Hullámvasút

A január 1. egy olyan pánikrohammal nyitott rám, amiről eddig azt hittem kb. a gyártott "sztárok" kiváltsága: felkeltem 3 óra alvás után, és amint bármilyen kapcsolatba kerültem a jövő idővel, megrettentem, és egy idő után konkrét halálfélelmem alakult ki: nekem nincs 2010!
Üres halmaz.
Semmi konkrét dolgot nem tudtam vizualizálni, sem embereket magam körül, sem a ház alakulását, még azt sem, hogy egy hajó mosodájában vagyok, ahogy az nagy eséllyel bejósolható az év jelentős részére.
Semmi! Pánik! Ziláló légzés, "nehéz szív", kimerültség és mégis olyan rafkós feszültség, ami nem hagy elaludni.
Erre mondják, hogy az ellenségednek sem kívánod.

Aztán 1-2 megfelelő találkozás, esemény, pár nap alatt változott a kép: VAN 2010!
Hozzá kell tenni: kezdem osztani a "lehúzós" és a "feltöltős" helyszíneket és embereket, és amikor érzem, hogy egy lehúzós emberrel, lehúzós helyszínen találkoznék, akkor azt igyekszem kerülni.
A kineziológus megmagyarázta egyébként az újévi kátyúfogást: 31-én vettem be 3 homeopátiás szert, amiből 2 lelki tünetekre van belőve, és a kezdeti rosszabbodás csak jó jel; ütött a szer! Hurrá! (Bocs, ha valakinek most a Belga Sámán c. száma jut eszébe, nem hibáztatom: tényleg eléggé elmerültem az ezo-bio-öko-meditáció témakörben...)

Most, csütörtök-péntek-szombat viszont egy pozitív, felfelé áramló örvény volt, nagy kár, hogy olyan hirtelen elült a szél, és a tölcsér tetejéről nem valami finoman estem le vasárnap.
Csütörtök: kinez + 1 pozitív találkozás; péntek: csontkovács, 1 pozitív találkozás, kerámiafestés, jóga, 1 pozitív hír; szombat: két pozitív találkozás. Össz alkoholfogyasztás a 3 napon: 3 dl bor, az is csütörtökön, vacsorához.
Szombat este úgy mentem haza a Rákóczy tér környékétől a Cserhát utcába, hogy végre egyenesben éreztem magam! Egyenes volt a gerincem (mármint szabályos alakú), amit úgy éltem meg, mintha egy húron lógnának a csigolyáim, gyöngyökként, és a gravitáció kegyes módon kijelöli nekik az irányt. Sokak számára ez természetes, de én rendszerint úgy érzem, mint akibe páros lábbal belerúgtak oldalról, valahol a köldök és a farokcsont közt. Ezt szintén nem kívánom senkinek sem, bár ha lennének ellenségeim... ( :)
No de most! Még éles kanyarokban sem "csúszott szét" a rendszer, szóval a séta haza mindent megért a világon! Annyira, hogy ráfeküdtem a késztetésre, és 1 sor afféle spec. magam által kiötlött (jóga és thai-chi előismereteimből összetákolt) meditációs gyakorlatot is elvégeztem, majd pl. meglepve tapasztaltam, hogy egy korty víz lenyelése is mekkora flash lehet néha! A január 1. tökéletes kontrasztja volt!

Aztán jött a vasárnap, egy olyan negatív élménnyel, ami főleg azért ütött meg, mert ugye magasról indítottam, voltak elképzeléseim a családi összejövetellel kapcsolatban, és azok hamar szertefoszlottak, sőt! Az egész lendület elveszett, hazafelé pedig épp ugyanazzal a keresztberúgott anyagi testtel mentem, ami "általános" az utóbbi 2-3 hónapban.

Hát, ez van: 2010, egyelőre dobál a forgószél, egyszer felpörgök, egyszer seggre esek, de majd megtanulok kapaszkodni, vagy inkább: navigálni az áramlatokon!