Amikor elkezdtem jobban követni a háborús híreket, még csak a liveuamap.com térképet néztem. Már akkor is elkaptam olyan véleményt valamelyik biztonsági szakértőtől, hogy ez nem a legjobb alap, mert kissé elfogult a "nyugati" irányban. Akkor még nem tűnt fel, most már egyre jobban, mert elkezdtem olyan haditudósítót is figyelni, aki más térképekkel dolgozik, valamint egyszerre használja az ukrán (a Deep State) valamint az orosz forrásokat, és amikor valami "véleményes", azt nem hozza le, megvárja, amíg tuti.
Nem elmlékszem, talán 2-3 hónapja figyelgetem már, épp elég ahhoz, hogy lássam: amikor egy településről azt mondja, hogy elesett, az pár napos késéssel megjelenik a "nyugati" médiában és a térképen is. Ami viszont fontosabb, hogy a liveuamap-en a kis jelek néha szeretik mutatni, hogy pl. az oroszok "lakóházat" lőttek, míg amikor az ukránok csináltak ilyent, az sima dróntámadás. Az a lakóház amúgy pl. Pokrovszkban volt, amire határozottan emlékszem, valami emeletes panelblokk. Amikor már kb. 3-5 kilométerre volt onnan a front és már hetekkel azelőtt ugyanezen a térképen ott voltak a körzetben a kötelező evakuálást jelző ikonok. Szóval egy-egy ilyen épület simán lehet állás egy tankelhárítónak, mesterlövésznek, és amikor megkezdődik egy ostrom, már nem lakóház.
De inkább az a lényeg számomra, mennyi elfogult véleményt látok néha, amiből nem tudok másra következtetni, hogy kizárólag a médiát veszik alapul, abból is az oroszellenes csomagot. Nem hiszem, hogy sokszor hallgatnak katonai szakértőket (pedig bőven választhatnának olyat simán, aki "nyugatbarát"!), főleg nem érdekli őket a harctéri tudósítás, fronthelyzet-elemzés! Egyszerűen butaságokba kapaszkodnak, érzelmi alapon nyilatkoznak, és ez szerintem nem csak nevetséges, hanem veszélyes is! Erről már a Face-en írtam egyet, majd külön itt is fogok, bár úgy veszem észre nem sokakat érdekel. Engem meg igen! Regénybe már nem kezdenék bele, még ha lenne is témám, naplót ezer éve nem írok, de a bejegyzéseim, blogposztjaim magam számára is naplójellegűek. Amikor valaminek bedőlök (mint pl. nagyon régen Al Gore filmjének és az elekromos autóknak) később nem törlöm ki, nem szégyelltem, hogy naiv voltam! Amikor meg igazam van... hát az valami kis megerősítése annak, hogy még nem kezdek elhülyülni... (Jójó, annak is, hogy az átlagemberek viszont igen... bizonyos szempontból... )
Szóval aki "drukkerként" nézi az ukrajnai háborút, hajlamos belekapaszkodni olyan szalagcímekbe, miszerint az oroszok lelassultak, vagy pl. kezdenének kifogyni a komolyabb eszközökből, hiszen pl. be lehet vágni 1-1 videót, hogy gyalogos katonák támadják a lövészárkot... Vagy pl. az, hogy nem mennek neki ész nélkül az olyan erődített városoknak, mint mondjuk Csasziv Jar, Toreck vagy Pokrovszk, azt lehet így is tálalni: az oroszok megijedtek az ukrán honvédőktől és megpróbálják elkerülni a támadást.
Hadd fogalmazzam újra (kb. igyekszem majd "felfűzni" a bekezdéseket, "levezetni"... amennyire sikerül.)
- Az oroszok egyáltalán nem lassulnak, 2024-ben pl. kb. hatszor több területet foglaltak el, mint 2023-ban, ennek is elég jelentős részét az elmúlt 4 hónapban. Ennek egyik oka, hogy nem "orkok" (egy kifejezetten idegesítő kommentelőtől veszem a hasonlatot), hanem katonák, akik tanultak a korábbi hibáikból, valamint talán jobban számít nekik az orosz katona élete, mint az ukrán törzstiszteknek a saját bakáik, ezért megpróbálják a lehető legalaposabban előkészíteni a terepet a rohamcsapatok előtt!
- Előkészítés mit jelent?: szarrá lövik. Tüzérség, rakéta, siklóbomba. Egyszerűen most ez van, nincs sok opció. Még mindig humánusabb, mint amikor a németek mustárgázzal támadtak cirka 110 éve, vagy amikor az amerikaiak napalmot dobtak le Vietnámban... Amikor már kb. a lövészárkok fele beomlik, vagy a faluban nincs egy épkézláb ház, amiben elbújhatnak a védők, akkor vonulnak be a rohamcsapatok. Hogy néha csak gyalogosok? Hát amikor az logikusabb, akkor igen. Nem amiatt van, mert nincs több tank, hanem pl. amiatt, hogy az ukránok nagyon ügyesen használják a drónokat a tankok ellen. (Ez egyébként megint oda-vissza megy, szóval amikor valamelyik híradóban szarrá dícsértek egy ukrán akciót a kurszki régióban, éppen csak elfelejtették megemlíteni, hogy a támadók minig nagyobb veszteséggel kell számoljanak, mint a védők!)
- Bekerítés, zsebek (katlanok) kialakítása. Eddig ez tökéletesen működik. Nem az a cél, hogy 1-1 nagy rohammal egy nap mondjuk 5 km-t nyomuljanak előre, hanem figyelik hol lehet épp megtenni 3-500 métert, aztán amikor a katlan kialakul, van 3 lehetőség: A) az ukránok időben visszavonulnak (mert mondjuk értelmesebb a tábornok, és nem olyan, mint a japánok a 2. világháború vége felé! B) az állásokban maradnak, és az oroszok elkezdik frontálisan is "nyomni" őket, míg a katlan száját is zárják, ha lehet. Ha ebből értenek: vissza az A)-pontra. Ha nem, akkor C) Bezáródik teljesen a katlan és előbb-utóbb megadás/megsemmisülés vár a védőkre, vagy nagyon kicsi eséllyel kitörhetnek, de az elmúlt hónapokból ilyenre nem emlékszem. Másrészt: a kitörés az támadó műveletnek minősül, azaz több veszteséggel jár, mint a védekezés, pláne többel, mint az időben elrendelt visszavonulás. Lényeg: a döntéseket hozó ukránok úgy viselkednek már most, mint a 2. világháború vége felé a németek és japánok. Ennek nem lehet jó vége! Nem merek ilyen fajsúlyos témában tippelgetni, de valószínűnek látom pl. azt, hogy a katonaság fellázad, másiknak azt, hogy kénytelenek lesznek lejjebb vinni a sorozás korhatárát és akkor a civilek lázadnak fel, vagy esetleg még kitartanak kb. egy évig, de akkor ez a "tempó" a vége felé erősödni fog, azaz nem egy Heves megyényi területet vesztenek idén, hanem egy dunántúlnyit. És ha nem idén, akkor jövőre! Ezzel együtt a magas harcértékű katonáik nagyja is elfogy, és a vége így is úgy is az lesz, hogy kettészakad az ország, lesz egy kényes tűzszünet, a politikusok még jó darabig csatározgatnak, stb. De nem mindegy, hogy ehhez akkor mostantól kezdve még plusszban 400.000 ukrán (és mondjuk kb. ugyanennyi orosz) áldozat tényleg szükséges-e vagy sem!
- Maradjunk a számoknál, mit is értek 400.000 alatt? Nem csak a halottakat, hanem a súlyos sebesülteket is ide számolom, "jobb" esetben kb. 1-3 arányban, és akkor még nem említettem a hadifoglyokat, dezertőröket, stb. És nem említettem a civil áldozatokat, akik (hálistennek, mert ugye ez a korábbi, vagy a párhuzamosan a "harmadik világban" zajló háborúkhoz képest azért egy "gentleman's war") pl. nyomorognak az ellátási hiányok, belső- és külső migráció, általános talajvesztettség miatt. Ami eleve annál tovább tart, minél tovább tart az egész háború, de most kezd csak durvulni, és ember legyen a talpán, aki megítéli ki miatt! Mindkét félre rá lehet fogni, hogy "csak reagál", vagy pedig kezdeményez!
- Na, ez a "kezdeményez" szó megint egy jó átvezetés ebbe a bekezdésbe: ki is kezdte, és mikor? Régi poén (talán Hofi?), gyerekkoromból: "az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött!"... Erről most írtam egy csomót, és kivágtam inkább utána, mert nem akarok megint elkalandozni, meg kellene maradni annál, hogy miket látok a harctéri tudósítótól és mi és hogyan jelenik meg a médiában, ergo: aki csak a "nyugati" médiára támaszkodik, miért futhat bele egy csomó nagy tévedésbe, és köthet ki akár ott is, hogy "az oroszok orkok"?
Próbálok friss és ropogós lenni, bár mire befejezem az írást, más is lehet a kép. Az állatorvosi ló példája, ma reggel. A különbség az, hogy bár egyszer az ukránok sikeresen visszvették Novi Komart, utána (és ez már minimum egy hete volt!) megint elvesztették, miközben délnyugatról is elvesztettek egy falut, de az utóbbi felkerült a térképre, az előbbi nem. Mintha lenne még Novoszilkának utánpótlása... De nincs! Az alsó képen már "9 és 12 óra közt" sincs, bár arra eleve nem nagyon volt, mert ott a folyó elég széles, a híd rajta egy rom, amin gyalog át lehet kelni, utánpótlás lőszert viszont gyalog nem lehet cipelni... A rossz döntések miatt ott rekedt kb. 800 védő... Mondjuk már eleve régen ki kellett volna őket vonni, amikor még közúton mehettek volna, de utolsó előtti pillanatban talán minden cuccot otthagyva, azon a romhídon lehet még éjjel, gyalog elmehettek volna, és pl. azokat a védállásokat, amiket az alsó kép rózsaszín kriksz-kraxokkal jelez, így meg is erősítik, aminek legalább értelme van. Mert pl. az egyik nagy probléma, hogy bár vannak még gecijól kiépített védelmi vonalak (pl. emiatt nem megy fejjel a falnak az orosz sereg Zaporizzsjában délről egyenest északnak), de mivel a front hosszú de az ember kevés, így nem mind számít annyira a valóságban, mint papíron. Szóval most a mi kedvünkért kitartó ukrán védők várhatóan 7-800 embert vesztenek, holttestben, rokkantban, hadifogolyban számítva... Őszintén: HA véletlen engem pl. alkalmasnak találnának katonának egy hasonló szituba, és még a kiképzést is túlélném, és egy ilyen helyen ragadnék ott, akkor a legfőbb vágyam az lenne, hogy adhassam meg magam! Bocsánat! "Sehonnai bitang ember" vagyok! Sőt, még rosszabb: HA a felettesem egy balfasz vadbarom lenne, aki hősi halálról mer prédikálni, a második legfőbb vágyam az lenne, hogy előbb szétlőjjem a kibaszott hülye fejét, AZUTÁN próbáljam megadni magam!
Amúgy tegnap v. tegnapelőtt még ezt a saját kis térképet "rajzoltam" erről a területről:
1: Novi Komar, ez már odaveszett, északról nincs út! 2: Erős ukrán védelmi vonal 3: Logikusnak tűnő támadási vektor: megkerüli nyugatról a védvonalat, nincs az útjában a folyó 4: Másik logikus vektor 5: Miközben a 3-4 átkarol, a 2-est le lehet kötni délről is. A városkában lévők kb. ebbe nem szólhatnak bele, max ha kitörnek, de azért nem tippelek erre, mert emiatt "lassúak" az oroszok: előbb bebiztosítanák, hogy a 3-4-5-ös vonalakon legyen annyi ember és fegyver, amit nem tanácsos kitöréssel megtámadni. Kék nyíl: amerre még mehettek volna, de mondom, ez kb. 2 napja volt, mára "elúszott a lehetőség".
Másik példa: Dacsne (miután már ettől dél-keletre egy ennél nagyobb területet el is foglaltak ebből a kialakított katlanból)
Egyrészt amikor már rég Kurahove településén és ipari övezetén túl keletre folytak a harcok, még be merték tenni a "híradást", miszerint van pár katona ott, azaz nem jelenthetik ki még az oroszok, hogy elfoglalták! Hát ez nekem abszolút nem a "dicsőséges helytállás" példája, pont az ellenkezője, és inkább elhallgattam volna akkor is, ha ez egy valós információ. Azokat az embereket sorsukra hagyták! Ahogy arrafelé már sokakat, még akkor is, amikor a helyi parancsnokaik kérték a kivonást!
És ez ott folyamatban van most is. Sevcsenkót (van belőle egy pár, de épp az ittenit, ahol amúgy elég jelentős lítiumérc-bánya van) is a fenti térképen már pirossal jelölik, a liveuamap szerint még fehér... Majd kiderül hamarosan. Dacsne felől nyugatra fut egy aszfaltozott út, de már "tűz alatt van". Megint marad a megadás, vagy a kitörés... vagy halál... A kurahovei víztározótól nyugatra folyik a folyó, azon nehéz átkelni, de amennyiben az oroszok Sevcsenkótól északra, északnyugatra felfejlődnek, megint csak hiába van ott a sok rózsaszín kriksz-krax, meg lehet kerülni. Onnan direkben nyugatra fordulni ezekhez képest viszonylag könnyű, és a katlan végképp bezárul. Majd lesz egy kép az egész dél-donyecki frontól, visszatérek ide.
De előbb kis Csasziv Jar, ahol valódi erődítmény (volt) a gyárkomplexum, kb. mint egy vár a középkorban: január 9. és alatta január 14.
Megint késik az update, azaz egyik részről az erőd még ukrán kézen van, viszont az a kiskatlan már az oroszoknál. Azaz mintha azt a kb. 200 katonát már "leírták volna", holott a katlan szája épp csak bezárult, meg lehetne még kísérelni a kimentésüket. Viszont ha nem teszik meg, akkor az a két nyíl azt jelzi, hogy zárhatják el őket mégjobban, aztán meg csak napok kérdése, hogy az egész várost ugyanúgy be lehet jelenteni, hogy elesett. És aztán az oroszok persze megint nem azzal fogják folytatni, hogy rohannak tovább nyugat-délnyugat felé, mert azt a gyárat előbb be kell biztosítani egy újabb ukrán ellentámadás ( butamédia-nyelven "offenzíva" ) ellen. Szóval megülnek majd kicsit, beássák magukat, még az is lehet, hogy utána innen oda vezényelnek egységeket, ahol könnyebb áttörni... A kiskatlanban meg foglyokat ejtenek.
Torckre ki sem térek, nagyjából ugyanez a minta. És Pokrovszknál is lassan kezdődik. Elsőre csak lövik, és leszűkítik az utánpótlási útvonalakat. Hónapokig tart? És akkor? Ebbe viszonylag kevés orosz hal meg, ha csak töltik az ágyút, indítják a rakétát, a bombákat meg akár konkrétan oroszország területéről is "ejthetik" a gépek, azaz a légvédelemnek ezek ellen nincs sok esélye. Amúgy hol is vannak épp azok az F16-osok, amik valamikor megint aránytalanul nagy visszhangot keltettek? Tippem: egyrészt túl drága a cucc ahhoz, hogy az orosz légvédelemmel ne számoljanak, másrészt nem rutinosak rajta a pilóták, harmadrészt a földi kiszolgáló személyzetből (ezt bevallom, nevezzük inkább "pletykának" még, de van rá esély) kénytelenek az ukránok gyalogsági egységet feltölteni, mert annyira nincs már ember 1-2 lövészárokban, vagy pl. magában Pokrovszk városában... Szóval mintha ott se lennének, ez a lényeg.
Január 17-én Pokrovsztkól Csasziv Jarig:
1-2: Szerintem a főút és vasútvonal menén előbb szélesítenek, majd át is kelnek a kokszbánya felé. Hogy milyen védelmi lehetőségek vannak a bányában, fogalmam nincs, de ha túl erős, akkor kivárnak vele, megkerülik, ahogy tudják. A délnyugati ellátási útvonal máris el van vágva, ez már itt is látszik.
3: A keleti ellátási útvonal is el van vágva, innen tovább lehet menni északra és nyugatra Pokrovszk felé, DE abban is fontos, hogy Pokrovszk felől Konsztantyinovka felé sem lehet eljutni itt.
4: Konsztantyivka alatt Toreck épp most esett el (nem jelentették be még). Ennek megfelelően logikus lehet, hogy onnan direktben nyugatra elvágják az egyetlen épkézláb utat, ami az 5-össel jelölt területnek létfontosságú
5: Megint potenciálisan egy csomó hátrahagyott, bennrekedt ukrán katona, akik egy amúgy jól felépített rendszerben csücsülnek, csak ha bennragadnak, a 3-4-es terület között elég könnyen be is lehet oda őket zárni. És amennyiben Csasziv Jarban berendezkedtek az oroszok, akkor onnan is direkben fordulhatnak Konsztantyinovka felé, majd aztán esetleg a 3-as területről észak felé haladva folytathatják Pokrovszk bekerítését.
Pár hónapba telik? Hát akkor annyiba... Az ukránok ezalatt nem lesznek többen... Trump "ígéreteit" egy óvodás is lassan dekódolni tudja, már most 100 napos béketárgyalásról hallani, remélem senki nem volt olyan hülye, hogy bevette a "24 óra alatt elintézem" dumát. 100 nap épp elég lesz arra, hogy épp még annyi területet szálljanak meg az oroszok, hogy az erő pozíciójából tárgyalhassanak. Innentől kezdeve minden csepp ukrán vér felesleges áldozat! (És az oroszoké is, persze, ne feledjük még egyszer: ők sem orkok, hanem emberi lények!)
Most persze kicsit túltolom, hiszen nem vagyok szakértő, csak amit a térképekről és a hírekből én valószínűnek látok a következő hónapokban. Itt nem fejtem ki jobban, a számok kb. azt jelzik, milyen sorrendben mehetnek, meg az irányokat kb. mutatja a "csúcs"... Ja, és a térkép alatt nem csak ezeket értem, hanem érdemes megnézni Ukrajna domborzatát és a kisebb-nagyobb folyókat is, mert lehet báááármilyen hiper-szuper haditechnika, meglepően fontos még 1-2 dombocska is. Nem véletlen, hogy Svájc ott tart, ahol... Vagy pl. miért nem tudták Afganisztánt megszállni sem az oroszok, sem az amerikaiak? És akkor nézzünk rá Dnyitropetrovszk megére!!! Kb. a magyar Alföld... el lehet képzelni a többit... Majd oda mennek be, megkerülik a zaporizzsjai vonalat, meg nem vesződnek az olyan tökéletes erődökkel, mint Kramatorszk. Azt majd elkérik a dnyitropetrovszki területekért cserébe. Sokkal könnyebb ez a stratégia.
És még egyszer, miért is baszok el ennyi időt most erre?
1 - Ezt tartom közelnek ahhoz, mi az igazság! Semmiképp nem azt, amit kb. 10 napja ukrán "offenzívaként" reklámoztak a kurszki területen.
2- Felháborít, amikor a két fél katonái közt olyan különbségeket teszünk, hogy az egyik a hős, másik meg az ork! Mindkét fél emberekből áll, az meg egy külön kisregény lenne, miért is kerültek abba a szituba, hogy épp egymás torkának esnek! Ajánlom minden érzelgősnek, olvasson legalább a világirodalom gyöngyszemeiből, akármilyen háborúról, de ami a legjobban hasonlít pl: Oroszlánkölykök, vagy a Meztelenek és holtak. Esetleg nézze meg az egyik top vietnami filmet, a Szakaszt.
3 - Az, hol van most konkrétan Európa, és azon belül pl. mi magyarok, megint külön téma. Az a buta riogatás viszont, hogy majd "mi leszünk a következők", megint őszintén bosszant! A gagyi kis térképeimen is mekkora területeket jelöltem be? Milyen közel vannak ezek az EU határokhoz? Naggyon messze! És persze lehet egy "billenőpont", amikor összeomlik az ukrán védelem és akkor a nagy síkságon pl. lehet majd 1-2 olyan nap, amikor akár 5 km-t is veszítenek. 1-2-vel ilyen több, és megadják magukat, így vagy úgy, és akkor SEM jutnak el az oroszok idáig, ugye? Mert fontosabb lesz nekik az, hogyan rendezkedjenek be hosszú távra kelet-Ukrajnában, mintsem az, hogy valaha is szemet vessenek bármilyen NATO országra! Csak mert nem orkok! Világos?!
Rövid idő alatt kétszer is belefutottam ebbe, hát gondoltam akkor legyen téma! Szokásomtól eltérően megpróbálom rövidre fogni.
Első fejezet
Bizonyos Fodor Marcsi, aki valami közepes hatótávolságú influenszer lehet, amit abból gondolok, hogy a neve még nem elég, utána kell tennie, hogy "író, újságíró". Most már nem is látom a fészen, mivel letiltott, amikor rákerestem, egy másvalaki posztja jött csak fel, aki pont erre világított rá:
"Fodor Marcsi újságíró mindenkit elfogad és tolerál, kivéve azt, aki mást gondol valamiről, mint ő, és ezt le is írja. Azokat lehülyézi ( "nem bírom a hülyéket"), majd letiltja.
Csodálatos képviselője a liberalizmius álnéven futó véleménydiktatúrának."
Valamiért szembe jött velem is egy posztja, amire úgy emlékszem, arról szólt, hogy épp valami magazinban megjelent egy cikke, amiben Taylor Swiftet magasztalja fel. Talán utána kellett volna néznem a netes szokásainak, és elmentegetnem a kommentjeim, mielőtt belekezdek, de egy komoly újságírótól nem nagyon vártam volna, hogy pusztán azért letilt (és ezzel minden nyomot "megsemmisít"), mert nem értek vele egyet. Hát most csak kb. rekonstruálni tudom, mi történt:
Eleve régen elmélkedtem a "Taylor Swift jelenségen", hogy kb. mintha fordított arányban lenne nála a tehetség és a bevétel. Mert nem akarok olyan messzire menni időben, mint pl. Madonna fénykorában, hanem vegyük csak pl. Pinket, Myley Cyrust, vagy akár még Lady Gagát is. Ha mást nem is, bebizonyították, hogy énekelni jól tudnak! Az, hogy nekik se nagyon tudnám megemlíteni, melyik saját számuk tetszett, az egy másik dolog, mert a kommentem is azzal kezdtem, hogy nem az én műfajom a pop... DE! Nem váltott ki belőlem nagy csodálkozást sem, hogy egyesek szeretik őket, míg Swiftre pl. egyszer direkt rákerestem, hogy mik a legjobban felkapott számai, és konkrétan azt éreztem, hogy bármelyik ország bármilyen gagyi tehetségkutatójában nem jutna döntőbe, sőt! Lapos, ízetlen, 12 egy tucat, egy amúgy csinos nő előadásában. Ennek semmi köze ahhoz, szeretem-e a popot, vagy sem. A metált se bírom, de mondjuk meg tudom ítélni, hogy mondjuk az Akela (vagy fasz tudja melyik hazai gitárnyúzós banda) azért nem egy Metallica, pláne nem Sepultura! Bocs, "akelások", ha bárki rá akar kommentelni egy általam nem ismert, de remekbeszabott számmal, az éppúgy megteheti, mint ahogy a "Swiftie"-k megtehették.... volna... Szóval egy kis kritikával indítottam, és egyetlenegy kérdéssel, ami kb. így hangzott: Vajon mitől ilyen népszerű? Na, erre kb. egyből kaptam a savazást nem csak a rajongóktól, magától a szerzőtől is, miszerint (gyorslista stílusban): - Boomerkedek - Haterkedek - Az a bajom, hogy bevallottan nem ismerem, mégis fikázom!
- Az a bajom, hogy nem tudom elfogadni, hogy az új korosztálynak más az ízlése ( tulajdonképp: boomerkedek, mert ebből a 3 mondatos kommentemből és az ősz szakállas profilképemből le lehetett szerintök szűrni, hogy a "régen MINDEN jobb volt!" vonalat képviselem!
Egy "X.Y., antropológus" (hmmm, vajon ő is mi a faszért tartja szükségesnek, hogy csak simán X.Y. legyen a profilja??? érdekes...) elsőre legalább rendesen válaszolt, és megírta kb. 10 mondatban, miért népszerű Swift. Ebből kb. 1 mondat utalhatott arra, hogy amúgy a zenében, előadóművészetben is jó, a többi gyakorlatilag azt taglalta, hogy egy üzleti/marketing zseni!
Értem: szóval az ürességet jól csomagolja, mi?
Erre az antropológus kb. azt válaszolta, írjak bármi mélyenszántót, és 5 perc alatt bebizonyítja, hogy az is csak üresség... Ezt Fodor Marcsi, a profi újságíró egy ölelgetős reakcióval honorálta, én meg azzal, hogy hát kicsit nagy a mellény... de mindegy.
Erre viszont rákapott egy másik "Swiftie", aki azt írta, hogy "Miért, a többiek nem ugyanilyenekről énekelnek?" --- Ja, kedvesem, ha sosem hallott még értelmes dalszöveget, kicsit sajnálni tudom, szándékosan végig kerültem, hogy akármilyen más előadót hozzak fel példának. Sinéad O'Connor tuti eszembe jutott, de hát ő nem popdíva... Azért ez is egy érdekes érv, nemde?
Másik érdekes hozzászólás említette azt is, mi az egyik nagy bajom még alapvetően azokkal, akiknem nem elég milliárdosnak lenni, multimilliárdosnak még jobb (mert ugye dollármilliárd az már úgy 350 milliárd, forintban...). Szóval valaki megemlítette, az zavarja, hogy egy ilyesvalaki, mint Swift ennyit össze bír gereblyézni, míg pl. egy átlag értelmiségi mennyit keres?!
Erre a Fodor Marcsi velős válasza az volt, hogy megint a "boomerkedést" vélte felfedezni és benyögte, hogy ez régen is így volt, nem?!
Hát NEM! Bazmeg, utána is lehetne nézni!!!
Bazmegezés nélkül meg is írtam ezt, hogy kimutatások vannak rá, hogy a vagyoni olló nyílik, egyre kevesebb ember egyre többet birtokol, és ha valaki ezt szomorúnak tartja, azért van, mert ez bizony szomorú...
Ezekre már válasza sem volt, már jött a tiltásom.
Ja, még azelőtt megjegyezte (mintha ENNYIRE öregnek látna???), hogy a Beatles-t is ugyanígy fogadták az akkori öregek, nem?! Hát ja, én meg írtam, hogy a Beatles-t is biztos szerették páran már az akkori "öregek" közül is, ahogy a fordítottaja is igaz lehet: az akkori fiatalok sem biztos, hogy mindannyian szerették...
Ez szerintem nem érv. A mai fiatalok (ahogy az öregek is!) rengetegmindenből választhatnak! És hogy mi a jó, meg nem jó? Okés, elfogadom, van olyan, hogy "közízlés", maga a pop kategória is a "popular" (népszerű) rövidítése. A bajom az, hogy pl. a régi népszerűek még talán inkább csak mellékesen lettek azok, miközben nyomták a saját cuccukat. Lásd pl. Queen: Bohemian Rhapsody! A mai népszerűek ezek szerint pöccre pontosan kifigyelik a tömegek pulzusát, majd akár az MI-vel is írathatnak erre egy számot, amit különféle hangszabályozó szoftver segítségével akár "élőben" elő is adhatnak, már csak a csinosságra és a színpadi mozgásra kell figyelni? Ezt így, mint jelenséget, nem érheti kritika?!
ÉS ha nem, akkor milyen alapon ítéli meg ezt pont egy olyan újságíró, aki alapvetően a toleranciát hirdeti. Ha a népszerűség önmagában erény, akkor vajon kedves Fodor Marcsi mit szólna hozzá, ha a patriarchális társadalom, homofóbia, xenofóbia hirtelen kurvára népszerű lenne? Mert ha az épp olyan tömegeket vonzana, mint most Swift, akkor az ő logikájával csak gecire le kéne tiltani mindenkit, aki kritizálni mer...
Ja, és ennek semmi köze ahhoz, hogy Fodor Marcsi is egy nő, meg Taylor Swift is, én meg egy pasi vagyok!
Aki olyan egybites, hogy ebbe ezt képes belemagyarázni, azt nem is sajnálom már, hanem ... fasz tudja, rühellem?! Talán...
Második fejezet: a magyar sivatagról és egyéb vízhez köthető problémákról:
Bizonyos Allics Otraijzs (tudom az igazi nevét, de mivel mindenkit perekkel fenyeget szinte... maradjunk ennyiben, továbbiakban: A.O.) a saját Facebook felületén kitol egy videót, ami kb. 24 percben magyarázza meg, hogy amúgy bármilyen jónak tűnhetne az ötlet, hogy az ilyesmi árhullámok által kínált extra vízből fogjunk meg valamennyit, nem szabad!!!
Mondja ezt úgy, hogy évek óta a "vízönellátó"-vonalon munkálkodik, és emiatt elég sok követője, tisztelője van, alapból sok érdemes dolgot is bemutatott, ismertetett, azaz ennél veszélyesebb lehet ez a "beakasztás" azok számára, akik próbálják meggátolni, hogy Magyarország fele félsivatag legyen!
No, mire számított vajon?
Hogy ez válasz nélkül marad?
Mondta előre, szigorú szemöldökráncolás kíséretében, hogy:
"Éspedig, irgum-burgum, osszátok tovább az igét, DE véletlenül sem úgy, hogy a videóm lementitek és újraosztjátok az engedélyem nélkül, mert ez egy "szellemi termék", amiért én pénzt is kaphatnék!!!" ?
Nem, nem mondta. Ezt később vetette fel, és - ezen tényleg elképedtem - még olyanokkal szemben is, akik nem támadták az elméletét, hanem őszinte szorgalomból terjeszteni akarták!
Rájuk is csak azt mondta kb., hogy "rajta nyerészkednek", mert pl. vki olyan helyre másolja be a tartalmat, aminek a többi tartalmával ő maga amúgy nem ért egyet, stb. Meg eleve, hát előnytelen képkockával másolták be a videót, meg még ki tudja... A lényeg, hogy itt már nem sima tiltásokról van szó, hanem feljelentgetősdivel!!! Egyelőre csak ugye a Metán, mert elég írni egy ilyesmit, valószínű egy program kiértékeli, hogy itt bizony esetleg meg lehet valakit izzasztani, hát csináljuk! Ha az én profilképem valaki lementi és máshol posztolja, ugyanígy megtehetem, csak hát egy kibaszott hipokrita hülye lennék, ha megtenném, nem igaz?
Mert ha ennyire zavar, kurvára nem is teszek fel profilképet!
Esetleg magát a regisztrációt is törlöm!
És véletlenül sem hiszem, hogy amit feltötök a Facebook-ra, vagy akárhová (!!!), az az én "szellemi tulajdonom", mert ha egy valódi jogi eljárás lenne ebből, szerintem hamar kiderülne, hogy az apróbetűs rész szerint az a netes tárhely tulajdonosáé!
Azaz, kedves A.O., ha bármi győzelmi mámor követte azt, hogy levették innen-onnan, megfeddtek ezt-meg-azt, az nem a javadra történt! Nem a te tulajdonod védték meg, hanem csak megmutatták, hogy az Ő tulajdonuk mindez, és úgy játszanak velünk, mint 6 éves kisfiú a nagyítóval és a fekete rovarokkal...
Jól esik?
Hogy a saját dogmáid "védelmében" egyrészt:
- Keresztbe teszel egy ügynek, ami szinte az egyik legfontosabb ma Magyarországon?
- A skizoid viselkedéseddel még azokat is elidgeníted a vízönellátóhoz, mint módszerhez való közeledéstől, akik eddig "veletek voltak"?
- Hogy már-már arra tippelnek egyesek, hogy a beismert csóróság (amit én, mint másik csóró, amúgy őszintén sajnálok, nem vicc!!!) miatt sanszos akár az is, hogy az OVF "rögtönzött beépített ügynöke" lettél, mert nekik ez most épp nagyon jól jön, mint "off-mainstream-szakértő őszinte véleménye", aztán meg képletesen és szó szerint is elvonul az ár, és senki nem fog rá emlékezni?
Hát nekem nem esik jól, látni ezt.
És nekem aztán tényleg kurvára egy fillérem sincs soha abban, amit beírok bárhová! A (M)érték csoport sem kap semmit, a blogom sem!
Nem vagyok újságíró, 48 évesen még csak aspiráns sem.
De, hogy mégegyszer kihangsúlyozzam, miért nagyobb para ez az egész, mint a "Swiftie vagy nem Swiftie": ez végre egy olyan ügy, amit "jobbról is, balról is" sokan támogatnak! Ún. "konzervatívok" és ún. "liberálisok" is. Nyilván leszámítva azokat, akik most irányítanak, akár a politikában, akár a "szakmában".... De ez egy összefogó erő lehet! És egy piszlicsáré sértődöttséget érzek abban, hogy ezt megpróbáltad megakasztani, mert tudományos érv, az nem sok volt a 24 percben, inkább lélektani: a "szmötyi", ugye, ami miatt le kell mondani erről sok értékes vízről!!!!
És hogy akkor mi is a cél?!
Látszani, vagy nem?
Influenszerkedni, és terjeszteni a jót? Akkor meg mi a faszom ez a "jogdíjaskodós-kekeckedős" dolog?
Elrejtőzni és "mindenki sepregessen a maga portáján"? (úúúú, erről aztán egy külön sztorin is lenne, még a (M)érték csoportomhoz és A.O-hoz köthetően, de mindegy...)
Szóval: nagy ambivalencia, mind a Fodor Marcsi-féle "legyünk elfogadóak"-témában, mind az A.O-féle vízgazdálkodás-témában. A közös az a durcából tiltás, feljelentés, stb.
Utóhang:
És, hogy ez "hatásos" ellenkampány volt, hogy az árvíz az valami szennyező, elkerülendő, irányítottan "levezetendő" cucc, hát itt egy másik publicista, épp szembejött, a 14.000 követőjével, hogy valamiért kénytelen volt lefilmezni az egyébként teljesen normális képet mutató árteret, és kijelenteni, hogy:
- Ez koszos!
- Ki tudja mikor áll helyre?!
- Ha lehet, mindezt kerüljük el legközelebb!!!
Hű, bazmeg!
Tényleg, hát pl. uszadékfa került a ligetes erdőcskébe? Iszaptól "mocskos" a lombok alsó része? Botrányos!!! Még ha egy kibaszott fennakadt pet-palackot tudott volna prezentálni, de azt sem!
Akkor már, kedves Máthé Zsuzsa, valljuk be ezeket is:
- a tojás egy förtelem, mert a tyúk "seggéből" jön!
- a méz méginkább okádék, szinte szó szerint: a méhek kb. visszaöklendezik a cuccot, amit esznek, ebből lesz a méz...
- a természet önmagában kissé gáz, a legjobb, amit tehetünk, hogy kordában tartjuk, nem csak a kertben, a települések közparkjaiban, de már az árterekben is! Válasszuk: kell az ár, vagy nem kell?!
Ja, és végszónak, a Máthé Zsuzsa poszt egyik kommentelője Gödről üzent, hogy hát fosik egy ilyen ár után lemenni a partra, mert nem tudja melyik fa fog rádőlni....
Gödön, ahol a mérési pontokon a Samsung gyár betont öntött le, hogy véletlenül se lehessen kimutatni a tőlük kiszivárgó ipari szennyezést, leginkább ugye a kidőlőfélben lévő fák szakszerű kivágása a legégetőbb probléma egy árhullám után...
Egyre gyakrabban eszembe jut, hogy milyen apró részletek vannak a vidéki életben, amit biztos nem nagyon veszünk számításba még akkor, amikor valami kis balkonkertet gondozgatunk a nagyvárosban, és alig várjuk a kivonulást. Nem biztos, hogy tényleg egy sorozatot fogok erről írni, meg a darazsak sem a number one ellenségeim, csak most így alakult. A netem olyan szar (na EZ már tényleg bosszantó!!!), hogy a Facebook-ra pl. néha fotót sem tudok feltölteni, vagy néha egyáltalán nincs egész nap wifi. Itt a bloggeren meg legalább több videó is felfér, meg folyamatosan menti is.
Ezentúl nem fogom tartósan kiakasztani a kabátokat a sufniban, az biztos!
Itt már az elsőt kiemeltem ("szigonnyal", aztán pár gyors lépés, és kidobtam a kertbe, mert meg sem lehetett becsülni mennyi benne a lódarázs). Szerencsére ők nem üldöznek. Igazából nagyon is békések a kecskedarázshoz képest. Esetlenek is, a házba tévedt egyedeket simán el lehet kapni. De mivel azon a részen terveztem pakolni, és egyre többet láttam, nem lett volna jó ötlet sokat mocorogni a dzsekik körül, mert a fészket azért védik, persze.
Attól persze eléggé bepipultak, hogy megszűnt a béke, és a kellemes lógó házuk össze-vissza gyűrve landolt egy fa alatt. Eszembe jutott: "A bátorság az, amikor tudod, hogy valamiből bajod lehet, mégis megcsinálod. A hülyeség ugyanez. Ezért nehéz megkülönböztetni a kettőt." Dehát elvileg allergiás nem vagyok, meg a szél is nagyon fújt, ami - elvileg - zavarja őket a repülésben, meg stb.
Szóval jó darabig nem mertem közelebb menni, és akkor láttam azt is, hogy nem csak egy dzsekiben van fészek, de lehet mégis egy klán volt, mert a többiek is nagyon zizegtek. De pont ezért is be akartam fejezni a melót, mert a bejárathoz elég közel van az a rész, meg hát tényleg ideálisnak tűnt ez a szeles idő. De azt is láttam, hogy ez félmegoldás, mert attól, hogy ki lettek penderítve, még nem fogják elhagyni a bázist, max ha többször elázik később a dzseki, addig meg körülötte mászkálok, plussz ezek még jó ruhadarabok, nem akarom, hogy tönkremenjenek. De mérget sem akartam fújni, mert egyrészt ha lehet, azt kerülöm, másrészt meg azt nem szeles időben, egy már megbojgatott fészekre kell, ugye?!
Hát, a megoldás az lett, hogy egy lavór vizet vittem közel annyira, hogy aztán egy hosszú ággal bele tudjam emelni a dzsekiket, meg aztán néha néha még piszkálgattam, tunkoltam is, sőt, még később nehezéket is tettem rá, mert nem merült el, és a peremen ugyanúgy közlekedtek.
Aztán vettem észre, hogy a kabátujjból ki is pottyant pár fészekdarab, és a kis lárvák (a szó valamiért épp kiesett az agyamból vagy 5 másodpercre a videózás közben, bár lehet azért is, mert persze ugrásra készen álltam, ezt olyan közelről vettem fel...) Nem kamuzok, tényleg őszintén sajnáltam őket ebben a pillanatban. Olyan jól elvoltak, sosem bántottak, én meg lerombolom az egész "települést" és akik épp nem egy lavór vízben fulladoznak, azok nézhetik tétlenül, ahogy a kicsinyeik fel vannak fedve szinte bárminek, ami szereti a proteindús és magatehetetlen áldozatokat. DE legalább nem idegmérget használtam ugye? Szóval pl. egy rigó, ha arra jár, hát bátran kiszolgálhatja magát.
Momo is kíváncsi volt közben, ő sajnos túl közel ment, be is támadták. Vakargatta a bal szeme felett, de nem lett komoly baja. Aztán viszont sokkal később megint azon az ösvényen jött a ház felé, és amilyen okos, megtorpant, aztán jó méteres kitérőt tett. Szóval most egy életre megtanulta, hogy a darázs nem játék. Emlékszem, ahogy a cickányt is tapasztalati úton tanulta meg, hogy csak játék, de nem eledel. Felfalta, majd egyből kihányta, mint egy darab darált húst. Icuka akkor még megvolt, ő csak unottan végignézte, nagyon vicces jelenet volt.
Ma pedig, mivel szélcsendes és nagyon hűvös reggel volt, elintéztem a kecskedarazsakat is, mert azok mindig a tető alá fészkelnek, és van egy kis előtetőm, konkrétan a fészek alatt megyek el naponta ezerszer, és ez már nem a bátorság kérdése, hanem a "jobb félni, mint megijedni". Kecskedarázs ugyanis már párszor csípett meg, kb. ok nélkül. Meg az a kis előtető sincs rendesen befejezve, szóval ha egyszer összekapom magam, így-is úgyis keresztezzük egymás útját. És ezeket aztán tényleg nem lehet kipiszkálni, mert ha megtámadnak, akkor minimum métereken át kergetnek és mintha ők is megjegyeznék, mint Momo: ha egyszer baszakodsz velük, akkor azt biztosra kell venni: spré vagy lángszóró! ;)
‘Dod yn ôl at Fy Nghoed’... Egyensúlyt és közösséget találni a természetben
Eredeti cikk >>> ITT (Kicsit kapkodtam vele, legyen úgy inkább, hogy szabad fordítás, bocs, ha zavar valakit!)
Van egy gyönyörű kifejezés az ősi welszi nyelvben: ‘Dod yn ôl at Fy Nghoed’. Szó szerinti fordítása: "visszatérni a fáimhoz", de mélyebb jelentésébe az is beletartozik: "visszatérni egy kiegyensúlyozottabb lelkiállapotba.".
Amikor úgy érezzük, minden a feje tetején áll, megtántorodtunk, magányosak, elszigeteltek vagyunk, arra vágyunk, hogy bárcsak "visszatérnénk a fáinkhoz", a velük való közösséggünkhöz. A nedves, tápanyagdús talajba, ahol fejlődhetünk, egy olyan helyre, ahol gyógyulhatunk, erőre kaphatunk és regenerálódhatunk. Nem véletlen ez. Azt hiszem a valódi kiegyensúlyozottságra a fák között találhatunk, az erdő az egyike azon helyeknek, amik a leginkább segítenek a gyógyulásban, terápiában. Mind képletesen, mind a gyakorlatban, a fák egyensúlyi állapotba segítenek, nyugtatnak, gyógyítanak és mindezzel egy olyan "visszataláláshoz" segítenek, amit régen elfelejtettünk.
Mindig is tudtuk, milyen pompás hatással van ránk a jelenlét megtapasztalása a természetben. Évszázadok óta. A madárdal, a tavaszi virágok illata, a nyári levek által megszűrt napfény, egy csermely csobogása, a bomló avar meleg illata vagy a frissítő, tiszta erdei levegő - ezek mindig is segítettek felébreszteni az érzékeinket, lassítani, kicsit leválni a modern technológiáról és egy vígasztaló ölelésbe zárni. A természet mélyén enyhülhetnek aggodalmaink, szorongásaink, tisztábban gondolkodhatunk, visszatérhetünk jobb kedvünkhöz és visszanyerhetjük energiánkat és életerőnket. Jobb alváshoz is segít és még azt is kimutatták, hogy csökkenti olyan betegségek hatását, mint a rák, sztrók, gyomorfekély, szorongás és depresszió. Egy igazán regeneratív ökoszisztéma közepén saját magunk megújulásához juthatunk el - felfrissülve, élénkebben, szinte újászületve távozunk.
Itt Wales-ben, egy őshonos lombhullató erdő szélén kertészkedünk és gazdálkodunk a közösségünk számára. A két holdas, regeneratív alapon működő birtokunk égerrel, galagonyával, kősissel és magyallal van körülvéve és ősi tölgyeserdők termékeny földjének közelében van. Maga a kert is lassan erdőkertté fejlődik, ahogy a diófélék és gyümölcsfák nőnek és a vertikális tér kitöltődik az évelők trülete mellett. Azokon keresztül, akik megfordultak nálunk, megtapasztaltuk, hogyan hat a fizikai munka, friss levegő, a talajjal való éritkezés és mindaz a közös cél felé fordulás az önbizalom, egészség és általános "jóllét" növekedésére. Amikor önkénteseket fogadunk a kerti munkákhoz, mindig bíztatjuk őket, menjenek ki az erdőbe is, lassuljanak, tegyék kicsit félre a "mindenképp valamit csinálni!"-felfogást egy időre! Hogy fejlődjék ki az a fajta rokoni kapcsolat, ami annak feltétele, hogy "jó gazdák" legyünk, egy pozitív kapcsolatban a Földdel és ezzel felvértezve válaszolhassunk a mai korok kríziseire.
Az "edőfürdő" egyszerű gyakorlata révén visszatalálunk önmagukhoz, valamint egy mélyebb rokonságot fedezhetünk fel a természetes közeggel, megélhetjük az "emberen túli világgal" való ősi kapcsolatunkat. Ez több, mint egy "gyorssegély" vagy egy egyszeri, receptre írt kezelés. Amikor rendszeresen találkozunk a természettel, barangolunk a fák közt, egy olyan kaput találhatunk, ami a kölcsönös viszonyt nyitja, ami által pedig helyrebillenhetünk a bizonytalan időkben és gyógyíthatjuk sebeinket. Valódi segítséget nyújt, hosszú távon.
(Fotó a cikkből)
"Egy tágabb értelemben vett életformába nőhetünk bele azáltal, hogy jelentőségteljes viszonyt építünk az "emberen túli világgal" és tápláljuk azt a rokoni kapcsolatot az ott található életközösségekkel, beleértve a talajban lakó mikroorganizmusok világát is."
(Lymarie Rodriguez, az UWTSD egyetem előadúja és mentális egészség szaktanácsadó)
Egy egyszerű erdőfürdő gyakorlat:
Érdekel a lehetőség, hogy több időt tölts az erdőben, hogy "visszatérj a fáidhoz"? Itt egy kis gyakorlat, amit legközelebb kipróbálhatsz, bármikor egy zöld környezetben találod magad, hogy behangolódhass, legyökerezhess és a jelenben érezd magad és hártrahagyd a mindennapi mókuskereked.
Először is keress egy jó helyet egy közeli kertben, parkban, vagy erdőben. A telefonod legyen kikapcsolva! Először annyit kell csak tenned, hogy terv nékül bolyongj, amerre csak visz a lábad; ezt ugye nem szoktuk meg a hétköznapokban! Ha teheted, akár vedd le a cipőd is! Hagyd, hogy az érzéseid és intuícióid vezessenek! Hgyd, hogy a tested vezessen, kövesd a szimatod! Óvatosan járj, érezz minden lépést, ahogy kontaktusba kerül a talajjal. Elsőként az illatokra figyelj! Aztán tedd át figyelmed a hangokra is: talán a madarak, vagy a lombok susogása. Következzenek a bőröd érzései: egy kis fuvallat simogat? A levegő meleg vagy hűvös? Nedves, vagy száraz? Próbálj egyre mélyebbeket lélegezni, nagyokat kortyolni a friss, tiszta levegőből! Végül az érintés jön: talán egy fa kérge, vagy ahogy egy patak vizébe mártod a kezed. Nem tart soká, míg nem kezdesz el érezni valami újat és egyben a gondolataid kiegyensúlyozódását. Még ha csak egy pillanatra is, éld meg ezt a mély jóllétet! Megérkeztél!
"Azért, mert Gelencsér Andrásnak a megújuló energiaforrásokat degradáló, általánosító megállapításait tévesnek, a cikk végkicsengését pedig kommunikációs szempontból kifejezetten károsnak tartom. Amikor valaki ilyen határozottan mond valamit arról, hogy mikor fog összeomlani az általunk felépített társadalom, az szerintem eleve nem tudományos állítás, hanem magánvélemény. "
Az enyém is egy kéretlen magánvélemény lesz, ráadásul tudós sem vagyok, csak próbálok én is tenni valamit az adott körülmények közt. Pl. hogy vitát generálok olyan kis körben, akik odafigyelnek még néha a gondolataimra. Pusztán az is valami, ha elgondolkodnak páran a világ állapotán, ahelyett, hogy "kész csomagokat" használnának, mint pl. amilyeneket influenszerek, hírességek jelentős médiatámogatás mellett tudnak beleverni mindenki fejébe. Sokszor a legkárosabb, amit tehetünk, hogy gondolkodás nélkül cselekszünk.
A közepébe vágok kicsit, egyértelműsíteni szeretném, mi nem tetszik ebben a hozzáállásban.
"Természetesen elvi lehetőség mindenre van, tehát el lehet képzelni rendkívül gyors átalakulást akár globálisan is, amihez olyan feltételek kellenének, hogy például minden országban végtelenül elkötelezett környezetvédő kormány legyen. Ez nem tűnik reálisnak. Az viszont tudományos értékű kijelentés, hogy a gazdaság mérete és a negatív környezeti hatások közötti összefüggés radikális megváltoztatásához a feltételek jó eséllyel nem adottak, tehát rendkívül kockázatos azt mondani, hogy a jövőben folyamatos gazdasági növekedés mellett szeretnénk a fenntarthatósági célokat elérni. Ez ugyanaz a hatékonyságoptimalizáló logika volna, amely szerint nekünk a legtöbb kell ebben a pillanatban, és ne építsünk ki tartalékokat. A gazdasági növekedésen alapuló rendszerben maradni a B tervek teljes hiányát jelenti."
Azaz talán elég lenne annyit kijelenteni, hogy ha nem kezdünk el rohadt gyorsan egy nemnövekedésre, emellett globális egyenlőségre, jóllétre alapuló gazdaságra átállni, akkor (valószínűleg!) végünk van, mint a botnak! Az, hogy ezt az emberek nagy része nem is fogja fel, csak egy része a problémának. Az már egy egész más problémakör, hogy azok, akik láthatóan tökéletesen megértik, ahelyett, hogy arra fordítanák az összes létező tudásukat, kapcsolataikat és egyéb erőforrásaikat, hogy - már ha valóban bíznak benne, hogy egyáltalán pár százalék esélyt lehet adni egy ilyen szintű átállásnak -, terjesszék ezt a nézetet és próbálják szó szerint "beleverni az emberek fejébe", inkább azzal a fajta szőrszálhasogatással pöcsölnek, hogy azért a jövőt illetően mindig is lesz tévedési lehetőség!
Hogy fogja ezt az emberek nagy része interpretálni? Kb. így:
A-verzió: Ó, hát nagy a baj, lehet is már látni. Melegrekordok, infláció, azt is hallani néha, hogy mi lesz a permafroszttal, meg akár a Golf-áramlat is leáll, de ki tudja?! Hát az egyik tudós ezt mondja, a másik meg azt, nem? Addig is én megteszek mindent, de tényleg! Ha lenne pénzem, vennék egy e-autót, de az a minimum, hogy szelektívezünk, sőt! Ha lehet, csomimentes boltba megyek. Ja, meg természetes, hogy vegán lettem! Az nagyon durva, amit a húsevők csinálnak, szóval addig, amíg ezt nem tudjuk elengedni, hát csak remélem, hogy a tudósok majd így is kitalálnak valamit... Vagy az AI, majd kiszámolja... Hát nem arra van?
B-verzió: Hát, ki tudja, lehet baj lesz. De hányszor megjósolták már a világvégét, aztán meg mindig érdekes, hogy sosem jön el... Az olajcsúcs is mekkora blöff volt, múltkor hallottam egy havertól, aki nagyon benne van ebben. Meg különben is, ha nem lenne olaj, csak jobb lenne, mert akkor az ember csak e-autót vezethet, és problem solved... Legalábbis egy része... De a gazdaság nem állhat meg, mert akkor az élet áll meg: most komolyan, menjünk vissza a barlangokba? Ha nincs növekedés, nem lesz munkahely, akkor meg jön a sok segélyes alkesz, hajlesz meg a bűnözés.
Hogy ezeket én csak kitalálom, és nem csatolok ide 3-4 hivatkozást elismert szociológustól, szociálpszichológustól, történésztől, vagy hasonló? Hát persze, szebben mutatna... De nem csak kitalálom, ezeknek a verzióit hallom, amikor valakivel beszélek, vagy olvasom rengeteg kommentben, esetleg hallom a rádióban, vagy egy youtube-videóban. Vagy úgy egyáltalán: semmi jel nincs arra, hogy az emberek olyan hányada el tudna képzelni egy nemnövekedésre alapuló rendszert, hogy abból kritikus tömeg lehessen. Arra viszont tengernyi jel van, hogy épp az ellenkezőjét erőltetik. De azért csak dédelgessem el magam én is azzal, hogy hátha, valami csoda folytán az emberek tömegei fognak megvilágosodni! Ez már konkrétan valami spirituális esemény lenne, ami tök jól hangzik, de azt nem nagyon szeretem, amikor valaki állandóan a tudományra hivatkozik, mégis az jön ki belőle a végén, hogy tulajdonképp egy csodaváró...
"Ugyanis egy olyan komplex rendszerben, mint az emberi civilizáció, rengeteg a bizonytalanság. [...] élesen vitatnám, hogy a nyersanyag- és erőforrásproblémákból egyenesen következne, hogy a civilizáció ma ismert formája 2–3 évtizeden belül összeomlik."
Ez pontosan az a kommunikációs stílus, amit kifejezetten károsnak tartok. A Friderikusz műsorra már valahol reagáltam, de ez a cikk most megint megtalált, a (M)érték csoportban. Most akkor szinte mondatról mondatra megpróbálom kifejteni, miért csak kb. az állításainak 10%-ával tudok egyetérteni, és mi a bajom a többivel.
Bizonyos dologok mégis "megjósolhatók"
Persze, rengeteg a bizonytalanság egy komplex rendszerben. Ez így is van, de ez azt jelentené vajon, hogy biztos fogódzók nem is léteznek? Mint pl. az, hogy az emberi létformának megvannak a maga korlátai, és kb. azt is tudjuk melyik nélkül meddig létezünk:
- Biztos "ellentartás" (mondjuk a szikla pereme) a gravitációs erővel szemben (mondjuk amikor a peremről kilépünk a levegőbe), 20-30 méter magasból: pár másodperc
- Oxigén: pár perc.
- Ivóvíz: pár nap.
- Élelmiszer: nem tudom, de talán 1-2 hét?
Erőltethetném még kicsit és egyre közelebb jutnánk ahhoz, mi az, amit egyes ember helyett emberek komplex formációira, a civilizációra alkalmazhatunk, és akkor jönne az igény a társra, megbecsülésre, stb. Ám ezek közül bármi felülírhatja a fentieket? Nem, ugye? Szóval vannak olyan esetek, amikor nem az hangzik tudományosabbnak, hogy valaminek "az esélye jelentősen növekszik", hanem inkább az, hogy ha nem lépjük meg ezt-meg-azt, akkor bizony már csak olyan részleteken érdemes vitázni, hogy mennyi időnk van hátra, nem azon, hogy ez valami hatásvadász "jósolgatás" lenne-e, vagy ésszerű kockázatelemzés, a jelenleg rendelkezésre álló - elég nagy - adatbázis alapján.
Pl. a fenti felsorolásból: a gravitáció épp ugyanúgy hat mindenkire, de a víz- vagy kajamegvonás már "sokat" változhat: mármint ha szorzókban gondolkodunk. Pl. valaki 48 óra alatt szárad ki, valaki 72 óra alatt, lehet valami nagyon különleges embei lény meg csak 100 óra után... Ettől még érdemes lenne vitázni azzal, hogy ha egy ember nem kap ivóvizet, akkor meg fog halni?! Mert ugye pontosan (na ez a szó, párszor kiszúrta a szemem, nagyon irritál!) nem tudjuk "megjósolni", hogy mikor?!
"Nem történhet meg a cikkben felvázolt összeomlás?
De, megtörténhet. Egy csomó súlyos probléma már bekövetkezett, amiről azt hittük, hogy megúszhatjuk. Korábban például azt gondoltuk, hogy a területszerző háborúknak már vége, erre most itt dúl a szomszéd országban."
Ebben igazat adok Antal Miklósnak: azt hittük, hogy a második világháború után már örökre megúszhatjuk az ilyesmit. Legalábbis Európában. Aztán itt van nekünk az ukrán helyzet. (Már épp kezdjük megszokni, de nagy meglepetés volt még bő 1,5 éve, igaz?) Most meg már mintha kezdene összeállni a kép, hogy akár az örmény-azeri helyzet, akár a Száhel, akár a kiújult palesztin-izraeli konfliktus (ott nem is szaroztak, "különleges hadművelet" helyett totális háborút hirdettek ki), Taiwan, mind-mind összekapcsolódnak. De amit ő területszerzésnek nevez, az pont az a fajta erőforrásokért való harc, amire Gelencsér is utalt. Ha nagyon gyorsan zárni akarnánk a témát: kb. akkor el is ismerte, hogy az összeomlás már nem predikciók kérdése, hanem épp történik...
"Ez [az EROI] bizonyos energiahordozók esetében ma csökken: például vannak olyan erőforrások és anyagok, amikért mélyebbre kell már hatolni, mint régen. Viszont a fő kérdés, lehetséges-e ezeken a rendszereken olyan radikális mértékben változtatni, hogy az a típusú civilizáció, amit felépítettünk, hosszabb ideig fenntartható legyen."
"Nyilvánvaló fizikai akadálya nincs; egyetlen anyaggal kapcsolatban sem állítja a tudomány, hogy a kimerülése egyértelműen elhozza a civilizáció végét."
Mi is számít "anyagnak"? Amikkel kezdtem: levegő, víz, élelelm (ami már komplexebb: levegő, fény, víz, számos mikroorganizmus, azaz pl. termőtalaj és megfelelő PH, megfelelő hőmérséklet kell hozzá). A tudomány ezek szerint még azt SEM állítja, hogy ezek kimerülése elhozná a civilizáció végét? Főleg, hogy lokálisan ez már párszor be is következett a történelemben? (Jared Diamond: Összeomlás, 2005)
"Ráadásul Gelencsér modelljéből nagyon fontos tényezők hiányoznak: ilyen például az emberi alkalmazkodóképesség, ami újabb és újabb megoldásokat talál a túlélés, valamint a prosperitás érdekében. "
Alkalmazkodóképességünk - eddig...
Jól alkalmazkodtunk pl. kb. 12-15.000 éve: először kb. Kínából északabbra vonultunk, mamutokat vadásztunk, majd átmentünk Amerikába ugyanezt (plussz egyéb, addig embert sosem látott óriási állatokat) vadászni, és Alaszkából a Tűzföldig az akkori viszonyok közt nagyon gyorsan eljutottunk. Közben sok állat kipusztult, de az ember maga jól alkalmazkodott. A fagyi később visszanyalt, mert amikor a 15-16. században egyre több európai is "felfedezte" magának a kontinenst, majdnem ugyanaz történt az "indiánokkal", mint amit korábban ők csináltak mondjuk az óriáslajhárokkal... Akkor úgy tűnt, az európaiak jobban alkalmazkodnak, mint pl. a kínaiak, akiknek sokkal nagyobb hajóik is voltak, valamiért mégis kihagyták a ziccert, hogy "felfedezzék" Amerikát...
Lényeg röviden: az emberi alkalmazkodóképesség (és lehet, hogy úgy általában szinte bármilyen létforma alkalmazkodóképessége) egy zárt rendszerben kb. azt jelenti, hogy adott körülmények között domináns lehet, de hosszabb távon lehet maga alatt vágja a fát. Ezt nehéz fekete-fehéren látni, láttatni, szóval szerintem nagyon is helyénvaló, hogy Gelencsér modelljéből pont hiányzik. Egyszerűen több zavart kelthet, mint amennyi segítséget nyújthat. Mást ne mondjak, egyesek máris azt hiszik, hogy az emberi alkalmazkodóképesség odáig mehet, hogy a Sapienst felváltja a "Homo Deus", a félisten... Elméletnek nagyon érdekes, de egyrészt ha valamiben túl sok a bizonytalanság, akkor Harari épp az, aki szívesen zsonglőrködik egyszerre mindegyikkel, másrészt: Gelencsérnek szerintem hamarabb lesz igaza, azaz nem lesz egyszerűen elég infrastruktúra ahhoz, hogy a most épp csak elkezdett "emberfejlesztő" kísérletek ki tudjanak teljesedni valaha is... És én nem is szeretném, szóval akkor lehet ilyen egyszerű: inkább lennék "katasztrofista", mint "transzhumanista".
"Kibírunk-e még valamennyi hőmérséklet-emelkedést?
Az emberi faj hőmérséklet szempontjából viszonylag tág tűrésű, elvagyunk plusz harminc és mínusz húsz fokban is."
NEM! Pont, hogy nagyon kevés, amit kibírunk, mert se szőrünk, se tollunk! Ruha és fűtött ház nélkül kb. 15-30 fok között vagyunk el. Ruhát és házat egyelőre csak a fosszilisek segítségével tudunk olyan színvonalon és olyan mennyiségben előteremteni, ami megvéd. Az ősi technológiák, mint pl. az inuitok rénszarvasprém cuccai, meg hasonlók, nyilván nem 8 milliárd emberre vannak kalibrálva.
"Viszont azok a rendszerek, amiktől függünk, sokkal kisebb hőmérsékleti változásokat viselnek el. [...] A tengerszint emelkedése a Magyarországon élőket közvetlenül nem érinti, de a hideg telek hiánya a kártevők kisebb pusztulása miatt igen, és akár erdőpusztulás is kapcsolódhat hozzá, tehát a természetes ökoszisztémáink meg a faültetvényeink is károsodnak. Ugyanez a helyzet az időjárási szélsőségek erősödésével: a világ jelentős részén a tűzvészek gyakoribbá váltak; könnyen lehet, hogy az Amazonas-medence széndioxid-nyelő területből nettó széndioxid-kibocsátóvá válik, mert folyamatosan szárad, és beindul egy pozitív visszacsatolás, vagyis öngerjesztő folyamat."
Köszi szépen, legalább a felszín meg lett kapargatva: ami egy kis pár tized fok, vagy mondjuk 100 mm éves csapadék különbség valahol elég messze tőlünk, attól még épp ugyanolyan bajba kerülhetünk. Akkor is, ha elvileg mi tök "okésak" vagyunk, mert mondjuk nem eszünk minden nap 3 sajtburgert, nem vezetünk 30-50 kilométert egy redneck terepjáróval és/vagy nem dobáljuk tele a környezetünket műanyaggal, meg nem gumiabronccsal fűtünk, stb. Ha a rendszer valahol károsodik, az így-úgy, előbb-később, de "megtalál".
"Hiába vannak nagy folyóink, Magyarországon is fenyegető a vízhiány, komoly a baj a vízháztartással, időről időre rendkívüli aszály sújt egyes régiókat. [...] Jelenleg, sajnos, a vízgazdálkodás jelentős része arról szól, hogy ha van víz, akkor minél gyorsabban csatornázzuk ki az országból. De mindez a sok probléma együtt sem adja ki azt, hogy el kéne siratnunk magunkat. Egy dolog ugyanis maga a változás, és a másik az alkalmazkodás, vagyis, hogy milyen módon reagálunk rá. A kettő együtt mutatja meg, hogy mennyire lesz drasztikus a hatás. Tény, hogy nőnek az aszályos időszakok, de az alkalmazkodási lehetőségek kihasználásával, felelősebb vízgazdálkodást támogató intézményrendszerrel tudjuk enyhíteni ennek a következményeit."
TudNÁNK, de már rég el kellett volna kezdeni, amire úgy tűnik 1-2 elkötelezett emeberen kívül (pl. a Zöld Gerilla Mozgalomban, most volt egy látványos demonstráció , bár nem találtam csak a Facebook linket, azaz nem biztos, hogy így mindenki eléri) senki oda nem figyel, legalábbis nem olyan szinten, ami a döntéshozókig el is jutna. Mire eljut, addigra lehet épp nem lesz még túl késő, de mivel kb. két tucat ugyanilyen fontos dolognak is párhuzamosan el kellene jutni olyan szintekre, ahol meg lehetne még fogni a folyamatokat, vagy alkalmazkodni azokhoz, és 1-1 dolog még önmagában nem is árt a szent tehén GDP-nek de 2 tucat egyszerre az biztosan, így mindent osztva-szorozva mégis mi a reális esélyünk?! Hirtelen megvilágosodik mindenki az egyszerű kaszálék-égető falusitól az évente 5-10 üzleti-, vagy turistaútra repülő középvezetőn keresztül a mindent kb. pár aláírással eldöntő igazgatóig, vagy miniszterig?! Mindenki? Egyszerre? Az alatt a pár év alatt, ami kb. még "számít"???
És nem feltétlen "el kéne siratni magunkat!" a sok probléma miatt! Ez is valami képzavar, mint az, hogy "katasztrofisták" azok, akik egyszerűen nem félnek kimondani bizonyos dolgokat. Egyik pl. az, hogy mind meghalunk egyszer, és bár egyénenként nagyon kiszámíthatatlan, hogy mikor, egy kellően nagy mintából mégis lehet valamiféle becslést adni. És ha lehet emberekre, akkor szerintem meg lehet adni ezt az egész biomasszára is, vagy pl. arra, meddig vagyunk még képesek működésben tartani a civilizációt. Ez nem jóslás, hanem becslés! És maga a tény, hogy meghalunk, nyilván valamiféle gyásszal is jár, de a gyász nem feltétlen hajat-ruhát megtépkedő siratómenet! A temetéseken is van, aki zokog, más meg csak néz maga elé. Szerintem annál inkább jellemző a zokogó forma, minél inkább hirtelen, tragikus halál volt, amit nehéz felfogni. Ebben is benne van a statisztika: még mennyit élhetett volna?! - gondoljuk, vagy ki is mondjuk. Mert pl. most talán a várható élettartam kb. 75. De lehet 70, lehet 85 is, attól függ, még miket számítunk be a puszta statisztikai adatokon kívül. Az biztos, hogy nem nagyon jönne ki 100-120, és ez a lényeg! Szóval tényleg ne sirassuk magunkat, de ne is higgyük már azt, hogy 100-120 évig tuti élni fogunk.
Gazdasági rendszer : rugalmas, vagy be van betonozva?
"Gazdaságilag is elfeledkezik egy lehetséges forgatókönyvről. Ha mondjuk bányászatról beszélünk, és egy anyagból X évre elegendő forrásunk van a jelenleg használt készletekből, akkor azért még később is lehet bányászni kevésbé koncentrált helyekről, csak az drágább lesz. S ha elkezd fölfelé kúszni az anyag ára, akkor már a drágább kitermelés is gazdaságos, hiszen akár a többszörösét is lehet kérni az előállított nyersanyagért."
Ez pl. egy tipikusan félrevezető mondat, mintha igaz lenne, hogy a piac "láthatatlan keze" mindent képes megoldani. A való világban láthatjuk, hogy nem. Az előállított nyersanyagért nem lehet csak úgy simán, azon az alapon, hogy most már kevesebb van, többet fizetni. Popntosítok: végtelenségig nem! Persze a mai "illúzió-pénz", aminek már eleve nincs sok köze a való világhoz, ideig-óráig talán megoldaná, de annál nagyobb lenne a kár, amikor pukkanna a lufi.
Ha nem teremtünk a totál semmiből játékpénzt, akkor elvileg az van, hogy ha valamire többet költök, párhuzamosan valami másra kevesebb jut. Pl. én elég rég nem ettem sajtot, és ha jobban belegondolok lehet valami köze van ahhoz, hogy elkezdtem autózni, és kb. egy heti tankolás egy heti (korábbi) sajtfogyasztásomnak megfelelő. De ez így nagyon banális, inkább mondjuk arra gondolok, hogy ha a kormány úgy dönt, hogy többet költ a hadsereg fejlesztésére, akkor több, mint valószínű kevesebbet fog közoktatásra, vagy bármilyen szociális kiadásokra. Szóval ha X nyersanyag nagyon drága lesz, akkor hiába adnánk érte a többszörösét, ha ez azt jelentené, hogy közben semmi másra nem telne, csak száraz kenyérre és vízre... Vagyis eljön az a pont, amikor olyan ritkává válik valami, hogy szó szerint "nincs az a pénz, amiért megérné", ezt kellene számításba venni.
2-3 százalékos ütemben (ami épp kb. korrelál a világgazdaság növekedésével) igaz lehet, de ha pl. egy 3 éves periódusban - csak a példa kedvéért - egy m3 akác ölfa 30-40.000 forintról előbb 45-50, majd 60-80, végül pedig 100-140.000 lenne, akkor rengeteg háztartás nem tudná kifizetni, és azt SEM tudná kifizetni, hogy akkor "hagyomapicsába!"-alapon átálljon akármilyen másik fűtési típusra, ráadásul gazdaságosan! De ez a példa sokmindenre alkalmazható, és felőlem a 3 évet húszra is növelhetjük, az eredmény ugyanaz lesz, csak kevésbé látványos. A "katasztrofisták" is szerintem csak azért használnak nagyon látványos hasonlatokat, mert az átlag hamarabb felfogja, mi a veszélye valaminek, ami évente duplázódik, mint annak, hogy valamiből évente 2-3%-kal van több, vagy kevesebb. A "kataszrofisták" talán már eleve unják a "béka forralása"-effektet: még mindig jó, még mindig lehet jó, még csak langyos a víz, meg le is hűlhet, még minek izgulni?! Ülnek a vízben és megfőnek, mert "vészmadárkodás" lenne rámutatni, hogy ha most nem ugrunk ki, lehet már egy perc múlva késő is lesz! Épp mindig kb. még 20 évet minimum adnak annak, míg valamire ki mernék mondani, hogy ez már bizony az a pillanat, ami épp most kellene, hogy változzon, hanem már 20 éve meg kellett, volna, hogy változzon! Csak akkor még "laissez-faire"-üzemmódban voltunk, és bíztunk abban, hogy majd így-úgy, de mindenki rájön...
Ez a 20 (vagy 15, 30, nem sokat számít) év majd még előjön. Szerintem az idő az egyik illúzió, amivel kb. annyit tudunk kezdeni, mint a frissen amputált lábú azzal, hogy érzi, hogy viszket a nagylábujja: nincs is. Lehet adott pillanatban azt hisszük, hogy volt és emiatt arra gondolunk, hogy most is van, meg holnap is lesz, de ha benézünk a takaró alá, akkor el kell fogadni, hogy most már nincs. Lehet tegnap még volt, de már az sem biztos , végül is ki tudja mi a tegnap, meddig voltunk altatásban, vagy kómában? Bocs, kezdek elkalandozni, mindjárt visszatérek.
"A háború által kiváltott gazdasági hatások már most ilyenek.
Így van, és abban például egyetértek Gelencsér Andrással, hogy ennek jelentős részben az az oka, hogy eddig a profitra optimalizáltunk, a rendszereink ellenálló képességét háttérbe szorítottuk, mert sokkal fontosabb volt a rövidtávú gazdasági haszon, mint az, hogy legyen tartalék. "
Eddig???... Szerintem azóta is. Sőt! Mostanában Magyarország nem is a hazai profitra, csupán a hazai GDP növekedésre fókuszál. Pl. az akksigyárak, amik szennyező mivoltuk miatt eddig főleg Kínában működtek, most mi adjuk hozzá az olcsó építési engedélyt, olcsó munkást és a lehetőséget, hogy szennyezzék a vizeinket és talajunkat. A GDP meg nem azt jelenti, hogy abból nekünk sok marad, de mivel az átlag szavazó agya eléggé át van mosva, a migráns és a gender mellett a növekedés az egyik dzsolidzsóker szó. Ez már nem is szó, hanem egy "kód", ami aktivál valamit az agyakban. A másik újdonság kb. az egész világon az új hidegháború, a katonai kiadások növelése, pl. az oktatásügyi- és egyéb szociális jellegű kiadások kárára. Ha valamiben mindig van profit, az a fegyver! Ezt lehet egyáltalán vitatni? A rendszerszintű ellenállóképesség pedig nagy valószínűleg romlik, nem pedig javul egy olyan helyzetben, amikor ezeket a profitra gyártott fegyvereket élesben tesztelik, ellövik a muníciót, hogy új megrendeléseket kapjanak. És most ebbe az irányba megy a világ. Az interjú bő egy éve készült, kíváncsi lennék vajon Antal Miklós bármit is változtatna a válaszain?
De már akkor is mondta:
"Nem költöttünk eleget például arra, hogy az épületeinket leszigeteljük, és ezért sokkal kevesebb gázra legyen szükségünk. Ma pedig már olyan sebességgel nem tudjuk az egész épületállományt leszigetelni, amilyenre szükségünk lenne. Most azon gondolkodunk, hogy hova építsünk új csővezetéket, vagy milyen módon hozzuk be a cseppfolyósított földgázt Horvátország irányából, pedig a zöldek húsz éve mondják, hogy ezzel az óriási függőséggel valamit kezdeni kell. Nem kezdtünk vele semmit. Az elmúlt 20–30 évben mindenki tudta, aki akarta tudni, hogy ez komoly kockázat. És azok az irányok, amerre megyünk, az ilyen típusú kockázatokat rendkívüli mértékben növelik."
Azt érzem, mint múltkor, amikor Lányi kiakadt a mélyadaptációs irányzatra: hát nem egy nyelvet beszélünk?! Most vallja be, hogy 20-30 éve tudhatnánk, de struccok voltunk. 2-3 bekezdés, és maga is struccá változik: azért ne kongassunk vészharangokat, mert bármi lehet még!!! Érthetetlen.
"Most például felsejlik annak a réme, hogy az ország felének hideg lakásban kell majd élnie a következő télen, mert nem lesz gáz."
Ha már felsejlik a réme, az is egyfajta predikció, jövőkép-alkotás. Amikkel többször is makacsul ellenkezik. Másik: lehet sok definíciót rendelni az összeomláshoz, de számomra már pusztán az, hogy a magyar háztartások jelentős részének nincs kb. semmire vésztartaléka, az máris ide tartozik. Még ha nem is lesz nagy vész, ez az állapot egy folyamatos szorongással járhat, ami alattomosan, fokról fokra felőrli az ember lelkét és ezen keresztül a fizikumát is. Ez megint egy olyan tényező, ami megkerülhetetlen, és ha tényleg nem csak azt vesszük be a számításokba, hogy pl. mennyi a foszfor- vagy lítiumkészlet a világon, hanem azt is, hogy évről évre mennyivel többen élnek jelentős nyomás alatt, az engem szintén nem az optimista forgatókönyvek felé terelgetne.
"De elsősorban elosztási válságról van szó, tehát a gáz esetében sem az a helyzet, hogy globálisan nincs annyi, amennyire szükség lenne, hanem az, hogy esetleg nem kapjuk meg a háború miatt."
Vagy csupán amiatt, mert aki teheti, bespájzol. Gelencsér is mondta, hogy akármi "elfogy", azt ne úgy képzeljük, hogy konkrétan egy bánya zárásakor kiírják egy táblára: "Innen vitték el az utolsó dömpernyi foszfort, 2026.05.05."! Azt jelenti inkább, hogy amint egyre ritkább valami, annál nagyobb lesz az elosztási válság. A maradékra "ráül", akinek van elég fegyvere ahhoz, hogy megvédje. Szóval szerintem az megint csupán egy elméleti síkon létező válasz, hogy az elosztási válságot meg lehetne oldani a kitermelési válság megoldása nélkül. Talán egy kvázi-marxiánus világkormánnyal, ahol mindenki mindenből ugyanannyit kap. Mi ennek az esélye?
Nem idézgetek mindent, jött egy rész, hogy vajon kinek van igaza, hány év alatt térül meg egy szolár- vagy szélerőmű működtetése, meg hasonlók.
Azért kíváncsi lennék, hogy ha itt a szél és szolár legideálisabb EROI-mutatóit vesszük is, mennyi ez a földgázhoz, vagy az atomerőműhöz képest? De ez sem olyan fontos, mert nyilván az egyetlen járható út az, hogy mindenből egyszerre elkezdünk kevesebbet felhasználni, csak mondjuk esetleg (ideális helyen nyilván, mint pl. szolárpanelek egy vasúti pályaudvar tetején, de nem az értékes zöld mezőkön!) a fossziliseket arányosan megpróbáljuk még jobban csökkenteni a mixben. Meg az atomot is... Mert az úgy alapból para, nem?
Látszólagos válasz van mondjuk:
"Az életciklus-elemzések azt mutatják, hogy míg a szénerőmű esetében egy kilowattórára nagyjából 1000 gramm szén-dioxidnak megfelelő kibocsátás jut, ez a gáznál 500, a napenergiánál mondjuk 50, a szélerőműnél pedig nagyságrendileg csak 20. És ebbe már beleértendő az is, ami a fölállításhoz szükséges."
Igen, de ezt úgy értsük, hogy az évtizedekkel ezelőtt felállított szénerőművet most zárjuk be, mert már tudunk helyette pl. naperőművet építeni? Viszont amíg az megépül, miből lesz energia? Mondjuk szélből? És amíg AZ megépül? Addig persze atomból meg fosszilisekből.
"Ez egy csomó kérdést vet fel, de a helyzet nem az, hogy áll a szakma, és azt mondja, hogy húsz év múlva esélytelen, hogy megfelelő mennyiségű áramot tudjunk előállítani. Inkább olyan kérdések merülnek föl, hogy milyen irányba fogja vinni az árakat az, ha a megújulók nagyon magas arányáig jutunk el."
Bocs, de én még le vagyok ragadva ott, hogy bár a "megújulók" aránya tényleg növekszik, attól még a "nem-megújulók" felhasznált mennyisége is folyamatosan növekszik. Azaz nem váltunk ki semmit semmivel. Kapufa... vagy inkább: öngól.
Most akkor nagy a baj, vagy nem?
(Ha pontosan nem is lehet megmondani, mégis, per-saccra?)
"Ön szerint is akkora baj, mint a Pannon Egyetem rektora állítja?
Igen, sőt, az élővilág jelentős része számára az ökológiai katasztrófa már nem a jövő, hanem a jelen. [...] Ugyanakkor az ökológiai krízis miatt a civilizációnkra leselkedő veszélyek számszerűsítése és pontos definiálása rendkívül nehéz, mert, hangsúlyozom, ezek a rendszerek nagyon bonyolultak. Az nyilvánvaló, hogy a kockázatok nagyok, és bár nem tudjuk, hogy milyen formában ér el minket a következő nagy válság, az világos, hogy a negatív környezeti hatások radikális csökkentésére van szükség."
Ha ez már a jelen, a kockázatok nagyok, és radikálisan változtatni kell, az más szavakkal ugyanaz, mint kb. amit Gelencsér mond. Megint nem is értem, minek itt vitázni? De mondjuk elképzelek egy metaforikus jelenetet: Antal és Gelencsér is kardiológus, és bemegy hozzájuk egy 50 éves, 170 centis, 110 kilós, láncdohányos faszi. Talán csak az lenne a különség, hogy ki hogy csomagolja a diagnózist? Így képzelem:
Gelencsér: - Ember, csoda, hogy él! Azonnal tegye le a cigit, kezdjen diétázni és előbb sétálgatni egy évig, amíg vagy 15-20 kiló le nem megy, aztán akár már jöhet valami power-walking is, de amit eddig művelt magával az nem múlik el nyom nélkül, szóval arról ne nagyon álmodozzon, hogy majd 10 év múlva maratoni futó lesz! Elvégre 10 év múlva 60 éves, már eleve ritka, hogy valaki lefut akár csak 5 kilométert is, még ha korábban vigyázott is magára.
Antal: Ki tudja, mi lesz 10 év múlva?! A cigit tegye le, abban egyet értek Gelencsérrel. Ami a mozgást illeti, hát nincs aki pontosan megmondja. Megpróbálhat kocogni akár 100 kilósan is. Lehet kimegy a bokája, vagy bekrepál a térde. Lehet infarktust kap... De képzelje!: Az is lehet, hogy annál gyorsabban le tud fogyni és amilyen perspektívák vannak az orvostudományban, hát lehet még 80 évesen is meglesz az a maraton... Szóval nyugi, még lehet megéri a százat is! ;)
"A halogatás ára hatalmas lehet, hisz nem egyféle összeomlás fenyeget: a rossz és a még rosszabb között óriási lehet a különbség. Nem beszélve arról, hogy jobb lenne olyan világban élni, ahol a pénz mellett az élet más értékei jóval nagyobb szerepet kapnak."
A halogatás egyik formája az, hogy túl nagy bizalmat fektetünk a "még fel nem fedezett" dolgokba, ahogy az kb. már eddig is elhangzott...
Azt nem kéne halogatni, mikor nyúlunk vissza a már kipróbált, bevált dolgokhoz, amit az általános iskolás szintű matek és fizika is alátámaszt: ha valamiből most kevesebbet fogyasztunk, bizonyára később fogy el. Esetleg 1-2 dologgal még azt is simán elérnénk, hogy újra gyorsabb lenne a visszatermelődés, mint a kitermelés üteme, azaz "természeti tőkét képeznénk".
"Ahogy változik az ökoszisztéma, új típusú kockázatok jelennek meg, és nem tudjuk pontosan megmondani, mikor jön el egy olyan pillanat, ami nagyon súlyos, nagyon fájdalmas válaszlépésekre kötelezi az emberiséget, s amikor már csak a nagyon rossz alternatívák közül lehet választani."
Ez a folyamatos ragaszkodás a PONTOSSÁGHOZ... Nekem gyerekesnek tűnik. Mint a szamár a Shrekben, amikor kérdezgeti: "Ott vagyunk már?", csak helyette így: "Mikor leszünk ott pontosan?" Nyugi, majd megérkezünk, mert arra megyünk, és ez a lényeg!
Magánvélemény, de szerintem "ott vagyunk már". Egyének, régiók, nemzetek más-más formában érzik. De pl. ha az egész emberiséget nézem, elég nagy része totál benne van.
"A nagy képet tekintve mindez elegendő súlyú cáfolat ahhoz, hogy azt mondhassuk: hamis az állítás, miszerint azt a jóléti szintet és civilizációs modellt, amiben ma élünk, további 20–30 évig nem tudjuk fenntartani?
De pontosan mit akarunk fenntartani a mai szinten? Teljesen egyetértek abban, hogy az igényeket turbózzuk folyamatosan, és még nagyobb problémákat gerjesztünk. Ráadásul nemcsak a népesség növekszik, hanem tömegével kapcsolódnak be új fogyasztók a technikai civilizációba azokból a kultúrákból is, ahol az emberek korábban természetközelibb állapotban éltek: ma már nekik is mobiltelefon kell meg autó. Közben pedig a leggazdagabb egy százalék tovább növeli a fogyasztását, és például a repülés okozta károknak nagyjából a feléért felelős. A gazdagabb országokban bizonyos típusú fogyasztásokat vissza kell fogni. Tény, hogy a jelenlegi globális politikában ezek a morális megfontolások nagyon sokszor nincsenek benne. Azzal a növekedési logikával, amely a már gazdag helyeken próbálja tovább pörgetni a fogyasztást, kezdeni kell valamit: ez lesz az egyik kulcskérdése a következő évtizedeknek fenntarthatósági szempontból."
Sajnos ez nem a következő évtizedek kérdése, mert már kb. az elmúlt 100 év kérdése kellett volna, hogy legyen! Akár lehet 200 is, tök mindegy, részemről az a lényeg, hogy egyrészt nem évtizedekben mérhető, másrészt: ezt máris elbasztuk. Már nincs finomhangolásra lehetőség. Kérdezzünk csak meg bárkit, a futószalagmunkástól a tanáron és irodavezetőn át a top-menedzserig (hogy már a valódi, globális felső 1%-ról ne is szóljunk!): hány százalékkal lenne hajlandó csökkenteni a "kibocsájtását", azaz fogyasztását, igényeit? Az életem merem rátenni, hogy ha őszinte eredményre törekszünk és semmi félrevezető kérdés nem lenne egy ilyen képzeletbeli tesztben, akkor be lehetne végre ismerni, hogy önként szinte senki nem változtatna drasztikusan. Vagy mert nem is tudna, vagy mert mindig van egy szint felette, akire mutogathat, vagy CSAK!
A fenntarthatóság szempontjából az, hogy "bizonyos típusú fogyasztásokat vissza kell fogni", nem jelenthet mást, mint véresen komolyan betartott tilalmak egész sorát. Nincs idő a maszatolásra! Mert, hogy pontosan (megint ez a szőrszálhasogató szó, hogy pontosan... na!) mit akarunk fenntartani, az kb. mindegy: azt kellene azonnal megvizsgálni, mi az amit szinte pontosan biztosra vehetünk, hogy nem tudunk fenntartani. Nem sokáig, és arra a rövid időre is már csak vér és verejték árán. Néha szó szerint. (Pl. az afrikai ritkaföldfémek esetében.)
" A tundra olvadása és az ottani metán kiszabadulása, amit Gelencsér is említ, egy másik fontos visszacsatolás: amint melegszik a légkör, fölmelegíti a fagyott talajt a tundrán, az olvadó talajból pedig ki tud jönni egy csomó, éghajlatváltozást okozó gáz. Ugyanakkor ezeknek a folyamatoknak a számszerűsítése iszonyú nehéz. Ha megállítjuk a kibocsátásainkat, akkor várhatóan megáll a fölmelegedés, de azután a lehetőségek még széles skálán mozognak. Lehetnek kellemetlen meglepetések, de minél hamarabb leállunk, annál kisebb eséllyel jutunk olyan állapotba, amit az emberiség már nem tud visszafordítani."
Mivel egész edig semmilyen pozitív jel nem volt arra, hogy le tudnánk állni, vagy egyáltalán le akarnánk állni, bármilyen nehéz is a "számszerűsítése", annyival lehet talán sommázni, hogy ki tudja pontosan (;) milyen mértékben, de alapvetően évről évre rosszabb a helyzet. Elég csak meteorológiai rekodokat nézni, meg pl. ha valaki nem csak a négy fal között ül, és vannak emlékei akár 15-25-35 évvel ezelőttről is, annak nem kell ez a pontosság, hogy belássa: a folyamat nem csak beindult, de gyorsul is. És még mindig kb. semmit nem teszünk, az esetleges tüntetéseket leszámítva. Amit egy következő pandémia-szerűség egyik napról a másikra simán lehetetlenné tehet... Szóval tökre nagyobb a valószínűsége, hogy a permafroszt fellazulása, vagy egyéb hasonlóan "jósolható" (feltételezhető) folyamatok nemhogy megúszhatóak lennének bizonyos, csoda-szintű pálfordulás esetén, hanem inkább az tűnik valószínűnek, hogy még korábban is bekövetkezhet, ahogy eddig "jósolták".
Ha van remény:
Mikor kezdünk neki és vajon kb. meddig fog tartani? Mik a scenáriók?
"Az átálláshoz nyilvánvalóan kell pár évtized. Tehát a mi életünk története erről kell, hogy szóljon. És azzal is tisztában vagyok, hogy jelen pillanatban nem ebbe az irányba megyünk. Sőt, az emberiség az eddigi története során a legtöbb, üvegházhatású gázt tavaly bocsátotta ki."
Akkor mi értelme van annak, hogy hozzátegye mégis ezt?:
"Igen, emiatt teljesen helyénvaló az a fölvetés, hogy akkor minek van realitása. Viszont, ha elképzelhető, hogy a folyamat leálljon, akkor a következő jogos kérdés, hogy mit lehet tenni ennek érdekében."
Elképzelhető sok minden, erre képesek (;) vagyunk. Álmomban sokszor repülök, volt, hogy zenét szereztem, holott kottát se tudok olvasni, és egyszer átmentem a tömör falon, mint egy kísértet. Éreztem, ahogy az atomjaim kicsit keverednek, majd átcsusszantam... Azt, hogy a korábban említett lehetőségek közül mit is tudok elképzelni a múltat és a jelent "olvasva", az már nekem egy totál más kategória.
El tudok ilyesmiket képzelni:
- A covidnál egy sokkal halálosabb vírus (meg az ezzel párhuzamosan "bejósolható" események, mint pl. a pánik, a gazdaság totális leállása, az eltemetetlen hullák miatti járulékpos járványok, erőszakhullám, csak hogy párat említsek...) pár év alatt elvisz kb. 5-6 milliárd embert. Olyan drámai és gyors lesz, mint annak idején a bubópestis: aki immunis lesz és túléli, olyan katarzison esik át, hogy a többiekkel már inkább össze akar fogni, még az ortodox zsidók és a muszlimok sem utálják majd egymást, mindkettő örül majd, hogy megmenekültek. És elkezdenek építeni egy új világot, amit valami csoda folytán olyan közgazdászok és mérnökök képzelnek el, akik a pandémiát vastagon összekötik az eddigi globalizációs trendekkel, azaz ez egy nagyon zárt, lokális világ lesz, a "sejtek" viszont a fennmaradó kommunikációs lehetőségeket használva együttműködnek, annak érdekében, hogy mindenkinek jó legyen!
- Ugyanez vírus nélkül: eszkalálódnak a mostani kisebb háborúk, és ez vezet az összeomláshoz. Mondjuk ebbe sokkal kevesebben halnak bele direkben, mert már ilyen a háború természete. Viszont mivel az infrastruktúránk akkor is szennyező, ha hozzá se nyúlnak, akkor vajon milyen hatással lehet az ökoszisztémára, amikor rommá lövik?! Szóval egy igazán nagy háború után szerintem szép új világot nem tudnánk építeni a romokon. De pl. azt a részt el tudom képzelni, amit Antal korábban említett, hogy kb. egy világkormányra lenne szükség, és egy világháború kellene ahhoz, hogy csak egy igazi győztes maradjon, hát ez így talán teljesülne...
- Hogy csak úgy spontán, nagy háború nélkül, a mai világ viszonyait kiindulási alapnak véve egy világkormány létrejöjjön, azt is még el tudom képzelni kb. így: a kisebb háborúk egyre inkább érintik a jóléti társadalmakat is, ezért tömegtüntetések kezdődnek. Ezek elkerülhetetlenül egyre erőszakosabbá válnak, kivéve HA a fegyveres erők meggondolják, kit és mit védenek inkább! Akkor meg katonai puccsok lehetnek, és ki tudja, talán egy intelligens tábornok is azon a nézeten van, hogy amint lecsitul a helyzet, nevezzenek ki szakértői kormányt, annak megfelelően, mik a totál új célok, ők meg majd még az átállás pár évtized alatt biztosítják a rendet, hogy az új szabályokat be is tartsa mindenki. Ezt kb. úgy lehetne jellemezni, hogy "öko-diktatúra". És ez is csak akkor menne, ha kb. egyszerre a világ összes jelentős fegyveres erőjével rendelkező ország így viselkedne... Még pl. Észak-Korea is!
"Ha a természeti rendszerek visszacsatolásai miatt már kicsúszott ez a folyamat az emberiség kezéből, tehát már nem mi határozzuk meg a jövőnket, hanem a természeti folyamatok, az egy másik történet. Itt viszont még nem tartunk."
Milyen kutatás bizonyította pontosan, hogy nem tartunk még itt? Ha én elfogadom, hogy a jövőt nem lehet 100%-ban megjósolni, elvárnám, hogy bármilyen tudós (még azok is, akik kb. zsenik, és egyszerre legalább 6 különböző tudományterületen elismert professzorok), szintén ne fogalmazzanak ilyen stílusban. Mert lehet, hogy már ott tartunk, csak még senki nem teljesen kész összekötni az összes fontosabb folyamatot egy komplexebb modellben, vagy ha igen, nem meri vagy nem tudja publikálni. Ha abból indulok ki, hogy az egész mennyire komplex és mennyire kiszámíthatatlan, akkor nekem az a mondat, hogy még nem tartunk itt, csak egyet jelent: egyfajta nézőpontból ez így néz ki, valóban. Sőt! Több nézőpontból is. Mint ahogy egy gömb egy tervrajzon egy körnek látszik. De azt nem látjuk ebből, mi van a gömb belsejében. Szóval csak ennyit kérek, ilyen részletes fejtegetés után: HA már valakinek akkora fájdalmat okoz, hogy páran nagyon sarkosan fogalmaznak, legalább magára is alkalmazza ugyanezt a stílust! Mert nekem ez az, ami igazán ártalmassá teszi. Kicsit már ismétlem magam, de ha valaki csak átszkimmeli az egész cikket, lehet ez az egyetlen mondat, amire később emlékezni akar: "Itt viszont még nem tartunk."
Hátra lehet dőlni, lelkiismeretből bringázni autó helyett, elhinni, hogy az akksis közlekedési eszközök megoldást jelentenek, sőt! Ezt még promózni is! Aki meg erre felvonja a szemöldökét, az az olajlobbi embere, ahogy aki megkérdezi hogy tudnának ennyi embert ezen a bolygón zéró állati termék nélkül eltartani, az "dögevő", és meg van ágyazva a klasszikus zöldrefestésnek, ahelyett, hogy elkezdenénk tényleg a kör helyett a gömb belsejébe nézni!
Pl. a gödi akksigyár: körnek, vagy gömbnek látod? Még mindig e-autóval akarnád "megmenteni a bolygót", ha ott laknál a szomszédban?
.jpg)
