Moving on

Már megint költözködés.

Ilyenkor jön rá az ember, milyen gazdag pl. golyóstollakban, vagy doboz gyufában, amiben van még három-négy szál. 

Pedig amikor kellene sosincs célkeresztben egyik sem.

Pl. most - a költözés után, az új helyen - sem találtam gyufát, amikor gyertyát akartam gyújtani, igaz, még a beköltözésnek abban a fázisában vagyok, amikor a dobozok a földön, a szekrénybe pedig zsákostul tettem be a ruhákat, ahogy szállítottuk. Kivettem két napra való gatyát, zoknit, pólót, az átmeneti időszakra :D

Kettéosztottam a Frontint, hogy ha az egyik fiolát nem találom meg pár napig, akkor is túléljem.

Viszont direkt összekevertem a centeket a forintokkal, mert egy új szobában, amikor tökölök, mivel kezdjem, mit hová tegyek, mindig megnyugtat, ahogy szétválasztom az aprót :D

Az útlevelem a konyhai cuccok közé került, mert épp az a doboz volt legközelebb, amikor megtaláltam. 

A nagy bőröndbe tetrisz-logikával pakoltam, mikor félig megtelt, elkezdtem a többi cuccot ide-oda forgatni, meg persze a puhákkal körülvenni a törékenyeket.

Gondolkodtam, milyen kár itt hagyni a zsák virágföldet, de észrevettem, hogy kilyukadt, és megszívta magát vízzel, kurva nehéz és koszos, és mivel nem kistraktorral költöztetnek... meg amúgy is láttam 1-2 bébi csupaszcsigát benne, hát nem viszem be az alient az új bázisra, mert bár meditációs gyakorlatnak tökéletes a növények átfésülése és a paraziták irtása, de nem kell túlzásba vinni.

Persze azzal kezdtem, hogy kinéztem az udvaron egy helyet a "gyerekeknek".

Rendezgettem, meglocsoltam őket. Most láttam csak mennyire elhanyagoltam szegényeket Ashingtonban, ahol általában húztam fel a szobámba, és se WC-re se cigizni nem kellett onnan kijönnöm, és nem is nagyon akartam, mert seggfejekkel laktam együtt...

Mondjuk mostanra épp lecserélődött a banda. 

A sírós brazil tréner csávó helyett jött egy nagyon fiatal ír, vidéki srác, a tipikus bal agyféltekés német csaj helyett egy nagyon elveszett pandamedvére hasonlító koreai csaj (alig beszél angolul, kivette a szobát, aztán 5 nap múlva elkezdte hirdetni, mert rájött, hogy messze van a város, de közben kiment Párizsba csak úgy turistáskodni, és mivel nincs elég pénze, visszakért 100 Eurót a kaucióból...) Aztán a címeres wanker Tom helyett egy hiperaktív corki nő, aki ugyan teljesen jó arcnak tűnik elsőre (pl. a koreainak adott még kölcsön 50 Eurót, mert Párizs nem olcsó, mit kezd szegény azzal a százassal?!, meg pl. egyből gyümölcsöstálat meg virágot tett ki a konyhában, és engem is meghívott pont az utolsó napomon legalább egy desszertre, amikor két barátnőjét fogadta egy flashy vacsorával, szóval otthont akar varázsolni a pecóból...), de nagyon hiper és "high maintenance" (bocs, ennek nem tudom a magyar megfelelőjét, picit olyan, mint Monica a Jóbarátok c. sorozatból ;)

Pl. lepattintott egy érdeklődőt a szobámra (nekem ugyanis ki kell adnom, ha viszont akarom látni a kauciómat), merthogy az egy 48 éves nő volt, és:

- Emlészem anyámra, amikor ennyi volt, egyszerűen nem lehetett vele meglenni egy fedél alatt. Nem akarok előítéletes lenni, de a nő amúgy is nagyon gyanúsnak hangzott a telefonban...Olyan, mint aki irányítani akar, tudod mire gondolok...
Mindezt hadarva, olyan élénk mimikával, hogy még a füle is mozog. Tutira arcizomgörcsöt kapnék, ha öt percig így beszélnék...
- Őszintén szólva, tudod - mondom szelíden - nekem az a fontos, hogy valaki kivegye a szobát... Reméljük akkor majd a svéd csávó, aki hétfőn jön vissza Stockholmból

- Hány éves?! - szegezi nekem a kérdést. - Túl fiatalokkal sem akarok nagyon együtt lakni!

Ahaaaa, értem már. Velem elsőre tök jól eldumált, ahogy félmeztelenül ajtót nyitottam, meg borral kínált, és mondta, hogy majd ha elmegyek néha leülhetünk egy-két pohár mellé... 

Miért ne?
Mi akadálya?

Most mindenestre pakolnom kellett, a borba is épp csak belenyaltam, mert májtisztító programon vagyok, és megnyugtattam, hogy a svéd pasi valahol 25-30 között lehet, holott fingom sincs, csak azt írta, hogy programozó az IBM-nél...

Ja, szóval ezt hagytam most épp ott, és egy gyönyörű, verőfényes napon elfoglaltam a harci állást a tengertpart és a hotel között, egy posh (flancos?) negyedben, ahol még a Tesco-ban mögöttem álló nénike is megszólít, milyen szép bazsalikomot vettem, őt nevén szólítja a pénztáros, de egyben amikor kérdezi kell-e nekem szatyor, és mutatom a szemközti virágboltostól már kaptam, akkor sugárzó mosollyal dícséri meg, milyen szép virágokat vettem ott. Mintha máris családtag lennék :D Holnap a rombuszmintás, V-nyakú pulcsimban megyek, nem a vöröscsillagos sapiban, térdgatyában, akkor talán bridzsezni is meghívnak :D

(Talán azért a kedvesség, mert nem nézek ki lengyelnek, litvánnak, vagy épp bármilyen kelet-európainak, nem tudom, de a belvárosi boltokban nem kapsz többet, mint "NEXT!... need a bag?!" Vagy_____________ jajistenem?! Azért van, mert melegnek néznek?! Mert kedves, barna szemem van, és virág van nálam, szatyorban? :D)

Mondjuk ragyogó nap ide vagy oda, ahogy nagy svunggal elindultam a partra, már félúton úgy állt a mellbimbóm, mintha folyékony nitrogént öntöttek volna rá, a torkomon meg úgy ment le a levegő, mint a szublimáló jégkrém gőze, mert szél az volt rendesen, szóval hamar feladtam, így kerültem az említett virágboltba és a szemközti Tescóba. Itthon kellő forró folyadékbevitel után már kint rendezgettem az újdonsült kis kertem.

Közben találkoztam Paullal, Dave-vel, és Markkal (egyre jobb a névmemóriám mióta nem iszom), és végül Marktól meg is tudtam, hogy a velem együtt hét villalakóból csak kettő a csaj, de az egyik észak-ír és alig van itt, szóval ez kis hiba, dehát majd visszamegyek akkor borozni Louise-zal Ashingtonba, nem igaz?

Akárhogy is, napi majdnem 1,5 órát nyertem ezzel a költözéssel, és már vannak elképzeléseim mivel töltöm, de babonából nem árulom el, mert eddig bármit leírtam ide, sosem jött be :D

A házi oltár persze az utolsó amit Ashingtonban elpakolok, és a növények után az első aminek helyet találok. Kapóra jött a giccses kép a falon, annak az üvegére fel tudtam ragasztani Sívát, Visnut és Brahmant. Azért rend a lelke mindennek, ugye-ugye?

Alapvetően biztos olyannak tűnök, mintha nem lenne fontos a rend, de hát az belül van, és a virágok, fűszerek, és a kis "bálványok" meg a gyertyák ezt próbálják tartani.

És majd amikor belül minden rendben, biztos kívül is meglátszik ;)