Felkelek, megyek a munkahelyre a lepecsételt doksikért, hogy vigyem a Social Welfare irodába.
Merthogy ezen a héten zéró (!) napra vagyok beosztva, a gyatra foglaltság miatt, és elvileg jogosult vagyok valami kompenzációra, mert Írország azért még mindig nem a legalja.
(Valamiért itt vagyok, szürke idő és ingerszegény környezet ide, vagy oda, ugyebár...)
Hogy miért van ilyen foglaltság, ilyen helyzet, amikor még pl. október-novemberben azért sírt a szánk, hogy néha megkérnek, hogy 6 napot dolgozzunk egy héten? Változnak az idők...
A változás viszont másként érint mindenkit.
Pl. a felsőbb körök már tudták ezt előre, és kb. az összes komolyabb arc lelépett tavaly. Nekik majdnem mindegy. Pont fordítva van ez, mint a kalandregényekben, ahol a süllyedő hajóról a patkányok lépnek le először, és a tisztességes kapitány marad utolsónak.
Vagy tényleg fordítva lenne? Most akkor én csak azért lennék patkány, merthogy kékgalléros proletár melós vagyok?!
Nem, igazából se nem fonák, se nem egyenes, azaz a hajós hasonlat itt nem alkalmazható.
Az lép le, aki megteheti, és az marad, aki per pillanat nem tud jobb opciót.
Lényeg a lényeg, ami meló most van az megy a teljes munkaidősöknek, mert nekik szerződés szerint jár. Nekem olyan a szerződésem, hogy rugalmasnak kell lenni, a "business level"-nek megfelelően.
Semmi baj ezzel, ki kell bekkelni, hogy valaki felmond, és akkor több lesz a lehetőség, vagy ki kell várni, hátha annyira beszarik minden, hogy elküldenek, és mivel 3 éve itt vagyok, akkor kapok végkielégítést. Addig meg itt ez a speciális segély, amit mondjuk első körben visszadobtak, de tudom én, hogy csak nyomni kell őket egy picit, és megadják. A lényege, hogy ha négy napot dolgozok egy héten, akkor nem jár semmi, de ha csak hármat, vagy kevesebbet, akkor a maradék napokra utalnak valamennyit.
Egyelőre csak az igazolásokat viszem, még azt se tudom mennyit fogok kapni, nyilván sokkal kevesebbet, mintha dolgoznék, és ez talán épp elég ok lesz egyeseknek arra, hogy ne várjanak türelmesen a végkielégítésre, inkább keressenek más munkát már most. Ezt várja a vezetőség szerintem, hiszen pl. ha azt veszem, hogy 2013-ban az éves mérleg végén a 197 szobás hotel mindössze 27.000 Euro profitot termelt, akkor már 3-4 régi dolgozó végkielégítése elég lehet ahhoz, hogy veszteségbe csapjanak át...
A vezetőség azon dolgozik, hogy a tulajdonosok jól járjanak, a munkások meg azon, hogy ne kerüljenek a híd alá, ez az élet rendje, mi?
Rendben is lenne, ha nem adnánk évről évre egyre több zsetont a "láthatatlan kézbe", azaz nem komcsiznának le, ha meg mernéd pendíteni, hogy az államnak igenis be kellene avatkozni a piac szabályozásába. Semmi baj nem lenne akkor, ha a nyereséges vállalatok adóznának az államnak, aminek egy része pl. mehetne egy olyan keretbe, amiből ilyen esetekben a veszteséges vállalatok elbocsájtott dolgozóinak végkielégítését, és esetleges follow-up segítését, átképzését lefedné.
Egy szó, mint száz: ha már a cégek nem éreznek felelősséget a dolgozók irányában, erre lenne alkalmas az állam. De ettől én most komcsi vagyok, ugye?
Hogy honnan lenne több nyereséges vállalat, akik kitermelnék ezt a sok pénzt, és nem mondanák ehelyett, hogy bejegyzik magukat pl. Luxemburgba, vagy bármilyen más adóparadicsomba?
Nincs ebben semmi új találmány, egyszerűen be kellene tiltani az off shore számlákat, és ha már minden globális, az adórátáknak is egységesnek kellene lenni, hogy ne lehessen kibújni alóla...
Ha sehol nem lenne adóparadicsom, kénytelen kelletlen ott adóznának, ahol a dolgozóikat foglalkoztatják. Persze ezt nem fedi azért le a hiányos közgazdaságtan előképzettségem, de azért valamennyit tanultam, és a többit meg józan paraszti észből és az eddigi magánszorgalomból hozzátett ismereteim azt súgják, meg lehetne ezt lépni vagy egy drasztikus huszárvágással, vagy apró "visszalépésekkel".
De most még ki lehet kerülni a társasági adó nagy részét.
Nem hogy ki LEHET, de ha hiszünk a korpokrácia fogadatlan (?) prókátorának, a Nestlé ügyvezetőjének, akkor ez KÖTELEZŐ!
Legalábbis ez az egyik mellékzöngéje annak a pár perces videónak, ami még épp sikeresen felbaszta az agyam, mielőtt elindultam volna.
Peter Brabeck egyébként nekem egy nyolcvanas években gyártott Ken babát juttat eszembe, akit otthon 3-4 Barbie vár a babaházban, egyik a személyi edzője, egyik a titkárnője, egy másik meg csak a faszát szopja. A ház előtt piros Ferrari, és az egész egy csinos kis műgyepes alapzaton áll, ami amúgy egy szennyvíztengeren lebeg, de ez őket sosem zavarja, hiszen sosem kell lelépniük erről a platformról. És David Hasselhoff slágerei szólnak folyamatosan a hangfalakból...
Ha valakinek sem a német, sem az angol nem megy, kivonatolom:
Azt mondja, hogy a természetről azt hisszük, hogy minden jó, ami onnan jön, holott pl. a természet "kegyetlen" és az emberi tevékenység (végre) képes valamiféle egyensúlyt teremteni a természet ELLEN. Az orgaikusról azt hisszük, az a legjobb, holott pl. az USA-ban már 15 éve eszik a GMO növényeket, és semmi nyoma (!), hogy bármilyen betegséghez lehetne kötni ezek fogyasztását. A tiszta vízhez való jogot egyesek EXTRÉM MÓDON (!) alanyi természetűnek vennék, holott a víz, mint egyéb más élelmiszeripari adalék, vagy alapanyag, pusztán egy termék, amire árat kell szabni, ezért simán privát kézben kellene lenni! HISZEN pl. egy olyan vállalat, mint a NESTLÉ, ami világszerte 275.000 embert foglalkoztat közvetlenül, és több, mint egy milliót közvetve, és azok mögött nyilván családok állnak, így ők FELELŐSEK azért, hogy a vállalat fejlődjön. Szerinte EZ az ő legnagyobb "szociális felelőssége", mint CEO, azaz ügyvezető igazgató... Nyilván nem említi, hogy a 275.000 közül, de még főleg a közvetetten nekik dolgozó egyéb beszállítók alvállalkozóinak melósai milyen szintű béren tengődnek... De erre meg rá is tromfol azzal, hogy a zárójelenetben megcsodáltatja velünk az egyik japán gyárat, ahol szinte a targoncáson kívül minden munkát már robotok végeznek, hogy lám ez milyen csodálatos! Ja, és akkor kinek adnak ott munkát? A robot-karbantartóknak?! És akiknek pl. nem adnak munkát, viszont megfizettetnék velük az ivóvizet csak olyan alapon, mert hát ők nem igyekeztek eléggé, hogy "rendes" munkából, "rendes" jövedelemre tegyenek szert?!
Kalifornia kb. a szemünk láttára sivatagosodik el, míg a Nestlé megkapja a víz értékesítési jogait, de amúgy meg nem kis mennyiséget használnak el arrafelé "fracking" technológiára, aminek néhol olyan szennyező hatása van az ivóvízkészletekre, hogy kábé meg tudod gyújtani a csapvizet, ergo nem tehetsz mást, mint megveszed a palackozott ivóvizet. (Szociális felelősségvállalás a köbön, ugye?)
De ezekbe most nem megyek bele, aki nem hiszi, járjon utána!
De ez annyira felbosszantott, hogy le sem merem írni, mik jutottak eszembe, és csak az nyugtatott meg később, hogy végre nem járult tépő szél az esőhöz, így kibringáztam a parkba, és szedtem 2 szatyor medvehagymát, amire - legalább még most - nem szabtak fogyasztói árat, bár hivatalosan már tilos lenne hozzányúlni...
De valami belső vadász-gyűjtögető ösztön mindig kielégül bennem, amikor ilyesmit csinálok, és akármit mond Peter Brabeck, valahogy nekem több a bizalmam egy vad növényekből és "gyomokból" (merthogy én csalánt, pitypanglevelet és vadsóskát is adok a medvehagyma pesztómhoz) álló ételben, mint egy gyorséttermi szenvicsben, vagy egy GMO kukoricát is tartalmazó salátában.
Nyilván lehet vitatkozni, hogy mi lenne, ha rajtam kívül ezer másik is odamenne, és mindenki elkezdené a gyűjtögetést, és akkor nyilván a parkőrök feladata, hogy a vandalizmust megakadályozzák, de a parkőröket fizető állam (feltételezem, a Phoenix Park nem privát létesítmény, egyelőre...) feladata lenne akkor az IS, hogy megszabja az egészséges élelmiszerek kritériumait, azaz pl. a Burger King, vagy a McDonalds nem is nyithatna itt egységet, a Tesco vagy a Lidl helyett pedig kerületenként kis piackon kellene beszerezni a zöldséget, szigorú ellenőrzés mellett, hogy minden elfogadható, és ha lehet hazai piacról származik, és a többi... Szóval ha regulázni akarnak, nem a kis embernél kellene kezdeni, hanem a vállalatoknál!
Amíg az nem megy, én "rosszul viselkedem", pardonbocsánat...
Akárhányszor ez a gennyláda Peter Brabeck eszembe jut, ennél nagyobb törvényszegést is elkövetnék, még akkor is, ha utána pár évig a böriben mosnám a lepedőt, nem egy ötcsillagos hotelben, mert hát szerintem EZ lenne a társadalmi felelősségvállalás, nem az, hogy a Nestlének jól menjen. A minimum, hogy ütném még a mentőben is...
Szervesen kapcsolódik a témához egy találkozásom (ugyanezen a napon) egy ismerőssel, a Social Welfare irodában, ahol várakozás közben váltottunk pár szót. Befejezetlen beszélgetés lett, mivel sorra kerültünk, aztán ki-ki ment a maga dolgára. Az érdekessége inkább az, hogy 2 napon belül megosztott egy kis hírt, amire kommenteltem, majd elég terjedelmes vitába keveredtünk.
Elkezdtem ezt is kifejteni, és a poszt eredeti címe lehetett volna pl. "Közügyek, közösségi háló, és közösségi létforma", merthogy később még a végére egy nagyon is pozitív társasági élményről is be tudnék számolni, de már így is jóval hosszabb lett az egész, mintsem szeretném, így most ezt itt lezárom.
Amúgy is el kell olvasnom a vita kedvéért egy könyvet, amit ez az ismerős ajánlott, mert nyilván nem arra megy ki a játék, hogy csak osszam az észt, amit én jónak látok, és kíváncsi vagyok rá, miből meríti az "ellenzék" a saját véleményét.
Szóval egyelőre ez van, hiába nem olvasnak sokan, azokban hátha felébresztek néha-néha 1-1 gondolatot, és ha nem is, hát nekem ez a hobbim. Valaki fest, valaki fotózik, valaki kutyát sétáltat, én meg leülök a klaviatúrához ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése