Visszafordíthatatlan

 

   Durva kifejezés, és biztos hatásvadász, de ez jut mostanában eszembe az általam szelektíven csemegézett hírmorzsák olvasása közben. Főleg, ha ezt összevetem eddigi kedvenc non-fiction olvasmányaimmal, vagy amit most épp olvasok, a Homo Deus-szal. Ezen kívül persze összevetem a kertünkben megtapasztalható jelenségekkel, aktuálisan a két nagyon hideg tavaszi hónapra átmenet nélkül érkező két nagyon meleg nyári hónappal, ami kb. semminek nem kedvezett, amire amúgy dzsolidzsóker növényekre gondoltunk, mint pl. a tökök és a bab. Aztán meg összevetem persze még az ilyen-olyan ismerőseim által akár élőszóban elhangzó véleményekkel, vagy a Facebook kommentekkel, kinek mi a legfontosabb, ki hogy látja a jövőt, és akkor aztán végképp arra a következtetésre jutok, hogy:
   "El fogunk menni a falig"
   (Köves Alexandra, vagy lehet ő is mást idézett, nem tudom...)

   Mindenki (aki kicsit is tájékozódik) tisztában lehet már azzal, hogy a felmelegedés leginkább a sarkköröket érinti, valamint a permafroszt kiolvadásával rengeteg metán szabadul fel, ami tovább gyorsítja a folyamatokat.

   Ezzel együtt még mindig akadnak olyanok, akik szerint az emberiség tevékenységétől ez totál független, de most ezt hagyom inkább. Ehelyett ahhoz a vesszőparipámhoz térek vissza újra, hogy milyen fantasztikus megoldások juthatnak eszébe az átlagosan tájékozott, átlagosan jómódú, átlagos lelki beállítottságú (se nem totál depressziós világvégeváró, se nem hurráoptimista világmegváltó) embertársainknak. És, hogy ehhez képest mi az, amit én magam belelátok a hírekbe, és milyen - szintén fantasztikus - lépéseket látnék csak hatékonynak. Azaz ez egy totál szubjektív írás, ha úgy tetszik, egy véleménycikk. 

   Kezdjük akkor az elmúlt kb. egy hónap főbb "klímahíreivel":

   - Kanadában majdnem 50 fok, aztán le is ég a település, ahol mérték.

   - Oroszország északi részein ismétlődő hőhullámok. (Évről évre ismétlődik, be sem linkelek friss infót.)

   - Nyugat-Európa (főleg a Rajna vidéke) annyi esőt kap, hogy utcák szakadnak be, vagy több tonnás járműveket sodor le rajtuk az áradás, épületek omlanak össze, stb. A víz nem válogat, összemossa a szemetet.

   - Ezzel párhuzamosan (vagy időben kis csúszással, 1-2 hétre rá) Szardínián, Szicíliában, Görögországban és Törökországban masszív erdő- és bozóttüzek, turistákat mentenek a lángok által körbezárt hotelekből, stb.

   Főleg az utolsó kettőre fókuszálnék most, mivel Kanada és Oroszország még mindig "elég nagy", vagyis a népsűrűség még alacsony, ott 1-2 terület élhetlen, van országon belül hová menni (lehet tévedek, persze, nem bánom, ha valaki kiigazít ilyenkor!), a Földközi tenger viszont meglehetősen "belakott", illetve szezonban a turisták duplázzák, triplázzák az épp ott tartózkodó emberek számát. 

   És mi történik alapvetően 1-1 ilyen természeti csapás előtt, közben és után?

   Az emberi életek mentése, aztán pedig az emberek által pénzben kifejezhető értékek mentése. Relatíve kevesen halnak meg, nem igaz? Merész leszek, és spekulálok: még a családtagnak számító kutyák, macskák és hörcsögök nagy része is megmenekül, ha pl. a csapás előre látható, és sikeres az evakuálás. Ha nem sikerül előre figyelmeztetni, akkor az is elképzelhető, hogy az a pár tucat, maximum pár száz halálos áldozat esetleg azt tartotta fontosabbnak adott szituban, hogy a félig elárasztott alagsorból kimentse kis családi trezort a nagymama ékszereivel, Németországban, vagy visszarohanjon a kiscicáért a lángokban álló házban, valahol Kanadában. 

   A halálos áldozatok számához képest nagyságrendekkel több a maradandó egészségkárosodást szenvedők száma. Pl. valakit nekicsapott az árhullám egy betonoszlopnak, eltört a sípcsontja, eddig 12 órás műszakban szakács volt, most meg örül, ha 2 éven belül egyvégtében 2-3 órát lábon tud maradni, stb. Rokonok, akik "megúszták", de szeretnének segíteni, ilyen esetekben át kell szervezzék az életüket. Nem világháborúról világháborúra élünk, mint száz éve, és ez persze jónak tűnik, de puhánnyá is tesz: az is tragédia lehet egyesek számára, ha egy sérülés miatt nem teniszezhetnek többé, vagy megfulladt a kiskutya, vagy papa és mama most a két elúszott SUV helyett épp egy közös VW Golfot vezet, mert várnak arra, hogy egyáltalán mit mond a biztosító, lesz-e pénz megint két autóra, vagy legalább egy nagyobbra.

   Nagyon ajánlom a "Valahol Európában" című filmet ahhoz, hogy mindezt perspektívába tudjuk helyezni.

   Harari szerint letudtuk az éhezés, járványok, és háborúk korszakát. 

   Szerintem meg vásári trükkökkel elkerültünk egy globális összeomlást az elmúlt cirka 70 évben, ami viszont csak annak köszönhető, hogy mindenki beszart az atombombától, és mindenki elfogadta tényként, hogy egy globalizált piacon meggazdagodni területvédő/területfoglaló konkrét háborúk nélkül sokkal könnyebb, mint azt még 1939 előtt gondolták, és a hadviselés egészen új típusai nyertek a szőnyegbombázások és partraszállások helyett. 

   A gyökérproblémát eközben vagy szándékosan, vagy csak puszta ostobaságból szőnyeg alá seperték, és most (értsd: a "most" az mindig egy kb. 20-25 éves időkeret, kicsit nagyobb súllyal a múlt, mint a sejthető jövő, ennek "közepén", mondjuk. pl. "most"= 2008-2028, vagy 2005-2030, ahogy tetszik.) már annyira kilátszik a kosz, hogy több nem fér bele. Ideje lerántani a szőnyeget, és vissza se tenni a helyére semmit, amíg ki nem takarítunk.

   Sokan mondják, hogy a legfőbb probléma az, hogy túl sokan vagyunk. Egyetértek, de nem látok erre megoldást, mármint épkézláb, humánus, és emellett rövid távon is hatékony megoldást. Márpedig ha nincs, akkor időpazarlásnak tűnik, hogy erre rágörcsöljön bárki is. Szintúgy az sem megoldás, amit mások hangoztatnak: ne legyen semmi állati eredetű az étrendünkben, azonnal képesek lennénk növényekkel ellátni több embert is. Ez egy szektás vélemény, nem is érdemel szót, szerintem. Aztán jön a technológiába és az emberi kreativitásba vetett vakhit, a futurisztikus disztópiák, amik kvázi látványtervek amúgy. Emlékszem magamra 12 évesen, amikor Schwarzeneggert bálványoztuk, és mindenki elkezdett totál egyszerű gömbsúlyzókkal gyúrni otthon, és a trafikban Arnold, Stallone, meg sima bodybuilderes posztereket vettünk, amit a tükör mellé tettünk, és lehet egy pillanatig mindenki elhitte, hogy tuti olyan lesz pár éven belül, csak sokat kell dolgozni és enni, ennyike! Ilyennek látom én a "zöld megapoliszok" látképét, vagy a híres (?) Venus Projektet, és társaikat. Lehet sikerülhetne is, de csak nagyon keveseknek, és ahogy a testépítéshez sem elég rajzfilmbe illő göbsúlyzó és reggelire 3 extra parizeres zsemle, a Venus Projekthez is kicsit több energia és több finomhangolás kéne, mint ami a jelenlegi Földön rendelkezésünkre áll.

   Marad akkor az összeomlás, és nyugodjunk már bele? Pár év, és káosz lesz, csak a prepperek fognak egymással marakodni? Bocs, ha így jön le, de nem ezt mondom, csak sosem sikerült volna megfogalmazni Harari nélkül. Hararit nem tartom szimpatikusnak, csak simán okosnak, és ennyi épp elég. És amellett, hogy okos, talán még fontosabb, hogy tömören, világosan képes kifejteni bonyulult gondolatokat. Szóval, a lényeg, hogy ami a jövőt illeti, sosem lehet semmit biztosra venni, még akkor sem, ha a múltat nagyon alaposan ismerjük, és nem akarunk abba a hibába esni, amihez hasonló elkövettek mondjuk akár a rómaiak, maják, akár Hitler, Sztálin, vagy XVI. Benedek, amikor Twitter fiókot nyitott, tök mindegy! A történelem nem ismétli ömnagát, csak rímel. Azt is néha elég szabadon értve. Ha valaki a cár atyuskának azt mondja 1916-ban, hogy "ha így folytatod, előbb-utóbb forradalom lesz", és ezt ő komolyan is veszi, akkor lehet nem lett volna forradalom, mert vagy gecire bekeményített volna, és felkutatnak, kivégeznek mindenkit, akinek ilyesmi járhat a fejében, vagy nagy pálfordulással a köznép nagy barátjává válik, dolgozik az imidzsén, és mindenki megenyhül, hogy hát mégiscsak ő az atyuska, egy maroknyi butus marxista-okoska mondhat amit akar, mi vele vagyunk!

   De nem vette komolyan az előrejelzéseket, vagy nem is voltak előrejelzések.

