A kalapács nem más, mint egy gondolat - valaminek a (le/be/ki)ütése - fizikai megtestesülése.
A gondolat sokkal erősebb, mint a kalapács, és onnantól kezdve keresi a fizikai beteljesülést, hogy megszületett. Előbb egy botra csomózott kőben, utóbb egy szögbelövő pisztolyban, egy légkalapácsban. Látszólag nagyott fejlődött mi? Mindez a fejlődés három dimenzióban, évezredekig tartott.
Most, ha becsukod a szemed, el tudsz képzelni egy igazán nagy ütést? Felejtsd el a kalapácsot, gondolj láthatatlan energiamezőre! Képregényben, moziban láttál már ilyet. No, mekkora is a fejlődés a kőbalta és a légkalapács között? Pitiáner, ugye?
Az igazi erő nem jelentkezik 3D-ben, mert felelőtlenek vagyunk, és tönkretennénk mindent.
Ami azt illeti, majdnem sikerült is...
De mégsem.
Most jön egy erő, ami nem az ütésre gondol, hanem a teremtésre. Ilyen erők nem szoktak se képregényben, se filmben szerepelni (mondjuk van rá példa: Végtelen történet, ami egy regény megfilmesítése.) Szóval picit nehezebb elképzelni, mint az irdatlan ütőerőt. De ha ennek az erőnek csak egy töredéke képes megfoganni ugyanabban a pitiáner elmében, aminek 3000 év kellett a szögbelövő pisztoly megvalósításához, akkor olyan szintű változásokat fogunk tapasztalni, hogy az eddigi pusztításunkat rohamléptekkel fogjuk helyreállítani.
Amire a címben utalok, az a századik majom elmélet.
Ha nem ismered, akkor >>> klikk
Ha nem ismered, akkor >>> klikk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése