Ridley Scott ilyesmi klausztrofobikus, buboréksisakos, önmagát-megműtős, űrbe-berobbantós sci-fi filmet kiráz a kisujjából. De legalábbis jobban teszi, ha marad a kaptafánál, és baszós-kardozós-partraszállós filmet inkább nem rendez!
Szóval technikailag jó, de mi van az üzenettel, amit magában hordoz? Mit takar a sztori?
Van egy botanikus, aki egy vihar miatti katasztrófa (ismerős? Prométheusz ;) okán hátramarad, de persze az ügyeletes góré (megintcsak ismerős téma, hogy nőről van szó) végig magát okolja, hogy hátrahagyta. Főleg, amikor kiderül, hogy a fickó él, és mint botanikus, a marsi homokot a sterilen betasakozott székletmintákkal keverve, meg némi hidrogénégetésből H2O-t előállítva egy darabig sikeres krumplifődet csinál az egyik űrjurtában.
És akkor itt az egyik fő bajom. (Nem, nem az, hogy ennyi még mindig kevés lenne egészséges növények termesztéséhez, valami más!)
Amikor a video-naplóban bemutatja a szép krumplipalántákat, valami ilyesmit mond:
- Azt mondják, ha elkezdesz valahol növényt termeszteni, hivatalosan gyarmatosítottad a területet. Szóval technikailag, gyarmatosítottam a Marsot!
Na, álljunk meg egy szóra!
Ez csak két mondat, egy "modern Robinson Crusoe" (másik geci gyarmatosító, aki a hét egy napjáról nevezi el a benszülöttet, és megtanítja a "kultúrára"), épp örül, hogy életben tud maradni, amíg esetleg megmentik! Okés, mindenki örüljön, ha még élhet egy napot, ilyen az emberi természet!
Ez a két mondat, nekem csak azért tűnt fel, mert én erre kényes vagyok.
De aki nem az, az is hallotta azért. Ezt nevezik tudatalatti kondícionálásnak. (Másik filmre utalok, hátha az is megvan: a Focus c. trükkös-csalós film, ahogy a kínai gamblert mekopasztják, arra alapozva, hogy előre egy nappal az 55-ös számot ültetik el az agyában, és ő észre sem veszi, amikor a nagy tét hevében ezt a számot választja...) Szóval, egy tipikus szomszédsrác-faszagyerek karakter, mint Matt Damon, akinek végig szurkolunk, maradjon már életben, épp elültette az ártatlan fejekben, hogy a gyarmatosítással voltaképp semmi baj! Okés bombázni most a Közel-Keletet, vagy majd később esetleg Venezuelát, esetleg Nigériát, ha majd gond lesz, mert mi vagyunk a kulturált és fineszes fehér ember, akinek ehhez megvan minden joga, mert mi csak a fejlődést visszük mindenhová!
Másik dolog: bocs, hogy megint visszakanyarodok a migráns-kérdéshez, de az is propagandának tűnik, hogy ilyen filmekben már szinte nevetségesen eltúlozzák, mi a "kötelességünk", ha magunkat mint humánus, emberi lénynek akarjuk nevezni.
Eszerint a logika szerint, ha egy emberünk ott ragad, akkor nem számít a több milliárd dolláros veszteség, de azt az egy csávót vissza kell hozni! A már hazafelé tartó űrhajó visszafordul, és egy részét szándékosan tönkre is teszik (konkrétan felrobbantják), hogy olyan pályára állhassanak, amin majd a botanikusunkat elkaphatják a nagy semmi közepén. Az említett botanikusnak is millió dollárnyi "ballasztot" kell kidobni a picsába arról a hazatérő járműről, amivel egyáltalán fellőheti magát a Marsról, merthogy amúgy kiszámolták, hogy túlsúlyos lenne.
A túlélési esélyei fantasztikusan alacsonyak, de "senkit nem hagyunk hátra", azaz pazaroljuk el az összes cuccot, mert hátha...
Az viszont teljesen okés, hogy bizonyos ritka és igen fontos fémekért pl. afrikai gyerekek mennek le a bányába 1-2 nyugatról importált automata fegyver noszogatására, és ezek a fémek pl. nélkülözhetetlenek a hi-tech cuccokhoz, aminek egyik nagy felhasználója ugye a NASA. Ezt szabad, ez okés! Nevezzük ezt csekélyke áldozatnak a fejlődés oltárán!
Szóval mennyit ér egy emberi élet????
Nyilván, ha olyan magasra jutsz, hogy a NASA fellő az űrbe, akkor csillió-billiót!!!
És a "gyarmatokon" a sok ártatlan gyerek élete, akik az okostelefonokba, vagy LCD monotirba szükséges cuccot előteremtik, majd amikor ezeket veszélyes hulladékként kidobjuk, akkor egy másik gyarmaton született gyerek fogja "ártalmatlanítani", kb. 20 centes órabérért ???
Több tízezer, esetleg több százezer gyerek hal meg azárt, hogy egyáltalán legyen valami "űrkutatás", de amikor egyetlen egy saját játékost be kellene áldozni, akkor nem számít, ha mindent felrobbantunk, majd a "nigger" kitermeli megint, majd újat építünk, majd legközelebb minden simábban megy!
EZ számomra a modern kori rasszizmus, és kolonialista propaganda, a "fejlődés" álarcába bújtatva (ahogy ez már a történelem során megszokottá vált, csak az eszközök változnak...)
Ja, hogy jön ez a migráns kérdéshez?
Csak röviden: toljunk be az emberek arcába pár szívszorító képet, meg még adjuk meg az esélyt, hogy szemtől szembe álljanak a menekülttel, és azonnal foglalkozni fognak vele. Vegyük el a képet az arcából, és többé már nem is érdekli annyira. Pl. az átlag kongói vagy nigériai sosem érdekli, mert amúgy a csapból is az folyik, hogy "szíriai menekült", vagy persze a másik csapból meg a "sáskahad" és az "ISIS beépített terroristái". De nem érdekes, csak addig van tömeges felháborodás, amig biztosítjuk a hatásvadász véleményformáló anyagot! Mostantól, hogy pl. Pest felé ritkább a bevándorló, csak akkor kerül szóba, ha a saját álláspontját (vagy amit a pártja, vagy a baráti köre hajtogat) akarja ezzel alátámasztani valaki.
Mindenki meg akar menteni egyetlen embert, de fásult és tehetetlen milliók szenvedéseivel kapcsolatban. És ne mondja senki, hogy "szelavi", ezt a hozzáállást belénk programozták, nem így születtünk! Pont fordítva: képesek lennénk - kollektíve - feláldozni egy-egy embert, csak hogy egymilliónak jó legyen. És az lenne a valódi vezető, aki magát képes lenne feláldozni, de ehelyett betolják ezt a propagandát az agyakba, és egyszeriben szégyen lesz bevallani, hogy valóban feláldoznál valakit a közjó miatt. Pl. egy ilyen botanikust, a halál faszán, ahová amúgy sem kellett volna feltétlen menni, mert van épp elég megoldandó probléma a Földön is, főleg a botanikusok részére ;)
Még egy beültetett üzenetet látok az ilyen alkotásokban:
A világnak - ahogy ismerjük - hamarosan vége! Most még tagadjuk a klímaváltozást, de ahogy a dolgok mennek, hatalmas területek sivatagosodnak majd el annyira, hogy kb. marsi színvonal lesz, a hőmérsékletet, és a gravitációt, meg az oxigén jelenlétét leszámítva. Van egy gyanúm, hogy egy ideje már nem az a cél, hogy majd ha mindent elkúrnak, akkor építenek egy kurva nagy űrhajót "Noah's Ark" névre keresztele, és majd pár százan nekivágnak, hogy gyarmatosítsák, bocs: "belakják" a Marsot, hanem inkább azt vizsgálják, mit bír ki egy ember totálisan természet-idegen és mesterséges körülmények közt? Pszichésen!
Azaz: mindenre biztosított bunkerek már most is vannak, és Soros György, a Walton família, Murdochék, meg Donald Trump biztos tudná, hogy mikor menjenek a föld alá, és vigyék magukkal a májdonorukat, vesedonorukat, meg kellő mennyiségű szuperintelligens "karbantartót". Kérdés: nem lesz-e inkább mindenki öngyilkos?
De nem, ha már eleve ilyen filmeken nősz fel, amiben az emberiség teljesen el van szakítva nem csak a természetes közegtől, de az emberiség maradék 99,9999%-ától is, akkor nem lesz nagy gond. Mindig lesz elég öntelt, és technika-imádó, de egyben szerviens és irányítható egyed, akiket majd "visznek" a bunkertulajdonosok.
A többiekre egy szerepet osztanak: a krízis pillanatában gyűljenek össze a Times Square-en, meg az ehhez hasonlatos gyűjtőpontokon, és mega-képernyőkön, lélegzetvisszafojtva figyeljék a végjátszmát!
Aztán, akiben maradt egy kis humor, az vagy húzzon zacskót a fejére, és feküdjön le, vagy egyen egy nagy adag sós mogyorót 4 korsó sörrel, és tartsa fel a hüvelykujját, hátha mégis negyvenkettő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése