó melósok toi-toi budija van beinstallálva a szebb napokat látott recepció elé :( (Mindez a Hilton közvetlen szomszédságában!)
A FAS-ban is tolongtak annak idején, most 10 perc alatt sorra kerültem, de effektíve csak abban tudtak segíteni, hogy átnézték a cv-m, megmondták hogy írjam újra, és naponta 10 darabot ingyen fénymásolnak. (Ez nem rossz, mert a netcafékban 25 cent 1 oldal nyomtatás.)
A legtöbb helyen már el se veszik a cv-t. A CineWorld-ben vagy a Mekiben azt mondták, csak online lehet jelentkezni. A moziban volt 3 üresedés Londonban, a Mekiben Dublinhoz legközelebb 1 üresedés, Brayben...
A belárosi Lidl, ami egykor hemzsegett a kelet-európai garnitúrától, most kábé fél gőzzel megy, az egyik Tesco-ban pedig azt mondta a góré, hogy egy éve nincs náluk új ember, és nem a katolikus hetilapra gondolt ;)
Persze ezzel egy időben azért láttam nagy szatyorral embereket a Henry Streeten, és a kisebb hazai láncoknál (Supervalu, Centra, Superquin) kábé ugyanaz a forgalom, szóval aki tud vásárolni, az fog is, de nem az idegen áruházakba tolják a zsetont. Akinek füle van, hallja meg!
A Dundrum Shopping Center még elég mozgalmasnak tünik, de ott meg kialakult a kasztrendszer, ahol se a tapasztalat, se a nyelvtudás nem ér sokat. A Frango’s, a Rainbow Ice, a Yo Sushi kb. 70-80%-ban magyar, de már legszívesebben némának tettetik magukat, ha cv-nek látszó tárgy van a kezedben. A takarítók bezzeg litván-lengyel-román kombó, és mivel egy részük még mindig nem tanult meg angolul, mi értelme lenni felvenni egy magyart?
A divat-, ékszer-, parfüm-, és cipőboltok nekem élből kiesnek, aki látott mostanában élőben, az asszem tudja miért. Csoda, hogy a biztonsági őr nem teper a földre egy amerikai focis tackle-lel, amikor csak megközelítek egy ilyen egységet!

Kimentem Swords-ba, de okosan előbb megvettem az Angela’s Ashes folytatását, a ’Tis-t, mert a Dublin Bus csak egyre szarabb: semmi menetrend-tartás, és amúgy is vagy 45 perc az út. A FlexSource Recruitment kitöltetett velem 1 csomó IQ tesztet, hogy lássák, alkalmas lennék-e arra, hogy raklapokat navigáljak egy mínusz 18 fokos hangárban. Aztán még aznap este felhívtak, hogy lenne 1 beugrós, deli counter meló, de mivel nincs autóm, ezt sem kaptam meg, mert dublin északi végén van, és néha csak 2 órát adnak, hogy telefon után munkára jelentkezz!
Autó nélkül itt annyira se vagy ember, mint otthon.

Nohát, ennek ellenére most kinéz egy mosodás meló a Four Seasons-ben.
Első a szokásos HR-es pofavizit:
- Can you give me five words that would describe your characteristics?
- Well, reliable, adaptive, persistant, ...hmmm...trusthworthy...
- One more.
- Sexy?
- Hmmm. – looking at cv – we have your number here, right?
- Bet you do, Hun’
Nem pont így ment, persze :)
Másnapra behívtak, és már a mosoda főnökével, meg a HK fönökével beszéltem egyszerre, egész technikai dolgokról, aztám meg még egy öltönyös csávóval is, aki a végén óvatosan megkérdezte, hogy vágatnék-e egy picit a hajamból?
No, ez szerintem már egyenes beszéd, nem igaz? Ha lenne egy másik komoly esélyes, nem lenne egyszerübb csak odafirkantani egy széljegyzetet, hogy:
Shabby sod, shake him off!

Közben elkezdtem albi ügyben is kutatni, és elsőre kaptam is egy kisebb sokkot, amikor a Seville Place-en (klasszikus North Central gettó) néztem egy szobát, ahol brazilok és olaszok laknak. Az már eleve idegesített, hogy a szőnyeges lépcsőn nem kellett levenni a cipőt, de hogy a szobában se, azon a kb. 2 m2-es szőnyegfolton, amit a két ágy kihagyott, az már nagyon nem tetszett. A konyhában meg lepattant linó, és olyan mikró, aminél jobbat lehetne menteni egy pesti lomtalanításkor, a sarokban három félig tömött kukászsák, nyitva, de az olasz pizzaséf vígan gyúrja a tésztát a pulton... No, ebből már kinőttem, és meg se vártam, hogy a fürdőt is láthassam, ami nem véletlenül volt foglalt, hiszen hatan lettünk volna rá, aminek a nagy része diák, akik csak otthon lógnak és tekerik a dzsót...
Ehhez képest az a szoba, amit egy mauritiuszi sráccal osztok meg, illetve a lakást még három másik mauritiuszival, az maga a patyolat. A szoba itt is minimál, meg se lehet mozdulni, de a 4 lakótársból ketten vendéglátósok, bent kajálnak, és így csak hárman fogunk főzni. Mindenki tök jól beszél angolul, évek óta itt élnek, és dolgoznak, és más nagyon nem is érdekli őket. Nice!
Ja, és külön tetszik, hogy van 1 szentély-sarok, tele kis hindu szobrokkal, és 1 olajmécsessel.

Azóta:
Reggel épp csak leültem egy teával, hogy azon gondolkozzak, mi is legyen a napi program, amikor csörög a telefon, és a City Post (legújabb kis privát postai szolgáltató) hív, tudok-e ma meg holnap kézbesíteni? Hát persze, adjatok egy címet, 45-50 perc és ott is vagyok. Autó vagy bringa? Utóbbi. Ok, van-e saját? Van. Perfect.
Térképem persze nincs, amit meg a Dublin Bus ad ingyen, azon nincsenek kilistázva az utcák, így beruházok 6.99-et egy lapozós belváros-térképre, aztán mégsem találom a pontos címet, már eleve, ahol jelentkezni kellene. Hívom őket, épp az se tudja, aki felveszi, de mondja, maradjak ott ahol vagyok (200 méterre voltam), aztán kijön értem egy csaj, és megmutatja a helyet. Semmi cégtábla, és a 179-es szám az utca túloldaláról nem látszik, hát ez volt a baj, no problem, én se vettem volna észre, mondja nekem. Okés, gondolom, ez azért nem olyan jó előjel a nap további részére nézve, de: ne ess pánikba!
A csajnak viszont nincs kulcsa – most költöztek csak oda, így csak azért még a főnöknek is oda kell jönni, hogy felvegyem a cuccot. Pont ma olyan igazi tépős szél van, áldom az eszem, hogy melegítőt vettem a nadrág alá, de még így is elkérem a piros postás dzekit a csajtól 10-15 perc után, és már a talpam is fázik bakancsban és két zoknival, ő meg ott áll sapka nélkül, balettcipőben, és én toporgok, nem ő...
Végre megjön a boss, a nő meg kiszortírozza nekem szépen a D2 utcáit, a térképen megnézem mi lesz a logikus sorrend, és 11-kor nekivágok.
Délre már kimelegszem, de megy a szórás is, és boldogan tartok egy kis ebédszünetet, eszem egy kis junk-ot a Grafton St. Sarkán.
Vannak nehezen megtalálható címek, mivel itt elég esetleges a számozás, és az is váltakozik, hogy van olya utca, ami a nekem ismerős páros-páratlan leosztásban megy, de van ami folytonosan, mintha egy tér lenne, és a 180-al szemben a 44 van. Meg ezt még megszaggatják a Court-ok, Hall-ok, és rokonaik. én is most a Stewart Hall, Parnell Str. Alatt lakom, ami igazából egy lépcsőház, a Parnell streeten, de véletlenül sincs kiírva semmilyen szám, szóval az itt lakókon kívül talán csak a tapasztalt postás és taxis találná meg elsőre...
Ennek ellenére mindent levadászok, repkednek a mosolyok a recepciós nőkkel:
- Have a lovely day.
- And you.
és már háromra otthon is vagyok, zuhanyzok, lefekszem olvasni picit (döbbenetes a hasonlóság köztem és Frank McCourt között!). Felnyitok egy borítékot, amit nem találtam meg sehogy sem, és örülök, mert úgyis csak junk-mail volt. Mivel időközben kiderítettem, hogy a Four Seasons meló tutira MEGVAN, de lehet csak jövő héten kezdhetek, így holnap is mehetek kézbesíteni, de már nincs kedvem visszavinni a dzsekit meg a táskát, inkább írok egy SMS-t négy előtt nem sokkal, hogy mennék holnap is, és addig maradhat-e nálam?
Persze.
és még a Julian is hívott, volna-e kedvem jövő héten dolgozni neki, de azok az idők már elmúltak felettem, amikor a dögnehéz szőnyegtisztítót is fel tudtam vinni egy szük lépcsőn, szóval erre már nemet kellett mondanom.
Szóval ez van: vissza a szokásos kerékvágásba.
Is it worth it?
'Tis.

Szép remények

NEM akkor írtam ezt, amikor tízmilliószoros nap volt, 2011.11.17-én.
Akkor még estére sem fáradt el az a jó érzés, ami a Fenyőgyöngye felett mászkálva megmozdult bennem, de leírni nem voltam képes, és most sem tudnám. Aztán megint írogattam, írogattam, adagoltam a szokásos és az új hozzávalókat, és lett belőle egy nagy fazék ragu.
Ami a bizonyos napon történt nem először fordult elő, de nem is sűrűn. (Mostanában nagyon ritkán.) Olyan ez, mint egy szűznemzés: meglátogat egy érzés, és belém fészkel, belém gyökerezik, aztán olyan gyorsan fejlődik, hogy már érzem azt is, hogy forgolódik és rúg. A magja bennem van mindig, csak általában nem veszem észre. Egy ilyen tízmilliószoros napon, a természetben sétálva keresem, tudatosan, prekoncepciók nélkül nélkül, és hoppá: ott van!

Ez volt a második, hogy "megtartottam" egyáltalán egy tízmilliószoros napot, szerintem kábé 2009-ig még soha nem is hallottam ilyesmiről.
Pedig isten tudja, jobb lenne, ha legalább ezen a napon mindenki picit is több figyelmet fordítana magára és a világra. És voltaképpen ez nem is két külön dolog: magam, és a világ. Ha igazán magamba mélyedek, a világot teremtem (folyamatában), amiben létezem (pontszerűen).


Tulajdonképpen, a csak-a-szépet-elve alapján erről akartam csak írni, de aztán fontosnak találtam azt is, hogy a csúnya oldalt is magyarázzam. (Mert hát Okoska vagyok, Aprajafalvából, és nehéz lenyúzni a kék bőrt.)

Keretbe foglalom: tízmilliószoros teremtő nap - mostani világ - jövőbeni világ (lehetősége).

"Saját világom egyetlen gondolkodója én vagyok." (Balogh Béla.)

Szép lenne, ha menne... Az én világom viszont függ mások gondolataitól is, mert az Ő gondolataik olyan erősek voltak, és azok most is, hogy olyan díszletet teremtettek, amiben az inspirációm, a saját ihletem meggyengült, esetenként épp rückwerzet vett.

A világ egy természetes díszlet. A hinduk Mája Fátylaként említik. A Mátrix rémlik, ugye? A díszlet nem lehet tökéletes, mert nem fogadják be, ezért olyan amilyen: nincs értelme az olyan mezei filózgatásnak, hogy ha van Isten, mi ez a sok rosszalkodás a világon?! Minden rosszban van valami jó, illetve kissé ezoterikusabban: "Ami fent, az lent." (Tabula Smaragdina)

Az utóbbi pár száz év alatt körénk épített díszlet viszont már nem természetes, nem egy könnyű fátyol, hanem egy kurvára áthatolhatatlannak látszó betonfal. Persze van, ami átmegy a betonon is, pl. a radar, vagy rádióhullám, dehát én nem vagyok egy Superman, nem látok át a falon.
Szégyen, irigység, agresszió.
Csak három érzelem, három kellék, három adalék, amit a betonkeverőbe lapátoltak.
Hat rám?
Persze.
Hol jobban, hol kevésbé.

Például a belvárosban, ahol az utcára kilépve kutyaszar, okádék, és húgyfoltok között lépkedek a járdán; a bringások és az autósok között pedig egyes helyzetekben a kölcsönös megvetés a legkisebb közös nevező, hát uram bocsá, a fenti keverék elönt, és megköt.. Irigyen gondolok azokra, akiknek nem kell itt élniük, egyben biztos vagyok benne, hogy a vagyon egy részét nem tisztességesen szerezték, ezért utálom is őket, de aztán persze elszégyellem magam, mert hát én írom oda minden e-mail végére: csak a szépet?!
Zavar, és tehetetlen düh.
Nem vagyok szent.
Talán mert erre születni kell, vagy erre kiválasztanak? Nem lesz minden Saulból egy pillanat alatt Szent Pál a damaszkuszi úton, igaz?

De követnék egy szentet, ha felismerném? Hát persze!

Amikor járt közöttünk egy Buddha, egy Jézus, vagy egy Hermes Trismegistos, akkor könnyű volt hinni. Gyakorlatilag ilyen helyzetekben elég nehéz lehet nem hinni. Most őszintén: milyen választása volt Mózesnek, amikor egy égő csipkebokor beszélt hozzá? (Kiköpni a bélyeget, mi? :)

Mostanra a csodák ideje vagy lejárt, vagy szándékosan csendben vannak a csodatévők. Nem baj? Nem lenne baj, ha a sokat hangoztatott szabad akaratunk megmaradt volna. Aszerint én hihetek akár a hétfejű sárkányban, vagy ahogy egy régi haver mondja; csatlakozhatok a köldökimádók szektájához, és kerek lehet a világ a számomra minden csoda nélkül. Eldönthetem ugyan, hogy ateista vagyok, keresztény, vagy okkultista, és alapjában véve senkit nem befolyásol a döntésem, ez többé-kevésbé így is van. Milyen szabadok is vagyunk, hurrá!
De van egy intézményesített vallás: a Pénzimádat.
No ez az, ami bassza a csőrömet, mert ezt nem kerüli ki se a zsidó, se a muszlim, se a köldökimádó, alapvetően: SENKI. Miért? Mert így tervezték. A gazdagok imádják a pénzt, a szegényeket meg rákényszerítik, hogy próbálják őket utánozni, de ugyanakkor persze gondosan vigyáznak arra, hogy ez 100-ból csak egynek sikerüljön. Ezt a vallást nem akarom egyetlen alapító atyához kötni, még ha az a bizonyos Mayer Amschel Bauer 1760-as névváltoztatásakor már rendelkezett is azzal a vízióval, ami aztán meghatározta először Nyugat Európa, majd az egész keresztény világ, és a második világháború után az egész világ sorsát. Kézenfekvő lenne, de nem adok neki annyi kreditet, hogy egyedül találta ki a majombiztos rendszert, ami szorgalmas munkával, kapcsolati hálók kiépítésével mostanra beőtte a világot.
Ez a bizonyos Bauer egy birodalmak mögötti birodalmat épített, szigorú családi kódexet hagyva 6 fiára, és 5 lányára. A lényege a terjeszkedés, totális kontroll elérése, de következetesen a színfalak mögött lapítva, és persze fokozatosan, nagyon türelmesen. Ha egy békát meg akarunk főzni, és beledobjuk az 50 fokos vízbe, akkor kiugrik. Ha a húsz fokos vizet lassan melegítjük, tök jól érzi magát, és addig ott csücsül, amíg meg nem döglik.
A Földön most cirka 7 milliárd béka alatt melegítik az edényt.

Montecuccoli már kábé előtte száz évvel megmondta a tutit:
"A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz."
A Rothschildek (korábbi Bauerek) ezt aztán igencsak komolyan vették. Sőt! Meg is fordították. A pénzcsináláshoz három dolog kell: háború, háború és háború... Oké, helyesbítek: a könnyű, és gyors pénzcsináláshoz kell a háború.
Bennem egy cseppnyi antiszemitizmus nincs, amikor ilyen nevekkel dobálózok, mint a Rothschild. Nem-nem! Ez csak mezei antiglobalizmus. Megmondom őszintén, mivel gyerekkoromból rémlik, hogy "nem vagyunk mi rócsildok", de soha egy töriórán, tv-híradóban vagy újságban nem találkoztam ilyen nevű befolyásos emberrel, vagy valós milliomossal, nagyon sokáig az hittem, ez csak egy kamu név... Azt sejtettem, hogy ez egy zsidó név, de az még önmagában véve semmit nem jelent. Vagy mégis, csak pont fordítva? -> Az igazi, tórát ismerő, pajeszos zsidók is megtagadják őket, és méltatlannak tartják a viselkedésüket. Az igazi zsidók inkább csókolgatják az iráni elnököt, mint az izraelit, ez nekem mond valamit...

NWO - erről se hallottam még korábban. Igaz? Mivel fentebb említettem, hogy a saját világom bennem van igazán, hát emiatt sajnos úgy látom, nagyon sok igazság lehet benne. Ahogy történnek a dolgok, számomra igazol a sok kesze-kusza összeesküvés-elméletből legalább egy párat. Azért figyelem ezeket, mert alapvetően gyanakodónak születtem? Vagy mert lusta vagyok felgyűrni az ingujjat, és beállni a sorba? (Work - Buy - Consume - Die) Azt akarom, hogy bukjon meg minden, legyen káosz, csak mert nem nőttem ki a tinédzserkoromat?
Nincs jobb dolgom, bassza meg?!

Dehogynem, van. Majd elmondom a végén.
Most maradjunk a falra festett ördögnél: ott figyel, láthatja mindenki.
Rám ugrik? Háááát... no ez nem olyan biztos.
Hányan gondoltuk a nyolcvanas évek végén (főleg katolikus neveltetésben részesülők), hogy az AIDS majd megleckézteti a dekadens nyugati társadalmat, és annyi a jó benne, hogy kezdünk amúgy is sokan lenni? Féltünk még a balatoni szúnyogcsípéstől is, mert esetleg perverz német turisták lehetnek éccesek is, a szúnyog meg - gonosz természetéből adódóan - majd jól beolt minket?
Az 1991-es népszámlálás szerint Nigériában 88,9 millióan éltek, ami több, mint 40%-kal növekedett az ezt követő tíz évben. Pedig volt ott mindenféle ritkító tényező, nem csak az AIDS, nem igaz?
Hányan hiszik el ma is, hogy az ózonpajzsnak reszeltek, és bőrrákot kapunk 11 és délután három között?
Hány útmunkás hal meg vajon bőrrákban azóta? Igen, azokról a melósokról beszélek, akik reggeltől estig félmeztelenül öntik a szurkot. Szarnak ők a bőrrákra, nem igaz?
Más: 9/11 után Bush beleszart a ventilátorba, és háborút hirdetett a terror ellen!!! Hány amerikai halt meg azóta terrortámadásban, és hányan autóbalesetben? Vagy mekis kaja okozta keringési/emésztési zavarokban, vagy csak olyan balesetben, ahol a fegyver már eleve otthon volt? A terror elleni háború nagyon frappánsan hangzik, benne van a félelem is, meg hogy igazunk van, és jót teszünk...

Aztán mire jó ez az egész?
Parasztvakítás, hogy legyen mire figyelned, amíg felhúzzák a falat.
Hogy mi lesz ebből az orwelli vízióból, azt nehéz megjósolni. Angliában idén volt egy pár zavargás, és bár ott a legtöbb az egy főre jutó CCTV kamerák száma, sokra nem mentek vele a rendőrök. A hitelkártyás vásárlásokat elemzik az USA-ban, és levonják a konzekvenciákat. Biztos van egy olyan együttállás, ami alapján rendes megfigyelés alá is helyeznek, nem kell ehhez se nagy képzelőerő. A kézfejbe ültethető mikrochipet úgy próbálják rádbeszélni, hogy milyen jó lesz, ha majd a mentős leolvassa a vércsoportodat, amikor összeesel az utcán! (Ja, közben egyre kevesebbet fedez a klasszikus társadalombiztosítás...) Vagy, mivel a gyerek aztán mindent megvetet veled úgyis, pl. olyan videojátékokat is fejlesztenek, amiket sokkal életszerűbben és gördülékenyebben tudsz játszani, ha a chipes kezedre csatlakoztatod...
Először mindenkit meg akarnak számolni, és tudni akarnak rólunk.
Olyan drasztikus lenne, ha azonnal gulágba küldenének, ha megnézed a Zeitgeist videót, nem?
Akkor a béka kiugrana a vízből ;)
De ettől függetlenül már épülnek a táborok.

Szóval ennyit az ördögről.
"Festik" nekünk, egyre színesebbre, egyre élethűbbre. És nem kínálnak más alternatívát, mint hogy: gyere csak az óvó szárnyaink alá, majd nem lesz semmi bajod! Hogy fel kellene adni valamit ezért? A szabadságod? Nohát, hiszen SZABAD VAGY! A Te döntésed! Nem akarsz kamerákat? Okés, de hogy kapjuk el akkor a fickót aki megkéselte a lányod a diszkóból hazafelé jövet?
Hogy inkább vidékre mész, és a lányod otthon marad este? Te! Hány híradóban nyomtuk már be milyen siralmas az élet vidéken?! Tiszta harmadik világ! Viskók és disznószar! Nem teccik jobban a Való Világ Villa? No, ugye?! De a Te döntésed, ne feledd!
Te mégis kiköltöztél?
Miből is élsz? Aha, szóval azt eladod...hmmm...permetezési napló? Ne hülyíts minket, hogy bio! Azt hogy bizonyítod? És a számlák? Adózol te rendesen? Hogyhogy mire? Hát nem jár a gyerek óvodába? Hogy a nagyi vigyáz rá? És az ő nyugdíját ki fizeti? Ja, még nem is nyugdíjas? No, jól van, paraszt, jól van! Most megúsztad. De nehogy azt hidd, hogy nem figyelünk!
Work - Buy - Consume - Die = dolgozz! vásárolj! fogyassz! halj meg!
Nohát, tetszik ez az ördög, kérem?

Akkor a jó hír!

Azt nem mondja senki se, hogy ez mindig oda lesz festve! Sőt!
Picit füleljünk csak! Épp azt mondják, hogy 2012 környékén (amikor a legnagyobb büdös patást, a végső pusztulást is felskiccelték már) meg fog változni a dolog.
Én ebben hiszek.
Nem rég hallottam szülővárosomról, Kazincbarcikáról, hogy szellemváros lett. Nincs senki a szép sétáló utcán, mert otthon lapulnak. Aztán Pesten is láttam, hogy alig van autó az utakon. Az emberek NEM a kaszát egyenesítik, ha tele a tökük, csak otthon maradnak. Ha otthon maradnak, tévéznek, vagy neteznek, esetleg (csak suttogva merem leírni) olvasnak. Az még belefér. Békésen keseregnek,... vagy? Vagy esetleg ők is "megkapják az infót" valahonnan: nem lehet ezt így továbbvinni!
És akkor, mit tegyünk?
Semmit!
Nohát?
TENNI nem kell sokat az elején. Csak gonndolni kell egy jobb megoldásra.
Rá kell hangolódni.
Amikor a „századik majom” is mossa már a batátát, akkor egyszerre minden majom mosni fogja, attól függetlenül, hogy látott-e már valaha másik majmot krumplit mosni!
ÉS EZ A LÉNYEG!


Szóval visszakanyarodok:
Van jobb dolgom is, mint hogy a III. világháborún, vagy a New World Order-en, vagy a Rothchild-ok tevékenységén agyaljak. Ezek helyett meg kellene fogadni saját tanácsom: csak a szépet! Ha nem látom magam körül, akkor legalább arra a képességre szert kell tennem, hogy a szememet behunyva lássam.
Ez az egyik, amin dolgoznom kell.
Sok a rémálmom a lehetséges kimenetelekről, de tisztán emlékszem arra az álomra is, amikor a jó alternatívába láttam bele.


Mindezek lehetőségek.
De egyre jelentőségteljesebbek, és egyre inkább erősödik bennünk a képesség, hogy a gondolatainkkal megteremtsünk bármit, legyen az a félelemből születő háborús forgatókönyv, vagy a nyugalomböl eredő szép jövő.

De mi kell a nyugalomhoz? Mi kell ahhoz, hogy ne a sok szaron pörögjön az agyam este, elalvás előtt? Ne gondoljak a hitelre, vagy arra, mennyi pénzt basztam el az elmúlt 1 évben? Hát, a helyzet az, hogy a világot egyelőre még el kell fogadni olyannak, amilyen: anyagi világ ez, merev szabályokkal.
és ez az, amit kértem az erdőben, 2011.11.17-én:
Addig is, amíg nem jön egy új próféta,
Amíg nem kapcsol be a 100. majom effekt,
Amíg nem lesz egyértelmú, hogy a gondolatok teremtik a valóságot,
Addig kérem szépen, legyen bennem elég szufla,
Hogy fogadjam el a rendszert,
Hogy képes legyek túlélni, sőt!
(Valamennyire) élvezni is
Azt, amit manapság életnek hívunk...

Utószó:
Élvezzétek az életet, de a kívánságokkal vigyázni!
Amit a Titok, meg a hasonló könyvek sugallnak, az nem hiszem, hogy szép, új világhoz vezetne. Ha mindenki milliomosnak képzeli magát, jachttal, és Lamborghinivel, és persze valami csodás helyen, ahol a tenger is fasza, meg az utakon is lehet tépni a kocsival, akkor ki lakna a Föld felszínének 99%-án, és ki szolgálná fel neked a koktélt a teraszodon, ki a faszom mosná le a kocsidat? A szomszéd milliomos?
Én már most azt képzelem, hogy nincs is nagyon olaj, meg autó, jacht meg végképp nem, és ha el akarok utazni messzire, akkor felszállok a lóra, vagy a tevére, de persze én a magam részéről el se utaznék, ha már ilyen jól állna a dolog.

És esküszöm mindenre, ami szent, hogy ha most nagyon hirtelen bekövetkezik a nagy változás, akkor akár tutajjal és gyalog is hazamennék Magyarországra, mert alapvetően szeretnék én ott lenni, csak nem tudom kikerülni a mostani szabályokat.

ELMA®ad a befektetés?

Részlet a veddamagyart.info weboldalon megjelent cikkből:

"- Néhány hete nyílt levelet írtak Magyarország miniszterelnökének. Érkezett valamilyen válasz?

- Semmi! No comment!

- Ha adott lenne a tőke, akkor most mihez kezdenének? Pontosan mit takarna az ELMA® gyártása: csak összeszerelését, vagy igyekeznének az alkatrészek gyártását is saját kézben tartani?

- Kérdés, hogy mekkora tőke állna rendelkezésünkre?
Ha csak kevés, mondjuk 50 millió forint akkor amennyi belefér ( min.: 10 db. Splash-ből ELMA® elektromosra átalakított autót, és hozzá többfunkciós köztéri elektromos töltőoszlopot (minimum 10 darabot Budapestre) gyártanánk és üzemelnénk be. Ezzel bizonyítanánk mindazt, amit már eddig is százszor igazoltunk és bizonyítottunk az ELMA® 02-vel!

Ha pedig mondjuk 1-1,5 milliárd forint tőkét kapnánk, akkor közvetlen munkahelyet kb.: 500-at és beszállítói munkahelyet kb.: 3000 – 5000-t tudnánk vállalni egy észak-kelet magyarországi ELMA® autógyár beindításával. Ez azt is jelenti, hogy akár 80 -90 %-ban magyar alkatrészek (nem itt lévő multik, vagy külföldi alkatrészgyártók, hanem valóban magyar vállalkozások által együtt fejlesztett alkatrészek) beépítésével készülnének az autóink!"

Jójó, itt kicsit a magamfajta idealistára ismerek rá: 1-1,5 milliárdból ebben az országban nem lehet szerintem 500 munkahelyet teremteni és szériában autót gyártani. A 1,5 milliárd az csak 3000-szerese annak, amit én a Szendókuckóra ráköltöttem, pusztán a 15 m2-es üzlet büfévé alakítására és alapfelszerelésre, és ebben még nem volt se marketing- se anyagköltség, ami egy autónál valószínűleg több, mint egy hamburgernél...

De könyörgöm, adjon már nekik valaki 1,5 milliárdot, hogy legalább felgyűrhessék az ingujjat és igazán nekiláthassanak!

A 2011-es leggazdagabb magyar top 100-as listájára a bekerülési küszöb 4,9 milliárd forint! Pár éve dolgoztam az egyiknek, aki a 15. helyezett jelenleg 33 milliárddal, (2010-es vagyonáról nincs adat). Internetes pornón gazdagodott meg. Nem hiszem, hogy gyakran eszébe jut, hogy elektromos autóba egyáltalán beszálljon, inkább így tudom elképzelni (az aranylemezek helyére pár arany dildó kerülhetne...)

Nem politizálok, párttól függetlenül mondom: a rendszer szar! A rendszer, amiben szabadon olvashatod, hogy egy bankár (mindegy, hogy milyen más befektetései vannak, amikből összeadódik a vagyonának gyarapodása) egyik évről a másikra 35 milliárddal lesz gazdagabb, amikor a bankok szemfényvesztő hitelkihelyezési manőverei miatt több tízezren vannak, akiknek az életét csak az tölti ki, hogy összeizzadják a havi törlesztőrészletet. És több tízezren vannak, akik ezt nem sokáig bírják már.

És ahelyett, hogy a Magyar Lőszergyártó Rt-be fektetne pénzt (bár legalább az magyar), miért nem ad egy kicsit környezetkímélő autó gyártására?
Mert szarul venné ki magát az olajból élő egyéb milliárdos cimborák előtt? Zsenánt-faktor csupán, ahogy pl. én nem szoktam minden társaságban azzal büszkélkedni, hogy adtam megint 200 forintot egy krisnásnak?
Vagy csak arra gondol, milyen jól jön majd a sok lőszer, amikor megelégeljük az egészet?

Bocsánat, nem akartam az említett két milliárdossal személyeskedni, több tucat van belőlük, akik bár mindig kiszemelnek (illetve gyaníthatóan erre megvannak a PR-szakértőik, hogy kiszemeljék helyettük) valami nemes célt, adnak rá pár millát, hogy tudjanak mivel takarózni, de alapvetően az annyit sem ér, mint az én kétszázasom a krisnások számára!!

Hogy ennek itt se füle, se farka?
Hát igen, megoldást én nem tudok, szomorú tényekről meg minek is írni, mi?
Hát csak úgy eszembe jutott.....