Voluntary Simplicity

Dublinban tombol a nyár.
Az írek izzadnak, a direkt napfénytől felhójagosodik a bőrük, egyesek még panaszkodnak is
Én meg hálistennek épp szabadnapos voltam, reggeli kávé után nem is vártam semmire, tekertem ki a parkba.
Dublinból nekem mindig 3 jó dolog jut eszembe elsőre: 
 - Howth (egy félsziget, olyan alakja van kb. mint Tihanynak, csak az oldalai meredek sziklák, és a tenger veszi körül, nem a Balaton.)
 - Phoenix Park (bár nem olyan izgalmas, mint pl. a Margit sziget, de sokkal nagyobb. Akkora, hogy egy szarvascsorda is megél a területén.)
 - Guinness csapolva (ezt nem kell magyarázni, ugye?)

A napot mindig imádtam, de most már a földet is. Nincs is annál jobb, amikor a hátam/hasam alatt érzem az anyaföldet, azt a kellemes se nem túl kemény, se nem túl puha alátámasztást, amit csak egy jó kis locsolt gyep adhat, a gravitációt, ami épp akkora, hogy ha ellazítom az izmaim, "bele tudok süllyedni", mint Renton a szőnyegbe, csak épp heroin nélkül. A nap pedig letűz (pinnig me down), mint Darwin a molylepkét: nincs igény a mozgásra, megadom magam az alulról és felülről érkező energianyaláboknak.
Nem tudom abbahagyni, és nem tudom az időt, mivel beszart a telefonom, így észre se veszem, 3 kerek óra eltelik (10-13), ami nem a legáldásosabb az évi első napozáshoz, de leszarom,
Bebringázok utána a fák közé, és ilyenkor nem bánom, hogy egy ordasnagy MTB van a seggem alatt, nem a pesti kis darazsam, ami csak az aszfaltot csípi.

Megcsinálok egy pár gyakorlatot, ami picit Fálun Dafa, de szabadon, lényeg, hogy jól essen testnek-léleknek! Nem követek merev szabályokat a mozgásban, aki már látott ping-pongozni az tudja miről beszélek. Ezért nem mennék le soha egy tesztoszteronszagú edzőterembe, ahol mindenki tudni véli, mi a jó, milyen szériákat kell nyomni, ha nem vagy 1 "pussy"...
A másik oldal meg a jóga, ahol szintén nem vagy elég jó soha, mert ha nem adod fel ezt-meg-azt, felesleges is az egész...

Főztetek már babgulyásba aszalt szilva szemeket?
Nem?
Én igen, és jelentem, jól jött ki, jól esett, és így vagyok a testmozgással is: nincs szabály, impro :)
Szóval megvolt a kontakt az éggel-földdel, abba se hagytam volna még egy darabig, ha nem igérkezek el egy előadásra a Trinity College-ba, négyre.

De nem baj, még belefért egy sör is, az itthoni erkélyen, a kiskertem előtt ülve, és még 1 cigit is kértem hozzá Vickytől, bár én cigizni csak kb. 4 sör után szoktam, de most jól esett a nagy sunshine-happy életérzés sodrában.
Az egyik lakótársam ül bent a tévé előtt, ahogy szokott, de már a harmadik napja, meg is kérdezem:
 - Ajay, hogy vagy képes erre, amikor itt a summertime?!
 - Van nekünk abból elég, Mauritiuson...
A srác el van veszve valahol: csak a pénz miatt van itt, semmi több. Mint egy aszkéta: számolja a centeket, mi lesz neki ebből, ha hazamegy: kis biznisz, saját ház, egy jófajta feleség, vegetáriánus curry, másfél méteres tévé a nappaliban. Nem eszik húst, nem iszik alkoholt, nem dohányzik, kedves és szerény. Csak az életöröm hiányzik belöle...
A másik csávó, Vicky, kivasalta épp a melós ingét, megy a bárpult mögé hajnalig, és ö megissza utána a 4-5 sört, megeszi a húst, elszívja a napi fél doboz cigit, viszont sose jutna eszébe, hogy az erkély több lehet, mint dohányzó, és ruhaszárító hely.
És mindenki épp ugyanolyan hülyének néz, amikor megeszem a lósóskát, vagy a csalánt, amit a parkból hozok, mert pak-choit, és ruccolát vesznek az Aldiban...
De én, kösz szépen, most tökre egyensúlyban érzem magam.

És mi kell ehhez?
Nap, föld, 1-2 giz-gaz, zuhanyzó meg egy kényelmes ágy...
Meg persze internet (blush)
De nem sok, tényleg nem.

Persze a biztonságon kívül, amit otthon még nem találtam meg, de majd hazaviszem innen ;)