Fordítva: "Kedves Sir David Attenborough, nagyon szép a netflixes dokumentumfilm, de az ön „megoldásai” még jobban pusztítják a természetet"

Thomas Oudman eredeti cikke >>> ITT olvasható
Magyar fordítás: Kabdebó Noémi

Kedves Sir David Attenborough, nagyon szép a netflixes dokumentumfilm, de az ön „megoldásai” még jobban pusztítják a természetet

 

 

Kedves Sir David Attenborough!

 

Nemrég láttam Egy élet a bolygónkon című új filmjét: gyönyörű, szívszaggató dokumentumfilm természetes ökoszisztémáink hanyatlásáról világszerte. A keserű pirulához édes desszert is járt: egy lehetséges kiúttal ebből a helyzetből. De ez a desszert a torkomon akadt, amikor ön a világ többi része által követendő példaként említette Hollandiát.

Nekem mint hollandnak ez megtisztelő lenne, ha nem volna súlyos tévedés.

Ön így érvel: egyre több földet vonunk be a mezőgazdasági termelésbe, hogy ellássuk növekvő népességünket, ezzel természetes ökoszisztémákat pusztítunk el. Ennek legfontosabb példája, ahogy Borneón pálmaolaj-ültetvények látszólag végtelen sorát telepítik a Föld leggazdagabb ökoszisztémájának helyére, melynek lombkoronaszintjén testvéreink, az orángutánok élnek.

Ezért ön szerint minden erőnket arra kell fordítanunk, hogy kisebb földterületen termeljünk több élelmet. – A hollandok szakértői lettek annak, hogy minden egyes hektárból a legtöbbet hozzák ki – mondja a jól ismert, meggyőző tónussal. – Mérete ellenére Hollandia jelenleg a világ második legnagyobb élelmiszerexportőre.

Ön azt állítja, Hollandia megtízszerezte a termelését alacsonyabb növényvédőszer- és műtrágya-használat, illetve CO₂-kibocsátás mellett. Futurisztikus üvegházakban érő paradicsomot látunk, sőt vertikális növénytermesztést: 10 emeletnyi magasságig egymás fölött növő salátafejeket, lila LED-világítással.

De nem azért vagyunk az export bajnokai, mert egymásra halmozzuk a salátafejeket vagy sci-fi paradicsomot nevelünk. Az „élelmiszer”, amelynek előkelő helyezésünket köszönhetjük, nem túl jóízű: a virág az. Valójában minden energiánkat arra fordítjuk, hogy ellássuk a világ növekvő népességét virággal!

Ez pedig rengeteg műtrágyahasználattal, és CO₂-kibocsátással jár. A kertészeti exportnak köszönhetően mi használjuk hektáronként a legtöbb növényvédőszert egész Európában.

Ha a virágoktól eltekintünk, nem Hollandia a második legnagyobb élelmiszerexportőr, hanem Németország. Ön valószínűleg azért számítja bele az exportba a virágokat is, mert egy gyakran idézett National Geographic cikkből vette az adatot, amely ugyanezt a hibát követte el.

De még így is elég sok élelmiszert exportálunk, nem ez a legfontosabb hiba az érvelésben. A lényeg az, hogy Hollandia csal. Két trükk teszi lehetővé, hogy ilyen sok élelmiszert exportáljunk ilyen kis földhasználat mellett; és holland ökológusként sajnálattal kell mondanom, hogy ezeknek nem sok közük van a biodiverzitás megőrzéséhez.

 

1. trükk: import

Az első trükk: exportunk 30%-a valójában nem Hollandiában terem, hanem importáljuk. A módszer újraexportálás néven ismert. És bár Hollandia valóban termékeny, a maradék 70% alapagainak egy része is külföldről származik.

Hollandia csak saját fogyasztásához a területe két és félszeresének megfelelő termőföldet használ. Nem azért, mert egymás tetejére tornyozzuk az ültetvényeket: ezek a földek más országokban találhatók.

Hová megy a rengeteg pálmaolaj Borneóról? Hollandiába. 2019-ben Hollandia volt a világ harmadik legnagyobb pálmaolaj-importőre, India és Kína után. Ebből a pálmaolajból a világ egyik legnagyobb élelmiszer-multija, az Unilever holland gyárakban készít termékeket egész Európa szupermarketjei számára. Gyakorlatilag mindenbe olajat tesznek a kenyértől a mogyoróvajon át a samponig és a sminkekig, a pálmaolaj pedig a legolcsóbb olaj a világpiacon. Még a bébitápszerekben is pálmaolaj helyettesíti a tejzsírt.

Ez a sok feldolgozott termék Hollandia exportjának negyedik legnagyobb tétele. Az Unilever idén is hozzájárult az indonéz erdőirtásokhoz.

 

2. trükk: fosszilis tüzelőanyagok

A második trükk: a fosszilis tüzelőanyagok. Bár a mezőgazdasági területek egy négyzetméterre eső hozama nagyobb, mint 50 éve, a termelési folyamat hatékonysága meredeken zuhant. 1950-ben minden 100 J fosszilis üzemanyag, amelyet holland farmerek felhasználtak, 107 J tápértéket produkált az ökológiai folyamatoknak köszönhetően. Ez az arány ma minden 100 J fosszilis üzemanyagra 6 J tápérték. Az energiával műtrágyát gyártunk, raktárakat építünk, traktorokat hajtunk és szállítjuk az élelmiszert, amelynek nagyobb részét nem is mi esszük meg, hanem haszonállatainkat takarmányozzuk vele.

Mezőgazdasági területeink kétharmadán füvet termesztünk a teheneinknek, akik további 10-20% kiegészítő takarmányt kapnak fehérjekoncentrátum formájában, amely főleg Európán kívülről érkező szója és pálmamaghéj.

Ezzel elérkeztünk a virág utáni második és harmadik legnagyobb exportcikkünkhöz: a Németország és az EU számára előállított olcsó húshoz és tejtermékekhez.

Nem kell részleteznem a bioipar katasztrofális hatását a klímára és a biodiverzitásra: ön is beszél erről dokumentumfilmjében. A sajtoknak és rántott szeleteknek köszönhetően Hollandia a biodiverzitás-csökkenésben is dobogós helyen áll.

Ökológusként fájdalommal látom, hogy a természet folyamatosan hanyatlik körülöttem. A múlt században a holland nemzeti büszkeség jelentős forrásai voltak a láprétek, amelyek rengeteg növénynek és rovarnak adtak otthont, és ahol gázlómadarak bámulatos populációi költöttek.

A mezőgazdasági nitrogénszennyezés és a monokultúrák következtében eredeti biodiverzitásunknak már csak a 15%-ával rendelkezünk. Ha így folytatjuk, az ikonikus mezei madarunk, a nagy goda végét jelenti. A közönséges szalonka, a sárszalonka és a pajzsos cankó már alig költ Hollandiában. Ha rajtunk múlna, ezek a madarak kihalnának.

A növekvő élelmiszertermelés önmagában nem csökkenti az alultáplált emberek számát, csak több lesz az olcsó, rossz minőségű termék, és több luxusterméket fogyasztanak azok az emberek, akiknek eddig is több mint elég ennivaló jutott. A holland export nagy része más európai országokba megy, ahol most is több húst és tejterméket fogyasztanak, mint ami egészséges lenne.

 

Az üvegházi kertészet problémája

Végül elérkeztünk a paradicsom-üvegházakhoz. Ötödik legnagyobb mezőgazdasági exporttételünk a virágok, a hús, a tejtermékek és a feldolgozott termékek után a zöldségek. Az exportált gyümölcsök és zöldségek értékének nagyjából fele érkezik üvegházi kertészetekből, és ez a teljes mezőgazdasági exportnak csak a 4%-a. Ennek is más európai országokba megy a nagy része.

Ön helyesen mutat rá, hogy az üvegházi kertészet a növényvédőszerek, víz és műtrágyák használatát tekintve egyre fenntarthatóbb. Ez biztató, de az üvegházak építése nagyon drága, üzemeltetésük pedig messze a legenergiaintenzívebb szektor Hollandiában, megelőzve az acélipart is. Az üvegházi kertészet felelős Hollandia földgázfogyasztásának 10%-áért – ez a teljes holland háztartási fogyasztás fele. [A holland háztartások gyakorlatilag mind földgázzal fűtenek.]  A mezőgazdaság teljes energiafogyasztásának pedig 80%-át adják az üvegházak. Gazdaságilag ez csak azért lehetséges, mert alacsonyabb adók terhelik őket.

Miért alacsonyabb az üvegházak adója? Mert különben óriási összegeket fizetnének az energiáért.

A vertikális növénytermesztésről nincs is értelme beszélni, mert az még több energiát igényel, és még csak le sem lehet kapcsolni. A LED-világítás viszonylag gazdaságos (bár nem az a naphoz képest, ami ingyen van), de ez csak reklámszöveg. Az előnyei eltörpülnek amellett, hogy milyen nagyszámú lámpát, milyen óriási párátlanítókat és légkondicionálókat igényelnek ezek az építmények.

 

Egy szélturbinákkal teli világ – miért ne?

Ha a világ népességét üvegházi paradicsommal és vertikálisan termesztett salátával akarjuk etetni fosszilis tüzelőanyagok nélkül, akkor a világot tele kell rakni szélturbinákkal. Ezt ön valószínűleg már tudta, mert a jövőről alkotott víziójában pontosan ezt látjuk: napelemekkel teli Szaharát, és végtelen füves síkságokat, ahol a suhogó szélturbinák alatt vadállatok csordái poroszkálnak. A 21. századi Oroszlánkirály.

Ön a növekvő élelmiszerfogyasztás fő okaként a népességnövekedést nevezi meg, amely főleg Afrikában történik. De mi van velünk: a nyugati országok lakóinak óriási és folyamatosan növekvő fejenkénti fogyasztásával? Az európaiak átlagosan hétszer annyi energiát és hatszor annyi húst fogyasztanak, mint az afrikaiak, és mindkét mennyiség csak nő.

Az energiafogyasztás Afrikában is nő (a húsfogyasztás alig, sőt, néhány országban csökken), de reméltem, hogy túl vagyunk már azon a korszakon, amikor Európa Afrikára hárította át a problémáit. Ha Afrika népessége és fejenkénti fogyasztása is megduplázódna, a mi fogyasztásunk szintjét akkor sem érné el. Miért rájuk mutogatunk magunk helyett?

És miért helyeznénk az energia-parkokat épp a világ legnagyobb, nagyrészt érintetlen ökoszisztémáiba? Ön azt mondja, ezek segítenének a természeten, de nem látom, Szimba hogyan profitálna a szélturbinákból.

 

Természetbarát mezőgazdaságra lenne szükség!

Kedves Sir David Attenborough, kevesek hangja hallatszik olyan messzire, mint az öné. Amikor a holland exportot dicséri, csak az élelmiszeripar marketingszövegeit ismétli. Kérem, ne tegye! Javasoljon kemény intézkedéseket a saját fogyasztásunk visszafogására! Vonja felelősségre az Unileverhez hasonló élelmiszeróriásokat! Ítélje el a biodiverzitás kárára működő mezőgazdaságot! Nemcsak Borneón, de Hollandiában és hazájában, a Brit-szigeteken is.

Ha az európai szabályozás arra törekedne, hogy megfelezzük a hús- és tejfogyasztásunkat a szezonális zöldségek javára, nem lenne szükségünk élelmiszerbehozatalra, miközben egészségesebb életet élnénk és a mezőgazdaságunk környezetbarátabb lenne. És az Európai Uniónak ez hatalmában áll, hiszen évtizedek óta befolyásolja a gazdák választásait a támogatásokkal, amelyek az EU költségvetésének csaknem 40%-át teszik ki. Dönthetünk máshogy.

A holland import és export nélkül az Európán kívüli világnak nem kevesebb, hanem több ennivalója lenne, és nem kevesebb, hanem több ökoszisztéma maradna érintetlen.

És mivel a mezőink vadvirággal és madarakkal lennének tele, nem lenne szükségünk vágott virágokra ahhoz, hogy természetre emlékeztessenek minket. Ez nem egy utópisztikus látomás: vannak még gazdák Hollandiában, akik megmutatják, hogy lehetséges.

Ön most 94 éves. Remélem, hosszú életet fog élni; de nekünk sietnünk kell, hogy a túlélésünket újabb David Attenborough-filmek nélkül is biztosítsuk.