/Albert Einstein/
Aki a dolog szebbik végére kiváncsi, és a részletek sem érdeklik, az görgessen kicsit lejjebb. Többieknek kis napló:
01.08:
Rendszerproblémák:
Sajnos megszoktam a korábbi diszpécser és főleg az on-line operátori munkaköreimből, hogy egyszerre 6-8 dologra figyelek, de semmire sem figyelek 100%-ban :( Az még nem probléma, hogy egyszerre 10 lap van megnyitva a böngészőben, de hogy közben felállok, elindítom a mosógépet, felteszem a teavizet, visszanézek, eszembe jut valami, elkezdem keresni, (hopp a teavíz!), megint eszembe jut valami más, csekkolom azért a mailt (pl. mert vatera-válaszra várok), mit iskerestem eredetileg?, und so weiter...
El kellene mennem valami koncentráció- és időhatékonyság-növelő tanfolyamra.
Másik, hogy a gép előtt annyira megszoktam, hogy "Google a barátom", hogy aztán amikor a valódi terepen keresek valamit, akkor jut eszembe, hogy otthon fel kellett volna írnai, mert hiába kerestem akkor rá, ha később elfelejtettem. Vagy kellene 1 okostelefon, ha már így elhülyülök, mi?!
No, mindegy, hová is akartam kilyukadni?? :D
Hűtőproblémák:
H3 nem jött meg Vaterafutárral, mert megint leszarták, hogy fel kellene hívni előre, aztán az épp elsőnapos kolléga Diósjenőn kereste a Káptalan utcát, aztán meg már nem fért bele neki, hogy arra kanyarodjon Pest felé, ezért visszavitte a központba. Azóta se tudok semmit róluk :(
H1-et, és H2-t is szépen lemostam, és lefújtam kívülről, nagyon szépek.
Persze kipróbáltam már, hogy működnek is: bedugtam, zúg, okés, ennyi...
De H1-et valószínűleg nem nyitottam ki, mivel csak tegnap tűnt fel, hogy tiszta penész a gumiszalag, meg az oldaltartályok. Sebaj, lefújtam bőven Szavo sprével (a zárt boltban...) Kimentem köhögni vagy ötször, hazafelé meg észrevettem, hogy tiszta hipószagot érzek, és eszembe jutott, hogy a visszaszálló permet talán megült a bajszomon, ezért úgy ültem a vonaton, mint a szfinx, nehogy önkéntelenül megnyaljam a számat, és nyeljem a klórt :(
Másnapra (azaz mára) szép fehér lett belül is, és mivel vittem egy pumpás permetezőkannát (tök jó, falusi házban ilyen is van! :D), gondoltam semmi baj, szépen lemosom a bolt előtt.
Meg is történt, csak a megrepedt fagyasztó-ajtóról teljesen leázott a ragasztócsík, és akkor jöttem rá, hogy ha ilyen állapotban is nehéz kifeszíteni (teljes törés kockázata nélkül), akkor befagyott állapotban katasztrófa lesz, nyilván az állategészségügyis így nem is fogja elnézni.
Oké, semmi k'stenezés, konstruktív hozzáállás!
Hirtelen rájöttem (így pár hét elteltével, de sose késő!), hogy amúgy is kevés a két normál hűtő fagyasztó-kapacitása, így jó lesz H2 + vennem kell gyorsan egy 85 centi magas fagyasztószekrényt, és probléma elhárítva.
H2-t is le kellett azért fújni kicsit belül is, meg ahogy jobban meggondolom, így egyedül talán kicsi lesz, szóval lehet be kellene cserélni az otthonira. Nem baj, még eddig minden megoldható.
MINDEN MEGOLDHATÓ!
Jó hír, hogy a problémákat elég folyékonyan kezelem, és nem madár-perspektívából filmezem magam ilyenkor, két kezemmel az égre mutatva, eltorzult arccal, csak rám hulló esőben, hogy "MIÉRT???!!!"... (Filmes klisé ilyen pillanatokra:)
A bolt klinikai-fehér takarítás után, sötétedésig nem is kell felkapcsolni a villanyt, annyi az üveg és tükörfelület. Kissé steril ugyan a hatás, nem illik igazából hozzám, de az előírások miatt nehéz lenne egy büfét úgy berendezni, mint pl. a Szimpla Kertet.
....később...
A gyomoridegem már biztos látszik az ultrahangon is, és csak remélem, hogy ollós kezei még nincsenek :(
DE EZT MOST FEJEZD BE!!!
Inkább egy álom, egy saját mottóval, ami így szól:
"Nehezen lépek a rossz lábammal... viszont egyre jobban megy a repülés!"
Az álom:
Futok valami versenyen, zilálok, ki vagyok purcanva.
Aztán összekapom magam, elmúlik a szúrás és már előzgetek is.
A végén egyedül futok tovább egy kővel borított pályán, ami nagyon dizájner, inkább egy kültéri iparművészeti kiállítás útvonalára hasonlít. Ide-oda kell ugrálni a kitüremkedő kőelemek között, de azért az egész mégis csak egy út, egy ösvény, két oldalt rendben tartott gyeppel.
Jó érzés nyugtázni, hogy nem fáj a bokám. (Talán ez már előhangolta, hogy ez csak egy álom lehet...nincs kanál ;)
Aztán az út beletorkollik egy medencébe/aknába. Az átjutás oszlopokon/cölöpökön lehetséges, de mindegyik kicsit más magasságban van. És mindegyik vékony, kábé 50*50 centis a felület a tetejükön. Az akna mélysége kb. 15-20 méter, vizuálisan kissé zavaró, de szép. Olyan, mintha csiszolt borostyán lapokkal lenne borítva minden oszlop, és az oldalak, meg a fenék is, némelyik át van világítva spotlámpával, sárgásan csillog, tükröződik erre-arra.
Nem esek ki a lendületből, pár oszlopon átugrok, energikusan, kecsesen érkezem az utolsó-előtti tetején, mint Penge vagy Pókember, vagy hasonló, fél térden, fél kéz lent, másik hátracsavarva, lassan felemelt fej a hatásvadászat végett...
Aztán a fej körülnéz, és hoppábazmeg! A túlvég még mindig 4-5 méter, a cölöp után még van egy másik, de az két méterrel alacsonyabban, kb. 1,5 m távolságban. Elsőre kiszámolom, hogy arra kb. milyen szögben kellene ráugrani, hogy ne basszam el, és ne essek 20 métert, de aztán rájövök, hogy minek ugranék is oda, amikor onnan felfelé hogyan ugranék tovább két méter magasra és három méter távolra???
Sehogy! Elakadtam...
Dehát akkor repülni kell, nincs mese!
És pillanatnyi tériszony után elrugaszkodok, kicsit süllyedek, aztán máris fel, szépen, simán, nem ám kezdő módra ("úszva"). Már centizem is a falakat (körben az akna pereme körül olyan, mint egy kosárpálya borítása), aztán kis zuhanórepülés, felhúzás éles szögben, megy minden mint a karikacsapás.
Felszabadult vagyok, nevetek :)
ERRE KELL GONDOLNI!!!
És ha jön az ellenőr, nem úgy kell várni, hogy akurvaanyád-minemfogtetszeni?!, hanem azt kell magamban ismételni: ez a nő sem az ellenségem! Neki is van főnöke, csak azért akar mindent faszán látni, hogy utána lezárhassa az ügyet!
ÉS ÍGY LESZ!!!
Másnap:
És így volt!
Jó korán bementem, mert előző nap villanyszerelő dolgozott a boltban, ki kellett utána takarítani. (Amúgy is felébredtem 2-kor és kimásztam az ágyból háromkor...)
Az ellenőr kedves ugyan most sem volt, de korrekt, és majdnem mindent rendben talált. Amit nem, arról meg elhiszi, hogy megcsinálom nyitásig, így MEGVAN az előzetes engedély!!!
Persze ettől még jönni fog ő, hivatalból a nyitást követő 22 munkanapon belül, és akkor aztán működés közben, lesből fog támadni, de sebaj!
Még persze várni kell, hogy aláírják, be kell menni érte, bevinni utána az önkormányzatra, közben most már akkor vérkomoly anyaghányad nyilvántartást kell szerkeszteni, árkalkulációt is ezzel együtt, be kell kóstoltatni a szomszédokat, sört kell nézni olcsón, begyújtani a marketing-rakétákat, és továbbra is el kell hibázni a földre érkezést, ezáltal a levegőben maradni! :D
Annak ellenére, hogy az elmúlt napokban megint tenyerükbe temették az arcukat páran
annak hallatára, hogy én a piacon akarok szendvicset árulni, azt hiszem magint képes vagyok elképzelni, hogy jót léptem.A kövem is nagyon szépen, zöldesen fénylett a kezemben hazafelé (szebb volt, mint a képen!), és ha más nem, ez csak jót jelenthet :D
LAST MINUTE:
Nohát, az engedély még mindig nincs a kezemben, viszont pénteken felhívtam az ellenőrt, és azt mondta, kinyithatok hétfőn, a hét elején elintézi. Megkaptam a HACCP oktatást (kb. 15 perc, annak is a nagy része abból állt, hogy mit olvassak el a kb. 90 oldalnyi anyagból, és hogy milyen naplókat kell szigorúan vezetnem.
Jött fagyasztott burger-anyag, egyéb alapanyag, vettem pár ződséget, tojást (amit ugyanazzal az anyaggal kell lemosni, amivel takarítok, ez nem vicc, tiszta klóros szar!!!), és még az utolsó pillanatban felfúrtam a 1,5 méter széles ongro cégtáblát az üzlet fölé.
Persze nem vettem rágót, camambert sajt nem jött meg a Her-Trade-től, nem pakoltam össze, nem tudom még mindenről mennyibe kerüljön, és még otthon a kerti asztal a három székkel, amit egy szép vasárnap délben lemosok, és majd valamikor jön Pisti és bevisszük.
Nem is tudom, én lennék-e ha ezeket nem hagynám az utolsó pillanatra?
De szép az idő, van a kertben hóvirág, végre volt időm itthon is takarítani, és úgy befűtöttem, hogy mezítláb porszívóztam, mert megérdemlem!
01.24.
Első nap.
Olyan zombi mindenki, hogy már egy perce állunk Vácon, szépen felsorakozva mögöttem vagy nyolc ember, amikor valaki mögöttem megszólal:
- Bent vagyunk már?
- Szerintem...
- Fiatalember! Húzza már meg az ajtót!
És tényleg ott voltunk! (Ezt nem most találom ki!!!) Azt hittem csak megállítottak egy külső vágányon, lol :D
Számokban:
Reggel 5:30 leszállok, este 17:30, felszállok a BZMOT-ra.
Mindeközben ülve töltött idő: 10 perc, az Engedélyezési osztályon.
Nyitvatartás: 5,5 óra
Bámészkodók, "beszélgetőemberek": 33
Napi zárás (beütve a pénztárgépbe): 1080 Ft
Pozitív feedback: 100%
Törölgetéssel, mosogatással, címkézéssel, műanyag-doboz-logisztikával töltött idő: 289 perc
Szendvicskészítéssel töltött idő: 19 perc
Első hét után:
Megéri?
Meg!
Nagy részét élvezem, még a takarítást is. Vannak persze nehéz pillanatok, és jobban kell osztani az időt, hogy maradjon alvásra, mert péntekre már majdnem összeestem, szombaton délután már csak arra volt agyam, hogy megnézzek vagy 6-7 Futurama epizódot, aztán fél nyolckor ágyba bújtam és reggel hétig nem másztam ki. (Közben volt a földrengés talán?)
Túlkalibráltam a váciak asszociációs képességét, mert hiába van kiírva egy másfél méteres táblára a Szendókuckó, azért megkérdezik, hogy itt mit árulnak? Minél hamarabb kell fotókat kitenni (a vitrin nem látszik 6 méterről, néha még közelről is gyatrán, mert bepárásodik az üveg :( A hamburgerkészítést még gyakorolni kell, mert hiába szép és finom, sajnos sokat kell várni rá. A melegszendóra és pirítósra szintén, de az csak amiatt van, mert nem mennek folyamatosan a grillek. Amikor lesz egy kis forgalom, gyorsabban meglesz.
A lényeg, hogy megvan, jók a cuccok, és van benne fantázia, még ha ez a kép nem is lett túl jó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése