Elsőnek itt van pl. a várva-várva-várva várt The Grand Budapest Hotel.
No, remélem nem nyomok rá több spoilert, mint azt, hogy Budapesthez semmi köze, bár 1-2 helyszín nyomokban hasonlít, és maga a sztori nagy része egy fiktív kis közép-kelet-európai államocskában játszódik, ami lehetne akár az Osztrák-Magyar Monarchia része is, kb. 1932-ben. De amúgy nem, helyileg is Szászországban (dél NDK) forgatták, szóval nem tippeltem messzire, amikor Csehországra gondoltam. A filmben Zubrowka a hely neve, és nem csodálkoznék ha a stáb leküldütt volna pár Borowichkát a hangulat fokozása végett...
Mindent megkapunk, amit Wes Andersontól elvárnánk, de most még ráadásul ünnepi csomagolásban, vágatlanul, leplezetlenül öncélúan, minden jelentősebb mondanivaló nélkül, pusztán mindenki szórakoztatására, és megmagyarázhatalan örömére, de arra végképp és feledhetetlenül!
Gyerekkoromban lófaszt se tudtam a motorokól (és ez így is maradt), de volt pl. egy pakli kártya, ahol Hondák, Yamahák, Kawasakik és egyéb hasonlók díszelegtek a kartonon, és olyan játékszabály szerint lehetett őket használni, hogy most a köbcentivel, vagy végsebességgel ütjük egymást, és visszük a másik lapját, mert pl. abban mindenki megegyezett, hogy szépnek mindegyik szép, és ezen nem fogunk összeverekedni.
Érdekes módon ennek a filmnek a plakátját is amolyan kártyalap, vagy söralátét profilképekkel rakták körbe, vagy talán méginkább egy gimis tablókép lehet, középen az "intézménnyel", a Grand Budapest Hotellel. És lehet választani: Adrien Brody, Willem Dafoe, Ralph Fiennes, vagy Harvey Keitel? Netalán Edward Norton, Tilda Swinton, vagy Jason Schwartzman? (van még jópár, nem sorolom fel!) Ha valaki ezek közül nem talál kedvencet, az is megkockáztathatja, hogy tetszik majd neki ahogy a paklit Anderson felhasználta.
Mert nem csak úgy bedobálta a zöld bársonnyal feszített pókerasztalra a lapokat, hanem vette a fáradságot, és "diafilm-kockákat" csinált belőlük!
A sztori 1985-ből visszaölt 1968-ba, onnan pedig 1932-be, hogy ott igazán sebességbe kapcsoljon, és onnan a megszokott szélesvásznú keret helyett egyszer csak feltűnik, hogy a képarány majdhogynem négyzet! És ezzel együtt kb. azonnal szembeötlik, hogy szinte minden beállítás szimmetrikus, ahol csak erre minimális lehetőség nyílik! Amikor nem vágás van, csak a kemera fordul, az is szögletesen és villámgyorsan 90 fokban történik, direkt! Nekem ez adta a diakocka-csere érzést... És a doboz, amin átvetítik a színészeket ábrázoló frémeket, az egy babaház-hotel, a maga máriateréziás levendula-rózsaszín-rokokójával, keresztezve egy kis anschluss-fekete-vörös hatalmi szimbolikával.
De hogy a színészek vígan játszanak ezek között a dobostorta díszletek között, az tapintható!
Gondolom nem véletlen, hogy sok olyan név, akik közül páran akár 1-1 filmet a saját hátukon is elcipelnek, de a többieket is ismerjük, most (is) képesek voltak megjelenni, beülni a fodrászhoz, sminkeshez, és a többi hóbelevancot végigcsinálni pár mondatos szerepekért!
Mert pl. az egyik, amit Wes Anderson nagyon jól csinál, hogy egy jelenetben keveri a merengő dzsentri összes filozofikus spleenjét egy hanyagul odabiggyesztett káromkodással, és ehhez már csak a megfelelő, trademark-arcberendezések fintorát kell hozzátenni, az eredmény gyakran maga a tökély!
Mondjuk én nem vagyok egy Adrian Brody rajongó, de nagyon passzent neki ez a szerep, meg persze Willem Dafoe-nál tökéletesebb náci bérgyilkost sem lehet minden bokorban találni. Ralph Fiennes egyszerűen szikrázik, és a másik főszereplő, a törékeny, kis 17 éves fickó, aki a filmben kb. paki vagy indiai lehet, amúgy meg guatemalai származású "normális amerikai", szóval az akcentust játsza, nem vele született :D
Várom, miben bukkan fel majd legközelebb, de sejtem előre, hogy Wes Anderson talál majd neki is mindig egy cameót, ahogy Jason Schwartzmannak.
Szóval tökéletes annak, aki beavatott Anderson rajongó, és nem rossz kezdés annak, aki még nem látta az eddigieket.
A másik, amit egyszerűen nem tudtam kihagyni, az a 300: Rise of an Empire
Nem mintha ezt is úgy vártam volna, mint annak idején az előzményét, ami már a trailerével letette a névjegyét, hogy itt valami újdonságot fogunk látni. De nem lehet nagyot csalódni, ha csak így közepesen várunk valamit, és ehhez mérten teljesen rendben is volt.
Zack Snyder megmutatta, hogy nem csak Robert Rodriguez tud mit kezdeni egy képregényadaptációval, és így a Sin City (2005) és 300 (2006) után szinte minden más képregényadaptáció maximum közepesnek nézett ki... Erre itt ez a tök ismeretlen Noam Murro, aki olyan mint a rezidens tetkós egy átlagos szalonban: szépen meghúzza a vonalakat, ha a kliens a katalógusból választ, és lehet amúgy nem tud rajzolni, de addig ez nem fog kiderülni, míg nem kér tőle senki többet. A mintát szépen levette az elődtől, pont ugyanúgy néz ki, pont ugyanaz a "gyors-gyors-lasssssú" az akciójelenetek ritmusa, azaz meg-meglódul egy kard, lándzsa vagy egy láb, normális sebességgel, de az impakt pillanatában a kép szinte kimerevedik, így hagy a szemnek időt, hogy az egészet úgy dolgozzuk fel, mintha egy képregény kockája lenne. Ez nem hogy "tetszetős", ez kb. minden valamirevaló akciófilmben kötelező gyakorlat kellene, hogy legyen, és a sok mekkmester rendező mégsem használja...
Persze egy idő után kicsit hosszúnak tűnik, mert amúgy a sztori laposabb, mint Keira Knightely lenne egy bulimiás csajról szóló biopic főszerepére készülve, de azért egyszer elmegy... Mire nagyon megunnám, vége is van.
Picit furcsa nekem mindig Eva Green, talán jobbat is találhattak volna a negatív főszereplő helyére, vagy akár lehett volna Xerxes többet helyette, meg persze a tengerészgyalogos hua-hua harci kiáltással már nem csak a spártaiak, de az athéniek, sőt az egész hellászi banda büszkélkedik, és bár vannak súrlódások a tagállamok között, azért a keletről fenyegető, tömegpusztító fegyverekkel rendelkező, anti-demokratikus erőkkel szemben megállják a helyüket, mert hát szabadnak születtek, a svájci frank alapú jelzálogkölcsönt és a megszorító intézkedéseket meg akkoriban még nem ismerték...
Szóval tessék: szombatra kuncogóizom-gyakorlat, vasárnapra egy kis agyatlan de mutatós akció, és ami összeköti a kettőt, hogy nem felejtjük el, ugye, hogy a film az voltaképpen képkockák egymás után helyezése, és nem kell feltétlen Peter Greenaway-nek hívni valakit, hogy ezzel tisztában legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése