Pl. előtte egy héttel milyen macera már?
Vajon kell-e ajándék? Nem szirupos ez? De azért mégis, cukiság nem árt... valami jópofa? Vagy klisé? Faszkivan...
Szóval február 15.
Egy szobában kettesben egy csajjal, aki már korábban jelezte, hogy szimpatikusnak talál. Fűvel és vörösborral, ahogy illik...
A beszélgetés kicsit jobban akadozik, mint előtte, elvégre az én agyamban az megy folyamatosan, hogy az ágy csak egy karnyújtásnyira van, de lehet egy dimenziókapun kell átlépni, hogy odáig jussunk...
Elvégre kábé egy éve, hogy nagyon árnyékra vetődtem egy ilyen díszlettel berendezett színpadon...
(Persze az a vetődés más volt eleve. Kábé olyan, mintha a kapust 1 év kóma után beállítják védeni a Bajnokok Ligája döntőjében. Lehet néha azt se tudja milyen színű a csapat meze, úgy izzad a tenyere, hogy a kesztyű lecsúszik róla, meg az a csodaszer, amit kapott meccs előtt, no azt se tesztelték még, csak majmokon...)
Akárhogy is, most felkészültebb voltam.
A csodaszerről már tudom, hogy aplikáció után az első fél órában inkább az érdekes, ami magamon belül van, és kiváló reggeli meditációs tornához, csak kb. 1 óra elteltével vagyok újra kommunikatív.
Most bejött...
A kapusom a tenyerébe köpött, bemérte a vele szemben álló csatár agyhullámait, és tudta, hogy balra kell vetődni, mert arra fogja lőni a büntetőt.
Amikor a zenéről kezdtünk beszélni, és kiderült, hogy spanyol popot hallgat, amiről fingom sincs, nem tudom hogy a trükkös-fészkes fenébe, de hamar kikötöttünk Macy Gray-nél, ami egy darabig csak ment háttérnek, aztán hirtelen felindulásból meg akartam mutatni a Youtube-on a "Creep" covert.
Ez is egy flashback. Volt akkor is. Ilyenek ezek a creepy emberek, megtalálják egymást... aztán van szex is, vagy nincs... (Erről az "indulj el egy úton" is eszembe jut most, de nem akarok elkalandozni, maradjunk a Creep-nél!)
Itt van annak még egy nagyon jó feldolgozása, ezt is imádom:
Zenéről hamar rá lehet térni olyan kérdésre, tudunk-e játszani is valamin?
Nem, merthogy ilyenek az ujjaim >>> milyenek?, túl rövidek, mutasd!, összemérés, (biztos ez? tavaly is találkozott a kezünk itt-ott), jé-egy kéz, ottmarad, nagy a keze, szeretem a kezed, ... csók....
... ágy....
Alapvetően ennyi, nem?
Ja, ennyi, ha nem esünk előre szerelembe, és nem hiszem azt, hogy Fenti Tesó végre küldött valakit, aki majd életem párja lesz. Ettől viszont nem kevesebb a szex értéke pl. (Na, jó, persze hogy kevesebb, de válasszuk le a szeretkezést a puszta szexről, akkor kb. igazam lehet...) Nekem most már nagyon hiányzott, mert az elmúlt években nagyon össze-vissza volt ez a minta, és konkrétan, ha volt is, azonnal lehetett tudni, hogy nem lesz sok repeta. Egyes esetekben ez előre megbeszélésre is került, máskor csak lehetett tudni és kész.
Most nem, most lehetett érezni, hogy lesz még Budán kutyavásár.
Részemről pl. azért, mert ahogy nagyon bölcsen szoktam idézgetni kedvenc regényem mottóját ("az egyedülvaló pedig mi módon melegedhetik meg?"), pont úgy is érzem magam: az élet nagyon hosszúnak tűnik pl. egy szájsebészeti műtét alatt, de amúgy meg a röpke, kellemes pillanatokra emlékszünk leginkább, nem igaz? Akkor minek mindig agyalni rajta, hogy mi lesz a vége ennek is?!
Szóval most nem sokat rágódok, nincsenek elvárásaim, nem fogok csalódni, és addig tart majd, ameddig tartania kell, detszól...
...........................................................................................
...........................................................................................
Bónusz track azoknak, akik bírják a mindenfelé eltekergős, agyalós stílust is, egy korábbi draftolgatós-naplózgatós darab ami idevág:
Ez 2013. júniusi draft, majd 2013. októberi draft ömlesztve.
Csak erős idegzetűeknek! ;)
Egyszer írtam itt egyről, meg persze azóta is sokszor emlékeztem már álmokra, általában viszonylag könnyen le is tudnám írni őket, de ami ma (Ez most június 24-ét jelez, mert várhatóan ezt draftolni fogom...) hajnalban volt, azt csak megkísérlem:
Ülök egy teherautó platóján, mint stoppos. (Az előzményeket elfelejtettem, vagy csak in medias res, így indult.) Az autó méretre egy IFA és egy ARO pick-up truck között van, ez az álomban képlékeny, nem is annyira lényeges, a típusokat azért írom, hogy hangsúlyozzam: kelet-európai, lepattant kocsiról van szó, "borsodi" utakon, suttyó sofőrrel.
A sofőr nem csak tapló, de veszélyesen vezet, előzgetni próbál, káromkodik, talán ittas is.
A szállítmány: farönkök. Ott van a végük az orrom előtt.
Ez azért fontos, mert bár a való világban egy hirtelen fékezéskor az a veszély fenyegetne csak, hogy előrebukok és beverem az orrom az egyik rönkbe, itt fordított a mechanika (mert az álomban ezt tudom), azaz ha fékezne, vagy nekimenne valaminek, akkor a rönkök hátracsapódnának és felkennének a plató végére. Ezért tartom őket, kifeszített könyökkel, két tenyérrel hármat egyszerre.
Egy hang azt mondja: nem véletlenül vagy ebben a szituban! Ebből is lehet valami jó, ne félj!
(Ez egy konkrét hang volt, nem ezeket a szavakat használta, de megértettem.)
Változik a teherautó, most fedett, és eltűnnek a rönkök, de tudom, hogy a sofőr még ugyanaz. Megállt, hogy felvegyen még valakit. A belső most kb. hatvanas évek beli szovjet vasúti hálókocsi (nem tudom az milyen volt, igyekszem megtalálni a megfelelő, hangulatkeltő hasonlatokat, mondom, hogy az álmokat nem könnyű visszaadni ;). Mindenesetre meleg van, kényelmes, kissé kopottas, félhomályos. Az új "utasok" is egyből ott vannak, azaz nem jönnek és beszállnak, ott vannak az új felvonásban:
Két vagy esetleg három lengén öltözött szocreál nő, és egy házaspár, aminek a férfi tagja kb. Kevin Spacey az American Beauty-ból. (Ezt lehet csak később veszem észre, elsőre nyilván csak a ledér nőkre figyelek. Az egyik nemtörődöm, teszi-veszi magát, a másik szomorkás, sőt: letargikus. Az előbbi kikezd Kevin Spacey-vel, és akkor uccu, rárepülök a letargikusra, mert ha már ilyen szépen összejöttünk... De csak mellé fekszem egyelőre, beszélgetni picit.
Itt egy kicsit elveszett az ébredés után az emlék, de kb. megtudtam tőle, hogy ők amúgy egyszerű nők, akik eladósodtak, és ez a sofőr valami provinciális strici, akinek vannak kapcsolatai a nagykutyákkal, és viszi őket a húspiacra, oszt akkor mi van?! Az élet mán csak ilyen...
Akkor már miért ne, fogom a mellét, de a bimbó halott marad, el is vesztem a kedvem, és odanézek mire ment Kevin közben.
No, őt már megfektette a másik nő, azt se tudja hol van. A kárpit körülöttünk most már inkább vöröses, "twinpíkszes", a másik nő teljes démoni kontroll alatt tartja Kevint, míg a feleségének az aggodalmai/tiltakozása egyelőre csak érezhetőek a "kupéban".
Az én letargikus nőm szinte csak a fejével billent oda:
- Ezt figyeld, ez a lényeg!
Odacsusszan Kevinhez, aki már teljes extázisban van, felakadt szemmel, és valahogy megérinti, talán csak a kezeit teszi rá az izzadt mellkasára, míg a pasit a másik nő lovagolja meg. És hirtelen ő maga sem marad abban a levert-bágyadt-sápadt állapotban, hanem már állnak a mellbimbói, és mosolyra fut a szája. És valahogy jelez, hogy én meg akkor, ha már eddig maceráltam, most ne habozzak, szálljak be én is!
Én azt hiszem, ez már az a fajta rituálé, hogy nem is a mellbimbók állapotváltozása érdekel, hanem maga a tudatfeletti élmény, és a korábbi közönyös nőhöz én is cak úgy hozzásimulok, hogy érezzem a bőrét a hátán.
Ekkor jön a VILLÁM... de ezzel szinkronban más is, rögtön két dolog:
A nő, akivel érintkezek, picit kioktatóan, de azért cinkosan azt mondja: No ez az, ezért kellünk, látod? Erről szól.
A feleség, aki beúszik a képbe, mint méltatlankodó megcsalt nő, nem tudja pontosan mit lát, csak tipeg-topog, mérgelődik. Megsajnálom, és "bekapcsolom": megfogom a kezét, hogy ő is része legyen a láncnak. És megérti, és megnyugszik, és ekkor ébredek fel.
De mi az a villám?!
Merthogy ez mind egy pillanat volt, sokkal tovább tart elolvasni is, nemhogy leírni.
Kb. azt éreztem, ahogy kapcsolódtam, mint ami egy orgazmus keveréke azzal, ahogy pl. az akupunktúrán a doki rámkapcsolja az ampert, és az izmaim ide-oda beremegnek. (Egy jó orgazmusnak persze ez magában a része, de itt most határozottan benne volt ez a kívülről jövő "rezgetés".) És picit zsibbadás is, de ugyanakkor mintha az arcizmaimra is hatott volna: könnykicsordulva nevettem, és azt mondtam, mint Sick Boy a Trainspottingban a heroinról: vedd a legjobb baszást, és szorozd be ezerrel! Mert itt nem zsigerből élveztem ám, hanem az egész fizikai-asztrális-mentális-totális lényemmel. Komolyan! EZ volt az az eksztatikus élmény, amit azonnal megértett Kevin felesége is, amint megfogtam a kezét, és nem volt többé féltékeny sem, mert ami jó, az mindenkinek jó!
Hú, nem tudom, biztos lehet sokféleképpen értelmezni (harmadkézből való orgazmus, amit még átadok negyedkézbe, egy olyan életciklusomban amikor éberen épp azt hangsúlyozom, hogy bár eddig mindig hajlottam a félrelépésre, most aztán csak a minta férj akarok lenni?!) Még nekem is nehéz megoldani, akinek képek vannak a fejében, nem csak idevetett betűk, amik megpróbálják megközelítőleg leírni az élményt.
De egy dolog biztos: a szex KELL, és kurva rég volt már december, szóval ha a józan eszemből csak egy szikra is megmaradt, akkor tudatosabban keresnem kell az alkalmat rá, nem az ad hoc sült galamra vagy a mesebeli, romantikus, egetrengető nagy szerelemre várni, ugye-ugye?
Nem szabad most Csókolomot hallgatni, vagy mondjuk Képzelt Riportot!
Eszembe jut még a Prometheusból az űrhajó kapitányának az egyik mondata, ami a film egyik legjobb része:
- If you can't be with the one you love, love the one you can be with.
Szerintem a "love" szót itt elég tágan kell értelmezni ;)
Tehát ez az álom majdnem Szent Iván éjjelen volt, épp egy nappal utána.
Addig ezt feleslegesnek tartom posztolni, amíg nem lesz valami leképezése az életemben, csak draftoltam, el ne felejtsem, de remélem hamarosan ki fogom egészíteni ;)
.......................................................
Na eddig a piszkozat... jó sokáig pihent, mi?
.........................................................
Merthogy most már október eleje van, és hiába súgta az álom, hogy a szex kell, addig nem aljasodtam le, hogy pl. kilőjjem azt, akiről tudom, hogy könnyű préda, de nem vonz, és már azért jó pár éve abból is kinőttem, hogy pusztán érdekességből szélesíteni kell a palettát... Amelyik tipus eddig nem volt meg, az már nem is nagyon hiányzik asszem.
Nomeg, nem akarunk megbántani senkit sem, hamis ábrándokkal, ugye?!
Egyszer írtam egy helyről, ahol Oriza Triznyák megtalálja a helyét, de persze nem vagyok én ám echte Oriza Triznyák, szóval hamar rövidre zártam, hogy ott ismerkedjek.
Tényszerűen az történt, hogy amikor ilyen elképzeléssel mentem oda, először rámrepült egy meleg csávó (ugye, ki volt írva a homlokomra tükörírással, hogy baszni akarok, csak még egyértelműsíteni kellett volna, hogy NŐVEL!). Aztán leültem egy amúgy kellemes arcú és láthatóan szénné tépett csaj mellé, belekezdtem volna valami small talkba, aztán lenéztem, megláttam, hogy konkrétan szőrös a lába... bevettem egy gerezd fokhagymát, leöntöttem szentelt vízzel, kereszt alakú karót basztam a szívébe, és azóta se jártam ezen a helyen...
Erre az egészre jött ugye, hogy hasfali sérvet kaptam, ami sose volt még, és azt hittem ezzel nem is szabad...
Aztán a Marek lakótársam - akinek van csaja - mondta, hogy neki épp olyan sérve van vagy három éve, és csak az első hónapban fájt, meg zavarta, azóta csak nem emel nehezet...
Szóval amikor épp azt gondoltam, hogy biztos azért küldte Fenti Tesó a sérvet, mert amúgy én szerelmes vagyok, és csak várjak és csak reméljek, mert most azzal a nővel nincs semmi, de hogy mégis lehetne sérvvel is, ki tudja már hol áll a fejem... erre jött a könyöktöréses baleset, amivel aztán tényleg nem lehetett... (Tudom, nem a cerkám tört el, de én nem vagyok az a hanyattdőlős típus, szóval NEM!)
Szóval, rég volt már június 24., amikor azt írtam, hogy rég volt már december, mi?!
Hogy miért pakolom ezt ki ide, magam sem tudom.
Mert szeretek írni, és ezt az egész szánalmas témát picit viccesnek találom, és amúgy egy "félénk exhibicionista" vagyok, aki párnát húz a fejére, mint a gyerek, aki azt mondja, hogy nem látsz, ha én se látlak... de a pöcsét kirakja a sliccből...
Mindegy, miért is írok, mert úgyis akkora szarban vagyok, hogy van egy "József Attila tesztem", amin mostanában folyamatosan megbukok:
Megyek minden nap a boltba, meg általában ki a partra, és át kell mennem a síneken. Amekkora forgalom van, kb. 50-50 hogy a sorompó is lent van. Amíg várom a vonatot, vajon hányszor jut eszembe, hogy az utolsó pillanatban átugorjak a sorompón, amikor már látom a DART-ot?
Ha egyszer legalább, akkor megbuktam a "József Attila teszten".
Erre most, egy igazán szar pár nap után, pl. felhívott egy új ismerősöm, egy színésznő, hogy vállalnék-e egy szerepet a Dublini Magyar Színház első előadásán, mert rám gondolt egyből...
Mi az?
Egy ideges kis könyvelő, aki megjelenik egy nő házassági hirdetésére, és hebeg-habog-bénázik, alapvetően el se hiszi, hogy ez vele történik, aztán infarktust is kap amikor elkezdenek vetkőzni...
Kösz, hogy rám gondoltál, Réka! :D :D
De elvállaltam, mert tudom, hogy a depresszióból járt utakon sosem lehet kimászni, és ilyenkor nem az jut az ember eszébe, hogy még akkor is gombóc volt a torkomban, amikor magyarórán felszólítottak, hogy olvassak fel valamit, hanem pont az, hogy vagy megcsinálom, vagy beledöglök.
És egyelőre két olvasópróbán túl vagyok, és jól csináltam!
Ezt persze megint draftolnom kell, mert ugye még bármilyen külső körülmény is megakadályozhatja az előadást, és akkor mire legyek büszke ugye... de annyi a lényege, hogy EZEN KÍVÜL sajnos tényleg semmi jó dolog nem történt velem mostanában.
És persze tudom ,szar így eleve leírni "történt", mert nekem kell "megtörténtté tenni" a dolgokat, de még Giling Galang is - aki "normálisan" über pozitív, világbajnok optimista képet mutat - azt mondta, hogy amikor elkap az örvény, ne kapálózz, hanem tartsd a levegőt a mélypontig, aztán fel fog dobni!
Baszki, napok óta attól viszket a nyelvem, hogy megmondjam neki hogy és mi a lófaszt csinálsz, amikor épp akkor kapott el az örvény, amikor előtte kifújtad a levegőt?!
- Meghalsz - mondaná nyugodtan, ahogy ismerem...
Ez a rész nem is izgat igazán, de akkor legyen már, mert milyen idióta félmegoldás volt ez a könyöktörés is?!
Ma (ez valamikor október eleje) is úgy mentem ki cigizni a szép, masszív szürke ég alá az esőbe, hogy milyen vicces lenne azt mondani, hogy mire gondoltam január elsején, újévi fogadalom helyett:
- Nem fogok inni 2013-ban (megdőlt kb. három napon belül)
- Nem fogom eltörni egy csontom se 2013-ban (megdőlt augusztus 20-án)
- Idén SEM fogok színdarabban játszani (megdőlni látszik, október 26-án...)
- Nem lesz szex az életemben 2013-ban... "hahahaaaa-waaaaaaa"
Erre ez megdőlt aznap este, csak úgy, derült égből, hogy gyakorlatilag ki se mozdultam, szóval nagy tapsot Fenti Tesónak, ha most elkezdett rám hallgatni, és nem ragaszkodik a sok new age recepthez, miszerint csak akkor kapsz meg valamit, amikor már előre bele tudtad érezni magad a jóba, ergo egy ilyen búval baszott állapotból akkor hogy a picsába is lehetne kikeveredni, nem tudom...
Lehet korábban bele tudtam élni magam, és most "érkezett meg" a téma?
Szóval, most ugye a részletekből nem fontos más, mint az, hogy a szex KELL, és a sztori így kerek.
És milyen szép világ lenne, ahol ezt tudná mindenki, és nem kellene úgy tenni senkinek, hogy nem kell, mert az cool, vagy azért nem belemenni, mert akkor valaki sérülhet, hanem baszki, mondjuk ki, hogy kell és jó, és majd megsérülünk úgy is, ha vigyázunk, ha nem...
Meg talán az, hogy akkor is lehet eredményes vége a napnak, ha nem hiszel, nem bízol, nem vagy pozitív, és már aznap kétszer megbuktál a "József Attila teszten"...
Persze még sem kerek így sem, mert ismertem már annyira ezt a csajt, hogy nem lesz mindig joyride ez a szex-kapcsolat, ha egyáltalán lesz ilyesmi, hogy kapcsolat, mert azt is kinéztem volna belőle, hogy épp alakul neki valami faszi, és gondolta előbb eljön hozzám egy nagygenerálra, csak hogy biztos legyen magában, hogy még minden működik. (Voltam hasonló helyzetben a másik oldalon, egy cseppet sem okolnám a sorsot, ha most visszakapnám. Fair play!) De volt második, majd harmadik alkalom is, és tényleg csak hálás lehetnék, mert nagyon csinos és helyes lány, csak mondjuk kommunikációs zavarok vannak folyamatosan... Meg egyre inkább "rendez", még agresszívebben is, mint ahogy Réka a színdarabban! Szóval most duplán felfedezhettem volna magam, mint színpadi-, és pornószínész, de az utóbbi nem megy. (Ki gondolta volna, korábban megesküdtem rá, hogy az a könnyebb szakma...)
Szóval érdekes ez a viszony, és nem tennék rá 20 eurót se, hogy novemberben még mindig létezni fog, de azért nem bánnám cseppet sem, ha másért nem, a jó egészségem miatt :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése