Meg, ha már itt a friss csalán, akkor megbolondítom azzal is, meg mivel épp vettem egy csokor céklát, annak a levél-szárával is, a szép szín miatt, miért is ne?
Tipp így tavaszra: a friss csalánt ne forrázzátok le, csak - némi öblítés után, persze - tegyétek a kancsó vízbe, szárral együtt. (Én csak a felső 8-10 centit vágom le ilyenkor, mármint a parkban a növényről, szóval azt hozom haza, simán belefér 2 ilyen a pintes pohárba.) A mi csapvizünk élvezhetetlen (szerintem egészségtelen is), mert olyan klóros íze van, mint az uszodai medence lábmosó részének szaga. De pár óra után átveszi a csalán termszetes vasízét, és olyan lesz, mintha hegyi forrásra szerelt vascsőből innál! A színe nem lesz zöld, mint a csalánteának és simán után lehet tölteni legalább 2 napig, mert a csalán valószínűleg "életben marad" a száron keresztül felvett vízen, azaz nem poshad bele.
A kínai és a Polonez között van a Chapters, és mit ad Isten: kedvenc történelmi regény íróm egy olyan könyvére akadok, amiről még nem is hallottam.
Az idő olyan borús, hogy a legtöbb lakótársam szerintem még az ágyban döglik (szombat van), enyém az egész konyha, uccu neki! Az egyetlen dilemmám, hogy olvasni és zöldet mosni nem lehet egyszerre :D
De azért erre jó az internet, hogy online mehet a Kossuth Rádió, szóval jó ez így, ahogy van!
Most ejtettek pl. pár szót az 1916-os dublini húsvéti felkelésről :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése