Napi büszkeség

Annyira de annyira hívogatott az egyik "gaz" a balkonon, hogy komolyan fontolgattam, egyszerűen csak levágok belőle pár levelet, és megeszem, lesz ami lesz.
De láttam az Into the Wild c. filmet, és a határokat tiszteletben kell tartani, nem csak a gravitációval kapcsolatban (lásd előző poszt), de a növényi hatóanyagok terén is.

Szóval, letéptem egy levelet, morzsolgattam, és nyugtáztam, hogy sóska illata van. Mivel a lósóskát (szintén "gyom") már eszem, beírtam a wikibe, onnan ráklikkeltem a családra: keserűfűfélék. A keserűfűfélék között pedig az illusztráció téveszthetetlenül a Baracklevelű keserűfű, ami ehető, sőt: C-vitaminban gazdag!
Ahogy én látom: azok a növények találnak meg minket a legszarabb (városi) körülmények között is, amikre épp ilyen helyzetben szükségünk lehet. Az számomra önmagában is meggyőző, hogy gyakorlatilag mindenhol sikeresen felüti a fejét egy növény: nyilván több benne az életerő, mint egy fejes salátában, amit állandóan gondozni kell, aztán, ha leszedik, akkor egy nap alatt megdöglik, stb.

Csalán, pitypang, tyúkhúr, és társaik: köszi szépen, én elfogadom a felajánlott segítséget.
Aki nem, legyen neki. Lehet mesterséges vitaminokat és nyomelemeket is venni a gyógyszertárban, egy szóval se mondom, hogy nem.