   Most viszont vannak, bőven, nekünk meg minden infó (meg persze annak cáfolata is) kéznél van, a kütyüinken, már könyvtárba se kell járni...

   Ki tudja, egyszer csak lehet mégis tömegek veszik majd komolyan, hogy van baj. És lehet tömegek fognak még pár ilyen villámárvíz, tornádó, pandémia, jégverés és tűzvész után ráébredni, hogy nem elég nem kérni szívószálat, és nem elég a benzines autókat elekromosra cserélni! Tulajdonképp semmi nem elég, amit eddig hallottunk, mert le kell menni az alapokig, ott kell újra gondolni mindent. 

   Tudom, ez egy "terhes" gondolat, ráadásul tapad: ha egyszer elkezded, egyre többször ezen fogsz agyalni. Akár pszichiátriára is kerülhetsz vele. Veszélyes. Néha konkrétan az, főleg ha tétje van: Berta Cáceres pl. belehalt, és még nagyon sokan mások. De enélkül meg maradunk azon a sínen, amiről látszik már, hogy nem fut a végtelenbe, a szerelvényen meg van ugyan fék, de egyre gyorsabb, egyre hosszabb lesz a féktáv is, és akkor lehet tippelgetni...

   Hogy mire lenne szükség, abba már nem megyek bele, csak a fent említett katasztrófahírek nyomán két bekezdés erejéig:

   1 - Ha most a németországi átlagpolgár odáig jut csak, hogy az árral elúszott SUV helyett vesz egy kis e-autót, és elkezd tüntetni pl. a fosszilisek ellen, megfogadja, hogy havi egyszer eszik csak húst, meg a szokásos szarságokat, de közben azért kb. ugyanúgy visszamegy a mókuskerékbe, hajtja a gazdaságot (esetleg mégjobban, hiszen a gazdasági növekedés termeli majd ki, csurran-cseppen alapon, hogy 10 év múlva a kínaiak is leálljanak a szénnel, az afrikaiak meg bele se kezdjenek, stb.), akkor nagy a baj! Nem tudom feltűnik-e bárkinek is, hogy míg arra van azonnal ember és gép, hogy emberek azonnal ne haljanak meg, addig arra eddig nem nagyon van sajtóreakció, vajon az a sok szar (az életünk darabkái, fiókban őrzött régi telefonoktól kezdve fagyasztóládákon és légkondin kersztül egész épületekig, telítve vegyi anyagokkal, egy-két döglött állattal és a szennyvízzel fűszerezve) hogy a faszomba kerül ártalmatlanításra, és mikor? Mert pl. ahogy láttam, az eső nem hagyta őket sokáig egyedül azóta sem, és ez már felvetheti azt a kérdést, vajon mi lehet a Golf áramlattal, és ezen egy "nem kérek zacsit!" jellegű döntés segíthet-e, vagy sem? És az, ha teszem azt épp ott kezdenek majd lítiumot bányászni, csak mert Németország meg akarja mutatni, hogy élharcosai az elektromos autózásnak, az vajon segít-e majd az ökoszisztémának, ami most kapott egy óriási szennyezést? Szerintem nem.

   2 - Ha valaki turistaként élte át a Földközi tenger térségében mostanában gyakori erdő-, vagy bozóttüzeket, vajon megfogadja-e magának, hogy nem megy ilyen helyekre többet? Kicsit továbbgondolva: nem "turistáskodik" annyit? Csak mert pl. gecire kínos, hogy egy egész helikopter ment érte a hotel tetején felvenni, míg pl. az a helikopter konkrétan olthatta volna a tüzet az erdőben is, ahol emiatt mondjuk 1000 mókus pusztult el. De a turista amúgy nem eszik húst, mert az életellenes... És mondjuk eleve miatta (és társai miatt) építettek rengeteg betonból hoteleket és kikötőket, meg minden egyéb infrastruktúrát, rengeteg primer nyersanyagot használva, ami miatt pl. a környékbeli erdők rezilienciája valószínűsíthetően csökkent, és már csak egy eldobott csikk kell, kész a pokol. 

  Mi lenne a fair play? 

  Ha a tisztes "nyugati" (Magyarország beleértve, hiszen a gazdaságunk stabilan teljesít, az infrastruktúránk lakosságarányosan kiváló, stb.) polgár olcsó napelemet akar, meg szélturbinákat, menjen a török turistaparadicsom helyett 2-3 hét önkéntes munkára egy afrikai bányába, vagy egy kínai gyárba! Ha meg mégsem, és elmegy üdülni, és véletlen beüt a krach, és ki kell menteni onnan, azt írják az ő számlájára!  Mentés: 25.000 Euro. Nem tudsz fizetni most? Nem baj! Törlessz 10 évig! Közben gondolkozz!

   Az ilyesmivel kezdődne szerintem az a radikális paradigmaváltás, amivel megúszhatnánk, de legalábbis egy szebb világot kezdhetnénk építeni a romokon 10-20 év múlva.

   Köszönöm a türelmet.