Felejtsd el a Facebookot, hagyd az Instagramot, és költözz falura!
Eredeti cikk: ITT
Azok, akik hagyományos faluban laknak - körülbelül 150 lakossal - jobban járnak, mint mi többiek.
Azokra utalunk a cikkben, akik a világ olyan részein élnek, ahol még mindig sokan laknak kis falvakban. Nyilván a falusi életnek is megvan a hátránya. Például nem biztos, hogy a közelben van orvos, vagy a gyerekek nem biztos, gogy eljutnak iskolába. Még akár az ivóvízért is sokat kell gyalogolni.
De egy könyv rámutat az előnyökre is.
A szerzőt, Susan Pinker pszichológust kérdeztük könyvéről, melynek címe: A falusi hatás: hogyan tehet a személyes kapcsolat egészségesebbé, boldogabbá, és okosabbá , fejtse ki miben látja az ilyen apró közösségek előnyeit?
Mi a falusi hatás?
Egy metafóra az olyasfajta szociális kapcsolatokra, melyekre az embereknek szükségük van ahhoz, hogy valóban jól érezéék magukat. Azok az erős kötelékek tartoznak ide, melyek a falvakban természetes módon alakulnak ki, mivel ott napi rendszerességgel kénytelenek az emberek szemtől szembe találkozni. A legtöbb faluban van egy központi tér, egy olyan terület, ahol mindenki megfordul, vagy áthalad, amikor a boltba, az önkormányzatra vagy a postára megy, vagy ki akar ülni a kis vendéglő teraszára. Ezek olyan tevékenységek, melyet az online világban egyre kevesebbet művelünk. A kereskedelem is, ahogy minden más online rendszerre tár át, és ezek a hagyományos terek eltűnőben vannak.
Miért éppen a 150 fő tűnik ideálisnak egy faluban?
Egy olyan közösségi kapcsolatrendszerben, amely a legolajozottabban működik, általában ehhez közeli számot kapunk eredményként. Legalábbis a történelem során, akár vadász-gyűjtögető, neolit-korabeli, vagy klasszikus angol falvakat vizsgálunk, vagy csak arra alapozunk hány karácsonyi lapot küldünk átlagosan, ez jelzi az ideális közösség lélekszámát. Ennyi ember lehet a maximum, akikkel jó esetben olyan bizalmi viszonyban vagyunk, hogy fizetésig szégyenkezés nélkül kölcsönkérjünk egy kisebb összeget.
Hogy hasonlítható össze az ilyen méretű falusi kapcsolati háló egy hasonló méretű online kapcsolati rendszerrel?
Nem minden társas kapcsolat egyenrangú. Egy oxfordi evolúciós pszichológus, Robin Dunbar mutatott rá, hogy a 150 fős csoport a maximum, amin belül valóban tartalmas kapcsolatok alakulnak ki. Saját tapasztalataink is alátámasztják, hogy megvan a határa, hány emberrel vagyunk képesek rendszeresen találkozni, meghívni őket vacsorára, vagy meglátogatni őket, ha betegek. Ezek olyan kötődések, melyek természetes módon kialakulhatnak egy kisebb faluban, mivel elkerülhetetlen a rendszeres, személyes találkozás.
Sokban különböznek ettől a közösségi médiában ápolt kapcsolatok. Például elsétálhattok egymás mellett az utcán egy ilyen ismerőssel, análkül hogy felismernétek egymást. Ezek a felszínes kapcsolatok jók arra, hogy tanácsot kérj például melyik étterembe érdemes menni egy idegen városban, vagy kit ajánlanak bejárónőnek, vagy egyéb ilyen jellegű tájékozódásra. De a közösségi kötődések szempontjából a különbség olyan, mint az anyukád töltöttképosztáját összehasonlítani a gyorskajával.
Miért ilyen fontos ez a falusi hatás?
Ha egy összetartó közösségben élünk, segítünk egymásnak; az öreg a fiatalnak, és fordítva. A segítségen kívül nagyon fontos az is, hogy kialakul az emberekben az érzés, hogy valahová tartoznak. És ha bármit is megtanultunk az idegrendszeri kutatások demográfiával foglalkozó területéről, akkor ez a következő: aki magányosnak, elszigeteltnek érzi magát, az majdhogynem egy halálos ítélettel ér fel.
Mikor szemtől szemben találkoznak emberek, nagyon sok biológiai jelenség kimutatható: például oxitocin szabadul fel, ami csökkenti a stresszt, és könnyebbé teszi a bizalom kialakulását egyás iránt. A két személy közti közvetlen kontaktus egy sor reakciót indíthat be, melyek segítik hogy mindketten jól érezzék magukat, és ez az egészségükre is jótékony hatással lehet. A kutatások ezzel szemben azt mutatják, sosem voltunk még társadalmi szinten ilyen magányosak, és ez egyre inkább megmutatkozik az egészségi állapotunkban is.
Szóval akik nem faluban élnek, pechjük van?
Megteremtheted a sját falu-effektusod. Az irodában ne e-mailt küldj, hanem sétálj át a másik asztalához! Keresd azokat a valódi társasági élményeket, melyekben valóban szívesen veszel részt! Olyan iskolákat keress, ahol a tanár-diák kapcsolaton és nem a high-tech felszereltségen van a hangsúly!
Fel kell ismerni, hogy a digitális kapcsolatok segíthetik, de nem helyettesíthetik az természetes kapcsolatokat. Nem azt mondom, hogy most dobjunk el minden kütyüt és irány a vidék! Nem idealizált képet akarok festeni a falvakról, csak metafóraként használom ezt arra a kapcsolatra, ami kiveszőben van: mélyebb társadalmi kötődés, és szmtől szembeni találkozások, melyek nélkül a túlélésünk kerül veszélybe.
Nem teljesen értek azzal egyet, hogy kimondottan rombol.. Hozzáállás, tudatosság kérdése, hogy mire és mennyit használja az ember. Az én személyes tapasztalatom pedig az, hogy azt leszámitva, hogy néha fenn felejtem mamag az interneten - és emiatt időrablónak tűnhet, nagyrészt itt volt alkalmam találkozni olyan információkkal, amikkel amúgy nem, és taln nem is ezek a dolgok foglalkoztatnának, ha nem használnám az internetet, amikkel jelenleg foglalkozom. Nem mellesleg, szivesebben olvasok könyveket pdf vagy kindle verzióban, mint papir formában.. azt is az online jelenlétnek köszönhetem. Nyilván vannak árnyoldalai, és észre sem vesszük bedarálhat vagy be is darál.. de nem hinném, hogy kimondottan rossz dolog.. és épp a tegnap futottam bele egy olyan programba + egy ismerősöm is egy hasonló fejlesztésén dolgozik, ahol az okatatás nem a hagyományos módon zajlik, hanem a tanárnak inkább csak bátorító szerepe van, viszont az internet az eszköz szerepet tölti be, és több éves kutató munka után arra jöttek rá, hogyha ezeket a gyerekeket haggyják önállóan felfedezni a világot, az internet, mint eszköz révén, sokkal hamarabb és önként elsajátítottak bizonyos ismereteket szemben a kortársaikkal akik a hagyományos rendszerben voltak, és a kiváncsiásguk meg az önállóságuk volt a hajtó dolog.. szóval kérdés mire és hogyan használom.. nagyon röviden: MÉRTÉK - ÉRTÉK.. kis mértékben hasznos, ha z ember betartja amértéket, és a offline szocializálódásra fektet több hangsúlyt.. és persze ezt kis közösségekben lehet a leginkább kivitelezni, ahol még ÉRTÉK az egymásra való figyelés, a közvtlen megnyilvánulások - kerten átkiabálás, esti összeülések a padon.. stb.. és azzal is egyetértek, hogy a személyes kapcsolatok sokkal mássabbak, erősebbek mint az online fenntartottak..és hogy nem csak a túlélésért kell velük foglakozni, hanem amúgyis, hiszen alaptermészetünk része.. társas lények vagyunk.. :D
VálaszTörlés