Mostanában

Héttől gálya.

A körmeim elszoktak a forróságtól, és most megint olyanok, mint egy parton maradt kagyló: lassan kinyílnak és elválnak az ujjbegytől. Fáj, amikor a gombot nyomom az MP3 lejátszón, de lassan megszokom. A Sperti krém is előkerült, ami tavaly csak utascserés napokon kellett. (Tavaly utascserés napokon dolgoztam 14 órát, most minden nap 13-at.)

Ebéd: Ha összehasonlítjuk a Sárga Angyal által végzett kerékcserét a Forma1-es boxutcában láthatóval, kábé az én kajám is úgy viszonyul egy normális étkezéshez. Betankoltam 5 kis kocka gyümölcsös sütit, meg 1 kávét, hogy futhassak megint.

Elvileg 14-17-ig break, amit 14:40-kor kezdek. Zuhany:„The highlight of my Day”, de nem abban az értelemben, ahogy Kevin Spacey csinálta. Betolok 1 kis spagettit 1 deci vörösborral, és megpróbálok relaxálni, mert öttől éjfélig nyomnom kell megint.

Szabad levegőn az utóbbi héten kb. annyit voltam, amíg az amszterdami rakparton tűzoltó-gyakorlat keretében leporoltóztam egy lángoló fémdobozkát. Bravo!

A mosodában a fodrásszal együtt dolgozom, egy román mácsóval, aki ugyan segít, de nem a leglelkesebb, meg ugye gyakorlata sincs. Tulajdonképpen mindegy is, ahogy később rájövök, hogy ő csak eteti a mángorlót megállás nélkül, én meg intézem a többit.

A mángorló 5:30-tól kb. este 11-ig folyamatosan megy, pedig szerintem nem erre tervezték...

A masszőr csajt (aki a másik segítségem lenne) berakták nyolcadiknak a szobalányok mellé, pedig ő legalább tapasztalt mosodás. Egy szobafiúnak kell segítenie, aki nagyon lemaradt, ki is akar lépni, de marasztalják, mert a G&P egy barátságos cég, mindig akarnak adni egy második esélyt, ha ki szeretnék dolgoztatni a beled.

Ha logikát akarsz keresni, lehet is csomagolni.

A mosodát éjfélkor úgy kell bezárni, hogy a gépek ne legyenek áram alatt, de persze legyen már reggeli után készre szárított szalvéta az ebéd set-up-jához. Éjszakás mosodással is necces lenne, mert ugye itt nem akarják kiküldeni az ágyneműt sem, de nem akarnak ilyen ötleteket, köszönik szépen.

Hiába hangoztatták Internal Trainingen és Team Buildingen, hogy nem kell elsőre lestrapálni a népet, meg hogy nyitottnak kell lenni az ötletekre, ez csak a szokásos vállalati szarság. A valóság az, hogy most épp a folyosón áll hegyekben a lehordott ágynemű, holnap jön megint ennyi, és mivel a gépek folyamatosan mennek, belém kötni igazán nem lehet, de ki tudja. Én megmondtam előre, de a botoxos szájú, ex-fodrász főnököm szerint negatív a hozzáállásom. („Listen. Everybody's working hard, we know it, but you have to be positive. No stress! (a stresszt magyarul ejti, ahogy a little-t littlinek, viszont sugárzóan tud mosolyogni és látványosan bólogatni, ha előadáson ül...) I dont like stress. Lets give it a try and we will see...”)

No, most majd meglátjuk...

A magyar lányok, akikkel még az elején aztaltársaim voltak, mostanában külön vannak, mert egyikük (vagy mindkettő) szintén osztja a véleményt, hogy én túl negatív vagyok. Mert baj, hogy én ismerek egy rendszert, ahogy tavaly mentek a Scenic hajók, és az így-úgy, de működött, itt meg HACCP-rendszer van, meg stb. és állandóan csak a basztatást kapom, mit szabad, meg mit nem. „István! A trolin 3 zsák lehet. Meg kell szoknod. (PONT)"

Mindegy, a lényeg, hogy a csapat mint olyan, nem egy marasztaló faktor, és amúgy is olyan fáradt vagyok, hogy magyar szavakat is keresni kell néha, nemhogy ahhoz legyen nagy kedvem, hogy a többi kelet-európaival haverkodjak.

Beszéltem is a HM-el, aki csak biztatott, hogy be ne dobjam a törülközőt, legfeljebb meghosszabbítják a próbaidőt, és ha 3 hét múlva is úgy érzem, akkor még mindig elengednek 1 hét felmondással. (Fordítás: fosnak, hogy egyszerre sokan leszállnak, és nem akarnak ekkora botránnyal kezdeni.)

Persze hangsúlyoztam, hogy nem erre gondolok, meg nem csak a sok meló miatt sírok, hanem az általános hangulat rossz, stb. Andrej kollégám (az említett szobafiú) szintén volt nála, és szintén ugyanezt a beszédet kapta. Értékeljük a munkád. Minden kezdet nehéz. Máshol sem jobb. Blablabla...

No mindegy, marad a vigasz, hogy a világ nagy részében még mindig rosszabb, és örülhetek, hogy van munkám, azaz van munícióm a Harmadik Világháborúban, és addig lövök, amíg ki nem fogy a tár.

A Harmadik Világháborúról majd írok talán, ha lesz időm, de ki tudja mikor lesz olyan...