Nem használok idézőjeleket, amúgy is angolul van meg, igyekszem pontosan fordítani.
És meghagyom az eredeti angolt, pl. ilyesmiben, hogy African National Congress, mert lehet, hogy Afrikai Nemzeti Kongresszus magyarul, de lehet hogy nem, viszont most csak pár gondolatot akarok feldobni nem kutatómunkát végezni, szóval bocsi.
1955, Kliptown : Freedom Charter. Az ANC (African National Congress) ebben a dokumentumban fogalmazta meg, mit követelnek egy poszt-apartheid Dél Afrikától. Első rögtön, hogy a nép kormányozzon! Eztán a szokásos szabadságjogok, és végül, ami nagyon fontos, hogy az ország javaihoz való jog is egyenlő kellene legyen!
Amit később viszont kevésbé hangoztattak, hogy az apartheidot nem kizárólag politikai, hanem egyben gazdasági rendszernek is tartották. Egy olyan rendszernek, ami a rasszizmust csak felhasználja hogy alátámasszon egy zsíros gazdasági egyezményt, aminek a nyertese egy nagyon kis számú fehér elit, akik az ország bányáit, gyárait és farmjait birtokolják. Rasszista alapon nem lehettek a feketék földtulajdonosok, és kénytelenek voltak a munkaerejüket jóval áron alul szolgáltatni, ha egyáltalán valamiféle megélhetésre vágytak.
Köztudott, hogy a Charter mögötti mozgalom erős elnyomással találkozott, 1962-ben le is tartóztatták Mandelát.
1990 : Mandela kiszabadul. A fő oka ennek az a nemzetközi nyomás, ami súlyos bojkottokat kezdeményezett nem csak a dél-afrikai cégek termékei ellen, de azon cégek ellen is, akik csak együttműködtek az elnyomó rezsimmel. Azaz gazdasági okai vannak ennek is, mint általában mindennek.
Nagy az éljenzés, de igazából senki nem tudja, mi is fog történni.
Vajon az ANC-nek tényleg sikerül megtalálni a járható középutat a kommunizmus és a kapitalizmus között? Jó lesz-e ez azoknak, akik időközben a rablókapitalizmus útjait egyengették Dél Amerikában és Dél-Kelet Ázsiában, és épp az egész volt keleti blokkra akarták rátenni a kezüket? Nem igazán akartak egy precedens értékű fordulatot. Viszont a pillanatban Mandela egy nemzetközileg elismert szent volt, ha azt mondta, hogy államosítaná a bányákat és földeket, akkor ez bármennyire nem tetszett az IMF-nek, az USA-nak és az EU-nak sem, per pillanat csendesen kellett kezelni az dolgokat.
1990-1994 - Valami sunyi módon megváltozott.
Az ANC elsöprő politikai győzelmet aratott, a gazdasági rendszert azonban békén hagyták. Minden fekete mehetett szavazni, meg papíron mindenhez joga volt, de mivel eddig is kilógott a seggük a gatyából, nem igazán volt számukra tálcán kínált lehetőség, hogy összekapják magukat.
A gyárak, a cégek, a bányák és a földek maradtak az addigi elit kezében!
A nemzetközi bojkott viszont megszűnt, hiszen hát nincs többé apartheid!
Azaz: az addigi tőkések tolhatják a bizniszt, ahogy a csövön kifér, az addigi szegényeket meg már mondjuk nem verik szarrá csupán a bőrszínük miatt, de veri őket a sors eléggé, oszt jó ez így...
Vajon mi történt?
Ebben a pár évben indenki a politikai tárgyalásokra figyelt, míg csendben egyezkedtek a gazdasági kérdésekben. Ebben a körben szép suttyomban olyan döntéshozó pozícióba kerültek az elvileg "független szakértők" és az IMF, a Világbank és az addig hatalmon lévő National Party emberei(gyakorlatilag szinte bárki, kivéve pont az ANC embereit), akik később meghatározták a gazdasági rendszer alakulását.
Közben a National Party a politikai egyezkedés során előhúzta, hogy okés-okés, ezt is megcsinálhatjátok, meg azt is, de legyen akkor független Központi Bank! Gyorsan el kellett ezt is dönteni! Szó szerint úgy időzítették, hogy az ANC tárgyalóinak másnapra elő kellett állni a tanulmánnyal, amivel esetleg megtámadhatják ezt a kérést. Egy Vishnu Padayachee nevű közgazdász beadta az érveit a kontrázáshoz, ahogy kérték: másnapra.
Aztán pár hét múlva megkérdezte, hogy akkor mi is lett?
- Ó, hát ebben végül engedtünk nekik - mondták kb. az ANC-s tárgyalók.
Ja, ha a Központi Bank nem a kormány alá tartozik, akkor hogy legyenek biztosak abban, hogy majd ad nekik pénzt azoknak az ígéreteknek a megvalósítására, amit a Charterben felsoroltak? Mint pl. lakhatást minden polgárnak, stb.? Ha nem felel a kormánynak a Központ Bank, akkor kinek felel? Kinek az érdekeit képviseli? Az IMF-ét? Vagy a johannesburgi tőzsdéét? Hm, erre nem gondoltak, mi?
Még az se volt feltűnő, hogy ugyanaz a Chris Stals maradt a Központi Bank feje, aki az apartheid idejében is betöltötte ezt a posztot?! Bónuszként a pénzügyminiszter is a helyén maradt, hm-hm...
Senki nem gondolta később, hogy az ANC tárgyalóit megvették, egyszerűen átverték őket, ahogy erre az egész világon mindenhol látunk példákat.
"Hey, we've got the state, where's the power?" - ez a szólásmondás hamar elterjedt.
Pl. nem lehetett földet osztani, mivel az alkotmányba a gazdasági tanácsadók becsempészték a magántulajdon védelmét, azaz maradtak az addigi tulajdonosok. Nem lehetett ingyen AIDS elleni vakcinát osztani a gettóban, mert annak a formulája is le van védetve a WTO által, mint szellemi termék, ha pedig a kormány meg akarja venni, akkor forduljon a Központi Bankhoz, akik erre majd megmondják, hogy sokkal fontosabb dolgokra kell a lóvé....
Például arra, hogy a korábbi rezsim alatt felhalmozott hiteleket törlesszék!
Ismerős, mi? Kvázi szinkronban ez ment egész Kelet Európában.
1994 után:
- Vitás kérdés pl. hogy hány millió embert sikerült rácsatlakoztatni az új vízhálózatra, majd pár éven belül megtagadni a szolgáltatást, mivel nem képesek fizetni a számlát? Legalább egy olyan tanulmány van, ami szerint az utóbbi szám kb. egy millióval nagyobb.
- A bankok, bányák, az ipari szektor ugyanabban a pár, fehérek által irányított mega-konszern kezében van, mint korábban.
- 2005-ben még mindig csak 4% volt a tőzsdén az aránya azoknak a cégeknek, amiknek fekete a tulajdonosa, vagy a vezetése
- 2006-ban a földek 70%-a volt a fehérek kezében (a lakosság 10%-át képviselik)
- 1990-hez képest, azaz amikor Mandela szabadult, 2006-ban az átlagos várható életkort 13 évvel kevesebbre becsülték.
- 1994 és 2006 között megduplázódott azoknak a száma, akik napi egy dollárnál kevesebből élnek
- 1991 és 2002 között a fekete lakosság körében a munkanélküliség 23-ról 48%-ra szökött
- A demokrácia első évtizedében több mint egymillió embert bocsájtottak el a farmokról, és ez azt eredményezte, hogy a nem hivatalos gettó-városok (se víz, se csatorna, csak bádoglemez viskók) lakossága 50%-kal megnőtt
És amíg korábban a világ együttérző polgárai bojkottálhatták az apartheid rezsim termékeit, ezzel forszírozva, hogy legyenek már kissé barátságosabbak a feketékkel, most ez a manőver is a visszájára fordult.
Az ANC valamelyik prominens tagja elkezd hivatkozni a Freedom Charterre? Bumm, esik a tőzsde, szigorít az IMF és Világbank! Amikor pl. nem sokkal a szabadulása után Mandela üzletemberekkel ebédelt, és elkezdett az államosítás előnyeiről beszélni, a tőzsdeindex azonnal esett 5%-ot.
És mivel az ANC-kormánynak ugye saját gazdasági erőforrása nincs, ki vannak herélve rendesen ezekkel a taktikákkal.
Néhányan megpengették, hogy mivel a multik jelentős hasznot húztak az apartheid alatti elnyomásból, ideje lenne egy kis megbánást tanusítani anyagi formában is. A Truth and Reconciliation Comission egy mindössze 1 százalékos "szolidaritás" adót javasolt arra a célra, hogy ebből kompenzálják a hajdani áldozatokat, vagy családjukat. A kormány ezt is elvetette, mert félt attól, hogy egy "anti-biznisz-üzenetet" közvetítenének, és az ártana a gazdaságnak...
Ismerős?
2005, Kliptown ismét :
Szépen illik megünnepelni az 50 éves évfordulót, ugye?
A baj csak az, hogy Kliptown még mindig ugyanaz a gettó, vagy mg rosszabb. 72% munkanélküliség, tróger közművek, bádoglemez-kuckók, vélhetően a bűnözés sem ismeretlen egy ilyen helyen. Kb. azt érezhette az ANC, mintha Bajnai Gordonnak egy hatalmas libalegelőn kellene elmondania a beiktatási beszédét...
Ráadásul a turizmus egy jelentős tényező, dehát ide nem lehet senkit elhozni.
De hogy az ANC válláról levegye a terhet, egy Blue IQ nevű cég megoldotta a problémát.
Gyakorlatilag egy "Freedom Charter diznilendet" csináltak Kliptown-ból, múzeummal, egy üveg-acél Freedom Hotellel, és (nem vicc!) egy "freedom-themed" plázával!!! A niggereket meg átköltöztették egyéb, történelmileg nem jelentős gettókba!
A Freedom Charter hajdan félelmet keltett az elnyomó rétegben, ma tárgyalótermekben akasztják ki, vagy fallal biztosított villanegyedek központi részén állítják ki, mint a jó szándék szimbólumát. Mintha minden a legnagyobb rendben menne, mert elmehetsz szavazni!
Groteszk, mi?!
Bocs mégegyszer, valószínűleg sokat lehet most olvasni Nelson Mandela érdemeiről, de én csak sajnálom szegényt, mert biztos forog a sírjában.
Ugyanakkor meg érdemes lenne mindenkinek tisztában lenni a dolgok menetével, mert ha ezt se tudjuk, hajlamosabbak vagyunk elhinni mindent, az meg nem les jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése