Egy kis sziget a tengeren, amit egyedül elfoglal egy hatalmas fa, a víz felé hajló, terebélyes lombkoronával. Ahogy magam ismertem (esőerdő-fanatikus voltam), a fa levélzetének is sűrűn kellett volna virítani, és alá buja aljnövényzet is dukált volna, de akkor semmit nem tudtam volna ábrázolni az emberi és állati életből, ami a szigeten folyt. Asszem pár fürt gyümölcsöt rajzoltam a fára.
Az ágak közt volt egy kunyhó, valaki csak hevert a teraszán. Egy óriáskígyó pihent vele szemben, 1-2 kisebb majom és madár is lakott még az ágak között. Valahol volt egy nagymacska is, valószínűleg jaguár, de persze szelíd, épp várta a koncot, amit a halakat belező ember adott neki, aki a tűz mellett munkálkodott. Szigorúan lehullott ágakból rakott tüzet, illetve kiszárított halszálkából (akkoriban azt hittem, ahogy ma egyes szegényemberek, hogy minden tökéletesen el tud égni, és a célnak így megfelel...) Egy harmadik arc horgászott, ugyanis ezek az emberek főleg halon és gyümölcsön éltek, a kígyó néha ritkította a majom és madárállományt, és persze a mcskára se szóltak rá, ha elkapott egyet-e-gyet.
Nohát, a mini ökoszisztémám kissé kezdetleges, de lehettem talán vagy 8-9 éves (a rajz minőségére emlékezve még nem voltam 10-11, biztos.)
Nem volt a rajzon esővíz-gyűjtő, alomszék, zöldségágyás lasagna-mulcsozással, de ami volt, az a békés (okés, ragadozókkal, szóval akkor talán inkább: természetes) együttélés az ember, az állat és a növény között.
És bárki elkezd komolyabban érdeklődni a permakultúra iránt, az azt hiszem előbb-utóbb rájön, hogy itt nem csak egy olyan technikáról van szó, ami keveset árt a környezetnek, vagy egy olyanról, ami jobban kihasználja a helyi adottságokat, hanem egy olyan szemléletmódról, ami igyekszik "helyén kezelni" a rendszer elemeit, a mikrobáktól a rovarorokon és madarakon keresztül az emberig.
Az ember persze a maga malmára hajtja a vizet, de rájön, hogy ez neki is akkor a legjobb, ha mindenkinek jó körülötte. Ezt most nem fogom részletezni, remélem mindenki elhiszi, hogy egy szabadban kapirgáló tyúk egészségesebb, mint egy olyan, amelyik századmagával nyomorog a betonozott hangárban, neonfény alatt.
Azt is higgyétek el, hogy a paradicsom "boldogabb" a büdöske és a bazsalikom között, szalmamulcs alatt, mint a műtrágyázott fóliasátorban, megintcsak, mint a csirke esetében, "társaság" nélkül, azaz csakis a többi paradicsommal összezárva.
És hogy fajlagosan kevesebb a munka a nagyüzemivel, az lehetséges, de a munkát azért én megint csak a helyére tenném. Én pl. elbíbelődnék vígan egy csikentraktor legyártásával és tologatásával is, anélkül hogy ezt gürcölésnek tekinteném.
A parasztnak lehet régen a kapa és az eke volt jele az óvodában, ma a traktor és a műtrágyás zsák, de a perma-gazdának egyik sem! Itt nem a bézik eszköz és a kérges tenyér iránti igényt állítjuk szembe a kényelmes gépiesítéssel. Nem vért akarunk izzadni pár bio paprikáért és dinnyéért.
Ahogy Vitka mondta: nem "ökomártírkodni" mentek ki a tanyára.
Ez annyira tetszett, vissza is fogok rá térni.
Ami miatt rögtön az elejétől "ráharaptam", az a következő három ok:
A permakultúra nekem JÁTÉK!
Vannak természetes szabályok, de hihetetlen tere van a kreativitásnak. Még az is kísérleti, amit már többen megcsináltak előtted, mert a te talajod picit más, 2-3 fok különbség van, és az a hasznos rovarfaj amit említettek, épp itt nem honos, de van helyette másik...
A permakultúra nekem PIHENÉS!
Azzal kezdődik az élettér kialakítása, hogy alaposan megfigyeled, és aztán folyamatosan figyeled, mi hogy reagál, mi hogy működik. Ezt munkának nevezik valahol is? Jobb két napig figyelni, mint egy napig kapálni, nem?
A permakultúra nekem LELKI ÉLET!
Nem akarok vallásról beszélni, vallásokra szerintem nem sok szükség van. Lelki életre annál inkább. A hitet tápálja, hogy lehet ez a világ szebb is, és ki tudja elégíteni az alapvető igényeinket anélkül, hogy nagyon belerondítanánk. Ennek a napi szintű megélése, a földi paradicsom.
Oké, oké, ez mind szép, csinálhatnék wormery-t itt is és folytathatnám a balkon-kertészetet, lehetnék miniatűr permás, az élet meg menjen tovább. Ami azt illeti, fűszereket, és paradicsomot gondoztam is a balkonomon, ha nem először olvassa valaki ezt a blogot, láthatta már.
De nekem ez nem elég!
Én ezt egy életformának, 100%-os elfoglaltságnak választom.
Most ugye egy mosodában dolgozom, egy 5 csillagos hotelben, ami épp kapott valami zöld minősítést, mert pl. szelektív kukák vannak, meg ilyesmi, de amúgy irdatlan erőforrás-pazarlás van, nem részletezem ezt sem, de egy 197 szobás szálloda sose lehet zöld, az hótziher.
Amikor 8 órát dolgozom, az ebédidővel (ennek "minőségéről" itt már írtam >>> klikk), átöltözéssel, zuhannyal, és oda-vissza úttal nekem 10,5 óra is kijön. Ebből a kemény rész lehet, hogy csak 5-6 óra, de ahogy belépek a hotelbe, egy beton konstrukció alagsorában vagyok, neonfényben, gépek zajában dolgozom. Még ha csak törölközőket kellene hajtogatni, vagy ilyesmi, akkor is rémes pazarlás egy ember életében az ilyen körülmények közt eltöltött idő. Akkor is, ha a klasszikus "paraszti robottal", azaz ganajozással, ásással, gyomlálással, kapálással, birkanyírással DE szabad ég alatt eltöltött idővel helyezem szembe: inkább kaszálnék-kapálnék napi 8 órát, mint hogy mosodázzak.
Hogy miért nem váltok, miért nem keresek a tűrhetőnél azért jobb angolommal pl. customer service irodai munkákat, vagy stb., annak az a nagyon egyszerű oka, hogy amit nernék a vámon, elveszteném a réven.
Lehet értelmesebb kollégáim lennének, viszont ugyanolyan értelmetlen lenne az egész munka, pl. mondjuk dühös emberekkel chatelni vagy telefonálgatni 8 órában, az se jobb, mint ágyneműt mosni és vasalni, szerintem.
Csináltam, és nem jobb, kész!
Harmadik megoldás, pl. emlegetik néha, akiknek fingjuk sincs a rajzhoz, hogy hát én kreatív is vagyok, meg rajzolni is tudok, legalábbis tanultam, miért nem erre orientálódok? Hát mert pl. egyrészt évekbe telne mire behoznám azt a technikai hátrányt, amit a puszta kezes skiccelgetés és az elfogadható grafikai kivitelezés között keletkezett, és még profik is folyamatosan zárkóznak fel az újdonságokhoz, mert ha picit pihennek, lemaradnak, és nem lesz munkájuk. Másrészt rosszul tűröm a stresszt, pl. a szűk leadási határidőket.
Meg azt is szarul viselném, ha többször is visszadobná az ügyfél a munkám, márpedig ha valaki fizet, szereti játszani a műértőt. ("Ezt egy picit kubistásabbra is vehetnéd, nem?")
Bő lére eresztettem, de a lényeg, hogy ebben a világban én semmi módját nem látom annak, hogy a rendszeren belül valamiféle "életpálya modellt" találok magamnak.
A rendszeren belül vagyok még, de kifelé mozgok.
Tavaly volt két lépésem, de nem vitt volna egyik sem ki a sűrűjéből, így már nem is bánom, hogy egyikből se lett semmi. Az is nagy tanulság, hogy alaposabban kell mérlegelni, esetleg 1-1 SWOT-analízist is kell készíteni, még azelőtt, hogy konkrét elkötelezettséget vállalnék. Ez nekem mondjuk nem a legerősebb oldalam, túl nagyvonalú vagyok az aprólékos tervezéshez, szóval egyből bejön a második tanulság: egyedül nem szabad!
Brainstormingban jó vagyok, szerintem néha kell a lendületes ötlet-ember a komótos tervező mellé, szóval most nem alulértékelem magam, csak tudom, hogy szükségem van másokra is.
És hálistennek ez az aspektus is elhangzott a kurzuson, legalábbis Vitka részéről. A közös munka mindig TÖBB, mintha az egyes emberek egyéni erőfeszítéseit összeadnánk. Nagyon jó kis játékokkal kezdtünk, és bár a résztvevők között többen is voltak, akik semmilyen közösségben nem gondolkodnak, már ami a későbbi gazdálkodási módjaikat illeti, azért szűk két nap alatt igazi kis csapat lettünk, és ez szerintem a mai világban óriási eredmény!
Amúgy, hogy milyen emberek voltak? Nagyon sokfélék, mind az előismereteinket, mind a távlati terveket tekintve is mások, illetve pl. azok, akik hasonlóan is gondolkodnak, a tervezés és megvalósítás különböző fázisaiban vagyunk. Én pl. még csak gondolkodom...
Ilyenből is volt több, nem éreztem magam cseppet sem egyedül.
Volt, aki úgy gondolta, valóságos ökofalu kell a jövőben ahhoz, hogy biztonságban érezhessék magukat, merthogy olyan szar világ lesz, hogy elvesznek tőled mindent, ha csak 2-3 kis család turkál a fődön.
Volt, aki úgy gondolta, hogy a magyar föld átlagos hozamait, és egy lónak vagy tehénnek a legelő szükségletét, satöbbi-satöbbi, figyelembe véve Magyarország a mostani lakosság kb. egyötödét tudná eltartani, azt is csak akkor ha minden rendelkezésre álló földet beszámítunk, ergo a nagyüzemi mezőgazdaságot azért nem tudjuk kihagyni.
Volt aki azt mondta, jól hangzik a közösség, de mi van ha valaki később bunkó lesz, nem dolgozik, vagy nem rak bele több pénzt, vagy csak összeveszek a csajommal, oszt akkor kié is az a cob-house, amit ketten tapasztottunk?!
Sorolhatnám, de minek. A szép az, hogy az olyanokat azért mindenki serényen lejegyezte, pl. mire jó egy kerék-tó, mire jó ha egy méterrel megemelünk egy területet, mi az edge-effekt és a Fukuoka módszer, hogy lehet pontos térképet rajzolni (szintvonalazással, ráadásul!) pár forintos eszközkészlettel.
Szóval az igény egy kimozdulásra, szerintem egyre jelentősebb, az emberek nagy részében, és ez számomra bíztató.
Maga a "Szivárvány Falu", ahol voltunk egy modell a sok-sok közül.
Ahogy én látom:
Anélkül, hogy kritizálnám őket, én falut nem látok ott a következő pár évben, de a fejlődés lehetősége mindenképp megvan benne. Egyelőre egy kisebb területű, elvadult szőlőst vettek meg, szép, déli lejtőn. Egy völgyre néz, amit szántónak használnak. Mellettük erdő, és több nadrágszíj-telek, szintén főleg szőlő. Szeretnék megvenni a szántó és az erdő egy részét, de maga a falu a nadrágszíj-telkeken, a domboldalon lesz. Eddig négyen vannak, ha jól tudom mindenki Pesten dolgozik, rendszeresen kijárnak, építgetnek, tervezgetnek. Egyelőre egy időszakosan lakható présház, egy lakókocsi, és egy minimális zöldségágyás van, no meg persze a szupervályog technikával épülő kuckó, ami afféle nyárikonyha + fürdőszoba lesz, nem egy konkrét ház.
Viszont már szervezkednek ezerrel, pl. ilyen tanfolyamokat tartanak, mint a permakultúra, illetve nyilván a szupervályog-építés. Az a tippem, hogy a kis kuckó azért épül ilyen lassan, mert mindig 1-1 tanfolyam keretében haladnak a sorokkal, ez okosan mvegoldja a költségek és munkaerő kérdését.
Nem is rossz húzás egyből Szivárvány Falunak nevezni a projektet, és honlapot, meg facebook oldalt csinálni neki, mert valahogy hozzám is így jutott el az infó, hogy van ez a tanfolyam. És szervezésben is jók, teljesen zökkenőmentes volt minden. Szóval ez egy út, hogy nem az önellátással kezdeni, hanem a szellemi tevékenységekkel, know-how-val, stb. Meg az is, hogy a "bölcsőházat" (ami arra szolgál majd, hogy a friss "falulakók" abban húzzák meg magukat, amíg saját kuckójuk épül) valódi építési engedélyekkel, show-case minőségben akarják megvalósítani, így se túl olcsó nem lesz, se nem egyszerű. Utóbbihoz kiváló sztori volt, hogy vitték el terhelés tesztre a szupevályog hurkát, amivel az okostojások nem tudtak mit kezdeni, mert egyrészt nem téglatest alakú, másrészt a gép addig nyomta, amíg lapulni nem kezdett, de nem tört össze, mint egy "rendes" építőanyag, pl. a szilikát tégla...
Szóval, így is el lehet indulni, de csak akkor, ha van bevételed valamiből, mert itt az önellátáshoz még a terület is picike egyelőre.
Én ezzel szemben, amikor majd hazamegyek Magyarországra, nem szeretnék Pesten dolgozni, és valami induló öko-projektbe kijárogatni, hogy majd ott egyszer elérem a 40%-os önellátást, mert csak széttördelném magam.
Mi akkor az én modellem?
KÖZ(össég)ÉRT(ék): ABC-(D)
Egy mindenki.....ha mindenki egy(et)ért!
A) Személy szerint ide sorolom magam: annyi tőkével szeretnék indítani, amiből megvan 1 hektár föld , az arra építendő kuckó (Earthsip és cob-house keveréket tudnék elképzelni leginkább) költsége, plussz annyi időre ki kell számolni egy bő minimumot, amíg várhatóan beáll az önellátás. Ez pl. egy szántóföldet véve alapul nagyon hosszú idő lenne, szóval eleve fás legelőt vennék. Az önellátás alatt azt értem, hogy az élelmiszer, és energia teljesen megoldott ügy, amit pedig ezeken kívül, pénzért kell megszerezni, arra fedezetet ad valami feleslegnek a termelése. Ez a felesleg sokminden lehet, a terület adottságaitól is függ, de pl. lehet "felesleg" a helyszín értékesítése, mint pl. tanfolyam, tábor, egyéb rendezvény helyszíne. Ilyesmibe kár az elején belemenni, mert olyan kiszámíthatatlan a jövő, hogy ezen szerintem akkor érdemes elkezdeni gondolkodni, ha már a föld és a lakóépület ára megvan, és azt számolgatom, hány hónapra (évre) képezzek tartalékot.
Ebben a verzióban viszont a nulladik naptól a helyszínen dolgozom, 24/7-ben, hogy az életteremet minél hamarabb megteremtsem.
B) Akiknek pl. jelenleg (illetve a terület megvásárlásának idején) jövedelmező munkájuk van, esetleg távlatilag sem szeretnék a karrierjüket, hivatásukat permakultúrás gazdálkodásra felcserélni, csak szeretnének egy ilyen környezetben élni, azoknak másképp néz ki a dolog.
Ha a csoport egy termelőszövetkezetet alapít, és a föld a szövetkezeté, akik pedig aktív munkát végeznek rajta, azok a szövetkezettől valamilyen anyagi juttatást kapnak, akkor azok, akik csak résztulajdonosok, és a föld haszonélvezői, valamilyen szinten folyamatosan pénzt kell, hogy csurgassanak a rendszerbe.
Tulajdonképpen ha veszel 2-3 hektárt, és 50 birkát, de közben bróker vagy Budapesten, akkor is kell fogadni egy juhászt, nem igaz? És az a nap nagy részében csak furulyázik és heverészik, nem fog neked még erdőkertet is varázsolni, meg talajt javítani, komposztálni, szóval 1 év múlva, és 5 év múlva is csak egy legelőd lesz, meg birkanyájad, semmi extra. Rosszabb esetben az embered még beír 1-2 "elhullást" is neked, bizonyítsd rá, hogy túl sok bárányragut eszik a családja mostanában...
(Bocsánat, hogy kisarkítom, az alapvető logikát kell csak látni benne.)
C) Akinek annyi pénze sincs, hogy az A) verziót kövesse, viszont lelkes, fitt, és tettre kész, és még esetleg van is tapasztalata a kertészetben, vagy az állatokkal, az pl. teljesen a B)-csapattól függ, rögtön a nulladik naptól, és ekkor pl. naggyon-naggyon elszántnak kell lennie.
Azért az extremitásokat mellőzzük, pl. nem lehet, hogy a C csapat a harmadik télen még mindig jurtában lakik, míg a B csapatból valaki már egy 200 m2-es szalmabála-palotát épített a saját szegletébe, mert az a morálra szerintem eléggé szarul hatna.
Ezért kell rögtön az elejétől közösségként gondolni magunkra, és lehetőleg mindkét oldalról a középút felé törekedni.
Ja, és most rajtakaptam magam, hogy csak a rezidensekről írok, a közösség legszűkebb köréről.
Hát, ez olyan, mintha a folyó élővilágát kb. úgy képzelném el, mint vízi növény-kis hal-nagy hal piramist. Most ezt cizellálhatnám apró rákokkal, meg stb. de mindig a vízben maradva, holott ami a legtávolabbi hegyen történik, az is számít, hiszen a cermelyekből patak lesz, azok meg a folyóban kötnek ki, és mindegyik beleteszi a magáét. Szóval kell egy "D csapat" is, akik nem résztulajdonosok a földben, sosem akarnak kiköltözni, de mégis jelentősen befolyásolják az ottani életet.
Kell egy stabil háttérbázis, akik:
- Időről időre kijárnak a területre, társasági életet élni, színesíteni a munkás hétköznapokat, valamint kiszakadni a saját, urbánus formájukból. Ide tartoznak pl. azok a cimborák, akiknél 1-1 éjszakára meg lehet szállni, ha városi programunk lenne... (De ennyi nem elég, >>>)
- Népszerűsítik a "termékeket" ismerőseik körében. A termék lehet kézzel fogható, mint egy fonott kosár, vagy kézzel készített kissámli, vagy csak tojás, aszalvány, vagy pálinka, de lehet szellemi termék is, mint pl. terepgyakorlat és tanfolyam, vagy akár valamilyen rendezvény, ami a területen megvalósítható.
- Maguk is vásárolnak, és ha lehet ezt nem ad hoc jelleggel, hanem elkötelezettséget vállalva teszik (Szatyor Közösség, megvan?)
Arányaiban pedig pl. mint egy focicsapatnál, 2 csatár (B), 4 középpályás(A), 4 hátvéd (D) és egy kapus (C).
Ezt most értelmezze minden kedves olvasóm a saját fantáziája szerint!
Még 1-2 gondolat:
Elsőként azt tartanám a legfontosabbnak, ahogy a Szivárvány Faluban is a "Bölcsőház", vagy Gyűrűfűn a "Zsilip" az első igazi projekt, egy közösségi ház megépítése az alap. (Párhuzamosan pl. az állatok számára feltétlenül szükséges infrastruktúra (kút, akol, stb.) megépítésével.)
Ennek a közösségi háznak nem kell mindenféle minősítési kritériumoknak megfelelnie, csak az legyen a szempont, hogy az első télen is lehessen már kint tartózkodni. És persze, hogy olcsó legyen, megintcsak az Earthship alapjait használnám fel,
annyi mínuszolással, hogy nem kell műszakilag is felszerelni, pl. nem kell vízöblítéses WC, vagy perfekt üvegház-folyosó, és az se legyen nagy baj, ha pl. nem süt a nap pár napig, akkor be kell osztani az áramot, és pl. nem kapcsoljuk be a laptopot, este gyertyát gyújtunk, és kézzel mossuk ki a zoknit-gatyát.
JA! Itt jön be még egy nagyon fontos dolog, ami a permakultúra egyik alappillére:
Az igények önkéntes visszafogása!
Nekem ez is nagyon tetszik, és ha ezt figyelembe vesszük, egy ilyen közösségi épületet nagyon kis büdzséből meg lehet alkotni. (Nagyon-nagyon kevésből is, hihetetlen, de igaz!)
Ehhez támaszként ajánlok egy blogot klikk!
A földterületen pedig ezen kívül kiválasztanánk mindenkinek 500 m2-es privát parcellákat, ahová már mindenki a saját házát építi, közvetlen mellé a saját fűszeres, virágos, pázsitos, sziklakertes, játszóteres, tehát szabadon alakított életterével.
De most nem megyek ezzel messzebb, pl. a közösségi létformáról önmagában is tudnék filózgatni, de majd talán legközelebb.
Addig is csak a szépet!
Isó!
VálaszTörlésVégigolvastam. Becsülettel.
Én vallásos vagyok, nekem szükségem van arra, hogy higgyek, hogy tudjam, nem céltalan az életem.
Egyébként az elgondolás jó. Legfőképpen az tetszik, hogy nem egy irányvonal mellett kardoskodsz, hanem kavarod azokat és a magad elképzeléseire formálod.
Nagyon sokan vannak (itt nálunk is), akik valamilyen formában szeretnének önállósodni, közösségeket alapítani, visszatérni valamilyen szinten a paraszti gazdálkodáshoz, mert úgy érzik, ez az egyetlen lehetőség a "túlélésre".
De az én tapasztalatom az, hogy az emberi tényező a legszűkebb keresztmetszet.
A jó ötletek "tömegeket" képesek vonzani, ezzel fellelkesítve az ötletgazdát, de a megvalósításra jó esetben csupán néhány emberre számíthatsz, akiknek egy része még lekopik az évek során.
Az emberek mindig keresik az újat, a mást. Most ez a "kiköltözünk vidékre és majd mi megmutatjuk" az új. De amint ott valóban ki kell tartani és valóban meg kell valósítani, hát...
Valamiért engem megtalálnak azok az emberek, akik nem az előbbi, hanem a te A csoportodba tartoznak. Ezért ha a te elgondolásodnak a megvalósítását itt képzeled el, akkor tudok ajánlani olyanokat, akik képesek is eljutni oda, ahova azt tervezték.
A végére egy javaslat: legyél mindig kritikus, ne fogadd el feltétlenül azt, amit neked mutatni akarnak. :)
Szép napokat!
Vasas M.
Igen, ez úgy messziről tetszik nekem. Közelebbről az a véleményem, hogy a semmiből építkezni nehezebb és jóval hosszadalmasabb, mint egy már meglévőt (fel)javítgatni, (át)formálni. Egy már felépített (paraszt)házat, közművesített telket ökosítani nemér esetleg? Igen, pénzt kell belerakni az elején. De ez van, nem vagyunk már 20 évesek, az idő egyre inkább jelentős tényező, tehát emiatt kell a pénz valójában, mert az időt kell megvenni, amit eddig nem permakultúrával töltöttünk. Nem hiszek 36 évesen a lassanjárj smooth átmenetben, arra nincs időm, perzsupp kell a dolgokat elkezdeni, lehetőleg egy félkész állapotból (minimum). Ezért a folyamatábrát úgy képzelem el, hogy a D) csoport emberkéi már eleve elköteleződnek(!)összerakják a pénzt, és hirtelen A) csoportosok lesznek (van ilyen ?). Másik dolog az önellátás része, ha valójában D) csoportosokból képzelem el a marketingeseimet és szó szerinti felvásárlóimat, ahogy írod, akkor nem kerülök-e függőségbe?? Akkor az én önfenntartásom valójában az általam "meghaladott" kultúrától várja el a fennmaradást (mondjuk ki, így is pénzből akarom finanszírozni magam). Ennek kiküszöbölésére teljesen minimalizálnom kell az igényeimet, és valójában úgy kéne élnem, mint azok a magas kort megérő emberek Ikaría-szigeten Görögben, akiknek a harmada a 90 éves kort is megéri, nincsenek tudatában de permakultúrát csinálnak, és pénzt szinte nem is használnak. Elég zárt a közösségük, nem véletlenül. Szóval ahhoz képest, hogy eddig a permakultúráról azt hittem, hogy elírás és hiányzik az elejéről az "s", nagyon köszi, hogy megismertetted, mert tetszik az elképzelés, de részemről egy radikális hozzáállást tudnék csak elképzelni (mondom ezt úgy, hogy sem a földműveléshez sem pedig az állattenyésztéshez nem értek, ezért az A) csoportba való felvételem eleve kizárt).
VálaszTörlésGyerekek, nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, és akkor egyenként, időrendben:
VálaszTörlésMisi:
- Azért írtam lelki életet (gondolkodtam spiritualitáson, de az sokaknak nem tiszta, és az Ezo Tv. és társai jutnak eszükbe, holott istenments!) a vallás helyett, mert ebben benne van nekem a tolerancia, sőt, nem is csak tolerancia, hanem empátia is a másik hitvilágával szemben. Most pl. hindu, vagy Krisna-tudatú srácokkal lakom együtt, de a házi oltárukon vann Buddha és Szűz Mária szentkép is, és a napi rutinomban mindegyikhez "szólok pár szót". Istent nekem könnyebb Krisnaként elképzelni, már ha valóban el akarom képzelni, de pl. pont tegnap voltam templomban egy Szent Antal szobor előtt elmondani 1-2 imát, mert van hogy ez tűnik jobban helyénvalónak. Szűz Mária pedig nekem egyben maga a Föld Anya, Gaia, avagy Sakti, nem ragozom.
Amit nem tudnék elképzelni egy ilyen közösségben, az a fajta ember, aki a materializmust nagyon komolyan veszi. Hogy miért, arról nem akarok írni, mert oldalak lennének belőle.
Szóval ha mindenki tiszteletben tartja a másik hitvilágát, őszinte szívvel, nem csak úgy "na má' kezdni megint, jobb ha arrébb megyünk"-szinten, akkor bármi jöhet!
- A földdel, mint Anyatermészettel való bánásmód, az előzőhöz kapcsolódik valamilyen szinten, és itt egy picit eltér attól, amit említesz, mert a klasszikus parasztgazdálkodás sokszor a természet erőltetésével, kihasználásával működik.
- A többit (pl. hogy kik vannak ott a környéken, akiket ismersz, meg privátban ;)
Bogi:
VálaszTörlés- Nézd meg a Garbage Warrior című filmet, vagy keress a youtube-on olyasmiket, hogy cob-house, de akár a szupervályog is olcsóbb a semmiből felépítve, mint egy parasztházat toldozni-foldozni. Abból a pénzből, amit a jenői házra eddig elköltöttem, már egy picivel kisebb, de barátibb alaprajzú és kisebb rezsijű kuckó majdnem meglenne.
- De a perzsupp dolgot osztom, hisz ismersz :D Ebben az esetben a területre vonatkozik, amit te a házra írtál. Pl. egy üres szántóra elkezdeni fákat telepíteni, no az az unokáknak menne kb. A legideálisabb egy fél legelő, fél gyümölcsös terület lenne.
- A D csopprt nem kell, hogy pénzt rakjon a projektbe, de az fontos, hogy legalább egy páran "igaz hívőként" elkötelezik magukat, azaz pl. amikor már valódi felesleg jelentkezik, azt tuti előnyben részesítik minden más forrás termékeivel szemben, csak mert "ez a barátoktól van". Hogy azért legyen minőségbiztosítás is, én is szeretnék még 1-2 tanfolyamot elvégezni az említett periódusban, amíg a zsét gyűjtöm az induláshoz, illetve ezért nem árt egy, legalább egy ember, aki pl. tartott már kecskét és birkát, és tudja mire kell figyelni...
- A függőség persze valamilyen szinten megvan, hiszen pl. néha kell benzinre, vagy pl. a napelem sem örök életű, az akksikról nem is beszélve, illetve a témában gyakran hangoztatott fogorvos, vagy hasonló költségek, illetve a gyerek, no az kampó, aki elkezdi számolgatni mennyi pénz kell (papíron) a mai világban egy gyerekre, az máris elfelejti a kommunázást... Erre én se tudok mit mondani, talán annyit, hogy merjünk kilépni a mai világból, de ez megint inkább személyes, agyviharos-téma... De nem erre alapul azért az önellátás, mert ugye a kaja, energia, víz, "menedék" és közösség megvan, akkor ehhez viszonyítva szerintem amire echte bankjegy formájú forrásokat kell keríteni, azok 10-15%-ot jelentenek.
Főleg, ha egészségesek vagyunk, és nem fizetünk tébét, hogy a doktorbácsi felírjon nekünk minden szart, és a többi...
- Ja és az A-csoportos felvételed nem lenne kizárt, ha lenne pár ember, akitől tanulsz, folyamatosan, a helyszínen. Egy 10-15 fős csapatban, ha csak egyvalaki van, aki a mezőgazdasági munkát meg tudja szervezni, a többiek pedig gyors észjárású és markukba beleköpni tudó emberek, akkor szerintem van remény. Ha esetleg van némi tapasztalatod, illetve legalább a youtube-on már láttál 50 olyan filmet, ahol a kertészkedés fortélyait mutatják be, stb. akkor méginkább van esély... Azért írtam az A-csoportra azt, hogy a kezdeti belerakott lóvé mellett kell egy évre, de lehet két évre is annyi tartalék, hogy amíg nem megy minden úgy mint a zsírozott istennyila, addig is legyen miből élni ;)
Egy év után szerintem mindenki nekifutásból beleugrik a gumicsizmába reggel hatkor.
Jaj, nem szóltatok, hogy a második link is ugyanoda mutat, az én kis kajáról agyalgatós posztomra, holott az fontosabb, hogy a Viktáék építkezésére utaltam.
VálaszTörlésBocsi, javítottam.
Szia!
VálaszTörlésElolvastam, és hasonlóan gondolkodom én is, miközben a hozzászólókkal is egyet tudok érteni.
Valóban, egyre többen látják már a szűk környezetben is, hogy valami ilyesmi az irány, ha az ember egy élhető életet akar teremteni magának.
Pár éve jött a gondolat az én életembe is, és persze közben egyre többféle irányzat jött létre itt Pesten a "vásároljunk őstermelőtől" gondolattól a "csináljunk önfenntartó falut" gondolatig, illetve sok esetben már a gondolaton túllépve a megvalósítás fázisig. Én is megnéztem párat, láttam jó-rossz példákat, ahogy én látom, az egész lelke a közösség. A legnagyobb jóságot is sikerült néhány helyen tönkretenni, ahogy valamelyik hozzászóló írta, a szűk keresztmetszet az ember...
És a saját életem alakulása is érdekes, mert amint beleszerettem az ötletbe, egyből jött az életembe egy baleset, amihez műtét kellett, és egy hosszú fogorvosi procedúra, amibe mostanában fogok belekezdeni, ha nem akarom, hogy pár év múlva kipotyogjanak a fogaim... És ebben azért van a sorsnak egy furcsa fintora... :) Azt a filmet azért még nem nagyon látom, hogy teljesen pénz nélkül valaha és hogyan tudna működni egy ilyen projekt, már ha ez egyáltalán cél. Illetve az is nagy kérdés, hogy az emberiség által kifejlesztett technológiákkal mi van? Egy kis közösség munkamegosztása nyilván soha nem lesz a mai globális mértékű, ami persze nem baj, de kidobjuk a gyereket is a fürdővízzel együtt? Én azért nem szeretnék visszamenni a kőkorba... Persze, van az igényeknek egy ésszerű racionalizálása, csak az "ésszerű"-ben lehet elég tág értelmezés...
Viszont nálam pont a napokban végre a megvalósításhoz ér egy ilyen közösség-projekthez való kapcsolódás, ahol hasonló felállásban vannak A-B-C-(D) emberek, akik "véletlenül" egymásra találtak. Az egyenletben az egyetlen, viszont NAGYON jelentős különbség a Te felállásodhoz képest egy olyan földtulaj, aki olyan kedvező módon adja oda/át/használatba a földjét, hogy az már mesébe illő, inkább le sem írom... ;)
De amit látni kell, ez csak azért jöhetett most láthatóan ennyire "könnyen" össze, mert több oldalról is folyt egy tudatos, elkötelezett közösségépítés, nem feltétlenül ezzel a szándékkal, de ez lett a "mellékhatása".
Most egyenlőre ennyi jutott eszembe, de ha van kérdés, vagy megjegyzés, vagy akarunk erről "beszélgetni", én nyitott vagyok!
Szép estét!
Tünde
Szia Tünde,
VálaszTörlésJa, mint "mellékhatás" is tök jó, sokszor így könnyebb is a dolgokat "véletlen megteremteni", mert magam és más példáján is látom/láttam, hogy az izzadságszagú akarásnak legtöbbször kudarc a vége.
Ezt a mesébe illő földtulajdonost majd privátban azért megkérdem ;)
A technikáról: annyit kell felhasználni, amennyire VALÓBAN szükség van. Ha ez az önmérséklet meglenne bennünk, akkor nyilván nem lenne gond. Sajnos nincs... Legalábbis ameddig a következményeket nem érti meg valaki, addig nem is képes az önmérsékletre. Hozzá vagyunk szokva a technika "vívmányaihoz", tervszerű ez a szoktatás, mai napig folyamatban van.
Persze én magam is szívesebben hajtok be egy csavart géppel, mint kézzel, internet nélkül nem lennék meg, illetve senkitől nem várnám el, hogy a melós ruháit kézzel suvickolja, szóval kell némi áram, a kőkorszakba nem mennék vissza ;)
Csak ne elekromos kenyérszeletelő, mikró és légkondi használja ezt az áramot, hanem legyünk picit tudatosak!
Az emberiség kész arra, hogy új technikákat fejlesszen ki, "sufni tuning" módszerrel, kreatívan, találékonyan, alacsony költségvetéssel. Amit eddig nagyban kitaláltak, abból kb. semmi sem oldja meg a problémáinkat, sőt, igazából kezd az az érzésem lenni, hogy egy részük puszta parasztvakítás...
De nem tudom, hogy pontosabban mire gondoltál?
Csak a szépet!
Isó