Ezen belül nem számít pl. hogy a középkor és az ókor érdekel, mert odáig nem mennék vissza, és azt hiszem sokáig nem is bírnám ki, ha mégis sikerülne :) Szóval inkább csak irodalomban és filmen szeretem.
Viszont a hetvenes évek még viszonylag közel áll hozzám, hiszen emlékszem a kora nyolcvanas évekre, amikor a szüleink és a szomszéd nénik és bácsik még nem kezdtek el banánzöld mikiegeres pólót hordani kétszer felhajtott márványfarival és bundeszliga séróval, hanem trapézgatyában és kordbársony jakóban nyomták, túlméretezett gallérú ingekkel és még nem is tudom mivel, mert azért igazából én is csak 76-os vagyok, szóval már amikor jobban öntudatra ébredtem, bejött az a fajta gelly 80-as évek, amit már annyira nem díjazok.
De, akárhogy is van, ha egy fimen azt látom, hogy vezetékes telefonon beszélnek, és tárcsás magnószalagról hallgatják a zenét, akkor az már előnnyel indul nálam. Pl. nem nagyon értettem egyet Ben Affleck Argo című filmjének Irán-ellenes felhangjával, de az olyan szakik munkássága, mint art direktor, set decorator, head stylist, costume designer, no az mind rendben volt!
Az élet úgy hozta, hogy épp egymás után láttam most két filmet, amik 1978-ban, illetve '79-ben játszódnak.
De nem csak emiatt ajánlom, persze:
American Hustle.
Valahol olvastam, hogy ez az "új Nagymenők". Hmm, az az egyik kedvenc filmem, Scorsesétől mindenképp a legjobbnak tartom, bárki bármit is mond. Amúgy is érdekes állomás ez a munkásságában, mert addig inkább csak szakmai elizmerésnek örvendhetett, ezzel meg elkezdett kasszasikereket gyártani, és ha engem kérdeztek ez kicsit el is ferdítette az ítélőképességét. Szóval eleve kiváncsi lettem volna, ha a trailert nem is látom soha.
Vagy pl. a Boogie Nights-ról is azt mondták, hogy az meg a "pornóipar nagymenőkje", és valahol az is volt. Abban P.T.A. Julianne Moore-nak (frissen a Jurassic Park után) adott extra mélységet, míg Mark Wahberget bemutatta, mint színészt, és Philip Seymour Hoffman is kb. annyira volt ismert előtte, mint Samuel L. Jackson a Goodfellas előtt, aztán láthattuk mi lett belőlük.
De ami fontos mindháromban, az igazából a jó forgatókönyvet maximálisan kihasználó rendezői munka, ami különösen jeleskedik abban, hogy minden karaktert imádunk, akármit csinál és akármi történik vele, mert csillagos ötös, ahogy a színészek lehozzák a vászonról. És bocsánat, nem vagyok fimesztéta, nem tudom hogy hívják ezeket az eszközöket, amiket mindháromban meg lehet figyelni, de nekem úgy tűnik, mintha néha a filmbe egy fotóalbumot importálnának, olyan szinten, mint pl. a Royal Tennenbaums-ba, mint filmbe egy könyvlapozós stílust vitt bele Wes Anderson, vagy mint ahogy a Sin City félig film, félig képregény. A kamera rendszeresen zoom-ol ki és be, de főleg befelé, ami Amy Adams esetében különösen indokolt, hiszen ha kistotálban vagy plánban hagynák, mindenki csak a félig kilógó mellét nézné, ezért arról gyorsan át kell vinni premier plánba ;)
Megfejtettem, hogy ez az a hatás, amitől beleszerettem. Első blikkre csak szexi, de ha az arcába nézek, talán a túlméretezett, csillogó kék szemével, meg az amúgy picit éles szájának egy apró fintorával mindent el tud mondani.
Szóval, mintha állandóan fényképezné a szereplőket valaki, mert az életük egy-egy jelentős pillanatát osztják meg velünk. Ezt a Nagymenőkben konkrétan képkimerevítéssel csinálta Scorsese, ha még jól emlékszem, a Boogie Nightsban meg annyi volt a tömegjelenet, hogy ott a kamera állandóan "sétált" a party vagy a forgatás közepén, így vitte be a nézőt P.T.A. a dolgok sűrűjébe.
A cselekményről nem is mondank semmit, de ez a rendező-színész kapcsolat megér pár említést:
A Silver Linings Playbook-ból hozta Bradley Coopert, Jennifer Lawrence-t, és (ez pici spoiler, mivel uncredited szerep) Robert De Niro-t. Előbbi kettő tipikus emelkedő csillag, nagyon jót tesz nekik, hogy ilyen lehetőségeket kapnak, De Niro meg szerintem jóval túl van a fénykorán, de azért jó látni 1-1 ilyen "visszakacsintós" szerepben a többi, nagyrészt már inkább komikus fellépés mellé. Mondjuk Cooper szerintem pont ugyanolyan zakkant mániákust játszik, így neki nagyon rutin, de jó ez, hacsak mostantól nem lesz még kb. 4 másik fimje is, amiben ezt kell alakítania. (Pl. Johnny Deppre mint Tontóra én már abszolút nem voltam kíváncsi, bőven elég lett volna neki a négyszeri Jack Sparrow...) Sokat nem tudok még róla, mert nem láttam a Hangover 1-2-t, de sok sikert Bradley!
Jennifer Lawrence is áthoz valamit a Silver Linings-ból, de itt még hozzátesz, és nagyon szépen. Egy ilyen cipóképű lánytról nehéz lenne azt gondolni, hogy az "örülök mert jön a desszert" és "mérges vagyok, mert hol van már a desszert?!!!" meg esetleg a "rosszul vagyok, mert sok volt a desszert..." arcokon kívül még van 50 másik árnyalata, és ezeket még egymásba is tudja mosni, de képes rá!!! talán mert az egész testével tud játszani, legalábbis nagy különbség ahogy a Hunger Games-ben az egész tartása is olyan feszült, mint az íj, amikor kihúzza, itt pedig billeg és nem áll meg, de nem is esik pofára, mint egy gömbtestű kejlfeljancsi.
A Fighter-ből itt van Christian Bale és Amy Adams, és bár abban is hozták a kötelezőt, az azért egy boxolós film volt és Mark Wahlbergre épített. Mondjuk nem lesz szerintem valaki attól jobb színész, hogy egyszer csontra lefogy, egyszer meg egészségtelenül elhízik, a kettő között meg akciósztárra gyúrja magát, de nem ez a lényeg! Christin Bale itt úgy néz ki mint Tom Cruise a Thropic Thunderben, csak nem olyan vérgeci, hanem a kis stiklijei mellett egy nagyon is esendő, szeretetre méltó fickó, és a maga módján igazi hős, ahogy próbálja mindig menteni a menthetőt. Nagyon nagy rész szerintem, amikor Sidney (Amy Adams) varázsa alá kerül, és azt hiszi, hogy az életben egyszer megbízott egy nőben, túlságosan gyorsan kinyílt, aztán meg ott maradt a boncasztalon, mint egy felhasított béka, amelyiknek még dobog a szíve de tudja, ohgy nem biztos, hogy vissza fogják ám varrni...
Amy Adamsről meg tényleg nem tudok mit írni most. "Ilyen a friss szerelem: rettenetes mint a zászlós tábor."
David O. Russell a korábbi sztárjai közül hozhatta volna még Mark Wahlberget (eddig háromszor dolgozott vele.) Meghívhatta volna a polgármester szerepére, de azt gondolom, az egyérszt nem neki való, mársrészt Jeremy Renner tökéletes, és érdemes őt is figyelni, nem csak mint tökös akciósztárt!
Mondom, nem értek sokat a filmművészethez, de pl. ahogy egyes rendezők alkalmazzák a soundtrack-et, a vágásokkal és a kemeramozgásokkal, az is felismerhető, és valahogy úgy tűnik, ez David O. Russell egyik erőssége. (Ez már a Three Kingsben (1999-es film, asszem magyarul Sivatagi cápák) is feltűnt. Guy Ritchie is így csinálja, de ő már néha odáig viszi, mintha videoklipeket rendezne füzérbe... Ami nem is baj, de ez itt más tészta.
Amúgy ahhoz képest, hogy "con artist"-okról, azaz trükkös csalókról szól a film, nem olyan csavaros a sztori, mint pl. sok Christopher Nolan film, vagy a szintén szélhámosokról szóló Matchstick Men (Ridley Scott, 2003) vagy pont Danny Boyle utolsó filmje, a Trance, de itt nem is ez a lényeg. Hanem szerintem az, hogy annyira meg lehet szeretni a karaktereket, mintha minimum a régi kedves volt osztálytársaidról, vagy kedvenc kollégáidról lenne szó, nem csak ismeretlen arcokról. Az sem érdekes, hogy ez valahol egy megtörtént eseten alapul, és mint olyan, akkor ennek mi is a jelentősége? Mellékes...
Akárhogy is, ez mindenképp egy olyan film, ami miatt még megtartom a bérletem, és továbbra is hiszek abban, hogy a rendező-színész kapcsolatok nagyon fontosak. Ha nem hiszitek, nézzétek meg, Wes Anderson hogy összegereblyézett szinte mindenkit az új filmjéhez:
Anchorman 2: The Legend Contiues
És tényleg!
Mindig necces egy jól eltalált vígjáték folytatása. Mondjuk kevésbé az, ha nem sietik el, csak azon felbuzdulva, hogy az első epizód sikeres lett. Azt érzem, ezt alaposan meggondolták, átnyálazták egy-kétszer a forgatókönyvet, és így szépen lassan megérett az anyag kb. 8 év alatt.
Ha lehet, még egy lapáttal rátetettek minden témára, ami az első részben kijön.
Ott a női vetélytárs a hímsoviniszta anchor-világban, most fekete nő, mint főnök/szerető.
Steve Carell gyépés figuráját is eltúlozták, ami mondjuk kassza-ügyileg megindokolható, mert sajnos vannak olyan nézők, akik jobbára csak azon tudnak nevetni, ami az ő szellemi szintjüket se haladja meg, és csúnya bukta lett volna, ha olyan finom, társadalomkritikus gegekkel lenne csak tele, mint az egyik, ami a kedvencem volt.
(SPOILER alert!)
Burgundy már egy 24 órás hírcsatornának dolgozik, de az exével (Veronica: Christina Applegate) még rivalizálnak. A nő épp Yasser Arafattal készül interjúra, pont mikor Burgundy műsora is programon van, így bosszankodik előre, hogy persze akkor biztos őt nem fogja senki nézni, elvégre Arafat a kor egyik nagyágyúja.
Amikor rezignáltan készül beülni a székbe, hogy mindjárt kezdi a műsort, a monitoron épp egy élő autós üldözést adnak helikopterről, ami akkoriban még sosem ment adásban. Burgundy azt mondja, hogy adják be ezt a témát! Dehát ez NEM HÍR! - mondják neki a stúdióban. Nem baj, menjen!
Elkezd erről dumálni, miközben csapatmunkában súgnak neki, találjon ki extra infókat az ámokfutóról, mert rájönnek, hogy az embereket érdekli, és ki kell húzni a témát.
A másik hírcsatornánál egyszer csak elmegy a kép az Arafat interjú közben, mire Veronica megkérdezi, mi történik?
- Bocs, lelőtték a műsorod és átvettek egy autós üldözést egy másik csatornáról. Úgy tűnik mindenki tudni akarja, mi lesz a vége...
- Dehát az nem hír! - fakad ki Veronica.
- Én tudni akarom, mi lesz a vége - szól bele Arafat.
:D :D :D
Ja, és az egyik legjobb húzás az első részben a "News Team Fight", amikor újabb és újabb hírcsatornák négy fős csapata jelenik meg egy spontán utcai harcra különféle fegyverekkel, és ráadásul mindegyik csapatban az anchor egy ismert hollywoodi arc, holott addig a pontig Burgundynak csak egyik riválisát ismertük, akit Vince Vaughn alakított. Itt már az is poén volt szerintem, hogy a kettejük harcába bejött a harmadik csapattal Luke Wilson, de aztán erre tromfoltak Tim Robbins-szal, majd ezt überelték Ben Stillerrel.
Na, és most is lesz News Team Fight, és több spoilert nem árulok el, de egy-két cameo szerep itt is akad, és épp olyan vicces maga a "csatajelenet" is, mint a korábbi.
Addig is, ismétlés a tudás anyja:
Ja, még egy érdekes kis extra info: David O. Russell executive producerként közreműködött az első Anchormanben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése