(2005 októbere óta két évet sehol nem voltam egyben, már ez is nagy szó...)
Másrészt a majdnem 5 hónapos betegszabim után az első két hétben 7 napot dolgoztam cak-pakk, most meg egy hét alatt 6 napot, és a hétfő-kedd így most nekem az első igazi hétvége azóta.
Hát, mit van mit tenni...
- Anyu, lemegyek tekerni egyet
- Vigyázz a forgalomban fiam, mert tudod, ilyenkor lassabbak a reflexek...
- Ja, én csak simán a bringára gondoltam...
- [...] Azért csak vigyázz!
Hallom belül a madarakat, a tengert, a pleiadian zene (amit először rákeverek a természetes hangokra) tényleg energiablokkokat old, idegpályákat tart karban.
A kis reggeli tornám alatt érzem az ülőidegem nagylábujjtól derékig, pár csigolya kimozgatása után a medencecsont is a helyén, aztán mintha egy vonalon lenne végül az egész útvonal, fejem búbjától addig a pontig, amit a két talpam közé lehet bemérni, a bokám vagy könyököm se fáj, a percek kétszer olyan hosszúak, amúgy meg minden ami ezen kívül van, az le van szarva
Ezért tudok pl. belülre figyelni, és épp azt az izmot kilazítani, amire gondolok, mert épp csak arra összpontosítok, semmi másra, amit normális aggyal egyből hozzákötne az ember.
Hajó póznak nevezem: az ágyon hanyatt, a gumiszlag (amit a könyök rehabilitáción kaptam gyakorlatokhoz) a jobb lábfejen, két kézzel húzom, de épp csak annyira, hogy a bokám ellentartson a könyökízület húzásának... vagy fordítva... A varjú, ami a youtuberól jön, az mindenesetre az árbocon ül, a gerincem két oldalán lévő izomrostok szépen "ráfekszenek a hullámokra" :D
Máskor miért nem megy?
Túl sok az információ, túl szélesre van nyitva a blende...
Végigfutok egy szál mentán >>>
Most-élmény, írtam már más szituban is erről.
Képzelőerőm mindig is volt, akármikor beteszem az ilyesmi hangeffekteket, megvan a helyszín, csak a fókusz nem megy, kiesek belőle. Most benne vagyok, meg egyben magamban is. Ha nem is sejt-szinten, de mintha ilyenkor érteném, mi mivel függ össze, mit kell megkötni, mit kell kioldani.
Általában a kép jobb oldalán lévő figura lehetek, de ilyenkor a kettő között érzem magam :D
Az első 2 órás gyengeség után az erő is visszajön, lecserélem az "ascension harmonics" és "pleidian" zenéket, mondjuk marokkói vagy indiai dubra, és aktívabban mozgok fel alá a szobában (ami most egy más világ...)
Nagyon jó deal, hogy az albi árában benne van minden rezsi, mert hiába van itt a festő csóka az előszobában, aki nyitva hagyja a bejárati ajtót, én befűtöm a szobát, és a puha padlószőnyeg mohapárna a talpam alatt, egy elvarázsolt erdőben.
De persze sok variáció létezik, meg nem vagyunk egyformák. A dub zene érdekes módon amúgy nem mindig jutna eszembe, ahogy lehet Jamaikában is több hardcore technót hallgatnának, ha rossz lenne a termés :D :D
A nap kisütött, a kis szentély-terráriumot is elnézném sokáig, de valami kajára is nagyon fáj már a fogam, kimegyek a boltba, meg akkor már onnan 3 perc a tenger... Persze "szelfizni" kötelező :D :D
A környékünk amúgy kb. ilyen, asszem még nem mutattam:
Emlékeztek, az Armageddonban Bruce Willis golflabdával bombázta a Greenpeace hajóját? ... Megvan a bizonyíték geco, lepereljük a maradék hajad is! :D :D :D
A Pringlest kifújta a szél a kezemből, és nagyon sokáig élen gurult, ami nagyon jól nézett ki, szóval megpróbáltam mesterségesen lemásolni, de persze nem sikerült úgy...
Hazafelé vettem még egy Guinesst is + mivel a festő csávó nem szólt időben. hozzáértem a pulcsim szélével a frissen mázolt ajtóhoz, és aztán bedörgölte higítóval, ami most itt a szobámban szaglik, szóval kösz... jól vagyok :D :D :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése