Covid kapcsán

   2020. március 30-án mentettem el egy német cikk fordítását, ami a covid utáni világ négy lehetséges szcenáriójáról szól. Nem emlékszem amúgy ki forította, de az eredeti link megvan: Die Welt nach Corona 

   Regnózist alkalmaz, az elképzelt jövőből tekint vissza a jelenbe. Majdnem 2 éve egy olyan jövőt festett le, ami lassan 1,5 éve már elmúlt. Mit látok? Azt, hogy pl. E. F. Schumacher, bár egyes dolgokban ő is elszámította magát, 40-50 évre pontosabb előrejelzést volt képes adni, mint Matthias Horx fél évre? Ez már önmagában elgondolkodtató lenne. Egy közgazdász jobban "érzi" a lényeget, mint egy hivatásos jövőkutató? Na jó, valószínű nem ez van, hanem a több felskiccelt szcenárió közül - vajon miért? - csak a legoptimistábbat közölték le. 

   "Csodálkozunk, hogy még a nyáron ellenszereket találtak, amivel a túlélési rátát megemelhették. A corona-vírussal is el tudtunk bánni, mint az influenzával és más betegségekkel. Az orvostudomány segített, de azt megtapasztaltuk, hogy nem a technika, hanem a szociális magatartás változtatásai voltak a döntők. Hogy az emberek a drasztikus korlátozások ellenére is szolidárisak és konstruktívak tudtak maradni, azt mutatja, hogy erősödött a humán szociális kompetencia. "

   Ebben az a cikibb, hogy amúgy még közel sem kerültek az ellenszerhez, vagy az, hogy az emberek, bár első ijedelmükben valóban képesek voltak jobb arcukat mutatni (olasz operaénekes, aki az erkélyről ad koncertet kijárási tilalom idején, vagy az ír utcabál, ahol távolságot tartva, mindenki a saját előkertjében bulizik, stb.), azóta még mélyebbre süllyedtek, mint előtte? A nagypolitika (sejthetően lobbisták által irányítva) és a masszmédia is besegített, hogy oltásimádókat és oltáselleneseket csináljon belőlünk, és meg merem kockáztatni, hogy lassan a vegán-"húsevő" ellentéteknél is nagyobb megosztottságot sikerült behúznunk. Ez szerintem szomorú.

   "A technológiához és a kultúrához való viszonyunk eltolódott. A válság előtt a technológia csodaszernek tűnt, minden utópia megtestesítőjének. Ma már senki - vagy csak a csökönyösek - hisznek a digitális megváltásban. A nagy technika-hype a múlté. Ismét többet figyelünk a humán kérdésekre: Mi az ember? Mit jelentünk egymásnak? Visszatekintve csak ámulunk, mennyi humor és emberség született a vírus napjaiban. És csodálkozunk, mennyire tudott zsugorodni a gazdaság - minden "összeomlás" nélkül - amit korábban minden kis adóemelésnél vagy állami beavatkozásnál a falra festettek."

   Mekkora kapufa! Miután a teljesen hagyományos módszerekhez az individualista nyugatiaknak nem füllött a foga, és vágták a centit, mikor lehet végre a "normális kerékvágásba" visszatérni, a technológia kapta megint a vezető szerepet: mobil app, ami jelzi, vannak-e regisztrált fertőzöttek melletted, no meg persze a vakcinázás, ami... (de ezt egyelőre hagyom). A gazdaságot így egy kisebb döccenő után lehetett élénkíteni: gondolom az oltásokért és segédeszközökért egyes gyártók mesés összegeket zsebeltek be, aztán meg a légiközlekedés és a turizmus is újra indult, kicsit csikorogva, de már olajozzák a gépet. Az adóemelésekről (itt kifjezetten a gazdasági elitet érintő különadókra gondolok) nem nagyon hallottam, a pandémia kitörése óta a vagyoni olló tovább nyílt.

   "A globális just-in-time produkció, ágas-bogas értékteremtő láncaival, amelyeknél alkatrészek millióit hurcolták körbe a bolygón, túlélte a krízist - de épp most bontják le és építik újjá. Mindenütt a termelésben és a szolgáltatásban szaporodnak a közbenső tárolók, raktárak, tartalékhalmazok. Helyi termelések virágoznak, hálózatokat lokalizálnak, a kézművesség reneszánszát éli."

   Milyen szép is lenne! Még az is lehet, ha jó lenne ennek a folyamatnak a marketingje, talán esélyt adnának neki az emberek. Szinte napra pontosan egy évvel a cikk után kb. egy hétre teljesen összezavarodott a globális ellátási lánc egyetlen konténerhajó miatt. Ezzel együtt, még most sem látom, hogy sok szó esne a "glokalizációról", pláne nem a kézművesség reneszánszáról. Inkább várunk kicsit többet a sok felesleges szarra, amit a hajók hoznak-visznek, de azért "kell"! Maradjon a globalizáció, mert ahhoz vagyunk szokva! 

   "Az ellenőrzés teljes elvesztéséből hirtelen csupa pozitív mámorba kerülünk. A megdöbbenés és a félelem után, belső erő tölt el. A világnak "vége", de tapasztaljuk, hogy mi még itt vagyunk, ezáltal belül születik egy új-lét."

   "De ez nem apokalipszis, hanem újrakezdés. A fordulat új igényeket kelt bennünk, másként érzékeljük a világot és másként kötődünk hozzá."

   "A fake news viszont gyorsan veszített piaci értékéből. Az összeesküvés-elméletek is vesztettek népszerűségükből, habár eddig sokan éltek velük."

   Szerintem nem is kell ehhez kommentár, ugye?

   "A CO2-kibocsájtás 2020-ban fog először az emberiség történetében csökkenni. Ez a tény fog velünk valamit tenni. Ha egy vírus ilyesmit tud, mért ne tudnánk mi is? Ez a vírus talán a jövő egyik küldönce volt. Szigorú üzenete: Az emberi civilizáció túl sűrű, túl gyors, túl forró lett. Egy olyan irányba rohan, ahol nincs jövő. Ám képes egy új jövőt föltalálni."

  Nos, az embereket (talán ügyes manipuláció hatására, talán csak maguktól) nagyon rövid ideig érdekelte az a pozitív hozadék, hogy pl. kicsit jobb a levegő, aztán hamar elkezdtek siránkozni azon, vajon mikor mehetnek újra stadionba szurkolni, vagy olcsó repjegyekkel sablonos üdülőparadicsomokba menni, vagy bármi, ami mára "emberi jognak" minősül. Érdekes mondjuk eleve Harari megközelítése, mi szerint az alapvető emberi jogok épp olyan mítoszok, fantáziák, mint a kommunizmus, vagy bármilyen vallási dogma. Egyszerűen azt hisszük, hogy létezik, ezzel önmagát igazolja. Az emberi civilizáció viszont mintha kötött pályán haladna, és épp ugyanúgy lesz vége, mint a korábbi emberi civilizációknak: felfalja önmagát. Csak mert így szoktuk meg: sűrűn, forrón és gyorsan. Aki a lassúság híve, az megkapja, hogy vissza akar bújni a barlangokba. Szomorú, de úgy tűnik, ez a helyzet.

   Ennyit a cikkről, és most pár további gondolat, ami mostanában főleg az oltások, korlátozások kapcsán még eszembe jutott.

   1: Nyelvtorzítás 

   A média oltáselleneseknek hív mindenkit, aki valamilyen oknál fogva (ami sokféle lehet) nem szeretné felvenni az oltást. Ezt még az oltás pártján állók is sokszor túlzásnak gondolják, de mivel a média sikeresen összekapcsolja az "oltáselleneseket" totál bugyuta konteóhívőkkel (mint pl. a laposföldhívők), és/vagy radikális szélsőjobbosokkal, egy idő után elkezdenek a tényleg túlzókra gondolni. Ha jól tudom, a Facebook, meg gondolom egyéb véleménynyilvánításra alkalmas platformok elvileg tiltják a "dezinformációt", "félelemkeltést" (amit szintén önkényesen határoznak meg), tűpontosan annyit mégis beengednek az algoritmusukkal, ami kibassza a biztosítékot az amúgy szolidaritásra hajlamos átlagpolgárnál is. Ha ehhez még szóban hall 1-2 erős véleményt az "oltásellenes" ismerőseitől, az erre ráerősít, és máris kész a fogalomzavar, csökken az együttérzés. Oszd meg és uralkodj, haladó szint. 

   Szerintem sem a legtökéletesebb a párhuzam a Holokauszttal, mivel, ahogy egy ismerősöm rámutatott: "óriási egyéniségnek és kurva menőnek tűnik zöld zsidócsillagba írt "oltatlan" szöveggel áldozatként pozőrködni és tovább gerjeszteni a szart..."

   Annyiban mégis hasonlít szerintem, hogy a kezdeti fázisban csak jól megdolgozták a közvéleményt, dehumanizálták a célcsoportot, hogy amikorra a konkrét akciókat (pl. a letartóztatás, deportálás, kivégzés) beütemezik, a lakosság nagy része már vagy fásultan legyintsen, vagy ha érez is némi szimpátiát, már ne merjen szólni, hiszen annyit hallotta, hogy ő ezzel a rossz oldalra állna. Mindenkiben van egy potenciális hős, de egy megalkuvó is (Pl. Az ötödik pecsét c. filmben: csak üsd meg az amúgy is halálra ítélt ellenállót, és szabadon távozhatsz, bebizonyítottad, hogy rendszerkompatibilis vagy!)
   Szóval nem attól valid a párhuzam, hogy a zsidók nem maguknak kérték a sárga csillagot, az ultra oltásellenesek viszont valami hasonló szimbólummal direktbe provokálnak, hanem attól, hogy a "jó polgárok" hogy viselkedtek akkor, és hogy viselkednek most? 

   És az orwelli "újbeszél" egy nagyon alattomos eszköz, és egyben árulkodó jel is kellene legyen! Hiszen az oltást nem kérők NEM ellenzik magát az oltást, legalábbis a nagy részük nem! Nem semmisítenék meg a vakcinakészleteket és nem tiltanák be senki számára azt, hogy akár kéthavonta megkaphassa az emlékeztetőt! Ezt nem ártana korrigálni, legalábbis fejben, de aki igazán hisz a demokráciában és a szólásszabadságban, és tudja a megfelelő csatornákat, eljárásokat, akár fel is szólalhatna, hogy ne használjanak hatásvadász és egyben gyűlöletkeltésre alkalmas definíciókat!

   2: Erkölcs és felelősség újracsomagolva

   Ha mondjuk a sima nyelvtorzítás az alulműveltebb rétegeket hivatott befolyásolni (ahogy pl. az, hogy a fű drog, a Frontin, vagy az alkolhol viszont nem az, vagy a migránsozás, stb.), a műveltebbeknek is megvan a kiszolgáló bázisa. Filozófusok, újságírók, egyéb tudorok. Mindenki, akinek hinni lehet, ha nagyon hinni akarsz, és a politikusokban sajnos már nem tudsz.

   A legdurvább az, hogy elvégzik ingyen a munkát, mert hisznek benne. Gondolom (bocs, hogy ennyire nem nézek azért utána, csak tippelgetek) elég sok értelmiségi támogatta az akkoriban tudományosnak elfogadott nézetet, hogy az árják felsőbbrendűek mindenkinél, de leginkább a zsidóknál és a színeseknél. Utóbbit mellesleg az árja fennsőbbrendűséget "tudományos" alapokra helyező németek ellen sikeresen harcoló nemzetek polgárai is még 1-2-3 évtizedig (valamilyen szinten néhol napjainkig) alkalmazták.

   Erkölcsileg nem elfogadott, ha a közérdekkel szembehelyezkedve megtagadod az oltást! Ki is fejtik az okosok, ezért ha valaki kicsit bizonytalankodik, de előpuhították az újbeszél eszközeivel, és már "gyanítani" kezdi, hogy az oltást ellenezni egyenlő a Föld gravitációs mezejének tagadásával, hát tessék: ez nem csak tudományos, hanem erkölcsös, azaz AZ EGYETLEN helyes döntés!!!

   Egy hasonlat, ami egy újságírótól jött szembe: a nyári gumival télen is közlekedők. Gondolom több súlyos baleset is szokott ebből lenni, nem csak az időnkénti halálos (azt a média mindig szereti), ami meg is jelenik a hírekben. De persze ezzel is vitáznak egyesek: ha nyári gumid van, ilyenkor el sem tudsz indulni, stb. Szóval elvileg el lehet vezetgetni vele télen is, ha az egyén nagyon felelősségteljes, és képes megítélni, milyenek az útviszonyok, és ha nem stimmel valami, el sem indul! 

   Az egyéni döntéseket amúgy nagyon imádó liberális újságírók hirtelen ultrakonzervatív komcsik lesznek, ha a vakcináról van szó?! Konzervatív abban, hogy a szabályozás a legfaszább dolog, és kommunista abban, hogy ami esetleg 1-2 ember számára hátrány, de az egész társadalom számára jó eséllyel hasznos, az legyen a szabályozás alapja! Ugyanez az ember nem képes felfogni, hogy újságíróként pl. lehet keres annyit, hogy simán üdüljön évente legalább kétszer 3-4-5000 kilométerre Budapesttől, mert ez neki, mint egyénnek jó, de a Föld lakosságának és ökoszisztémájának már... fasztérdekel-kategória!!!  (Nyilván alig várja, hogy újra repkedhessen akár maszk nélkül is, hiszen ha mindenki 3-4-5-ször lesz oltva, akkor már maszkot is minek hordani, stb.)

   Felőlem legyen hatóságilag kötelező a kétféle gumiabroncs, ha ezen valóban ennyi múlik, ennek van értelme! Ahogy a sebességkorlátozásoknak is, és nagyon durván megbüntetném, aki nagyon durván átlépi a határokat! De nyilván nem lenne értelme annak, hogy mivel néha még harminccal is el lehet úgy ütni valakit, hogy belehaljon, legyen 15 km/h a sebességhatár lakott területen belül! Szóval álljunk már meg egy szóra a coviddal és főleg a vakcinákkal kapcsolatban! A vakcina védi (elvileg) az oltott személyt, az oltatlant pedig akkor nyilván nem fogja. A téli gumi ezzel szemben mindkét felet védi, mivel lehet a balesetben épp az hal meg, akinek volt, csak mert neki kis autója van, a nyári gumis meg belerongyol egy sokkal nagyobbal. A sebességkorlátozás túltolása senkit nem védene, mert pl. sokkal több üzemanyag megy el, ha kettesben mész tizenöttel, és ... (remélem érthető, miért lenne ez rossz.) A korlátozás, karantén, stb. szintén mindenkit védene, eltekintve attól, hogy senki sem szereti, és nem csak a turizmusra gondolok, hanem, hogy van-e suli, vagy mehetek-e moziba, étterembe. A korlátozásokat pl. szerintem lehetne kategóriákba sorolni, és akkor már kb. egységesen, mint ahogy kb. a KRESZ is nemzetközi, kis különbségek lehetnek csak. 

   Ha a korlátozásokat elvetjük, mert annyira "szabadon" szeretnénk élni, mint rég, akkor tényleg marad az oltás. De - a demokráciára és a testünkkel való szabad rendelkezés jogára gondolva -  ez az egyik legdiktatórikusabb dolog, amit el tudok képzelni, hogy kötelező legyen! Hogy súlyosan korlátozzanak bárkit is, aki kb. csak a saját bőrét viszi a vásárra (ezt is csak akkor, ha 100% tudományosnak veszem az oltás mellett felsorakoztatott érveket), ez önkényuralom. Nem ugyanolyan eséllyel kap munkát, vagy mehet be bárhová? Még esetleg pénzbüntetést is kaphat? Ami aztán már tényleg egy hangyafasznyira van a letöltendő börtönbüntetésről, mert akik nem képesek fizetni, könnyen oda jutnak előbb-utóbb. Ami viszont már az előszobája az amerikai típusú "demokráciának", ami valójában szerintem simán lehet annyira illiberális, mint OV király legvadabb elképzelései. 

   Aki erkölcsi kötelességről, és/vagy KRESZ-hez kapcsolható logikáról beszél, annak egyetlen egy logikus érvét tudom elfogadni: az egészségügy tehermentesítésére utalót. 

   3: Egészségügyet nem lehetne máshogy?

   Szóval igaz lehet, hogy ha mindenki be lenne oltva, akkor kevesebb embert verne úgy le a lábáról a vírus. Abba bele sem megyek, hogy ez igaz lehet, de az is, estleg 3-4-10 év múlva derül ki, hogy az oltások mellékhatásai is leterhelik a rendszert ha nem is épp most, de csak várjuk ki a végét... Fogadjuk most el, hogy ez nem tényező, hogy jól átgondolták, tesztelgették is kicsit, amennyire az idő engedte, és a termék maga jó, nem szorul reklámra! Rendben! Innen indulok. Azért egy vicc erejéig mégis, ha más nem ez olyan jópofa:

   - Te be vagy oltva Covid ellen? - kérdezi egyik patkány a másikat.
   - Dehogy! Hiszen azt még csak most tesztelik az embereken!

   A társadalombiztosítás elvileg azt kéne jelentse, képviselje, hogy nem hagynak az út szélén. Ami még lehet igaz is, pl. ha balesetet szenved valaki, az nagy botrány lenne, ha ott vérezne el, vagy ilyesmi. Az már más kérdés, hogy ha pl. egy kisebb beavatkozással és/vagy rendszeres kontrollokkal, tanácsadással, kezelésekkel megelőzhető baj, arra van-e elég pénz, emberi erőforrás, infrastruktúra, és ha van is, kinek teszik ezt elérhetővé? Saját példa: privát úton tudtam csak intézni egy kisebb korrekciós műtétet a bokámon. Vagy pl. ha valaki jó fogsort szeretne, szerintem egyre inkább magánrendelőkbe jár, nem hagyatkozik a társadalombiztosításra. Lehet vannak hiper-szuper egészségügyi intézmények a legjobb személyzettel és felszereléssel, és akiknek van rá pénze, ilyenekben simán elintéznek minden olyan kisebb műtétet, kezelést, amit a pórnép most nem vehet igénybe, mert a tébé most csak a coviddal képes megbirkózni. Ezzel az asszimetriával vajon mit kezdenek azok, akik az erkölcsről prédikálnak?

   Nem lehetne mondjuk, hogy eleve többet költenek az államkasszából az egészségügyre? Mondjuk miből? Hát azoknak a pénzéből (adójából), akik most is folyamatosan gazdagodnak, mert egy ügyes opportunista a pandémia alatt is képes piaci réseket találni. Nem lehetne speciális személyzetet kiképezni a rendkívüli járványhelyzetekre? Ha nagy a baj, akár "sorozásos" alapon is, mint régen (egyes országokban mai napig) a katonai szolgálatot. Pl. megtanulni csak az alapokat, aminek segítségével legalább a szakápolók és orvosok keze alá tudna dolgozni több ezer tartalékos. A kötelezőt senki nem szereti, hát legyen akkor erre is pénz! Pénz mindenre van, amire akarjuk, ez ellen ne is érveljen senki, szerintem! Arra is van, hogy a hadiipar növekedjen, arra is, hogy újabb plázák és stadionok épüljenek, meg arra is, hogy pár istenkomplexusos szociopata milliárdokat füstölhessen el ambíciózus űrgyarmatosító programokra, csak arra nincs, hogy egy igazságosabb társadalmi rendszer felé haladjunk?

4: Felnőtté válás

   Ha minden puskaport ellőttek, az oltás feltétlen hívei a halálozási számokkal, vagy inkább személyes példákkal érvelnek, amikben valaki "élhetett volna még, ha", vagy "makk egészséges, energikus volt, addig amíg...". Igen, ez gondolom mindig is egy szubjektív vélemény volt, nem a modern korral kaptuk ajándékba. Olvastam olyat, hogy ez a magyarázata a vallások kialakulásának, illetve annak, hogy bár a tudományok fejlődésével a vallásnak elvileg rég ki kellett volna kopnia, nem történt meg. Sok amerikai ma is tagadja az evolúciót, még az értelmiség körében is. De vegyük alapul, hogy az manapság  kevésbé számít érvnek, hogy aki meghal, lehet neki "így lett megrendelve", "eljött az ideje", sőt, lehet még sokkal jobb is neki, hiszen a földi élet a rosszabb, itt csak egy letöltendőt kaptunk, a túlvilág sokkal vonzóbb! 

   Nézzük majdnem totál ateista szemszögből, "tudományosan"!

   Mi számít korai halálnak? Svájcban pl. 83 év a születéskor várható élettartam. Ha valaki 75 évesen hal meg, akkor az korai? Szomáliában lehet alig lehet találni ilyen idős embert (55 év a várható, és a lakosságnak alig több, mint 2%-a 65 feletti, míg Svájcban több, mint 18%, Japánban pedig 29% ez az arány.) Ha a vallást kiiktatjuk, mennyire etikus csak úgy azt mondani, hogy "ez van, ez az élet rendje"? Ilyen logikával pápák és császárok hatalmának legitimizációja szokott történni, nem igaz? Biológiailag nem tudom mi számít normálisnak, mikortól lehetne azt mondani, hogy már örülhetünk, ha élünk egyáltalán? Ja, persze, civilizált társadalomban élünk, nem egy farkasfalkában, még csak nem is Spártában! Igyekszünk mindenkit megmenteni. Mindenkit? A fenti számok ezt mutatják? Újrafogalmazom: igyekszünk mindenkit megmenteni, akit csak tudunk? Ez sem stimmel, szerintem.      Újrafogalmazom megint: igyekszünk mindenkit megmenteni a haláltól, amikor csak módunk van rá. Még a szomáliaiakat is, mert néha fegyveres erőket küldünk oda, ne öldökölhessék egymást kedvük szerint, máskor kaját, vagy épp gyógyszreket, vakcinákat. Hogy tisztább lehessen a lelkiismeretünk.

   Amikor csak lehet, a halált el akarjuk kerülni, és az életet választjuk. De mi az élet? Számomra már az emberi lét bizonyos formái, stádiumai sem ütik meg a mércét, és nem véletlen, hogy az eutanázia is létezik. Tényleg sajnálatos olyan példákat hallani, hogy valaki bár idős (nem csak szomáliai mércével), látszólag olyan, mint az öszvér, mindenki azt mondja, majd talán úgy kell agyoncsapni 90 évesen, és kertészkedik, gyalogol, agyilag friss, és hát azt hitte majd az immunrendszere legyőz mindent egy kis fokhagymával, mézzel és pálinkával... Aztán elvitte a mentő, aztán gépre rakták, és most halott. Bezzeg ha beoltatta volna magát! És akkor hányan veszik észre az ellenpéldát? Mondok egyet: szembe szomszéd olyan alkesz, azt se tudom hány éves lehet, teljesen püffedt az arca, miközben a teste csontváz. Reggel legurul bringával a kocsmába, megissza a kis borát, amitől dél körül már csak tolja fel a bringát, alszik kicsit, és utána van egy délután-esti köre. És számtalanszor esett olyat, hogy elvitte a mentő, már a járvány alatt is, és még eközben se kapott el semmit, meg lehet sosem fog. Hogy oltást kapott-e nem tudom, de nem ez a lényeg: élet az, amit él? Szerintem nem. Mégis él, az átlagos emberek befizetett tébéjének egy része arra megy, hogy őt is ellássák, miközben ki tudja egyáltalán "veszi-e az adást", mi megy a világban körülötte...
   Vagy itt van szegény élsportoló, aki fiatal is, és hát ha valakitől elvárnánk, hogy egészséges legyen, ő az. Aztán meghal. És mondjuk néha meghal a focipályán, vagy edzés közben valaki, aki még fiatalabb volt. És néha pontosan azt sem tudják miért. Az eszébe jut valakinek, hogy élet-e az, amikor - főleg ha nem saját motivációból, hanem szülői nyomásra - valaki kb. tipegős kora óta arra készül, hogy bajnok legyen?! És a lelki károsodások mellett esetleg fizikai túlterhelés áldozata is lesz, és pont nem annak a legegészségesebb, legerősebb a szervezete, aki mondjuk időről-időre képes kiemelkedő teljesítményt nyújtani, közben meg lehet két világverseny között szívizomgyulladása van. Ez az életforma nem csak hogy jogilag lehetséges, hanem a sztárkultusz, az individualista szemlélet miatt még vonzónak is tűnik. Ahogy az is csábító lehet, ha valaki a zene világában akar "nagyot", és erre a lapra mindent feltesz. Aztán estleg korán belehal, mert nem mindenki egy Keith Richards. Az is jogilag okés, rombolhatod a tested, akár akkor is ha sztár se vagy, csak álmodozol róla. 

(Tipikus, "ártatlan", "pozitív" kép arról, mit várjunk az "öregségtől". Szerintem viccnek jó, ahogy az is, ha egy pasi nem tud beverni egy szöget, egy nő nem tud felvarrni egy gombot, egy gyerek nem tud eljátszani egy kerek órát sem netkapcsolat nélkül a kertben... vicces lehet, de követendő példa ne legyen már, mert az már szánalmas!)

  Szóval van a "normális" ember, akitől azt várjuk, hogy minden erejével küzdjön a halál ellen, és vannak bizonyos sztárok, akiktől meg azt várjuk el, hogy minden józan paraszti logikát nélkülözve gyötörjék magukat szarrá a mi szórakoztatásunk kedvéért. Esetleg annál nagyobb lesz az "értékük" is, ha ebbe tényleg belehalnak. Egy cinikus ismerősöm már 1994-ben azt mondta, hogy Cobain jól tette, hogy fejbelőtte magát, mert nevetséges lett volna mondjuk 40-50 évesen, akár csak ugyanezt tolja, akár ha váltani képes. Valahol igaz: Axl Rose kicsit nevetséges most, Anthony Kiedis meg szerintem elkurvult. De nem azt mondom, jobb lenne ha halottak lennének, csak jobb (értem ez alatt: természetesebb, logikusabb, normálisabb) lenne, ha mondjuk már az én korosztályom is alig emlékezne a nevükre, mert mondjuk rég valami csendes hobbinak hódolnának, mint pl. a kertészkedés, vagy horgászat, stb. Kettős mérce mindenhol, ez az amit utálok.

   Mi lenne, ha megbarátkoznánk azzal, hogy meg fogunk halni? Sőt, ami még nehezebb: azok lehet még előttünk meg fognak halni, akiket szeretünk. Még akkor is, ha nem logikus a sorrend, mert vannak különös betegségek, meg persze a balesetek. Miért nem megy?

   És eddig még érzelmi síkon voltam, de legyen egy kis rigeg, hideg matek!

   Mind az alkesz szomszéd, mind az extra fitt Marika néni, mind Keith Richards vagy Erzsébet királynő pusztán számok, ha nem kizárólag az emberi életről beszélünk, hanem AZ ÉLETRŐL, nem spirituális, vallási alapon, hanem tudományosan: az egysejtűektől kezdve a növényeken és a szúnyogokon át a bálnákig, csimpánzokig, az emberig. Ha az egyikből túl sok van, általában a többi alkalmazkodik. Ha kiirtunk egyet, szintén átalakulhat majdnem az egész rendszer körülötte. Akkor is, ha nem lenne nyilvánvaló a kapcsolat. Pl. miért hal ki pár kicsi énekes madár, ha egy szigeten kihalnak a nagymacskák? (Nézz utána, túl sokat írtam már.) Utálom a szúnyogokat, és kullancsokat, néha a legyeket is, de tuti nagyon elbasznám a világot, ha egy aranyhaltól a három közül az lenne az egyik kívánságom, hogy az összes szúnyog tűnjön el a Föld színéről!

   Nem mindig gondolkodtam ezeken, de felnőttem.

   A naiv pozitivizmus, ami úgy összességében a civilizációnkat jellemzi, engem nagyon felbosszant. Pedig tényleg nem egy spártai katonaállamot szeretnék helyette, csak hogy kicsit vegyünk már vissza! A napunk 24 órából áll, teljes mellszélességgel támogatom, ha ebből 1-2 órát "gyerekes" elfoglaltságokkal töltünk el! De ne 24/7-ben éljünk gyermekként! 

   A Föld népessége majdnem megduplázódott azóta, amióta megszülettem. Ezzel önmagában nem is lenne akkora baj, ha mondjuk az egy főre jutó átlag energiafogyasztásunk még mindig ugyanakkora lenne. Az igazat megvallva, szerintem akkor is lenne baj, de nem megyek bele. Annak nem nézek most utána, vajon mennyi volt '76-ban a várható élettartam Svájcban, Szomáliában, vagy Magyarországon. Inkább azt kérdezem: ez valóban fejlődés, ha azóta növekedett? Szeretjük ezt a sok embert magunk körül? (Megjegyzem, mi ezt nem is érezzük Magyarországon, mivel nálunk kb. ugyanannyi az ember, de Nigériában kb. megháromszorozódott azóta! Én utálnám, ha Zalaegerszegen most 160.000 lakos lenne, vagy még szemléletesebben; Zalalövő nem egy 3000 körüli nagy falu, hanem egy kisváros lenne most! Egyszerűen utálnám, és meg merem kockáztani, hogy amúgy biológiailag, minden természetfeletti és spirituális tényezőt kizárva, ez már nem egészséges. Túl kevés a privát tér, miközben az individualista kultúránk azt sugallja, hogy jogunk van a privát térhez... Két egymásnak ellentmondó program fut az agyunkban.

   "Valamicskét" (nem nézek utána, bocs, de a túllövés napját ha valaki nem érti, keressen rá! Kösz.) az egyéni átlagfogyasztásunk is folyamatosan növekedik, nem csak a népességünk. Azaz ha mindkettőt pusztán megduplázom 50 év alatt, az energiafelhasználásban négyszeres lesz. És minden hiedelemmel ellentétben az energiafelhasználást nem lehet végtelenségig nyújtani a Földön. Más fajok rovására sikerült eddig eljutni, és akkor most utalok vissza oda, hogy mi is az élet?! Az emberi élet, az is épp csak az "itt és most"-ban? Ha most már csak úgy lehet, hogy az élő talajt, vizeket, levegőt tönkrebasszuk, emiatt fajok tömegei halnak ki teljesen, mikor jön el a pont, ahonnan nincs visszaút? Élünk ugyan, de magunk alatt vágjuk a fát. Ennek lehet csak apró komponense az, hogy az átlagember is vágyik az életidejének 1-1 évvel való meghosszabbítására, a nem-átlag pedig (ahogy pl. Harari utalgat rá a Homo Deus-ban) egyenesen kb. a halhatatlanságra pályázik. De ez a komponens létezik! Létezik, mert hiszünk benne. (Ki-be-baszottul vallásosan, szóval aki ateista, de szeretne transzhumánként "halhatlan" lenni, az ne is nevezze magát ateistának, mert van vallása, ha tetszik neki, ha nem.) 

   1-1 évet "nyerünk" tehát időben, és elvesztünk közben mindent, ami fontos lenne.

Azt is, hogy egyáltalán valami beleszólásunk van a dolgokba. Hogy nevükön nevezhetjük azokat, nem a szánkba adják a szót. Azt is, hogy jogunk van kételkedni, más utakon járni (amik nyilván nem veszélyesek másokra, nem kell minket követni!). Elfogadjuk, hogy egy kis csoport basáskodjon felettünk, akik a legnehezebb időkben is duplázzák, triplázzák a vagyonukat, hatalmukat, miközben mi apróságokon esünk egymás torkának. És - bár nem tudatosan - elfogadjuk, hogy a Homo Sapiens jelenleg az egyetlen faj, ami igazán számít, és a MI életünk, a MI jólétünk a legfontosabb, még akkor is, ha néha úgy teszünk, mintha a pandák, vagy a ledarált kiscsibék sorsa annyira érdekelne, az élethez való beteges ragaszkodásunkkal simán eláruljuk saját magunkat. És ha mindez megy a Homo Sapiensnek, akkor tényleg a saját sírját ássa. Harari lehet úgy gondolja, hogy ez nem is akkora baj, hiszen pl. a Neanderthalist kiradírozta a Sapinens, most jön a Homo Deus kora. Szerintem viszont erre nincs meg a "rés", az "ablak". Én inkább a klasszikus összeomlást látom benne. 

   1-1 kibaszott évért, amivel esetleg javulhat a statisztika, megérem vajon 2049-et (estemben ez lenne a képlet szerinti norma), vagy lehet, hogy 2051-et is talán, mindent képesek vagyunk feláldozni, mert annyira félünk??? Akkor nem simán (racionálisan, jogosan, természetesen) félünk, hanem rettegünk, megadjunk magunkat a félelemnek, gyávák vagyunk!

Na, keziccsókolom, és köszönöm a türelmet!

.......................................................................

   Utószó (az "előszó a magyar kiadáshoz" részből, Jared Diamond: Zűrzavar c. könyvéhez, ami 2019-es, a magyar kiadás pedig 2020-as):