Kék-piros. Mágneses pólusok

Most, hogy egy Canon 450D lóg a nyakamból, és MBT cipő van a lábamon (nem divatból, a bokám miatt kell, oké?!), a kéregető is úgy szólít meg:
- Excuse me...

Amúgy enélkül is elég távolinak érzem már Magyarországot, és - sajnos vagy sem - az itt élő embereket is. Illetve ez nem teljesen így van, a viszonyom változott meg mind az országgal, mind a saját kis házammal, mind az emberekkel. Őket picit elemezgetem, ilyen passzban vagyok, bocs.

Találkoztam az első pár nap alatt jól kereső profikkal és hozzám hasonló "kallódó" típusokkal, akik vagy élére állítják a forintot és úgy viszont, szerényen de békésen azért valahogy csak meg tudnak élni, vagy nem tudnak olyan ügyesen spórolni (vagy épp leszarják ezt is), és kezdenek felgyülemleni a számlák, a kisebb hitelek, vagy csak kimarad az életből ez-az. De az a benyomásom, hogy akárki akármennyit visz haza, azt kábé mind elkölti, azaz tartaléka senkinek nincs igazán. (Amúgy még nekem sem, 2.25 év után sem sikerült még közel sem visszaadni, amit a Szendó meg a Láma elvitt...) Ki van ez találva, ugye?

A telefonom Postafonként volt 70-es, eddig a postán töltöttem fel, de most ezt nem lehet. A sorban előttem álló épp egy 20-as számra töltött fel, nekem mondja a néni, hogy menjek be a Vodafonhoz... Nem csodálom, hogy Anci utálna visszamenni a postára dolgozni, ha valakinek szar napja van, és ilyen információt hall, minimum  egy kis rosszindulatot kifröccsent a mindezen idiótaságról nem tehető alkalmazott felé is. Én most épp ráértem, legalábbis relatíve, meg ez még az első napon volt.

Picit bosszantott, hogy a körúton megszűnt az a vodás üzlet, amire emlékeztem, és mivel a Nyugati környékén voltam, kénytelen voltam bemenni a Westendbe! No, ez is kapcsolódik ahhoz, hogy az emberekhez való viszonyom kezd megváltozni, és ez nem csak Magyarországon, hanem mindenhol. Az Inception című filmben van egy olyan rész, ahol Leo magyarázza az építész csajnak, hogy ha látszik rajta, hogy nem tartozik bele az álomvilágba, és ezt az "emberek", azaz az álombéli projekciók megneszelik, akkor elkezdenek vele szemben ellenségesen fellépni. Azzal kezdődik, hogy furcsán, rosszallóan néznek rá. Na, én ezt minden pszichedelikus hatás és para nélkül képes vagyok átérezni a legtöbb forgalmas helyen. Leginkább tipikus bevásárlóutcák és shopping centerek tömegében érzem úgy, hogy fulladok, kapálózok az ár ellen egy alattomos folyóban, mert nem is tudok úszni igazán. Lehet pszichológushoz kellene járni, ugye?

Lényeg a lényeg: mire megközelítettem a Vodafone egységet, máris disszonánsabb a rezgésmintám, és ezen nem sokat segített, hogy kábé 20 percet kellett várni. Eközben figyeltem a biztonsági őrt, meg a "Smartphone asszisztenst". Előbbi nem érdemel sok említést, csak annyit azért megjegyeznék, hogy minek egy külön biztonsági őr minden ilyen üzletbe egy alapvetően zárt plázában, ami tele van saját biztonsági őrökkel? Esélyes vajon, hogy lekapom a polcról a kiállított Ipad-et, a mozgólépcsőt szkippelve leugrok 10 métert az utcaszintig, és kijáratnál utamba álló őröket bowling-golyó mintára ütöm szét, majd beszállok egy várakozó autóba és letépem a mesteri maszkot, amivel az útbaeső kábé 13 darab kamerát basztam át?!
Szerintem nem...
A másik csávó, a "szakértő", amúgy sokkal jobban ki van gyúrva, feszül rajta az ing rendesen. A haja hitlerjugendesen felnyírt körben, felül minden szál helyére zselézve, oldalra elfésülve. Pedig már késő délután van. Vagy vasfegyelemmel ügyel a kezére, véletlen se vakarja meg a fejét, vagy nemrég használta az öt peres szünetét a séró rendbeszedésére, lényegtelen.
Vigyázat! Összeesküvés-elmélet következik!
A tárgyak szándékos avultatása már olyasmi, amit nem is kell takargatni, hiszen mindenki megbékélt vele, hogy lehetetlen műszaki cikket 5 évnél hosszabb időtartamra venni, de ez még nem elég! 
Az az érzés kerít hatalmába, hogy lehet, az emberek birkaként bégetnek, de még virgoncul szaladgálnak a réten... Ejnye-bejnye, kinek van annyi pénze pulikutyákra?! Tegyük be a mágikus furulyaszót a monstre hangfalakba, oszt majd odafigyelnek, és körégyűlnek! 
A vidékről - Budapest szélesebb vonzáskörzete - a nyugatiba érkező 14-18 éves, csóró fiatalok pl. ingyen plázázhatnak, és ha már épp úgy tesznek, mintha lenne is pénzük megvenni a telefont, ami fater két havi fizetése lenne, meglátják azt is, milyen "kúl" ez a smartphone assszisztens. Jóképű, jól öltözött, jól fodrászolt-szolizott. Menő. Biztos jól keres, tisztelik a haverok, kicsi, de - IKEÁ-san - jól felszerelt lakása van, Budapest belvárosában, és dísztárcsás-spoileres autóval rohangál. Ehhez képest valószínű, hogy a srác egy délpesti lakótelepről békávézik a Westendbe, a csaja fodrász, ezért van ilyen precíz haja, egyik haverja egy edzőteremben dolgozik, ezért nem fizet ott sem, viszont minden szabadidejét erre a látszatra költi, hogy "példásan" nézzen ki a potenciális vásárlók szemében, különben a menedzsere azonnal eszébe juttatná, hogy százan állnak sorba az állásáért.
Ez az imidzs része annak a bizonyos furulyaszónak, szerintem.
Lehet amúgy a srác törekszik, szabadidejében németül tanul, és Ausztriában akar legközelebb dolgozni, de akkor tényleg minimum száz fiatalból lehet majd választani, akiknek nagy lépés, hogy Ceglédről, vagy Veresegyházáról Pestre költözhetnek, és a csili-vili Westendben dolgozhatnak...
Legalábbis nekem ez jut eszembe erről, amíg várakozok.
Amúgy meg : "been there, done that", azaz 1997-98 fordulóján én is friss, vidéki hús voltam Pesten, viszont a havi 60.000 forint körüli fizumból egész jól kijöttem, és nem plázában dolgoztam, mert voltak más opciók is. Meg akkor kábé 2500-3000 között volt egy havi BKV bérlet, csak szólok...

Nekem megint eszembe jut a 90 évvel ezelőtti Németország.
Megint ajánlom Hans Fallada: Farkas a farkasok között c. regényét
Csoda, hogy a Jobbik már majdnem második befutó lett, amikor a "baloldal" neocon gazdaságpolitikán cseperedett újsüttetű milliárdosok kezében van? Szerintem nem. Nem jó! Nem is akarok itthon más lenni éppen, mint turista. Annak még mindig okés, szép Budapest, szép Magyarország.

Amúgy megosztottságot látok, politikai nézetekben, és átpolitizált kulturális nézetekben is, de erre nem térek most ki. Az emberek (régi barátok, ismerősök, egy-egy családtag), akikkel az első pár napban beszélgettem, nagyon különböző státuszúak, és nagyon különböző nézeteket vallanak. Talán ezért is jobb mindig cirka egyesével venni őket, én úgyis mindig picit kötözködöm, valahogy középen állónak érzem magam...

A nagy svung, ami átdobott a diósjenői szélmalomharcom első két-három évén, mára kifingott.
Tavaly még ugye belekezdtem egy youtube videóról ihletett aszalódoboz építésébe, amit tényleg teljesen ártatlanul hagytam félbe, de amúgy utólag csak az a büdösnagy igazság maradt meg ebből is, hogy persze nem feltétlenül azért akartam ezt annyira, mert saját aszalt gyümölcsöt szerettem volna csemegézni, hanem félig a kíváncsiság hajtott, félig meg egy idióta szerelem, azaz imponálni szerettem volna egy ilyen kvázi férfias-barkácsolós, de amúgy egyben kedves-isó-manós történettel valakinek, akinek úgy sem lehetett volna, de ezt akkor még én nem vettem számításba...
Most csendesen bemértem, hogy még akkor sem tudnám épkézláb módon befejezni, ha nem fájna a bokám, térdem, csuklóm, ujjaim, stb., szóval szerényen megkértem Fatert, ha arra jár, és lát rá esélyt, hogy ki lehet belőle hozni legalább egy dobozt, ami áll, és valami levegő megy bele a feketére fújt sörösdobozokon keresztül, akkor légyszi... ha meg nem, akkor bontandó...
"Hiúságok hiúsága", mi?
Ez van.

A másik szál, hogy ahogy egy régi haver megjegyezte:
- Az a te bajod, hogy mindig csak nőkkel vagy körülvéve...
- Ja, buzi vagyok, csak még nem fogadtam el magam - válaszoltam csípőből, bár ez már a "meggondolt" verzió volt, ugyanis sokkal vitriolosabb riposzt jutott akkor eszembe (amit akkor is, és most is megtartok belső használatra...)
De most komolyabban: két olyan barátom-haverom-cimborám van, akit egy részről teljesen férfinak tartok, már részről - mivel mindketten művészek, csak máshogy - nem az általános klisékben mozognak és kommunikálnak, ezért úgy érzem kb. mindig megértjük egymást... valahogy. De velük most nem lehetett találkozni, maradtak a nők.

A nők meg mindig is érdekeltek, ha nem is modhatom, hogy "szőröstül-bőröstül", de nyilván több síkon, mint ahogy egy átlagos CKM-FHM-olvasónak eszébe jutna. 
Hosszú évek megfigyelése alapján nagyjából erre a kunklúzióra jutottam >>> a faszikkal lehet beszélni:
- a karrierjükről (ha nincs, akkor a munkájukról, amit akkor is fényeznek, ha nem kellene... a számomra leginkább elfogadható, ha tökre bevallják, hogy szar a melójuk, de van rá egy filozófia, ami ezt megmagyarázza... ez vagyok én is kábé, de csak mert ez a téma minden small-talk gerince!)
- a hobbijukról (ez gyakran tipikus, horgászós, barkácsolós, hobby-DJ-skedős, motor-szétszerelős, de legtöbbször "majd-én-megmondom-hogy-is-kell-ezt" típusú... ami nekem nem okés, rendben?!)
- sportról (rosszabb esetben gyurmagyurka szinten, jobb esetben is valami foci-kosár-forma1 rajongás és további okoskodás...)
- a kocsijukról, az okostelefonjukról, vagy egyéb élettelen trófeáikról (valós vagy elképzelt)
- a nőkről, azaz "élő trófeáikról" (valós, vagy elképzelt)

Kábé ennyi, és mondom, azon kívül, hogy arra nekem is nagyon kész levezetéseim vannak, miért az a munkám, ami, és miért szar a világ, a másik metszet csakis a nők lehet, de eredményezett más egy-két felhúzott szemöldököt az is, ahogy ehhez a témához hozzászóltam full-férfi társaságban. 
Hát ez van. 
Pináról lehet beszélgetni azzal is, akinek az van, okés? Esetleg sokkal viccesebb is... de nem megyek bele...

Nyilván nem mernék ilyen húrokat pengetni, ha még világ csúfjára mindig szingli életet tengetnék, mert akkor az egész csak valami keserű irigység lenne, dehát ez most rendben van, kösszépen!

A barátnőm "természetesen" nagyobb, mint én (ezúttal kilóra, korábban inkább centire ment), nagyobb cipő kell neki, én főzök általában, és még van 1-2 dolog, ami miatt be lehetne támadni, hogy még mindig csak odázgatom, mikor buzulok meg százszázalékosan, de azért a pókot meg a darazsat én viszem ki a szobából, és én cipelem a nehezebb hátizsákot, ha nagyon kell...

Mindenesetre, az elkalandozásról visszalépve az ösvényre:
Magyarországon most pár emberhez kötődök. Tökre semmilyen klasszikus malter nincs köztünk, mint pl. hugom és legjobb barátnője között, akik 8-9 évesen egymás haját fonták, 14 évesen együtt lógtak el a heyi diszkóba, és most egyikük a másik gyerekének a keresztanyja, aztán ez így lesz fordítva is, amint gyerek lesz a másik oldalon, és a többi hollywoodi klisé (ami amúgy tökre rendben van, nem cinikusan írom ezt, pardonbocsánat!)

Nem, semmi különös, csak éppen ők azok az emberek, akikkel akárhányszor találkozok, nem kellemetlen felvenni a fonalat, és van akivel konkrétan az a helyzet, hogy bár géppuskaropogással toljuk az infót egymás fejére - merthogy amúgy nem érünk rá csak max. 2 órára -, mégse vágunk soha egymás szavába, és mivel semmit sem kell külön megmagyarázni, ez a két óra olyan minőségi idő, ami több, mint ahogy emlékszem (vagy nem) egy-két este hattól reggel négyig tartó kocsma-maratonra egyéb haverokkal...

Szóval a viszony az emberekhez, amiből valahol kiindultam, most kábé arra párolódott le, hogy az a legfontosabb, hogy vannak, akikkel megértjük egymást, anélkül, hogy kvázi "követelőznénk", mikor tudunk egyeztetni, vagy ha tudunk is, akkor miért is csak két órára, és miért nem fontos az, hogy kinek a gyerekét látom felnőni, vagy kit látok menyasszonyi ruhában az oltár előtt?!
Az nem fontos, és most megtapasztaltam, hogy sosem lesz az... De ez egy másik sztori, nem megyek bele.
A gyerekeket felnőni látni, az is egy necces téma... A "sajátokkal" (azaz unokaöcsémmel és három unokahugommal) is bajban vagyok, szóval a saját bőrömön tapasztalom, azt a "bridzsitdzsonszos" érzést, hogy bizony 35-40 között szélesedik az a szakadék, ami a családosok és a szinglik között hasadozik, feszedezik. De persze van kivétel, hogyne lenne!
Másik furcsa barátságom egy kétgyermekes anyuka, akinek amúgy a férjével is tökre szívesen találkozom, csak épp az igazi - már-már testvéri - kötődés mégis az anyuka felé van meg...
Hogy lehet már-már testvéri kötődés valakihez, akit csak 3 éve ismerek, és voltaképpen csak egyik törzsvendégem volt a Szendókuckóban, és mivel az gyorsan becsődölt, és ennek következtében gyorsan Dublinban kötöttem ki újra, nagyon sokat nem is találkoztunk? Hát ez az! Pont ilyen megmagyarázhatatlan dolgok vesznek körül, és nem is akarom megmagyarázni, csak elfogadom, hogy ez van!

Ahogy elfogadom azt is, hogy az anyagi helyzetem jelenleg - és előrevetíthetőleg pár évig még - teljesen lehetetlenné teszi a Magyarországi "újrakezdést", és ha már itt vagyok, meg kell próbálni a lehetőségekhez képest a legjobban érezni magam.
És ahogy ez kb. két éve csak pár terszon nevelt növényke volt, meg a házi oltár, most van más is. 
Még mindig nem kötődöm ide, és igazából az itteni kapcsolataimhoz, azaz az emberekhez sem. De egyre kevésbé kötődöm Magyarországhoz is... Lehet bérgyilkos leszek a végén, mint Leon... Beugrik még valakinek Natalie Portman és Gary Oldman mellett az a kis cserepes növény? A lényeg, hogy nincs gyökere...
Hát ez van. A kék nem igazán kék, de a piros sem az... töltés még van, de pólusok váltakoznak.


 

Sárkányölős nap

Nem tudom miért, valahogy mindig úgy megyek szabadságra, hogy előtte szarrá dolgozom magam.

De ezen kívül persze van más is, pl. tavasz.
Az ablakomon kívül is, nem csak belül:

És ha van az a heti egy szabadnap (most ez a trend megy a harmadik hete), akkor akár mosolygós időt is kifoghatok, elvégre Írország sem a régi már :)

Meri erősen hintőporozott, hogy ma Szent György nap van (Sant Jordi katalánul, náluk ő a világbajnok, mint nálunk az én névadóm, az államalapító Pista.) Ők ezt úgy ünneplik, hogy az asszony egy könyvet az embernek, az meg egy szál rózsát. Jó biznisz, szerintem :D

Mivel már így tudtam, hogy kapok majd egy könyvet, a rövid szabadnapba be kellett iktatni a virágot is, pedig azt se tudtam eddig a Moore streeti piacon kívül hol lehet virágot venni... Jellemző, mi? amikor tavaly nyáron több mint két hónapig nem ittam alkoholt, és ennek fejében rákaptam az édességekre, először körbe kellett járni a szupermarketet, hogy hol is találom a jégkrémet, mert amúgy előtte - hogy, hogy nem - kábé hármat kellett csak pislogni a belépés után, máris a borospolc előtt álltam :o
Na, így van az, hogy most már tudom, hol lehet virágot venni, és barátságosan este 7-ig nyitva van, szóval nyugodtan elmehettem még moziba + a Phoenix parkba is, nem kellett a fogam között tartani, amíg körbebringázok :)
Addig is, csak úgy egy kép, a Moore streetről, a halaskofáról, a kötelező sirályokkal:

Valahogy kiment a fejemből, hogy a Noah c. film az nem csak egy klasszikus, húsvétra időzített hollywoodi blockbuster, de egyben egy Darren Aronofsky film is, így nagyon lazán vettem, és lekéstem kb. az első 20 percet, pedig hátha jó volt. Na, Aronofskynak azért ez a leggyengébb filmje, de ilyen témát mások még jobban elkúrtak volna, szóval azért négyest megérdemel.
Bár azok a kőszikla-óriások, na az über gagyi...Isten biztos egyik monitoron a Transformest nézte, míg a másikon az a jelent ment a Gyűrűk Urából, amiben az Entek ráncba szedik Szarumán orkjait, és akkor tervezte ezeket a lényeket... Hát, a kacsacsőrű emlős jobb húzás volt, Papa! ;)
 
Legalább azért nem éreztem úgy, hogy ezt a két órát is inkább a parkban kellett volna tölteni, arra is volt idő utána.
Ezt most nem részletezem nagyon, inkább pár képet felteszek.
Bocs, ne jelentsetek fel az ízlésrendőrségnél légyszi, sörözés közben szarakodok a Picasa szerkesztési lehetőségeivel ;)

Azt megjegyzem, hogy ollóval sokkal jobb szüretelni, mert egyrészt nem tépsz ki semmit a földből, másrészt szépen marokra lehet fogni egy nagy csomót, aztán manikűrözni a nem kívánt részeket, pl. a virágbimbókat.

Szedtem még kis csalánt, kis pitypangot, meg amennyi lósóskát találtam (csak a szebb leveleket), de ezek minig vannak, medvehagyma meg csak most. Most kellene a pesztót gyártanom, de épp ezt a bejegyzést szerkesztem, na...
Mai vacsora: betűtészta ;)
Majd holnap.

Visszafelé megvettem a szál rózsámat, és beugrottam a babámhoz egy kávézóba, ahol madridi barátnőjével sütizett (focimeccset nem néznek együtt, az tuti!), és persze biztos sármosabb lettem volna, ha a virággal egy nagy kocsiból szállok ki, mellközépig kigombolt vasalt ingben, és a medvehagyma-szag helyett Hugo Boss vagy fasztudja-milyen zóna vesz körül, de így is örült nekem a kopott bringámmal, és a moha és páfrány maradványokkal dekorált dzsekimmel, mert én vagyok az ő kis sárkányölő-szent-györgye, ő meg az én bébim :D

Van egy nő

"Van egy nő. Szeret."
(Esterházy Péter)


Van egy nő. Szeretem.

- Look, there's a hair in your ear! - kitépi - It was longer than your hair on your head... And I'm not kidding!
Ezt úgy mondja, hogy mindketten kétpofára röhögünk. Persze nekem erre van "kifogásom" (olyan fűzöld színű kifogás, tudja mán kend, mire gondolok...), ő csak átvette a rezgésem éppen.
- I'm sorry you had to see that... - mondom megjátszott komolysággal, de erre csak kitör belőlönk a nevetés megint, most már egy percig abba sem tudjuk hagyni. Persze bizonyos állapotban ez igazán vicces, így elolvasni, képi emlék nélkül, ismeretlennek nem az, gondolom... De fel akarom jegyezni, mert valamit jelent.

Épp csak kaptam egy második ágyat, és épp csak véletlenül úgy alakult, hogy hétvégén két szabadnapom volt, és még kollégák is átjöttek kicsit lazítani, magyar stílusú sertéspörköltet enni, meg a többi... pártgyűlés, vagy mi :D

A Mókus Őrs pionírjai készen állnak a bevetésre!
De vissza a lávsztorihoz, most nem politizálok!

Nekem is furcsa, hogy pl. másfél hónap eltelik koccanás, komoly vita nélkül...
Meri egy angyal!
Ahogy írtam a rókákról és a viszonyokról, és az esetleges csalódásokról és az élet egyéb súlyos dolgairól, meg mit is gondolok én arról, hogy kapcsolat van-e vagy sem, hát ezegyszer nem visszakoznom kell, csak megint megerősítem: viszonyból lehet kapcsolat, ha nyitottak és őszinték a játékosok, és aztán persze kapcsolatból lehet szerelem is ;)

Az egyetlen ütközőpont a szobahőmérséklet volt, én fázós vénember vagyok, ő meg forró vérű katalán. Nem aludt jól nálam, mert meleg volt, én meg nem tudok nála aludni, mert akkora a szobája, mint egy közepes méretű teherlift... De jobb is így, mert szeretem ha ő jön ide. Annyira még nem tartok ott, hogy ne bírjam nélküle, de öles léptekkel haladok afelé.
Azt már most kifundáltam, hogy legyen a fűtéssel, hogy jobban érezze itt magát ;)
Mert fontos, nagyon fontos, hogy jól érezze magát!
Talán most jutottam el oda, hogy meg tudom becsülni, amim van: egy kapcsolat, ami már több, mint egy viszony.

De még ezen a fűtés témán is inkább nevettünk, mintsem duzzogós-durcázós lett volna a szitu.
- Holnap megyek fizióra - mondta - majd megkérdem a terapeutát, melegben jobb-e aludni, vagy nem?
- Csak emlékeztetnélek - mondtam -, ezek az emberek még birkákkal bújtak össze melegedni, amikor Gaudí megtervezte a Sagrada familiát, vagy Budapesten már metróval közlekedtek! Persze, hogy itt azt fogják mondani, hogy 15 fok az ideális!!


Szóval nem acsarogtunk, pedig nekem az alvás - így a zentiemen túl - már a szexnél is fontosabb, nem is merném tagadni. Minden állatka embrió pózban alszik, csak hogy kisebb legyen a hőleadás, de én ember vagyok, van hősugárzóm :D

És amúgy is szétdobom magam, mint egy skandináv pajtakapura kiszögezett denevér, és akármilyen apró temetű vagyok, egyszemélyes ágyon alig férek el. A házban két olyan pár is rendszeresen aludt szingli ágyon, akiknek az együttes testmérete jóval nagyobb, mint Meri és én, de ez nálam szóba se jöhet! Ha meg fázom, abszolút nem tudok aludni...

Most akkor nem vagyok szerelmes?
Nem tudom, asszem az is lehet hogy lassan az leszek, de azt is lehet józan ésszel is, nem?
Pont olyan valakit akartam, akivel lehet, akitől nem őrülök meg, sem a jó, sem a rossz értelemben.
Viszont über cuki!
Talán az sem baj, hogy nem tudunk mindent megmagyarázni egymásnak, mert nem egy anyanyelvűek vagyunk. Már nem akarok mindent megmagyarázni... (csak itt, a blogon :D :D)

Erről eszembe jut még egy apró sztori, ami jellemző.
Szeret enni, és szeret a kajáról beszélni is. A húsok voltak épp soron. Arról beszéltünk, itt milyen gyér a választék, pl. nyulat nem is lehet kapni (az írek "pet"-nek tartják a nyulat, azaz kb. olyan nekik a nyúlhús, mintha kiscicát kellene enni...). Mi szeretjük. Erre jött, hogy van az a madár, azt is eszik Katalóniában, de nem tudja, hogy van angolul.
- Mondd spanyolul! (magabiztos vagyok, mi?)
- Shit, spanyolul se jut eszembe - nevet.
- Mondd katalánul akkor!
- Estruç
- Ostrich! (Jé, tudok katalánul!!!) :D :D

Tudtam persze, hogy a struccra gondol, mert milyen másik nagy madár lenne? Pulykát itt is lehet kapni a Tescóban, nem igaz?
Ennek a többnyelvűségnek meg épp annyi varázsa van, hogy ellensúlyozza azt a hátrányt, hogy pl. nem tudtam úgy jellemezni az egyik kollágámat, hogy "olyan nyolcvanas évek kövületnek néz ki, mint Dévényi Tibi bácsi, csak épp 30 éves."
Azt hiszem, megértjük egymást, mert nagyon sokban hasonlítunk.
Csak neki nagyobb cipő kell :D

Hát ez van most...

Meg a medvehagyma. Ahogy illik!

Small Differences

Amikor Magyarországon egyszer, tényleg őszintén, elfelejtettem befizetni a Vaterának a 300 forintos hirdetési díjat, nem sokat szaroztak. Gondolom kaptam valami felszólító e-mailt, de csak egyszer. Aztán egyből a behajtó cég keresett meg, hogy a 300 forint mellé legyek szives befizetni akkor már 3000 Forintot is, merthogy ők is meg kell éljenek valamiből! No persze, ha ezt is elsumákolom, akkor akár bírósági idézést is kaphatok, és a végén majd akár 80.000 körül fogok kikötni...
Hát igen, vannak akik milliárdokat csalnak el az ÁFÁ-val, holmi kristáycukor jelképes "utaztatásával" magyar és szlovák gyártók könyvelései között, szóval a kisembernek be kell fizetni, amit illik, ugye?! Valakinek be kell...

Ez csak úgy eszembe jutott most, egy itteni, dublini mulasztott befizetés miatt.


Mert pl. kaptam egy csekket szeptemberben 75 Euróról, mivel egy éjszakát kürházban töltöttem, és a "tébé" fizette ugyan a fasza műtétemet, de ezt már nem. Hát, nem voltam épp topon, meg hallottam már sztorikat, hogy az ilyen kórházi csekkeket kétszer elküldik, aztán feladják, meg nem is ajánlott postával jött, gondoltam ráfogom legfeljebb a kézbesítőre, ha minden kötél szakad, de én ezt most nem fizetem be.

Másodszor se ;)

No, azért itt is haladnak a korral, harmadszorra már egy behajtó cég értesített.
De még mindig úriemberhez méltóan, azaz mindenféle megemelt díjat mellőzve, csak szépen kérve, hogy ha eddig elfelejtettem volna, akkor most már ne a kórháznak küldjem, hanem nekik, illetve ha volt az esedékesség idejében Medical Card-om, akkor csak adjam meg az adatokat, majd arra terhelik.

Nomost, a Medical Card-ot ki kell érdemelni, de minimum kérvényezni kell, és én csak akkor kerültem jogosultság alá, amikor a könyököm miatt szociális segélyre kerültem a rendes fizetésem helyett, szóval szeptemberben adtam be a kérvényt, és valamikor októbertől kaptam meg magát a kártyát. (Ezzel pl. nem kell fizetnem a "háziorvosnál", ami amúgy 65 Euro per alkalom, de amint látjuk, nem kellett térden állva könyörögnöm, hogy a heti 186 Eurós segélyemből orvosra már nem telne, megkaptam egyből.)
Viszont augusztus 22-én, amikor műtöttek, akkor még nem volt, ez nyilvánvaló.


Van az a vicc, hogy az oroszlán megy egy listával, kit fog széttépni, és amikor az állatok megtudják, hogy rajta vannak, inkább felakasztják magukat. A nyuszika odamegy, és megkérdi:
- Nyuszika rajta van?
- Igen - mondja az oroszlán.
- Ki lehet húzni?
- Igen...

No, szóval nem paráztam, megkérdeztem, és bediktáltam a kártya adatait telefonon, a behajtó embere azt mondta, akkor most megadják ezt a kórháznak, és ha nem kapok új levelet, akkor minden rendben.

Nem kaptam.

Oké, csaló vagyok, mi? De közben meg csak egy egyszerű mosodai alkalmazott, és nem rajtam kellene minden áron behajtani mindent. Akiknek van pénzük, azok itt amúgy is külön biztosítást kötnek, és pl. nekik nem kell 3-4 kriptaszökevénnyel egy kórteremben aludni. Nekik lehet még nem is csak krumplipürét adnak zöldborsóval, meg pirítóst mini dzsemmel, de biztos valaki eltartja ezt az egészségügyi ellátást is, ugye? Nem csak a kisember.
Ahogy a magyar behajtókat is eltartaná az a sok fehérgalléros gengszter, akikre rá lehetne uszítani őket, a vatera-bliccelők, és a BKV-bliccelők helyett, ugye?

De nem.
Horváth András, NAV revizorról azóta se sokat hallani, vagy legalábbis még mindig fontosabb hír, ha egy kétfejű kutyát találnak nejlonzsákban, vagy Berki Krisztián megvádolja Majkát, hogy százas szöggel meghúzta az Audi oldalát...

Ja, miről is jutott ez most eszembe?
A kórházban közben ki is szedték a fémet a kezemből, majd adtak időpontot kontrollra.
Nem tudtam elmenni, de le is akartam mondani, mondván, minden fasza.
- De fiatalember! Műtéte volt, meg kell hogy nézzük! Ha most nem jön, adok másik időpontot.
Na, arra se mentem el, de most már oda se szóltam, gondoltam majd megunják.
De erre most küldtek egy szép levelet, hogy mivel nem jelentem meg, adnak egy másikat.
Szóval nem hogy nem hajtják be rajtam a cehhet, de annyira, de annyira el akarnak látni, hogy  ahelyett, hogy betolnák az aktámat a fiók mélyére, hogy "egy gonddal kevesebb", még most is csak küldik a meghívókat, egyem a szívüket!


A négyes metró kész lett időre, és lerobbant a választások után azonnal, viszont ha Vincent Vegának hinni lehet, akkor az amszterdami mekiben lehet sört venni. És a kis különbségek azok, amik számítanak, ugye?
Ezért azt hiszem, még egy darabig nem is fontolgatom, mikor telepedek haza.

Mozgó kép

Boldogan jelentem, márciusban megint nem érzem magam átbaszva a havi 21 eurós mozibérlettel!

Elsőnek itt van pl. a várva-várva-várva várt The Grand Budapest Hotel.
No, remélem nem nyomok rá több spoilert, mint azt, hogy Budapesthez semmi köze, bár 1-2 helyszín nyomokban hasonlít, és maga a sztori nagy része egy fiktív kis közép-kelet-európai államocskában játszódik, ami lehetne akár az Osztrák-Magyar Monarchia része is, kb. 1932-ben. De amúgy nem, helyileg is Szászországban (dél NDK) forgatták, szóval nem tippeltem messzire, amikor Csehországra gondoltam. A filmben Zubrowka a hely neve, és nem csodálkoznék ha a stáb leküldütt volna pár Borowichkát a hangulat fokozása végett...

Mindent megkapunk, amit Wes Andersontól elvárnánk, de most még ráadásul ünnepi csomagolásban, vágatlanul, leplezetlenül öncélúan, minden jelentősebb mondanivaló nélkül, pusztán mindenki szórakoztatására, és megmagyarázhatalan örömére, de arra végképp és feledhetetlenül!

Gyerekkoromban lófaszt se tudtam a motorokól (és ez így is maradt), de volt pl. egy pakli kártya, ahol Hondák, Yamahák, Kawasakik és egyéb hasonlók díszelegtek a kartonon, és olyan játékszabály szerint lehetett őket használni, hogy most a köbcentivel, vagy végsebességgel ütjük egymást, és visszük a másik lapját, mert pl. abban mindenki megegyezett, hogy szépnek mindegyik szép, és ezen nem fogunk összeverekedni.
Érdekes módon ennek a filmnek a plakátját is amolyan kártyalap, vagy söralátét profilképekkel rakták körbe, vagy talán méginkább egy gimis tablókép lehet, középen az "intézménnyel", a Grand Budapest Hotellel. És lehet választani: Adrien Brody, Willem Dafoe, Ralph Fiennes, vagy Harvey Keitel? Netalán Edward Norton, Tilda Swinton, vagy Jason Schwartzman? (van még jópár, nem sorolom fel!) Ha valaki ezek közül nem talál kedvencet, az is megkockáztathatja, hogy tetszik majd neki ahogy a paklit Anderson felhasználta.
Mert nem csak úgy bedobálta a zöld bársonnyal feszített pókerasztalra a lapokat, hanem vette a fáradságot, és "diafilm-kockákat" csinált belőlük!

A sztori 1985-ből visszaölt 1968-ba, onnan pedig 1932-be, hogy ott igazán sebességbe kapcsoljon, és onnan a megszokott szélesvásznú keret helyett egyszer csak feltűnik, hogy a képarány majdhogynem négyzet! És ezzel együtt kb. azonnal szembeötlik, hogy szinte minden beállítás szimmetrikus, ahol csak erre minimális lehetőség nyílik! Amikor nem vágás van, csak a kemera fordul, az is szögletesen és villámgyorsan 90 fokban történik, direkt! Nekem ez adta a diakocka-csere érzést... És a doboz, amin átvetítik a színészeket ábrázoló frémeket, az egy babaház-hotel, a maga máriateréziás levendula-rózsaszín-rokokójával, keresztezve egy kis anschluss-fekete-vörös hatalmi szimbolikával.
De hogy a színészek vígan játszanak ezek között a dobostorta díszletek között, az tapintható!
Gondolom nem véletlen, hogy sok olyan név, akik közül páran akár 1-1 filmet a saját hátukon is elcipelnek, de a többieket is ismerjük, most (is) képesek voltak megjelenni, beülni a fodrászhoz, sminkeshez, és a többi hóbelevancot végigcsinálni pár mondatos szerepekért!
Mert pl. az egyik, amit Wes Anderson nagyon jól csinál, hogy egy jelenetben keveri a merengő dzsentri összes filozofikus spleenjét egy hanyagul odabiggyesztett káromkodással, és ehhez már csak a megfelelő, trademark-arcberendezések fintorát kell hozzátenni, az eredmény gyakran maga a tökély!
Mondjuk én nem vagyok egy Adrian Brody rajongó, de nagyon passzent neki ez a szerep, meg persze Willem Dafoe-nál tökéletesebb náci bérgyilkost sem lehet minden bokorban találni. Ralph Fiennes egyszerűen szikrázik, és a másik főszereplő, a törékeny, kis 17 éves fickó, aki a filmben kb. paki vagy indiai lehet, amúgy meg guatemalai származású "normális amerikai", szóval az akcentust játsza, nem vele született :D
Várom, miben bukkan fel majd legközelebb, de sejtem előre, hogy Wes Anderson talál majd neki is mindig egy cameót, ahogy Jason Schwartzmannak.

Szóval tökéletes annak, aki beavatott Anderson rajongó, és nem rossz kezdés annak, aki még nem látta az eddigieket.

A másik, amit egyszerűen nem tudtam kihagyni, az a 300: Rise of an Empire
Nem mintha ezt is úgy vártam volna, mint annak idején az előzményét, ami már a trailerével letette a névjegyét, hogy itt valami újdonságot fogunk látni. De nem lehet nagyot csalódni, ha csak így közepesen várunk valamit, és ehhez mérten teljesen rendben is volt.

Zack Snyder megmutatta, hogy nem csak Robert Rodriguez tud mit kezdeni egy képregényadaptációval, és így a Sin City (2005) és 300 (2006) után szinte minden más képregényadaptáció maximum közepesnek nézett ki... Erre itt ez a tök ismeretlen Noam Murro, aki olyan mint a rezidens tetkós egy átlagos szalonban: szépen meghúzza a vonalakat, ha a kliens a katalógusból választ, és lehet amúgy nem tud rajzolni, de addig ez nem fog kiderülni, míg nem kér tőle senki többet. A mintát szépen levette az elődtől, pont ugyanúgy néz ki, pont ugyanaz a "gyors-gyors-lasssssú" az akciójelenetek ritmusa, azaz meg-meglódul egy kard, lándzsa vagy egy láb, normális sebességgel, de az impakt pillanatában a kép szinte kimerevedik, így hagy a szemnek időt, hogy az egészet úgy dolgozzuk fel, mintha egy képregény kockája lenne. Ez nem hogy "tetszetős", ez kb. minden valamirevaló akciófilmben kötelező gyakorlat kellene, hogy legyen, és a sok mekkmester rendező mégsem használja...

Persze egy idő után kicsit hosszúnak tűnik, mert amúgy a sztori laposabb, mint Keira Knightely lenne egy bulimiás csajról szóló biopic főszerepére készülve, de azért egyszer elmegy... Mire nagyon megunnám, vége is van.
Picit furcsa nekem mindig Eva Green, talán jobbat is találhattak volna a negatív főszereplő helyére, vagy akár lehett volna Xerxes többet helyette, meg persze a tengerészgyalogos hua-hua harci kiáltással már nem csak a spártaiak, de az athéniek, sőt az egész hellászi banda büszkélkedik, és bár vannak súrlódások a tagállamok között, azért a keletről fenyegető, tömegpusztító fegyverekkel rendelkező, anti-demokratikus erőkkel szemben megállják a helyüket, mert hát szabadnak születtek, a svájci frank alapú jelzálogkölcsönt és a megszorító intézkedéseket meg akkoriban még nem ismerték...

Szóval tessék: szombatra kuncogóizom-gyakorlat, vasárnapra egy kis agyatlan de mutatós akció, és ami összeköti a kettőt, hogy nem felejtjük el, ugye, hogy a film az voltaképpen képkockák egymás után helyezése, és nem kell feltétlen Peter Greenaway-nek hívni valakit, hogy ezzel tisztában legyen!

Gondolat-párologtatás

Két napig szervízben volt a laptop, és mivel nincs okostelóm, teljes net-diétán voltam.
Nagyon jó volt, mert pl. olvastam kb. 400 oldalnyit!
El is határoztam, hogy lesz minden héten 3 nap, amikor nem fogom bekapcsolni, max azért, hogy feltöltsem róla az mp3 playert. Mondjuk hétfő, szerda, péntek? Kivéve, ha szerdán BL meccs van, és fogadni akarok rá, vagy néha hétfőn is, vagy pénteken is lehet valami érdekes, de akkor se nyitom meg a Facebook-ot!
Lehet, hogy picit habzik majd a szám, és forog a szemem, de látom előre, hogy nem lesz nehezebb, mint elmenni a boros polcok mellett a boltban :D
Amúgy pl. az olvasásról eszembe jut most, hogy milyen "felesleges" passzív szókincsem van, ami folyamatosan alakul, ahogy most elolvastam nagy duzzogva a Game of Thrones sorozat első 3 évadjának alapját adó cirka 2200 oldalt, közben meg az agincourt-i kampányról egy non-fiction könyvet és most egy regényt is elkezdtem ugyanerről, szóval ilyenkor jönnek az olyan szavak, mint a sarkantyú, a hűbérúr, vagy a címerállat, vagy egyéb olyan szavak, amiket kiszótárazás nélkül "veszek fel" olvasás közben, és látszólag semmi értelme, mert sosem leszek műfordító, az élő beszéd meg még mindig akadozik, mert az idő nagy részében olyanokkal érintkezek angolul, akik rengeteg nyelvtani hibát vétenek, és így én is azt szokom meg... De valahol mégis igaz, hogy hozzáad valamit az emberhez, bármi újat tanul. Olyan, mintha a világ picit szűkülne körülöttünk, és ez egy speciális nyújtó-gyakorlat, egyfajta agy-jóga...
Mindenesetre pl. most olvastam egy részt, ahol hajóra száll az angol inváziós hadsereg, és az egyik hajó neve : Heron. Nem von le sokat a regény élvezeti értékéből, ha nem tudom, hogy ez kócsagot jelent, és meg nem mondanám miért éreztem valaha is szükségét annak, hogy egy ilyen szót kiszótárazzak, de szinte biztos vagyok benne, hogy vannak mai magyar gyerekek, akik nem hogy angolul nem tudják mi ez, hanem visszakérdeznének:
- Miafasz? Kőcsög?! Na haggyál már tesó, azt persze, hogy vágom, hogy mi...

Ettől még persze dolgozhatnak később a médiában is.
Ahogy elnéztem a tévén - mivel nem volt net, az ukrán helyzet miatt bekapcsoltam, bocsi - Brüsszelben faggatták az interim miniszterelnököt, és a kérdések felét, komolyan mondom ki sem tudtam bogozni! Az ukrán ügyvéd megőrizte a pókerarcát, de amikor kapott 1-2 homályos kérdést, inkább rámutatott egy másik "újságíróra", majd egy harmadikra is, hogy addig időt hagyjon a tolmácsnak, aki gondolom odavarázsolta elé a monitorra, hogy biztos megértse, mire kellene válaszolni, aztán mellesleg úgyis kikerülte a kényesebb pontokat, amikor végre megszólalt...
(Legalább szépen beszélt angolul, erős akcentussal, de majdnem hibátlanul, csak persze röhelyes volt, hogy méltatlankodva feltette a költői kérdést, amit lehet az amerikai külügyminisztertől lopott:
"A 21. században elfogadható, hogy egy nukleáris hatalom katonai erőkkel bevonuljon egy másik országba?!")
De most a lényeg, hogy szörnyű volt látni, mennyire nem tudnak ezek az emberek kommunikálni, amikor ezért kapják a zsíros  fizetésüket, nemde?!

És nem tudom mennyi gyakorlati haszna van még az idegen nyelveknek és az olvasásnak, de pl. amikor a barátnőmmel sétáltunk a tengerparton, és felvette a telefont, aztán visszacsekkoltam vele, hogy pl.
- Mondtál olyat, hogy este csak vacsizol, aztán alszol, mert holnap meló?
És igen, pontosan!
Pedig katalánul beszélt, amiről eddig azt hittem, nem is használják már a katalánok sem, ahogy a délvidéki franciák se az okcitánt, de lehet akkor azt is rosszul tudom :D
A lényeg - azon kívül, hogy most ezzel itt leplezetlenül büszkélkedek, fene a pofámat! - hogy szerintem ezek a dolgok tényleg kis kötéseket hoznak létre az agyban, és ha történetesen nem egy olyan fajta vagy, aki sakkozik, vagy kirakja a Rubik kockát, akkor az idegen nyelveket mindenképp ajánlanám!
És még szórakoztató is!
És akkor már egy kalap alatt ajánlom Bernard Cornwell: Azincourt c. regényét, ha valaki szereti a középkori sztroikat, sokkal tehetségesebb író, mint George R. R. Martin a Game of Thrones-szal!

Kasztrósapkás gondolatok

Amikor először hallottam, hogy Ukrajnában megmozdult a nép, zsigerből én is felkiáltottam magamban:
- Helyes! Végre! hátha ezek tökösebbek, és nem ijednek meg a rohamrendőröktől!
Merthogy akkor még kb. csak a csatasorba állított kormányerők képe keringett a neten, akik persze, hogy ellenszenvet keltenek a megjelenésükkel is. Mint a középkori parasztban, amikor meglátta a várúr poroszlóit: nem kellett feltétlenül vajnak lenni a füle mögött, ha nem akart kapni két pofont, jobb volt, ha csak a hátuk mögött köp egyet utánuk. Ezek is így néznek ki, sisakkal, pajzzsal, kard helyett gumibottal, esetenként még a ló is a seggük alatt van. És általában nem kérdezik meg kétszer, milyen utasítást adott a méltóságos úr, mert könnyebb megütni a parasztot, mint meghallani, mit is óbégat...

Szóval első blikkre simán elkövethettem volna én is azt a hibát, hogy azt mondom: a tüntetőnek mindig igaza van, ha másért nem, hát azért, mert a hatalom mindig korrumpál, szóval posztoljunk valami szimpátia-cuccot! De ácsi! Volt nem is olyan rég egy Arab Tavasz, ahol pl. bebuktatták Kadafit, hogy mást ne mondjak, oszt azért ott még sem olyan biztos, hogy a tüntetőknek igaza volt.
Nem kellett sokat várni, kábé elég volt nekem "bizonyítéknak", hogy McCain szenátor odarepült, és elkezdett pacsizni a tüntetőkkel.
Közben persze az hírcsatornák egyik feléből - most nem akarok sarkítani, de közelítéssel nevezhetjük ezt a "ballibes" végnek - jöttek a szimpátia-hangok, míg érdekes módon a "jobbos" oldalról világítottak rá, milyen jelentős szerepe van az idegengyűlöletnek (ami itt konkrétabban oroszok ellen irányul) abban, hogy a tömegeket meg lehetett mozdítani a kormányuk ellen. Merthogy a kormány egyszer csak rückwertzet csinált, és az addigi EU irányba való lépések helyett Moszkvára vetették éhes tekintetüket. Ahogy én olvastam, valakinek, valamilyen formában gazdasági segítséget kellett nyújtani, és az EU nem siette el, Putyin meg nem a tökölésről híres, szóval - ha ez megállja a helyét - nem meglepő a fordulat, annyit minimum el lehet mondani.

Csak az a bibi, hogy ez egyes ukránok szemében kb. olyan húzás, mintha nálunk Orbán Romániával paktált volna le, nyilvánvalóan olyan szándékkal, hogy benyalunk nekik csontig, és többé szóba se hozzuk Erdélyt. Magyarul: az oroszok ősellenségek, ez a kormány pedig a legaljasabb, ha megint az ő csatlósaikká akar minket tenni! (Mert NATO és EU csatlósnak jobb lenni, nyilván így gondolták, és egy szar IMF hitel jobb, mint egy kevésbé szar orosz hitel, csak már büszkeségből is!) Lényeg, hogy a "hazafias" érzést leginkább a közös ellenségkép táplálta. Pl. mindenki szemet hunyt afelett, hogy a tüntetők népes csoportja nyíltan neo-náci, akik hősnek tartják azokat a hajdani kollaboránsokat akik inkább ukrán zsidókat hajtottak német haláltáborok felé, csak az oroszoktól szabadítsák meg őket végre! Ezt most nem értékelni akarom, hiszen mi magyarok sem kell bűnhődjünk amiatt, hogy saját állampolgárainkat áldoztuk be a náci szövetség részeként, de büszkének lenni erre nem egy érdem, ebben ugye egyet lehet érteni? Most minimum elnézték ezeket az arcokat, mert pl. kellett az izom a molotovozáshoz és az egyéb taktikákhoz, amikor a békés protestálás konkrét felkeléssé alakult.
Ezeket a fasiszta komponenseket látszólag az egész nyugati média "elnézte"...

A fiatal lány, akivel leforgatták a virális videót a Majdanon, ő is csak a szokásos szöveget ismételte: elég a korrupcióból, és a zsarnokságból! Egyszer se mondta, hogy az oroszok basszák meg, és felőlem a zsidók is elmehetnek a véres gecibe! Valószinűleg nem kapott volna annyi megosztást, ugye?

Csak mint gondolkodó embernek, nekem furcsa volt az egész "forradalom" menete.
Normálisan, a rohamrendőrök ingerküszöbe már akkor a pitbulléhoz közelít, amikor kövekkel parittyázzák őket, nem hogy molotovval, vagy egyesek még lőttek is rájuk, a fotókon is látszott. Az erőviszonyoknak megfelelően, ha felülről megkapják az ukázt, hogy "mars előre! ez a mi kis ukrán belügyünk!" akkor egy pár óra alatt - véresen ugyan - de letörték volna a kedélyeket. Egy szikrányi kétség nincs bennem afelől, hogy az USA-ban így rendeztek volna le egy akármikori kormány ellen irányuló tüntetést, az első rohamrendőr halála után mindenképpen! Ha - a fegyvertartási szokások miatt - a tüntetés még jobban elharapózna ott, akkor nem csak a rendőrség, hanem a hadsereg is bevethető már a saját civil lakosság ellen. De nem, itt meglepően kiegyenlítettnek látszott a csetepaté. Megkockáztatom, a bátorító szavak mellett, ami akár McCaintől, akár magától Obamától jött, kaptak konkrétan "know-how"-t utcai hadviselésből (amit simán megoldanak olyan viharvert zsoldosok, mint a Blackwater emberei, akik maszkban és sisakban épp elmennek ukrán utcai harcosnak is, nem igaz?), illetve a másik oldallal a színfalak mögött már közölték, hogy nem fognak nyerni, és ha még eldurvulnak, később fejek is hullanak, szóval csak ne bántsátok nagyon a népet, mert mi már ott állunk mögöttük, csak a fotókon ez még nem látszik!
Szóval sikerült nekik, hurrá!

Azt is érdemes még a kalapba venni, mielőtt valaki az oroszokra fújolna, hogy pl. Líbiában, vagy Szíriában, vagy Irakban, de most pl. Ukrajnában sincs jelentős amerikai, esetleg bármilyen nyugati kisebbség, akik konkrétan a "rokonokat" behívták volna, hogy segítsetek már rajtunk, az elnyomó kormányunk ellen. A Krím térségében viszont úgy tudom több, mint a lakosság fele orosz származású, sőt mi több, sokan orosz útlevéllel igazolnák magukat! És ők nyilván nem akarnak egy olyan ukrán vezetést, akik azon a nyomdokvizen kerültek hatalomra, hogy az oroszok az ellenségeink! Logikus lenne, ha ők hívják be az orosz erőket, és esetleg egy saját, demokratikus köztársaságot szeretnének maguknak? Szerintem igen...

Most megjegyzem, teljesen véletlen, hogy Bayer Zsolt majdnem ugyanazt az állásfoglalást írja le egy cikkben, mint amit én pár nappal előtte már magamban kialakítottam. Ezt is véletlenül tudom, egy facebook vita következtében...
Nem érdekel cseppet sem, a hazai, pitiáner kampánybérenc média (bármilyen elkötelezettséggel) mit ír erről a helyzetről, legfőképpen azért mert nem sok közünk van hozzá! NATO tagállam vagyunk, nem lehet Putyinékat szembe dícsérni, hogy nem fekszenek le, de persze ezt nem is kell! Nem kell átesni a ló túloldalára sem, Oroszország sem épp a szabad akarat Mekkája, tudom! De sem az EU nem az, az USA meg aztán végérvényesen nem, ők - megkockáztatom - egyenesen az echte fasiszta rendőrállam felé tartanak! Szóval megint csak gratulálok a szánalmasnál is szánalmasabb magyar ellenzéki erőknek, akik fel akarták használni a még köztudatban élő paksi botrányt, Orbán mostani csendjével együtt, és siettek megnyálazni a cseh, szlovák, lengyel, román államfők faszát, hogy ők bezzeg milyen "bátran" kikelnek az oroszok agresszor fellépése ellen! Persze, olcsó virtus a NATO árnyékában, habzó szájjal követelni, hogy Putyin maradjon otthon! Mintha tényleges veszély fenyegetné a románokat vagy a lengyeleket orosz részről! Ennyire hülyék vagyunk?! Gyurcsány és Bajnai amúgy is a bögyömben van, mert személyes véleményem, hogy bármilyen magát baloldalinak, azaz minimálisan is szociálisan érzékenynek tartó ellenzék ne multimilliárdosokat vonultasson már fel a mutyizó fideszesek ellenében, hanem valami becsületes embert! Meg lehet nézni egy-két latin-amerikai országot a jó példa érdekében!

Ehelyett naiv módon "szakértői kormánynak" hívnák őket, merthogy már magánemberként tudtak pénzt csinálni, majd tudni fognak az országnak is! Aha... Akkora a verseny, és olyan nehéz okosnak lenni, hogy milliomos lehetsz még egy nagyon-nagyon penge húzással, teljesen legálisan, de milliárdos csak akkor lehetsz, ha nem félsz lopni, és/vagy átbaszni a partnereidet, a hatóságokat, vagy inkább csak mindenkit!
Ezt józan paraszti észre alapozom, nyilván semmi bizonyítékom nincs sem Gyurcsány, sem Bajnai, sem most pl. a cilinderből megint előkapott Yulia Timoshenko ellen. Egyszerűen csak irracionális számomra, hogy ilyen kaliberű emberek olyan szavazóktól bármiféle bizalmat élvezzenek, akik valamilyen szintű szociális hálót szeretnének látni a "kis kutya is a nagy rakásra szarik" általános kapitalista paradigmarendszer helyett...
HA még valaki be is bizonyítaná nekem, hogy teljesen legálisan lehet ennyi pénzt keresni rövid idő alatt, akkor is az lenne a válaszom, hogy lehet legális, de semmiképp nem etikus! Mert elvileg, ha csak egy picit is van még valódi érték a pénz mögött, az amit te felhalmozol, az másoknak hiányzik, és a pár nagyon sikeres ember, pár millió nagyon szegény ember jelenlétét feltételezi, pusztán matematikai alapon, nem igaz?
Szóval a magyar ellenzék egy siralmas szarkupac, az most nekem nyilvánvaló lett.
De még ezzel együtt sem fogok szavazni a Fideszre, ahogy eddig sem tettem, mert az is nyilvánvaló számomra, hogy vagy nem tudnak, de inkább nem is akarnak ők sem értékelhető célok felé haladni. Ezt csak azért írom ide, mert amikor az ellenzéket ennyire pocskondiázom, képesek egyesek azonnal készpénznek venni, hogy a másik oldalon állok, sőt! A véleményemet is a kurucinfo meg a Világpanoráma alakítja! Hát nem!
Paks szar!
DE nem azért, mert az oroszok adnának rá lóvét, hanem azért mert abból a lóvéból pl. alternatív energiaforrások kiaknázására kellene beruházni, nem atomerőműre!!!
Vagy pl. családi - kvázi önellátó - gazdálkodások támogatására. De az homlokegyenest ellenkezne a kapitalista érdekekkel... Tabu!

Amúgy érdekességképpen megjegyzem, hogy nyilván azt kezdi mindenki belátni, hogy az USA sem olyan demokratikus, ahogy állítják magukról, de könnyű olyan ellentétpárt felhozni, hogy mondjuk a leszbikus Ellen DeGeneres az egyik legnépszerűbb talk show házigazdája, míg pl. Putyin mit művel a Pussy Riottal, és máris az USA rávert két kört demokráciából!
De akkor pl. nézzünk egy olyan ellentétpárt, hogy azUSA-ban egyes helyeken több tízezer dolláros büntetést kockáztatsz, ha a front yard-on saját, organikus zöldséget akarsz termeszteni, merthogy az sérti a szent tehénként kezelt Monsanto érdekeit, akik azt akarják, hogy mindenki kénytelen legyen az ő termékeiket vásárolni! Michigan állam SWAT teameket küldött egyes családi sertésfarmokra, hogy az általuk "nem sztenderdnek", sőt egyenesen vadállatnak minősített disznókat (pl. mert szőrösek, mint a mangalica...) konkrétan lemészárolják (plussz a pénzbírság).  Ezzel ellentétben az oroszoknál az általános élelmiszerek több, mint felét nyugiban megtermelik maguknak a dácsák kiskertjeiben, és nem kényszeríti őket senki, hogy génmanipulált zöldséget és antibiotikummal telepumpált húst vegyenek az áruházláncokban!
Enni mindenki szokott, még a melegek és leszbikusok is, ugye?
De megintcsak, ne értsetek félre, mert pl. én meg szeretek füvet szívni és a keményvonalas, jobboldali rendszerekben elég nehéz feladat ez, mégsem válok automatikus "ballibes" szavazóvá! Pedig pl. biciklizek is, meg nem érdekel a "keresztény múlt", meg sorolhatnám, oszt mégsem!
Szóval csak gondolkodjon el mindenki, és semmiképpen nem ajánlom, hogy még agyalás előtt eszedbe jusson, hogy neked van valamiféle "pártpreferenciád", mert máris ők fognak helyetted gondolkodni, és észre sem veszed! Amit itt kisilabizáltam Ukrajnáról, az echte, saját véleményem, amit mondjuk persze egy olyan alapmű jelentősen befolyásolt, amit én magam az elmúlt 40-50 év "történelemkönyvének" tekintek, és ez a következő:
Naomi Klein: A sokk doktrína
Nem vagyok sem ballibes, sem jobbos!
Nem vagyok még csak liberális sem, viszont nem vagyok semmiképpen kockafejű konzervatív!
Azt - a fenti könyből mindenképp, de amúgy józan paraszti ésszel is - lehet látni, hogy a kapitalista életvitel csak tönkre teszi az emberi értékeket (lehet külön írok hamarosan a hajléktalanok, mint "hibás fogyasztók" üldözéséről), tönkre teszi a természeti értékeket (ez evidens, remélem), és az ezt kiszolgáló ideológiai dualizmus csak megosztja még az egyébként értelmes embereket is! (Birodalmi közhely: "oszd meg, és uralkodj!")

Szóval csak írok, mert valami fáj, és leginkább az, hogy nem gondolkodnak még mindig elegen a kapitalizmus alternatíváin, pedig az "ötvenötödik percnél" járhatunk kb...
Ehelyett felkapják Obamát vagy Putyint, vagy otthon Orbánt, vagy Bajnait. És hoppá, mindegyik egy tróger kapitalista, szóval ez az én nagy bajom, hogy amíg nem a függöny mögé akartok nézni, kedves "demokratikus szavazópolgárok", addig épp ugyanabban a szarban fogtok tapicskolni, mint eddig is!

Szokásos "csak a szépet!" helyett: Wake the fuck up!