Van valami bűvös ereje a be nem fejezett (avagy a túl korán abbahagyott) dolgoknak az életemben.
Ezt már egy ideje felismertem, és aztán arra is rájöttem, hogy nem azzal tudom semlegesíteni, hogy csak azért is kitartok minden mellett a végsőkig!
Nem.
Ott van pl. a SzendóKuckó, azt jobb lett volna 3 hónap után abbahagyni...
De vannak olyan helyzetek, amikben fel lehet mérni a pozitívumokat is a negatívumok mellé, és a hűbelebalázs ugrálás helyett lehet kicsit még maradni, hátha lesz jobb is. Lehet ez egy albérlet, lehet emberi kapcsolat, iskola, vagy munkahely.
Nekem, amióta bárminemű hozzászólásom van a dolgokhoz, a három éves küszöböt szinte semmi nem létpe át, és ez lehet jó (mindig szabadúszó, könnyűléptű, nem tökörészős embernek tartanak, és ez valahol hízelgő), de lehet csak egy hibás hóbort.
Na, picit átismételném magamnak ezt a három éves dolgot:
15 évesen gimit váltottam, és utána a második választás jónak bizonyult, ott 3,5 évet töltöttem el, és szépen leérettségiztem, majd fősulira mentem, ami elvileg 4 év lett volna, de 2 után bedobtam a törölközőt. Később a Berzsenyin ugyan összességében elvégeztem 3 évet, de kettő + egyben, és közte volt egy két éves dublini kitérő, meg mivel diplomám mégsem lett, ez is egy setesuta történet.
Kábé tizenvalahány munkahelyem volt eddig, ha az alkalmi munkákat nem veszem számításba, és eddig a mostani a rekord, ami februárban el fogja érni a hároméves évfordulót. Tulajdonképpen ennek kapcsán jutott mindez eszembe, ugyanis az utóbbi 1,5 hónapban lebegtették a hotelt, azaz a Four Seasons kilépett, a tulajék más brand után néztek, de mindenki arra spekulált, hogy akárki is jön képbe (két legerősebb a Hyatt és az Intercontinental volt), az valszeg egy időre bezárja a házat, hogy rendesen felújítsák, blablabla. A lényeg, hogy sanszos volt, hogy nekem, mint részmunkaidősnek nem biztos hogy tudnak januártól munkát adni, akkor meg ki lehet várni a jobb időket segélyen, vagy lehet máshová menni. De ma jelentették be, hogy az Intercontinental lett a befutó, és bár lesz felújítás, de kis lépésekben, 3-4 évre kinyújtva, és elvileg minden úgy fog menni, ahogy eddig, azaz ha ki is rúgnak valakit, az nem én leszek :D
Érettségi után azt hiszem sosem laktam 3 évig egy helyen, bár a Thököly úton lehet, hogy éppencsak, de amúgy meg sem tudom számolni hányszor költöztem Pesten, de már itt Dublinban is ez a hetedik albérletem, és persze ez most tökre megfelel, de a tulajék piacra dobták, így ha sikerül eladniuk, lehet innen is el kell költözni....
Kapcsolatok: nyilván vannak barátaim, akik jóval 3 évnél messzebbre nyúlnak vissza. De nem sok, és ezen a polcon is gyakran keresem az újat, hagyom porosodni a régit, és ezt most nem büszkén írom ám, csak úgy megállapítom. Nem én vagyok az a megbízható ember, aki "mindig ott van", no ez az igazság.
De a kapcsolatokra, ha mint barátnőkre gondolok, akkor a 2 évet is csak egyvalakivel léptem át, akivel aztán végül is nagyon ráerőltetve, a köztes homályzónákat a kapcsolat szerves részének tekintve, és az első szextől az utolsóig számolva, visítva kijön a hármas szám...
Rajta kívül az egy évet is csak egy másikkal ünnepeltük, ha ugyan épp abban az időben volt kedvünk ezt megünnepelni.
Ez most megintcsak egy másik faktor, ami miatt ez az agymenés kikívánkozik belőlem, ugyanis majdnem napra pontosan a Four Seasons-beli harmadik évfordulóm egybeesne az első évfordulóval Merivel, de a párkapcsolatom most zátonyon pihen, és nem is vagyok benne biztos, hogy én magamtól ezt most vissza akarnám tolni a nyílt vízre, mert mindent összevetve azt hiszem én eveztem többet ebben a csónakban...
De amit itt konklúzióként most ki szeretnék emelni:
Hajdanában ezek a váltások úgy történtek, hogy ki volt a faszom már egy ideje a status quo-val, és puffogtam és elégedetlenkedtem egy darabig, aztán egy nagy svunggal felégetttem magam mögött minden hidat, és léptem.
Valahová.
Aztán az új helyzetben, mivel hirtelen beleugrottam, nem terveztem, fel kellett készülni, aklimatizálódni kellett, és ha másért nem, hát azért büszke lehettem magamra, hogy:
- Lám milyen könnyen megtalálom a helyem bárhol!
Közben meg csak jótékonyan lekötötte az agyam a beilleszkedés, és amikor annak vége lett, általában egy boldog, de igencsak rövid idő után jött megint a füstölgés, hogy ez sem az igazi, no valljuk be!
Azért is tartom fontosnak, hogy bár a magam módján körülnéztem, tettem is apró lépéseket más irányba, amikor a mostani munkámmal nagyon nem voltam elégedett (azaz egy inkább úgy néz ki jelen helyzetben: a testem azt jelezte, hogy fizikailag ez nekem túl sok, és "kénytelen vagyok" változtatni emiatt, holott én nem is akarnék, dehát kell... na ez a legrosszabb!), azért megmaradtam, a könyöktörés és a sérv után is. És a sérülések csak megtanítottak arra, hogy többet ésszel, mint erővel, mert bár a testsúlyomhoz képest még mindig elég strapabíró vagyok, azért fiatalabb már én sem leszek... Szóval itt fontos az is, hogy tettem lépéseket, még ha piciket is, hogy lássam, mi lehet, ha ez nem lenne: pl. egy ismerős banki kisegítő-munkát ajánlott. Minimál irodai munka, ahol a legfontosabb feladatod, hogy jól nézz ki, holott nem is ügyfelek között kell mozogni. Na, gondoltam ám erre, októberben úgy jöttem vissza otthonról, hogy hoztam pár új inget, nyakkendőt, rendes cipőt is, hogy ha lépni kell, akkor legyen, és ne itt kelljen drágábban megvenni. De aztán leültem matekozni, hogy ott picit kevesebbet vagy talán ugyanannyit keresnék, de úgy hogy naponta vasalhatnám az ingeket, fizetnék bejárásra, vagy jó időben el kellene indulni a bringával, hogy legyen idő zuhanyozni és átölözni, nem kapnék ingyen kaját, viszont fél óra helyett egy óra lenne az ebédszünet, ami felesleges (konkrétan maximum 15 perc elég), viszont ezzel csak meghosszabbodik a munkaidő, és stb.
Kényes vagyok a szabadidőmre, és nem szeretem az ilyen "álcázott munkaidőt", mint pl. az ingvasalás, amit csak azért csinálsz, mert kell a melóhoz. Szeretem, hogy a mostani helyemen átvedlek az egyenruhába, reggelizek, ebédelek, néha még vacsorázok is, azaz kevesebbet kell boltba járni, és főzni, mosogatni, stb. És ez nem csak a pénzzel, az idővel való spórolás is!
Persze a banki melóban előny lenne, hogy elvileg értelmesebb társalgásokat lehet bonyolítani egy irodában, mint egy mosodában, meg távlatilag ez jobban néz ki a cv-ben, de távlatilag én még mindig off-the-grid permakultúrás hippi akarok lenni, akkor meg nem majdnem mindegy?!
Szóval amikor rájöttem, hogy amúgy még mindig ez a bankos meló lett volna közel-s-távol a legszimpibb, ha ugranék, de ez sem jobb, így abbahagytam szinte minden duzzogást a mostani ellen, és kösszépen, még a fizikai panaszaim is mérséklődtek.
Ezért most tényleg nagyon jó hírnek veszem, hogy az Intercontinental elvileg nem fogja elhamarkodni az átszervezést. Igazán!
És emellett, szorosan kapcsolódik ide, hogy tettem - szintén pozitív hangvétellel - lépéseket egy másik albi találására, de ezzel is az a helyzet, hogy a mostani 3 percre van a hoteltől, nem kell rezsit fizetnem (télen ez egy fázós embernek Dublinban felbecsülhetetlen érték!!!), óriási szobám van az árhoz képest, és amúgy is olyan a környék, hogy akkor sem lakatolom le a bringát, ha jobban be akarok vásárolni a boltban, itt úgysem lopja el senki. Csak egy normális park hiányzik...
Mind a másik meló ügyében, mind a másik albi ügyében úgy néztem körül, hogy a mostaniak miatt se nem elégedetlenkedtem, se nem kényszeresen, görcsösen ragaszkodnék hozzájuk, csak egyfajta derűs nemtörődömséggel, mintha folyamatosan hatás alatt állnék, pedig esküszöm, még azt is egyre kevesebbet mondhatom el magamról.
Szóval, akkor mi is van a kapcsolatommal, ha már iyen szépen megy az "értékeljük amink van" téma a többiben, és meglesz 3 év melóban, meg ha nem adják el nyárig, akkor legalább két év egy helyen, akkor miért nem lesz meg 1 év Merivel?
Na, ez már másik történet...
Meg persze - furcsa módon - nem is akarok ám mindent kipakolni a blogra, akármennyire is személyes naplónak tűnik néha...
Hát, ennek az egésznek is csak annyi értelme volt, hogy magamnak feljegyeztem, meg esetleg 1-2 közeli barátot és családtagot érdekelhet, de a betűvetésről sosem fegok már leszokni. Azt már nem 3, hanem lassan 30 éve folyamatosan tolom :D
,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése