Hát igaz is, meg nem is.
Egyrészt nagyon hosszúra nyúlt a tél, így pl. kevésbé jutott eszembe bármi ami kertészkedéshez köthető. A maximum az volt, hogy az ablakpárkányon kísérleteztem, de valamelyik növényen megjelentek a tetvek, aztán desszantosokat küldtek a többire, és mire ellentámadást indítottam nikotinos permetezéssel, már nagy volt a baj.
Aztán itt volt pl. a 2012.12.21. flesh, amire én eléggé rá voltam állva, és most anélkül, hogy itt kifejteném mit is vártam, meg mit nem, azért képes voltam még 5 napra haza is utazni, hogy lesz ami lesz, én nem Dublinban akarok lenni. Aztán végül is nem tudom mi történik azóta, mert az okosok ilyenkor mondják, hogy a változás belül kezdődött el, és persze hogy VAN, csak IDŐ kell, stb. De azért nem egy, nem kettő hang volt a spirituális világban, akik kifejezetten gyorsabb, és látható folyamatokról beszéltek, egy rövid kis zűrzavar után. Szóval vártam volna, hogy a nagy, vérgeci pénzeszsákok tömegesen térnek észhez, hogy le kellene állni már az eddigi sormintával, ehelyett megy minden a régiben. Mondjuk az új pápa szimpatikusabb, mint a régi, dehát nem is nagyon követem az egyházi dolgokat, ez csak úgy mellékesen jutott eszembe, hogy eleve Assisi Szent Ferenc után nevet választani, és a szegénység ügyében erősebb hangot képviselni az jobb húzás, mint Pontifex néven regisztrálni a Twitterre, és ott olyan kérdések elé vetődni, hogy:
"Nagyon fájt, amikor Darth Vader ledobott a szellőzőaknába?"
Mert hogy Benedek még úgy is nézett ki, mint Palpatine, az Uralkodó :D
De hogy jön ez ide?
Hát pl. írtam korábban is, hogy a permakultúrát én spirituális alapok nélkül nem is nagyon tudom elképzelni, és erre most én magam egy kis gödörbe kerültem, hát nem is sokat foglalkoztam semmivel, csak melóztam, meg amikor nem, akkor két pulcsiban, két takaró alatt fagyoskodtam a szobámban, ami nem éppen a felemelő gondolatok inkubátora...
A világ nem változott meg. És akárhogy hiszek abban továbbra is, hogy ami a "realitás", az valójában épp nem az, de attól még valamiért ezt a szopodát választottuk most magunknak, akkor meg tessék vele kezdeni valamit! Ez meg azt hiszem úgy megy csak igazán, ha alkalmazkodunk.
De nem felejtettem el a permakultúrás témát, és egy-két válasz is érkezett a novemberi bejegyzésre, meg magamban is érleltem még picit. Az egyik csapásirány, ami a válaszokból átjött, az a következő:
Az egész elgondolás szép, és jó, de maradjunk meg piciben! Azaz jó egy-két fűszer, esetleg chili vagy paradicsom a balkonra, vagy a városi kertészkedés, csak hogy legalább néha minőségi terméket állítsunk elő a magunk örömére, de ezt életvitel-szerűen földet művelni képtelenség, amíg ilyen világban élünk. És bár én még mindig romantikusan el tudom képzelni az igények radikális lefaragását, a "szegények vagyunk, de jól élünk"-életformát, azért nem akarok belehalni a szépségbe. Vagy pl. nem tehetem meg, hogy bebukjam a hitelem, csak mert tele a faszom a világgal, mert az én hitelem egyik fedezete Anyám garzonlakása...detszól.
(Továbbra is jó baka vagyok, mi?)
És persze folyamatosan figyelem azoknak a ténykedését, akik hasonlóan gondolkodnak, esetleg már jó pár lépéssel előrébb is járnak, akár már annyira is, hogy van egy darabka (egyes esetekben igen nagy darab) föld is.
Ez is azt erősíti bennem, hogy hirtelenkedni nem szabad, nagyon komoly tőke - kapcsolati és konkrétan anyagi is - kell ahhoz, hogy esélyes legyen a talponmaradás.
Szóval egyelőre én ezekkel a tőke-javakkal nem rendelkezem, hanem csak kevesenként próbálom "felépíteni". Ez viszont egyszerre teszem, és lehet néha úgy tűnik, hogy a pohár félig üres, néha meg úgy, hogy félig tele van, meg néha rám lehet fogni, hogy csak félseggel csinálom a dolgaimat, de mondom, most én próbálom az anyagi oldalt erősíteni és emellett még azt a kapcsolati tőkét is ápolgatni, ami majd együttesen, egyszer-valamikor, mind a helyére kerül...
Egy másik irány, hogy lehet nagyban gondolkodni, de csak ha amúgy is sikeres, menő valaki vagy, azaz nem te fogsz gyomlálni, hanem a Tanyasi Jóska, a földeteken, ahová bepumpál mindenki pár százezer forintot a kezdethez (a föld az persze már megvan, csak valamelyik tag "odaadja" művelésre), aztán meg mindegyik tag kötelezettséget vállal, hogy jó áron elfogyasztja a megtermelt javakat, ezzel eltartják Tanyasi Jóskát, és finomakat és egészségeseket esznek, de ez csak akkor megy, ha amúgy gyémánt fokozatú hálózatépítők, befektetési tanácsadók, vagy penge informatikusok csak úgy mellesleg. Mivel én egyik sem vagyok, és nem is látom, hogy valaha ilyesmi lennék, az on-line betting, amit meg említettem, az azért annyira nem jött be eddig, hogy megélhetési forrásként merjek rá gondolni, ezért jó hallani ilyesmiről, de nem az én utam.
Közben, az olvasás mellé egy kis zene: Tanyasi Jóska :D
Még egy nagyon értékes választ kaptam a témára egy volt osztálytársamtól, aki a férjével kipróbálta a gazdálkodást, valamilyen szinten közösségben, azaz szomszédos tanyákkal együttműködve. Ez annyira tetszett, megkérdeztem idézhetem-e, és igen, szóval kiemelek valamit belőle:
"Az éberség. A városban elképesztően nem vagyunk éberek. Le vagyunk teljesen szedálva. Pont a munkával és a szórakozással persze. A vidéki életben ébernek kell lenni. Állandóan figyelni. Minden változik és alkalmazkodni kell, a természet folyamatosan visszajelez. Sokkal nagyobbat buksz, akár végzeteset, ha nem figyelsz eléggé. Míg a városban akárhányszor újrakezdhetsz. Ez az éberség nagyon fárasztó.Nem a fizikai munka, hanem a készenlét. Ezért nem néznek este tv-t a tanyán :) Ehhez is hozzá kell edződni. Ekkor nagyon fura dolog történik, látod majd, hogy a városban az élet milyen lassú és egyhangú, míg te pörögsz. Éveken át képesek ugyanazt a dolgot csinálni, ugyanabban a problémában benne élni a városiak és nem veszik észre, mert csak kívülről látszik. Ha a földdel és állatokkal dolgozol, valamint önálló vagy, akkor napról-napra annyira megváltozik minden, hogy alig tudod követni. Ez az utolsó rész, ez szerintem hihetetlen, mert a városban élők ezt fordítva gondolják, de én tapasztaltam. És hiányzik is, mert megint kezdek belassulni itt Pesten :)"
Ez a válasz ráébresztett, hogy én egy tipikus városi vagyok, aki belecsap a lecsóba, bukik, feláll, újra hajt, megint bukik, megint hajt. Ezt a programot előbb szeretném resetelni, mielőtt belekezdenék egy permakultúrás életformába. Mellesleg a kis tanfolyamon is kiemelte ezt Vitka, mennyire fontos, hogy folyamatokban gondolkodjunk a nulladik perctől kezdve, mert iszonyat mennyiségű extra munka merülhet fel, ha csak egy kis apróságot elhibázunk. Szóval nekem ezzel még van dolgom, bőven...
Nohát ez van, azaz MOST tényleg nincs ez benne igazán az életemben.
Most csak a következő lépésekre szabad gondolnom, amellett hogy persze fantáziálni szabad. Meg is nézem néha a Jasper Hall videót, vagy olvasok blogokat, csak úgy inspirációnak, és ha (illetve nem HA, inkább AMIKOR) új albiba költözök, hamarosan a kertészkedési kedv is a régi lesz, és furcsa kajákat is fogok alkotni, amikről fotós recepteket posztolok ide, becsszó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése