De ahogy írtam korábban is: azt kértem "Fenti Tesótól" novemberben, hogy amíg ez a világ ilyen törvények szerint működik, addig engedje már meg, hogy egy picit is el tudjam fogadni, csak addig meg tudjak élni a szabályos keretek között, amíg el nem jutunk a nagy fordulópontig.
Most ezt csinálom, illetve próbálom, legjobb képességem szerint.
És persze nem véletlen, hogy jó helyre kerültem: egy olyan lakásba, ahol van házi oltár, és a srácok nagyon jó példával járnak elöl kedvességből, udvariasságból, segítőkészségből. Jó hatással van rám ez a környezet, és már nem adnám fel akkor sem, ha ugyanennyi pénzért most bérelhetnék egy saját szobát, csak éppen európaiakkal egy fedél alatt.
Dublin ebből a szemszögből nekem több spiritualitást hozott, mintha otthon maradok küszködni, és havonta egyszer kimegyek Dobogókőre...
A spiritualitás pedig fontos cél volt, az előtt is, mielőtt kijöttem. Októbertől januárig az időm nagy részét olyan környezetben töltöttem, ahol keveset tudtam ezzel foglalkozni. Meg is lett az eredménye: az élet minden (!) terén kudarcok, és keserűség.
Többet gondoltam a halálra (legyen már vége egyszer és mindenkorra, ne erőltessem már azt, ami nem megy!) mint az életre.
A spiritualitás = élet.
Nem úgy nőttünk fel, hogy ezt nagyon szem előtt tartottuk volna.
A huszadik századi rendszerek vagy tagadták (kommunizmus), vagy gúnyt űztek belőle (nyugati kereszténység), esetleg félremagyarázták (iszlám dzsihád).
Olyan társadalmak jöttek létre, amelyekben az "Isten" vagy száműzött lett, vagy annak eszköze, hogy a követők elhatárolhassák magukat más népcsoportoktól.
A vallások mindig jó ürügyet szolgáltattak egy invázióhoz, vagy csak belső népirtáshoz, pogromokhoz, miközben azok, akik hivatkozási alapnak tekintik a vallást, gyakran abszolút nem is gyakorolják, legfeljebb pózból részt vesznek 1-2 fontosabb rituálén.
Vajon azok a politikusok közül, akik az alkotmányban emlékeztetnek keresztyén hagyományokra, hányan járnak rendszeresen gyónni és áldozni?
Nem inkább a kirekesztés érvényesül itt is? Aki nincs velünk, az ellenünk?
De ennek is vége lesz hamarosan, hálistennek ;)
A folyamatot biztos sokan tapasztaljuk első kézből.
A saját élményem a következő:
Anyai nagyszüleim még a századforduló után nem sokkal születtek, katolikus családokba. Halálukig hittek abban, hogy van pokol, és nemhogy minden vasárnap áldoztak, hanem minden hónap első péntekén is, hiszen akkor nem halhatnak meg feloldozás nélkül, ergó jobb esélyük van arra, hogy a purgatóriumban csak átutazóban fordulnak meg, aztán egy örökkévalóságon keresztül ellesznek az isteni kegyelem állapotában, amit nem is tudom már vajon hogy képzeltek.
Anyámat persze még szigorúan ezek szerint is nevelték, és ha másért nem, hát vele született engedelmességből ő is így kezdett minket nevelni, hiszen a nagyszülők még nagyon közel voltak. Később persze lazultak a dolgok, és én bár belekóstoltam a bentlakásos egyházi gimnázium bizarr világába, de szabad volt 1,5 év után ott is hagyni. Egyikőnk sem bérmálkozott, és ettünk húst pénteken is.
Anyám tizenegynéhány évvel ezelőtt maga is leszokott a templomba járásról, nemhogy minket erről faggasson.
Hamarosan olvasni kezdte a spirituális irodalmat, és én is az ő könyvespolcáról kezdtem el csemegézni, most meg már én vagyok az, aki egyre többet és többet foglalkozik a témával (de persze neki van elég dolga ezen kívül is, meg amúgy is elérte azt a szintet szerintem, amikor már megéli a spiritualitást, "járja az utat", nem a térképet mazsolázza, mint én....
Most hallok először például a Dharma fogalmáról, egy amerikai guru előadásában, amit a youtube-on nézek meg.
Azt mondja: a Sanatana Dharma (örök, természetes "út" - saját fordítás, bocs ha valaki jobban tudja...) létezett mindig, míg a hitrendszerek csak 2500 éve kezdtek kialakulni, és most éljük meg, hogy maguk a hitrendszerek el fognak halványulni, a spiritualitás (dharma) iránti igény erősödésével.
A fenti példa mellé egy másik, egész frissiben:
Négy mauriciuszi sráccal lakom együtt. Bár egész jó voltam földrajzból, bevallom, hogy rá kellett googliznom a helyre, hogy lássam mi is a stájsz velük, mekkora eséllyel kapok tofotububut a WC deszkáról, meg hasonló... Láttam, hogy az ország nagy része hindu, de a második a kereszténység. Oké, gondoltam, ez megmagyarázza, hogy a sok Ganésa, és Síva szobrocska mellett mit keres egy szűzmáriás szentkép, és a Bhagavad Gítá mellett a Biblia: az egyikük akkor biztos keresztény.
Kivettem én is két csomag füstölőt amikor kicuccoltam, és a szobatársam kérdezi:
- Ah, that is for "the God"? - mutat a házi oltárra, ahol kábé 8-10 istenség van fekvö, guggoló és álló sorban.
No, gondoltam, épp kapóra jön, megkérdem, ki is a keresztény köztük? Senki. Akkor hogy hogy ott a biblia?
- Ah, man, we pray to everybody - mondja nevetve.
Én is ;)
Úgy látom, nem kell feltétlenül jógázni!
Elég, ha a gondolataimat próbálom rendben tartani. A jógáról is most olvastam egy érdekes meglátást: Krsna egy csata előtt ismertette Ardzsúnával a Bhagavad Gítát, amiben kitér a jóga meditációs rendszerére is. Bár Ardzsúna egy különlegesen magas fokon álló emberi lény, amikor Krsna a jóga meditációs rendszerét taglalja, ezt elutasítja, mint számára lehetetlen feladatot. Ardzsúna fényévekkel fejlettebb volt, mint a ma élő emberiség, mégis azt mondja, hogy "no, ez nem fog menni.". Miért? Mert az elme nyugtalan. Most szabadon fordítok A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada The Perfection of Yoga c. könyvéből:
"Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy egy anyagi világban élünk, ahol az elme minden pillanatban agitációnak van kitéve. [...] Mindig azt gondoljuk, hogy amikor változtatunk a helyzetünkön, úrrá lehetünk az agitáción, és elérhető egy olyan pont, amikor teljesen megszüntethető. De az anyagi világ természete szerint ez lehetetlen. Az a dilemmánk, hogy mindig mindig megoldást keresünk a problémáinkra, de ezt az univerzumot úgy tervezték, hogy ezek a megoldások sosem válnak be."
Az én tömör meglátásom: ahelyett, hogy ászanákba tekerném magam, többet ér, ha hanyatt fekszem, hallgatom az FSOL Yage c. számát, vagy a Dead Can Dance-től a Yulungát, és "visszalátogatok" abba a világba, amit álmomban láttam, és már egyszer leírtam itt is. A világba, amit talán még meg is látunk ebben a földi életben.
Én úgy érzem, elértem a személyes mélypontomat 1-2 hónapja, és lassan kapaszkodok felfelé.
A világ pedig szintén kábé a mélypontján van, legalábbis remélem nem kell ahhoz sokkal több válság, társadalmi egyenlőtlenség, természetpusztítás és háború, hogy megforduljon. A video, amit nézek éppen, ezt úgy nevezi: "a time of Pralaya", a nagy átalakulás fázisa, amit főleg árvizek és cunamik fémjeleznek (nincs-e ez benne minden épkézláb mitológiában = kollektív tudattalanunkban is? De!) A gazdaság kifingott, a politikusokról ma már mindenki tudja, hogy hazudnak, a kulturális élet pedig egyre inkább a szenny felé tolódik el. DE, fontos tudni, hogy ez a "Pralaya", és az ezt fémjelző rémes dolgok NAGYON rövid lefutásúak! A következő pár évben meglátjuk a "Természetes Utat".
"Dharma - meaning truth and spirituality - is going to become the center of our future civilization. - mondja a videóban Sri Acharyaji - "A hagyományos rendszert át fogjuk alakítani, összhangba hozzuk Dharmával... s ami csodálatos ebben, hogy háború nélkül, térítések nélkül, nem a hagyományos vallási behatásokkal érjük el, hanem azért, mert minden ember, kultúrától, vallástól és bőrszíntől függetlenül meg akarja ismerni Istent, és önmagát. Minden ember értelmet akar adni az életének, és ezért lépünk rá a Dharma útjára. És megintcsak: itt nem hittérítésről van szó! Épp ellenkezőleg! A természet magadhoz öleléséről, az igazság felismeréséről, az igazi lényünk elfogadásáról van szó"
Amikor a vezetőinket nem multimilliárdos konszernek, hanem spirituális tanácsadók fogják befolyásolni, meg is érkeztünk. Job done an' dusted ;)
Megint egy kis sztori A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadától: úgy említette Indiát és a nyugati civilizációt, mint a béna és a vak embert:
A nyugat az erős (technológiailag fejlett) ám vak ember, India pedig tisztán lát, de nem tud mozdulni. (Ez még a hetvenes években volt) Azonban, ha a vak a vállára veszi a bénát, az pedig mondja neki, hogy merre menjenek, akkor elboldogulnak valahogy.
A Vakláma Visszatér :D :D :D Nem is tudom, honnan jött ez a név...
Ahogy a XX. század védjegye a Konfliktus (osztályharc, nemek harca, rasszizmus, stb.), és ez még bőven átnyúlik a XXI. századba, de ami jön, az ennek az ellentéte: Harmónia.
Dharma = Harmónia. és itt nem uniformizáló globalizációról beszélnek! A különbségeket nem összeolvasztani, nem eltörölni kell, hanem összhangba kell hozni, természetes
mértékben. Vannak kétkezi munkások és entellektüelek? Legyenek! Csak egyik se nyomja el a másikat! A feminizmus nagyon lassan indult, és mire jutottak vele? A nők olyan területeken akarnak bizonyítani, ahol korábban főleg férfiak tevékenykedtek. Ezzel nem is lenne semmi baj, csak éppen úgy csinálnak mindent, ahogy a férfiak, sőt, még keményebbnek is kell lenni, hogy elismerést szerezzenek egy ellenséges terepen. Azt az utat követik, amit a férfiak réges rég dagonyásra tapostak, csak éppen a rossz irányt választották. Thatcher (The Iron Lady!), Hillary Clinton, vagy Merkel szerintem semmi jint nem hozott a világba, pedig az az ami hiányzik a harmóniából. A feketék elérték, hogy ne kelljen saját buszra szállniuk, saját fodrászhoz járniuk, aztán a jazzt és bluest hipp hopp felváltotta egy másik szubkultúra, és most menő a fehéreknek is gengszterrepernek álcázni magukat. Megintcsak: az egyensúly hiányzik, mert agresszió van az elért eredmények mögött, és az agresszió sosem áll le, sosem elégszik meg. Az oroszok kiirtották az arisztokráciát, aztán az értelmiségnek a nagy részét, akik azt merték mondani, hogy de kérem Marx nem így gondolta volna... Aztán visszakapták a kapitalizmust, és milyen viszonyokat teremtettek belőle? Oligarchák uralkodnak felettük, és épp olyan könnyen elhallgattatják őket, mint az átkosban... Szerencsétlenek.
Az emberek persze mindig emberek lesznek, az "aranykorban" is...
De a lehetőség, a "felszereltség" rendelkezésre fog állni a jövőben, hogy a személyes fejlődés útjára lépjünk.
Alapvetően ehhez az első lépés, hogy minél inkább szabadok legyünk. Ez a része lehet fájdalmas lesz, most annyira NEM vagyunk szabadok, ehhez lehet tényleg kell még 1-2 lázadás, hogy a mostani vezetést lerázzuk magunkról, de nem kell hozzá globális kataklizma.
Máshol olvastam, még korábban: "Az élet alapja a szabadság, az élet célja az öröm, és az élet eredménye a fejlődés."
Szabadság nélkül nehezebb örömöt generálni, és így még nehezebb fejlődni.
Szabadok lehetünk úgy is, hogy feladunk mindent. ("Amit birtokolsz, az birtokba vesz." - Fight Club)
De ez nagyon nehéz, mert nem így nőttünk fel.
Akkor hogyan?
Nem tudom megmondani, mert amúgy is: ki vagyok én?!
De az biztosan nem árt, ha - amellett, hogy biztosítjuk a mostani lehetőségek között a megélhetésünket - a jövőnket úgy képzeljük el, hogy szabadok vagyunk.
Kezdve azzal, hogy nem hisszük el tovább a felülről adagolt hazugságokat.
Azzal, hogy megpróbálunk a saját lábunkra állni. Ami nehéz, mert épp ezt nem akarja a rendszer... Azért protestálok mostanában sokat a facebook-on Geréb Ágnes mellett, mert megjeleníti számomra a szabadsághoz fűződő viszonyunkat: az állam tiltaná az
önrendelkezést, de eközben nem tud emberhez méltó és valóban ingyenes lehetőséget szolgáltatni minden esetben, plussz megvédi azokat akik az intézmény keretein belül követnek el hibákat, és azonnal lecsap arra, aki a rendszeren kívül hibázik, akárhány "sikersztori" is van már mögötte. Szeretném tudni, hogy amikor esetleg az egészségügyi rendszerünk még jobban legatyásodik, neadjisten összeomlik, akkor mekkora érték lesz majd egy olyan tudás, amit egy otthonszülésben jártas bábaasszony képvisel? Kívánom, hogy minél hamarabb szabadlábon legyen, sőt! Tanítson!
Meg persze azzal is segítünk a Dharma terjesztésében, hogy sokat mosolygunk a másikra, tisztességesek maradunk a csalók és tolvajok világában, és megőrizzük az emberi méltóságunkat.
Polgári engedetlenség, de békésen!
Szóval, megpróbálom összerántani a mondanivalóm:
Most itt van a helyem, ez a leckém. Amit írok, magamnak is írom, ez alatt az idő alatt is legalább fókuszálom a gondolataimat, miközben a kertészkedésről olvasok könyvtári könyvet, és házilag barkácsolt szalagfűrészekről képes vagyok videókat nézegetni a youtube-on, akár 20-30 percig is :)
Mindenkinek kívánom, hogy legyen ideje és energiája a szebb jövőre gondolni, és remélem, hogy a gondolataim senkit nem sértenek, esetleg még hasznosak is lehetnek...
Csak a szépet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése