Akkor ez is fog.
Ne is olvasd ezt, menj és nézd meg a filmet! ;)
Egy picit mondjuk van egy olyan érzésem, hogy lehetne az is a film címe, hogy "Ben Stiller on Ben Stiller", főleg, ha beleszámítom milyen szerepekben rendezte magát ezelőtt?
A Zoolanderben első számú férfimodellt játszott, egy olyan arckifejezéssel, ami megállítja a kilőtt golyót is. Picit erős, mi? De nem csak, hogy megbocsájtható a merészség, szerintem kifejezetten vicces film lett belőle.
A Thropic Thunder megint hasonló, csak itt az ügyeletes akciósztárt alakítja, és ez sokkal jobban is sikerült. Miközben Tom Cruise látható élvezettel domborít a zsíros, kopasz, kegyetlen hollywoodi producer szerepében, Ben meg az ő agyatlan verzióját játsza, mintha Tom épp egy Rambo koppintást forgatna.
De azért gondolom a lelke legmélyén Ben Stiller egy icipicit komolyan is veszi, hogy ha jóképű fickó lenne, lehetne akár rendszeres főszereplője is az olyan filmeknek, mint a Mission Impossible, vagy ha emellé magasabb is lenne, akár a modellkedésbe is beugorhatott volna egy picit, ha épp lett volna kedve hozzá. De így, néha csak elképzeli magát ilyesfajta sztárnak, és hogy ez milyen érzés lehet, azt mutatja meg Walter Mitty karakterén keresztül.
Legalábbis, ez lehet az egyik oka, hogy nagyon jól megy neki ez a vonal.
Persze azonnal tudnék mondani 1-2 okot, miért tudok én egyből azonosulni ezzel a karakterrel, de azt hiszem nem kell alacsony, álmodozó pasinak lenni, hogy tetszen a film...
Egyrészt rögtön kiemelném az operatőri munkát: akár az akciójeleneteket is említhetném, de a grönlandi, izlandi, és afganiztáni nagytotálok és totálok etetik a szemet rendesen. Nem most felfedezett tehetségről van szó, olyan filmeket jegyzett cirka 20 éve, mint a Zongoralecke vagy az Egykoron harcosok voltak. De pl. ott a Tempest Julie Taymortól, ami szerintem csakis azért nézhető, mert a rendező és az operatőr varázsol nekünk egy világot. (Én speciel nem bírom a Shakespeare adaptációkat, de a Tempest kivétel.)
Aztán, ami nekem még nagyon bejött ezen kívül, az a női főszereplő kiválasztása, pedig én aztán igazán szeretem minél több filmben viszontlátni az általam kedvelt színészeket, színésznőket. Biztos eljátszhatta volna Naomi Watts, Amy Adams, akár Marisa Tomei vagy mondjuk pont ahogy a Felforgatókönyvben, ugyanúgy hozhatta volna Maggie Gyllenhaal. A NŐ, akibe a hősünk, a kis szürke egér beleszeret, de nagy dilemmában van, hogy közelítsen, mert az önbizalma zéró, és ehhez képest a csajt egyenesen istennőnek látja. Mondjuk a Felforgatókönyben tényleg alá lehetett ezt támasztani azzal, hogy Harold csak egy adóellenőr, míg Ana értelmes, céltudatos, lázadó, vagány, szexi, stb.
Itt az ideált semmi, de tényleg semmi nem különbözteti meg a többi, első látásra 12 egy tucat, lattéval irodába igyekvő, kiskosztümös, harmicöt plusszos nőktől. De mégis ő az, akibe Walter bele van bolondulva, és az ő inspirációja kell ahhoz, hogy kilépjen a komfortzónájából. És nem kell ezt megérteni, megmagyarázni, mert ettől lesz méginkább szerethető a karakter, hogy nem egy Scarlett Johanssonról vagy egy Gemma Artertonról fantáziál! Ja, és emiatt nem lett volna az igazi választás egy ismertebb sztár, még akkor is, ha amúgy kirázná a kisujjából a szerepet, de picit bezavarna, hogy már máskor láttuk csábító, dögös vampként is akár. (Kristen Wiig eddig főleg rajzfilmkaraktereknek adott hangot, illetve most az Anchorman 2-ben van egy kis szerepe, de onnan sem emlékeztem rá, pedig most láttam.)
Ja, és végül. Egyik nagy kedvencem Sean Penn, és bár gyakorlatilag egy cameo szerepe van csak, de végre-valahára nem szenved, nem sír sem elkeseredésében, sem dühében, hanem cool, mint egy jóllakott oroszlán.
Hát ennyi, érdemes moziban megnézni, ha másért nem, hát a látvány miatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése