Keresés ebben a blogban

2015. december 14., hétfő

Hunger Games: Mocking...J

Bevallom, az első rész tetszett. Mert meg tudott lepni, és nem tudtam eldönteni, az akció-műfaj meglehetős kedvelőjeként értékeljem-e a nyers brutalitást, ahogy a kistini, vagy maximum 16-18 éves játékosok a voltaképpeni Hunger Games nyitó perceiben lekaszabolják egymást. A rendező megoldotta: 1-2 kivétellel (mert főgeci mindig kell) a játékosok arcán, mozdulatain érezhető volt a sarokba szorított vad félelme, amivel kénytelen támadni, mert különben csak a biztos halál vár rá. Emlékszem, sokkoló volt látni, hogy iskolai egyenruhába öltözött tinilányok csoportja ült előttem pár sorral a nézőtéren, azaz lehet épp csak 15 éven felüli besorolást kapott. Persze ha lett volna benne egy csupasz női mellbimbó, vagy azt mondja valaki, hogy "suck my dick, motherfucker!", akkor 18 éven felüli lett volna...
Az egészre jellemző volt ez a torz kényszerből cselekvés a dekadens hatalom örömére, amelyet egy fejlett főváros testesít meg az elnyomott, kizsákmányolt "kerületekkel" szemben, és ezzel együtt tudok rezonálni, sőt! Emiatt valóban ajánlanám a mai fiataloknak: kérdőjelezzétek meg a hatóságokat! Ne higgyétek, hogy minden rendben van, ha a tévében azt látjátok! Stb. Mondom, szerintem a rendező érdeme is, hogy kihozta a témából, amit lehet.

Erre lecserélték a második részre! Vagy ő nem vállalta? Nem tudom, de a 2. részt, valamint a - feleslegesen - kettéosztott harmadik részt Francis Lawrence rendezte. Ami önmagában nem lenne baj, mert pl. az I Am Legend nekem eléggé bejött, és végülis az hasonló kategória volt.
A második résztől megint nem vártam azonban semmit, ezért talán megint meg tudott picit lepni, ezúttal azzal a húzással, hogy bár a film nagy része egy újabb Hunger Games-ről szól, csak épp most speciális kiadásban, azaz korábbi bajnokokra szűkítve a kört, képes ugyanazt eladni, majdnem ugyanazzal a dinamikával, és konfliktusokkal, ráadásul a végére az egész átmegy szélesebb kontextusba, azaz a dacoló Katniss már nem csak a játék hagyományai ellen fordul, hanem az egész ellenállás szimbólumává válik. Ha tetszik neki, ha nem. Meg ahogy az első részben is a mellékszereplők (a játékmester, a tévések, az imidzs-felelős díva, vagy a "mentor" Haymitch) vitték a prímet, itt ez még kiegészül 1-2 játékossal, akik vagy ezért, vagy azért elnyerhetik a néző szimpátiáját.

Emiatt nem sok figyelmet fordítottam pl. a díszlet-jelemez, vagy összességében az "art-direction" minőségére, és ezzel áttérek akkor a befejező két részre is, mert épp ugyanazon a szinten maradt.
Tudom, ez szubjektív, szóval lehet valakinek bejön, de számomra iszonyatosan elnagyolt ízlés- és formavilága van a filmeknek, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani, amikor egy közepes büdzsével készülő TV-sorozatnak készítenek jelmezeket. Megtervezik, kiszabják, megvarrják, de a tömegjelenetek statisztáinak szigoróan tilos "megrongálni" a jelmezt, azaz mindig úgy néz ki mindenki, mintha tényleg jelmezben lenne! Maga a város is, egy sci-fi filmhez képest, ami minimum 2100-ban játszódik (hiszen már a 75. Hunger Games megy!), sehol nincs látványvilágában az olyasmikhez, mint pl. a Minority Report, vagy pl. a legutóbbi Total Recall verzió. És a CGI korában ez nem is pénz kérdése! Sőt! Ahelyett, hogy valódi városnegyedeikben forgattak volna, ahol az építészet "modern", azaz el lehet akár képzelni, hogy ez lesz a jövőben az, amit ma az Andrássy út környékének kúriái jelentenek Pesten, én simán leforgattam volna green screen előtt, és tervezzenek már valami tisztességes látványvilágot!
Ja, és mind a kosztümök szimplaságát, mind a helyszínek "letisztult" világát kiemeli az operatőr munkássága. Ezt megint csak valami tévésori-szintre helyezem: forog, 3-2-1, vesszük, KÉSZ! Következő jelenet! Namost, szerintem egy sci-fi (bármennyire is ifjúsági-szocio-dráma akar lenni egyben) legyen már egy picit mesterségesebb a megjelenítésben is! Azaz ne vegyenek már úgy fel jeleneteket, ahol nincs kontraszt a fényekkel, vagy valami színszűrőzés (pl. ahogy a Mátrix alapvetően zöld, a Total Recall alapvetően fekete-fehér-krómezüst)! Egy kis világítással és az egyes jelenetek több nézőpontból való rögzítésével talán el lehetett volna simítani a jelmezek említett hiányosságait, de nem így van. Kb. úgy filmezték az egészet, mint a Szomszédokat, csak kevesebb a premier plán! A legtöbbször az volt az érzésem, az utómunkálatok nélköli nyers verziót látom, vagy a szereplőket forgatási szünetben megörökítő werkfilmet, nem egy valódi blockbusternek szánt alkotást....



Akció, és cselekmény:
Eleve tipikus fejőstehén effekt két filmre bontani a befejező részt, mert meg lehett volna vágni egy max. 2,5 órás filmre! Csak persze tudták, hogy mindenki kétszer is be fog ülni úgyis, szóval miért is ne? Ennek következtében nagyon araszolgat a történetvezetés, és rengeteg a teljesen üres jelenet, amiben m ár szinte csak áll és néz mindenki, és aztán még egy blokkal előrébb mennek, és kúsznak az alagútban, vagy megpihennek, vagy ilyesmi...
Amikor "valódi" akció van, azt kb. Stallone és Schwarzenegger késő-nyolcvanas évek-beli gyöngyszemeihez hasonlítanám: robban, lángol, szevasz! Már csak az hiányzik szinte, hogy mindez pixeles legyen, ahogy mi VHS-en néztük! Semmi "faszaság", azaz valami akrobatikus mozdulatsor, kilassított impact, vagy a klasszikus Michael Bay féle mindenki feje felett épp átpredülő felrobbantott SUV, vagy katonai dzsip. Semmi! Robbanófejes nyíllal kilőtt repcsi, és totál sötétségben (megint: világítás hiánya az operatőr részéről) zombitámadás, ami az I Am Legend és az Aliens, plussz az Aliens: Resurrection (ráadásul kurvára pofátlanul, vízzel és lépcsőről visszaeső mellékszereplővel, akit mindenki szeretett) összevarrt jelenet.
2015-ben nekem ez a szint elégtelen, nem is kettes alá.

Ja, hogy ez nem akciófilm lenne?
Aham, akkor dícsérjem a dialógusokat? A karakterkidolgozást? Hát, ítélje meg mindenki magának, de szerintem nem nagyon lehet. Még a főhőssel való szimpatizálásba is belerondít az elnyújtott cselekményvezetés, nem is beszélve a szerencsétlen Peeta karakterről, akit már eddig is legszívesebben "kiszavaztam volna", de annak ellenére megtartják, hogy közveszélyes lett némi fővárosi kezelés után, azaz ha valóban olyan tökösek a lázadók, ahogy azt Julianne Moore (szegény, mekkora pazarlás!) karaktere hivatott ábrázolni, simán elaltatták volna, ahelyett hogy koloncnak viszik magukkal.
És ez szegény P. S. Hoffmann legutolsó filmje is! Szinte hallom a súrlódást, ahogy forog a sírjában!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése